Délmagyarország, 1979. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Vasárnap, tí>7í>. szeptember 16. Koszorúzása ünnepség Pálífy György születésének 70. évfordulója alkalmából Pálffy György altábornagy, a magyar kommunista moz­galom kiemelkedő harcosa, a demokratikus magyar hadse­reg egyik megszervezője — aki a személyi kultusz ide­jén törvénysértésnek esett ál­dozatul — születésének 70. évfordulója alkalmából ko­szorúzási ünnepséget tartot­tak szombaton, a Mező Im­re úti temető munkásmoz­galmi panteonjának sirsétá­nyán levő nyughelyénél. A Himnusz hangjai után a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Korom Mihály, a Köz­ponti Bizottság titkára és Rácz Sándor, a Központi Bi­zottság közigazgatási és ad­minisztratív osztályának ve­zetője,. a Honvédelmi Minisz­térium nevében Czinege La­jos hadseregtábornok, hon­védelmi miniszter és Papp Dezső vezérőrnagy, az MSZMP néphadseregi bizott­ságának első titkára helye­zett el koszorút a síron. A Magyar Partizán Szövetség nevében Úszta Gyula főtit­kár, valamint Horváth Gyula és Ugrai Gyula, a szövetség választmányának tagjai ko­szorúztak. Lerótták kegyele­tüket a sírnál Pálffy György hozzátartozói, s a róla elne­vezett iskola diákjai is. A ko­szorúzási ünnepség az Inter­nacionálé hangjaival ért vé­get. Koszorúzásj ünnepség volt szombaton Pálffy György em­léktáblájánál az V. kerület­ben a róla elnevezett, utcá­ban is. (MTI) A Hazafias Népfront felhívására Településfejlesztés társadalmi munkával Több mint 50 millió forint értékű településfejlesztő tár­sadalmimunka-felajánlás. az ország minden részéből fel­adott. a lakosság önkéntes tenniakarását bizonyító leve­lek garmada, a tanácsoknak, a népfrontbizottságoknak és más társadalmi szerveknek a támogatása is egyaránt azt jelzi: az ország lakosságának körében teljes és cselekvő egyetértésre talált a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére indított településfejlesztési társadal­mimunka-mozgalom. A Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsánál a Magyar Távirati Iroda munkatársának elmon­dották: bár még csak két hét telt el — Bács-Kiskun. Szol­nok és Komárom megye te­lepüléseinek országos kezde­j ményezésétől. máris száznál Vendégkönyvek Forgatom a nemrégiben befejeződött Építés, élet, épí­tészet rendezvénysorozat vendégkönyvének lapjait. A látogatók névaláírásai között jó néhány a figyelemre mél­tó vagy érdekes bejegyzés. „Építettük Csongrád megyében" — Munka, ember, művé­szet. E cél érdekében építünk jobbat, szebbet, korszerűb­bet. E munkánkban és a ki­állítások. előadások résztve­vőivel. nézőivel való jobb kapcsolat kiépítésében se­gítsen nekünk ez az ese­ménysorozat! Ezért köszö­nöm fáradozásukat. Dr. Áb­rahám Kálmán (építésügyi és városfejlesztési miniszter). — Minden elismerésem a magyar építészeté. Mezőla­ky Gábor, Csehszlovákia. — Ezeket a képeket látva, el kell gondolnom, hogy az Északi város (Szeged) miért olyan... amilyen. Rideg Já­nos (bizonytalanul olvasható aláírás). — A szabadkai szakszer­vezeti delegáció hivatalos látogatása alkalmából hálá­san köszönjük a házigaz­tiáknak. hogy megtekinthet­tük az ifjúsági házbeli kiál­lítást panelos építés" — Gratulálok a kiállítás szervezőinek, jól érzékeltetik a panelos technológia alkal­mazásának eredményeit. To­vábbi sok sikert kívánok a tervezőknek, kivitelezőknek és a beruházóknak. Tegyék szebbé, hangulatosabbá, hu­mánusabbá településeinket, segítsenek, hogv a több ezer lakásvárót mielőbb otthon­hoz tudjuk juttatni. A jövő ezé a technológiáé, a sablon