Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

14 Vasárnap, 1979. augusztus 5. A szöregi kertészet úttörői Hordóutca Újrakezdés Csongrádon Vörösbor-bázis születik V

alaha ipari fejlődésünkre voltunk büszkék mindenekelfitt, s nagyjából az utóbbi egy évtizedben fedeztük föl ismét, hogy kiváló mezőgazdasági adottságaink révén hagyományos termékeinkkel is újra van mit keresnünk a világpiacon. Például a nem tömegtermő, de nagyon Jő minőséget adó magyar búzával, amely a nyugati élelmiszer-forgalmazási előírások következtében egyre magasabb áron értékesíthető. De nem csupán a gabona kínál új lehetőségeket Ügy tűnik, boraink és a világpiac is az utóbbi évtizedben kezdik újra felfedezni egymást Hajben nyilván az is közrejátszott, hogy történelmi borvidékeinken meghonosodott, magóra talált és elterjedt a nagyüzemi gazdálkodás. szőlőtermesztés, s hogy ezek •z új ültetvények jobbára az utóbbi évtizedben fordultak termőre. Ha jó borainkról faggatjuk a témában valamennyire is jártas idegent, minden bizonnyal fölcsillanó szemmel említi majd a tokajit, esetleg még megemlíti Hegyalját. a Balaton-felvidéket, netán még Sopront és Villányt, mint nevesebb bortermő vidékeinket. Többre már aligha futná ismereteiből. S így vagyunk többnyire ezzel itthon is, pedig időközben, szép csöndben az Alföldön is komoly változások történtek. Hiszen például a hajósi borok egyre komolyabb hírnevet szereznek maguknak. Sőt, akinek már volt szerencséje, s találkozhatott Csongrád új vörösboraival, az azt is tudja, hogy a megye boráról Jó hfrű városában is születőben van valami új. A Dél-Alföld! Pincegazdaság csongrádi pincészetében Rácz Lajos pincevezető és Antal János művezetőt faggatom arról, mi volt az oka a jókora pauzának, amikor évekig alig lehetett hallani valamit a csongrádi borvidékről. mive! teljesen eltűntek a piacról a korábban oly jó nevű boraik, mint a csongrádi nemes kadar. A legfőbb gondot ott is a fajta okozta, a kadar, amely uralkodó fajta volt Csongrád környékén. Kisüzemi körülmények között még megfelelt, hiszen egyegy Jó évben 15—16 fokos, kiváló minőségű vörösbori is adott. Am nagyüzemi körülmények között már erőteljesen romlott a minősége, s e szőlők borának mélyvöröse már többnyire a rosé halványsásába olvadt. Ráadásul érzékeny is volt a fajta, s szüret előtt elég volt egy néhány napos eső. hogy a tőkéken rothadjanak el a szemek, legyen szó kis-, vagy nagyüzemről. A sok gond. baj alaposan csökkentette a termelési kedvet, annál is inkább, mivel a 60-as évek végén, a 70-es évek elején teljesen visszaesett a piacokon a vörösborok iránti kereslet. Közben azonban sokat változott Európa-szerte az életmód, az étkezési kultúra, s rohamosan megnőtt a vörös borok iránti kereslet itthon és külföldön egyaránt Ismét érdemes lett tehát vörös borral foglalkozni, csakhogy a régi kadarkultúra föltámasztása reménytelen, lett volna, no meg haszontalan is. Így Csongrád környékén is új fajtákkal próbálkoztak, a kékfrankos és a cabernet meghonosításával. Ezek, mint kiderült, nem olyan érzékenyek az időjárás szeszélyeire, egyenletesen jó minőségű borokat képesek adni, s kiválóan alkalmazkodnak az alföldi körülményekhez. A pincegazdaság tehát a Petőfi és a Vörös Csillag Tsz-szel kooperációs telepítésekbe kezdett 1975-ben. Ügy tervezik, hogy 19113-ig 250 hektár vörös bort adó szőlőt telepítenek közösen. Igaz. drága mulatság a szőlőtelepítés, de közösen már boldogulnak vele a szövetkezetek. Hiszen az állam Somogyi KArolyné felvételei .tartályutca a csongrádi pincészetben !s ad rá dotációt, s az azon fölül fönnmaradó költségek 49 százalékát a pincegazdaság fizeti. A kistermelők is egyre-másra telepítik újra kiöregedett ültetvényeiket, s már ők is elsősorban kékfrankost és cabemetet telepítenek. Eddig csak nagyon kevés fordult termőre az új telepítésekből, de aki kóstolta már Csongrád új vörös borait, szép jövőt jósolhat nekik. Hiszen, alighogy megszülettek, hazavitték a megyei borverseny két aranyérmét a négy közül. Tehetséges, sokat ígérő újszülött tehát Csongrád két új bora. Igen ám. csakhogy a vörös borhoz más földolgozósi technológia szükséges, mint a fehérhez. Márpedig a csongrádi pincészetben inkább fehér borokkal foglalkoztak az utóbbi években, hiszen például szemelt rizlingből van jókora szovjet exportjuk is. Am a vörös boré a jövő azon a tájon, csakhogy egyelőre pénzük nem futotta a szükséges nagyarányú fejlesztésekhez, összedugták hát fejüket a Május 1. szocialista brigád tagjai, a sok-sok ötlettel közösen kidolgoztak egy olyan technológiát a vörös bor erjesztésére, amely révén — ideiglenesen — meglevő berendezéseikkel is jó minőséget érhetnek el. Üj szakasz kezdődik tehát a csongrádi borvidék, életében, amely vörösbor-bázisa lesz a délalföldi szőlőkultúráknak. Biztató kezdet a két aranyérem, s az a kiváló minőség, amely már így is hírt szerzett másának az ország szakemberei között. Pedig, jószerével még piaci forgalomba se kerülhetett, hiszen csak most fordulnak termőre az első telepítések. Rácz Lajos pincevezető véleménye szerint most hírt kell szerezniük boraiknak: tetézve,kamatostul visszaszerezni elveszített nevüket. Az új fajták, a valóban kiváló minőség, a lelkesedés és a szakértelem minden bizonnyal jó fedezete lesz e szándéknak. Az már bizonyosra vehető. hogy a csongrádi vörös borok hamarosan népszerűek lesznek itthon. A világpiacon vörös bor iránti kereslet pedig azzal biztat, hogy a csongrádi borok néhány év múlva a külföldi piacokon is sok vevőre találnak majd. SZAVAY ISTVÁN Soroksári H. Gábor Weöres Sándorhoz Bús-szemű hfrhoző. tanító bölcs: mosott síró. közönvarcú emberbajos, tó lestél férget és emberi láttál, ki néztél embert és férget láttál. Ki tudla milyen erők örökké zabáló labirintusában kerested a nemlétező választ és szó nélkül megtudtad. Lakkcipőcrkéddel indultál a hosszú útra. (komisz gyerek) és némán érkeztél, erőscsontú mezítlábas. Mindenki tudta: igazad van. Érted a veréb szavát. — szürke barát — a kövekkel is jói megvagy, mint csiiiagfivéreid. Füledben vastollú. Plútói szárnyasok élnek ,és mindig zenélnek. A transzformátorok zúgásával is tisztán hallod önnön objektív zenédet. A homok nedvessé teszi a .tengert, a tompa elvágja az élest, az elefántcsillag minden, minden árnyékra fénvt szór. Iloratius-i láng vagy Te. hatalmas történelem kerekeken. A nép tol. TE meg csak „guri-guri" N

