Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-24 / 249. szám

84 Szerda, 1979. október 17: Patikusok Sorba állunk a recepttel, aztán az előkészített pénzzel, és sorba állunk a gyógyszerért. Kígyózó, sziszegő emberlánc a Kígyó-gyógyszertárban, a megye legforgalmasabb és egyik legszűkebb patikájában. Türelmetlenkedünk, bosszankodunk —hisz betegek vagyunk vagy anyánk, apánk, társunk, gyerekünk vár a szenvedést enyhítő szerekre. Ilyenkor nem nézzUk, csak magunkat, hozzátartozónkat — és ez bizonyos határig természetes is. De legalább egészséges pillanatainkból szenteljünk néhányat azoknak is, akik oly felelősségteljes munkát végeznek a gyógyszerek-mér, gek birodalmában. Éjszaka is, nappal is, tévedhetetlen frissességgel. ml szakmai lelkiismeretünktől függ, mit értünk rajta. K. P.-né: Számomra kicsit nyomasztó érzés, hogy az éjszaka folyamán egyedül én vagyok felelős a város gyógyszerellátásáért A felelősségtudat nem engedi, hogy lehunyjam a szemem, félek, nem ébredek föl, ha keresnek. Tehát mindig mindenkit fogadok, és kiszolgálok — ez az elvem — bármit kér is. Azt az idős asszonyt is, aki esténként menetrendszerűen megérkezik, 20 gramm aszkorbinsavért. Tudom, mondom is neki, megvehetné napközben is, de megkapja az aszkorbinsavat. A lényeg: indokkal vagy anélkül fordul hozzánk valaki, tisztességes hangon tegye. Egyszer, vasárnap hajnalban azonban engem is kihozott a béketűrésből egy fiatalember. Recepttel a kezében három doboz Bisecurint kért. Megjegyeztem, hogy nappal is gondoskodhattak volna erről, hogy az ügyelet csak sürgős esetekben köteles segítséget nyújtani. Mire igen cinikus, részletes és goromba választ kaptam, melynek lényege: mi lehet ennél sürgősebb... Két óra múlva nyitott a patika, kértem, mégiscsak várjon addig. K. I.: Jól ismerünk egy hölgyet, aki úgy hiszi, esti szórakoztatóipari munkája azonos a gyógyszerészével. Egyik este, 11 óra körül fájdalomcsillapítót kért, ez eddig rendben is van. De rendszeresen becsönget esténként valamiért, legutóbb a vöröskeresztes ládát akarta föltöltetni. Persze mindez legalább szakmába vágó; van, aki a százasát szerelné fölváltatni. P. J.-né: Tág fogalom ez. F. B.: Jó lenne, ha az emhogy sürgős szükség. Az em- berek egészségügyi felviláberek belátásától, illetve a gositásával elérnénk, hogy Aligha akad émber, aki ne - fordult volna meg napközben gyógyszertárban. Szeren»esés, akinek éjszaka mégsotha nem kellett megnyomnia 0az egyetlen ügyeletet tartó {patika csöngőjét. Ez józan emberi ésszel azt jelenti, .hogy irigylésre méltó módon nem volt „sürgős szüksége" gyógyszerre. Mert, hogy rendeltetését tekintve ez lenne az éjszakai gyógyszertári ügyelet célja, ezért tölt munkahelyén teljes 24 órát fölváltva 14 gyógyszerész. Hogy hányféleképpen értelmezzük, mi a sürgős szükség, hogy mi mindenért csöngetünk be mi, szegedlek a város egyetlen, kívánságra talpon levő gyógyszerészéhez, erről beszélgettem Kelemen Imrével. a Kígyó-patikn vezetőjével, helyettesével, Kopács Pálnóval, Padló.i Jánosné és dr. Fülöp Borbála gyógyszerészszel. A „Szivar" halála Maffiaháború New Yorkban A szerény, brooklynl olasz vendéglő kerthelyiségében két férfi iszogatta vörösborát Csatlakozott hozzájuk a tulajdonos is, hiszen tudta: az idő? vendég nem más, mint a „tiszteletre méltó" Carmine Galante. a New York-i maffia legfőbb főnöke, a „capo