Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

8 I Szombat, 1979. augusztus 4. ELUTAZOTT A FINN SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG Pénteken elutazott a Finn Szakszervezetek Központi Szövetsége (SAK) küldöttsége, amely a SZOT meghívására Pekka Oivio elnök vezetésével látogatást tett Magyarországon. A SAK küldöttségét fogadta Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. A magyar és a firni szakszervezetek képviselői tájékoztatták egymást országaik politikai, gazdasági helyzetéről, a szakszervezetek munkájáról. LÁTOGATÁS AZ ORSZÁG 18 MEGYÉJÉBEN Az európai gyermektalálkozó külföldi résztvevői pénteken a zánkai balatoni úttörővárosban elbúcsúztak magyar barátaiktól és to^. vábbindultak, az ország 18 megyéjébe tesznek látogatást. A vendéglátó megyék fiataljai mindenütt gazdag programmal várják a külföldi delegációkat. A SALT-SZERZÖDÉSRÖL Malcolm Toon, az Egyesült Államok távozó moszkvai nagykövete — változtatva még néhány hete ls hangoztatott véleményén — a SALT—II. Jóváhagyására biztatta a szenátust. Toon kijelentette: ha a szenátorok módosításokat eszközölnének a szerződés szövegén, ez annak „halálát" jelentené. KÉSZÜLŐDÉS A VISSZATÉRÉSRE Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin pénteken, tegnap befejezte a rádióteleszkóp segítségével végzett asztrofizikai és geofizikai kísérleteket. Az űrhajósok hozzáláttak azoknak a műszereknek, berendezéseknek és a kozmikus vizsgálatok során használt kísérleti anyagoknak az űrhajóba történő átszállításához, amelyeket visszahoznak magukkal a Földre. A PAPSÁG TÁMOGATJA AZ AFGANISZTÁNI KORMÁNYT Az afganisztáni Iszlám papság Kabulban megtartott legfelsőbb gyülekezete támogatásáról biztosította az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormányát és elítélte a néphatalom ellenségeinek ellenforradalmi kísérleteit. Összekapcsolták a magyar—jugoszláv gázveieteScet © Belgrád (MTI) Újvidéki jelentés szerint pénteken, tegnap a röszke— horgosl határátkelőhely közelében összekapcsolták azt a magyar—jugoszláv gázvezetéket, amelyen a Szovjetuniótól vásárolt földgáz eljut Jugoszláviába. Az 1977 októberében aláírt magyar—jugoszláv hoszszú lejáratú földgázfuvarozási együttműködési kormányközi egyezmény előirányozta, hogy Magyarország évenként növekvő mennyiségű, de legfeljebb 1,6 milliárd köbméter szovjet földgázt átvesz és hélyette magyar földgázt ad Jugoszláviának — a Magyarország területén áthaladó gázvezeték megépítéséig, majd ezt követően a szovjet földgáz közvetlenül jut el a Vajdaságba. Amerikai képviselők látogatása hazánkban © Budapest (MTI) Az amerikai képviselőház küldöttsége, John Brademas képviselővel, a képviselőház demokratapárti, többségének helyettes vezetőjével az élén, néhány napos látogatást tett Budapesten. A küldöttséget pénteken, tegnap fogadta Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. Jelen volt Philip M. Kaiser, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete. A képviselők találkoztak és eszmecserét folytattak Szalai Béla külkereskedelmi államtitkárral és Nagy János külügyminiszter-helyettessel a magyar—amerikai kapcsolatok időszerű kérdéseiről. A Romániába utazásról NDK és csehszlovák intézkedések © Berlin (ADN) Mindeddig semmi eredménnyel sem jártak azok a tárgyalások, amelyeket az NDK kormányának megbízottai Románia képviselőivel folytattok az NDK-ból Románlába. illetve Románián keresztül személygépkocsival utazók üzemanyaggal történő ellátásáról. Az NDK állampolgára! éppen ezért Romániába, illetve Románián keresztül csakis vonattal vagy repülőgéppel tudnak utazni, személygépkocsival nem. • Prága (CTK) A CTK hírügynökség jelentése szerint a csehszlovák idegenforgalmi kormánybizottság nem ajánlja a csehszlovák állampolgároknak, hogy úgy utazzanak a Román Szocialista Köztársaságba. hogy előtte nem fizetnek be valamelyik csehszlovák utazási irodánál romániai társasutazásra. Magyar—bolgár tárgyalások © Szófia (MTI) Simon Pál nehézipari miniszter Szófiában tárgyalásokat folytatott Georgi Pankov bolgár vegyipari miniszterrel a két ország vegyipari együttműködésének bővítéséről az 1981—1985-ös Időszakban. Aláírták a minisztériumok közötti 1981— 1985-re szóló vegyipari gazdasági és műszaki tudományos együttműködési egyezményt. Á cigányság helyzete megyénkben 2

