Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

12 Vasárnap, 1979. október 2í: Vessük is le gondjainkat! beszélgetés Berencsi professzorral üdülésről, pihenésről A város hasznára A

város! tanács végrehajtó bizottsága úgy értékelte, hogy a beruházásokat a vállalat példaszerűen hajtotta végre és az eredményekért elismerését fejezte ki. Megállapítása szerint a Vízművek és Fürdők a legjobban szervezett tanácsi vállalatok közé tartozik. (A Délmagyarország 1979. augusztus 24-1 tudósításából.) — A sikeres munka titka? Először is, miért lenne különösebb érdem, hogy van vize a városnak, hogy most már azért akad egy-két strand is, meg ha nem is látszik, de másfél milliárd forintnyi érték fekszik a föld alatt? És nincs ebben titok sem: csak éppen nem kell rögtön mentségeket, kifogásokat keresni, ha megbíznak valamivel, nem kell rögtön nemet mondani, mégha az lenne a könnyebb is, hanem ... érti, ugye? Vállalkozókészség, találékonyság, jóindulat, no meg persze olyan vállalati adottságok, amelyek azért lehetővé teszik a rugalmasságot. A kommunális vállalatokra vonatkozó szabályozórendszer nem eredménycentrikus gazdálkodásra ösztönöz, hanem az alapvető szolgáltatási feladatok színvonalas megoldására. Egyszerű példát mondok: a vízműveknek nem az a célja, hogy minél több vízmérőóra felszerelésével keressen több pénzt, hanem az az érdeke, hogy a meglevők pontosaan, hibátlanul mű-, ködjenek. (Dr. Takács Antal tizenegy éve került a Szegedi Vízművek és Fürdőkhöz. Üj ember volt még, mikor egyszer azt válaszolta valakinek: nem lesz erre pénzünk. Nem baj, majd a következő igazgatónak lesz — hangzott a válasz. Pénzük most sincs mindenre, de mégis ő az igazgató.) — Annyi már a mérőóra; hogy egy műszakos hitelesítéssel nem győztük a sok munkát. A két műszakot nem akarták a lányok, asszonyok, ki kellett találni valamit. Mondjuk egy új mérőpadot, amelyre kettő helyett nyolc óra fér el. Már miért adtam volna be újításnak? Nekem az a véleményem, ha az ember főmérnökként kitalál valami újat, azért nem tarthatja a markát, mert hát az a dolga. Nem? Kényelmetlen lenne, ha azt mondanák az emberek: no, ez a Szilléry is, itt bent teszi magát, hogy nincs megoldás, otthon meg nagyokos, újító. Mondok mást: lerobbant a régi Béke úszóház. Csináltunk belőle ujat, együtt találtuk ki, hogyan. Tudja, milyen jó érzés volt egyszer véleletlenül meghallani, hogy a fiúk egymásközt ilyeneket mondanak: „Hozd már át a csavarhúzómat a Szillérysorról."Vagy „ha mégy a Takácsudvar felé..," Rossznyelvek szerint Szitára is azért akartuk keresztelni, hogy a szülőapák nevének kezdőbetűit viselje, de ezt nem kell ám komolyan venni Igaz, a mostani neve, a Tisza is ugyanabból a négy hangból áll... (Szilléry László főmérnök 1965ben került Szegedre és a Vízművekhez. Negyedik emeleten kapott lakást, hogy mindig legyen ivóvíz a magasabb házakban is.) „Vállalatainknál jelenleg 30 szocialista brigád segíti a gazdasági célok megvalósítását. Az évenkénti társadalmi munkaórák száma általában hétezer volt." (A vízművek beszámoló jelentéséből.) — A feleségem azt szokta kérdezni: te egyedül dolgozol a vízműveknél? Vagyunk vagy tizennyolcan lakatosak, de munka meg volna kétszer ennyinek is. Aztán, ha még sürgős is... Majdhogy kint nem laktunk a Dugonics téren, az árvízi szökókútnál is. Akkor mégsem volt otthon zsörtölődés, merthogy a család kijárt esténként, hozták a vacsorát, a kávét, jutott belőle másoknak is. Hogy azt szépen megcsináltuk, jó érzés ám. Ha pénzért ha társadalmi munkában, mindegy az, azt kell nézni, fontos-e. Hát. az utóbbi években csináltunk néhány látványosságot. A dögönyözőt a Ligetfürdőben. a szökőkutat a Hungária előtt, meg ezt a nagyárvízit. Aztán a dorozsmai strand. Ott szoktunk horgászni. (Kiss Gyula lakatos. Vizes dinasztia az övék. Apja „vízműves" nyugdíjas, lehet, hogy a fiából is - az lesz, mert szerinte egy-két forinttal magasabb órabérért nem érdemes elmenni egy más céghez, ha az ember úgy érzi. otthon van a munkahelyén. Ha ott bütyköl mellette a műhelyben az is, akinek az irodaépületben külön szobája van. s ott beszéli meg vele. „hogy s mint kéne ezt csinálni. Gyula?"). ,.A szakmai utánpótlás biztosítására szerződést kötöttünk a vízügyi szakközépiskolával." (A beszámoló jelentésből.) — Adjunk értelmes munkát a diákoknak, kérte az igazgató, a szakmai gyakorlaton készült betonidomoknak legyen valami hasznuk is. No. a kertészeknek kellenének betonvályúk. csakhogy azok hárommázsásak, nem tudják a srácok megemelni. Jó, legyen hozzá csigás emelőjük, a munkaversenyben ajánlották a műhelybeliek. megcsinálják. Oda adjuk örök használatra az iskolának. Jó szakemberekre szükségünk van. Vándormadarakra nem. Félezren vagyunk, 350-en törzsgárdatagok. Pedig hát a fizetéFölösleges luxus az üdülés, nem 'engedhetek meg magamnak holmi úri kedvteléseket." — „Nekem dolgoznom kell, mivé lenne a család, ha én a hasamat süttétném a nappal." — „Én a munkámnak élek, ez boldogít, semmi egyéb." „Pihenés? Ugyan! Miből vennem meg a kocsit, miből rendezném be a fiatalok szobáját?" Mind-mind gyakran elhangzó érv, talan bizony érthető is egyikmásik, de yajon csakugyan jót teszünk-e nagy buzgalmunkban önmagunknak, családunknak ? Szeptember közepén országos konferenciát rendeztek Tatán — Magyarországon első ízben — Üdülés és településfejlesztés címmel. Különböző szakmák képviselői mondták el véleményüket az üdülés szükségességéről, a megfelelő feltételek biztosításának lehetőségeiről. Dr. Berencsi György, a SZOTE tanszékvezető egyetemi tanára az egészségvédelem jegyében tartott referátumot a pihenésről, a regenerálódásról, mindannyiunk által megszívlelendő tanácsokat is adva. Arra kértem a professzort, foglalja össze előadását olvasóink számára. sek nálunk még mindig alacsonyak. Ezért is kell gépesítenünk. Irigylik is a Poclainünket, meg az űj csatornamosót, de hát manapság nem a legjobb lánykérő szöveg, hogy kérem, én a fél életemet a csatornákban töltöm... De aíért a „háztól házig" autóbusz. a vállalati üdülő, a tisztességes munkásszállás, az üzemorvos mégiscsak szépít a dolgon, nem? (Bogár Sándor, az szb-titkár három gyereke, s menye is „vizes". Ma már csak így mondják mindenkiről. A hetveiíes évek elején, a vállalatok összevonása után még elkülönültek egy darabig a „fürdősöktől". A fiatalabbak nem is tudják, hogy régebben számított, ki honnan jött.) — Az ember szí vesebben beszél az eredményekről, de hát hamis az, aki elhallgatja: nekünk is Van gondunk. Elmaradunk a karbantartásban. hiszen például mi', asztalosok is csak hárman-négyen vagyunk egy ekkora vállalatnál. A jó szakember, még ha nem is olyan iskolázott, ér annyit, mint egy friss diplomás. Vagyis: megbecsülik, legalább annyira. (Szekeres Imre törzsgárda jelvényén a 15-ös szám olvasható. Hosszú utat bejárt a többiekkel együtt. Voltak persze súrlódások, ellentétek. De hol nincsenek? Családban is akad, pont a „vízművesekeben" ne lett volna? Csakhogy — szerinte — nem mindegy, sikerül-e házon belül sínre tenni a dolgokat, vagy kívülről kell kérni tolatómozdonyt...) „A vállalat állóeszköz-állománya 1974 óta több mint százmillió forinttal növekszik évente. Az állóeszköz-állomány növekedésével arányosan növekszik az amortizációs költség, amely a vállalat fejlesztési alapjának fő bevételi forrása. így lehetséges, hogy a rekonstrukciók mellett jelentős fejlesztési programok valósulhatnak meg. — Nekünk a vállalati fejlesztési alapot a városra kell elköltenünk. öt év alatt 150—200 millió forintot gyűjtünk így öszsze. Aztán már rangsor kérdése, mire — csatornára, üj medencére, vízmútelepre. varosdiszre — költjük el. S ebben szerencsére feletteseink inkább partnereink. Ez talán magyarázat arra a kérdésre is. hogyan telik nekünk — s ezt úgy értem: a városnak — főgyűjtőre, átemelőre, százmilliókért. meg díszkútra, forintértékben annak töredékéért. De hát ki merné teljes bizonyossággal állítani, hogy ez nincs hasznára a városnak, gyönyörűségére mindannyiunknak? PALFY KATALIN Az ember nem pusztán biológiai lény: az élő anyag fejlődésének csúcsán állva, pszichikumával gazdagabb az állatvilág mindegyik fajánál. Fejlődésünkben egyaránt közrejátszottak az örökléstani törvényszerűségek és a mindenkori környezeti hatások. Sokat hall manapság a laikus is a szervi betegségekről, de vajon jelentőségéhez mérten foglalkoztunk-e eleget a pszichikumot veszélyeztető tényezőkkel ? Az ember érzelmeinek uralma alatt áll: magatartását, közérzetét, életkedvét, munkakedvét, 'alkotókészségét nemcsak a feltétlen és feltételes reflexek határozzák meg, hanem a környezetéből felé áramló hatások is. A kozmikus és a földi környezet számos periodikusan ismétlődő jelenség révén befolyásolja az ember életét Ebből következik, hogy nekünk is van bioritmusunk. Ilyen az alvás, számos élettani megnyilvánulás napszakos, avagy évenkénti változása. De az ember munkát is végez. Éppen a periodicitás, a bioritmus az oka annak, hogy megszakítás nélkül nem lehet dolgozni. A professzor előadásában az évi rendes szabadság eltöltésével foglalkozott részletesebben. Az egyének számára tanács, a társadalomra pedig feladatokat ró az az egészségügyi szabály, hogy évente legalabb egyszer űj környezetben kell egy-két hetet eltöltenie az egész évben dolgozó embernek. Az otthon megszokott falai között. a város megszokott házrengetegében, mindig ugyanazokat az arcokat látva senki nem képes megszabadulni a hétköznapok feszül tségétőL Pedig szinte létkérdés, hogy ezeket a gondokat időnként „levessük" magunkról, mert ránk nehezednek, s egyszer összeroppanunk súlyuk alatt. Ismeretes, hogy a munkával járó, sorozatos negatív stresszhatások milyen károsak, befolyásolják az erek működését, a vérkeringést. A környezetváltozás önmagában is pozitív stresszhatást fejt ki: föloldódik a feszültség, a szervezet visszabillen normális működési rendjébe, megnyugszik és kiegyensúlyozott lesz a lélek is. Milyen üdülőhely képes arra, hogy újjáteremtse az ott vendégeskedök alkotó energiáit? A csúf nemcsak az esztétikában negatív fogalom, hanem a lélektanban is: kellemetlen érzéseket vált ki az emberből. A szép láttán azonban elönti bensőnket valami megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan jó érzés, s ez a pozitív stressz hozzásegít az erőgyűjtéshez. Legyen az szép táj, szép épület, szépen berendezett vendéglő, tetsző múzeumi tárgy. Nem véletlenül javasolnak az orvosok oly gyakran levegőváltozást a „lerobbant" betegnek. Valósággal újjáéled a szervezet a számára megfelelő klímájú, uj környezetben. A hőmérséklettől, a sugárzástól, a légnyomástól, a le vegö planktontartalmától egyaránt függ az üdülő ember közérzete. A betonkalitkába zárt" városi ember lassan elfelejt mozogni. Autóba ül, villamosra, autóbuszra száll, órákat ül a hivatalban, odahaza a tévé előtt. Mar nem is igényeljük eléggé a mozgást. Az üdülőterületek kijelölésékor, megépítésekor gondolni kell arra, hogy valamilyen sportolási lehetőségei kínáljon vagy maga a természet vagy az üdülő. A mozgásigény fölkeltésonek egyik legsikeresebb módja a turizmus. Persze nem tanácsos az egesz évben üldögélő szegedinek első nap megmásznia a Kékest. A fokozatosság is hozzátartozik az egészségvédelemhez. Eléggé ismeretlen fogalom a „termál turizmus". A professzor szerint olyan területeket tanácsos üdülőhellyé nyilvánítani a jövőben, ahol biztosítani lehet a fürdés. az úszás lehetőségét ls. A fürdésnek ugyanis számok olyan hatása van. mint a pozitív stressznek. A víznyomás mechanikai hatása segíti a vénás és nyirokkeringést. bizonyos fokig tehermentesíti a szívet, könnyebbé válik és tökéletesebbé a kilégzé*. kisebb lesz a tüdő. fokozódik vérellátása. kitágulnak az erek. S amikor kilépünk a vízből, mindezek a folyamatok hamarosan fordítva zajlanak le. De előnyös a biológiai hatása a víz hőmérsékletének is. nem beszélve vegyi összetételéről. Az üdülést el sem tudjuk képzelni napozás nélkül. Ezzel kapcsolatban is követelmény a fokozatosság, különben sok kárt okoznak a sugarak. Nem helyesli az orvosprofesszor azonban a napolajak használatát: nem ismeretes ugyanis, hogy a bőrön át fölszívódott zsiradék évtizedekre terjedő lappangási idő után nem okoz-e bizonyos betegségeket. De nem utolsó szempont az üdülőhelyek tisztasága, amely szorosan kapcsolódik az esztétikumhoz is. Az üdülés okosan eltöltött napjai alatt testben, lélekben fölfrissül az ember. Rendeződnek biológiai folyamatai, erősödik a szervezet védekezőképessége is. Nemcsak a fertőzésekkel, hanem — kevesen tudják — a daganatok kifejlődésével szemben is. Jelenlegi tudásunk szerint ugyanis a mindenkiben levő „alvó daganatsejt" akkor „ébred föl", ha védelmi rendszerünk meggyöngül. Márpedig ezért a biopszichikal egyensúly fölbomlása is felel. A rendszeres üdülés tehát mint az egyensúly helyreállításának fontos módja, a daganatok elleni védekezésnek,'az életkor meghosszabbításának is egyik lehetősége. De a kellemesen eltöltött szabadság arra is képes, hogy jókedvű, tettre kész embert faragjon előbbi fáradt önmagunkból, s teherbíróképességünk. munkakedvünk megsokszorozódjék. CHIKAN ÁGNES Csanády János Mint alvó, nagy ősállatok A kukoricát letarolták, pipái a föld csendesen, ködöt ereget, gőzölög, nem takarja már semmi sem. csak néhány megmenekült gaz, őszi muhar, amely a gépek magas lába alatt megmaradt, ők hirdetik, él még az élet, a többi, arany, sárga fog. kipergeti szem már a magtárban vagy a szárítóban forog, avagy gazdaknál a padlásban, mert disznó hízik a hídlásban. A kis mezei bogarak nem döngicsélnek, megdermedtek Alföldem, terád gondolok én most. és a szívem meleg, bejárom a betonblokk házak tág üregeit, a satnya gyep poros partjain elmélázok, jó a szoba, jó a meleg, jó a íehér papírra fekete kis bogarakat rakni sorra, melynek egyike sem meredt őrzik nyarad, őszöd, teled, akkor is. ha már letaroltak mezőid, némán fénylenek a szántott rögök, őszi földek, s mint alvó, nagy ősállatok. csak ködös párlatuk szuszog.