Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

Szerda, 1979. augusztus S. ••• Tisza-csatorna A fugosztávlai Vajdaságban megkezdődtek a munkálatok E hó első napjaiban meg­kezdték a vajdasági Palicsi­tavat a Tiszával összekötő csartona építését, ami két szakaszban történik. Az első szakaszban a szennyvíztisztító berendezés felépítése és a tó medrének feltöltése, a második sza­kaszban a tavat a Tiszával, Vizsgálják a fűtő­majd pedig később a Duná­val összekötő csatornák megépítése következik. A csatornahálózat — egyebek között — lehetővé teszi , Észak-Bácskában (a vízben! legszegényebb területen) az í öntözéses növénytermesztést.' (MTI) i A Fővárosi Kéményseprő­és Tüzeléstechnikai Szolgál­tató Vállalat végzi Budapest fűtőberendezéseinek besza­bályozását, karbantartását és vizsgálatát. Munkájukkal növelik a földgázzal, olajjal, szilárd tüzelőanyaggal mű­ködő fűtőberendezések ha­tásfokát, így jelentős ener­giát takaríthatnak meg a főváros lakói. Betakarítás a földeken Ássák a krumplit — Szedik a paradicsomot A napok óta tartó forró­ság felpörzsoli a növények levelét, furulyáznak a kuko­ricák, sárgulnak a zöldségek, fölkopaszodnak a lucerna­táblák. erővel érnek a gyü­mölcsök. Csak olyan növé­nyek állnak ellent az aszály­nak, amelyek föld alatt hoz­zák termésüket, vagy pedig azok, amelyeket rendszere­sen öntöznek. A szegedi já­rásban és a városi gazdasá­gok kétharmadára jut el az életmentő csapadék. Inkább paprikát és a később érő zöldségeket öntözik, hogy azt mentsék amivel sok veszne Ahol mód van rá, a kukori­cákra ls 6zórnak vizet. Bő termés akkor lenne, ha címerbontás közben jól meg­áznának a kukoricaföldek. Nem kedvez a meleg a má­sodvetésű növényeknek sem. .Annak ellenére, hogy az idén több földet hasznosítanak, kevesebb érték várható, mert a homokföldeken többfelé megsült a esalamádénak szánt kukorica. Emiatt nem hozzák a várt termést, Csong­rád megyében csaknem 10 ezer hektáron került másod­szodszorra is vetőmag a földbe másfél ezerrel több a tervezettnél. Nem kímélte a váltakozó időjárás a paradicsomot sem. Soha nem akkor hűlt le a levegő, amikor a palánták­nak jól jött volna, és nem is akkor sütött tartósan a nap, amikor arra legjobban szük­ség lett volna. Emiatt példá­ul a rúzsai Napsugár Tsz­ben csak 143 hektárra ültet­tek paradicsomot, a terve­zett 200 hektár helyett. Még az sem sikerült túl jóra, amelyik ültetéskor megfogta, erősen megkapaszkodott a földben. Fele termést vár­nak, mint amennyi a ta­valyi volt, s ezért a feldol­gozó gépsort is csak később állítják munkába. Először kézzel szedik a pa­radicsomot — holott elejetői végéig gépesítettek a ter­mesztését. Mindez azért szükséges, hogy megszüntes­sék az elmaradást, ami a kellemetlen időjárásból adó­dott Részművelőknek adták ki a sorokat, és brigádokat is alakítottak a paradicsom­szüretre. A múlt héten a Fo­dor-tanyán és a Honvéd so­ron, tegnap pedig a kissori járásban szedték az embe­rek a paradicsomot. Konté­nerekbe gvűjtik és onnan a Szegedi Konzervgyárba kül­dik. Akárcsak a szegedi já­rás másik nagy paradicsom­termelő vidékén, Bordány­ban. Ott is hatalmas ládák­ba gyűjtik az érett paradi­csomot Egv hét múlva avat­ják az új feldolgozó gépsort, ami meggyorsítja a oaradi­csom betakarítását. Nem kel] sokáig várniuk a kocsiknak, hogy rájuk kerüljön a sor, és nem is kell Szegedre szállíta­niuk a termést, ott az Előre Szakszövetkezet birtokán ösz. szezúzzák, összetörik a paradi­csomot, és mint levet, köny­nyebben, gyorsabban eljut­tatják a Szegedi Konzerv­gyárba. A hcrdányiaknak az idén csaknem 200 hektár paradi­­A forráskúti Haladás Tsz Szemegységében dolgozik a burgonyakombájn csomjuk terem, a tagok gaz­daságában, és a közösben kezdték meg a paradicsom szedését Tegnap a felvá­sárlótelepen 38 gazda porté­káját — körülbelül 200 má­zsa paradicsomot — vett át Illés Gézáné. Egyelőre csak a szakszövetkezeti tagok hord­ják oda a termést, de ha a „lévonal beindul", másokét is átveszik. A szegedi járásban 1400 hektárra ültettek paradicso­mot. Legtöbbet Mórahalmon, Rúzsán. Bordányban és For­ráskúton. Zákányszéken. Ezekben a községekben a szövetkezetek egyenként töb­bet ültettek száz hektárnál. Közepes termésről árulkod­nak az eddigi határszemlék. Meleg ide-oda, a gaznak nagyon kedvez az időjárás. Ugyanis ahol nem jól vegy­szerezték a táblákat, ott most a kánikulában is szé­pen díszlik, de ott is felütöt­te fejét, ahol szakszerűen vé­dekeztek ellene. A forráskú­ti Haladás Tsz üllési kerüle­tében az Aroad-dúlűben oly­annyira fölfutott a gvom, hogy géppel kellett ellene védekezni. Kedden reggel ál­lították munkába a „zúzdát", a traktorra szerelt hidrau­likus kaszálógépet Ezzel az előjárattal tisztítják meg a burgonyasorokat a fölösleges szártól, hogy gyorsan és zök­kenőmentesen haladjon a krumpliásó gép. Nemcsak a „messze látszó kóbara" szedi a burgonyát, hanem az asszonyok is. Fo­gatossal, sofőrrel, válogató­val, irányítóval együtt tizen­ketten találtak maguknak el­foglaltságot a krumoliföldön. Az ásógépet követték az asz­szonyok, hogy ne maradjon gumó a talajban, és amikor megteltek a vödrök, felön­tötték a gumis kocsira. így akadályozzák meg, hogy sok „bönge" maradjon. Tiszta te­repet hagynak maguk után. Ennek kettős a haszna, meg­mentenek minden értéket, és nem zöldül meg a napon a burgonya. A termést a rak­tárban szétválogatják, osztá­lyozzák és piacra küldik. Tíz év ­131 szabadalom Évente 12—15 találmányt jelent be az Országos Talál­mányi Hivatalnak hazánk legnagyobb felsőoktatási in­tézménye, a Budapesti Mű­szaki Egyetem. Tíz év alatt 131 szabadalmaztatásra al­kalmasnak ítélt műszaki al­kotás született falai között. Dr. Siklósi Pál, az egye­temen működő ipari kap­csolatok csoportjainak veze­tője elmondta, hogy bár a szabadalmaztatási eljárás átfutási ideje általában há­rom év, a benyújtott talál­mány gyakorlati hasznosí­tása már annak befejezése előtt is elkezdődhet. A nemzetközi tapasztala­tok azt mutatják, hogy az elméleti tudományos kuta­tóműhelyekben létrehozott szabadalmak 15 százaléka kerül tényleges gyakorlati alkalmazásra. Hazai viszony­latban — az egyetemet is beleértve — ez a százalék­arány megközelíti a 20 szá­zalékot. Az egyetemről kike­rült találmányok felhaszná­lásával eddig több mint fél­milliárd forintnyi' termelési értéket sikerült elérni. Zömmel azok á találmá­nyok állják' ki legjobban a gyakorlat próbáját, amelyek a megbízó iparvállalatokkal közös munka révén jönnek létre. (MTI) Dotációk és hitelek D élutáni beszélgetésre ültünk le régi ismerősömmel, s már a második mondatnál az árrendezés került szó­ba, majd kikötöttünk a világpiac kérdései­nél. mint ahogyan manaoság erről sokat értekeznek az emberek. Barátom megunta a közgazdasági fejtegetéseket, s azzal zárta a vitát: mit érdekli őt a világpiac, ő csak egy dolgozó ember a sok közül, aki becsü­letesen végzi a munkáját, amiért vélemé­nye szerint nem is fizetik meg rendesen. Amikor a fizetéséről folytattuk az esz­mecserét, újra fölélénkült, s kiderült, na­nyon ls ismeri ő a világoiac törvényeit. Az árak, a bérek, a munkateljesítmény, az ott­honi megélhetés vonatkozásában mindenki magasan képzett közgazdásznak tekinthető. Partnerem az egvik szegedi textilipari vál­lalat gépműhelyében dolgozik, tanult mes­tersége esztergályos. Körülbelül húsz évvel ezelőtt lépett be a műhelybe, s azóta sem jutott eszébe, hogy állást vagy szakmát változtasson. Felesége egészségügyi dol­gozó, középkáder, ahogyan őket nevezi a klinikai zsargon. Két nagv gyermekük van. mind a kettő szakközépiskolába jár. A szü­lők fizetése együttesen 7500 forint, amely­hez családipótlék jön még. Sokáig laktak a férfi szüleinél, majd szövetkezeti lakáshoz jutottak Tarjánban. Mondhatnánk azt is, hogv tipikus munkáscsalád, tioikus körül­mények és jövedelmi viszonyok között. Eszmefuttatását nem akartam megszakí­tani. Az otthoniv kiadások változásaival kezdte, a villanyáram, a meleg víz, a fűtés, a gáz áremelése mellé fölsorolta még a mosást, a mosodai díiakat. majd érdekes fejtegetésbe kezdett, hogy valóiában ki is pazarolja a fűtőenergiát, ö ugyanis nem pazarol, hanem azok dobják ki a pénzt az a akon. akik olyan ablakokat építettek a szövetkezeti házukba, hogy a havat is be­fújja a szél a réseken, ugyanakkor olyan meleg van a lakásukban, hogv a csukva is huzatos ablakokat ki kell nyitni. Fűtjük az utcát a saját pénzünkön, majd tréfálkozva hozzáfűzte, hogy ezért nincs manapság Igazi kemény tél mifelénk. Rám nézett, s választ kért az előbbi megjegyzésére. Nem tudtam mást mondani, mint azt, hogy tel­jesen igaza van. Erre föl tovább magva­rázta: s mi volna akkor, ha olyan radiá­torokat szerelnének a központifűtéses la­kásokba is, hogy szabályozni lehessen, sőt, ame'yik szobát az ember nem használja, elzárhatná a fűtést, ne adj' isten, télen me­gyünk „nyaralni", akkor ké,t hétig fűtik az üres lakást. Én takarékoskodjak az ener­giával? Takarékoskodjanak azok, akik így tervezik a lakásokat és a központi fűtése­ket. Szakmailag nem értek a távfűtés techni­kájához, azt sem tudom, lehetséges-e egy­általán olyan megoldás, melyet barátunk ajánlott, de elgondolkodni érdemes rajta, igazát vitatni nehéz. Majd a dotáció követ­kezett. Azon morfondírozott, hogy vajon miből dotálja az állam az összes létező árucikket Sorolgatta: ha kenyeret veszek, ha húst, cipő, benzint a kocsiba, ha fölülök a vonatra, buszra, ha elmegyek a moziba, ha akár sört, akár tejet iszom, az állam hozzájárulása nélkül nem vásárolhatok. Olykor már röstellem a dolgot. Megkérdez­te még egyszer, mondjam már meg, miből dotál az állam. Magyarázgatni kezdtem, hogy .vannak azért olyan árucikkek, ame­lyekért a vevő többet fizet, mint ameny­nyibe annak az előállítása kerül, s elvégre a mi humánus társadalmunkban lényeges szociálpolitikai megfontolások is közreját­szanak az árak alakulásában. S végered­ményben az állam mi vagyunk, magyar ál­lampolgárok, akik dolgoznak és munkájuk ellenszolgáltatásaként fizetést kapnak. A fogyasztásunk nem egyforma, a szolgálta­tások igénybevétele sem egyforma, sőt az úgynevezett szociális juttatások mértékét sem egyenlően élvezzük. Aki • étteremben, pláne üzemj étkezdében fogyasztja el az abédjét, annak kiadásaihoz azok is hozzá­járulnak, akik soha igénybe nem veszik a kedvezményes étkeztetést. Aki nyaralni megy szakszervezeti vagy vállalati üdülő­be. annak a kiadásaihoz azok is hozzájá­rulnak. akik soha nem kérnek beutalót, s így sorolgattam tovább a mozit, a színhá­zat, a könyvet, az utazást, a gyermekruhát, a húst. A statisztika szerint minden ma­gyar állampolgár évente körülbelül 78 ki­logramm húst fogyaszt. De ez csak a statisz­tikai átlag, van aki 125 kilogrammot, s van aki negyvenet vagy még annyit sem eszik meg 365 nap alatt Ha azt mondjuk, hogy az állam mi vagyunk, akkor a dotá­lók is ml vagyunk, hiszen másképp nem is lehetséges. Az állam bizonyos intézményei, a bankok, a minisztériumok, a tervhivatal, a tanácsok és más szervezetek legfeljebb a mi pénzünkkel gazdálkodnak. A bevé­telt elosztják fölhalmozásra és fogyasztás­ra. S könnyű belátni azt is, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyi a bevétel volt Annyit, s szorongatottabb helyzetben hi­telhez lehet folyamodni. így cselekszik a család ls. ha nem futja a havi fizetésből a jelentősebb vásárlásokra, akkor hitelt kér a pénzintézettől, amelyet majd rendszere­sen törleszt. De mint mindennek, így a hi­telképességnek ls megvannak a maga ha­tárai. Kérdés, hogv az mekkora, hol a ha­tár. Nemzete válogatja, a tehetősebb több hitelre nyújt biztos fedezetet. Ekkor megint közbe szólt beszélgető partnerem, s hivatkozott az újsághírekre, hogy egvre több dollárhitelt vettünk föl az utóbbi években. Vajon „megisszuk-e annak a levét?" Hazánk hitelképessége jó, mivel pontos és megbízható adósok vagyunk. De hogy hol a határ? Egy családi költségve­tésnél hol a határ? A tapasztalatok szerint a havi fizetésnek 15—25 százaléka erejéig még el lehet viselni anélkül, hogy a meg­szokott életszínvonalból jelentősen lecsíp­nénk. Persze ez esetben is családja válo­gatja. Elképzelhető, hogv a gyermektelen házaspárok nagvobb hitelösszeget is derék­szíj húzás nélkül kibírnak, akár 30—40 százalékos arányt is eltűrnek.' de vannak családok, akiknek a 10 százalék is nehéz­ségeket okozhat. A közgazdászok vélemé­nye szerint egy nemzet hiteltűrése általá­ban a nemzeti jövedelem 15—20 százaléka. Viszont ezek is csak átlagok, józan poli­tikai és állami vezetők' nem engedik elérni a tűrési határt, mivel óriási lehet a koc­kázat. A z idő mindkettőnket sürgetett, ne­kem is a boltba kellett mennem be­vásárolni, kenyeret és tejet vinni a másnapi reggelihez. Megvallom, máskor fél kilogrammot vettem, talán szégyelltem ke­vesebbet, nem is tudom. Most húsz deka­grammot kértem, s az eladó jelentőségtel­jesen nézett rám, megjegyezve, hogy meg­szokta már a kisebb kenyérvásárlásokat. Viszont azt is sejtem, hogy azok a többle­tek hova kerültek ezelőtt. Feleségem is rámszólt odahaza, hogy oltsam el a vil­lanyt a kisszobában, ha itt ücsörgök a má­sikban. Teljesen igaz: ha eldobok egy kilo­gramm kenyeret, végeredményben nem­csak a saját kasszám bánja, hanem min­denkié, hiszen az állam pénze mindannyi­unk forintjait jelenti a nagy kasszában. Be­szélgető partneremtől azzal búcsúztunk, hogy legközelebb visszatérünk még arra: vajon igazságosan fizetik-e őt, s mennyit tartana helyesnek munkájáért. Gazdagh István flczél György és Giancarlo Paletta találkozója Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, és Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára talál­kozott Giancarlo Pajettával, az Olasz Kommunista Párt üj Budapest újabb szállodák­kal gazdagodik. A Középü­lettervező Vállalat tervei alapján elkészült a Duna­part II. szállodamodellje. A 374 szobás szállodához 350 embert befogadó étterem, három konferenciaterem, llodák uszoda, gépkocsiparkoló tar­tozik. Emellé másik szállo­da is épül. A kivitelező oszt­rák cég már elkezdte a mun­kálatokat. A szerződés sze­rint az első szálloda 28 hó­nap alatt, a második hat hónappal később készül el. vezetőségének tagjával, aki az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására sza­badságának egy részét Ma­gyarországon tölti. A szívélyes légkörű meg­beszéléseken kölcsönösen tá­jékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, munkájáról és véleményt cseréltek a nem­zetközi" helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Megerősítették, hogy az internacionalista szolidaritás szellemében to­vábbfejlesztik az MSZMP és az OKP közötti elvtársi kap­csolatot és együttműködést. (MTI) Küldöttségünk hazaérkezett Bukarestből Kedden hazaérkezett a Molnár Károly belkereske­delmi miniszterhelyettes ve­zette magyar küldöttség, amely Bukarestben tárgya­lásokat folytatott a Costache Smeu turisztikai miniszter­helyettes vezette delegáció­val az üzemanyagvásárlással kapcsolatos romániai intéz-" kedésekről. A tárgyalásokon mindkét fél kifejtette állás­pontját a bevezetett intéz­kedésekről. Megállapodtak, hogy egy későbbj időpontban Budapesten folytatják a megbeszéléseket.

Next

/
Thumbnails
Contents