szolgál ia jól az embert. Dr. Perjési László (a megyei ta­nács elnöke). — A kiállítás reprezentálja és bizonyítja, hogy a panel­ból is lehet jól variálható egységeket térvezni. A DÉL­TERV-vel együtt remélem, hogy hamarosan találkozha­tunk az „eszmei városrész beépítési terve" elrendezés­hez közelítő utcaképekkel is. Kovács Miklós. — Ez a kiállítás kitűnően bemutatta, hogy mennyire uniformizálódnak Magyaror­szág városai. Lévai László. — Pécs város kiemelkedik, nagyon tetszetős! Rózsáné. — A Népszabadságban kö­zölt óvoda-bölcsőde makettet nem találtuk, csak egy fény­képfelvételt. (Olvashatatlan aláírás.) — Szörnyű! Belovai And­rás. (Lassan a városaink is a falusi kockaházak színvona­lára süllyednek.) — A színes fotók a figyel­memet megragadták. hiá­nyolom a fotók készítőinek megnevezését, megérdemel­ték volna. (Olvashatatlan aláírás.) — A kiállítás szép. de több óvoda- és iskolatervet, azaz tervteljesítést kérünk, mert nem tudnak az anyák dol­gozni menni, ha nincs hová beadni a gyereküket. Csortos Istvánné. „Korszerű lakás és lakberendezés" — Nagyon ötletesnek tar­tom, így, lakásokban rendez­ni kiállítást. Kárpáti Gá­borné. — Én nem! Szabó János. — Nagyon szeretném, ha a Csillag téri DÉLÉP-lakásokat is meg lehetne nézni belül­ről. Már azért, mert külön­böznek az eddigiektől. Tet­szenek ezek a lakások, csak nincs összhangban a sző­nyegpadló az ülőgarnitúrá­val. Pádárné. — A leválasztható megol­dás nagyon tetszik. S;íári Miklós. — A konyhákban miért nincs reluxa vagy függöny­karnis? A szakipari munkát néhol igen gyengén végezték el. Szűcs István. — Brávó. DÉLTERV— DÉLÉP! Végre megoldott a fürdőkád hozzázárása a csempéhez. (Lehet zuhanyoz­ni.) Danis Miklós. — Nagyot csalódtam a be­mutatóban. Ügy látszik, a kiállításon nem foglalkoztat­tak hozzáértő szakembert. Ahhoz nem kell kiállítást rendezni tetemes költséggel, hogy a garnitúrákat belapá­tolják a szobákba. Hol van­nak innen a magvar bútor­ipar ízléses termékei!? (Za­laegerszeg. Székesfehérvár Garzon szekrénysora példá­ul?) T. M. — Dicsérni lehet az ötle­tet. hogv lakásokban rende­zik meg a bútorkiáliítást. ehhez még jó lenne, ha be­szerezni is könnyű lenne a bútorokat. Papp Lajosné. — A látott lakások két. legfeljebb három főre felel­nek meg. Egy négytagú csa­ládnak kicsik, és így nem Ls megfelelően bebútorozottak. (Olvashatatlan aláírás.) — A fekhelymentes nap­pali szoba még — úgy lát­szik — hosszú ideig csak álom marad. (Utána, más írással: Biztos?) — Kár. hogv a fürdőszo­bát nem rendezték be cél­szerűen, ötletesen. Gayer Mi­hályné. — A mennyezeten az a csík nagvon ronda, és a ta­péta egvhangú. Valamint a szegőműanyagok nem tapad­nak. Farkas László. — Szépek a lakások, csak az a baj. hogy mi már öt éve ilyenre várunk! Szabó Lajos. — Az ember nem azt vár­ja. hogv bebútorozott laká­sokat lásson, hanem azt. hogy használható ötleteket kapjon arra, hogy lehetne olcsón széppé tennie lakását. Ezeket a bútorokat inkább a Marx téri kiállítási csarnok­ba vigyék. (Olvashatatlan aláírás.) — A meglevő bútorválasz­tékból ennyire futja. A gye­rekszobák kevésbé praktiku­sak. ötletszegénvek ... Azt hiszem, a lakásokkal kapcso­latos minőségi prblémák már nem tartoznak a kiállí­tás hatáskörébe. (Sajnos, a kiutalás sem.) Nagy Albert és családja. Budapestről. — Nagy hiba az. hogy a kiállított, de egyáltalán: va­lamiféle praktikus bútor Szegeden nem kapható. Kénytelen a vásárló Kiste­lekre vagy más városba menni. A kereskedelem sok­kal többet tehetne a most új lakást kaDók érdekében. Szi­lágyi Istvánné. * A szegedi