Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

15 Vasárnap, 1979. augusztus 5. Űjfajia lakások a rajzasztalon A lakások mérete A lakosságot általában első­sorban az érdekli, hogv mekkorák lesznek a laká­sok. A kérdésre adandó válaszhoz két dolgot szükséges tudni. Az egvik az. hogy az egyes lakás­nagysághoz tartozó alapterülete­ket központi előírások szabályoz­zák. mint ahogy pontosan rögzí­tett az is. hogv mekkora lehet az egves helyiségek, szobák alapte­rülete. Ezektől a tervező nem tér­het el. A másik az. hogv előírták az egves tervidőszakokban épít­hető összes lakás átlagterületét is: az V. ötéves tervben 53 négy­zetméter. ami a VI. ötéves terv végéig mintegy 55—56 négyzet­méterre növekedhet. Ha tehát az építtető nagyobb lakásokat is akar építtetni, ezt megfelelő számú ki­sebb lakással kell ellensúlyoznia. A négyszemélyes lakás területi normája 54—56 négyzetméter, eb­ből a falta lakásból épül ma a legtöbb. Világos, hogy miért. De a tényleges igény nem ez! A kétszobás lakásokba beköl­töző. nagyobb létszámú család rö­videsen ismét lakásigénylővé vá­lik. ugyanakkor a lakások másik hányadában néhány évvel ké­sőbb már csak hárman vagy esetleg még kevesebben laknak. A megoldás kézenfekvő: több na­gyobb alapterületű lakást kellene építeni, és gondolni kellene a ki­sebb létszámú családtöredékekre. Csakhogy az építtetők kezét meg­köti, hogy nemcsak az építendő lakások számát, átlagterületét, át­lagköltségét írják elő számára, de még a szobák átlagos számát is. A szakemberek' már jő ideje sür­getik. hogy a tervezésnél a darab­számról át kellene térni az épí­tendő lakásterület alaoián történő tervezésre. A Szovjetunióban és más szocialista országokban is az utóbbi gyakorlat az általános, mert ilven módon lehet mérsékel­ni a lakáshiány újratermelődését A kérdést — sajnos — az épí­tész. a házgyár, a oanel nem tud­ja megoldani. Annál inkább a tervező felelőssége, hogv hogyan gazdálkodik a megadott négyzet­méterekkel. A szegedi tervezők mindenesetre azt javasolják, hogy az azono6 alapterületű lakások is több változatban készüljenek. Er­re már csak azért is szükség van. mivel a lakásban lakók száma önmagában még nem ad oontos kéoet a lakás majdani használa­táról. Az ötszemélyes lakásban lakhat két felnőtt és három kis­korú gyermek, vagy a szülők, egy nagyszülő és két gyerek, vagy szülők, egy gyerekkel, és egv fia­tal házaspár stb. Ez pedig más és más életvitelt, lakáshasználatot is jelent, a tisztálkodástól kezdve, az étkezésen és főzésen át. egé­szen a hálószobák használatáig. Eszerint az azonos alapterüle­ten belül is eltérő beosztású la­kásokra van szükség. A Központi Bizottság tavaly októberben úgy határozott, hogy olyan lakásokat is építeni kell, amelyekben több generáció kulturált körülmények között tud egy fedél alatt élni. Rajzban megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a 6—7 személyes la­kások között szerepelnek olya­nok, amelyekben egy szoba jól elkülöníthető, és közelében egy kisebb méretű második fürdőszo­ba is van. A tervezők úgy gondolják, hogy a lakás használati értéke nem csekély mértékben a nappali tar­tózkodás. étkezés-főzés kapcsola­ti rendszerének zökkenőmentes megoldásától függ. és hogy ilyen értelemben is szükség van a vá­lasztékra, már csak azért is. mert számolni kell az OTP növekvő érdeklődésével is. A kívánatos persze az volna, ha minden la­kásnagyság esetében volna olyan ' változat, amelyik nagy méretű étkezőkonvhát tartalmaz, ahol a család körülülheti a terített asz­talt. és olyan változat is. amelyik­nek kisebb konyhája és étkezési célra is használható fülkéje, eset­leg előszobája van. A nappali szobában történő étkezés csak átmeneti megoldásként fogadható el. A lakások felszereltsége anvagi okok miatt egyelőre nem változ­hat. de azért a tervezők a jelen­leginél nagyobb kamrákat raj­zolnak a vázlattervekbe, és úgy gondolják, hogv egy újonnan be­vezetendő. kézmosóval felszerelt W. C.-kabln a mosógépek elhe­lyezésének gondját is megoldaná a fürdőszobában. Kétségtelen, hogy a jelenlegi tervcsalád bővítésénél ezeket a célokat nem lehet maradéktala­nul megvalósítani, ahoav félszo­bák teljes körű bevezetését sem. mivel a fejlesztés jelenlegi sza­kaszában nem gondolhatunk a gyártóberendezések azonnali cse­réjére. Az utóbbiak oedig meg­határozzák azoknak a „dobozok­nak" a legnagyobb méretét, ame­lyek osztva vagy osztatlanul a la­kás szobáit képezik. A? idő vi­szont sürget. A városrendezők az Indóház tér vagy az új híd kör­nyékének beépítéséhez már nem­csak korszerűbb, de tetszetősebb épületeket igényelnek — és jog­gal ! A józan alku elkerülhetetlen, hiszen teljes átállásra 1984—85 táján lehet csak gondolni. A házgyári technológiával épü­lő lakóteleoek egyhangúságát, szürkeségét okkal bírálják. Az épületek színezését technikailag mór megnyugtatóan megoldották Magyarországon. Elég Pécsre. Debrecenbe. Miskolcra vagy Bu­dapestre utazni, hogy bátor kí­sérleteket, sőt jó megoldósokat lássunk. Győrben az épületek felületének már egyharmadát szí­nezik. Ennyit és csak azért nem többet, mert az építtető így szab­ta meg a költséghatárt. Szegeden a DÉLÉP hosszú ideig mereven elzárkózott a oanelok festésétől. A legutolsó évben egv kicsit elő­re léptünk. Az eredmény bárkit meggyőzhet arról, hogy nem sza­bad itt megállni. Ne a sereghaj­tókhoz igazodjunk most már. ha­nem az élenjárókhoz! Ez a ter­vezők véleménye. A változatos környezet azon­ban sokkal többet és.mást is je­lent. Szükség van arra, hogy a városrendezők az épületeket úgv helyezzék el. hogy értelmesen használható terek alakuljanak ki. a terek között áttekinthető kap­csolatok jöjjenek létre, és a lakó­területnek könnyen felismerhető tagolása, érzékelhető egvénl jel­lege légven. Tíz év hazai tapasz­talatai. de más országok tapaszta­latai is azt mutatják, hogv ez a törekvés nem mond ellent a tö­meggyártás törvényeinek. Az igaz. hogv a tervezőnek is meg kell tanulnia a leckét! A nagvobb változatossághoz nem a külön­féle elemek nagv számára, hanem jól kombinálható, egymással sza­badon kicserélhető, részleteiben variálható elemek sorozatára van szükség. Nem cél, hogy min­den ház más legyen, de reális igény, hogy lényegében ugvanaz a ház helyről helyre más köntös­ben jelenhessék meg. Szükség van arra. hogy az épü­letek magasságát is változtatni lehessen. Vannak helyek, ahol a tiz emelet sok, a négy kevés. Épí­tészeti szempontból tarthatatlan, hogy az úi városrészek úgv néz­zenek ki. mintha valami égig érő fűnyírógép nyírta volna meg őket. A kérdés gazdasági természetű: hány lakás lakói használhatnak egy liftet? Megfelelő alaprajzi szervezéssel — a tervezőknek er­re . is van elképzelésük — való­színűleg 6—7 emeletes épületek is gazdaságosan építhetők lenné­nek ott. ahol ilyenekre van szük­ség. Az elmúlt évek városépítési gyakorlatának egyik legfonto­sabb tanulsága talán mégis az. hogy a lakóépületeket nem sza­bad egymástól elszigetelt, önálló építményként kezelni. A lakások­nak szükségük van napfényre, de a lakónak szüksége van olyan ut­cára is. ahol védve van a jár­müvektől. ahol sétálni, emberek­kel találkozni