Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

Csütörtök, 1979. szeptember 13 , 5 ammmm -fe-Xfj, I > ggex1,.;; ; f Mffij-i&lsl MM Í'i ® Hü Hg&v PHP ifc : s KiSíIsm i^^^OT Ki;" ^ÉÉSsrirtis '.sllÉi B: -jMCg gr* h mmíN|« |g§ HL '., L^- ^y % |||| íí^líÉi : \ \ , Wk V ^Sk ^ÉÉHllfP Tegnap délután az MSZMP Szeged városi bizottságának székházában vették át diplomájukat a marxizmus—leninizmus esti egyetemen és a szakosító tagozaton végzett hallgatók. Az ünnepségen dr. Székely Sándor, a városi pártbizottság titkára köszöntötte az új diplomásokat. Ott volt az eseményen Garainé Csanádi Mária, a szegedi járási pártbízottság osztályvezetője. A bizonyítványokat Eitlerné dr. Szilágyi Júlia, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága oktatási igazgatóságának vezetője adta át. Szegeden és a szegedi járásban összesen 180-an fejezték be sikeresen az esti egyetem általános tagozatát, a szakosítót pedig 48-an. Közülük 40-en vörös diplomát kaptak kiemelkedő tanulmányi eredményeikért Kiiinyüszerkezetes építés Eddig 20 beruházás fejeződött be abból a 49-ből, amely a komplex könnyűszerkezetes építésmód központi fejlesztési programjának megfelelően épül az országban — jelentette be szerdán Szabó János Építésügyi és Városfejlesztési minisztériumi államtitkár a budapesti könnyűszerkezetes építkezések megtekintése alkalmából tartott tájékoztatójában. Az új építésmód ipari hátterének kialakítására rsaknem 3 milliárd forintot költenek az érintett tárcák vállalatai, s ebből 1.2 milliárd az állami támpgatás. A fejlesztésre eddig 1 milliárd forintot használtak fel, ami iehetővé tette, hogy a kivitelezők tavaly már 624 épületet szereljenek össze könynyű teherhordó és térelhatároló szerkezetekből összesen 985 ezer négyzetméter alapterületen. Iskolák, nevelők, lakások Az iskolai oktatási rendszer továbbfejlesztésére 1972 júniusában hozott határozatot az MSZMP KB, s ezzel kapcsolatban a Csongrád megyei pártbizottság i6 megszabta a feladatokat megyeszerte. Hat esztendő elégséges idő ahhoz, hogy áttekintsük az oktató-nevelómunka tárgyi, személyi feltételeinek alakulását, például a szegedi járásban. Erről beszélgettünk Garainé Csanádi Máriával, az MSZMP szegedi járási bizottsága propaganda- és művelődési osztályának vezetőjével. — Járásunk általános iskolai hálózatának képe kedvező akkor is — mondotta —, ha a belterületi iskolák tantermei zsúfolttá váltak már a tanyai iskolák megszűnése miatt. Az elmúlt hat esztendőben új iskolákkal és tantermekkel javultak a tanítás feltételei. Az V. ötéves tervben iskolát kanott Szatymaz. Ez már kész. Idén adnak át új iskolát Ásotthalmon és Kübekházán, Ópusztaszeren pedig megkezdték egy iskola építését.. Zákányszék is kap iskolát, de az építkezés megkezdése műszaki és egyéb okok miatt eddig elhúzódott. Az utóbbi iskola mielőbbi felépítésétől függ abban a térségben a körzetesítés megvalósítása. Az Intézmények alapfelszereltsége biztosított. Az ellátottságban megszűntek a valamikori különbségek. Hogy a feltételek mennyire javultak, azt bizonpítja, hogy a szegedi járásban az általános iskolai tanulók 92,7 százaléka szakrendszerű oktatásban részesül már. 1973-ban még 74 tanyai iskolánk volt. jelenleg már csak 25, és ebbe jár az V—VII,I. osztályos tanulók 7,3 százaléka. Az iskolai napközikről szólva Garainé Csanádi Mária hangsúlyozta, hogy az ellátottság lényegesen javult az utóbbi hat évben, de nem kielégítően. Tavaly a szegedi járásban a tanulók 35,2 százaléka részesült napközis ellátásban. A megyei átlag 42,2 százalék. A tanulószobai csoportokban 355 diák foglalkoztatására van lehetőség. Jobb lenne a helyzet, ha az óvodai és az iskolai napközis hálózat kiépítését ugyanolyan ütemben követte volna konyhák létesítése is. A szegedi járásban 70-nél több általános iskolai diákotthoni férőhely "teszi lehetővé a kis településeken lakó tanulók szakrendszerű oktatását Enyhít a gondokon, hogy Szegeden, a megyei diákotthonban több mint 150 fizikai dolgozó tehetséges gyermeke, általános és középiskolás kapott helyet a szegedi járásból. Az általános iskolás korúakat 560 pedagógus tanítja. Betöltetlen állás nincs. A pedagógusok 73,7 százaléka nő. — Intézményeink munkaerő-gazdálkodásában kedvező a pályázati rendszer — tette hozzá Garainé Csanádi Mária, majd így folytatta: — A pedagógusok 93,8 százaléka képesített. Kétharmad részük főiskolát vagy egyetemet végzett. Akik ilyen végzettséggel még nem rendelkeznek, tehát képesítés nélküliek, azok levelező tagozaton tanulnak, és szereznek oklevelet főiskolán vagy1 egyetemen. Az iskolák szaktanári ellátottsága a szakrendszerű oktatás körének bővítésével egyenes arányban javult az elmúlt hat évben. A tanítási órák 8012 százaléké szakóra, s ez az arány tovább javítható a még meglevő tanyai iskolák folyamatos körzetesítésével. A pedagógusok életkörülményeinek pozitív változásáról is beszélgettünk. Az általános bérrendezésen ' túl a szegedi, járásban jelentős szerepe van az alapbérjellegű pótléknak, a túlóráknak, pályakezdők esetében a letelepedési segélynek. Az utóbbi hat évben 63 pedagógus kapott kedvezményes lakásépítési kölcsönt. A Szegedről tanítani naponta kijárok száma 139. Többségük autóbuszon utazik, de sokuknak van már gépkocsija. A szegedi járásban a pedagógus szolgálati lakás száma 252. Pedagógus vagy művelődési dolgozó. illetve nyugdíjas lakik 179 lakásban. Huszonöt lakást más foglalkozású, munkakörű dolgozó lakik. 37 lakás pedig üresne áll, jórészt a megszűnt tanyai iskolákban. A községi tanácsok 1979—80-ra 12 óvónői és 52 nevelői szolgálati lakás építéséhez kérték felsőbb tanácsi támógatást. amelyet a belterületi iskolák és óvodák fejlesztése indokolt. Ezt a támogatást már meg is kapta Kistelek, Mórahalom, Sándorfalva, Kübekháza és Rúzsa. L. F. A Szegedi Konzervgyárban aligha tudják nélkülözni Most a külső segítséget. A szegedi üzemben a gedói' általános iskola diákjai és a 600-as iparitanuló intézet hallgatói segítkeznek (felső képünk). Az iskolai tanulók segítőkészsége mellett újszerű gépek is hozzájárulnak a munka gyorsításához, könnyítéséhez. A zsugorfóliázó berendezés (alsó képünk) egyszerre nyolc befőttesüveget fog össze, s így könnyebbé válik a leszedés és a rakodás. Acs S. Sándor felvételei 311 P

éldázatokat hallani mostanában a nadrágszíjról. Hivatalosan ugyan azt mondják, nincs szó arról, hogy öszszébb kellene húznunk, csak egy darabig kijjebb engedni nem tudjuk, de a konyhai közgazdaságtan nem veti el a gondolatot. Kisebb lábon kell élnünk. Jól meg keli néznünk, hová tesszük a pénzünket. A közszájon forgó példabeszédek vége legtöbbször kis vitával zárul. Az állam pénzére vigyázzunk jobban, vagy a magunkéra? A nem farizeus természetű hétköznapi ember azt mondja, első az én pénzem, mert arra tudok legjobban vigyázni, és a bőrömön érzem, ha szétfolyik az ujjaim között. Okos emberek, akik nagy összefüggéseket is látnak, mást mondanak. Vigyázzunk az állam pénzére, mert onnan fakad a miénk is, és még sok más. A vita végén ez a pont: mindenki vigyázzon a magáéra, az állam az államéra, mert legjobb érdeke ezt diktálja, én meg majd elvergődöm a magam forintjainak őrizgetésével. Hosszú magyarázatnak kellene most következnie olyasmiről, amit egyrészt mindenki tud — a világpiacról és effélékről —, másrészt kevesen értenek, mert mindent erre ráfogni nem lehet. Hadd tegyek én is ide egy példázatot. Leülök az írógéphez és pötyögtetek. Nem hiszem, hogy megrendülne államháztartásunk, ha egyetlen tiszta lappal többet vetek tele ákombákommal, mint amennyire agyacskám tekervényeinek simára vasalt sorokban történő kivetítésére szükség van, mégis tör a nyavalya, ha azon kapom magam, hogy szórom az ábécét. Minden betűmániás tudja, valutakeretünket ugyan nem árnyékolja be, de közvagyonunk, nemzeti kincsünk a szó, csak annyit vehetünk belőle, amennyi a gondolat világra segítéséhez kell. Ha többet harácsolok, ráüt a kezemre az olvasó kegyetlen nagy ütéssel, azt mondja, ezt az írást elolvasni nem szabad. A népi ellenőrzés talán a mi szakmánkban a legnagyobb, egy elherdált pontért vagy vesszőért képesek elverni rajtunk a port. Ha többet fogyasztunk, terebélyes lesz az írás, szétfolyik, mint a kövér ember hája, ha kevesebbet, ösztövér és rágós lesz. Pedig, mondom, államháztartásunk patikamérlegét nem innen fenyegeti veszély. ÁUam bácsinak nincsen pénzes nagybácsija, magának kell tehát vigyáznia a pénzére. Az állam azonban mi vagyunk, marad tehát a kérdés: a pénzre tüdunk-e úgy vigyázni, ahogy a szóra, a pontra, a vesszőre vigyázunk? Hatalmas nagy zsebe van az államnak, töméntelen sok pénz elfér benne. Ahonnan csak tudja, onnan gyűjti bele. Elvonja innen-onnan a nyereséget, megveszi rajtunk az adót több változatban is, módszerei az átlagember számára sokszor kifürkészhetetlenek. Mégis úgy van a sok pénzével, mint én a kevéssel: nehezen tudja eldönteni, hová tegye. Megesik, hordóból kapkodja ki a dugót, hogy a másikat betömje vele. Döngetik a gyerekek az ajtót bölcsődéért, óvodáért, áhítoznak az öregek is nekik való otthonokért, gondoskodásért, jó lenne a kórházi futószalagokat is kicserélni tisztességes ágyakkal — ez is kellene, az is kellene, soha nem érnénk a végére, ha fölsorolni akarnánk mindent. Csakhogy állam bácsinak lyukas a marka. Világcsodájának számító irodaépület pottyan ki belőle például. Azért csoda, mert nemrég mondta ki, egy kis ideig nem épít irodaházakat. Nyugdíjba ment a helyettes. jött helyette másik. Erős kezű akart lenni, kiszórta tehát a régi bútort az irodából, és vétetett helyette újat. Csak picinykét volt régi a régi. alig vette át az emberszagot, de nem érezhette elődje karosszékében jól magát, aki új szeleket akart beengedni az ablakon. Ha röpült a szék, utána ment az asztal is — lám. ö elhatárolja magát elődje cselekedeteitől — kitáncoltatták a szobából a szekrényt, a kanapét, más képeket hoztak, új függönyt akasztottak. Mire mindez elvégeztetett, kiderült, az új ember minden erejét elszívta a nagy munka, más egyebekben hajszálra követte a régit. Megkérdeztem, azt mondta, nem furdalja semmi, mert ez a változás neki jár. A másik azt mondja, nincsen semmi baj az irodaházzal, az árát egyszerűen kigazdálkodtak. Ultiban a piros hetesnek nincsen olyan súlya, mint ennek a szónak: kigazdúlkodta. Ja, az más, mondják rá hivatalos helyen. Az állampolgár viszont azt mondja, mégiscsak jobb lett volna óvodát. iskolát kigazdálkodni belőle, mert az jobban kell. Nem akarok elkanyarodni az egyenestől, de idekívánkozik valami. Sorozatos ételmérgezésekről hallani mostanában. Első gondolat, ami megfordul a fejünkbe: nem tudunk vigyázni gyermekeinkre? Kevesen látnak be az ablakon, kevesen tudják, hogy csoda, ha csak ennyi az ételmérkezés. A KÖJÁL a hajat tépi, mert ha ötven személynek tud rendes körülmények között főzni egy konyha, legalább háromszáznak főznek benne. Állam bácsi! Ezt is kéne gazdálkodni valahogy. Fenyeget a veszély, némely ember azt mondja, a darócruhát még nem írta elő a Minisztertanács, ne beszéljünk tehát általános puritánságról. Amikor a városházát építették az árvíz után, vagy a színházat, akkor is lett volna ezer helye a pénznek, mégis jó, hogy áldoztak rá elődeink. Erre viszont csak azt lehet mondani, nem is fenyeget a veszély, hogy beüt nálunk az általános puritánság. Bútorgyári asztalos mondta nemrég, egyetlen dolog van életében. amit nem ért: hová lesz az a sok íróasztal, amit ők gyártanak? Egy másik munkás a múltkor megállt az igazgatói iroda ajtajában, és azt mondta, ilyen szépet ő még nem látott. Tizenkilenc éve dolgozik a gyárban, de ebben az irodában még nem volt. Az tetszett neki, mennyi itt a virág, öt elcipeli a gyerek a füvészkertbe. ha virágot akar látni. Itt az akvárium is, ej, de gyönyörű! Micsoda halak! Megveszne a gyerek, ha látná. Csak én gondoltam, ezt a szobát is kigazdálkodtak valahogy. Az is eszembe jutott, gyártmányszerkezetünk versenyképes átalakítása néha jóval lassúbb, mint az irodáké. A

nadrágszíjnál kezdtük, és az akváriumig jutottunk. Egyik példa se jó, mert valójában egyiknél se tartunk. El se mehetünk mellettük mégsem, mert mindkettő benne motoszkál a fejekben, és össze is"kapcsolódik a kettő. Végkövetkeztetés: állam bácsi, legyen szíves, vigyázzon a pénzére! Itt a bökkenő, mert az állam mi vagyunk. Ne címezzük sehová a fölszólítást, mert nekünk való. Aki a stílusra ad — az emberi tartás stílusára is! —. az eddig is tudta, annyi pénzünk még soha nem volt, hogy herdálhattuk volna, most pedig különösen nincsen. A sajátjával azt csinál mindenki, amit akar. Legtöbbször összerakja, és százszor megnézi, hová tegye. Az állam pénzével csak egyet tehetünk: vigyázunk rá. Nem úgy, hogy összerakjuk és kefélgetjük, a penész meg ne egye. hanem úgy, hogy elővesszük a mostani lehetőségekhez igazodó józan eszünket is. amikor hozzányúlunk. Horváth Dezső Eeuitii tudományos ülésszak A magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés 30. évfordulója alkalmából háromnapos tudományos ülésszak kezdődött szercián a Magyar Tudományos Akadémián. A tanácskozást — amelyen akadémikusok, a hazai tudományos élet és a kutatóintézetek vezetői vetlek részt — Szentágothai János, az MTA elnöke nyitotta meg ,majd Márta Ferenc, az MTA főtitkára méltatta a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti tudományos-műszaki együttműködés három évtizedének eredményeit. A kapcsolatok fejlődéséről szólva hangsúlyozta: döntő jelentőségű volt'a magyar— szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság létrehozása, amelynek keretében működik a magyar— szovjet műszaki-tudományos együttműködési állandó albizottság. Ennek feladata a két ország tudományos-műszaki tevékenységének összehangolása, a magyar és a szovjet minisztériumok közötti tudományos-műszaki együttműködés figyelemmel kísérése, a tudományos munka koordinálása. Az albizottságnak 26 állandó, ágazati keretben működő munkacsoportja van, az együttműködés pedig több mint 400 témára terjed ki. A közös munkákból kiemelkednek azok, amelyek komplett laboratóriumok, műszerek és berendezések kifejlesztésére és előállítására irányulnak, s nagy segítséget jelentenek a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, a baromfitenyésztésben, a mezőgazdaság kemizálásában, a termékek minőségének meghatározásában, feldolgozásában. A magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködésben különleges szerepe van az akadémiák közötti kapcsolatoknak. A jelenlegi, 1976—80-ra szóló munkaterv szerint 24 természettudományi problémakörben, 79 közös kutatási témán munkálkodnak együtt a szovjet és a magyar szakemberek. A társadalomtudományokban 18 problémakör 82 témáját dolgozzák fel, a tudományos együttműködés alapján. Pjort Nyikolajevics Fedoszejev akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke, a tudományos ülésszakra érkezett vendégdelegáció vezetője rámutatott arra, hogy a három évtizede kialakult közös munka magas szintre emelte a szovjet és a magyar tudományos kutatóhelyek. tudósok kölcsönösen előnyös, testvéri együttműködését. (MTI)