építőipari napok vendégkönyveinek bejegyzé­seiből válogatott: Pálfy Katalin több városból és községből küldték meg az életkörülmé­nyeket javítani, a lakóhelyi környezetet szépíteni kívánó j terveket, sok helyütt pedig ezekben a napokban formál­ják közösen — a lakók a ta­náccsal és a társadalmi szer­vekkel — az elképzeléseket, illesztve azokat a népgazda­sági, valamint a helyi erő­forrásokhoz, lehetőségekhez. Az eddigi összegezés alap­ján is megállapítható, hogy nagyon gazdag és értékes akciókra vállalkoztak a Haj­dú-Bihar megyeiek. Debre­cenben parkosítják a házak környékét, fákat ültetnek, ár­kokat mélyítenek, s ideigle­nes parkolók kialakítását is tervezik. Több mint egymil­lió forintnyi értékre rúg a létavértesl ' lakosság szellemi és fizikai erejét a köz szol­gálatába állító vállalása. A Baranya megyei Mohá­cson a helybeliek — sok más között — lelátót építenek a városi sportstadionban, Sik­lóson pedig — az 1. számú iskola úttörőcsapat-otthoná­nak felhúzása mellett — az arborétum parkosítására es fenntartására is vállalkoztak. A bólyiak hárommillió fo­rint értékben tervezik az óvoda bővítését, korszerűsí­tését. s gazdagítják-gondoz­zák a községi nagypark fa­állományát is. Győrött, ahol a városi közigazgatástól ka­pott anyagból 13 kilométer­nyi járdát betonoznak, hat­ezer facsemetét ülteinek. Miskolcon váltótábort épí­tenek a kisdobosoknak és az úttörőknek, s egy turnusban háromszáz gyereket fogad­hatnak majd. Ózdon strand, gyermekjátszóterek és kis­labdapálya kialakítására fog­nak össze. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsánál köszönet­tel és elismeréssel fogadták a lakosság összefogását jelző leveleket, híradásokat, és is­mételten kérik a helyi taná­csokat és társadalmi szerve­ket: adjanak meg minden támogatást ahhoz, hogy a te­lepülésfejlesztő tervekhez il­leszkedő társadalmi akciók a lakosság újabb rétegeit von­ják be a munkába. Jövőre elkészül a kórházi pavilon Második éve épül már a II-es kórház pavilonja a Tol­buhin sugárúti régi épületek mellett. Az 58 millió forin­tos költséggel készülő új kór­házi szárny az első komo­lyabb egészségügyi létesít­mény. amelyet házgyári ele­mekből épít föl a DÉLÉP. Az eddigi nehézségek ellenére úgy tűnik, azoknak volt iga­zuk a szakmai vitákban, akik azt állították: a korszerű termékek és az egyedi tö­rekvések összeegyeztethetők. Az ötszintes épületben 200 beteg gyógyulhat majd, 2—4 ágyas szobákban. A kórház dolgozóit azon­ban elsősorban most az ér­dekli, hogyan, milyen gyor­sasággal épül tovább a pavi­lon Erről Heim János, a DÉ­LÉP termelési igazgatója tá­jékoztatott. Gondot okozott az építőknek, hogy nemcsak egyszerűen új ŐDÜlelet kel­lett fölhúzniuk, hanem egy működő kórház rekonstruk­ciója is rájuk várt. Amikor a kiváltásokkal, átépítések­kel, a régi közmű korszerű­sítésével elkészültek, és egy­más fölött sorakozott az öt új szint, véget értek a lát­ványos munkák. A gyógyítás speciális igényeinek is eleget kell tenniük, betartva például az előírásos ajtóméreteket, márpedig a szabványajtók nem alkalmazhatók a panel­ből készített egészségügyi in­tézményben. Különös gondot okozott az is, miként jutnak bc a nyílásokon a tolókocsik, s nem voltak megfelelő mé­retűek a felvonók sem. Az úgynevzett „nyaktag", a régi és az új épületet ösz­szekötő szárny építése előtt torpant meg a DÉLÉP. A magyarázat: a régi „hidat" nem tudták csak az alapozás munkáira szánt embereknek lebontani, ezért a késés. Eb­ben a hónapban azonban már hozzálátnak a földmun­kákhoz. és előreláthatóan ez az egység