lehet. Szükség van arra. hogy a lakótelepnek legyen olyan része, amiről érezzük, hogv „kint" és olyan része, amiről azonnal tudjuk, hogv „bent" van. Legyen a házak közt tágas tér és intim sarok, olyan hely. ahol a gyerekek ricsajozhatnak és szöglet, ahol pihenni, diskurálni lehet. A terek ilyenfalta tagolása megköveteli, hogy az épületeket viszonylag szabadon lehessen kap­csolni egymással. Nagyobb össze­függő egységekre ugyanúgv szük­ség van, mint kisebb, érdekes körvonalú épületcsoportokra. Az elmúlt években sokat pró­bálkoztunk, hogy a lakóházak legalább egy részének földszint­jére üzletek kerüljenek. A kísér­let nem járt teljes sikerrel, mert csak olyan kisméretű üzlethelyi­ségek voltak kialakíthatók, ame­lyek nem nyerték meg a keres­kedők tetszését. A tervezők úgy gondolják, hogy ezen a nehézsé­gen úrrá lehetnénk, ha az üzle­tek helyén a falakat pillérekkel helyettesítenék és az építtető a tervezés időszakában előre tisz­tázni tudná az üzlet majdani rendeltetését. Mindenesetre a földszinti kirakatok látványa aligha nélkülözhető eleme a városias környezetnek. Nagy fába vágta a fejszét a Bertalan Sándor vezette tervező­csoport. és ez hosszabb időre ki­jelöli számukra a programot, hi­szen rövidesen hozzá kell fogniuk a hosszabb távra szóló elképzelé­sek megfogalmazásához Is. Hogy a vázolt elképzelésekből mi és mikorra valósul meg, persze nemcsalt rajtuk múlik. Biztató, "hogy a DÉLÉP és a Szegedi Ter­vező Vállalat a közelmúltban megállapodott abban, hogy a ter­vezés menetét a jövőben úgy szervezik, hogy a \két vállalat szakemberei ott és abban tudja­nak hozzájárulni a közös munká­hoz, amiben a legtöbb tapaszta­lattal rendelkeznek. A tervezők abban, hogy milyenek legyenek a lakások, lakótelepek — egyszóval, hogy „mit" építsünk —, a kivi­telező pedig abban, hogy e tár­sadalmi, gazdasági és műszaki célokat „hogyan" lehet leghaté­konyabban és legtakarékosabban megvalósítani. Nyilvánvaló azonban, hogy a nagyobb választási lehetőség az építtető és beruházó szerv.ek munkáját is szaporítja. A legfon­tosabb döntésekhez a tervezőtói több segítséget kell kapniuk, mint eddig. A lehetőségek közül csak akkor tudnak majd jól válasz­tani, ha a tervező részletesen ér­tékelhető változatokat tár elébük, és tanácsokat adhat már a terve­zési program összeállításához is. BORVENDÉG BÉLA Polner Zoltán Ünnep előtt Felszakadt örömű táj. Asszonyaid kezén fénytörést játszik a szappan pikkelyes habja: zölden gőzölögnek a szárítkozó fák a napban s a faluk széles teknőiben tisztára mossák az apró házakat s kiteregetnek az országút rézszín drótjára a csillagok alatt. Pákolitz István Diófa Szép ha ki ideiében ültet diófát árnyékába ülhet betakaríthatja gyümölcsét és remélheti hogv az a bizonyos hat szál deszka is kikerül belőle De még szebb ha ki már biztos benne hogv nem ülhet árnyékába a diót sem törheti föl s az is mindegy miiven fából tákolják össze a végső ágynak valót és mégis ültet diófát. Filemile a liftben v régre megkaptuk az új la­kást az új lakótelepen. Igaz, kicsit nehezen ment, már úgy értem, a kiutalás után is, mert az építőipari vállalat nagy ravaszul először azt mond­ta, hogy a Kukubenkó Lajos u. 7. szám alatti, tizedik emeleti lakás a mienk. Felmásztunk a tizedikre, megnéztük a lakást. Sajnos a padlószőnyeg helyén kukoricacsuhé volt, kicserélésére a vállalat népgazdasági szem­pontból nem tehetett ígéretet, így kicseréltük magunk. Hideg is volt a lakás, mert hiányzott az északi fal. Fölépítettük. Ekkor megjelent a vállalat embere, és röhögve közölte, hogy ez csak tréfa volt, lakásunk ugyanis a szemközti Eszcájgfal­vy Turul utcában van, de szin­tén a tizediken. Itt már nem tudtunk felmász­ni, mert a hetedik emelettől fel­felé még hiányzott a lépcső, de ígérték, hogy az egyéves garan­cián belül mecsinálják, vagy ha nem. akkor bőséges, körülbelül százötven forintos kártalanítás­sal kifizetik a lakás értékromlá­sát, ami abból fakad, hogy lép­cső hílén lakhatatlan. Tovább csűrjem-csavarjam a dolgot? Megcsináltuk a lépcsőt. Ekkor ismét meglelent a vi­gyorgó ember, és közölte, hogy sajnálatos félreértés folytán a Filemile Aranka utcában lakunk. Ekkor már szerettem volna a pofalemezét kissé elegyíteni az Dmitro Pavllcsko ukrán költő Gólyák Gólyák járnak a lóherében. Piros lábuk elő se villan. Ring szép fehéren csak a törzsű' Elérhetetlenül lebegve. Mint réges-rég vízre bocsátott Gyerekkorom papírhajói.., Ez az öröm — kibírhatatlan! Mert visszatér hozzám a flott; Elmúlt idők tájairól. És hozza drága rakományát A hajóűrben — csak nekem! Lábalok cioőstül-ruhástul A zöld tengerbe, nincs türelmem Hogv bevárjam őket: kitárom Két karomat e víz fölött Talán hajókötél leszek csak. De lehet, hogy úszódaru. És nagyváros is lehetek még. Mely hajókat fogad: szerencse Gyémántjaival látszhat ekkéoo. De mi történt? Fregattjaim mo:­Fekete-fehér szárnyukat mind Megemelik, s az óceánból Piros lábak tűnnek elő. És e gyors szárnvlebegtetésre Arcom sápadva dermed ... Állok A lóherében, s egvre látom: így fog eltűnni életem. Fénylő kéksésben egv madár. (Tandori Dezső fordítása) épület előtt található nagymeny­nylségű cementtel, de nem ug­rálhattam, hiszen végül is mi is Sárosak vagyunk. Az történt ugyanis, hogy különböző álneve­ken összesen tizenhárom OTP­gyereket vállaltunk, így a beköl­tözéskor még az OTP fog ne­künk tartozni a lakásért hatvan­ezer forinttal. Mentünk a Filemile utcába. Kiderült, hogy itt maga Filemile Aranka a gondnok, mert e ház­ban már gondnok is van. Mond­ta, hogy várjunk egy kicsit, mert nem akarja bekapcsolni a liftet, míg össze nem gyűlnek a lakók, össze is gyűltünk, harmadnapra. Addig az éhesebbje egymást et­te. Filemile, mielőtt bekapcsolta a liftet, mozgalmi dalokat da­lolt, a Bunkócskát többször is. Végül feljutottunk a tizedikre. A sámlit és a táskarádiót, valamint a varródobozokat gyalog kellett felcipelnünk, mert a gondnoknő közölte, hoáy a lift esetleges túl­terhelése miatt a bútorokat — úgymint sámli, táskarádió, varródobozok — tilos az elektro­mos vezérlésű felvonón szállíta­ni. amely csak háromszáz kilóra hitelesített. Ehhez csak azt sze­retném hozzátenni, hogy Filemi­le Aranka, a lift rendszeres használója háromszázharminc kiló. Megmértem, mikor a lá­bamra lépett. No. felértünk a lakásba, kinyi­tottuk az ajtót, tokostul. Jött ve­le a fal is — masszívan beépí­tették. A lábasokat, fazekakat becsomagoltuk az elősZobaszek­rénybe, amelyből utóbb kiderült, hogy konyha volt. Ezek szerint az első ebédet viszont az előszo­baszekrényben főztük meg. Különösebb rendeltetésszerflt­len hibát nem találtunk, legfel­jebb ha annyit, hogy valahány­szor kinyitjuk a fürdőszoba csapját, lehúzza magát a vécé. Hogy mi történik, ha lehúzzuk a vécét, nem tudom, még nem mer­tük kipróbálni. A másik érdekes megfigyelé­sem, hogy balkon helyett levegő vaa Tíz emelet magas. Addig is. míg legközelebb elmesélem, milyenek a lakók, ne csodálkoz­zanak, ha hallanak rólam. Azt hiszem, rövidesen megmutatom Filemile Arankának, milyen a panoráma a tizedik emeleti bal­konról. SZÁNTÓ PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents