Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

MZDM 12 Vasárnap, 1979. október 2í: Papp Lajos Anvp imnak 1 VllJ t Anyámnak írok levelet 111111U XV Álmatlan az éjben virraszt szél fú Hullanak a levelek hajnal nyújt enyhülést-vigaszt írok anyámnak levelet Virraszt az éjben álmatlan Okóber Fonnyadt-rőt meleg szövőgyár! zúg szakadatlan Anyámnak levelet írok Áz éjben virraszt álmatlan fű zizeg Száraz papiros s a cérna! könnyen elpattan Levelet anyámnak írok arcomon tétova pirlob S a cérna könnyen elpattan Írok levelet anyámnak megáll a gép Pirkadat van kék égen felhőz a bánat S könnyen a cérna elpattan Levelet írok anyámnak elküldik Használhaíalan! szemében 'nőnek az árnyak S elpattan könnyen a cérna de mama! lesz munka még ma! Szemében nőnek az árnyak S könnyen elpattan a cérna mosolyát letette Fáradt gyermeklány Fejletlen-vézna Nőnek szemében az árnyak S a cérna elpattan könnyen a csend növekszik-árad Idus ka Józsi a földben Szemében az árnyak nőnek S elpattan a cérna könnyen görögnek kavicsos könnyek vár anyám Motoz egy könyvben Az árnyak szemében nőnek megszédül Elejti őket Vár anyám Motoz egy könyvben Nőnek az árnyak szemében várt kilencszázharmicötben töpreng Hol? mikor s régen Vár-motoz anyáin egy könyvben Az árnyak nőnek szemében élete kinyílt előttem álmatlan virraszt az éjben Egy könyvben vár anyám Motoz megírtam Talán megpofoz Álmatlan virraszt az éjben Anyám vár Egy könyvben motoz valaha ránk figyelt ébren rossz-fia mennyi bajt okoz Virraszt álmatlan az éjben Egy könyvben motoz-vár anyám mi neszez kinn a sötétben? írok levelet igazán Az éjben álmatlan virraszt Motoz egy könyvben Vár anyám négy fia? Nem lehet igaz! vers száll Megpihen asztalán Megkérdeztük... Hagyjuk a mesét! E

gy ember áll a szalag és a gép közé szorítva. A szalagon üres korongok érkeznek, az ember négyesével a gépre helyezi azokat Agyagkorongokat dob rá, megnyom egy gombot, a gép körbefordul A négy, formát öltött agyagkorongot alapjával együtt a szalagra teszi, amely a kemence felé indul. s a szalagról újabb négy üres formazókorongot tesz az ember a gépre. Készül a tányér. Ismétlődő mozdulatok napi nyolc órában egyik legjobban felszerelt gyárunkbon ... Ugyanebben a gyárban jó néhány mérnök adminisztrál vagy már megtervezett, megszervezett munkafolyamatokat irányít. Azaz sokszor technikusi munkát végez, miközben a technikusok többnyire egy-egy Jól képzett értelmes szakmunkás feladatait látják el Pedig a mérnökök jó része nyilván örülne annak, ha a képesítésükhöz viszonyítva értéktelen munkájuk helyett például egy korongadagoló gép megszerkesztésére kapnanak megbízatást (ha már maguktól nem vágnak bele). S ha a mérnök végre valóban mérnöki munkát végezne, a technikus is élhetne alkotókedvével elsajátított ismereteivel a már megtervezett es megszervezett munkafolyamatok' irányításában, próbára tehetné energiáit és alkotókedvét, -képességét Lánc. lánc. eszterlánc. — kapcsolódnak egymásba a folyamat elemel. Ha az egyik embert nem tudása, képességei, megszerzett képesítése szerint foglalkoztatjuk, azt megsínyli a másik, a harmadik, s végezetül mindanynylan saját képességeik alatt kénytelenek dolgozni, úgy. hogy közben el sem juthatnak önnön határaikhoz, meg sem ismerhetik azokat. Nem részesülhetnek a teljes embert, a természetes, józan eszt és a birtokolt ismeretek teljességét kívánó munka örömeiben. mivel. — hogy integráns részei lehessenek közösségüknek — napról napra arra kényszerülnek, hogy alulmúlják önmagukat. Tudom, nem általánosítható az eset. csak gyakori. Am olyannyira gyakori, hogy ha konkrét elemeiben nem is. lényegi összefüggéseiben és annak következményeiben már legalábbis típusnak tekinthető. Típusnak, hiszen ugyanehhez a problémakörhöz tartozik az is. amivel egy másik gyárban dicsekszenek a látogatónak: tudományos alapokon szervezték meg a munkát, az anatómiai szempontokat figyelembe véve készítették el a szerelőasztalokat. teljesítménybérben fizetnek. s mindennek következtében vagy negyven százalékkal nőtt a termelékenység... Sok példát lehetne még sorolni, de fölösleges. A korongokat gépiesen pakoló munkás, a képességei és tudása alatt dolgozó mérnök. az anatómiai ismeretek aiapjan tervezett tökéletes szerelőasztalok fölött vibráló gyorsasággal, ám gépies" monotóniával dolgozó kezek valahol ugyanannak a jeJátszani is engedd., lenségnek részei, a jelenséget jellemző és fölmutató elemei. Csakhogy mint mindennek, ennek az ügynek is legalább két oldala van. Olykor a kényszer, a közösség és az egyén nagyon is összefonódó érdekei teszik elkerülhetetlenül olyanná munkánkat, amilyen; olykor pedig csupán kényelmességünk, középszerű ragaszkodásaink a ..járt utat járatlanért el ne hagyj" elvéhez. Ám mindkettőnek megvan a maga veszélye. méghozzá közös veszélye: pótcselekvésekhez vezet Ismerősömről tudom: koncepciózus, elméleti ember. Ha találkoztunk. kiskertjéről beszélt lelkesen. megtermett őszibarackjairól. nagy szemű szőlőjéről, kis boráról, mindaddig, amíg nyugdíjba nem ment Mostanában, nyugdíjban már meg nem irt témáiról beszél inkább, mondván: végre erre is lesz Ideje. És a képhez még hozzátartozik: kollégáitól, fölötteseitól soha elismerést nem kapott publikációiért tulajdonképpeni munkájáért, ám ugyanők elismeréstől és irigységtől csillogó szemekkel méltányolták megtermett őszibarackjait, nagy szemű szőlőjét... Munkája révén csak szürke részese, kiskertje révén pedig megbecsült tagja lehetett közösségének, saját köreinek. Tudom, kertbarát országunkban enyhén szólva neveletlenség pótcselekvésnek minősíteni a kiskertmozgalom ügyét Nincs is szándékomban általánosítani, mindussze arra vetemedem, hogy kijelentsem: sokaknál a kiskert (a műgyűjtés, a horgászát a bélyeggyűjtés. a barkácsold stb., stb.) nem elsősorban a saját igényeikből táplálkozó kiegészítő cselekvés. inkább pótcselekvés. Hiszen ezek által a munkában el nem érhető sikereket arathat az ember, új közösségekbe Integrálódhat. immár megbecsült tagként; presztízsre, barátokra, tekintélyre. s olykor anyagi haszonra i6 szert téve... Olvasom: egy gyárunk vezetői megdöbbenve meredtek az adatokra: fél éve dolgozó, nagyszerű, új technológiával felszerelt, jól szervezett üzemrészükből szinte minden fiatal visszakérte magát régi. kevéssé szervezett és produktív munkahelyére, bár ott vagy havi ezer forinttal kevesebb volt a fizetés. Az új üzemben szinte csak a családos, vagy éppen házat építő, lakást vásárolni akaró emberek maradtak. Vagyis a fiatalok nem voltak hajlandók nagyobb anyagi juttatásért vállalni az integrálódás magasabb fokozatalt. helyette, akár ezer forintról is lemondva, a kevésbé szervezett, a fejlődő gazdaságba kevésbé integrált munkát választották. S elgondolkodtató a nagymértékű munkaerőmozgás is, amelynek talán kevésbé vannak anyagi okai. mint hisszük. (A munkaközvetítők véleménye szerint nem annyira a fizetés, inkább a munka jellege, helye és a műszakszám érdekli a hozzájuk fordulókat!) Mindezek a gondok valószínűleg az integrálódási készségre vezethetők vissza. Az integrálódás az egyént minden társadalomban arra kényszeríti, hogy többet-kevesebbet föladjon szabadságából, vágyaiból, álmaiból, ezért pedig cserében a társadalom biztos megélhetést nyújt. Szerencsés esetben az integrálódás lépcsőfokaival együtt jár az anyagi megbecsülés, a társadalmi presztízs növekedése, s az önmegvalósítás fokozottabb lehetősége. Ám viszonyaink között az egyén integrálódásának fokozataival többnyire csak mérsékelten nő jövedelme és társadalmi presztízse; önállósága és saját sorsa fölötti döntési szabadsága viszont sokszor éppen csökken, s az ellenértékként kapott kis anyagi többlet sem képes a számára megszerezhető javak jóval nagyobb köre által nyújtott nagyobb szabadsággal kárpótlást adni. így aztán a nagy fluktuáció talán annak is köszönhető, hogy az egyén anyagi veszteségek nélkül' megpróbál visszalépni a társadalmi-gazdasági integráltság alacsonyabb fokozataiba, ahol inkább megőrizheti egyéni szabadságát mivel arra nem lát garanciát. hogy az integrációs lépcsőfokokon előre haladva új szabadságokat önmegvalósítási lehelőségeket nyerhessen. A nem megfelelő munkaintenzitás, a kellő szervezettség hiánya is néhol talán annak a jele. hogy az egyén (egyének csoportja) nem látja biztosítva, hogy egyéni szabadságának és esetleges önmegvalósítási lehetőségeinek korlátozása megfelelő ellenértéket kap az anyagi juttatások és a társadalmi presztízs elégséges növekedésében. amely végül is — más módon — növelheti az egyén szabadságát Hogy mit tehetnénk? Receptet adni képtelenség, legföljebb elveket lehet kimondani. Alighanem arra lenne szükség, hogy a munkaszervezés más, emberhez szabotlább lehetőségeivel (pl. szalag helyett „team", ahol lehet), az anyagi elismerés aranyainak megváltoztatásával, a társadalmi presztízs jobb biztosításával az egyén számára vonzóbbá tegyük a társadalmi-gazdasági folyamatokba való nagyobb méretű integrálódást. Hiszen néha riasztó a magasabb fokú integrálódásban az egyéntől követelt ár, aki sokszor többet veszíthet a réven, mint nyerhet a vámon, s így óhatatlan, hogy igyekszik az integráció alacsonyabb szintjein megtartani önmagát. Csekély anyagi és erkölcsi veszteségeiért pedig bőséges káspótlást tatái olyan tevékenységekben, amelyek a társadalmi-gazdasági integráció szempontjából joggal pótcselekvéseknek minősíthetők. SZAVAY ISTVÁN H

ány ember szennyesét mostam én ki húsz év alatt? Ha fölakasztanak, akkor se tudom megmondani. Annyi biztos, hogy amikor ez az új épület készen lett és fölavatták, én indítottam el a gépeket, és azóta is itt vagyok. Aki időközben ide jött dolgozni, mind ismerem, meg azt is. aki elment Jól kitaláltak itt mindent a tervezők, nem lehet rámondani, hogy nehéz a munkánk. Jön az új ember, rákészül, hogy föl kell gyűrni a gatyaszárat. Megmutatom neki, ide tesszük be a ruhát, itt öntjük be a mosószert, ennyi ruhához ennyit, beindítjuk a gépet, és mehetünk a másikhoz. Azt mondja: csak ennyi? Én meg rámondom, ne hamarkodd el, mert éppen elég ez is. Nem kell erőlködni, nem nehéz ez. Ott van az asszonyok munkája a vasalóban, arra se lehet rámondani semmit. Egy párnahuzat milyen könnyű? Azt fölemelni, megfordítani, arrébb termi nem lehet nehéz. Valami van mégis, ami megeszi az embert. Amikor ide jöttem, fölötte voltam a nyolcvannak Jóval, ha most ráállok a mázsára, hetven alig vagyok. Azért lenne, mert öregszem? Lehet itt valami a levegőben. amire a tervezők nem gondoltak. Mit kell kezdeni az új emberrel? Azt nem lehet mondani, hogy törtetnének ide, mert talán egyet se találna, aki iskolában azt írta volna a fogalmazási füzetbe, ha nagy leszek, mosoda s leszek. Na, amikor ide beteszi a lábát, azt se tudja, mihez fogjon. De én tudom, akkor dől el, hogy megmarad. vagy elmegy, amikor először körülnéz. Nem attól függ, mit mondanak neki a fölvételnél, vagy mennyi pénzt ígérnek neki, hanem attól, egymással hogyan értjük meg egymást. Egyik melós a másikkal. Ha én odaállnék mellé. és elkezdeném mondani, hogy én vagyok az élmosodás, mindig énrám figyeljen, mert énnálam jobban senki se tudja, abból nem tudja kiolvasni, hogy neki jó helye lesz. Sejti 6 azt úgyis, hogy többet tudok nála, mi a fenének töltöttem volna el a húsz évet, minek fitogtatnám? Ellenben, ha úgy állok mellé, ide nézz, látod, ezt már te is tudod, most vigyázz, ez ls jó lett. akkor észre se veszi, milyen szépen közénk Igazodik. Akárki akármit mond, nekünk kell vigyáznunk arra, hogy jó legyen a sorunk. Elmondom én azt is, mi tartozik a főnökökre, de nem sok. Ha ml megértjük egymás szavát, akkor baj nem lehet. Dolgozni kell, ezen vita nincs. Jól kell dolgoznunk, azon sincs. Jól ls kell éreznünk magunkat, ez pedig rajtunk múlik. A legnagyobb főnök? Nem nagyon látok bele a munkájába, más se jobban, arról sokat ne beszéljünk. Azt a fajtát nem szeretem. amelyik keze alatt elszalad a kocsi a kisebb főnökökkel, és azt mondja, ő erről nem tehet, mert olyan emberekkel kell dolgoznia. amilyenek vannak. Mindenki magából indul ki. figyeljen rám jól. Ha én megkérek valakit, hogy ezt vagy azt csinálja meg helyettem, nem mondhatom, azért lett olyan rossz, mert nem én csináltam. Miért bíztam rá arra, aki csak gyilkolni tudja a munkát? A főnök miért bíz rá olyanra valamrt, amit nem tud tisztességesen, emberségesen elintézni. Na, ebből a szempontból mi jó helyen vagyunk. Volt ugyan olyan kisebb főnök, aki megjátszotta magát, de nem sokra ment vele. Hamarosan kifelé álJt a kocsija rúdja. Nincs mese. ha valahol baj van. igazítani kell a szerkezeten. Hogyan jut el az én hangom a főnök fülébe? Fölviszem a két lábamon. és megmondom neki. Mondják néha az ajtóban, be ne menjek, mert most fontos tárgyalása van. Nem baj. az is fontos, amit én akarok mondani. Benyitok. és megkérdezem, mikor ér rá. Mindenféle ajtókat nyitogat az élet, miért éppen ezt ne lehetne megnyitni? Egyszer se fordult elő. hogy a megbeszélés után azonnal el nem mondhattam a magamét. Nem is mentem oda egyszer se olyan üggyel, ami ne rá tartozott volna. Van nekem egy külön munkám, nem itt belül, hanem a városiján. Társadalmi ellenőr vagyok boltokban, bisztrókban, cuitrászdakban. vendéglőben. Szívesen csinálom", vagy nem? Ne firtassak, ez is olyan szennyes, valakinek ki kell mosni. Sokat tapasztaltam, de most se tudom megerteni, ember hogyan vetemedhet rá, hogy becsapja a másikat. Beülünk a presszóba, de a nagyon előkelőbe, es rendelünk két konyakot, meg három fagyialtot. Jó légyfogó lehetek én, mert ha csaK ramnéz valaki, mindjárt tudja, ez se fölső helyről jött. Kihozzák, megköszönjük. de kérjük az üzletvezetőt. Kínos pillanat, ilyenkor akar hirtelen fölborulni minden konyakos pohár és fagylaltos csésze. Nagyon utána kapunk, nehogy elejtse szegény pincérnő. Nincs bent a főnök? Nem baj. jöjjön a helyettes. Kettő közül az egyiknek muszáj bent lenni. Visszük be az irodába a pakkot, elkezdünk mérni, és "elkezdődik a rablómese. Mit Isznak az urak? A legjobb italból kínálnak. Mit hozhatok, kedves elvtársak? Sültet? Ezt-azt? Köszönjük, csak egy hengert, mert mérni akarunk. Tetszik tudni, ez azért van, az meg ezért. Hagyjuk a mesétI Dumából sok van. ellenben a konyak, nézze csak. az kevés. Meg a fagylalt is kevés. Sok cifra eset megesett mái" velünk. nem akarom en mind elmondani. Meg akart szökni az egyik üzletvezető. Ne siessen, elvtársam, látja, ezt a jegyzőkönyvet alá kell írnia valakinetl Itt, meg itt. Olyan is volt, aki ránkzárU az aj lót. Nem sokra ment vele, megkocogtattuk az ablakot, ott volt a rendőr, bejött, és kinyitotta. Nem mondok sokat, nem is kell sok vendég hozzá, fél óra alatt fél üveg konyakot a legbambább csapos is meg tud spórolni magának, ha nagyon akar. A sörösökkel boldogul legnehezebben. mert a sörivó azt mondja, megvárom, amíg sör is lesz a pohárban. Nézze, az én cédulám nem habra szól. A tömény ital mindig kényesebb. Ki tudná szemmel megmérni, hogy egy kicsit kevesebb? És ki szólna azért a Kicsiért, még ha észre ls veszi? De sokszor elmondják, azért van így, mert kicsi a tizetés a vendéglátónál. Hogy a borravalót is belekalkuláljak a íizetésbe, de a csaposoknak senki nem ad borravalót. Ha így van. ha nincs, ez a vállalat belső ügye. Én se mondom. elnézést a hasonlatért, hogy kicsi a fizetés, csak a gatya egyik szárát tudom ennyiért kimosni. Hagyjuk a mesét, ha elvállalta ennyiért, csinálja annyiért, vagy álljon odébb! Csalásra nem lehet mentség. Akkor megy föl legjobban a vérnyomásom, amikor kiskorúaknak adnak szeszt. Mit mondanak ilyenkor? Nem vették észre, hogy kölök. Azt hitték, hogy az apjának viszi. Én meg azt hiszem, neki mindegy, ki issza, csak fogyjon. Visszaválaszolhat úgy is. ne izguljon, apuskám, a boltban is megveheti a szeszt. Meg is veszi, sajnos, nagyon sok megveszi, de Ilyen ésszel én is neki adhatnám, mert úgyis mindegy. Tudja, mi itt a legnagyobb baj? Sokan kimondják, nem a maga gyereke, mit törődik vele? Rászóltam valakire. Rámrittyentett az apja: ml köze hozzá?! Mezőhegyesen nevelkedtem én. de ekkora idétlenséget ki nem ejtett volna a száján az én apám. Megköszönte volna. Aki észrevette a bajt, úgy érezte, kötelessége szólni. Dehogy szólni! Megakadályozni. Ha egy autó elől elrántok valakit, ugye, nem baj. ha a más gyereke. Ha a Tiszából kihúzom, akkor se szól rám senki. Ha azt mondom neki. édes fiam. ne igyál, akkor mér baj van? Akkor mindjárt észreveszi, hogy ő az apja? Amikor vigyáznia kellene rá. akkor nem jut eszébe? Az az érzésem, felelősségben jutottunk messze egymástól. (Elmondta Kiss Mihály, a Patyolatban.) HORVÁTH DEZSŐ