Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

12 Vasárnap, 1979. október 2í: IlajósgazdsUiázak a Kistisza utcában Szegedi műemlékek nyomában (3.) Jelen idő —jövőkép A műemlékvédelmet és az óvo­daépítést nem szabad sem össze­keverni. sem szembeállítani egy­mással! — fogalmazta meg véle­ményével műemlékvédelmünk egyik legszorítóbb ellentmondását Bakonyi Tibor építész. Mert való­ban nem könnyű összeegyeztetni a tömeges lakásépítési programot, gomba módra szaporodó lakóte­lepek óvodáit, iskoláit, üzletelt, szolgáltatólétesftményeit a régi épületeink felújításával, aprólé­kos, nagv szakértelmet és sokszor a régi értelemben vett kisipari szakmunkát igénylő korszerűsíté­sével és közérdekű hasznosításá­val. Egy a pénztárca, a forinto­kat okosan, minden érdeket mér­legelve kell szétosztani. Jó példák, előremutató kezde­ményezések a műemlékvédelem, -felújítás, -hasznosítás területén is akadnak. A Belváros egyik leg­szebb épületében, a Fekete-ház­ban néhány hete nyílt meg a mé­rvéi munkásmozgalmi múzeum első néhány terme. A többi sze­gedi műemlék védelmét, a hasz­nosítási programot az az egyre in­kább elterjedő szemlélet terem­tette meg. miszerint azoknak a műemlékeknek, műemléki együt­teseknek és városképeknek van elsődleges jelentősége és szerepe, ahol együtt, koncentráltan lehet bemutatni korstilust. életmódot, mesterségeket, ahol ezekre a mú­zeumi. közművelődési, ismeret­terjesztő funkciókat ellátó együt­tesekre föl lehet fűzni az Idegen­forgalmi igényeket kielégítő tu­ristaszállók. hangulatos kiskocs­mák. vendéglők, klubok sorit. A helyi műemlékvédelem leg­fontosabb csomópontjaiban egyetért az Országos Műemléki Felügyelőség, a városi tanács, ha­sonlóan gondolkodnak építészek, lokálpatrióták, várostervezők. Két ilyen úl csomópontja alakul majd ki az ezredfordulóra a szegedi műemlékegvütteseknek. Az egyik Alsóvároson, a másik Felsőváro­son. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség támogatásával — a tervek szerint — lövőre elkezdő­dik az alsóvárosi temnlom. majd az évtized második felében a ko­lostor teljes felújítása. A város egyik legszebb műemléki együt­tese új köntösében bizonyéra mágnesként vonzza majd az ér­deklődőket. Ehhez kapcsolódik a most alakuló-formálódó terv. hogv az idelátogató turistákat, vendégeket a megszépülő Föld­míves utcán, üzletek, vendéglők során elvezetik a Nyíl utcáig, ahol megmarad egy sor napsugaras ház. Ez a négv-öt százéves épület és a hozzá kapcsolható újabb há­rom-négy ház lehetőséget terem­tene egy paprika-, kocsi- és pász­tormúzeum létesítésére, bemutat­hatná a város. Illetve a múzeum hagyatéki anyagait, és az épüle­tekhez kapcsolva, kibontakozhat­nának egy művésztelep kontúrjai is. A másik ilyen kiemelt terület Felsóváros. elsősorban pedig a Kistisza utcai halósgazdaházak. Jelenleg egynek a homlokzatán látható a védettséget Jelző táb­la, de a Jesvzékbevételi Javaslat is folyamatban van. Az új híd környékén megülul a városkép. & közeljövőben panelházak sora emelkedik majd Felsővárosnak ezen a részén. A kérdés máris fölmerül: a folyón áttérdelő be­tonhíd mellett, a panelházak tö­vében nem lesz-e „idegen test" ez az öt ház? A várostervező épí­tész, Koczor György megnyugtat: — Tervezéskor természetesen erre is gondoltunk. Igyekszünk meg­őrizni a régi város utcaszerkeze­tét. a Maros utca folytatásaként a hídszerkezet alatt gyalogút ve­zet maid a Kistisza utcához. A Vl.-ból a VII. ötéves tervbe át­nyúló beruházás idejére már az új panelrendszerrel dolgozunk, mely a mostaninál sokkal na­gyobb lehetőséget biztosít az okos. léptékében és arányaiban is szer­vesen kapcsolódó épületek kiala­kítására. S hogy mi kerüljön ezekbe az épületekbe? Terv, elképzelés van bőven. Dr. Trogmayer Ottó me­gyei múzeumigazgató szerint mú­zeumi célokra éppúgy föl lehet használni, mint a könyvtár rak­tárinak. zenei próbateremnek, vagy akár óvodának. Bugár Mé­száros Károly, az Országos Mű­emléki Felügyelőség területi re­ferense szerint a maidani merev lakótelep közepén nagyszerűen el­láthatná egy kulturális centrum szerepét, ahol találkozik a mű­velődés. a szórakozás. Nagy Ká­roly. a városi tanács vb műve­lődésügyi osztályának főelőadója fontosnak tartaná, ha itt lehetne bemutatni a hajózás és halászat eszközeit, tárgyi emlékeit. de fontos szerepet szánna egy kisgá­lériának. művésztelepnek, vagv kialakítandó presszónak, kisven­déglőnek is. Persze, a lepedőnyi nagyságú városrész-rekonstrukci­ós terven Koczor György egész komplex műemléki együttest mu­tat. kezdve a felsővárosi műem­lék templom és kolostor barokk együttesétől a Maros utcai tímár­ház majdani képzőművészeti ga­lériáján át. a Kistisza utcai együt. tesig. vagy hogy a fantázia Még tovább lendüljön, a régi szalá­migyár ipartörténeti múzeumáig, gyártörténeti kiállításáig... Ha műemlékvédelemről esik szó hivatalos körökben, általában mindig egy-egy védett épület ke­rül szóba. Akkor is, ha útját áll­ja a terjeszkedésnek, a gyarapo­dásnak. akkor is. ha éppen fel­újítása kerül napirendre. A vá­rosi tanács régóta szeretné meg­oldani egy korszerű. minden igényt kieiégítő hangversenyterem létrehozását. Mint arról hírt ad­tunk. megvásárolták a régi zsina­góga épületét, ahol az átalakítás és felújítás után a negyteremben koncerteket rendeznek, a galérián pedig képzőművészeti kiállítás nyílik. A konkrét tervezés viszont mindig sokkal bonyolultabb, mint az előzetes elgondolások. Itt is probléma a homlokzatfelújítás éppúgy, mint a belső átalakítás, a fűtés, vagy a jó akusztika meg­teremtése. Mindenesetre, ez a munka már „sínen van". Ahány emberrel műemléki té­mákban beszélgettem, mindenki­nek volt ötlete, figyelemre méltó tippje arra. mit kellene védeni, hogyan kellene ezt vagy azt az épületet megmenteni, mindenki­nek volt kedvence, mindenkinek meglódult a fantáziája. A reali­tás azonban szürkébb a fantáziá­nál. az igények és a valóság szembesítése, mindig szerénység­re int. Tény. hogy a városrende­zési szakemberek szemlélete egy­re inkább figyelembe veszi az ér­tékek megóvását. A foghíjbeépí­tések a mind jobb. korszerű és modern anyagok, szerkezetek, arányrendek ellenére is széoen alkalmazkodnak a már meglevő, százéves városképhez. Gondol­junk csak az AGROBER Mérey utcai, vagy a munkásőrség Rá­kóczi térj új épületére. A város­rendezők asztalán konkrét tervek bizonyítják, hogy kiterjed figyel­mük arra is. hogy az új lakóte­lepnél megőrizzék a százéves utcahálózat főbb elemelt, ezzel is védve az egykori városszerkezetet. A régi szép színes tervek (az úgynevezett ..szönvegtervezés?). melyek kukoricaföldön steril városrészeket Jelöltek, eltűntek a tervezőasztalokról. bizonyítván, hogv az új városértelmezés is egyre inkább figyelembe veszi egy-egy település gvökereit. s fel. adatát az ehhez való kötődésben, a hagyományokhoz való ksoesöló­dasban keresi. Ebben segíti mun­káját az Országos Műemléki Fel­ügyelőség. mely részint erkölcsi, részint jogi. részint anyagi támo­gatást nyújt a legfontosabb érté­kek ellenőrzéséhez, megvédésére. Minden kor a maga Igényei szerint épít. Viszonva múltjához, történetéhez épületében is kife­jezi kapcsolódását a nemzeti örök­séghez. kiállítia nemzeti tudatá­nak bizonyítványát Szeged köz­ismerten szegény műemlékekben. Ám egyre világosabb mindannyi­unk számára, hogy közös erővel van mit Védenünk, ápolnunk. Ez is kötelességünk I TAIJDI LAJOS Pestis és kolera Járványok Szeged történetében Hosszú évszázadokon át a sokféle fertőző betegség volt az emberiség réme. A XX. század orvostudományának legnagyobb vivmanya, hogy erélyes intézkedések sorával, a védőoltások bevezetésével, az antibiotikumok fölfede­zésével sikerült útját állni a kegyetlen betegségek továbbterjedésének. A sze­gedi kórház az első között volt Magyarországon, amely fölismerte a fertőző osztályok további létének szükségességél, és azt, hogy a továbbra is életeket követelő fertőző belegsegek leküzdéséhez elengedhetetlen a helyben rendel­kezésre álló intenzív osztály. Az Itteni ötéves múlt tapasztalataival ls igye­keztek megismerkedni a néhány hete Szegeden megrendezett lnfektológus vándorgyűlés résztvevői. Számos előadás hangzott el n múlt és a jelen fer­tőző betegségeiről, mintegy jelképezve a mindenkori egészségügy felelősségé­nek folytonosságát Dr. Tarjányi Jánosné és dr. Dudás Béla földolgozta a sze­gedi Járványok történetét, amellyel ezúttal megismertetjük olvasóinkat ls. Forgassuk vissza a történelem kerekét. Szeged, mint ismeretes, a mocsaras környezetből kiemel­kedő három dombon épült. Felső­és Alsóvároson, valamint a Palán­kon. A zsúfolt utcákban, szűk, nedves, sötét lakásokban élt a la­kosság. A felszaporodott hulla­dékanyagpk miatt az élelmisze­rek könnyen fertőződtek, a lakos­ság ivásra, főzésre, mosásra a Ti­sza vízét használta. Ilven körül­mények között a járványok köny­nyen terjedtek. A himlő, a difté­ria, a kanyaró, a hagvmáz. a vör­heny évente ingadozó számban fordult elő, de még Járványos időszakban sem követelt annyi áldozatot, mint. a két legsúlyo­sabb, a pestis és a kolera. Az Európát kétezer éven át ret­tegésben tartó „fekete halál" többnyire Szegedet sem kerülte el. Az 1473-ban lezajlott pestis áldozatairól nincs számszerű adat. A betegség elől 1510-ben mene­külő Ulászló királynak Szegedről Csanádra kellett továbbutaznia. Miksa kirá'y 1552-ben úgyneve­zett ve-ztegállamások felállításá­val próbálta korlátozni a vész terjedését. Mivel azonban a török hódoltság területén ilven intézke­dések nem történtek a XVI. és XVIJ. század folyamán, a Szege­den keresztülvonuló ázsiai török katonaság több alkalommal be­hurcolta a kórt. A másfél száza­dos török uralom idején 20 alka­lommal pusMfótt a városban pestis. Később, amikor már akad­tak itt is vesztegállomások, a tö­rökök kiűzése után csak négv al­kalommal tört ki járvány. 1708­ban az udvari tanács Ausfeldt Kristófot küldte Szegedre a vész megállítására. Az ő szigorú in­tézkedéseinek köszönhető, hogv az ekkor Galíciából behurcolt kór csalt 182 ember életét oltotta ki. míg a kisebb lélekszámú Aradon 3000-en estek a járvánvnak áldo­zatul. Javaslalára a vár és a Pa­lánk kapuit bezárták, a várost senki sem hagvhatta el. A ható­sági megbízottak nanonta kétszer megvizsgá'ták a lakásokat. A be­tegeket kórházba szállíttatták, amely a mai Lenin körút végéné! a Ti za kiöntéeitől egv külön körtöltéssel védett szérűskerten állt. Többet tudunk az 1738—39-es pestisről, mely Erdélyben és Ma­gvarország déli részén szinte egv időben tört ki. Az 1713. évi pes­tordnungot részletes utasítások­kal léptették é'etbe. A város kö­rül katonai zárvonalat állítottak IRAKI PILLANATOK Vg.y. TOLLRAJZOK SONKODI ISTVÁN VÁZLATKÖNYVÉBŐL V'7 ü fel. a tisztikarból vészbizottságot alkottak. A kórházat és a Laza­rétumot ekkor a Felsőváros szé­lén. a záróvonalon kívül állítot­ták fel. Ezenkívül a budai kapu mellett, a mai rókusi kórház he­lyén egy új épületet emeltek, melyben a lábadozókat helyezték el. A márciusban még csak a Fel­sővároson pusztító kór júliusban már az Alsóvárosba is betört, ezért ott újabb kórházat és Laza­rétumot emeltek. Decemberben már enyhült a Járvány, de az is­kolákat csak 1739-ben nyitották meg. Hét hónap alatt 960-an be­tegedtek meg. közülük 555-en meghaltak, közöttük a betegszál­lítók és -ápolók nagy része is. A következő évben tábori előfoga­tosok hurcolták be a pestist Te­mesvárról. A helytartótanácshoz intézett jelentések sürgették: küldjenek orvosokat. Júniustól augusztusig rohamosan nőtt a megbetegedettek száma, a kórhá­zak és lazarétumok zsúfolásig megteltek. Szeptemberben és ok­tóberben már csak szórványos megbetegedésekről van tudomá­sunk. Az 1741. március 10-én tar­tott tanácsülésen számba vették a ragály áldozatalt: 926-an haltak meg, köztük két seborvos és ki­lenc halotthordó. Ez volt az utolsó pestisjárvány Szegeden. A Bereg megyei tutajosok egy új kórt hurcoltak be Szegedre 1830-ban. melyet kezdetben „epe­Mirigynek" neveztek. 1831-ben ugyan megalakult egy. a főbíró vezetésével működő állandó bi­zottmány, mely a város körülzá­rásáról intézkedett, mégis egyre nagyobb számban szedte áldoza­tait a kolera. A városba jövő uta­sokat a gvevi. a budai és szabad­kai kapuknál, valamint a hídnál megvizsgálták, majd a makkos­erdőnél levő veszteglőállomáshoz kísérték ahol tíz nagv vásári fa­sátor várta őket. Kezdetben az orvosok véleménye is különbö­zött abban, hogy ragálvos-e a ko­lera. vagy sem. 1831 végére a kórházak megteltek. ígv a bete­gek egy részét már csak lakásu­kon ápolták. Mig augusztus első felében naponta 30—40-en haltak meg. a következő hó eleiére a járvány megszűnt. A beszámolók szerint 1312-en betegedtek meg. akik közül 521-en meghaltak. Szelíd lefolyású kolerajárványt jegyeztek föl 1848—49-ben és 1353-ben. Az 1365-o.» vészt mar felkészülten várta a város: a Kálvária kápolnában 50 szemé­lyes kórházat rendeztek be. szi­gorú hatósági iotézkedé-eket hoz­tak. Elrendelték a szegén-ek in­gven é'e'mezétót és gyógykezelé­sét. rézgálico'dattal fertőtlenítet­ték a csatornákat a város klllön­bö~ő nontiain kátránvt égettek, be'.iltot ák a rókuri csontlinzt­gyár működését A járvány Róicu­son dühöngött a leginkább, s ezt a sok reriéshlrlatő totóinak tu­lajdonították. Vrzonviaa kevés á'dozalot köve'e'.t az 1873-as ko­lerajárvány. és az 1073 os ami­kor állandó Inspekciót tartottak mindkét lárvánvkórház.han a vá­rosházán és a közkórházban, s ügyeltek arra hogv az elhaltakat három órán belül eltem"v»ék. Egv Budapestről érkezeti hajós ázsiai kolera tüneteivel betege­dett mee 1802 októberében. A kellő időben hozott iárvánvligvl rendszabályoknak a fertőtlení­téssel megbízott tűzoltóknak kö­szönhető. hogv csak 27 en hallak mea akkor. Az akkori tiszti fő­orvos kimutatta hogv v i n meny­nyien a Tisza vizét itták. A következő év augusztusában maid 1911 ben 1014-ben és 1915­ben ismét észleltek -tó.- ónvos ko'eramegbe'egedéseke1 az eré­lyes intézkedések és a védőoltá­sok azonban útját állták tovább­teriedé~üknek. Azótó hiányoznak Szeged történetéből sz ember­pusztító iárvánvok CIIIKÁN ÁGNES

Next

/
Thumbnails
Contents