Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Vasárnap, 1979. szeptember 16. 11 Követem a levelem V ettem egy levelezőlapot, megcímeztem Budapestre. Írtam rá néhány sort a ba­rátomnak. „Kedves Péter! Ez a lap tesztlap. Feladom Neked szer­da este. Azt mondják, el is megy aznap. Én is vele. Felszállok a postavonatra, megnézem, hány kézen megy ét Ha megkapod, szólj vissza, mikor ért oda. Üdv.: én" (lásd a cikk végén). No, akkor most elő a noteszt, és felírom, hogy akitől kaptam a postaablaknál, úgy hívják, hogy... — Neveket nem adunk ki! Ezt a postai csoportvezető mondja, akit megnevezni ugyan­csak — a fentiek miatt — nem áll módomban, viszont annyit megtudok, hogy ha neve nincs is a postáskisasszonynak, titulusa azért igen. Egyesített felvevő. Követem a levelem. A fekete hajú Egyesített Felvevő egy könnyed mozdulattal átemeli az asztalon és: kosár! Ha jól em­lékszem, kék műanyag. A továb­bítás Irányítóhoz jut, aki gyors mozdulatokkal osztályozza. Piros csíkos, budapesti, akkor az „megy a gépre", azaz a fővárosi levél­osztályozó automatába. Ehhez az oda szóló levélcsomót műanyag fedőlappal ellátva kötözik össze. Kocsira kerül, irány a vasútál­lomás, „kettes posta". Pillanatok alatt kiderül, hiú ábránd volt feltételezni, hogy kéz a kézben utazom vele. Már azt sem lá­tom, zsákba, dobozba, hová tet­ték. Megy. ez a fő. Én is vele. Követem — messzirőL A vasútállomásnál levő pos­tán vásári forgatag a hivalal mel­letti raktárban. Targoncák jön­nek-mennek csomagokkal, zsá­kokkal megrakodva, bent, a szo­bányi drótkalitkában levélosztá­lyozók szórják a közeli helysé­gek nevét viselő zsákokba a kül­deményeket. Rúzsa, öltömös, Mó­rahalom,'Deszk... autón viszik a címzetteknek. Egy másik autó — ugyanolyan zöld, zárt Robur, mint a többi postai kocsi. Kiss Lajos pályaudvari ellenőr fel­ügyelete mellett zsákokkal meg­rakott kicsi. Nyílik az ajtó. amö­gött egy másik. Páncélozott. A szegedi vonzáskörzet pénzét így rakodják „trezorkocsiba", mint­ha krumpliszsákokat adogatnának egymásnak. Semmi izgalom, sem­mi, amit a detektívregényeken nevelkedett laikus elme a sok pénz mellé odaképzel marcona rendőrök, villogó géppisztolyok képében. — Ne haragudjon, de az ilyes­mit fegyveresek őrzik, itt meg... — Védik ezt is — Senkit nem látok. — Nem reklámozzuk. Autó indul, közben pedig a har­madik vágányon veszteglő posta­vonat lassan megtelik. Kiss La­jost elhívják, zárni kell az egyik kocsit. Ebben utaznak a csoma­gok a fővárosba, ahol vagy to­vábbítják az ország távolabbi vi­dékeire, vagy az ottani címzettek kezébe juttatják. A többi cso­magot a mozgóposta kísérő sze­mélyzetének gondjaira bízzák. A mozgóposta olyan vonat, amely ... hopp, már mozog. Jó lesz igyekezni, mert. Molnár László motorvezető és Kószó József vo­natvezető a pontosság híve, jól­lehet. nem jön a palacsíntasütős_ menesztő indítani, ők másodperc ­re tartják magukat a menetrend­hez. Kistelek. Le a mozdonyról, el­végre is követem a levelem — a hatvanhetesre. — Az mit jelent? — A mozgóposta sjáma. 'Azo­nos az irányítási számmal. — Irányítószám! — irányítási. Az Irányítószám első számjegye a gócterület szá­ma. a második a gócterületen be­lüli irányítás jelzője. Hogyan kez­dődik a Szeged környéki irányí­tószám? — Hatezer-hétszáz ... — Ez az. Hatvanhetes! Mindig tanul az ember, s mindezt egy hetvenfilléres lap ürügyén! Apropó, hol a leve­lem? Ezt kérdezem Bodnár Bé­lától. iménti oktatómtól, a mai éjszakás brigád vezetőjétől — a rovatolótól, ö valahová, a Toshi­ba-dobozokra mutat. Nyugtázom: ez az a szalmakazal, amelyik­ben a tűm benne van. — Halló fiúk, kecske egyet ide! • — Élő állatot is szállítanak? — Igen — mondja Sárfi Gyula raktárkezelő. Most csirkét adtak fel. — Kecske egy? — Kecskemét egyes posta. A leveles kérte az oda szóló köte­get. Jó lesz hallgatni. „Kecske egy", „Szolnok kettő", „fehér anyagot a Lacinak!" (Nekem meg egy szó­tárt!) — A fehér anyag azt jelenti, hogy közönséges levél. Ezeket dolgozom én fel — mondja Kal­már László, és szinte füstölnek ujjai közt a borítékok. Az előt­te levő rekeszekbe osztályozza „két számra", azaz az irányító­szám első két jegye szerint, amely megegyezik a mozgóposták szá­mával — de hisz ezt tudjuk. Ezek pedig továbbviszik ... — Hogyan lesz valaki mozgó­postás? — Mozgópostai menetvezető, így a hivatalos. Én hódmezővá­sárhelyi vagyok. . Tizenegy éve érettségiztem, utána mérleglaka­tos lettem a mérleggyárban. Nem voltam elragadtatva a monoton munkától... otthagytam. Hirdet­ték a Magyar Ifjúságban a moz­gópostai szolgálatot, jelentkez­tem ... Hát így. — Mit kell tudni a menetve­zetőnek? — Sokat. Először is ismerni az egész ország helységeinek irá­nyítószámait két számig. — Üjkígyós? — ötvenhét — Tök? — Tök. Perbál, Bajna: hú­szas! Tanterembe osztják be elő­ször az embert, ahol hónapokon át gyakorolja a szakmát. — Szakma? — Mi annak tartjuk, bár nem ismerik el. Szóval a gyakorlás az országismeretet jelenti elsősor­ban. Mindenkinek van egy saját tanulási szisztémája. Az egyik kollégám például a rímeket sze­rette: Csörötnek. Rönök, ha csö­rögnek. jövök. Ezt a két közsé­get álmában is tudja. Kilenc­venkilences terület Miközben beszél, egy pillanatra sem hagyja abba a munkát, s követhetetlen gyorsasággal pör­geti a leveleket, időnként egyet­egyet félretesz. — Rossz az irányítószám, rossz a címzés. Egy csokorra való az irányító­szám-hibás levelekből. Baksra címzett levél Paks irányítószámá­val. Pápára szóló, békési szám­mal. Egy szállítólevél, fejjel le­felé címezve, egy másikon a fel­adó SZJ Kmét, a címzett lak­helye: Kudapest. Az aznapi csúcs a titkos levél: Kossuth utca. Sem helység, sem irányítószám, de még címzett sincs. Ezt találd ki. postás komám! Ezek aztán napokig. hetekig várják a címnyomozóban a he­lyes megfejtést. Vagy a megsem­misítést. Állomások. Kiskunfélegyháza. Felvesszük a Csongrádról, Bajá­ról begyűjtött anyagot, leadjuk az ide szóló küldeményeket. Azaz, leadnánk, mert egy csomag a nyakunkban marad, nem veszi át a félegyházi postás. A csomagoló papírdoboz teteje meglazult, be­lelátni. — Hozzáférhető, tessék jegy­zőkönyvezni. ' — Nézze meg, zsákba csoma­golt zöldség van benne, ki vesz ki abból? — Nem érdekel. — Jó, akkor visszük Pe6tre. Viszik. Egy napot késik a kül­demény. Kecskemét. Szolnoki átrakás. A felvett levelek közt egy török­szentmiklósi. Ez a címzett is vár egy napot, mert most Szolnok helyett ezt is elirányította a kecs­keméti postás a fővárosba. Ha mégsem, ez a jószemű irányí­tónak köszönhető. Átadják majd a szolnoki postavonatra. Cegléd. Itt már a menet köz­ben felvett. Szegedre menő kül­deményeket is leadják. A haj­nali postavonat viszi visszafelé. Egy elsuhanó vonat: a 45-ösnyír­egyházi mozgóposta. Budapest. Nyugati. Zsákokban a levélkazal, kirakásra várnak a csomagok. A brigád tagjai fá­radtan. átöltözve várják a féke­zést. A peronon zöld Barkasok suhannak, felviszik a zsákokat, s irány a Déli pályaudvar, a Du­nántúlra irányított levelekkel. Újabbak érkeznek. Nagy kötege­ket cipelnek róluk a rakodók. A visszainduló vonatokhoz megérke­zett a reggeli újság. A vonatve­zető hangját hallom. — Halló, lemarad! Indulunk vissza. Szegedre! Keres vala­mit? Tudom is én. Talán egy leve­let... IGRICZI ZSIGMOND Pákolitz István Törlesztés* Gyükési kertünkben napok óta cseresznyéznek a rigók. Nem hessegetem el őkelméket, noha pocsékolják is a potya-elemózsiát. Bőven akad törlesztenivalóm: ötvenkilenc nyáron át térítésmentesen élveztem soha ímeg nem unható koncertjüket. « Hatvanadik születésnapját ünnepli Pákolitz István költö. Ebből az alkalombői saját versével köszöntjük. Diploma a zsebben T ársadalmi érdek, hogy az egyetemekről, főiskolákról kikerült fiatal diplomások ott dolgozzanak, ahol valóban szükség van rájuk, és minél előbb végzettségüknek, képességeiknek megfelelő munkát kapjanak. LU 7 tavaly szerezte meg diplo­máját a Kaposvári Mezőgazdasá­gi Főiskola állattenyésztési sza­kán. elvégezte a lovasedző képzőt is. Pesten született Azon keve­sek közé tartozik, akik munká­juk érdekében idegenek között, egyedül próbálják önálló életü­ket elkezdeni. — Tízéves korom óta lovago­lok. amióta az eszemet tudom, lo­vakkal szerettem volna foglal­kozni. Ezért mentem Kaposvár­ra, ezért végeztem el az edző­képzőt, ezért jöttem ismeretle­nül ebbe a faluba. Reméltem, be­dobnak a mélyvízbe, hagynak ka­pálódzni, de azért-íigyclnek rám Nem így történt. Brigád vezetői és magtárosi munkakörben dolgo­zom, de a feladatoknak csak a mechanikus részét bízzák rám. A lovakról hozott döntésekbe nem szólhatok bele, jóformán még a véleményemet sem hallgatják meg. Arról már álmodni sem merek, hogy a javaslataimat meg is valósítsák. Tudom, azt mond­hatják erre. gyakornok vagyok, mit „hőzöngök"? Nincsenek vi­lágmegváltó terveim, csak dol­gozni akarok, tenni valamit. Nem pedig egyik munkahelyről a má­KUTYA Csinos lány a villamoson kiskutyát tart az ölében. Meg­szólal a mellette ülő fiatal­ember: „De szép kutyus! Irigylem — szívesen lennék a helyében!" „Valóban?" — kérdi az if­jú hölgy. „Éppen most viszem kasztráltaim.' • Verő az élelmiszerboltban: „Kapható önöknél kutyaele­del?" „Természetesen —, válaszol az eladó. — Becsomagoljam, vagy itt tetszik elfogyaszta­ni?" MACSKA „Mi történt a kandúrjával, szomszéd? Egész nap össze­vissza futkos a kertekben." „Kasztráltattam. és most sorra lemondja a randevú­it." SERTÉS A kis Tomi először van az állatkertben. A vaddisznókel­rec előtt a mamája magya­ráz: „Ez egy disznó." „Miért?" — kérdi Tomi. Állathumor — állati humor TYŰK Két öreg hölgy látja, hogy egy kakas kerget egy tyúkot. 4 tyúk kirohan az országútra, és egy arra haladó autó elgá­zolja. ,Xátod. Elza —, mondja az egyik —, inkább a halált vá­lasztotta ..." NYÜL „Vigyázz, jön egy nyúl! —, mondja az első vadász —, ez akár megírhatja a végrendele­tét." Szól és lő —, de nem talál. A másik vadász nevetve mu­tat a tovarohanó nyulacska után': „Nyilván, elóbb a köz­jegyzőhöz siet." Két nyúl inaszakadva me­nekül az üldöző rókák elől. Végül, egy szűk lyukban meg­bújnak. A rókák a lyuk szá­jánál várakoznak. „£s mi lesz most?" — kér­dezi szepegve a nőstény. „Addig maradunk itt — nyugtatja meg a hím —, míg számbeli fölénybe nem ke­rülünk." OROSZLÁN Az oroszlánvadász hazatért Afrikából és otthon barátai­nak beszámol tapasztalatai­ról: „Megfigyeltem —, mond­ja —, hogy az oroszlán külö­nös hangot hallat, ha szerel­meskedni akar. Valahogy így: huaaoorrrr..." Az ajtóban nyomban meg­jelenik a feleség, és várako­zásteljesen szól: „Hívtál, drá­gám ...?" HAL „Tudja, hogy vesztette éle­tét lord Knigge?" „Nem, nem hallottam róla!" „Nos, egyszer a tengeren ha­józott, és a vihar lesöpörte a fedélzetről. Jött egy cápa. és bekapta. A cápa gyomrában eszébe jutott, hogy a nadrág­zsebében van a kése. Elővette, és kezdte felvágni a cápa ha­sát. A cápa erre az uszonyát a szája elé vette, és bekiáltott: .,De uram, halat késsel!?" A lord így bennmaradt. sikra sétálgatni addig, amíg ész­re nem veszem, hogy most már lecsücsülhetek egy dombra. Í2.1 Tudósképzéssel az ELTE Ter­mészettudományi Kara foglalko­zik. B. a vegyész szakon vég­zett. Most az egyik gyógyszeráru­gyárunk exportosztályán dolgo­zik. — Vegyészet és kereskedelem? Miért ne? Mindig is szerettem nyelvekkel foglalkozni, felső fokú vizsgám van angolból és német­ből. A kutatás? Nálunk egyér­telműen hátrányos, ha valaki nő. Válaszoltam kutatóintézetek pá­lyázati felhívására is. Az első. amit mindenütt megkérdeztek, mikor megyek férjhez, mikor óhajtok gyereket szülni? A pá­lyakezdőknek azt ajánlom, jegy­gyűrű nélkül menjenek állást ke­resni ... Itt megtetszett a mun­kahelyi légkör, a kedvesség, aho­gyan fogadtak. Filmet vetítettek, bemutatták a gyárat. Választáso­mat nem bántam meg. Ha még­sem felelne meg a mostani mun­kám. gyáron belül könnyebben kerülhetek a kutatókhoz. | 3. I Az ifjúsági klub vezetőjével, jól sikerült, amatőr színielőadások után találkoztam: — Huszonhét éves vagyok. Nem, nem népművelés 6zakot végeztem. Eredeti foglalkozásom villamosmérnök. Hogy kerülök ide? Műszaki diplomával a zse­bemben kutatóintézetbe kerültem. Nagyon jó munkacsoportunk volt. Az illetékes minisztérium utasítására egyszer olyan fel­adattal bíztak meg bennünket, aminek megvalósítása nem állt az intézet érdekében. S itt kezdőd­tek a bajok, megpróbálták lehe­tetlenné tenni a munkánkat. Szin­te hihetetlen, hogy milyen mód­szerekhez nyúltak. Megtörtént például, hogy a megrendelőlap­jainkat, amin kértünk Valamit, egyszerűen a papírkosárba to­vábbították ... Ilyen körülmények között nem tudunk dolgozni, sikerült a vezetőségnek „felfelé" bebizonyítania, hogy a feladatra már nem futja energiájukból, adják át másnak. De hát ez már régi történet. Még az egyetem alatt rendszeresen jártam a nyári népművelő táborokba. Amikor nem sikerült „beilleszkednem" az intézetbe, és már napirendben voltak a veszekedések, kikészül­tem, eljöttem ide. Itt legalább nyugi van. 4. Kizárólag néhány pályakezdő első tapasztalatát tolmácsolom. Ha történeteik szélsőségesek is. éppen úgy hozzátartoznak a va­lósághoz, mint a pozitív példák: Amíg előfordulhat az, hogy al­kotó kedvüket gúzsba kötik, nem a végzettségüknek megfelelő munkát végeztetnek velük, s ön­álló feladat helyett „ej, ráérünk arra még" választ kapnak, nem mehetünk el csukott szemmel az ehhez hasonló esetek előtt. A fiatal diplomások kreativitá­sát letörni, nehezen mezszerzett tudásukat nem felhasználni igen­is. bűn. Ellenkezője viszont tár­sadalmi érdek. SOÖS ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents