Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-08 / 210. szám

2 Szombat, 1979. szeptember 8. KOSZORÚZÁS A Magyar és a Szlovák Ta­nácsköztái-saságért vívott har­cok hősi halált halt magyar vöröskatonálnak szlovákiai (a rimaszombati járásban le­vő) sírjait pénteken ünne­pélyesen megkoszorúzták a csehszlovákiai magyar dip­lomáciai képviselet vezető munkatársai. Tatai József po­zsonyi fő konzul és Kriska György prágai katonai és légügyi attasé a két prole­tórállam 60. évfordulója al­kalmából a járás négy hely­ségében összesen 23 síron helyezte el a kegyelet virá­gait REPÜLŐGÉP­ELTERÍTÉS Pénteken délután kurd ter­roristák Ciprus légterében hatalmukba kerítették az Alitalia olasz légitársaság egyik DC—8 típusú utas­szállító repülőgépét, amely Bejrútból Róma felé tar­tott. A repülőgép nem sok­kal később leszállt Róma Leonardo da Vinci repülő­terén, miután a francia ha­tóságok megtagadták tőle az engedélyt, hogy Nizzá­ban landoljon. A repülőgép kizárólag azért kapott en­gedélyt a római leszállóara, mert az olasz légitársaság­hoz tartozik. A gépeltérítők Kubába akarnak tovább re­pülni. Az a céljuk, hogy az el nem kötelezettek havan­nai csúcsértekezletén „tilta­kozzanak" Khomeini aja­tollah kurdellenes politiká­ja miatt. A KENNEDY CSALÁD DÖNTÉSE Edward Kennedy családja Immár nem ellenzi, hogy a szenátor Induljon az 1980­as amerikai elnökválasztá­son. Kennedy hivatalosan változatlanul Carter újraje­lölése mellett van, de az új hírt aligha fogadják örömmel a Fehér Házban, Kennedy — amennyiben va­lóban tódulna — szlriíe bi­zonyosan a demokfalák el­nökjelöItj^Tfhne^Cartér flé^ Ivett és választási győzelmé­hez nem férne kétség. HÉT ARANYÉREM Négy kiváló minőségű ma­gyar termék nyerte el pén­teken a lipcsei vásár arany­érmét. A plovdlvi nemzetkö­zi vásáron három magyar termék érdemelte kí az aranyérmet. AVANTE!­ÜNNEPSÉG A lisszaboni Ajuda-magas­lcton pénteken este meg­nyílt a Portugál Kommunis­ta Párt központi hetilapja, az Avantel hagyományos évi ünnepsége. A 3 napos ün­nepségsorozaton a testvérpár­tok' központi lapjai — kö­zöttük a Népszabadság —az ország életét bemutató szép pavilonnal vesznek részt AMERIKAI SEGÉLYPROGRAM Az amerikai képviselőház jóváhagyta a külföldi orszá­goknak nyújtandó 7,7 mil­liárd dolláros segélyről szó­ló törvényjavaslatot Ennek az összegnek a jelentős ré­szét Izrael és ERylptom kap­ja katonai segély formájá­ban* AZ IRA FENYEGETÉSE Az Ir Köztársasági Hadse­reg (IRA) csütörtökön el­juttatta a Press Association (PA) brit hírügynökséghez ,.A brit néphez" címzett nyi­latkozatát, amelyben figyel­meztet arra, hogy „Igen sok halott lesz még", ha tovább tart a brit jelenlét Észak­Írországban. FELOSZLATTAK A JAPÁN PARLAMENTET A japán parlament rend­kívüli ülésszakának pénteki ülésén Ohlra Maszajosi kor­mányfő — a már korábban kinyilvánított szándékának megfelelően — bejelentette a képviselőház idő előtti fel­oszlatását azzal a céllal, hogy október 7-re kiírathassák az általános választásokat. El nem kötelezett országok csúcsértekezlete Döntés Kambodzsa ügyében # Havanna (MTI) Kudarccal végződött a Pe­king-barát véres Pol Pot­rendszer megbízottjának az a kísérlete, hogy a kambodzsai nép képviselőjeként szere­peljen az el nem kötelezett országok csúcsértekezletén. A csúcsértekezlet elnökségé­nek Fidel Castro elnökletével megtartott ülésén cdyan ha­tározat született, hogy Kam­bodzsa helye a Jelenlegi érte­kezleten betöltetlen marad, és hogy a kambodzsai kép­viselet kérdését leveszik a csúcsértekezlet napirendjé­ről. Az elnökség úgy döntött, hogy különleges bizottságot hoznak létre azzal a megbí­zatással, hogy készítsen át­fogó jelentést a kambodzsai kérdésről és azt terjessze az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek leg­közelebbi találkozója elé. Az el nem kötelezett csúcs­értekezlet bizottságaiban megegyezés született az el­fogadásra kerülő záródoku­mentum több pontjáról. A hatodik csúcsértekezle­ten csütörtökön délelőtt, dél­után és este is plenáris ülé­seken folyt az államok leg­főbbb vezető tisztségviselői­nek felszólalása. E beszédek döntő többsége állást foglalt az el nem kötelezettek alap­elveinek érvényesítése, az imperializmus és a gyarma­tosítás minden formája ellen. A csúcsértekezlet két bi­zottságában, a politikaiban és a gazdaságiban egyaránt gyorsított ütemben folyik a tanácskozás a záróokmá­nyok végső formájáról. Közéleti napló FOGADAS BULGÁRIA NEMZETI ÜNNEPE ALKALMÁBÓL Egyesült Államok Elkezdődik a legköltségesebb fegyverrendszer megépítése • Washington (MTI) Az Egyesült Államok meg­kezdi történelme legköltsé­gesebb fegyverrendszerének megépítését. Carter elnök döntése alapján 33—40 mil­liárd dolláros költséggel épí­ti ki az „MX" jelzésű új hadászati rakétarendszert. A Fehér Ház a régen vért döntést a SALT— II. szerző­dés vitája Idején hozta, és — a félhivatalos indoklás sze­rint — egyik célja az ls, hogy „megnyugtassa" a SALT-ot ellenző szenátoro­kat. A szerződés egyébként mindkét félnek megengedi egy-egy űj hadászati fegy­verrendszer kifejlesztését. Carter a napokban várha­tóan újabb döntéssel próbál­ja majd befolyásolni a SALT-vita kimenetelét: ja­vasolni fogja, hogy további négymilliárd dollárral nö­veljék a katonai kiadásokat az október 1-én kezdődő új költségvetési évben. Az ŰSA hadiköltségvetése folyó évben 128 millió dollár kő­iről volt, a teljes állami ki­adások egynegyedét tette ki. 1980-ra a kormány és tör­vényhozás még gyorsabb emelkedést irányzott elő, és a jelek arra mutatnak: a szenátus csak úgy szavazná meg a SALT—II. ratifikálá­sát, ha „cserében" óriási új hadikiadásokat irányoznák elő. Ag resszió • Maputo (TASZSZ) Folytatódnak a harcok a mozambiki népi felszabadí­tás i fegyveres erők és a törvénytelen rhodesiai re­zsim desszantegységeí kö­zött A mozambiki rádió je­lentése szerint a betolako­dók megsemmisítik a mező­gazdasági gépparkot, öntö­zőhálózatot, felégetik az is­kolákat, kórházakat, lakó­házakat, és legyilkolják a polgári lakosságot Edward Párizsba Gierek érkezett % Párizs (MTI) Pénteken délelőtt kétnapos munkalátogatásra Francia­országba érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. A látogatás a megfigyelők sze­mében a francia—lengyel kapcsolatok folyamatosságát demonstrálja: öt esztendő alatt ez az ötödik csúcstalál­kozó Giscard d'Estaing fran­cia köztársasági elnök és vendége között. A francia—lengyel politi­kai párbeszéd központi té­mája kezdettói fogva az eny­hülés, a különböző társadal­mi rendszerű országok kö­zötti békés egymás mellett élés volt, és ez áll a mostani megbeszélések középpontjá­ban is. Gazdasági téren a francia —lengyel kapcsolatok bizo­nyos visszaesést mutatnak: amíg 1970-ban Franciaor­szág volt — az NSZK mö­gött — Lengyelország máso­dik fő