Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-11 / 212. szám

Kedd, 1979. szeptemÜer 11. 3 A Kis-Dávid négy éve Beszélgetés az építésvezetővel — Azt mondják a város­ban, hogy Önök, a Kis-Dá­vid-palota felújításával re­kordot javítottak. Ilyen so­káig ugyanis még egyetlen épület „regenerálásán" sem dolgoztak Szegeden... — Persze! Mert az embe­rek csak annyit látnak, hogy évek óta.., — Pontosan 7975 novem­bere óta... — Igen. szóval, hogy már négy éve tartanak a munká­latok, és még mindig nem készültünk el. De azt már nem látják — s honnan is tudhatnák? —, hogy mi a késedelem oka. — Legutóbb, tavaly má­jusban érdeklődtünk. Meg is irtuk: „a szövetkezet ígére­te szerint jövő év — azaz 1979 — júniusának végére atadják az ingatlankezelő vállalatnak a szép, korsze­rűsített lakásokat". — Nem mentegetőzéskép­pen. csupán a tények: az eredeti elképzelés szerint az épület felújítási költsége 34 millió forint Most 44 millió­nál tartunk. A 10 milliós Ezzel szemben teljes egészé- — Jelenleg hol tartanak a többletköltség műszaki szük- ben le kellett vernünk a munkálatok? ségességből elkezdett pót- vakolatot Véges-végig új — A víz- és villanyszere­munkákat takar. Menet köz- függőfolyosókat építettünk .éssel végeztünk. A i-üzponu ben ugyanis sok meglepetés — a régi kőkonzolok helyé- fűtés szerelesével ,s iól ál­ért bennünket re vasbeton tartóelemeket lünk. Té'en már 'ütött szo­— Éspedig? , helyeztünk —, ez is nem búkban végeznetjuk a btfe-' — A födémekre űl tervet várt, pótmunka volt Csak- jezö r:nkipari rrui.iká^at. A kellett kérni. Az eredeti terv ugy. mint a gipszből készült 40 lakás csaknem mindegyi­szerint úgynevezett Bohn- díszítőelemek kicserélése, két bevakoltuk. A homlok­téglából készítettük volna az Eddig 210 ezer forint értékű zat festését rövidesen befe­új födémeket De ezek a balüsztert konzolt, s egyéb jezzük. Most már valóban téglák időközben eltűntek a gipszfigurát készítettünk, közel vagyunk a célhoz. Az piacról. Amixor a bontással építettünk be. A tervező e átadás módosított határideje a tetőszerkezetig értünk. Ki- célra 20 ezer forintot irány- 1980 május vége. Mivel a derült — erre a tervező sem zott elő. A parkettázást sem régi falak feltárásán — s számított —. ho.ív korhadtak tudtuk a terv szerint végez- ezzel kapcsolatban a nagy a fagerendák. Újakat nem ni. Itt is tervmódosításra meglepetéseken — már túl tudtunk beszerezni, ezért volt szükség. vagyunk; az új válaszfala­monolit-vasbeton gerendák- — Gondként említettük kat már egytől egyig felépí­kal kellett a régieket kiese- tavaly, hogy a Fémmunkás tettük, reméljük, hogy ezút­rélni. Folytassam? Ismét Vállalat nem szállította idő- tal valóban tartani tudiuk a csak az eredeti tervre hivat- ben az új portálokat... * határidőt. Persze gondunk kozom, a szerint ugyanis — Másfél év után készül- lesz ezután ls, főként amiatt, csak javítanunk kellett vol- tek el. Várhatóan a napok- hogy véglegesen mind a mai na a homlokzatok vakolatát, ban emelik őket helyükre, napig nem dőlt el, milyen üzletek lesznek a földszin­A homlokzat festését hamarosan befejezik Eltűnik a kántordomb Földgépek zúgnak a szőre- Szőregen. Nemcsak az első, gi Szegfű utcában. Egyenge- hanem sokáig az egyetlen is. tik a talajt a tervezett új ál- 