incs bizonyíték, hogy a századfordulótól virágzásnak induló újszegedi és szöregi rózsa- és gyümölcsfatermesztés közvetlenül összefüggene a 18. és 19. században — egészen a dohánymonopólium bevezetéséig. 1851-ig — nagyban termelt dohány belterjes kultúrájával. Anynyi valószínű, hogy az a készség, ismeret, tudás, amelyet a dohánykertész-társadalom egy-másfél évszázadon át fölhalmozott, alkalmas volt mind a hasonló munkát kívánó paprika-, mind a rózsa- é$ gyümölcsfatermesztésben való fölú.iulásra. Kertkultúráról Reizner várostörténetében találjuk az első adatokat. A gyümölcstermelés továbbfejlesztésére a városi tanács a múlt század hatvanas éveiben Ilattyason faiskolát állított föl. Fiala Antal városi kertész 1872ben 2300 áarab alma- és 2800 darab körteojtványt adott el kistermelőknek. Szűcs- Mihálytól. Szeged mezőgazdaságának történetírójától meg azt tudluk, hogy Fiaiával együtt 1863 körül Rácz Ferenc a Bánomkertben. tehát a nagyállomás környékén, a vasúti töltésen túli területen nevelt nagy mennyiségű facsemetét. Innét — sajnos, nem tudjuk, mikor — Üjszegedre tették 6t a faiskolát. 1914-ben már mintegy 140 hold faiskola volt itt. Forgalmukat megkönnyítette az 1903-ban létesített újszegedi vasútállomás. Szalóky István (A szegedi faiskolák története. 1955). megírta, hogy az újszegedi rózsatermesztésnek Pilllch Kálmán (1840— 1922), a híres ügyvéd és városatya volt az elindítója 1871-ben, rózsakertjével. Kevéssel ő utána Vánky József (1049—1941) főreáliskolai tanár, akiről tanítványa. Balázs Béla önéletrajzában (Álmodó ifjúság, 1946) nagy szeretettel emlékezik meg. a Fürj utcában már rózsát is és gyümölcsfát is nevelt. Neki volt inasa, majd a 90-es évek elején üzlettársa Szabó István. 1896-ban önállósította magát: utóbb 1928-ban Kübekházára telepítette ét faiskoláját. Két veie, Rozaonyi Géza és Iványi Aurél folytatta működését. Szabó Istvánnal egyidejűleg Horváth Mihály és fia. Horváth István, továbbá Szögi Benjámin és Sándor János fogott mé« rózsatermeléshez. faiskola ültetéséhez. Demeter Ferenc (1876—1949) 1900-ban alapította meg kertészetét. Az. idő tájt kezdte Zsembery Károly (1879—1942) is. Ezek a kertészek vagyont szereztek eleinte munkájukból, utóbb mások munkájával is. Az első szöregi kertész az Újszegedről 1901-ben kiköltözött Kovács Márton (1877—1956). a későbbi (1922—1929) községi bíró volt. Hirdetéseiben 1894-et jelölte meg kertészete alapítási évéül. A második Kovács József (1883— 1047). Az úttörők közül fönnmaradt még Baráth János (1886— 1962). Berta Sándor (1889—1965), Bódi József (1886—1970). Lengyel István (1883—1958), Móra Lajos (1888—1944). Ökrös Illés (1890— 1075). Ökrös Mihály (188B—1955) és Sebők János (1881—1956) neve. Megérdemelnék, hogy egy alaposabb helytörténeti munka föltárja életművük tanulságait; hogy vált a szívós munka és az ügyesen elsajátított szakértelem révén a föld nélküli napszámosokból előbb pár száz négyszögöl bérleten, utóbb ugyanannyi saját földön. majd szaporodó holdakon jómódú kertész; hogy hatott ez világnézeti-politikai fejlődésükre, a község életében játszott szerepükre. S némelyikük példáján a hirtelen jómódból támadt könynyelmű élét. a bukás tanulságait is megmutathatná. A klasszikus típus Lengyel Istváné. Apja. Lengyel Antal és Ő maga is nlncsetlen napszámos volt. Újszegeden Szabó Istvántól tanulta el a kertészmesterséget, majd 1200 négyszögöl bérelt földön önállósította magát, és — ahogy 1929-ben írják róla — „kitartó szorgalmával lassanként 32 holdnyi saját földön folytat mintakertészetet". Rózsáival az 1925. évi kiállításon aranyérmet nyert, öccsei sem tudtak vele lépést tartani: Mihály nyolc. Mátyás öt. Antal — „a barackkirály", ahogy Szőregen nevezték a harmincasnegyvenes évek fordulólán — tizenegy holdat „ragasztott" a fölszabadulásig. Ez a nemzedék vetette meg. ahogyan Szalóky írja. „a magyar Holstein", e virágzó táj alapját Kezdeményük nyomán indult meg a népi fatermelés is. Példájuk azután sokakat vonzott. A földreform 1921-ben 200— 400 négyszögöles parcellákat juttatott a Cserékében szőregieknek. Ennek nyomán 1924-ben újabb raj csapott föl faiskolásnak. Ekkor lett fakertész Bányai István. Bata István. Csánvi Sándor. Csőre Miklós. Dani János. Hegyközi Ferenc. Hegyközi János. Karsai Ferenc. Karsai Sándor. Kiss Menyhért. Lengyel Antal. Lengyel Mátyás. Lengyel Mihály, ökrös János. Sebők Menyhért. Szirovicza József. Temesvári József és még mások. Néhány év múlva. 1930-ban megint újabb csoport vágott neki az újnak. Róluk szólt a főszolgabírói jelentés 1931-ből: „Az általános gazdasági pangás mellett a kertészét tehát jól Jövedelmező termelési ág volt". Hiszen 56 faiskola — mindössze 110 holdon — négyszáz embernek adott kenyeret akkor, amikor a gazdasági válság a külterjes mezőgazdaságot. a búzatermelést alacsony árakkal, munkanélküliséggel sújtotta. E harmadik rajból Szalóky Bálint István. Bálint Pál. Banda Menyhért. Baráth Ferenc, ifjabb Baráth János. Baráth József. Hajas Mihály. Szalma Kálmán és Tóth József nevét jegyezte föl. 1936-ban megalakult a Szöregi Rózsa- és Gyümölcsfa-termelők Terményértékesítő Szövetkezete. 16 taggal. Első elnöke Rozgonyi Géza. majd Kiss Menyhért. Bányai István, Kasza István, végül Bata István. 1943-ban 70 000 oltványt adtak el. 1949-ben oszlott föl. 1941-ben alakult meg a Szöregi Virág-, Rózsa- és Gyümölcsfatermelők Értékesítő Szövetkezete 42 olyan kiskertésszel, aki faiskolájának kicsinysége miatt nem kapott faiskolai engedélyt. Vezetőjük Dani János, majd Banda Menyhért volt. Forma szerint még az ötvenes években is fönnállt, de lassan elenyészett, mert úgy látszott, hogy a szocialista szövetkezeti formák fölöslegessé teszik. A fölszabadulás utáni földreform a szöregi kertészek egy része számára azt jelentette, hogy bérlőkből tulajdonosokká lettek. Most sem jutottak hatalmas birtokokhoz. csupán pár holdhoz, de ez épp elég munkát és — a szemtermelő parasztéhoz képest — nagyobb Jövedelmet, nagyobb életszínvonalat adott. A kollektivizálás eleinte nem kedvezett a minőségi kézi munkát igénylő kerti kultúráknak. A szöregi kertészek java nem is a helyi szövetkezetekbe állott, hanem az úiszegedi Haladásba, amely utóbb a Fölszabadulás Termelőszövetkezettel egyesült. A Vörös Rúzsa Termelőszövetkezet, Temesvári József elnökkel az élén 1950-ben a kertészeti kultúrák ápolására alakult ugyan, de mivel a legjobb és még munkabíró szakemberek Újszegedre jártak be. gazdálkodása nem hozta meg a kívánt eredményt; 1958ban a Vörös Rózsa egyesült a Rákóczi Téesszel. létrehozván az Aranykalászt, amelynek megint nem volt szívügye a szántóföldi kertkultúra. 1967-ben alakult meg Szeles Sándor elnökletével a Virág-, Dísznövény Altalános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, amelv újból föllendítette a rózsaés rózsatőtermesztést. s nemzetközi hírűvé is tette. A faiskolakultúrát pedig az egyik úttörő kertész. Bódi József (1886—1970) fia. Bódi János, az Egyetértés egykori elnöke. a mostani Tisza—Maros szög Termelőszövetkezet elnökhelyettese úiította föl a legutóbbi években. Jellemző, hogy Erdei Ferenc biztatására volt hozzá szükség. Most újra virágzásnak hinduit mfnd a két nevezetes szöregi kertészeti ág. Illő azonban emlékeznünk az úttörőkre! ' > FEXER LÁSZLÓ