Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

Vasárnap, 1979. augusztus 5: í.X Három generáció a méhedben Tóth Józsi bácsit keresem algyői otthonában, de a fészer előtt, amelyen át a kertbe lehet jutni, álljt parancsol egy figyelmeztető tábla: „Vigyázat! A méhek megközelítése életveszélyes és halálos!". Fia, ifjabb Tóth József siet segítségemre. vele megyünk a kaptárakhoz. ahol édesapja dolgozott unokájával, a legifjabb méhésszel, akit ugyan nem Józsinak, hanem Zsoltnak hívnak. A kaptárak előtt egy kerek, kúpos tetejű pléh edényből füst száll a levegőbe. — Helyettem a füstölő pipál, hogy szelídítse a méheket En magam nem dohányzom, de arcvédőt sem használok. A méhek kezelése nyugodtságot kíván, nem szabad kapkodni — mondja Józsi bácsi. — S a fészer előtt az a komoly figyelmeztetés? — Higgye el, hogy az emberi testen vannak olyan pontok ahol a méhek szúrása akár halálos is lehet. — Most mit csinál? — Dolgoztatom a méheket. Apám tanított arra, hogy sokat kell építtetni a méhecskékkel, mert akkor nagyobb utódok születnek, 120 milligrammosak. Egyébként huszonegy napra kelnek ki, mint a kiscsirkék. Az anya tizenhat, a here pedig huszonnégy napra kel ki. Ha a méhész három évenként cseréli a lepjeit, akkor harminc hártyaszerű réteg marad vissza, de ugyananynyi betegség csírája is ott marad, s akkor már csak 0,80 milligrammos új méhek jönnek a világra. Ezért sem szabad kényelmeskedni. — Hány méh családja van? — Most negyven családdal dolgozom , — Vajon hány méhecske tartozik egy családba? — Ügy számoljuk, hogy 1 kilógramm, ami körülbelül 10 ezer darabnak felel meg. Ez függ a kaptárak nagyságától' is. az én kaptáraim az úgynevezett kisbocsnádiak. Különben amit itt lát, azt magam csináltam, akaptáraktól a keretekig, ami csak a méhészethez tartozik, saját készítményem. Józsi bácsi összepakolja szerszámait, visszateszi a kereteket, s azt javasolja, hogy menjünk be a műhelyébe, ott nyugodtabban beszélgethetünk. A tágas műhelyben nagy kádak, pergetők. kannák, s olyan fölszerelés, hogy akárrpelyik asztalosműhely megirigyelhetné. Sőt múzeális értékű öreg traktor is látható a műhelyben, arhely ma is kiszolgálja a mestert hajtómasinaként. Egy füzetet lapozgat közben, amelynek boritójára az van írva, hogy debreceni méhésztovábbfcípző tanfolyam 1967. — Mi szüksége egy öreg méhésznek továbbképzésre? * — Mindig tanul valami újat az ernbar. Előkerülnek régi fényképek, iratok, oklevelek. A Tóth család ha a kis Zsoltit is méhésznek tekintjük, immár az ötödik generációnál tart a méhészkedésben. Józsi bácsi apia az első szegedi mézértékesítő szövetkezetnek alapítója is volt. Lapozgatjuk a számos oklevelet, bizonyítványokat. A kiváló méhészetért, a 150 százalékos teljesítésért, a kezdő méhészek tanításáért ... ilyenek és ehhez hasonlóak az elismerő díszes iratok. — Józsi bácsi hogyan lett méhész? — Az apám. meg a nagyapám mellett tanultam, mellettük lestem el a tudnivalókat, a gyakorlatot De ne vegye dicsekvésnék, nekem megvan a szakmunkásbizonyítványom is, kitűnő eredménnyel. Mesél Józsi bácsi a nyári vándorlásokról. Régóta járnak a Karancs hegység tájaira. Elmondja, hogy mi minden szükséges a méhész számara. Alapos és igen szakszerű magyarázatot kapok a kaptárszerkezetekről, a keretek elhelyezésének módszereiről, amelyek ügy hajtogathatók, mint a könyv lapjai. „A lapozó rendszerű, hátsó kezelésű kaptárak a jók." — * Mennyi mézet „termeltek" méhecskéi az idei vándorláskor? — Tiz mazsára szerződtem, azt teljesíteni tudom. — Az árak? — A virágméz 26, az akácméz 29 forint kilogrammonként. Persze nem tagadom, kapunk kedvezményeket a fuvarhoz és a cukorvásárláshoz. — Elegendő-e a megélhetéshez negyven méhcsalád szorgalma a méhész munkájával együtt? — Nem elegendő, ez csak kisegítés a családi költségvetéshez. — Milyenek a méhecskék? — A méhektől még az ember is sokat tanulhat, szorgalmat, pontosságot, nyugodtságot. S ne feledjük el, a méhek az emberisegnek nagy segítői, különösen a beporzasok idejen, csak az a baj. hogy sok gazdaság ezt nem vtszi figyelembe, pláne a fiatal agronómusok. Hiába mondjuk mi, hogy ne akkor permetezzenek, amikor a virágzás tart, olykor semmit sem ér a kérésünk. — Hogyan van az, hogy a méhészt nem csípiK meg a mehek? — A jó barátot, az istápolójukat megismerik. — Meddig elnek a méhek? — Nagyon rövid életűek, négyöt hétig maradnak eletben, de ha viharos szélbe kerülnek, előbb elhalnak. — Cgy hallottam, hogy méhek életében pontosan betartandó szabályok érvényesülnek. Hogyan van ez? — Ez így igaz. Egyik 6zabály, hogy a méheknél nincs szociális otthon, amelyik nem dolgozik, azt elpusztítják. Kifinomult a színérzékenységük. Ha egyik fölfedez egy színt, „szól a többieknek" s a család követi, dolgoznak, s ezután csak azt a színt figyelik. Ha elrepülnek a virágokra, pontosan visszatalálnak a kaptárukhoz. Ha fúj a szél. a föld közelében röpülnek, s van egy folyosójuk, mint a repülőjáratoknak. A méhek légifolyosója 5—10 méter széles, csak azon utazgatnak. így meg lehet különböztetni ivó- és munkafolyosókat. S azt tudja-e, hogy milyen játékosak a fiatal méhecskék? Még diszkóznak is, „örömtáncot" járnak, rezegtetik a szárnyaikat és szépen táncolgatnak. Szeretik a tisztaságot, se a kölnis embert, se az izzadósat nem viselik el. Azután szigorúak is a méhek egymáshoz, nincs pardon, nincs kibúvó a munka alól. Örök állnak a kaptár bejáratánál, s szabályszerűen igazoltatják az érkezőket: „Üresen nem! Mézzel igen!" S nem lehet ide-oda költözgetni, másik kaptárba szállni. Még egyet hadd mondjak, gyűjtéskor nagy meleg van a kaptárban, de a méhek fölváltva hűtik a bejárati lyukat, szárnyaikat úgy pörgetik, mint egy parányi ventillátort. Az ifjabb Tóth József géplakatos a vízügyi igazgatóság tápéi gépműhelyében, de szabad idejében éppen olyan szervedélyes méhész, mint édesapja. Neki is negyven családot kell gondoznia. „Vándorláskor rámegy a szabadságom, a szabad időm. Fölülök a motorra és hajts 200— 300 kilométert Vagy jön a távirat, siess, fiam. pörgetni kell." S a legifjabb sem marad el apjától, nagyapjától. Persze megértő feleségre van szüksége a méhésznek, hiszen első útja nem az asszonyhoz vezet,. hanem a kaptárakhoz. — A mézről azt tartják, hogy gyógyító hatása is van. — Jól tartják, mert ezt magam is tanúsíthatom, — válaszolja Józsi bácsi — hiszen a méznek, méhecskéknek köszönhetem az egészségemet. A világháborúból betegen, asztmásan tértem haza, s a méz és a méhecskék gyógyítottak meg. Receptet mond Józsi bácsi felesége: — A tormás méznek van a legnagyobb gyógyhatása. A mézet, nagyon parányit lábosban tűzre teszünk és tormával keverjük, majd ahhoz később nyers mézet öntünk. Megfázáskor hatasos. A műhelyből visszatérünk a kaptárak birodalmába. A három generáció férfi tagjai munkához latnak. Zsolti a füstölöt kezeli, egyelőre csak ennyit szabad neki a szakmából gyakorolni. GAZDAGH ISTVÁN A derelye A

vékonypénzű, de spórolós családfő kirúgott a hámból, megunta a mindennapok teás, kekszes vacsoráit és derelyézhetnékje támadt Nyomban közölte asszonyával óhaját, amitől az menten mérges lett Nem elég, hogy többletmunka, mint a szokványos, még pénzbe is kerül. Ennek ellenére — miért is veszekedjenek apróságokon — elővette a gyúródeszkát Közben nem mondott le titkolt tervéről, hogy menetközben azért szépen lebeszéli a haspókot erról a pazarlásról, már csak azért ls, mert fogyókúrázik. Miután tapasztalta a házastárs. hogy a tárgyi feltételek adottak — van lábos, liszt zsemlemorzsa meg cukor —, más oldalról próbálkozott A garasosság előnyeit feszegette: — Aranyom, megengedhetjük mi most ezt a váratlan kiadást? Tudod, most emelkedtek az árak és hónap vége van. Nem volna mégis célszerűbb a mára betervezett menü. tea, keksszel? — Arra gondolsz, drága, sokba kerül az a két levél tészta, ami a mai barátfüléhez kell? — incselkedett a férj. — Többek között igen. — Győzzön meg. hogy nagyon megéheztem rá! — Mások is a hasukon spórolnak. Nagyon jól tudod, ezután még jobban összehúzzuk magunkat — Édesem, ezeket még régi árakon vettük, lényegében nem veszítünk sokat A házbeli kissé Ingerültebben: — Látod, te egyáltalán nem tartasz lépést a fejlődéssel. A kolbászsütó a kétnapos kenyeret is az új árán adta a változások után. Ne is mondja, van is neki mindene szépem — Az egy kizsákmányoló, te is nagyon jól tudod, édesem. Neki szüksége van a gazdulásra. Nem a lemaradását hozza be. mint mi. A családfő tovább hergelte magát: — De én enni akarok, tündérem, nem gazdagodni. Ne tegyük magunkat másokhoz. Különben is a mi lisztünk meg a cukrunk a mai vacsoránál segíti a népgazdaságot. Ha jól belegondolsz. Jobbnak találta az asszony, ha engedelmeskedik — mielőtt még nem fajul a mai este is a szokásos vacsora előtti szemináriummá —, és eleget tesz az ehes has kérésének. Csak kimondottan azért, mert vég nélkül gyűlöli a lelkifröccsöt és a meggyőzés házi módszereit. — Igazad van, aranyam, valóban is ki tiltja, hogy megegyük hét elején az ünnepi kalácsnak valót? — És máris keverte a lisztet, a tojást, a sót meg a vizet. De menetközben mégegyszer megörült. Nincs töltelek a derelyébe. Se lekvár, se túró. se mák. Majd az új kiadas elveszi a haspárti kedvét a dínom-danomtól. Közölte is gyorsan, hátha még nem késö. _ — Elteszem nylonba, vasárnapig eláll — hagyta félbe a munkát. Az ember lebeszélte, mivel lapult a zsebében egy kis dugipénz. Fogta a bevásárló szatyrot és leszaladt a boltba. Ott a másik ^úszását is be kellett dobni a közösbe, mivel a választék csak a nagy üveg lekvárból állott. Kedvére valót nem talált, oda a két húszas is. de legalább elveri este az éhét. Fütyörészve ment föl az emeletre. ahol újabb meglepetés és vele együtt újabb parancs érte. — Ha enni akarsz, édes. hozzál gyufát, hogy meggyújtsam a gázt. Azt már mondani se kell, hogy mikorra leért, a bolt bezárt, és így a legközelebbi beszerzőhely a kocsma, ami az új városrészhez legalább félórai járás. Buszszal annál jóval több, mert e6te már több járat kimarad. Nehezen telt az idő, az Igaz, de a derelye gondolata mindent feledtetett. Ahogy ment a vékonypénzű családfő állandóan a finom lekváros barátfülét látta maga előtt. barnára pirított morzsával, porcukorral- Azon vette észre magát, olyan, mint a gyerek, apró örömökből is nagyokat csinál. A csapszéken régen látott katona barátjába botlott, aki egyből a feleségére panaszkodott. hogy neki bezzeg sose főz az vacsorát, akármit is balhézik össza Majd meglátod komám — intette két nagyfröccs mellől a haver —, előbb-utóbb te is így jársz. Eleinte én is gyufáért jártam ida A bajtársi intelem ellenére hazaérve mindent úgy talált, ahogy gondolta. Az asztalon sorbarakva, kockára vágva a csupasz derelyék. Hetet számolt belőlük. Nem tartotta soknak, az igaz, de elég formásak és tömöttek voltak ahhoz, hogy elég legyen belőlük vacsorára. Míg a forró vízben puffadtak a derelyék, elmondta kálváriáját bázbelijének, aki még rátett egy lapáttal, hogy leégett kozmás lekvárt vásárolt, és ki kell dobni az egészet. A barátfüle még cukorral elbírja valahogy, de a gyerek nem ette meg kenyérrel se. Természetesen ez nem lehetett akadálya a derelyézésnek. Készült is az gyorsan, sercegett a zsemlemorzsás zsír, penderedtek benne a barna derelyék. Kinekkinek a szája szerint, kevés lekvárral, sok morzsával, sok lekvárral, kevés morzsával és bunda nélkül, cukorral. Elosztva testvériesen: hármat az apának, hármat az anyának és egyet a kicsinek, aki időközben fölébredt az illatokra. Nem is sokat, teketóriázott az apróság, mert. szépen egymásután betörölte a derelyét. Mind a hetet Az apa megmerevedett, szólni se tudott a látványtól. A feleség volt a fürgébb: — Latod, aranyom, mégiscsak jobb lett volna a szokásos, mert a gyerek nem szereti a kekszet MAJOROS TIBOR A csali Üjra rákaptam a horgászatra, és föltárult előttem egy egészen különleges világ, amelyben másfajta emberek élnek, mint amilyeneket megszoktam mindennapjaimban. Egy dolgot már előre is kijelenthetek, a horgász népség sokkal összetartóbb, mint bármely más csoportja az emberiségnek. Az egymáé iránti udvariasság, megértés, segítőszándék oly magas tökélyre emelkedett, amilyenről akár a vallási, vagy a politikai áramlatok legfeljebb csak álmodnak. Ha két horgász szembe találkozik egymással a legkeskenyebb úton. a legszélesebb gépkocsijával, akkor is szépen elférnek egymás mellett, s olyan példával még nem találkoztam, hogy egymást fenyegették volna, vagy kocsijaik lámpáit villogtatták volna. A megértésnek ennél szebb példáját aligha tudná bárki is fölemlíteni a mai motorizált világban. De mint ahogyan minden véges, úgy a horgászmegértés sem végtelen. Amikor a szakmai fogások legbensőbb, s a gyakorlatban hosszú évek során tapasztalt előnyeiről lenne szó. a legmegértöbb horgász is bezárkózik önmagába'. s vagy nem mond semmit. vagy elmotyogja a mindenki által jól ismert általánosságokat. Mit akarok ezzel mondani? Azt. hogy csalódások is érik az embert, még akkor is, ha horgász, sőt a fentebb említett jótulajdonságokat sorra megcáfolhatom. Rájöttem egy olyan „kétéletűségre", amelynek a választó ösvénye pontosan a vízpart előtt húzódik. Egészen másképp viselkednek az emberek az ösvényen innen és azon túl. Nézzük meg részlete-, sebben őket mind a két oldalon. ösvényen innen. Ha kiskocsmában találkoznak egymással, testvéreknek gondolnák őket, oly barátságosak, kedvesek. Elmagyarázzák legutóbbi fogásaikat, s ha az egyik mond három kilósat, a másik mond négy kilósat, ha az egyik süllót fogott, a másik harcsával tért haza. Hangosan nem vonják kétségbe társuk szavát, állítását. legfeljebb magukban lejjebb szállítják a kilóleat. a szálka nélküli halakat szálkásokra degradálják. önmagukban azonban elismerik, hogy a kis hal is jó hal. A baj akkor áll elő. amikor a szomszéd asztalnál is szakavatott horgászok ülnek. Örök téma a fölszerelés és a csali. A teleszkópos botok reneszánszukat élik. s csak Musztadhoroggal érdemes kezdeni. A csalik használata külön irodalmat érdemel. Puha kukorica, kemény kukorica, tejes kukorica. De csak egy szemet a horog hegyére, ne egy szemet, érdemesebb fölfűzni négyet-ötöt. A gilisztát csokorra rakjuk, dehogy csokorra. csak egyet, és szépen hosszába, úgy. hogy a vége lelógjon a horogról. Paprikás kenyeret, sajtos kenyeret. tpjásos galuskát, vaníliás galuskát. önetetővel. önetető nélkül. Mindenki bólint a másik javaslatára. legfeljebb példákat mond. milyen sikerei voltak saját módszereivel. Koccintanak egyet, és megjegyzik, hogy a mai húsárak és halárak mellett a horgászat nem szórakozás, hanem létkérdés. ösvényen túl. A közeli állásban már ülnek. Készülődik a szomszéd bedobni. Vigyázzon, mert ráhajítja. Nem damilt akarok fogni, hanem halat. Volt valami kapás? Semmi. A szomszéd harminc méterre dobta, de tanácsot ad. Elég tizenöt, ott fogták a múltkor is. de kissé jobbra. Ott mindig etet az a szemüveges, parittyával lövöldözi be a gombócokat. Persze, nem oda etet az öreg. hanem kissé balra, ahová a szomszéd dobálja a horgát. A kezdő már hatodik napja ücsörög a jobb oldali állásban, az eredmény nulla. A szakavatott összepakol, haltartójában két darab másfél kilós ponty. Búcsúzáskor nem hagyja ki a ziccert, jók lesznek az alaplébe. tegnap fogtam egy ötöst, meg egy tizenegyest. Jó fogást kívánok, és azzal elmegy. G.L