Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

5 Szerda, 1979. szeptember 5.1 Ki tudja ? Furcsa nap volt a teg­napi. A reggeli órákban csupa orrát befogó, fintor­gó ember járt a városban. A buszon, a villamoson utazók gyanakodva mére­gették egymást Sokan azt hitték, szerencséjük lesz, mert beleléptek valamibe. Egy ismerősöm — titkár egy nagyvállalatnál — be­zárt az irodájában minden ablakot a belépők nehogy őt gyanúsítsák. A szerkesz­tőségben egyre-másra csör­gött a telefon. Az olvasók felvilágosításért ostromol­ták a munkatársakat Mi meg másokat Tippünk — részben a te­lefonálók jóvoltából — bő­ven volt Egyesek kender­áztatásra. s szagce követ­kezményeire, mások orr­facsaró cefrére, megint má­sok a konzerv, avagy a paprikagyár „híradására" gyanakodtak. Bárkit hív­tunk, bárhol érdeklődtünk, mindenütt megesküdtek: „kérem. Itt érezni a leg­jobban, szerintünk Itt van az epicentruma, de nem tudjuk, honnan származik". Cent rum az nálunk is volt de annak ugyebár nem le­het ilyen szaga. Eddigi ta­pasztalataink legalábbis el­lentmondanak e feltétele­zésnek. A kenderáztatás sem lehet ludas a dologban. Szegeden — mint megtud­tuk — jó ideje nem áztat­nak kendert Ha nem ázta­tás, hát „elázás". Talán a szesz újabb átkos követ­kezményével találkoztunk! A borforgalmi vállalattól józan választ kaptunk: az ottaniak számára ugyan­olyan rejtélyes a jelenség, mint számunkra. A papri­kafeldolgozóban, a kon­zervgyárban is kikérték ma­guknak. A vízműveket — a csatornák leheletére gyana­kodva — már zavarban, mondhatni, szégyenlősen tárcsáztuk. Mosták kezei­ket A vonal túlsó végéről határozott hang válaszolt: „Nem én voltam!" A vá­rosgazdálkodási vállalatnál, a DÉOÁZ-nái, a KÖJÁL­nál. a tanács egészségügyi osztályán előttünk már többen alkalmatlankodtak ez ügyben, ök is értetlenül álltak a „kísérteties" jelen­ség előtt A növényvédő állomáson hevesen véde­keztek: a penetráns bűzhöz nincs közük. Mire e sorok végére ér­tünk. a szag elillant. A rej­télyt a hivatalok „kapuzá­rásáig" nem sikerült meg­fejtenünk. De mert a je­lenség nagyon is evilági, könnyűszerrel érzékelhető volt, eredetéről tudni kell valakinek. De kinek? L. Zs. Keresztury Dezső Ctoóri Sándor három új veraével nyit a Tiszatáj új száma. Hogy Csoórlnak a mai magyar Irodalom élvo­nalában van a helye, az régóta nyilvánvaló. Nemrég megjelent válogatott köteté­ben írja: „Az elszemélytele­nedés nagy háborújában megőrizni a személyiség je­lenlétét a világban. Mert hiába történnek akár csodák is a földön, ha ezek a csodák már nem érdekelnének ben­nünket. Hiába Jönne el ab­lakomig a tenger, ha én, a vendéglátó, már semmit sem tudnék magamról." Ennek az erős humánumtól átha­tott, jelentős költészetnek legújabb darabja a folyó­iratban megjelent három vers. Olvashatjuk még a Tl­szatájban Csorba Győző, Fodor András, Simái Mihály, Cyurkovics Tibor, Rab Zsu­zsa, SzöllOsi Zoltán, Kántor Péter és Zalán Tibor költe­ményeit. Századunk magyar irodal­ma két nagy alakja, Tamási Áron és Féja Géza életmü­vének teljesebb megismeré­sét szolgálja a Tiszatáj új számában megjelent, mind­eddig kiadatlan művek pub­likálása. Ablonczy László a Székelyek között Ameriká­ban és a Két kicsi magyar című írásokat közli. „A Ta­mási elemzések visszatérő megállapítása: Amerikában is az otthoni gondokkal küz­dött; az írásokkal bizonyít­ható ez." Az egy éve halott Féja Géza hagyatékából há­rom verset és egy elbeszé­lést közöl a Tiszatáj. A pró­zát Czakó Gábor Három kés című novellája képviseli még a lapban. Az Örökség rovatban Lagzi István a lengyelek Magyarországra „özönlésé­nek" 40. évfordulójára em­lékezik. Most negyven éve annak, hogy a németek elől több tízezer lengyel polgári és katonai személy menekült Magyarországra. A katonák többsége rövid idő után el­hagyta a táborokat: megkezdődött a semleges és nem hadviselő orszá­gokban levő lenwelek to­borzása. majd Franciaor­szágba való szállítása, eva­kuálása." Egy részük legáli­san. más részük az ún. „lem­gvelazöktet.ő" központok se­gítségével hagyta el orszá­gunkat. ..Most, 40 év távla­tából se felediük: több tíz­ezer lengyel katona a győ­zelemhez vezető út egy részét Magyarországon keresztül tetté meg." — írja Lagzi II szeptemberi Tiszatáj István, aki a szökési akciók­ban részt vevők visszaemlé­kezéseiből is válogatást ad. A Kelet-európai Nézőben Vojtech Kondrót Nem tu­rista szemmel című magyar­országi útibeszámolóját ol­vashatjuk. A kiváló szlovák költő, líránk avatott fordító­ja tavaly ősszel népes író­küldöttséggel járt hazánk­ban. A csehországi és szlo­vákiai írók Szegedre is el­jutottak, a Tiszatáj szerkesz­tőségét is fölkeresték. Voj­tech Kondrót irja: „MOST — szlovákul azt jelenti: te­raz. HlD — szlovákul: most. Van ebben némi nyelvi szim­bolika. Mikor lenne a HlD. építésnek Jelentősége, ha nem MOST — és nem Itt?" V. N. Vinogradov akadé­mikus Románia belépése az első világháborúba című ta­nulmánya néhány évvel ezelőtt Jelent meg az egyik legtekintélyesebb szovjet szakfolyóiratban. A most magyarul is olvasható ta­nulmányban a szovjet törté­nész azt vizsgálja: „Hogyan állnak előttünk a román oli­garchia külpolitikai irány­vonalának fő vonásai a XIX. század végén, a XX. szá­zad elején?" Vinogradov hi­vatkozik arra, hogy Romá­Meghitt hangulatú, benső­séges ünnepségen köszöntöt­ték Keresztury Dezső költőt, akadéfnikust 75. születésnap­ja alkalmából kedden a Kulturális Minisztériumban. Pozsgay Imre kulturális mi­niszter méltatta Keresztury Dezső munkásságát, majd átnyújtotta a minisztérium ajándékát Az ünnepségen részt vett Komidesz Mihály, az MSZMP KB osztályveze­tője: Konferencia a minőségről A minőség, • gazdaságos­ság és az érdekeltség kérdé­seivel foglalkozik az Európai Minőségellenőrzési Szerve­zet kedden a Hilton-szálló­ban kezdődött 23. konferen­ciája, amelyen harminc or­szág 800 szakembere vesz részt. A tanácskozást Olajos Jó­zsef, a Magyar Szabvány­ügyi Hivatal elnöke nyitotta meg, majd Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyet­tese tartott előadást. nlának az antanttal 1916­ban kötött szerződését Lenin „rabló jellegűnek" minősí­tette. Románia első világhá­borúban való részvételének jellegét, céljait a román ve­zetésnek az az irányvonala határozta meg, „amely a nemzeti lobogó mögé rejtette a nyilvánvaló és durva te­rületrablást." „A későbbiek­ben a román burzsoá-föld­birtokosl történetírás megkí­sérelte, hogy e politikai rabló lényegét a nemzeti egyesítés nemes elvével ta­karja, de .megfeledkezett' arról, hogy ennek cégére alatt etnikailag idegen terü­letek elcsatolását hajtották végre." — írja Vinogradov. A Kritika rovatban Nagy László, Lengyel József, Szemlér Ferenc. Tüskés Ti­bor, Czakó Gábor, Nagy András, Gyurkovics Tibor, Katona Judit, Nagy Olga, Martinkó András, Györffy György és Bakay Kornél könyvéről Grezsa Ferenc. Kristó Nagy István, Pomo­gáts Béla, Vekerdi László, Vasy Géza. Imre László, Kiss Dénes, Márkus Béla, Katona Imre, Csetri Lajos, Gedai István és Gergely András bí­rálata olvasható. Petri Ferenc Fejér Csaba műtermébe látogatott. Szá­ván István Jancsó Miklós művészetét elemzi. A ma­gyar irodalom nagy veszte­ségétől, a nemrég elhunyt Örkény Istvántól Kiss Fe­renc búcsúzik. Gazdag, változatos élet Ismert a Minisztertanács rendelete a munkásőrségről, annak feladatairól, szerveze­téről, tagjainak jogairól, kö­telességeiről, érdekvédel­mükről, fegyelmi felelőssé­gükről, szolgálatuk ellátásá­ról. E rendelet a többi kö­zött hangsúlyozza, hogy a munkásőr napi munkája mellett — ellenszolgáltatás nélkül — önfeláldozóan vál­lalja a szocialista haza vé­delmét. — Ez a rendelet széleskö­rűen teszi ismertté az el­lenszolgáltatás nélkül vál­lalt kötelezettség teljesítését, hiszen a társadalmilag szer­vezett önkéntes testület a munkásosztály, a dolgozó nép fegyveres szervezete — mondotta Koczkás Ferenc, a munkásőrség Csongrád me­gyei parancsnoka, aki máso­dik éve tölti be ezt a tiszt­séget. — Hogy ez mennyire így van — folytatta —. hadd bi­zonyítsam saját példánkkal. A munkásőri feladatok vég­rehajtásának 70 százaléka (beleértve a szolgálattételt, a lő-, a harcszerű és a kar­hatalmi gyakorlatokat) a pi­henőnapokra, szombatra, va­sárnapra vagy a munka utáni Időszakra esik. Bizo­nyíték az is, hogy az egysé­gek jó, kiváló eredményeket mondhatnak magukénak az egész évi kiképzésben. A szolgálati feladatokat becsü­lettel, esküjükhöz híven tel­jesítik. Jól képzett iskolá­zott a parancsnoki állo­mány, ebből következően magas fokú a kollektív szel­lem. * Koczkás Ferenc néhány esztendővel innen van még az ötödik ikszen, a munkás­őrségben pedig már három nemzedék fog fegyvert. Beszélgetés közben vissza­tértünk eddigi útjára, attól kezdve, hogy apja, aki mol­nár volt Makón, korán meg­halt, és négy kiskorú gyer­meket hagyott özvegyére. Az iskolába járással egy idő­ben kellett dolgoznia neki is, hogy fennmaradjon. ne koplaljon a család. Dolgozott bolgárkertészetben, kőmű­vesek mellett. Kitanulta a szabóságot, de amikor segéd lett, mestere elküldte, mert nem tudott utána adót fizet­ni. Amikor épült Szegeden a textilművek, ott is kőmű­vesek keze alá hordta az anyagot. Ugyanezt folytatta később Budapesten, a Nép­stadion építésénél. Ott érte a Honvédelmi Minisztérium felhívása: „Fiatalok, jelent­kezzetek tiszti iskolára!" Je­lentkezett és tüzér alhad­nagyként avatták fel, s utá­na csapathoz került Szolnok­ra. e Makóról magával vitte mindenüvé, amit az akkori Szakszervezeti Ifjúsági Ta­noncmozgalomban — SZIT — megtanult: a szervezett­ségben az erő. A mozgalom­ban kifejtett munkájáért ti­zenhét évesen vették fel a pártba. A fiatalságra jellem­ző tenni akarás vitte, lendí­tette a hadseregben is. Előbb ezred DISZ-titkár, maid ez­red párttitkár. Az ellenfor­radalom azonban megtor­pantotta, amikor bizonytalan időre szabadságra küldték a többi politikai tiszttel együtt. A kényszerű szabadságolás hamarosan véget ért a szov­jet fegyverek védelme alatt, az ellenforradalom leveré­sével, s a laktanyában ő volt egvik szervezője az MSZMP­nek. miközben karhatalmi szolgálatot teljesített társai­val az akkor Szolnokon tar­tózkodott Magyar Forradal­mi Munkás-Paraszt Kor­mány mellett Később Makóra került visza a járási pártbizottság apparátusába, majd kétéves pártiskola következett Buda­pesten. Onnan hazatérve ugyancsak pártmunkás és egyúttal munkásőr is. Rá egy évre egysége zászlóalj­parancsnokává neveztek Id, s néhány év múlva új párt­megbízatást kapott: megvá­lasztották a makói járási pártbizottság titkárává, azt követően pedig első titkárá­vá. Itt érte az új megbízatás, a munkásőrség megyei pa­rancsnokává kinevezés, ame­lyet örömmel fogadott, de tartott is a feladat nagysá­gától. Aggálya azóta elosz­lott, mert jó munkatársak­kal, egységparancsnokokkal dolgozik. Azt vallja, hogy a vezető tekintélyét nem csor­bítja, ha fontos, lényeges dolgok eldöntése előtt kikéri munkatársai véleményét. A* egyszemélyi felelősséget ez m munkastílus csak erősíti. Előnye viszont a számára új munkaterületen a gazdag mozgalmi tapasztalat, tizen­nyolc évi pártmunkásmúlt Makón és járásában, s az elméleti felkészülés a mar­xizmus—leninizmus három­éves esti tagozatán. Követ­kezett a BM-akadémia el­végzése. majd a politikai fő­iskola kiegészítő tagozatán az egyetemi végzettség meg­szerzése. * Gazdagon változatos Kocz­kás Ferenc eddigi útja. Ar­ra a legbüszkébb, hogy a munkáját mindenütt elis­merték. Bizonyítja ezt, hogy kétszer kapta meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem aranv fokzatát Kitüntették a Kiváló Szolgálatért Ér­demrenddel. mozgalmi mun­kájáért pedig a Munka Ér­demrend arany fokozatával. Üj beosztásában is arra tö­rekszik, hogy munkatársai­val — és a többi fegyveres testületekkel együttműköd­ve — eleget tudjon tenni az új követelménveknek. LődI Ferenc Városi skanzen Városi skanzen létrehozá­sát tervezi a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeum azzal a céllal, hogy a falumúzeu­mok mintájára a régi ma­gyar városok Jellegzetes emlékeit megőrizze az utó­kor számára és érzékeltesse az építészetben, a lakáskul­túrában végbemenő változá­sokat. Ezt jelentették be kedden, a karcagi Győrffy István nagykun múzeumban rendezett tanácskozáson, ahol az alföldi életmódvál­tozásokról folytattak tudo­mányos eszmecserét. Pályázat szegedi művészeknek Több vetőmag a gazdaságoknak Tegnap Szegeden, a Saj­tóházban tartott tájékoztatót a jövó évi termést biztosító vetőmagellátásról a Vető­magtermeltető és Értékesítő Vállalat Dél-magyarországi Területi Központja. Gubacsi László főmérnök, a Csongrád megyei vetőmagszükséglet­ről szólva megállapította, hogy az őszi kalászosok Iránt növekedett a gazdaságok igénye. Tavaly Ilyenkor pél­dául őszi búzából 8680 ton­nát rendeltek, az Idén pedig 9227 tonnára érkezett meg­rendelés. Ugyanakkor a me­gyében levő vetőmagterme­lők 8700 tonnányit termel­tek, így a hiányzó mennyi­séget a vállalat dél-magyar­országi központjához tartozó másik megyéből, Békésből biztosítják. A vetőmagter­mel te j,ő vállalat egyébként felkészül a további igények kielégítésére is, és ennek érdekében az előbb említett mennyiségen felül mintegy 1 ezer tonna búzavetőmagot tartalékolt. Az őszi kalászosokból az eddigi megrendelések alap­ján a búzán kívül 820 tonna árpát, 200 tonna rozsot és 16 tonna tritikálét szállít a vállalat. A vetőmagvak kö­zött a tavalyihoz képest 3 százalékkal növekedett a korai érésű fajták aránya, így 76 százalék lett, míg 24 százalékban vetnek közép­érésűeket. Az őszi takarmánynövé­nyek vetőmagját már kl is szállították a megrendelők­höz. Lucernát, fűféléket, ká­posztarepcét és bükkönyfé­léket összesen 82 tonnát vá­sároltak a gazdaságok. A tasakolt vetőmagokból jó ellátást igért a vetőmag­termeltető vállalat, amely a megye 146 boltjának szállít a csomagolt árukból. Míg az elmúlt évben 1 millió 460 ezer tasak vetőmag került boltokba, az Idén október végétől, november elejétől kezdve I millió 580 ezer vár­ja a vásárlókat. A burgonya vetőgumó ter­mésének becslését nemrég tartották meg. A tapasztala­tok alapján úgy tájékoztat­ták az érdeklődőket, hogy a rossz időjárás ellenére ls ele­gendő mennyiség áll a gaz­daságok rendelkezésére. A nagvmágocsi Egyesült Ter­melőszövetkezetben 180—200 mázsás, a forráskút! Hala­dás Tsz-ben 150 mázsás hek­táronkénti átlagra számíta­nak. A szegedi városi tanács az elmúlt év végén újrarendez­te művészetpártoló tevékeny­ségét. Mecénási munkájában különböző nívó-, alkotói és művészeti díjakkal Ismerik el a kiemelkedő művészi ered­ményeket; megbízatásokat adnak irodalmi mű, köztéri képzőművészeti alkotás, szín­darab, zenemű elkészítésére; és kidolgozták a város művé­szeti alkotói támogatási rendszerét. Az új ösztönző forma célja a városban élő művészek al­kotó tevékenységének támo­gatása. Elsősorban a fiatal, pályakezdő művészeknek szeretnének segítséget nyúj­tani a beilleszkedésben, erő­síteni a városhoz kötődésü­ket Ugyanakkor megfelelő lehetőséget kívánnak biztosí­tani a város művészeinek jelentős művészi teljesítmé­nyek létrehozásához. Alkotói támogatást hiva­tásos művészek — írók, köl­tők, képző- és iparművészek, fotósok, zeneművészek, mű­vésztanárok, színészek, ren­dezők, népművészek, vala­mint művészeti kutatók — kaphatják. A pályázatnak három formája van. Pályakezdők alkotói támo­gatását tíz hónapon át kap­hatja egy-egy fiatal művész, kritikus. Ezzel a formával segítséget kíivánnak adni a letelepedéshez, beilleszkedés­hez. A jelentkezés korhatára 30 év, a pályadíj összege havi ezer forint. Egyszeri alkotói támogatás­ban (1—3 hónapig terjedően) az a művész részesülhet, aki jelentősebb alkotói feladatot végez (kötetét rendezi sajtó alá, önálló kiállítását készíti elő, jelentősebb fellépésre, rendezésre készül stb.). Apá­lyázat lehetőséget teremt ar­ra, hogy a vállalkozás zavar­talan lehessen, a művész esetleg fizetés nélküli szabad­ságot kérhessen. Ez a támo­gatás fölhasználható a test­vérvárosi kapcsolatok kere­tében külföldön eltöltött idő­re is. A pályadíj összege havi ötezer forint, melyet egvéni jelentkezés alapján ítélnek oda. Vendégpályadijat kaphat l-től 3 hónapig terjedő időre egy-egy Szegedre hívott mű­vész — író, költő, képzőmű­vész, zenész stb. —, akinek munkássága a városhoz kap­csolódik, alkotása gazdagítja Szeged szellemi életét. A pá­lyadíj összege havi három­ezer forint A pályázatok beküldési ha­tárideje szeptember 20. A pályázatnak tartalmaznia kell a kérés indokait, a tá­mogatás típusát, a választott művészeti ágat, illetve váz­latos munkatervet. Az alko­tói támogatás eredményhir­detésére a város felszabadu­lásának 35. évfordulóján, ok­tóber 11-én kerül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents