Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-30 / 254. szám

4 Kedd, 1979. október 30. 4 n katedrától a választott párttisztségig — Milyen érzés fiatalon olyan testület élén állni, amelynek fanjai nagy tapasztalatnak szakmájukban és a pártmunkában? — ezzel a kérdéssel kezdtem a beszélgetést dr. Rákos Istvánnéval. az MSZMP középfokú tanintézetének bizottsága titkárával. — Kérdésnek jó, felelősségnek nagy. Valószínű, úgy vagyunk ezzel mindannyian, ftkfk választott tisztségünkben k pártbizottságban, s annak végrehajtó bizottságában dolgozunk. Nem tagadom: elegében sokszor fogott el szorongás a nálam sokkal tapasztaltabbak mellett, de ez fi velük való munkálkodásban feloldódott. Tapasztaltak, széles látókőrűek, őszinték és szókimondónk. Ügy iérzem, végrehajtó bizottságunk döntései jók, alaposak, bennük van a testület felelőssége a hozzánk tartozó területért. Hatáskörünkbe 19 középiskola, illetve kollégium tartozik a gimnáziumtól a szakközépiskoláig, a szakmunkásképző intézetektől a nevelőotthonokig, vagyis enynyí alapszervezetünk van. — Minél lehet mérni, hogy párt-véffrehajtóbizottságuk döntései minden esetben jók, és a kollektív bölcsesség ismérveit tartalmazzák? — Az alapszervezetekből Visszajövő véleményekkel mérhető döntéseink helyessége. Egyáltalán nem udvariaskodnak. Jólesik, hogy az alapszervezetek érzik létünket. A rendszeresség, a pontosság dominál kapcsolatunkban. A tőlük kért jelentésekkel például nem a papírmunkát akarjuk' szaporítani. Csak a lényeget várjuk tőlük. Végrehajtó bizottságunk döntései az adott téma teljes, átfogó Ismeretén alapulnak. A városi pártbizottság osztályainak dolgozói, akik kezdettől fogva segítették munkánkat, egyévi tevékeny. Bégünket Jónak minősítették, elismerően szóltak munkánkról, ezt várták tőlünk és ezt várják el a jövőben is. Mitagadás, az elismerés jólesik mindannyiunknak, erőt, lendületet ad további munkánkhoz. Az MSZMP középfokú tanintézetek bizottságát egy évvel ezelőtt hívták létre. Titkára. dr. Rákos Istvánné akkor a 624-es Szakmunkásképző Intézetben tanított és ott volt alapszervezeti párttitkár. Annak előtte Tiszaszigeten iskolai napköziben kapott csak állást. Szegeden nem, jóllehet, magyar nyelv, irodalom és angol nyelv szakos középiskolai tanárként csukta be maga mögött az egyetem kapuját, ahol a KISZ-ben mindvégig választott tisztséget töltött be. Harmadévesként a kari KISZ-vb titkára lett. Ott vették fel a párttagok sorába is. Férjével az ifjúsági mozgalomban ismerkedett meg, s a diákszerelemből házasság lett Egyetemistaként albérleti körülmények közepiette szülte meg gyermekét, aki már kisiskolás. Férje az egyetem történeti tanszékének adjunktusa és az MSZMP tudományegyetemi végrehajtó bizottságának tagja. — Hogyan fogadta anyaként és feleségként a falut, a naponkénti utazást reggel és este haza? Friss diplomával a zsebükben ma is idegenkednek a pályakezdők a falutól. — Nem mondom — gondolt vissza az évekre —, hogy rajongtam érte. A fiam sokat betegeskedett és én nem lehettem gyesen. Gyermekem születésekor mindössze két szigorlatot halasztottam. Tiszaszigetet viszont megszerettem és csak nyertem vele. Fiatalon is gazdag élettapasztalattal a birtokomban kerültem vissza Szegedre, gazdagabban, mintha gimnáziumban vagy szakközépiskolában tanítottam volna. A községben a gyermekeken át naponta szembetalálkoztam olyan problémákkal, családok életével, amelyeknek megoldása, helyretevése, segítése a pedagógust és az embert egyaránt érdekeltté tette. A piályakezdésben ezt az iskolát ajánlani tudom minden friss diplomásnak. — Gondolom, pártbizottsági titkárként viszont elszakadt a katedrától, pedig — az eddigiekből kitűnt — szeret tanítani. — Nem szakadtam el alapihivatásomtól — mondta mosolyogva. — A textilipari szakközépiskolában, ahol pártbizottságunk is helyet kapott, igazgatóhelyettesi minőségemben heti négy órában a levelező tagozaton vezetem a ruhaipiari szakközépiskolások konzultációját. Igaz, ők felnőtt korúak és más a velük való foglalkozás módja, mint a padban ülő gyerekekkel, de csak kamatoztatom, amiért öt éven át tanultam az egyetemen. — Visszatérve választott tisztségéből adódó munkakörére: mit tart az ön és a testület munkájában eddig a legnagyobb eredménynek? — A szegedi középfokú tanintézetek pártéletét azelőtt az jellemezte: az én házam, az én váram. Gondjaikat egyedül akarták megoldani. A piórttitkárok piéldául nemigen ismerték egymást, tehát nem láttak bele egymás munkájába. Most viszont lehetőség van erre, közelebb kerültek egymáshoz. Azelőtt jó, ha egy évben egyszer jutott szóhoz az iskolai munka értékelése magasabb pártfórumon. Most a titkári értekezleteken csak az iskolák mindennapi dolgai vannak napirenden. — Jóllehet, intézményeink arculata eltérő egymástól — folytatta dr. Rákos Istvánné —, mégis felmértük, hogy a párttagok milyen politikai képzettséggel rendelkeznek és milyen mérvű a belső továbbképzés. Az önképzés volt a domináns, habár többen tanultak a marxizmus—leninizmus egyetem általános tagozatán, szakosítón, spieciál kollégiumon. Számuk azóta gyarapiodott, de még mindig kevés. Kerestük és megtaláltuk azt az oktatási formát, amely a politikai ismeretek gyarapítására mindenkinek a legjobb. Tizenkilenc intézményünkből 11-ben sikerült létrehozni az elméleti konferenciát, amelyen a részvétel önkéntes. Párttag és párton kívüli pedagógusok közül mintegy 400-an vesznek részt ezen. Hogy mit várunk ettől az oktatástól? Az iskolai pártélet, az ideológiai és a politikai munka fellendülését Másrészt sokat javult az irányító munka az alapszervezetékben. Elértük, hogy minden párttag piedagógusnak konkrét és értékelhető pártmunkája van. Tisztségében a pártmunka élethivatássá lett dr. Rákos Istvánnénak. Anya, feleség, piedagógus és hivatásos pártmunkás. Az idejét úgy osztja be, hogy minden minőségében eleget tudjon tenni a követelményeknek. Nehéz ez? Bizonyára igen. ö tudja, ő érzi — és becsülettel helytáll. Lődi Ferenc Olaj • r Energiaválság.;. Talán ez a szó jellemzi leginkább a 70-es évek világgazdasági helyzetét. Amikor bolygórik szinte valamennyi országa súlyos energiagondokkal küzd, a Szovjetunióban évről évre nő az energiahordozók termelése, és a kitermelt mennyiség nemcsak a növekvő belső szükségleteket fedezi, hanem jelentős menynyiségű kőolajat, földgázt és szenet biztosít a szocialista közösség országainak is. Ez részben az ország szinte kimeríthetetlen ásványi kincseinek, részben a meglevő készletek ésszerű és gazdaságos kiaknázásának és új lelőhelyek felfedezésének köszönhető. A