is elkészül febru­árra, márciusra. Azaz új fő­bejárata lesz az épületegyüt­tesnek, itt kap helyet a hő­központ és a szellőző gép­ház is. És mi történik ez idő alatt az. új pavilonokban? A szer­kezetépítési munkát, sajnos, késve követték a szerelési feladatok. Jelenleg még dol­goznak a fűtésszerelök. ott vannak a vízvezeték-szere­lők. és folynak a légtechni­kai munkálatok is. Ha mind­ezzel végeztek, a befejező, építőmesteri teendőkön a sor. A rendszeres munkavégzést az is bizonyítja — tudtuk meg a DÉLÉP-né) —, hogy tan­építkezésről lévén szó, a szakmunkástanulók itt sajá­títják el a korszerű technika megkövetelt szakmai fogá­sokat. A kórház, dolgozóival együtt reméljük, hogy jó példát látnak maguk előtt, s az újabb ígéret szerint jövő­re — ha néhány hónap ké­séssel is — betegeket fogad­hat az új épület. CH. A. I Bérmanokenek és az adminisztráció M egfőzik a kávét, kiöntik a kávét, elmossák a csészét. A 70-es évek elején — de még napjainkban is — dühös szenvedélyeket korbácsolt fel az adminisztrá­cióban dolgozók sorsa, helyzete. Mert többeknek csak az a feladata, hogy a presszós kisasszony teendőit lássák el. Olyan viccek, tréfák is születtek, ha két ember árkot ás. akkor négv ellenőriz. Ez pedig tűrhetetlen, ugyanis a mun­kaerő-utánpótlás megcsappant, nagyon sok területen hiá­nyoznak a szorgos kezek. Körülbelül ez a véieménve tár­sadalmunk különböző korú és rangú emberének. Mert va­lóban. ha valaki belépett egy intézmény titkárságára, ott csinos asszonykákat, lányokat látott, akik lázas sietséggel foglalatoskodtak a kávéfőző körül. És ha még ezeknek a hölgyeknek komoly felkészültségük lett volna, senki nem változtainá meg az előítéletét, ott fölöslegesek. Végül is országosan megméretett a helyzet, és valóban nagvon sok adminisztratív dolgozó munkája fölöslegesnek találtatott, így született meg három évvel ezelőtt az ismert rendelet. Minden vállalatnak ki kellett tenni a stoptáblát az újonnan jelentkező adminisztratív munkaerő elé. Sőt. leépítések, át­csoportosítások. egyszóval, szigorú önvizsgálatok következ­tek. Normák, utasítások, előírások születtek, amelyeket be kell tartani. Itt pontot is tehetnénk az ügy végére, hiszen a történet pozitív fordulattal zárult. Ám a dolog természete ennél sokkal bonyolultabb. Ki tagadná, hogv a bérszínvonal-gazdálkodás mindenütt a munkaerő racionálisabb kihasználására ösztönözne. Egv vállalati igazgató sem áll ki. hogv hirdesse: hatékonyabban is megoldhatná ezt a kérdést. Ugyanis érdeke, hogv jó szakemberek legyenek a cégnél, akiket csak úgv tud meg­tartani. ha jól fizet. Ha több alacsony bérű munkatársa van. akkor a kvalifikált kollégának több fizetést adhat. Er­re ösztönzi a bérszínvonal-gazdálkodás. Szüksége van te­hát a bérmanökenekre, akiknek teljesitménvével sokra ugyan nem megy, annál többre a bérükkel. Abból „gazdái­kódja ki" a jobb munkáért járó elismerést. Hogv Magyar­országon a 70-es évek elejére felduzzadt az adminisztráció, az részben a pénzügyi manőver miatt is bekövetkezhetett. A vállalatvezetők napjainkban egyre többet beszélnek ar­ról, bármilyen szép Ls, jó is az 1970-ban született rendelet, ám mindennél többet jelenlenek a gazdasági szabályozók. Például az egyik szegedi nagyvállalat a főhatóságokhoz fordult, hogy a bértömeg-gazdáikodást bevezethesse, ebben látja a megváltást, a racionálisabb munkaerő-gazdálkodás lehetőségét. Növekszik az adminisztráció, de nemcsak az Idézett példák miatt — duzzadása világjelenség. Intézménvek. iro­dák születnek, új feladatok elvégzésére. Mindegyik kiter­meli