További jelentős kérdés a cigányla• kosság helyzetének vizsgálatával kapcsolatban a lakásviszonyok alakulása. A hivatalos nyelvben szociális követelményeknek meg nem felelő telepeknek nevezett putrikban lakók túlnyomó része cigány. 1964-ben megyénkben 21 ilyen telep volt, s azokon 2072 családban 6832-en éltek. 1977-ben már csak 19 telep létezett és ott 1123 családban 3844 személy élt. Az ott lakók ma már szinte kivétel nélkül cigányok. Az elmúlt években a tanácsi szervek jelentős erőfeszítéseket tettek ezeknek a telepeknek a felszámolására. Összesen 1121 lakást biztosítottak cigánycsaládok részére, és felhasználtuk a különböző állami támogatási formák széles körét annak érdekében, hogy mind kevesebbre csökkenjen a putrilakók száma. A jelenlegi ötéves terv végéig a megyei tanács 1977. áprilisi határozatának megfelelően 475 lakást biztosítunk ilyen célokra. Mindez azt jelenti, hogy a telepek teljes felszámolásához még közel 600—700 lakásra lenne szükség. Az a tény, hogy az országos mintegy 25 százalékos aránnyal szemben megyénkben a cigánylakosság nagyobbik része putrikban él, önmagában is figyelmeztető. A telepi életmód, annak visszahúzó ereje, a személyiségre gyakorolt kedvezőtlen hatása, az egészségügyi és nem ritkán kriminológiai tényezőkkel együtt mutatja a telepek felszámolásának rendkívüli fontosságát. Természetesen nem helyeselhetők az^lyan módszerek, amikor az úgynevezett kiköltöztetést követően „új honfoglalók" veszik birtokba a szükséglakásokat. Ezért alapkövetelmény a putrilákás felszámolása, vagyis a kiköltöztetés jelentse egyben annak lebontását, „a földdel való egyenlővé tételét" is, hogy ott senki újra ne kezdhesse az életét. A cigónylakosság lakáskörülményeinek javítása érdekében az eddigieknél jobban kell élni a tanácsi lakásgazdálkodás lehetőségeivel is. Ha ugyanis van terület, ahol érdemi lakásgazdálkodást kell megvalósítani nagy körültekintéssel és realitásérzékkel a mechanikus elosztás helyett, az éppen a telepek felszámolásánál indokolt. Itt ugyanis távolról sem elégséges az igényjogosultságnak, az igénylés időtartamának, a jövedelmi viszonyoknak, a családlétszámnak vagy bármely más szokásos mutatóknak a figyelembevétele. Többre van szükség. Értékelni kell a teherbíró képességet, a szociális hajlandóságot, a beilleszkedettség mértékét és — mondjuk meg nyíltan — az adott család civilizáltsági szintjét is. A városszéli putriktól az összkomfortos — például Szeged-tarjáni — városi lakásig nemcsak kilométerekben nagy a távolság, de társadalmilag is. Azt is mondjuk ki nyíltan: nem helyeselhető olyan gyakorlat, hogy egy ma putriban lakó cigánylakos holnap megkapja a jeAz elnök vágya (7.) — Anyagilag, erkölcsileg elégedett vagy? — Az első tíz évben a kenyér is gond volt. A családban és a szövetkezetben egyaránt. Az első év után, mint\ elnök, ezer forintot, 50 kiló búzát és 3 mázsa kukoricát kaptam. Anyagilag most már az arányoknak megfelelően jutok a javakhoz. A kitüntetéseim? A Szocialista Munkáért Érdemérmet kaptam 1960-ban, azóta néhányszor kitüntetést, közülük a legmagasabb a Munka Érdemrend arany fokozata. — Újrakezdenéd? — Azt hiszem, igen. Szeretem a szakmámat. A népiélelmezés mindinkább lényeges kérdés a világon, s aki már egyszer jóllakik, nem szeretne többé éhezni. Ez a mi dolgunk. — Tapasztalható-e anyagi rétegeződét a szövetkezetben? — Van. Minden munkának megfelelő díjazási táblázata alakult ki. Az utóbbi Időkben az érdekeltség csökkent. A tehenész, esztergályos, kombájnos ugyanúgy keres, mint a szövetkezet első számú vezetői, elnök, főagronómus, ágazatvezető stb. A fizetédé nagyjából ugyanaz. A felelősségben azonban nem egyformán osztozunk. Nálunk a vezetés harminc éven aluli. Tehát sok a fiatal értelmiségi, gyakran megkérdezik: elnök elvtárs, érdemes volt az egyetemet elvégezni ennyi pénzért? Enynyit keres a traktoros is. Nem tudok mást mondani, mint azt a régi tételt: a fizikai munka és a szellemi munka között megszűnik a különbség. — Vannak-e szegények? — Ha vannak, a saját maguk szegényei. Megélni lehet. A gond Inkább a korábban nyugdíjba, ment embereknél vart, akiknek kisebb nyugdíj jutott, és a nagyobb családosoknál. — Sokfelé jártál? — A kormány, az országos téesztanács jóvoltából tizenöt országot jártam össze. Amit láttam, abból hoztam haza, építkezésben, kísérletekben, fajtákban és termésátlagokban ez jelentkezik. A külföldi út hasznos, ha nem üzérkedni megy kl a szakember. — Mi a vágyad? Mit szeretnél még elérni? •— Jó kérdés. Mindig 10— 15 ezer hektárnyi sík területen szerettem volna teremteni egy gazdaságot, a mostani felkészültségemmel, és beállíthatnám az utókornak, ahogyan most tudnám. Régi vágy, de csak annyi valósult meg belőle, amennyi a Felszabadulás Tsz. Sok volt a mi utunkban a korlátozó tényező, a gazdasági, politikai cikcakkok, az emberi tulajdonságok; hát ennyi telt. A másik: amit mi elértünk itt a szövetkezetben, az lenne a leggyengébb, legrosszabb eredmény Szegeden és az országban is. a többi téesz mind erősebb lenne. — Most talán már türelmetlenül az foglalkoztat, hogy a szövetkezeti mozgalom jelenlegi szakaszában megint van egy-két gátló tényező. ami lassítja a fejlődést. További társulások és egyesülések szükségesek, és hiszem, hogy megérem még azt az időt, amikor ez megyénkben is megoldódik. Persze, az önállóság, a szövetkezeti demokrácia mindmind olyan kérdés, ami ilyenkor alapvetőnek száhiít. Nem lehetetlen a jövőben a százmázsás búza, kukorica átlagtermés hektáronként. Egyszóval a mozgalmasabb, dinamikusabb termelésfejlesztés. — Szeged mezőgazdaságában is van tehát változtatnivaló? — Mindenképpen van. A szakmai erő. termelőeszközök, szellemi erő rendelkezésre állnak, de egynémely területen sürget az idő. Például bátran mondom, érdemes lenne art is megnézni, hogy a kutatás eredményei ott hasznosulnak-e, ahol a leghasznosabbak lepnének. Jó agrárértelmiséget képeztünk, a létszám is megfelelő. A befektetett szellemi tőke még nem kamatozik. — Szóval nem vágytál többre? 1 % — Tudatosan nem. Arra se gondoltam valamikor, hogy Szeged város életében, s határában ilyen felelős vezető leszek. Ilyesmire nem gondoltam, de arra igen, hogy annál több leszek, mint amit gyerekkoromban elkezdtem. — Mi a kedvenc időtöltésed? A vadászat? — Kevés az időm. Többször megkérdezték már, hogyan töltöm el a napi 24 órát. Mivel téeszelnök vagyok. ezért kapom a fizetésemet, elsősorban ott dolgozom. Emellett nyolc társadalmi funkcióban is megfelelek a munkának, így aztán alig marad idő a családra, szabad időre. Szívesen vadászok, ha van idő. meg ha van szabadság, de sohasem a munka rovására. — Korán kelős vagy. Hajtás. A munkában nem ismersz totojázást. Hogy bírod erővel? — Kezdetben megszoktam. A vezetők is diktálnak maguknak. és ha a szövetkezetben reggel négykor kezdték a munkát, én már ott voltam fél négyre. Az első tíz évberi nem voltam szabadságon. Szerencsére, beteges se voltam korábban. Így neveltem, a munkatársaimat is. aki nem bírta, az „elszökött". Aki bírta, az velem maradt. Ezt adta útravalóul, a család, a testvéreim is ilyen mentalitású emberek. Kicsikét önkizsákmányoló voltam, eddig bírtam erővel, nagyon nehéz lenne visszalépni ebből a ritmusból, talán nem is tudok és nem is akarok már. Sz. Lukács Imre (Vége.) Indiai rakétakísérlet © Üj-Delhl (MTI) ' Részleges kudarccal zárult India első négylépcsős hordozórakétájának péntek hajnali kipróbálása. Középeurópai idő szerint pénteken 3 óra 25 perckor a Bengálöbölben levő; Sriharikotaszigetről pályájára bocsátották India első négylépcsős hordozórakétá j át. Az SLV—3 típusjelzésű (Satellite Launch Vehicle) 17 tonnás, mintegy hét emelet magas szilárd hajtóanyagú rakétát mesterséges holdak Föld körüli pályára bocsátására tervezték, de ereftél a kísérletnél csupán 40 kilónyi fcallasztanyagot vitt magával a kúposán kiképzett- orrrészben, Az eredeti tervek szerint a negyedik fokozatnak ezzel a teherrel kellett volna elhagynia a Föld légkörét. Az indítás és az első fokozat leválása szabályszerűen történt, de a második fokozat meghibásodása miatt a rakéta Sriharikota-azigettői 480 km-re — 5 perc 15 másodperccel az indítást követően — visszazuhant a Bengál-öböl vizébe. 'lenleg legfejlettebb lakásépítési típus bármelyikét. Nem is tudná rendeltetésszerűen használni, de fizetni sem lenne képes a költségeket és abból csak olyan példák születnének újra, mint amit, sajnos, nem egyszer már korábban tapasztaltunk. (Feltüzelték a parke'ttát, disznót hizlaltak az emeleti lakásban stb.) Nyilvánvaló tehát, hogy csak a fokozatosság, az alacsonyabból egy magasabb komfort fokozat felé tartó, többlépcsős csere lehet ennek a kérdésnek a megoldási módszere. Ilymódon a beköltöző cigánycsalád anyagi lehetőségei, a kapotf értékek megbecsülése, megőrzésének készsége, a környező lakóközösség méltánylandó körzérzete, befogadási hajlandósága, nem utolsósorban a társadalmi tulajdon védelme is mind-mind figyelembe veendő szempont. Ezt kell elősegítenie a lakásgazdálkodásnak. Mindazoknak, akiknek anyagi viszonyai megengedik, lehetőséget keli biztosítani a lakásvásárlásra, a lakásépítésre, egy részük azonban csak állami bérlakás juttatása révén telepíthető ki a putrikból. Ügy gondolom, vannak ki nem használt lehetőségeink is a telepek felszámolására az üresen, használaton kivül álló falusi házak megvásárlása és a cigánycsaládoknak juttatása révén. Ehhez természetesen további pénzügyi eszközök is szükségesek, de államunk és társadalmunk eddig sem riadt vissza az áldozatvállalástól annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetben élők körülményein javítson. Ez a lehetőség a Jövőben is fontos tényezője az e téren végzett munkánknak. Az ls fontos körülmény, hogy ne teremtsünk a putrik helyett úgynevezett félkomfortos új telepeket. Miről van szó? A putrit — mondjuk kl ezt is nyiltan — a tapasztalatok szerint csak a szétköltöztetés szünteti meg. A hagyományos cigányéletmód felszámolásának, a rossz környezetből való kiszakadásnak is a szétköltöztetés az egyik fő módszere. Az együtt-tartás — jóllehet, magasabb komfort fokozattal — újra putrlviszonyokat teremthet. Természetesen azt is meg kell akadályoznunk, hogy az ország más területeiről — néha még külföldről is — verbuválódjanak és toborozódjanak a cigányéletmódot folytató putrilakók. A jogszabályellenes magatartásokkal szemben természetesen a cigánylakosság körében is igénybe kell venni a törvény eszközeit. Ebben a körben említhető, hogy gyakran tapasztalhatók önkényes beköltözések. Csak kárt okozna az ügynek, ha ilyenkor az illetékes hatóságok álhumánus megfontolások alapján nem járnának el az .önkényes beköltözőkkel szemben és nem tennék őket oda vissza, ahonnan eljöttek. A törvény eszközeinek szabályszerű felhasználását a jövőben ls biztosítani kell, mert ahogy egyetlen más állumpolgárnak sem .nézhetjük el a törvényellenes cselekedeteket, egyebek között a lakások önkényes igénybevételét. Egészségügyi és szociális körülmények Az előbbiekben említett három tényezőhöz kapcsolódik és a cigánylakosság helyzetének alakulása szempontjából fontos az egészségügyi és a szociális körülmények kérdése. Altalánosságban véve a lakosságnak ez a rétege hasonló egészségügyi és szociális