di tutti capi". A csendes beszélgetés azonban nem tartott sokáig. Három álarcos, fegyveres tört be a kerthelyiségbe és az iszogatókat géppisztolysorozat terítette le: Galante testőre azonnal meghalt, a vendéglős pár percig élt még, s a golyók végeztek Galantével is. A maffiavezér a földre zuhant, de fogai közül holtában sem engedte kl a vastag havannaszivnrt, amelyről elnevezték. The Cigar —. A Szivar, ez volt a 60 éves bűnöző neve a New York-1 alvilágban. A nagyváros rendőrsége és a hasonló ügyekben nyomozó szövetségi hatóság, az FBI, egyelőre csak a sötétben tapogatózik. Az nyilvánvaló számukra, hogy a „főnökök főnökével" valamelyik rivális banda végzett. De melyik? Hiszen New Yorkban a maffiának öt nagyobb „családja" van, s Galante ebből csak az egyiket vezette. És ml lehet a brutális leszámolás oka, hiszen manapság már gengszterkörökben is kerülik a hasonló eltárást? Valaha, a 20-as, 30as években gyakori volt, amikor a rivális bandák egész államok feletti uralomért harcoltak, de a hetvenes évekre ez már nem jellemző. A maffia ma már nem illegális szeszfőzéssel foglalkozik, mint A1 Capone idejében. Fő területe: bordélyházak, kaszinók, fogadóirodák fenntartása, meg persze kábítószer-kereskedelem. A nyomozók szerint Ga- lan'.e valószínűleg azért halt meg, mert egy másik „maffiacsalád" ügyeit megzavarta, s beavatkozott az Atlantic Clty-kaszinóüzlet.be, lehetséges azonban egy másik változat: a halál oka az. hogy új területeket akart szerezni 200-tagú „családja" kábítószer-ügyleteinek — Galantének ugyanis ez volt a fő üzlete. Valaha, az ötvenes évek elején, amikor még csak alvezér volt az akkor „keresztapa", Banán Joe mellett, Galante hozta össze a „francia kapcsolatot": azt a láncot, amelyen keresztül az amerikai bűnözők hozzájutottak a Marseille közelében finomított, keleti eredetű kábítószerhez. Persze, akkor már jelentős maffiakarrier állt mögötte. A szicíliai bevándorlók fia egészen fiatalon csatlakozott a „családhoz", s a rendőrség szerint a fiatal korában elkövetett, legalább száz gyilkosság alapozta meg pályafutását. Ezekre persze soha nem volt tanú. Végül 1062ben kábítószer-kereskedésért ítélték el, 20 évre. Tizenkét évvel később „jó magaviseletére való tekintettel" szabadon engedték az idősödő banditát. aki ismét belevetette magát az „üzletbe". Agresszivitása nem csökkent, s ez okozta vesztét. Az FBI szerint ugyanis ellenfelel már 1977-ben halálra ítélték. Galanate azonban bízott legfőbb főnöki tekintélyében, a kerthelyiségbe is fegyvertelenül ment testőrével. A nyomozás folyik, egyelőre azonban kevés a tanú. A vendéglői vérengzésről senki sem akar beszámolni a rendőrségnek Tudják, hogy ez csöppet sem lenne veszélytelen számukra... K. S. ki-kl házi patikájában tartsa a számára fontos gyógyszereket Lázcsillapítóra, fájdalomcsillapítóra bármikor szüksége lehet. K. 1.: Egy átlagos éjszakán hat-hétszáz forintnyi gyógyszert vesznek meg nálunk. A zömmel két-három forintos tételek, többsége bölcs előrelátással nappal is beszerezhető lett volna. P. J.-né: Tévedés ne essék, nem panasznapot tartunk mi a munka ellen. Csak érzékeltetni szeretnénk: a 24 órás ébrenlét erőfeszítésébe kerül minden embernek, s a gyógyszerész is szeretné, ha véges energiáival okosan tudna gazdálkodni, tévedések nélkül. Nálunk egyetlen hiba emberéletet követelhet. Itt nem lehet semmi egy-két grammal sem több ... Félünk attól, hogy két-három éjszakai vattavásárló vagy menetrend iránt érdeklődő miatt a valóban sürgős esetekben nem leszünk frissességünk teljében. Mert előfordul, hogy a beteg gyerekével becsöngető anyán segítenünk kell: mi hívjuk ki a mentőt vagy az ügyeletes orvost. Gondolunk arra is, hogy megfelelő kapcsolatunk legyen az éjszakázó gyerekorvossal: előre szólunk, ha esetleg valamilyen gyógyszer hiányzik, hogy már a receptíráskor mással helyettesítse. De sokszor anyagi felelősségünk sem kicsi: egy-egy váratlan állatgyógyászati esemény sok ezer forintos forgalmat eredményezhet éjszaka is. K. P.-né: ...és a reggeli nyitástól délig éppúgy igyekszünk helytállni, mintha végigaludtuk volna az éjszakát. Szerintem kell, hogy maradjon erőnk a fölvtlágosításra is, hisz a városi ember se lehet olyan nagyon tájékozott, ha előfordul: férfi veszi be a Bisecurint, sztaniolpapirosostól együtt... Ez persze szélsőséges eset, de sok gyógyszernél elengedhetetlen, hogy a használatát elmondjuk. Ilyenkor azonMhn ki-kiszólnak a sorból a várakozók, válogatott stílusban, mit csináljak inkább a „duma" helyett. Ha fölidegesítenek? Bemegyek a laborba, megkérem valamelyik kollegámat, váltson le, mert kiborultam. Veszek néhány mély lélegzetet, és ha megnyugodtam, ismét kiállók, felelősségem teljes tudatában a betegek kígyózó sora elé. Chikán Ágnes Bedolgozók vállalatok Élnek az országban — óvatos becslések szerint is — vagy háromszázezren, akik különböző okok miatt nem vállalhatják a több műszakra osztott, kötött munkaidőben elvégzendő gyári munkát. Vagy azért nem, mert családi kötelezettségeik ezt nem teszik lehetővé, vagy, mert betegek — de azért nem teljesen munkaképtelenek, vagy mert a lakóhelytől túlságosan is messze esik az egyetlen szóba jöhető munkahely, és a mindennapi Ingázás kárát megint csak a család szenvedné. Vagy egyszerűen csak azért, mert már nincs erő, energia a rendszeres munkavállaláshoz szükséges szakképzettség megszerzéséhez. ók háromszázezren mégiscsak munkaerő-tartalékként jöhetnek — jöhetnének! — számításba, összehasonlításként: ők háromszázezren — csak a létszámukat tekintve — megoldhatnák az egész szolgáltatóipar létszámgondját; nagyrészt pótolhatnák azt a létszámcsökkentést, amivel az iparnak kell számolnia, éppen azért, mert a szolgáltatóipar létszámbővítése elkerülhetetlen, s e létszámgyarapffás jószerével csakis az iparban foglalkoztatottak csökkenése révén történhet; vagyis ők, hátosmszázezren olyan munkaerőtömeget jelentenek, amiről lemondani — éppen a mai munkaerőínséges világban — nagy luxus. Nemcsak a népgazdaság érdekei, hanem az ő érdekeik miatt is. Nem munkaképtelenekről, nem munkakerülőkről, csak — Ismétlem — különböző okok miatt speciális helyzetben élő, de termelőmunkát és keresőviszonyt többnyire vállalni kész emberekről van szó. ók. háromszázezren állami vállalatok és szövetkezetek bedolgozói lehetnének. Am úgy tűnik: épp a legnagyobb létszámhiánnyal küzdő gazdálkodó egységek nem tudnak mit kezdeni velük. Pedig: ők háromszázezren, bedolgozói minőségben, lényegesen enyhíthetnék a munkaerőgondokat. A beruházási eszközökkel rendelkező állami nagyipart azonban eddig nem érdekelte és a jelenlegi tapasztalatok szerint ma sem érdekli különösebben ez a téma. A szerényebb anyagi eszközökkel dolgozó szövetkezetek és helyiipari vállalatok pedig csak nagy nehezen tudják növelni a bedolgozók számát. Ennek sokáig jogi akadályai voltak: hosszú évekig egyetlen miniszteri utasítás próbálta valamelyest rendezni a bedolgozók jogi helyzetét, és csak 1067-ben született meg az a központi rendelkezés, amelynek értelmében a bedolgozók sok szempontból azonos elbírálás alá esnek a vállalati belső létszámot alkotó dolgozókkal. A helyzet mégsem változott lényegesen. mert a vállalati gazdálkodás általános feltételrendszere nem kedvez a bedolgozói munka tömeges elterjesztésének. Például a bérszínvonal-szabályozás, aminek természetéből adódik, hogy bedolgozókkal nem manipulálható. Csakis „belső" dolgozókkal. Márpedig az efféle manipulációkról a Vállalat nem mondhat le, ugyanis a bérszínvonal emelésének — saiátos módon — egyik alapvető feltétele, hogy bizonyos foglalkozási kategóriákban növeljék a belső létszámot. Továbbá: az említett rendelet ellenére ls fennmaradtak bizonyos — bedolgozókat hátrányosan érintő — jogi megkülönböztetések, arról nem beszélve, hogy a vállalati gazdálkodásra általánosan jellemző szervezetlenség, rendszertelen munkavégzés, a hullámzó termelés, egy sor adminisztratív kötöttség és bonyodalom önmagában is megnehezítette a bedolgozói hálózat kiépítését. Időközben — tavaly — megjelent az 1067-es rendelet módosítása abból a A gyermekápolási táppénzről A gyermekápolási táppénzre jogosultságról és annak idejéről érdeklődik K. J.-né szegedi olvasónk. K. J.-né a múlt hónapban kórházba került. A kórházi ápolása alatt négyéves kislányuk megbetegedett, férjét pedig az orvos gyermekápolási táppénzre kiírta. A kislányuk gyógyulása után, amikor férje munkahelyén a gyermekápolási láppínzt Igényelte, azzal utasították el. hogy felesége a gyermek után 30 napra járó táppénzt már kimerítette. Közölték vele azt ls, hogy egyébként is csak a feleség kórházi ápolása idejére lehetett volna jogosult táppénzre. a kórházból történő kijövetel után már a férjnek nem jár gyermekápolási táppénz. Kéri, Ismertessük, mit mond erről a jogszabály, továbbá jogosult-e férje, amíg kórházban volt, a gyermekápolási táppénzre és meddig? A munkahely tájékoztatása és eljárása törvénysértő. A társadalombiztosítási törvény rendelkezései szerint a gyermekápolás címén táppénzre jogosult az anya vagy az egyedülálló apa, ha hatévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja. A törvény végrehajtása tárgyában megjelent 3/1975 (VI. 14) SZOT számú szabályzat 9. paragrafus 1. bekezdés b. pontja alapján — többek között — egyedülállónak kell tekinteni azt is. akinek a házastársa kórházi ápolásban részesül, vagy külföldön tartózkodik. Eszerint az egyedülállóságot a kórházi ápolás, a külföldi tartózkodás időtartamára tekintet nélkül meg kell állapítani, ha a gyermek ápolására az említett idő alatt kerül «or. Ha a házastárs kórházi ápolása 9 másik házastárs táppénzre jogosultságának az időtartama alatt megszűnt, illetőleg ez idő alatt a házastárs külföldről visszatér, a másik házastárs továbbra is jogosult táppénzre mindaddig, amíg a gyermek folytatólagos ápolásra szorul, illetőleg amíg e szülő Jogán a jogosultság nem szűnik meg. Az úgynevezett „kis határátlépővel" külföldön tartózkodó házastárs itthon maradt házastársa nem tekinthető egyedülállónak azon a címen, hogy házastársa külföldön van. A társadalombiztosítása törvény rendelkezései szerint a három évesnél idősebb, de hat évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 30, egyedülállónak 60 napon át jár a gyermekápolási táppénz. Tekintettel arra, hogy olvasónk a négyéves kislányuk ápolása címén már kivette a 30 napra járó táppénzt. férje gyermekápolás címén — mint egyedülálló — további 30 napra jogosult táppénzre — a fentiek alapján. Ügyükben azt tanácsoljuk, hogy férje keresse fel a munkahelyén működő szakszervezeti bizottság társadalombiztosítási tanácsát és kérje panaszának jegyzőkönyvbe foglalását és kivizsgálását, A tanács intézkedése alapján férje egyedülállóságát meg fogják állapítani és a gyermekápolási táppénzt a gyermek ápolása idejére kifizetik. Dr. V. M. megfontolásból, hogy még 'nkább közelítsék egymáshoz a bedolgozók és a ..bent" dolgozók jogviszonyát. És milyen jellemző: a munkaügyi szakemberek még ma is vitatkoznak ezen a módosításon; nem a jogszabály lényegén, hanem az értelmezésén, ami megint csak arra utal: nem biztos, hogy a vállalati gazdálkodás feltételei egyértelműen a bedolgozók foglalkoztatására ösztönözné a gazdálkodó egységeket. különösen az állami Iparban. így aztán a bedolgozói munka változatlanul a helyiipari és a szövetkezeti üzemek jellegzetessége. de azokban sem tekinthető általánosnak. Egyre kevesebben szánják el magukat, hogy ily módon létesítsenek munkaviszonyt, s a bedolgozók táborában is nagymérvű a fluktuáció, nem utolsósorban a meglehetősen alacsony keresetek miatt. A bedolgozók nagy része idős korú, jóval túl a nyugdíjkorhatáron, akik eleve Időszakonkénti pénzkeresetnek tekintik ezt a tevékenységet. És közben ott vannak tízezrével a kismamák, akik a gyermekgondozási segély mellett örömmel vállalnának otthoni munkát, különösen akkor, ha gyermekük már kilépett a csecsemőkorból. Ott vannak a többnyire nagy családokatellátó, háztartásokban dolgozó nők. akiknek egy része ily módon bekapcsolható lenne a társadalmilag szervezett termelőmunkába, s akik közül sokan csak azért nem vállalnak munkaviszonyt. mert vagy nincs megfelelő szakképzettségük, vagy megoldatlan gondokat okozna nekfö a mindennapi munktiBa járás (például a távolságok miatt.) S ott vannak a csökkent munkaképességűek. Hogy nálunk súlyos társadalmi gond a munkahelyi rehabilitáció, az jórészt a bedolgozói rendszer problémáira is visszavezethető. A bedolgozók ma Is, és évről évre több száz milliós termelési értékeket állítanak elő. Kézi munkával, egyszerű eszközökkel, minimális anyagi ráfordítással, min-' den jeleniősebb beruházás nélkül. Miből ls az következik, hogy a bedolgozói munka gazdasági ésszerűsége, haszna — akárcsak a világ más országaiban —nálunk sem kérdőjelezhető meg. Intézményes foglalkoztatásuk az arra alkalmas vállalatoknál egyre sürgetőbbé vált. Vértes Csaba' Mexikó, 1982 Képzőművészek világkongresszusa Mexikó ad otthont a Képzőművészek Nemzetközi Társasága (IAA) soron levő kongresszusának 1982-ben. A Stuttgartban most véget ért kilencedik IAA-kongresszus határozott így. A stuttgarti rendezvényt több mint ötven ország képzőművészeinek delegációja kereste föl. Ennek a kongresszusnak a „Művészet és nyilvánosság" volt a témája, és többek között azt követelte, hogy a művészeti oktatás minden ország iskolájában kerüljön jobban előtérbe. Megvitatták továbbá egy új nemzetközi szerzői jogi rendszer létrehozását.