a maga adminisztrációját, ez nem is bai. fölösleges lenne hecckampányt indítani. A futurológusok szerint a harmadik szektor, a szolgáltatás, hamarosan fölzárkózik az ipar mellé," és legalább olyan arányú lesz a nem termelők száma, mint a termelőké. A gondot, indulatot az okozza, ha az irodai munka kerül a középpontba, és nem szolgálja jól ki a termelést. Gondból, bosszankodásból szinte mindennapra iut. Hol is kezdjem a sort? Megszoktuk a gépeket, hasznukat már könwtárnvi iro­dalom dicsőíti. Senki sem csodálkozik, ha a hírközléstől az ipar legkülönbözőbb és speciális területéig az okos auto­maták elfoglalják az ember helyét, s kiszorítják őket az íróasztalok mögül. Már nem is ujjongunk, ha gépek köny­velnek, fordítanak, ellenőriznek és sokféleképp helyettesí­tik az emberi agyat.. A nagyszerű eredmények fölötti ellá­gyulásunk azonban hamar átcsap méltatlankodásba. ha lát­juk, hiába jönnek a gépek, maradnak az emberek is. Per­sze. valakinek kezelni is kell azokat, nyugtázhatja a kevés­bé szkeptikus lelkületű honpolgár. Nyilvánvaló, szükség van kezelőszemélyzetre. De mekkora személyzetre? Ma még mindig örök kérdés... Az a főosztályvezető, aki névjegykárlváián a beosztása mellé odabiggyesztette az „önálló" címet, biztosan nem a könyvelőgépek, hanem az íróasztalok után használja a ti­tulust. Az íróasztalok és nem az automaták után kapják még nagyon sok helyen a nagyobb beosztást, szélesebb ha­táskört. És ha valahol elszanorodtak az íróasztalok, oti gondoskodnak arról is, hogy „feladat" mindig legyen. Nem­csak a gépesítésnek, hanem a géoek és adminisztráció több menetes küzdelmének is tanúi lehetünk. Hiába vásá­rolunk világszínvonalú számítógéoeket. irodagépeket. A ki­használásban elmaradunk a világszínvonaltól. Legutóbb egy budapesti saitótájékoztatón fültanúja lehettem, hogy a szervezéssel foglalkozó hazai szakemberek is még az admi­nisztráció bűvöletében élnek. Pedig nekik világosan át kellene látni a helyzetet. Külföldi kollégáik közel sem tisz­telik ennyire az adminisztrációt, és ezért merészebben mu­tatnak rá egy-két íróasztalra; feleslegesek. A hivataloknál, intézményeknél ügyfélként megjelenő halandót azonban leginkább az érdekli, ha van gép. és hozzá szép számú személyzet is. dolgát mielőbb elintézze. Ha nem ez történik, bosszankodik. Mióta a takarékpénztá­rok országosan áttértek az átutalási betétszámlák számító­gépes feldolgozására, az ügyfelek többet panaszkodnak, mint korábban. Ugyanis később tudják meg. mennyi pén­zük maradt meg a múlt hónapról. Később kapják meg az elszámolást, mint régen, pedig szeretnék hamarabb tisztáz­ni, mennyit kell befizetni a banka, hogv a következő hasd számlákat kiegyenlítsék. Azelőtt kézzel intéz.ték az ilyen ügyeket. Felvetődik a kérdés, a gepekben van a baj? Alig hiszem, valami miatt az adminisztráció akadozik. A gazdasági élet reacionalizálásával méginkább reflek­torfénybe kerül az adminisztráció. A szervezett ter­melés elképzelhetetlen hatékony adminisztráció nél­kül. Hogy egyszer született egy rendelet, és intezkedési ter­veket készítettek az intézmények, vállalatok, hogv igyekez­tek a paragrafusokat betartani, édeskevés, hogv elmond­juk, minden megnyugtató. Egyszeri intézkedessel egv életre nem lehet letudni ezt a kérdést. Csak külön-külön, minden intézménynél, üzemnél tehetnek tisztában azzal, valóban ki­használják-e a lehetőségeket, hogv tovább csökkenjen az aránytalanság a termelés és az adminisztráció munkaerő­létszáma között. Halasz Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents