Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

4 Szerda, 1979. szeptember 5.1 Hitelpolitika A Minisztertanács minden esztendőben — a népgazda­sági tervvel összehangoltan — Jóváhagyja a hitelpolitikai irányelveket. A bankok eh­hez, valamint a gazdasági egységek hitelképességéhez igazítják hitelnyújtási gya­korlatukat Azaz: a hitelezés alapjai a meghatározott idő­szakhoz kapcsolódó irányel­vek, amelyek részben a kö­zéptávú, részben az éves népgazdasági tervhez kötöt­tek. Az ötödik ötéves tervről elfogadott törvény például — 1979. december 18-án hagyta Jóvá az országgyűlés — így rendelkezik: „A hitelnyújtás feltételeit úgy kell megálla­pítani, hogy a hitel gazdasá­gilag ösztönözzön a terme­lés hatékonyságának növelé­sére és segítse a tervben megjelölt főbb arányok és fejlesztési irányzatok megva­lósítását. A különösen fontos népgazdasági célokat szolgá­ló fejlesztéseket kedvezmé­nyes hitelfeltételekkel is tá­mogatni kell." Már az eddig leírtakból is következtethetünk a hitel szerepére. Arra, hogy szabá­lyozza a pénzforgalmat, a jövedelmek elosztását, lénye­ges fedezeti forrása a bőví­tett újratermelésnek, s egy­ben a gazdálkodás tervszerű befolyásolásának eszköze ls. Azaz: a hitelpolitika szerves része az általános gazdaság­politikának. Természetesen: a hitel igénylőjének hitelképesnek kell lennie, azaz alkalmas­nak arra, hogy a hitelt ka­mataival együtt visszafizes­se. Ez azért is lényeges kö­vetelmény, mert az állam a társadalom javaival gazdál­kodva nyújt hiteléket, tehát a megtérülés biztonságán is őrködnie kell. Bizonyos hiteleket csak az állam által erre kijelölt pénzintézetek nyújthatnak — Így lett a „tanácsok bankjá­vá" az Országos Takarék­pénztár —, sok esetben a központilag meghatározott törlesztési feltételek mellett Ennek logikus folytatása, hogy mind a beruházások­hoz, mind a fogyasztáshoz Igénybe vehető forrásoknál a felhasználás útmutatójaként alkalmazzák a hitelpolitikát; gépkocsi vásárlásához —rit­ka kivételtől eltekintve — nem vehető igénybe hitel, ugyanakkor tükrözve a tár­sadalmi érdekeltséget — a hitelezés teljes körén belül a lakásépítők élvezik a leg­több kedvezményt. Ha már a fogyasztás kö­rét emiitettük: ismerünk áruvásárlási, lakásépítési, a háztáji és kisegítő gazdasá­Rok fejlesztéséhez igénybe vehető hiteleket, ezek össze­ge. törlesztésének Ideje, ka­mata stb. azonban eltérő. Hi­tel ugyanakkor — a lakos­ság adta hitel — a takarék­betét Is, s Itt szintén külön­bözik a kamatok mértéke, a lekötés idejétől függően. Mindkét területen a hitelpo­litika — a hitelpolitikában is érvényesítendő társadalmi ér­dek— adja az eltérések ma­gyarázatát. Aminek legutóbbi friss Jele: az építőanyagok drágulása miatt az építési kölcsön maximumának fel­emelése. S egy adalék e köl­csönfajta szerepéhez: 1978­ban az 58 493 magánberuhá­zású új lakásból mindössze 8211-hez nem vettek igénybe hitelt. Követelmények sokasága kötődik a hitelpolitikához; segítse a népgazdasági célok­kal összhangban álló válla­lati fejlesztéseket, bizonyos ágazati átrendeződések meg­gyorsítását (pl. a gépiparban az energetikai gépgyártás más elbírálás alá esik, mint e fémtömegcikk-ipar). To­vábbá: a hitelpolitikának szolgálnia kell a bel- és kül­földi keresletnek megfelelő kínálat kialakítását, ugyan­akkor korlátoznia szükséges az indokoltnál nagyobb kész­letek föl halmozását, a nem kifizetődőnek ígérkező fej­lesztéseket stb. S ebben az is benne van, hogy egy-egy időszakban érvényesített hi­telpolitikai gyakorlat — mert a hitelezés gyakorlatának igazodnia kell az adott gaz­daságpolitikai célokhoz —ki­emel (preferál) területeket, tevékenységeket, s azokat előnyben részesíti, másokkal szemben' viszont a korlátozást (restrikciót) érvényesíti. Az­az: a hitelpolitika postái, síelek tál a mindenkori össz­társadalmi érdekeltségnek megfelelően. S mert a hitel­nyújtásnak ez az érdekeltség az alapja, a törlesztés, a kamatok Időbeni visszafize­tésének is ez a meghatáro­zója, hiszen egy helyről jön és megy a forint: a közös pénztárból és pénztárba. Veress Tamás Ketten az Angara mellől hajója Ojsáfhfr: Szovjet sark­kutató expedíció a Novaja Komiján rátalált WlUUm Barents 1596. évi expedí­ciójának bajómaradvá­nyalra. Ez a rendkívül fontos tu­dománytörténeti tény ismét az elismerést váltja kl ben­nem a nagy holland hajó* és felfedező iránt, akivel pár évvel ezelőtt „találkoztam" Amszterdamban, a Rljks­múzeumban. Rembrand, Ver­meer. Hala és Ruysdael örökértékű vásznai mellett szerényen, de megbecsülten húzódnak meg a viharvert hajóalkatrészek: iránytű, sextáns, agyagedény, ame­lyeket Barents kapitány használt. Az utazások, a ten­gereket és a viharokat le­győző expedíciók valamikor még nem, vagy valamikor még nemcsak a gyarmat­szerzést szolgálták. Hiszen ezt annak ellenére, hogy a vi­lág földrajzi megismerése sajnos csak mellékterméke volt a világ katonai és gaz­dasági birtokbavételének. Az igazi felfedezőket azon­ban a kíváncsiság, a megis­merés ősi, emberi szenvedé­lye fűtötte, és vállalkozásaik nemegyszer drámaian vég­ződtek. Különleges emberek voltak ők, mert csak terem­tő géniuszok vállalkozhatnak drámai hőstettekre. Ilyennek tartom annak a három ex­pedíciónak kalandját is, amelyet az észak-keleti átjá­ró felkutatására vezettek a hollandok, a rájuk jellemző töretlen energiával és aka­rattal. Ennek a hérom expe­díciónak hőse, az amszterda­mi Wllliam Barents volt, az őneve áll az Északi-sark fel­fedezőit és mártírjait össze­foglaló lista élén. Az 6 neve jelöli azt a tengert, a Med­ve-sziget, a Spltzbergák, a Ferenc József-föld, a Nova­ja Zemlja és a Vargacs-szl­get által határolt Jeges-ten­ger egy részé, amely vállal­kozásainak színhelye volt, és később temetője lett A Rijksmúzeum anyagá­ból főként a harmadik vál­lalkozás, a végzetes expedí­ció — 1596 — tárgyi emlé­kei a legbeszédesebbek. A hagy jégtáblák közé szorult, korábban nagynak és erős­nek számító hajó 1996 au­gusztusában kikötött a No­vaja Zemlja északi csücskén valahol, 15—16 főnyi legény­ségével, és Barents el kezdte építeni téli szállását. Egy na­gyobb méretű hordóban még gőzfürdőt ls berendezett ma­guknak, és áttelelték a zord időt az Északi-sarkon, ők először a világtörténelemben. Barents-ék, a kor tudni vá­gyó szellemét megtestesítő „bolygó hollandi"-ak voltak. Kitavaszodáskor, még úszó jégtáblák között hazaindult két csónakja, a legénység nagy része haza ls tért, de a kapitány nem bírta tovább, skorbutban meghalt. Csak­nem három évszázad múlva, 1871-ben Carlsen norvég ha­jós talált rá kunyhójára, és egy lőportartóban Barents feljegyzéseire, William Ba­rents olyan hősi tanúbizony­ságot tanúsított előbbi két expedíciójával, hogy Amsz­terdam hivatalos körei nem akarták hinni elvesztését. . A közel négy évszázados történelmi élmény annyira belémmaródott, hogy a Rijksmúzeumból kijövet, a Huygens-straat ronanó és süketítő dübörgése elöl egy kávézóba menekültem. Érez­tem, hogy Barents és le­génysége oda is követett, odatelepedett, mert a nem­régiben kapott tárgyi emlé­kekben benne él az anyagi valóság, amelyből egy nagy­szerű alkotó emberi géniuszt ismerhettem meg. Féltő és hagyománytisztelő megbe­csüléssel beszél ma is hol­land ismerősöm Barents­ről, ugyanúgy, mint Tasman­ról, aki Óceánia több szige­tét fedezte fel. A Rijksmúzetrmban őrzött leletek most tovább gazda­godtak az emberi kultúrtör­ténet számára, az emberi helytállásról, a hősiességről, a világ megismeréséről. Bátyai Jenő Zsíros Gábortól — most, hogy három év után vissza­jött Szibériából —, a mun­kahelyén csak azt kérdezték kollégái: „Na, nem fagytál meg?" Volt persze egy kis élménybeszámoló is, de kü­lönösebben nem tartották szenzációnak megérkezését — Ez nem véletlen — mondja. — Míg kint dolgoz­tunk, alig akadt olyan nap, amikor ne járt volna az építkezésen egy fotós, egy filmes, vagy egy riporter. Az emberek szinte mindent tudtak a munkánkról. Az újságban, a tévében, a rá­dióban rendszeresen nyo­mon követhették ottani éle­tünket. Majdhogynem ugyanilyen volt a fogadtatása Varró Máriának is. aki tolmácsl teendőket látott el Uszty­Ilímszkben, s emellett a magyarok adminisztrációval járó ügyes-bajos dolgait in­tézte. Annak ellenére, hogy nem fizikai munkát végzett, a Kun Béla ifjúsági építő­brigád teljes értékű tagjá­nak számított Kettejükkel beszélgetünk élményeikről, egy héttel azután, hogy ha­zaérkeztek hosszú kiküldeté­sükről, a Szovjetunióból, az Uszty-Ilimszk-i Cellulóz és Papíripari Kombinát épít­kezéséről. — Aíi az, amiről nem írtak még az újságok? — Arról például — vála­szol nevetve Gábor —, hogy kinttartózkodásunk idején 103 házasság és vagy 60 gyerek született Ez az adat csupán a magyar brigád tagjaira vonatkozik. Jóma­gam is szerepelek a statisz­tikában, hiszen szovjet fele­séget hoztam magammal: Lócán Allah Eduárdovnát. 0 szintén az építkezésen dolgozott, ott ismerkedtünk meg. Zsitomirba való, ere­deti foglalkozása fényképész, édesanyja ukrán, apja litván. És természetesen velünk jött „közös szerzeményünk", egy­éves fiunk. A napokban pe­dig megérkezik a kanténe­rünk, elsősorban háztartási gépekkel megpakolva. Zsíros Gábor 26 éves sze­gedi fiatalember, a Magyar Néphadsereg polgári alkal­mazottja, beosztása műszaki ellenőr. Az Angara-parti városban egy évig kőműves brigádvezetőként, majd a hátralevő időben egy orosz brigádban hegesztőként dol­gozott. — S mit hozott Szibériá­ból a tolmács? — Főként biztonságot és rutint az orosz nyelvből — feleli Varró Mária, aki ugyancsak 6zegedi, végzett­sége szerint orosz szakos tanár. Mielőtt a KISZ KB megbízólevelével Uszty­llimszkbe utazott, a hód­mezővásárhelyi Komócsin Zoltán Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép­Iskola igazgatóhelyettese volt. Az egyetemi évek alatt többször megfordult a Szov­jetunióban. — De lexikális tudásban is gazdagodtam — folytatja. — Bár a nyelvem eddig is gyorsan pörgött, úgy érzem, most bátrabban s kevesebb hibával beszélek. — Hogy viselték el a rend­kívüli hideget? — Megszoktuk — mondja Gábor. — Aklimatizálódott a szervezetünk. Sokszor szúrt ugyan a levegő, haso­gatott a hideg, különösen, ha feltámadt a szél, ennek ellenére gyönyörű a tajgai tél. — Azt nem lehet leírni, sem lefényképezni — kap­csolódik ismét a beszélgetés­be Mária. — Az átlaghő­mérséklet 30 fok fagypont alatt, s nem ritka a mínusz 50 fok. Érdekes, hogy ilyen­kor sem áll meg az élet, a pld gyerekek ugyanolyan jókedvvel játszanak, mint a mieink jó időben. S a három­hónapos nyár júniusban egyik napról a másikra be­lobban. Hirtelen kizöldül miden, pompáznak a színek, néha 40 fokos a kánikula. Hol ködbe burkolódzik a környék, hol ragyogó nap­sütés, felhőszakadás váltja egymást. A völgykatlanban fekvő várost kettészelő An­Rara vize kristálytiszta, med­rében jól látszanak az úsz­káló piros halak. Szóval csodálatos a természet, a napfelkelte, az éjszakák. Olyan, mintha meseország­ban lennénk. — Mivel töltötték a sza­bad időt? — Húsz kilométerre a kombináttól volt a szállo­dánk. s a magyarok klubja — meséli Gábor. — Három­ezer kötetes könyvtár állt a rendelkezésünkre. A hazai újságokat megjelenésük után eleinte egyhónapos, ké­sőbb tíznapos késéssel olvas­hattuk. Irodalmi esteket, bri­gádtalálkozókat, táncbemu­tatókat rendeztünk, a sport külön fejezet, pláne a focL Vérre menő nemzetközi mér­kőzéseket játszottunk. Télen a sí-, a korcsolya- és a szán­kóbajnokság volt a legnép­szerűbb. Különösen jó kap­csolatija kerültünk a lengye­lekkel, meg a helybeliekkel. A keresetre sem lehetett panasz. Mindenki megkapta forintban a fizetését, wnellett Uszty-Ilimszkben 250 rubel volt a havi átlagjövedelem. Sokan gépkocsira gyűjtöttek, melyet itthon forgalmiadó­mentesen, kedvezményes áron megvásárolhatnak. A KGST-országok nagy­szabású beruházásán, mely a világ egyik legnagyobb fa­ipari komplexuma, s ez év végén megkezdheti termelé­sét, összesen 60 ezer ember dolgozott. Köztük 780 ma­gyar fiatal. Többeégük beto­nozó, ács, kőműves és vas­szerkezet-szerelő. Három év elteltével most mindegyikük megbízatása lejárt. Vállalá­sukat becsülettel teljesítet­ték. Rózsa Imre Női ruhák és blúzok varrásá­ra a természetes selyem hatá­sát keltő poliészter dlvatszövet gyártását kezdte meg a Ma­gyar Selyemipari Vállalat. Az új szövet lágy esésű, könnyű, elegáns és divatos, ezért kül­földön Jóval magasabb áron értékesíthető, mint a válla­lat hagyományos termékel­nek többsége. Eddig 10 ezer méter ké­szült el e selymes tapintású ­új szövetből, s á tervek sze­rint a teljes gyártási felfutás után 450 ezer négyzetméter kerülhet majd ki a gyárból évente. Az első megrendelések Is befutottak már: Angliából és Kanadából több mint 50 ezer négyzetmétert vásároltak. Máshonnan, egyebek között az Amerikai Egyesült Álla­mokból is érdeklődnek az új termék iránt. A háztáji földre! Cs. J. szegedi olvasónk a termelőszövetkezeti tagokat megillető háztáji föld nagy­ságáról érdeklődik. Olvasónk 1960 óta tagja a termelőszö­vetkezetnek, minden évben megkapta az egy hold ház­táji földet. Az Idén azonban a személyi tulajdonában le­vő 600 négyszögöl konyha­kert területét Is beszámítot­ták az egy hold háztájiba. Kéri. Ismertessük a törvény­nek idevágó rendelkezését, valamint azt, hogy a szemé­lyi tulajdonát képezó terü­let beszámítása szabályos volt-e? A termelőszövetkezeti tör­vény rendelkezései szerint a tagnak kiadható háztáji föld vagy termény, illetve pénz­juttatás kiszámításában min­dig a tag munkateljesítmé­nyét kell alapul venni. Aki teljesíti az évi 2300 munka­órát. az általában jogosult az alapszabályban meghatáro­zott legmagasabb mértékű Juttatásra. Az a férfi, aki legalább évi 1500 munkaórát, az a női, aki 1000 órát telje­sített a szövetkezet tagja­kent, csak az alapszabály­ban meghatározott legkisebb mértékű juttatásra jogosult. A lentiek szerint tehát a tagnak járó háztáji föld nagyságát a vezetőség álla­pítja meg a közgyűlés felha­talmazása alapján, az alap­szabályban és a jogszabály­ban meghatározott alsó és felső határok között. A ház­táji föld területe termelőszö­vetkezeti tagonként legfel­jebb 6 ezer négyzetméter (1668 négyszögöl) lehet. A háztáji szőlő és gyümölcsös területe ezen belül nem ha­ladhatja meg a 3 ezer négy­zetmétert (834 négyszögöl). Azok a tagok, akik a zárt­Új fehérjedús takarmány kertben, a belterületen vagy tanyájuk körül mezőgazda­sági termelésre alkalmas, személyi tulajdonban álló földdel rendelkeznek, ezt a földet használhatják háztáji földként, de nem tarthatnak igényt további földjuttatásra. Kivéve, ha a személyi tulaj­donjoguk alapján használt belterületi, zártkerti vagy ta­nya körüli földterület nem éri el azt a nagyságot, mely a ledolgozott munkaórák alapján az alapszabály sze­rint járna a tagnak, akkor a termelőszövetkezet köteles ezt a föld- vagy terményjut­tatást kiegészíteni. Olvasónk esetében a ter­melőszövetkezet szabályosan Járt el, amikor a ház körüli, mezőgazdasági művelésre al­kalmas földterületet figye­lembe vette a ház,táji föld te­rületénél. Dr. V. M. Az Állati Fehérjetakarmá­nyokat Előállító Vállalat vá­sárhelyi üzemében a veze­tők — elsősorban energiata­karékossági célzattal — új termék bevezetését, a húspép előállítását szorgalmazták. Megtakarítják a szárítást és em "llett a készítmény emeazthető fehérjemennyisé­gc ls növekszik. Az első harminc tonnát már legyártották és nagyon kedvező eredményekkel a Pankotai Állami Gazdaság sertéskombinátjában az álla­tokkal feletették. A húspép 28 százalék szárazanyag-tar­talmából 22 százalék fehér­je a többi zsír és zsírban ol­dódó A-, D-. E- és K-vita­mln. De található benne az állatok fejlődéséhez nélkü­lözhetetlen B-vltamin ls. A technológia szerint a húspépet egy óra hosszán ét 140 fokon sterilizálják, majd sav hozzáadásával tartósít­ják. A gyakorlati tapasztala­tok szerint két hétnél to­vább is megőrzi a termék teljes biológiai értékét. A pankotaiak véleménye szerint a készítmény tartály­kocsiban szállítható, szivaty­tyúval mozgatható. Az üzem vezetőjének tájékoztatása: Az olcsó, kilogrammonként 1 fo­rint 20 fillérbe kerülő ta­karmányból a megye mező­gazdasági nagyüzemeinek igényeit ki tudják elégíteni. Üvegedények A délkelet-lengyelországi Krosno egyszerű kisváros lé­tére mindig sok turistát von­zott, amiben nagy részük volt az itteni üveghutáknak. Kros­no három évvel ezelőtt már megyei város rangjára emel­kedett, nevezetes gyára pe­dig valódi nagyüzemmé fej­lődött. A Krosnói Uvegmflveknek két régi és hat igen korsze­rű üveghutája van. A kor­szerű, új csarnokok gépeit Japánból, Amerikából, az NSZK-ból, Nagy-Britanniá­ból és Franciaországból ho­zatták. Működnek még az Ötvenéves régi üveghuták is, •hol hagyományos módszer­rel, kézzel készítik a korsó­kat, aöröskancsókat, pohara­kat, tálakat. A krosnói üvegárunak a világ 28 országában van jól megérdemelt hírneve.

Next

/
Thumbnails
Contents