nyugati szállítója, ma az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is megelőzi. Vladimír Videnov, a Bol­gár Népköztársaság budapes­ti nagykövete pénteken foga­dást adott a bolgár nemzeti ünnep, Bulgária felszabadu­lásának 35, évfordulója al­kalmából. A nagykövetségen rendezett fogadáson részt vettek: Ben ke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesz­tőbizottságának elnöke. Hu­szár István, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai: Gyenes András, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Traut­marrn Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Raf­fal Sarolta, az országgyű­lés alelnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. valamint politikai, gaz­dasági és kulturális életünk több más vezető személyisé­ge, jelent volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. FILMKOKTÉL A KNDK NEMZETI ÜNNEPÉN Pák Zong Szok, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság ideiglenes ügyvivője a Koreai' Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásá­nak 31. évfordulója alkal­mából tegnap filmkoktélt rendezett hazája nagykövet­ségén. Az ünnepi eseményen részt vett Házi Vencel kül­ügyminiszter-helyettes, Pa­csek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyet­tes, Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Har­mati Sándor, a Magyar Szo­lidaritási Bizottság elnöke, valamint politikai és társa­dalmi életünk számos kép viselője. FOGADÁS A BRAZIL NEMZETI ÜNNEP ALKALMÁBÓL A brazil nemzeti ünnep al- lyettes, Udvardi Sándor kül­kalmából Francisco de Assis kereskedelmi mtólszterhe­Grieco, a Brazil Szövetségi lyettes, valamint gazdasági Köztársaság budapesti nagy- és kulturális életünk több követe pénteken fogadást más vezető személyisége. Je­adott rezidenciáján. A foga- len volt a budapesti diplo­dáson részt vett Garai Ró- máciai képviseletek számos bert külügymlnlszter-he- vezetője és tagja ls. SZENTÁGOTHAI JÁNOS BOLGÁR KITÜNTETÉSE Kimagasló tudományos te­vékenysége alapján a Bolgár Tudományos Akadémia tisz­teletbeli tagjává választotta Szentágothai János akadé­mikust, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnökét. A tiszteletbeli tagságot tanú­sító oklevelet, Illetve a Bol­gár Tudományos Akadémia kitüntető érmét és jelvényét Angel Balevszki, a Bolgár Tudományos Akadémia el­nöke tegnap adta át Szent­ágothai Jánosnak, a Bolgár. Népköztársaság budapesti nagykövetségén. DIPLOMAKIOSZTÓ ÜNNEPSÉG A POLITIKÁI FOlSKOLAN Pénteken diplomakiosztó ünnepséget tartottak az MSZMP KB Politikai Fő­iskoláján. Részt vett az ün­nepségen és beszédet mon­dott Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságá­nak elnöke. A politikai fő­iskola nappali, levelező és kiegészítő tagozatán az idén összesen 237-en végeztek, 23­an kaptak egyetemi doktori elmet politikai tanulmányok­ból. A diplomákat és a dok­tori okleveleket Szabó Jó­zsef rektor adta át Az ün­nepségen jelent volt Gyóri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára ls. Dér Endre Jérceviada! 7. A menyem mégegyszer töltött magának a ko­nyakosüvegből, és kortyolgatta, nagy élvezettel kortyolgatta egymagában a konyakot — Megárt — suttogtam, amikor éppen rámné­zett a menyem, és úgy gondoltam, hogy a bará­tom nem néz felénk, de a menyem nem hallga­tott rám. — A hiba csak ott van (folytatta a beszélgetés fonalát a barátunk), hogy a múlt és a jelen kö­zött egy óriási vákuum keletkezett. És nincs az az erő, amely ezt át tudná hidalni. Mert mért nem lehetett otthagyni a nagyszülőket falun? Hogy ők mutogattak volna meg mindent, az uno­káknak. Itt volt a kerekeskút itt tartottuk a li­bákat, ahol most a kutya alszik. A tehénistálló ez volt, amiben most denevérek tanyáznak. A lovak istállója meg ez, itt nl, három lovunk volt, egy „Nagyatádi"-val... — O... — kiáltott fel a menyem. — Egy fiktív családról beszélek. — Egészen fiktív lehet, mivel nem sok család dicsekedhetett akkoriban hintóval, és három pár lóval, és egyebekkel... Kastély nem volt? — Nem volt, ha mondom! Semmi nem volt. ez egy fiktív család! — Kitört rajtam az izgatottság, de szemláto­mást a menyem is nehezen bírta elviselni már belső zaklatottságát, amit felháborodva vettem tudomásul, és hirtelen haragomban kérdőre von­tam: — Ha jól emlékszem, semmid nem volt, ami­kor a fiamhoz mentél feleségül. A pénzemmel pedig azt csinálok, amit akarok. Titeket minden­nel ellátlak, és csak az a tiéd, kizárólag az a tiéd. amit neked veszekl A menyem nem szólt semmit, amit rossz elő­jelnek tekintettem, a barátunk pedig, aki igazán jó modorú, és mindig tudja, mit kell tenni, so­kat sejtetően elköszönt tőlem, fölajánlotta autó­ját, amit én nem fogadhattam el, úgy adódott, hogy az autómat mégse hagytam a garázsban, mindkét kulcsát magamhoz vettem, a férjem ugvanis reggel. munkába indulás előtt igen-igen érdeklődött afelől, autóval megyek-e ma dolgoz­ni, vagy busszal inkább. Erre én inkább az autót választottam, fiatal csirkék, akik autóra és la­kásra buknak, éremgyűjteményre, meg betét­könyvekre, ne érezzék magukat nyeregben. — Ennek ellenére, cseppet se volt diadalittas ér­zésem, mindent megoldó nagy nyugalmam, talán azért, mert elhagyott az önbizalmam. Nem tu­dom már, mikor jelentkezett ez az önbizalom­hiány nálam, lehetséges, hogy énekesnő azért nem lett belőlem, mert nem hittem magamban. Pedig a templomban, a passiójátékokban én éne­keltem a szólót, s karácsonykor, a nagymisén, a jászol mellett én dicsőitettem Jézus születését... Vagy tán akkor lett hűtlen hozzám az önbiza­lom, amikor István fiam, kamasz létére, nagyobb tárgyi tudást mutatott fel, mint én, a java kora­beli nő, aki ráadásul jogot tanultam, irodalmat és történelmet... Persze, volt pár alkalom (jó pár éve), amikor győzelmet csikarhattam volna ki tinédzser korú fiam ellen, ám éreztem annak tartalmas, szilárd intellektusát, higgadt logiká­ját, szenvedélyes érvelését. Lehetséges, hogy csökkent önbizalomban éltem kora gyermeksé­gemtől fogvást. Csupán valamiféle „csak azért is mást mondok, mint amit vártok tőlem" maga­tartás élt bennem. (Talán-talán.) Kisiskolás ko­romőan hallottam Petőfiről, csodáltam, és ami­kor dicsérni kezdték előttem az osztálytársaim, fitymálkodva intettem, s harsogtam ki magam­ból Arany János nevét, aki igazán nagy költő volt, nagyobb, mint Petőfi — szerintem. Az osz­tálytársaim megilletődve bámultak rám, aztán azt mondták: „Ha te mondod ..." Ez a kis eset is az autóban jutott eszembe, amitől szárnyra kapott a képzeletem, hogv egy­szer legalább saját valómat lássa meg a férjem, ne képzeljen zsarnoknak, hátha még élhetünk megértésben és boldogan. Megérkezve az üzem elé (ahol a férjem a szá­mítástechnikai részleg vezetője). elbűvülően szépnek találtam fiatal munkatársnőit, s rögtön elhatároztam: a lehető legfrissebb és legkedve­sebb leszek a férjemhez. A kis, háromszor elvált asszonyt szinte elfelejtettem. Terv még így nem hajtott soha. Újra fiatalnak, szépnek és vonzó­nak találtam magam. A férjem nyájasan foga­dott, amit Jó előjelnek vettem, „kedves vagy" mondtam neki, és átnyújtottam Johannes Itten most megjelent könyvét, a színdinamikáról szó­lót, aminek azonnal megörült. — A harmóniát kell keresnünk mindenben, az egyensúly törvényeit kell megvalósítanunk ma­gunkban. Harmincéves házasok vagyunk, egy­másnak köszönhettük, amilyenek vagyunk. Te nekem köszönheted a mindenkori lómodorodat, a biztonságodat, az erőnlétedet, és neked kö­szönhetem a szilárdságomat, a küzdeni akaráso­mat, és persze, szögletességemet is. Ilyennek kellett lennem, hogy a család anyagilag egyen­súlyban maradjon. A férjem bólogatott, azt mondta: „Jól van, kis szívem", de én tudtam, bármit mondtam volna, ez lett volna rá a válasz. Ráadásul arra kért, hagyjam most magára, hiszen az igazgató hívat-, ja, ami igaz ls volt, mert csengett a telefon, és a férjem valóban vele beszélt, fogadkozott és udvariaskodott, a telefonkagyló fölött többször meghajolt, majd sietve elbúcsúzott tőlem. Úgy döntöttem, nem nézek be a kis titkárnő­höz, minek... Ez a büszkeség nálam, persze, in­kább félelemből fakadt. Mert én ugyan hirtelen vagyok és gyanakvó, de kerülöm az alkalmakat, amelyek felizgathatnak. A fiamnak és a me­nyemnek persze egészen más rólam a vélemé­nye. Szerintük nagyfokú uralkodni vágyás él bennem, a fiam többször a fejemhez vágta, hogy gyerekkorában elnyomtam, arra kényszerítettem például, hogy első általános iskolás korában naplót írjon, meg arra is rákényszerítettem ál­lítólag, hogy a tanáraitól mindannyiszor bocsá­natot kérjen, amikor vitatkozott, s csupán a sa­ját, egyéni véleményét mondta el valamiről. Én hevesen tiltakoztam mindeddig ez ellen a vád el­len, amit rendszerint akkor szokott fölhozni a fi­am ellenem, amikor gyengeségből meghátrál a nehezebb feladatok elől, vagy amikor szerinte teljesíthetetlen feladat elé állítom... Mennyit kellett például viaskodnom vele és mellette, hogy a színházhoz szerződjön. Végül ls belátta, hogy jó volt az elgondolásom, mégis, ha valami kudarc éri, engem okol... Megint az autóban ülök mér, Vissza-vlsszaré­vedek a férjem holtsápadt arcára és gyűrött mo­solyára, megszokott, szürke szavaira, és nagyon megsajnálom magunkat, amiért sose fogjuk meg­találni kiteljesedett énünket Egymás kontraszt­jai vagyunk, azzal a különbséggel, hogy én ösz­tönösen akarom formálni a családomat, ők pedig ösztönösen távolodnak el tőlem, hogy magukból megőrizzenek valamit (Talán-talán.) A menyem tán-talán az egyetlen ellenfelem, vérbeli vetély­társam ... Elérkeztem gondolatban ahhoz a ponthoz, ami­kor az életemben a fiamon kívül nem érdekelt semmi más. A menyemet majd nagy estélyen, pezsgős vacsora mellett fogom nevetségessé ten­ni, amikor már valamennyien sokat ittunk. A fiammal kapcsolatos összeütközéseim való­színűleg rövid idő alatt tisztázódnának mindig, ha a menyem felfogása nem lenne annyira kü­lönös. De lehetséges, hogy ez a különösség tartja fogva a fiamat, s tartja szorosan a menyem mel­lett. és ez a különösség hiányzik belőlem. Más­hogy kellene élnem? (Máshogy?!) De hogyan? Ki tud erre nekem felelni?... (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents