Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-21 / 221. szám

2 Péntek, 1979. szeptember 21. Magyar- román baráti találkozó Vásárhelyen Tegnap, csütörtökön délelőtt baráti látogatásra Vásárhelyre érkezett Pável Platona, a budapesti román nagykövetség titkára és felesége. A vendégeket — akik Sturcz Mártonnénalc, a Hazafias Népfront megyei bizottsága munkatársának kíséretében látogattak a városba — Oláh János, a városi pártbizottság munkatársa, Török István és Keresztes István lé, a népfront városi bizottságának elnöke és titkára fogadták. A kora délutáni órákban az Agyag-» és Szilikát Ipari Szövetkezetet, majd pedig a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetet tekintették meg a román vendégek. Ezt követően a Zrínyi utcai népfrontszékházban baráti találkozón vettek részt. Az eseményen Vörös Mihály, a városi békebizottság elnöke tartott bevezetőt, majd Pável Platona a mai Románia társadalmi és gazdasági helyzetéről tartott előadást a megjelent népfrontaktíváknak. Cukorkampány Kedvezően fejlődött a cukorrépa, s így az Alföldön már megkezdődött a betakarítás, Nyugat-Dunántúlon pedig ezekben a napokban kezdődik — jelentették be a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezetői csütörtöki sajtótájékoztatójukon. Elmondották, hogy a cukorgyárak hálózata a kabai gyárral bővült, így a répafeldolgozás időszaka: a korábbi 150 napról 110—115 napra csökken. A 12 cukorgyár az előző éveknél is körültekintőbben készült fel a szezonra. Az idén első ízben minőség szerinti átvételre térnek át. Fejlődött az üzemi demokrácia Társadalmi rendszerünk lényegéből fakad a szocialista demokrácia állandó és mind szélesebb területekre történő kiterjesztése. A szocialista demokrácia egyik leglényegesebb része az üzemi demokrácia, amelynek továbbfejlesztésére két évvel ezelőtt adott ki határozatot a SZOT és a Minisztertanács. megteremtve ezzel a vállalatok és termelőüzemek dolgozói részére a formákat és a jogi kereteket is. Az SZMT tegnap, csütörtökön megtartott ülésén a testület tagjai áttekintették azt az összegezést, amelyet az üzemi demokrácia érvényesülésének tapasztalatairól terjesztettek elő az elnökség tagjai. A tanácskozáson részt vett Gyárfás Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és Csonka István, a szegedi városi pártbizottság osztályvezetője is. A szakszervezeti tanácsok és a bizalmiak A szakszervezeti tisztségviselők megnyugvással vehették tudomásul, hogy a szegedi és a környékbeli iparvállalatoknál az elmúlt időszakban jelentősen továbbfejlődött az üzemi demokrácia, s annak fórumai gyümölcsöző viták színhelyévé váltak. A megyében 136 vállalatnál, illetve üzemben működik a szakszervezeti nnácsok és a bizalmiak együttes ülésének fóruma. Hogyan ítélik meg e fórumok munkáját? Az összegyűjtött tapasztalatok azt mutatják, jiogy a legtöbb vállalatnál az eredményes működés feltételeit biztosítják. Viszont azt is megállapították, hogy jelentős eltérések vannak a fórumok munkájának előkészítésében. Az üzemi demokrácia új fórumainak résztvevői, elsősorban a bizalmiak szívesen elmondják véleményüket. munkatársaik megbízása alapján és elsősorban a közvetlenül őket érintő munkahelyi, személyi ügyekben. Különben is általános tapasztalat, hogy e testületek résztvevői nem szívesen kalandoznak el a nagy, vállalati koncepciókban, .mivel nem is rendelkeznek megfelelő ismeretekkel azokban. Egy műhely kisebb részlegében dolgozó ember az ott levő állapotokat ismeri alaposabban, s őket elsősorban az érdekli, hogy megfelelő-e a munkaszervezés, időben megkapják-e az alapanyagot, jók-e a gépek, igazságos-e a bérezés. a jutalmazás, milyen nehézségek akadályozzák a jobb munkavégzést és a munkahelyi hangulatot. A kisebb munkacsoportok képviselői, kik tagjai az üzemi fórumnak, rengeteg jó javaslattal rukkolnak eló, de ha azt tapasztalják, hogy javaslataikat a vezetők elengedik a fülük mellett, hamar alább hagy aktivitásuk. A szocialista brigádvezetők fórumai Régi dolog, hogy a munkások csak addig cselekvő résztvevői a tanácskozásoknak, míg érzik és látják is tevékenységük hasznosságát, ha az elmarad, visszahúzódnak. Mit kifogásolnak a fórumok résztvevői? Többek között, azt, hogy a gazdasági vezetők nem adnak egyenes és nyilt választ kérdéseikre, vagy ha válaszolnak is, az nem kielégítő. Nem szeretik a bőbeszédű, semmitmondó válaszokat. Hiányolják a rövid és tömör megfogalmazású beszámolókat, unalmasnak tartják a számukra érthetetlen kimutatásokat, adathalmazokat, s csak a magasan képzettek előtt érthető szakzsargont. Olykor még az is előfordul, hogy éppen a vezetők nem készülnek föl a tanácskozásra. s ilyenkor gyakoriak a ködösítések, az „idegen nyelvű" válaszok. A tegnap megtartott SZMT-ülésen — ha nem is fogalmazták meg — érződött, hogy az üzemek képviselői, szakszervezeti tisztségviselői valamivel aktívabbnak, cselekvőképesebbnek tartják az üzemi demokrácia érvényesülésében a szocialista brigádvezetők tanácskozásait. A Szakszervezetek megyei tanácsának tagjai élénk vita során alakították ki véleményüket az üzemi demokrácia fórumainak munkájáról, s hasznos tanácsokat adtak a további fejlődéshez. Juhász Péterné. a Szegedi Ruhagyár szakszervezeti bizottságának titkára elmondta többek között, hogy milyen sok múlik a közvetlen munkahelyi vezetőkön, hogy azok igényelik-e egyáltalán a dolgozók véleményét, vagy összeférhetetlennek titulálják a bizalmit, ha az valamilyen változtatást javasol munkatársai nevében. Gyárfás Mihály fölszólalásában hangsúlyozta, hogy az üzemi demokrácia fórumainak munkájában a tartalmi jegyeket erősítsék, s minden fórumon olyan kérdéseket tárgyaljanak, amelyek közérdeklődésre számítanak, s ahol valóban lényeges segítséget adhatnak a testületek tagjai. Fölhívta a figyelmet arra is, hogy a vezetők türelmesen hallgassák végig a dolgozók képviselőit, akkor is. ha azok nem tudják úgy megfogalmazni mondandójukat, min.t egy hivatásos szónok. Térjenek vissza azokra a javaslatokra, amelyeketa tanácskozáson nem tudtak tisztázni, s nagyon fontos, hogy a gyárakban olyan légkör alakuljon ki, ahol nyugodtan véleményt mondhat bárki. Az SZMT tagjai ezután meghatározták második féléves munkaprogramjukat, s tájékoztatást hallgattak meg a két tanácsülés között végzett elnökségi munkáról. A fogyasztási szövetkezetok tevékenysége A fogyasztási szövetkezetek és vállalataik — 170 ezer dolgozójukkal — eredményesen munkálkodnak a feladataik teljesítésén, állapították meg a Minisztertanács csütörtöki ülésén. A tervidőszak első három évében 36 százalékkal növelték a bolti kiskereskedelem és vendéglátás forgalmát. A szövetkezetek szerepe hagyományos működési területük. a községek áruellátásában meghatározó. Jelenleg 2800 községben látják el a lakosságot alapvető napi közszükségleti cikkel. Élelmiszerekből a szövetkezeti hálózatban javult a kínálat: ma már szinte minden községben árusítanak pasztőrözött tejet, tejterméket. A tartós fogyasztási cikkek forgalma mérsékeltebben növekedett. Az ellátásban meghatározó szerepet tölt be a 70 nagyobb szövetkezeti áruház. Ezek értékesítik — a szaküzletekkel együtt — a ruházati cikkek 80, a vegyesiparcikkek 50 százalékát. A szövetkezeti vendéglátó hálózat bővült, korszerűsödött. Az eredmények közé tartozik, hogy három év alatt több mint 80 százalékkal nőtt az előfizetéses .ételforgalom. A közelmúltban megalakult Skála-Coop társulás hívatott arra. hogy tovább rövidítse az áru útját a kereskedelmi és vendéglátó-hálózatba. A szövetkezetek az országos mezőgazdasági termékfelvásárlás értékéből csaknem 20 százalékkal részesednek. A takarékszövetkezetek munkájában 2800 település csaknem minden családja érdekelt. Betétállományuk nőtt, szolgáltatásaik köre szélesedett. (MTI) Kettős hivatás H

ogy mit tervez a sors a boldogságra és munkára termett emberrel? Ki tudja. Tudományos-fantasztikus regények írói játszadoznak a gondolattal: miienne. ha mesterségesen kiirtanák az emberből az örömre való törekvést, védőoltást adnának neki érzelmek ellen, a nemek közötti kapcsolatot föloldanák az emberlársi, munkatársi viszonyban, meghalna a szerelem, szétesne, sőt össze sem kovácsolódna a család, s a fajfenntartásról bizonyos bankok, hideg fényű lombikok gondoskodnának, az utódokról meg praktikus közneveldék. Mennyi, de mennyi nyűg szakadna le a vállunkról, csupa fölösleges gond, kiadás, szomorúság és törődés, amely oly annyira gúzsba köti a kizárólag munkára, anyagi és szellemi gyarapodásra is fordítható energiánkat. Micsoda világ lenne az ilyen? Embertelen. Hátborzongató a tudósok és az írói fantázia által elénk vetített kép. Hátborzongató, mert átérezziik a lehetőség veszélyét. Megvan ez a képességünk, hisz nap mint nap átéljük a kettészakadás dilemmáját, különösen mi, családot akaró, családot féltő és szerető, de hivatáshoz, munkához is ragaszkodó nők. Nem valami jellegzetes magyar jelenség ez. Világszerte kitörnek a család csigaházából az asszonyok. Mindegy, mi indítja erre őket; az anyagi szükség, a függetlenségre való törekvés, vagy az önbizalmat adó saját munka, hivatás igénye. Az egyes országok nem is állják útját ennek a folyamatnak: az emberi jogok és a gazdasági érdekek egyaránt azt követelik, támogassák a nők törekvéseit. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, az ILO külön foglalkozik a különböző országokban élő nők helyzetével. Sok fejlett ipari állam nem ébredt még rá a női szakképzés fontosságára. S ha akad is erre lehetőség, többnyire a hagyományos, rövid képzési időt igénylő női pályákat választják lányaik. Ez a szervezet azt is tanulmányozza. nem gátolják-e a sajátos munka- és egészségügyi előírások, hogy bizonyos állások meghirdetésekor egyenlő eséllyel induljanak a nők a férfiakkal. A munkavédelem biztosítása mellett az anyaság védelmét is előírja az ILO. Figyelme a jövőben kiterjed arra is, melyik állam mit tesz annak érdekében, hogy a lányok, asszonyok nehézségek nélkül vállaljanak munkát, szakképzési rendszerük lehetővé teszi-e ú.i munkaterületek „meghódítását" számukra. A nemzetközi szervezet megállapította, hogy a kelet-európai nők sokat értek el az egyenjogúság terén, de vannak megoldásra váró gondjaik: a női munka hatékonyságának növelése, az anyaság további védelme, a dolgozó nők életkörülményeinek javítása a több. pihenésre, tanulásra fordítható szabad idő érdekében. Hazánkban 1970 óta irányelvek, határozatok egész sora foglalkozik a nők helyzetének javításával. Hogy ezek nyomán végül is hogyan alakul az iskolát befejező lányok sorsa, azt számtalan körülmény befolyásolja. Hogy a felnőtt élet küszöbén ki hogyan „startol", az ma már a lányoknál is legtöbbször a pályaválasztástól függ. Az iskola. a család, a pályaválasztási tanácsadó együttes hatásaként a nyolc általános befejezése után a lányok 96 százaléka jelentkezik továbbtanulásra Csongrád megyében. Csakhogy nem biztos, hogy a népgazdaság igényei és az ő elképzeléseik összhangban vannak. Csongrád megye középiskoláiban az idei tanévben így alakult a lányok aránya: a szakmunkásképzőkben 39,6, a szakközépiskolákban 53,8. a gimnáziumokban 64,1, egyéb szakiskolákban száz százalék. A továbbtanuló 2300— 2600 lány közül már a képzési idő alatt csaknem 500 hagyja abba tanulmányait, s szakképzettség nélkül áR munkába. A Csongrád megyei tanács vb munkaügyi osztályának fölmérései szerint általános iskolai végzettséggel jelentkezik munkára a lányok 24 százaléka. 26 százalékuknak van szakmunkás-oklevelük vagy szakiskolai bizonyítványuk, 21 százalékuk szakközépiskolát végzett, 11 százalék leérettségizett, felsőfokú képesítést pedig 12 százalékuk szerzett. A helyzet azonban nem annyira rózsás, mint amilyennek első látásra tűnik. A szakmát tanult lányok közül igen sok — 7—8 százalék — betanított munkakörben helyezkedik el néhány év elteltével. Az idő múlásával még tovább nő lemaradásuk a férfiakkal szemben: a családalapítás, a gyermeknevelés jobban az otthonhoz köti őket, mint a férfiakat. Nemegyszer valóban átléphetetlen akadályok állnak az anya továbbtanulása előtt Csaknem négyszer annyi dolgozó nő hivatkozott családi okra. időhiányra, amikor beiskolázásról esett szó, mint ahány férfi. A gyerekek, a háztartási munka gondja jelenleg annyira igénybe veszi, az otthonhoz láncolja a nőiket, hogy legtöbben — bár számuk nőtt az elmúlt öt évben — nem vállalkóznak arra. hogy felnőtt fejjel iskolapadba üljenek. A munkástovábbképzésben részt vevő kereső nők száma meg szinte elenyésző. Az asszonyok nem a munkától idegenkednek, annál is inkább, mert szüksége van a családnak pénzre. Az időigényes, energiát faló, otthontól eltávolító külön elfoglaltságokat nem vállalják. Nem egyszer hallani érvként azt is: nem mondom, ha többet keresnék szakmunkásként, mint betanított munkával... Dolgoznak az aszszonyok, de-mindvégig a család érdeke lebeg a szemük előtt. Ezt nem lehet és nem szabad szemükre vetni. Elvégre, a megye 130 ezer munkaképes korú lánya, asszonya közül 100 ezer pénzt keres. Az országban itt a legmagasabb a nők foglalkoztatási aránya, ezt növelni már aligha lehet. S ha munkaerőhiánnyal küszködik valamelyik népgazdasági ág? Ezt a diákok tudatos pályairányításával, a szakmai oktatás lehetőségének biztosításával előre is ki lehet védeni. Vannak évtizedek óta női szakmaként elkönyvelt foglalkozások, mint a kereskedőé. a szövő, fonó szakmunkásé, van is belőlük bőven, ugyanakkor bizonyos, népgazdaság által is igényelt, jó keresetet ígérő, lányok által is elvégezhető munka „titok" marad előttük. Ahhoz persze, hogy befészkelje magát a köztudatba: nemcsak a könnyűipar, hanem a gépipar is adhat kenyeret a nőknek, nemcsak a pályára irányító szakemberek tájékozottsága és tájékoztatása szükségeltetik. A vállalatoknak ennek megfelelően javítaniuk kell a munkakörülményeket, az egészségügyi, szociális szolgáltatásukat, tudomásul kell venniük az anyaság elsőbbrendüségét. és ehhez igazítani a képzés, továbbképzés lehetőségét. K

étségtelen, hogy míg egy nő eleget tesz a munkahelyen támasztott elvárásoknak, több energiát használ föl véges erőiből, mint férfikollégája. Az is tény, hogy a munkahelynek nagyobb figyelemmel, odaadással kell körülvennie nődolgozóit, mint a férfiakat, mondhatnám: több gondot okoznak a vállalatnak. Mégis kölcsönösen szükségük van egymásra. A nők nem elnézést, hanem segítséget várnak. Segítséget, hogy hazai és munkahelyi hivatásukat egyaránt elláthassák, tiszta lelkiismerettel. Hogy ne őrlődjenek föl, míg teljes emberi létük egyensúlyát igyekeznek elérni és megtartani. , Mert korántsem magánügy, miként közlekedik, hol és hogyan vásárol, tanul vagy nem tanul, szül vagy nem szül. elhanyagolja gyermekét vagy sem Kovácsné a Textilművekből, vagy Kissné a szalámigyárból, s koncentráltabban dolgozik-e Nagyné munkaidőben, nyugodtan ül-e az iskolapadban, mert anyai szerepében helyettesíti valaki. Nem egy-egy asszony magánügye ez. Emberarcú jövőnk függ attól. hogy kettészakadás nélkül teliesíthetik-e a nők kettős hivatásukat. Chikán Ágnes Á postai szolgáltatásokról Hozzáértőbben, körültekintőbben élnek jogaikkal a posta különböző munkahelyein dolgozó szakszervezeti bizalmiak — állapította meg csütörtöki ülésén a Postások Szakszervezetének központi vezetősége, amely Kis Ernő titkár előterjesztése alapján vizsgálta a bizalmiak munkáját, tapasztalatait és meghatározta a további feladatokat. A központi vezetőség áttekintette a posta első félévi munkájának eredményeit és megállapította, hogy mindinkább érvényesülnek a külünböző szolgáltatások minőségének javítását célzó törekvések. Ebben az időszakban is jó néhány válialáti telefonközpontot egészítettek ki több fővonallal, hogy megkönnyítsék hívásukat. Új telefonközpont átadásával javult a szolgáltatás Debrecenben. Egerben, Kazincbarcikán és az év végéig várhatóan Salgótarján és Tatabánya is új telefonközpontot kap. Csökkentették az előfizetők számlapanaszait, és a foglalt vonalakat egy új műszaki megoldással, amely szerint a beszélgetés befejezésekor nemcsak akkor szabadul fel a vonal, hogyha a hivő teszi le a kagylót, hanem a hívott szám telefonkészülékén is helyére kerül a kagyló. Budapesten és környékén a levélfeldoigozás, elosztás automatizálása a kézbesítés feltételit is javították. A szakszervezet központi vezetősége megállapította, hogy a posta munkahelyein is széles körűen kibontakozott a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny, amelyben a szolgáltatási tervekkel összhangban ugyancsak a minőség és a hatékonyság javítását állították a verseny középpontjába a munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok. (MTI)