Szovjetunióban nemcsak a kőolaj és földgáz kitermelését fokozzák, hanem kiaknázzák a szén- és tőzegtelepeket is. Amíg az utóbbi 25 év alatt Nyugat-Európában jelentősen csökkent a széntermelés, a Szovjetunióban majdnem megkétszereződött. Az Egyesült Államokban az olajkutak készleteinek majdnem kétharmada az úgynevezett nyomáscsökkenés miatt a föld mélyén marad, a Szovjetunióban pedig nagyobb anyagi áldozatok révén a készleteknek majdnem a felét felszínre hozzák, és egyidejűleg kutatják, hogyan lehet tovább növelni az olajlelőhelyek kiaknázását. Óriási szerepet játszik az olajtermelés növelésében a nyugat-szibériai, türkméniai és orenburgi lelőhelyek felderítése és üzemeltetése. Nyugat-Szibériában például 1965 és 1978 között a kitermelés évi egymillió tonnáról 254 millió tonnára emelkedett. A mostani tervidőszak (1976—1980) első három éve alatt az olaj- és gázsűrítmény kitermelése 81 millió tonnával nőtt. A tervek szerint ez év végéig 593 millió tonna „fekete aranyat" hoznak felszínre, az év első felében 287 millió tonna kőolajat és 201 millió köbméter földgázt termeltek. Nem kevésbé jelentősek a szénbányászok eredményei sem, akik az év első nyolc hónapja alatt közel félmilliárd tonna szenet adtak a népgazdaságnak. Az eredményeket segítik a korszerű berendezések is. Jelenleg a kitermelt szén 65 százalékát teljesen gépesített fejtések adják. Egyre újabb és korszerűbb berendezések segítik a bányászok áldozatos munkáját — csak a mostani tervidőszak alatt közel 120 új bányászati gép és berendezés gyártását kezdték el a szovjet gyárakban. A szovjet kormány óriási erőfeszítéseket tesz a bányá- , szok munka- és életkörülményeinek további javítására. A mostani tervidőszak alatt a bányászok átlagbére 20 százalékkal emelkedett. Ez év végéig pedig rendezik az olajipari munkások bérét is. Az intézkedés közel 400 ezer embert érint. Ugyanakkor a föld alatti munkát végző dolgozók áttérnek a 30 órás munkahétre. A tervidőszak három és fél éve alatt 3,4 millió négyzetméter lakóterületet és 27 ezer új bölcsődei és óvodai férőhelyet biztosítottak a bányászcsaládoknak. Évente közel 400 ezer bányász kap kedvezményes beutalót különböző szanatóriumokba és üdülőkbe. (BUDAPRESS— APN) HÁZASSÁG Vadászy György Sándor és perlaki Magdolna Irén, Héra Zoltán és Vlnek Erzaebet, Cseh László és Dénes Tünde. Borbély Zsolt es Tar Viktória. Antal Imre es Kaczur Anna Éva, Bénák Sándor és CnmbkötO Margit, sibök Józboi Márk és Grandplerre Cecília, Nagy Károly es SUli-Zakar Ibolya, Kovács Pál és Csúcs Klára, Siklós László Sándor és Fekete Mária Anna, Pap László és Gyólal Klára Aranka, Görög Gábor Péter és Kakuk Teodóra Rozália, Katona Antal Alajos és Farkas Anna Margit, Márton Mihály Péter és Hiü Noémi Katalin, Papp Zoltán és Papp Teréz, Balogh János és Barna Margit. Keczell Attila és Vadász Mária Erzsébet, Borcsök Szilveszter és Kovács Márta, Vízhányó László és Nagv Ágnes. B'.eszity János és Varga Anikó, Nagy László és Szögi Éva Dalma, Dicső Imre és Mlson Ildikó, Csúrl Tibor József és Szüts Mária Júlia, Verba László Attila és Ambrus Edit, Csizmadia Tibor Zoltán és Szögi Katalin, Gyuris Tamás és Gortva Erzsébet házasságot kötöttek. SZÜLETES Sípos Jánosnak és Varga-Dusás Évának Csaba, Nagy-Czlrok Sándornak és Lipták Mariannának Noémi, Bi tófalvi István Jánosnak és Kojnok Máriának Marianna, Takó Józsefnek és Sllóczkl Gizellának Róbert, Biró József Lászlónak és Szelei Ilona Piroskának József, Mészáros Gábornak és Justln Andreának Andrea, Szűcs Imre Antalnak és Kardos Katalinnak Gábor. Juray Antalnak és Márkus Szilviának Laura, Farkas Pálnak és Tóth Máriának László, dr. Somorjal Ferencnek és Kopasz Henriettének András Tamas, Kalmár Józsefnek és Fodor Margitnak Valéria, Csanádi Sándornak és Herczeg Mária Teréziának Mária, Károlyi Imrének és Pintér Mártának Krisztina. Berta Andrásnak és Kovács Annának Zoltán, Komócsin Istvánnak és Lajos Erika Máriának Zoltán László, Hambek Lászlónak és Szabó Erzsébetnek Eszter, Erdei Andrásnak és Börcsök Eva Katalinnak Krisztina, lombátz Gábor Lászlónak és Magyarlcs Ágnesnek Gábor Dániel, Ördög Istvánnak és Csanádi Matildnak Szilvia Tünde, Balog Rudolfnak és Oláh Erzsébetnek Magdolna, Sőregl Róbertnek és Kalmár Zsuzsannának Róbert. Szabadkai Tibornak és Román Juliannának Judit, Kispéter Lászlónak és Masa Éva Máriának Róbert László, Halál Mátyásnak és Rádai Ételnek Zsófia, varga Péter Lászlónak és Kenyeres Katalinnak Katalin, Négyökrü Ferencnek és Tóth Ilonának Ilona Erika, Vörös Ottónak és Terhes Máriának Andrea, Bárkányi Flóriánnak és Kónya Saroltának Emese Tfmea, Klas Mihály Jánosnak és Halál Erzsébetnek László, Kiss Mihály Jánosnak és Halál Erzsébetnek Tímea, Tóth Károlynak és Klnezel Juditnak Judit, Mucs! Györgynek és Kisagócsl Erzsébetnek Zoltán György, Bozó Ferencnek és Kovács Máriának Krisztina, Juhász Mihálynak és Nagv Máriának F.va Mária, Krisztln-Német Jenőnek és Kocsispéter Évának Orsolya Szakács Lászlónak és Molnár Máriának László, Szilágyi Istvának és Kelemen Rózsának Péter, Terhes Istvánnak és Kovács Irénnek István Gábor. Bálint Józsefnek és Molnár Gizella Margitnak Attila István, Farkas György Ferencnek és Schimanovszky Saroltának Csilla Emese, Takács Józsefnek és Domonkos Editnek Zoltán. Mészáros Tibornak és Takács Annának Tibor. Berénvl Lászlónak és Oltványi Máriának László. Kukla Jánosnak és Slmonfl Évának Tamás, Rostás Lászlónak és Arpásl Erzsébetnek Erika, Galiba Pál Andrásnak és Sztojlnov Annának Eszter Adrién, Vlncze Sándornak és Sebestyén Máriának Andrea. Makra Ernőnek és Miskolczi Klárának Zsolt. Palugvi Ernőnek és Szendrei Évának István. Kálmán Sándornak és Foller Magdolnának Eszter Eva. Krántez Lászlónak és Kosóczki Katalinnak Ro'and László. Veszelka József Mihálvnak és Tóth Erzsébetnek Szilvia. Gvurts Józsefnek és Medve Erzsébetnek János András, Horváth Pálnak és Szarvas Honának Tamás. Fekete Bélának és Dalia Margitnak Levente. Mizsel Istvánnak és Almási Máriának Alex. Baloe Istvánnak és Naesa Máriának Andrea, Fehér Andrásnak és Szász Veronikának Anita, Egri Istvánnak és Hernácal Erzsébetnek Tamás, Laudisz Sándornak és Koza Annának Mnriann. Gádzser Lászlónak és Kotogány Hona Rozáliának Nóra, Nagy Sándor Ferencnek és Abonyi Erzsébetnek Szilvia, Lévai Lászlónak és Turcsányl Emesének Krisztina, dr. Vörös János Andrásnak és Kis Ilona Zsuzsannának András, dr. Vörös János Andrásnak és Kis Ilona Zsuzsannának Krisztina, Huszár Jenő Ferencnek és Borbás Máriának Marianna, Nyúl Tibornak és Barna Annának Roland János, Gyenes Józsefnek és Laczkó Évának Melinda Izabella, Kopasz Andrásnak és Ronyecz Mártának Vanda Márta. Horváth Attilának és Gyuris Györgyinek Györgyi, Koszó László Zoltánnak és Király Borbálának Ágnes, Kónya Ferencnek és Kertész Máriának Ferenc, Plavecz Imrének és Ördögi) Irénnek Petra, Marosi Zoltánnak és Gáspár Jolánnak' Családi események Gréta, Boromisza Lászlónak és Neszvecskó Máriának Sándor, Gáspár Perecnek és Hegyi Zsuzsannának Balázs, Kibédi Ádámnak és Való Rózsa Irmának Gabriella Irma, Farkas-Csamangó Ferencnek és Ördög Etelka Erzsébetnek Szilvia, Varga Istvánnak és Fodor Ildikónak Ildikó, Kovács Jenő Imrének és Túrt Máriának Jenő, Terdlk József Péternek és Blamár Erzsébetnek Tibor, Kujber Istvánnak és Kuklis Erikának Erika. Kéringer Péter Mátyásnak és Fehér Gyöngyi Juliannának Zoltán Túri Istvánnak és Hargitai Máriának Csaba István, Sándor Zoltán Antalnak ?s Kálmán Irénnek Anikó, Börczl Imrének és Kuezora Évának Bernadett, Vecsernyés Vince Tibornak és Kocslspéter Honának Tünde, Jankó László Józsefnek és Kocsis Erzsébetnek Hedvig Ágnes, Lipták József Istvánnak és Vincze Klára Erzsébetnek István, Balogh Lajosnak és Varga Borbálának Zsolt, dr. Kukovecz Györgynek és dr. Zentai Máriának Málé, Ölveczki Imrének és Czékus Ilonának Imre, Kálomista Zsigmond Sándornak és Szeghy Magdolnának Krisztina Mária. Daka Istvánnak és Fodor Sarolta Annának Gábor, Hlés Györgynek és lila Jolánnak Andrea Jolán, Király Mihálynak és Gyuris Katalinnak Anita nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Gera Mihályné Jéga-Szabó Julianna, Szabó-Doktor .Tózsefné Domonkos Anna, Kolozsvári György. Rácz Pál, Gazdag Mátyás Antal, Otott-Kovács György, Kis Sándorné Jó Katalin, Tanács János, Nagy Lajos, Futó Béláné Tóth Katalin, Bándi LaJosné Göndöcs Aranka, Csikós Istvánné Lippay Márta Anna, Tassi Szilveszterné Gémes Anna, Fodor Lajosné Papdi Irén, Tartóezki Lajosné Farkas Mária. Csonka József, Berkecz Dezsöné Farkas Veronika, Sötét József, dr. Dobosi Imre Dávldné Dudás Anna, stéhl Józsefné Szekeres Etelka. Dudás Mihályné Faragó Erzséoet. dr. Varga István, Kardos Lászlóné Bodt Ilona, Puskás Lajos, Kovács Vince, Kovács Lajosné Kónya Veronika. Makra György, Bakos Béla, Andersen László. Süli József, Losoncz Ferenené Beloval Julianna, Csurgó József, Nagy Lukács, Luucz Lajosné Csanádi Julianna, Kovács János ülés. Kovács Sándor, Korcsog Antalné Kulik Margit meghalt. Falak közül a külvilágba Tanácsadás sérült gyermekek szüleinek Évíke vastag lencséjű szemüvegen át is gyöngén látja a világot, Karcsiról tudják a szomszédok, hogy a siketek és nagyothallók iskolájába jár, Katikát rendszeresen viszi logopédushoz az édesanyja, Petiről azt hallották a gyerekek, valamilyen betegség következtében bénult' meg fél oldala. Valamennyien nehezen illeszkednek bele kortársaik közösségébe, bár szellemileg azonos színvonalon állnak velük. Tanításuk, nevelésük, gondozásuk sajátos törődést, figyelmet igényel a szülőktől, a pedagógusoktól. az egészségügytől, a munkaügytől — az egész társadalomtól, akárcsak a szellemileg elmaradott gyermekeké. Fogyatékos gyerekek — így gyűjti egy fogalomkörbe őket a köznyelv, de a tudományos szóhasználat is. miközben emberi igazságtalanságunkat bizonyítjuk: hiányosságával jellemezzük a gyermeket. Helyesebb, ha fejlődésében gátolt, sérült gyermekről beszélünk, aki megfelelő segítséggel úrrá lehet „fogyatékosságán", és önmagát ellátó, a társadalomnak is hasznára váló felnőtté válhat. Az ENSZ gyermekek jogairól szóló deklarációja is kimondja: „A fizikailag, értelmileg és szociálisan hátrányban levő gyermeknek meg kell kapnia azt a kezelést nevelést és speciális gondoskodást, amelyet állapota és helyzete megkíván." A bevezetőben említett Éva, Karcsi, Kati, Peti sorsa egyenesben van; szülő, tanár, orvos együtt munkálkodik társadalmi beilleszkedésükért. Csakhogy Magvarországon számos, feilődésben gátolt kisfiú és kislánv él, akit szülei tudatlanságból, szégyenből, rosszul értelmezett féltésből a lakás falai közé zárnak a világ szeme elől. Hazánkban — pontos adatok sincsenek erről — 200—400 ezer a feilődésükben elmaradottak száma. Tizennyolc-húsz százalékuk vak vagv süket, szociális ellátásuk kielégítőnek ítélhető. Tizennégy százalékukról tudjuk. hogy iskolába lárnak, 4—S százol/Mcuk szociális otthon lakója, s 60—70 százalékukról. tehát mintegy 150 ezer, többnyire mozgásában gátolt és csökkent szellemi képességű emberről, köztük fiatalokról nem tudunk. A társadalmi lelkiismeret szólalt meg a Vöröskereszt V. kongresszusán is. amikor határozat született: folyamatosan kell foglalkozniuk a szervezeteknek a családvédelem, az idősekkel való törődés mellett a fejlődésükben gátolt gyermekek sorsával is. Az egyik feladat a gyermek és ifjúságvédelmi munka áttekintése, a másik a tettekben megnyilvánuló segítség. Budapest után három regionális, úgynevezett társadalmi tanácsadó központot hoznak létre az országban, Pécsen és Debrecenen kívül Szegeden is. A megyei Vöröskereszt szervezet Bács-Kiskun. Békés és Csongrád megye körzetében igyekszik először is fölmérni, fölkutatni a szakigazgatási szervek, az egészségügyi intézmények közreműködésével, hány. fejlődésében gátolt gyermek él itt. Emellett a hosszadalmas és energiát igénylő munka mellett természetesen máris működik a tanácsadó szolgálat. Megalakult a konzulensi csoport, amely 12 olyan szakemberből áll, akik hivatásuknál fogva egyébként is foglalkoznak ezekkel a gyerekekkel, megsegítésükkel. Van egy szülői albizottság is: hasznosnak látszik az előítéletek, a félelem leküzdésére. hogy a fejlődésükben gátolt gyermekek szülei is részt vesznek ebben a munkában. Sok megértéssel hasznos tanácsokat tudnak adni. Minden páros hét szombatján 8—12-ig egy gyógypedagógus, egy szülő és a Vöröskereszt képviselője várja a gyermekeket, s szüleiket a siketek általános iskolájában (címe: Szeged, Bécsi krt. 38. szám). A távolság vagy a kezdeti bátortalanság se legyen ok a távolmaradásra: a szolgálat szívesen veszi azt is, ha valaki egyelőre csak levélben jelentkezik. Persze jó tudni; a Vöröskereszt nem szakigazgatási szerv. tehát intézkedési joga nincs. Tanácsot ad, útbaigazítja a szülőket, segít a megfelelő intézményekkel megteremteni a kapcsolatot, akár a gyógyítás, a tanulás vagv a munkába állás kerül szóba. A Vöröskereszt tehát az összekötő szerepét vállalta a szülők és a fejlődésükben gátolt gyermekek jövőjéért •enni tudó intézmények között. Mindhármóluk együttműködése hozhatja meg az eredményt, azt, hogy egyegy szervi elváltozás nem válik életreszólóan a gyerekek emberi fejlődésének gátjává. Chikán Ágnes