1868 óta tankötelezettség volt tálános iskola számára. Le- hazánkban; Magyarország gyalulják a kántordomb te- Európa sok államát megelőz­tejét, betöltik a völgy mé- ve hozta — Eötvös József lyedéseit. Hol szánkáznak szorgalmazására — a jelen­ezután a Szegfű utcai gyere- tős törvényt. Eszerint min­kek? den gyermeknek kötelező Szőreg egyik specialitása volt 6 és 12 év között roin­mindmáig, hogy iskolái szét- űennap, 13 és 15 év kozott szórtan találhatók a falu — heti 5 — nyáron 2 — óra­bocsánat, városrész— külön­böző pontjain. Hogy ez mi lyen hátrányos az iskolai fe tan ismétlő iskolába járni. Nem csoda, ha 1884-ben 94 gyerek szorongott a kántor­gyelemre, hogy milyen fá- iskola két kis osztálytermé­rasztó a nevelőnek óraközi ben. szünetben sietni egyik épü- Mikor ezt végképp kinőt­letből a másikba, esőben, ték, 1884-ben másikat építet­sárban hóban, fagyban, rég- tek- a Magyar és az Iskola óta ismert Az elöregedett utca sarkán, amely 1935 óta 1 épületek némelyikét már óvoda. 1894-ben megvették használaton kívül is kellett Kiss József házát: ez lett a helyezni. .Megérett már na- harmadik iskola, a ma mar íen. Mindegyik külön beru­házás, a terveket is külön Készíttetik, s ez ugyancsak megnehezíti a helyzetünket. — A Kis-Dávid-palota fel­újítása „nagy falatnak" bi­zonyult a Szegedi Építőipari Szövetkezet számira ... — Valóban. De egészen biztos, hogy bármelyik más cégnek is nagy falat lenne. Ilyen hatalmas s régi épület teljes felújítására még nem volt példa Szegeden. Eredeti tervrajz, s tapasztalatok hi­ányában láttunk a munká­hoz. A következő, hasonló ház „regenerálása" már va­lószínűleg könnyebb lesz. Éppen az itt megtanult „lec­kének" köszönhetően. Ladányi Zsuzsa Tűzben M ielőtt közreadtam vol­na, többször leírtam és újra olvastam a következő két mondatot, hogy meggyőződjek igazság­tartalmukról, s hogy jól hangsúlyozzak; azaz észreve­hetően megkülönböztessem az „e"-t az „e"-től. Íme a két mondat: „Ki nem ég az em­ber, legföljebb elég. S ha be­lőle elég, nem kiég, csak elég." Nem játszom a sza­vakkal. Ha ugyanis valaki elég a tűzben, munkája, hi­vatása lázában, az javarészt önmaga vérmérsékletének, szenvedélyének, és örökké többet akarásának a követ­kezménye. De akiből elég, azt gyakran fölmenteni kénysze­rülünk — beosztása mellett a felelősség alól is —, hiszen csak részben tehet arróL, hogy oda került, ahol a fel­adatok meghaladták erejét és képességét. Azt gondolom: ha valaki elég, hajtsunk fe­jet előtte, mert többet adott önmagából. mint amennyit „büntetlenül" adhatott volna. Ha meg belőle elég, akkor bocsássuk útjára tisztesség­gel; küldjük oda. ahol érté­kes emberként hasznosan te­vékenykedhet tovább. De a világért se vonjuk meg tőle a „szükség van rád" éltető érzetét... Miért választottam a mai jegyzet témájául ezt a meg­lehetősen bonyolult és sokat vitatott összefüggést? Köny­nyű volna azt mondani: azért, mert emberekről van szó. Igaz. De nem maradhat titok: az ellen berzenkedem, hogy meghallván gyakran vágják mellbe az. embert az ítéletek különböző beosztású és képességű vezetőket mi­nősítve: „megkoptak, elhasz­nálódtak, kiégtek, lemarad­tak, eljárt fölöttük az idő" és így tovább. Ugye ismerősek ezek a kifejezések? Nyomuk­ban rendszerint' azt olvassa az ember: „Érdemei elisme­rése mellett..," stb. És sok­szor a maguk szintjén bölcs és tapasztalatokkal teli em­berek gondolatától. tettétől „szabadítjuk meg" a társadal­mat, nem mindig okosan gazdálkodva a szellemi ener­giával. A tűz éltet, formál, edz és perzsel is; tűzben égnek a közösségért többet vállaló emberek. És tüzet, melegsé­get, békét teremtenek ma­guk körüL Aki elég — és bár nem várja el tőle a tár­sadalom — feltehetően a ké­pességének megfelelő helyen tevékenykedett évekig, évti­zedekig. Akiből elég, az nem bizonyos, hogy ott kapott és vállalt szerepet, ahová adott­nem működő ún. Fabó-isko­la 1911-ben épült szintén a Magyar utcán, a közismert gyón az idő az új iskolára S most eltűnt Szőreg leg­régibb iskolája, a közönsége sen csak . , „ .. „ zett épület. Közben a volt nevezett, es követi ot a domb * . a_ >s amelyen masfel szazadon lamia£ká leüek. 1932.ben at auott. épült föl a községházával Mert e helyen a legregíbb szemben, a Szerb utcán az iskola a templommal egy ^ központi iskola három időben, 1816-ban épült. 1874- tanteremmel 1924-ben Új­ben emelték ugyanezen a he- szőregen, egyetlen osztályte­lyen azt, amelyik az idén fe- r^rnmel jezte be pályafutását. A ka- Az ötvenes években nem tolikus egyház építtette ezt kevesebb, mint hét helyen is, mint az előzőt, és két tan- tanítottak a szőregl pedagó­termén kívül a kántori la- gusok: a központi iskolában, kasnak is helyet adott. Ki a2 államosított szerb isko­emlékszik már a hajdani iában, a kántoriskolában a kántortanítókra, Tóth Jó- bányaiskolában, a Fabó-is­zsefre, Simon Istvánra, Kő- Colában, Űjszőregen és a szegi Artúrra, Sopsich Ist- Gőzmalom utcai. 1959-ben vánra? Talán az utóbbira épült új iskolában, igen, hiszen volt tanítványai Most dübörög a földgyalu, még javakorbeliek. eltüntetik a kötelességét már Néhány év múltán, 1880- teljesített öreg iskolának a ban az egyházközség a ryomait is, hogy helyet ad­politikai község kezelésé- jon az újnak, amely már a be adta az új iskolát. Biz lett jövő századnak is épül. tehát az első községi iskola F. L. Újabb tudnivalók a személyi számokról Mint ismeretes, a városi zolványába a szám helyett tanács népesség-nyilvántar- egy papírlap került A né­tási csoportja először a nagy- pesség-nyilvántartási csoport vállalatoknál, üzemeknél ezeket az ügyfeleket most kezdte meg Szegeden, a sze- arra kéri, hogy ne érdeklőd­mélyi számok kiosztását, jenek személyi számuk meg­Akik munkahelyükön nem érkezése felől, erről ugyanis vették át korábban az ál- névre szóló értesítést külde­lamigazgatási munkát is nek majd lakáscímükre, megkönnyítő és gyorsabbá A Szegeddel egyesült köz­tevő személyi számot, azok ségek állandó lakói, tehát a július elejétől a számukra lápéiak, algyőiek, gyálaréti­legalkalmasabb időpontban ek, kiskundorozsmaiak, sző­kereshették és kereshetik regiek figyelmébe ajánljuk fel jelenleg is a Széchenyi a következő lehetőséget: tér 11. szám alatti földszinti nem kell külön bejönniük irodát,' hétfőtől csütörtökig Szegedre, elég, ha a helyi reggel 8 és délután fél öt tanácsi kirendeltségen lead­között, péntekenként 8-tól ják személyi igazolványukat, fél négyig, szombatonként s másnap már át is vehetik, pedig 8 órától délig. ugyanott. A tanács dolgozói Arról ls többször hírt ad- ugyanis naponta összegyűjtik tunk már, hogy csak a sze- a leadott igazolványokat, s gedi állandó lakosok és csa- másnapra már be is ragaszt­ládtagjaik kapják meg Sze- ják a személyi számokat. Ha geden személyi számukat, igazolványukban mégsem ta­Előfordult azonban, hogy lálnák meg a személyi szá­nem érkezett meg még az mot, akkor majd értesítést ügyfél személyi száma, ek- kapnak a népesség-nyilván­kor személyazonossági iga- tartási csoporttól. ságai irányították. És mégis rendszerint ez utóbbi „típus­ra" mondják, hogy elfáradt, kiégett, elhasználódott, jólle­het akkor is híján lehetett a teljesítőképességnek, amikor megbízták vagy megválasz­tották. (Gondolom, nem szük­séges hangsúlyozni, hogy e megállapítások szándékosan figyelmen kívül hagyják a valódi egészségügyi okokat, az állóképesség hiányát. a betegségek sorát, hiszen az ellen senki sincs beoltva.) Ha valaki elég, az életével, munkásságával nagyobb fi­gyelmességre, a túlhajszolás finom gátjainak megteremté­sére hívja föl környezetének, vezetőinek a figyelmét. Aki­ből elég, az káderpolitikai hi­bákra utal inkább, a szub­jektivitás esetenkénti túlbur­jánzására. a kapcsolatokra, a „bárhol jó leszel és megfe­lelsz" gyakorlatának tartha­tatlanságára. Úgy gondolom, most már hosszú távra be kellene rendezkednünk mind­két „következmény" kiküszö­bölésére. A napokban beszélgettem egy keménykötésű férfival. Vezető. Nincs vaj a fején, senki sem mondta ki rá az „ítéletet", hogy lemaradt, hogy belőle elég; nem sejt­tették vele, hogy „elhaszná­lódott", „pedig" már közel van az ötvenhez. Sikeres, megfontolt vezetőnek tart­ják. építenek rá. Azaz ön­maga miatt nincs oka a ke­sergésre. Mégis valami meg­foghatatlan szomorúsággal a hangjában, töprengve hajto­gatta: „Valóban lehetséges volna, hogy negyvenöt, öt­venéves korukra elhaszná­lódnak a vezetők? Ilyen ko­rán ,hülya' lesz mindenki, aki sokat dolgozott, aki han­gyaszorgalommal gyűjtögette egy életen át a tapasztalatot, a bölcsességet? Vagy nem igaz az egész, nem igy igaz! Miért bizonygatják mindun­talan, hogy sok ember fölött idejekorán jár el az idő...?" R ájöhetnénk végre: nem okvetlenül a korral jár az alkalmatlan­ság! Vagy nem ismerünk ta­lán harmincéves véneket és hetvenéves fiatalokat? S ha tudjuk, hogy nem az élet­kor a váltás oka, akkor miért arra hivatkozunk? És miért a megromlott egészségre, ha a makknál is keményebb kö­tésű ember a „jelölt". Furcsa kortünet. Vagy kórtünetnek nevezzem inkább? Pedig se­gítségünkre siet a tudomány. Valamikor csakugyan öreg­nek számított a hatvanéves ember. Emlékszem, jó atyá­mat öregnek tekintettem, amikor negyvenöt éves volt; de ma már nemzetközi mé­retekben is 45-től 60-ig szá­mítják a középkort; hatvan évtől idős az ember, s csak 75. életévével kezdődik az öregség kora. Elhasználódik a szervezet? Biológiailag szinte bizonyíthatatlan. Az edzéstől függ az erőnlét, s a szellemi frissességet is csak a tréning, az örökös próba­tétel, a múnka. a gondolko­dás, a rendszeres tevékeny­ség tarthatja épségben. Az életkor meghosszabbodása el­lenére miért akarjuk megrö­vidíteni a teljesítőképesség időszakát? Nemde fényűzés, pazarlás ez? Hiszen huszon­öt vagy még több év kell ahhoz, hogy valaki fölkészül­jön az életre. Mégis megelég­szünk azzal, hogy harminc, harmincöt évig dolgozhat? Mit kezdjen utána a tudásá­val? Nem tűnik föl senkinek, hogy a nyugdíjazás után egy­két évvel milyen sokan bú­csúznak idő előtt az élettől? Sokféle kultuszt megéltünk már; most a gyermekek, a fiatalok kultuszát éljük. Jó ez, hiszen a jövőt alakítjuk. De nem kellene visszaállíta­ni emellett az öregek kultu­szát? Az öregek becsülését cs tisztességét? Tudósok bizo­nyítják. hogy ahol tisztelet és megbecsülés övezi az öre­geket: azok tudhatják, hogy szükség van rájuk és meg­őrizhetik a tekintélyüket; ahol a fiatalok szemében nem „vén hülye" az öreg, hanem a bölcsesség és ta­pasztalat tárháza; forrás, amelyből mindig meríteni le­het — ott kilencven, száz éveket élnek az öregek. És tudnak mit kezdeni a böl­csességükkel. Nincs közöttük lelki sérült. Nálunk meg ál­humanista ömlengéssel azt hajtogatjuk: kiérdemelte, megszolgálta a pihenést. Nincs nagyobb gyötrelem en­nél. A „megérdemelt pihe­nés" gúzsba kötött életet, kilátástalanságot és magára­hagyatottságot jelent Hallok negyvenöt meg öt­venéves korban, egészsége­sen nyugdíjba küldött embe­rekről. Nem sajnálom, féltem őket. Lehet, hogy ahol dol­goztak, alkalmatlanná váltak, vagy éppen rendeletek tet­ték lehetővé, hogy idő előtt búcsúzzanak. De nem hiszem, hogy hosszú életűek lesznek, ha a legelemibb emberi te­vékenységtől, a munkától zárjuk el őket. Higgyék el, akik egész életükben utálták a munkát, azoknak is hiány­zik a rendszeres tevékeny­ség. Hát még azoknak, akik hivatástudattal. odaadással, örömmel tették a dolgukat. A z a férfi, akire az előbb hivatkoztam, mondott még valamit, ami megragadta a figyelme­met. Valahogy így: „Hülye lesz mindenki? Hiszen az ő jelenük az én jövőm? ... Er­re számítsunk mindannyian? És mégis vállaljuk a többet, a kockázatot?" Elgondolkoz­tató okfejtés. Hiszen múlt nélkül nincs jelen, és jelen nélkül sem jövő. Akkor hát nem esünk újra a 16 másik oldalára? A nyugdíjért hal­latlan erőfeszítést tesz a tár­sadalom. De többet kell ten­nie az öregek egészséges kultuszáért. Igaz. hogy a nagyapa, az apa sem tud már segíteni gyermekének a ma­tematika példák megoldásá­ban, de az iskolában soha­sem tanulhatja meg a gyer­mek azt. amit elődei egész életükben összegyűjtöttek. Lele Béla KlSZ-propagandisták városi konferenciája A KISZ Csongrád megyei bizottsága újszegedi vezető­képző központjában az idei KISZ politikai oktatási év kezdetén a progagandisták­nak rendeztek tegnap, hét­főn délután konferenciát. Havasi Zoltán, a KISZ Sze­ged városi bizottságának agi­tációs-propaganda felelőse nyitotta meg a tanácskozást, amelyen több mint száz KISZ-aktivista vett részt, szegedi üzemek, vállalatok, valamint közép- és felsőok­tatási intézmények KISZ-bi­zottságainak, alapszervezetei­nek képviseletében. Az 1979/80-as politikai ok­tatási év feladatait Koós László, a KISZ Szeged váro­si politikai képzési munka­bizottságának vezetője ismer­tette. Szólt többek között ar­ról. hogyan lehet az okta­tást színvonalasabbá tenni a munkahelyeken és az isko­lákban. A konferencián elő­adás hangzott el az ideológi­ai nevelőmunka tartalmi kér­déseiről. Ezután a résztvevők filmet tekintettek meg, és a politikai képzés módszerbeli segédanyagaival ismerked­tek.

Next

/
Thumbnails
Contents