Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

ra v5>" "JSF ; . 'ij"-",3rv 12 Vasárnap, 1979. október 2í: Györké Zoltán Atlasz, fordítsd át nem háborognak a vizek ae kóró-szálkákkal szurkál a pázsit eső-zárlatot rendelt el isten javítják az és csatornáit csonttá szikkadt dpók a dombok piros héjukon só kő fehérlik gesztenyék zöld boglyái égnek sünburkokbnn barna mag érik akácvirág-fürtök pirulnak völgyvályúban oldódó illat hullámokban érkezik a szél gereben tilol zörgő nádat nap sodor tölcsért levelekből a bodzatányérok felbillennek szétomlik a fullasztó délután magamhoz szólnék Atlasz fordítsd ót másik oldalára a földet KONDOR BÉLA: HAMLET-ILLUSZTRACIÖ Megkérdeztük... A vasasasszony Sz. Lukács Imre Szerelem után A

legutolsó találkozáskor álltam a Nóra lakásában és tudtam, hogy minden, roses*ul sikerült Hol volt már akkor a magabiztosság, a gondolkodás, csak a tétova mozdulatok, a meg nem gondolt szavak csapkodtak. — Felszaladtam hozzád — mondtam —, készülsz talán valahova? — Igen. mindjárt megyek, — Menjünk együtt — Nem, Az előszobában álltam, néztem be a szobába, amit az elmúlt hetek alatt átrendezett Nóra és nem hívott be. Ennyit se jelentek már? Szégyenkeztem a megaláztatástól. Még tétován az arcáhoe nyúltam, láttam rebbent a szeme, s a félig kedveskedő mozdulat elsilányult, az egész szándékom félresikerült, kicsit megsimítottam az arcát, eldadogtam; — Örülök, hogy így veszed az egészet. „Biztos van már valakije" — gondoltam. — lg/ — válaszolta Nóra. Megszégyenülten tántorogtam le a lépcsőn, magam sem tudom, hogyan, a kapu alatt álltam még sokáig, nem tudtam elhinni, hogy vége van. hogy mindannak, aminek korábban birtokosa voJiam. az már nincs, az már nem az enyém. Az élet ott volt körülöttem, de semmi közöm se volt hozzá. A banalitások, az ezerszer olvasott szürke kis mondatok most a húsomba vágtak, hiszen saját magamon éreztem, hogy gyorsabban dobog a szívem, remegek, a torkomban is r>tt a gombóc. •— Hát velem is megtörténhet 11 ven 7 Ml ez? Hová meneküljek? Ereztem, hogy sebzett vagyok és kiszolgáltatott. Mindig féltem, hogy nem vagyok méltó hozzá. Az eszményi nővé emeltem, érett, okos társsá, a testét meg fiatal lányához hasonlítottam. Csodálatos volt vele, megismételhetetlen és felejthetetlen. De Vége. Rendben Van. Vége van. De akkor miért fáj? Miért kísér még mindig, napok óta. hetek óta, hónapok óta? Hát soha nem lesz vége? El kell. hogy múljon, minden véges, a szerelem is. Akarod, hogy vége legyen. Utána semmi sem marad, csak az emlék. Az nagyon csalóka, idővel megsápad, és nincs értéke. talán csak vigasztalása. A józan ész parancsoljon, ne csak a szivedre hallgass! — bizonygattam magamnak. — Még így is jó. hogy szeretlek — gondolom. Tudom, nincs viázonzás és megalázó, hogy így kiszolgáltatom maeamat, de nem tudok elszakadni tőled. Sohasem mondtam el neked, mennyire szeretlek. A szavaktól irtóztam, jól látom, hogy mennyire becsapják az embert. Mit meg nem tennék a boldogságodért? Es mi haszna van? Majd jön egy hasonló, az övé leszel, pedig az onvém vagy, és sohasem menekülhetsz már tőlem. Gohnsem hittem, hoev ilyen létezhet. Most itt a fizetség. Mosolyogtam. ha szerelemről beszéltek, lekicsinyeltem és lebecsültem, nem tudtam sem örömnek, sem boldogságnak, sem szenvedésnek elfogadni. Részem lett belőle. Micsoda részem! Még így iá köszönöm. Megfogadtam, nem közeledek, neked Illik. Te szakítottál egy rövidke levéllel. Mégsem bírtam megállni, hogy ne keresselek, így a kínom és megaláztatásom még nagyobb lett De hiába rohantam hozzád. — El kell döntenem, mennyi bennem a szeretet vagy a szánalom irántad — mondtad akkor, Nóra. — Én szeretlek — mondtam. — Ott hibáztál, amikor gyerekünk akart lenni, nem mondtad azt, hogy rád bízom, határozottan nemet mondtál, én azt hittem, hogy csak szeretőnek vagyok jó, de gyereket, szülni nem. A férjemtől se lehetett gyerekem, annyira féltett — Azt ne varrd az én nyakamba! Veszélyes munkahelyen dolgozol. klősek vagyunk, hová akarnánk már gyereket? Minek az érzés, ha az őszinteség fájdalmat okoz? Gondolok rád. veled vagyok minden éjszaka, alig várom, hogy sötét legyen, elképzellek magam elé, és rád gondolok. Azt mondtad még a búcsúzásnál; — Te úgy szeretsz, mint az anyám, tisztán és igazán. Mégis elküldöl? Rólad álmodom, látom kislányos alakod. Máskor rozskenyeret erőszakolok rád. fehér köpenyed zsebébe csúsztatom. Aztán hirtelen felébredek. testemet kiveri a víz, mert egyedül vagyok, és csak a szivem szorul össze. Érsz te ennyi szenvedést? önző vagy, önmagadat szerető, lelki és nemi vigasznak kellettem a ezűkösebb napokban. Nem, nem, nem akarok aljas lenni, te is szerettél. Nem veheti el tőlem az idő az emlékeidet. Egyezer még a régi lakásban a cipődre azt mondtam, görbe a lábad benne, azonnal kidobtad. Messzi útról tértél meg, a villádból, mennyire szeretted, hogy vártalak, legyen valaki melletted. Mennyire féltél az öregségtől, a betegségtől, hogy nagyobb dózist kapsz a sugárból, ki lesz melletted akkor, ugye én megmaradok? A férjed fiatalon vitte el a leukénia, hónapokig betege voltál. visszahúzódtál a villába, feketében s feketén éltél, megőszültél és nem találtad meg a helyedet. A magány lökött egymáshoz minket. Én azt hittem, hogy. egy életre szőL Hányszor kérted, hogy maradjak veled, az öregség idején is. Hol van ez már? Legutoljára születésnapomra azt kértem, hogy hallgassuk meg az Ady-lemezt. Latlnovits hattyúdalát, és örüljünk egymásnak. Szeress, ha tudsz! Beteg lettél. Mentem hozzád naponta, vittem, amit kaptam, narancsot, citromot. édességet, nem tudtam és nem akartam dolgozni sem. Ebédet akartam vinm!. de nem engedted, amikor már lábadoztál, sétálni hívtalak, de nem jöttél, korábban javasoltam, menjünk külföldre, de arra se hajlottól. Már nem szerettél Igazán, Miért nem vigyáztunk egymásra? Annyira bennem vagy, még mindig annyira, hogy én vagyok. Hogy tudhatnálak elfelejteni? Hiába rendezgeted te is a szobádat, lehetetlen, hogy onnan teljesen kirekesszél. Nincs már bennem büszkeség. Könyörögni tudnék, de minek? Nem hallgatod meg. Nem szabad lelkiismerettel születni, közlekedni a világban. Rájöttem, mit veszítettem el benned: a hitemet? Hát mi jöhet még ezután? A nihil? Nincs nekem semmi önbecsülAem? Mit ls szerethetnél rajtam? Ezt a nyafogást, ezt az önmegalázast talán? Kinéztél az átrendezett lakásodból. Mit várhatok? Ugorj a nyakamba? Ha egyszer már elhidegültél, jobb tudomásul venni, jogod van úgy berendezkedni az életre, ahogy akarod. Igazad van, hideg észszel elhúzod a szád, fintorogsz, ez a kis koszos mit nyafog itt? Lelkizik ebbén a korban? Hát annyira visszafejlett, nem érti meg, hogy vége, és így tovább. Nem akarom, éa kész. Szeretője van. Amilyen hiszékeny vagyok, a kutatók közül akadhat nem is egy. Különben hogy sikerülne minden olyan simán? Az új lakás, a karrier, a funkció? A mosolyáért? A kedveskedéséért? Vagy, mert néhányszor lent nyaraltak a Villában egyesek, ezek-azokT Minek zavarom még mindig? Mit csináljon tulajdonképpen, hogy megértsem végre, nem kellek már neki? Megcsaljon? Az a bajom, hogy visszafejlődött az érzelemvilógom? Ha végiggondolom, meg akar szabadulni tőlem. Módszeresén, apró kis túszúrásokkal üldöz el. Csak bele tudnék már nyugodni a döntésébe. Mit alkalmatlankodom. tolakszom, mi értelme ennek? Két Öregedő ember legyen akkora belátással, hogy békén hagyja egymást. Mindketten találunk mást. s mindketten becsapjuk magunkat, mert magunkhoz mérjük majd az újat, ha silány is lesz. Jónak ítéljük. Csak később meg ne bánjuk. Az a baj, hegy nem is Nórát, hanem magamat sajnálom. Nem bírom elviselni, hogy nem szeret. hogy lemondhat rólam, hogy nélkülem egyáltalán levegőhöz jut. Ettől van a fájdalmam. Vád nincs bennem. Nincs miért. Nincs? Élhetetlen vagyok, hát élhetetlen a szerelemben ls. Ráadásul a hitemet és az erőmet is elvette. Figyelek magamra, bár még az sem az igazi, távoli most minden tőlem, munka, közélet, tompa vagyok. Hosszan tart ez a folyamat. ez a kínszenvedés. Mit csinálhat Nóra? Bent van a laborban? A mi játékunk becsületes és tisztességes. Legyen hát az a vége is. O

lyan piszkos helyen dolgozom én. látja, ha le akarok ülni, újságot kell magam alá teríteni. Az nem igaz, hogy én a csiszolást választottam annak Idején. Ha megmutatták volna, hogy itt dolgozom majd, elszaladtam volna. Ezredmilliméteres pontosságra mozdonyalkatrészeket készítettem, az a finom munka, az tetszett nekem. Nem tetszett viszont apámnak. Bolondória ez, nem lánynak való. Tisztességes pályát választottam, látszatra a szövőnőséget tanultam, csak amikor bizonyítványt adtait, akkor derült kJ. hogy időközben vasas lettem. Nehéz munka, sok nőt nem ls talál itt. Most éppen egyedül vagyok. Mindenki azt mondja, nem nőnek való. Aki gyönyörködni tud a maga munkájában, csak az jöjjön ide. Mi a gyönyörűség benne? Hiába mondanám, aki nem csinálta, meg nem érti. Volt itt egy asszony, nyáron ment nyugdíjba, de novemberben visszajön. Kérdezze meg tőle, ml a jó benne Abban igaza van. aki csak gyönyörködni akar, éhenhal. A buszok kapaszkodófogantyújának eRyik alkatrészét csiszolom most, négy forint húsz fillérnek száz darab a normája. Ezt a koszos munkát pedig csak pénzért érdemes csinálni, aki tehát keresni akar, legalább négyezret csiszol egy műszak alatt Igaza van. paszulyválogatósnál Is elég lenne négyezret leszámolni, de itt nem babra megy a Játék. Jár az ember keze. mint a villám, és ha csak egy kicsit nem figyelek oda. összeégeti a szikra. Erős a szikrája nagyon. Apám hajós, vízen jár. az is vasas mesterségnek fogható föl. Oda ment a bátyám is. a másik meg lakatos lett. Az öcsém autószerelő. Nem tudom, hogy nézett volna ki az egész, hogv én meg varrónő leszek, vagy cukrász, elképzelni se tudom, de az biztos, hogy vasas lettem Itt van a férjem is. egy műhelyben dolgozunk, és ide jött a gyárba a fiam is. de ő niár villanyszerelőnek. Mondta is, nem jó hely ez. mert máshol a villanyszerelők többet keresnek. Ml még azt mondtuk neki. nem igaz az. hogy tudod a szakmát, ha papirosod van róla. Gyere ide. itt mindent megtanulhatsz, aztán úgy fordítod a sorodat. ahogy akarod. Talán marad. Milyen az a házasság, ahol az asszony ls vasas? Ha mindenkinek így sikerül, a válópörös bírók másik pályát választhatnak. Szórakozásunk igen egyszerű, itt a Tisza. Megyünk horgászni. Megint mit csodálkozik? Hogy nem asszonynak vafó a pecázás? Ha én mindig arra adnék, mások szerint mi való az asszonynak, régen nem jó lenne. Lánvom ls van. horgászik ő is. Férjhez ment. az ura asztalos, külön csónakon járnak, de együtt horgászunk azért. Vettünk egy alumínium hajótestet. ha fölszereljük motorral, a régi a fiamé lesz. Akkor már három csónakkal Járunk. Van engedélyem is. rendes tagja vagvok az egyesületnek. A régi bűnök elévülnek, most már be merem vallani, egy darabig, majdnem egy évig orvhorgász voltam Semmi jó nincsen benne, mindig azt figyeli az ember, észreveszik. vagv nem. Halat fog. vagy ellenőrt? Hogyne emiékeznék az első halra I Kirázott a hideg, amikor megfogtam. Édes Istenem, legalább vinné el a horgot. így rimánkodtam. Hogvan veszem én ezt ki a vízből? Hat és fél kilós harcsa volt. En fárasztottam őt, 6 fárasztott engem. Isten bizony, nem tudtam, én fogtam meg. vagv az fogott meg engem. Segítség kellett. hogy ki tudjam venni a vízből. Sokért nem adnám azóta is. ha egyszer még ekkorát foghatnék. Nem a csónak lesz az első. ha három évet várt — azóta megvan a teste —. akkor még vérhat egv kicsit. Most vezettük be a lakásba a gázfűtést tel les fölútítással kapcsoltuk össze előbb azt kell kihevernünk. De akkor tartalék motor is lesz. ha elromlik az egyik, akkor se kelljen otthon maradni. Nem igaz. hogv csak úriembernek való a csónak, meg a Tisza, meg a horgászás. Jó az a vasasnak ls. Magának van Igaza, télen nem jó a Tisza, pedig télen is kell valamit csinálnunk, ha Időnk van rá. Mindenféle vetélkedőkre benevezünk. előadásokra járunk. Hogy ez még nem általános? Ne mindig azt keresse, ami máshói sincsen, kapaszkod ion meg abba. amit itt van. Bementünk egyszer a Bartókba*, télies számmal a brigád, és kerestük azt a valakit. aki művészeti kérdésekben eligazít bennünket. A vetélkedőhöz kellett volna. Azt mondták. most éppen nincs bent az illető. jöjjünk inkább máskor. Mi meg azt mondtuk, ha egyszer bejöttünk. addig el nem megyünk, amíg valami nem lesz. Leültünk •szépen. Jön hozzánk az igazgatónő. akkor még azt volt, látni akart bennünket. Mert ő még ilyen népséget nem látott. Azt hittük, ki akar söpörni bennünket, pedig Örülni jött. Elő is kerítették hamar az illetékest, de az már egv más lupra tartozik. Elmondjam? Ö Jön hozzám egyszer, hogy be akar állni a gépek mellé, köszörülni. Jaj. galambom. ml történt? Talán kirúgták? Ilyen baj nem történt, csak ki akarja próbálni, és meg akar ismerni bennünket. Ne legyen sértés beióle. de ránéztünk: orvoshoz menjünk vele, vagy mindjárt az intézetbe? Ilyen ember még nem akadt, ha csak színpadon nem. aki meg akar minket ismerni egészen. Mondjuk neki. hogy menlen el? <5 se küldött el minket, sőt nagyon kedves volt hozzánk. Ha egyszer ez a bogara! Elmentem a főnökökhöz, szóljanak ők is hozzá valamit. Azt mondták, hozzájárulnak. Na, galambom, akkor kezdjük a szertartást: manikűrt levetni, mocskos munkára fölkészülni! Bejön első nap, persze, hogy elkésett. Ahányan voltunk, mind rászálltunk: délutánosak vagyunk talán? Minden meló ott kezdődik. hogv el kell kezdeni! Időben! A mi bandánk szókimondó, annyi biztos, ha olyan nagvon meg akart ismerkedni velünk, most sikerült. Hanem ez a kislány olyan szépen dolgozott, hogy azt meg lehetett nézni. Ha azt mondom, hogy érzéke volt hozzá, nem hiszi el. mert a ralztanárl diplomáiából nem ezt nézi ki az ember. Mellettem dolgozott, mindig figyeltem, de az egész műhely szeme rajta volt. nehogy valami baj történjen vele. Annyi biztos, ha én egy hétig bejárok a Bartókba nem tudunk annyira öszszemelegedni, mint itt. a gépek mellett. Pedig alig halljuk egymás hangját. Azt is mondta, nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz. de ez nem lepett meg bennünket. Ellenben, amikor azt mondta, köszöni szépen. fizetést nem fogad el. mert neki munkaköri kötelessége, hogy megismerje a munkást, ha egyszer művelni akarja, akkor nem tudtuk, mit válaszol iunk neki. Ez a lány tényleg nem látszik velünk! Itt a pénz. és nem kell? Én nem tudom, megfizették-e neki úgy. ahogv érdemelte, ott bent. de most is azt mondom, ilyet még nem láttam. Tudia. mit csinált amikor elment? Verset írt. mindenkinek egv szakaszt. De úgv eltalálta ám. annak minden szava passzol. Most már elhiheti. el tudluk tölteni a telet. Minden programról tudunk, és ott ls vagyunk. ha nekünk való. Ha nem kérdezik, nem mondom. hogy vasas vagyok. Dicsekedni nem érdemes, magyarázkodni meg nem szeretek. Nem em'ékszem rá, mikor mondtam meg valakinek. Furcsának tartiák. de nem bánom. mondton mindenki, amit akar. A horgászatra csak azt tudom mondani, szegény Volt az idei esztendő. Mindig mozgott a víz. (Elmondta Némák Dezsőné az Ikarus szegedi gyárában.) HORVÁTH DEZSŐ