Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

N 5 Vasárnap, 1979. augusztus 5. Beszélgetések a gyerekekről 6. Okos szeretettel neveljünk! iA gyermeket olyan oktatásban kell részesíteni, amely előmozdítja általános műveltségét és képessé teszi, egyenlő esélyek alapján, képességei. egyéni ítéletei, erkölcsi és társadalmi felelősségérzete kifejlesztésére. és arra. hogy a társadalom hasznos tagja legyen." (ENSZ-nyilatkozat 1959.) Á nemzetközi gyermekév magyar nemzeti bizottsága feladatait többek között így fogalmazta meg: „A nemzetközi gyermekév jó alkalom arra. hogy tovább gazdagítsuk az okos gyermekszeretetet. ápoljuk a t szocialista családeszményt. javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának feltételeit. erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi összefogást." E gondolatok tartalmát a nemzeti bizottság egyik szegedi tagia. dr. Ágoston György egyetemi tanár. a JATE pedagógiai tanszékének vezetője fejti ki. — Az egészséges, okos gyermekszeretet és gyermeknevelés össztársadalmi feladatára figyelmeztet a felhívás. A marxista pedagógia álláspontja, hogy az öröklött adottságok és hajlamok fontosak ugyan az ember életében, de nem határozzák meg a személyiség kiteljesedését. Döntő tényezők a társadalmi körülmények. az a hatásrendszer, amely a születéstől a felnőtt korig alakítja-formália a gyerekeket, azok a tevékenységek, amelyekben kibontakoznak képességeik. A nevelés — korszerű értelmezése szerint — nemcsak a gyerekek tudatára hat. hanem az egész hatásrendszert szervezi. Nem elég csak oktatni, ismereteket közvetíteni. hanem úgy kell alakítani a gyermekek életkörülményeit, úgy kell Irányítani a környezeti hatás- és tevékenységrendszereket hogy azok céljainkat segítsék. — A nevelés szinterei a család, az iskola és természetesen az egész társadalom. A családban alapozódik meg a személyiség fejlődése, itt érik a gyereket a legdöntőbb érzelmi és tudati hatások. itt kötődnek a legintenzívebb személyes kapcsolatok. A gyereki személyiség zavarai mindig visszavezethetők a családi élet kiegyensúlyozatlanságaira. Éppen ezért óriási felelősség hárul a szülőkre. Ezzel még nem minden édesapa és édesanya van tisztában. A pedagógiai kultúra még intenzívebb fejlesztése nagyon fontos feladat lenne. Annak felismerése például. hogy a gyermeknevelésben kevés idővel is lehet jól gazdálkodni. A legtöbb szülő nem tisztázza önmagában a nevelés célját, eszközei, módszerei elhibázottak. Egyik legfeltűnőbb jelenség a gyerekek elkényeztetése. Felbillen az erőfeszítés és a szükséglet közötti mérték. Többet kapnak, mint amennyi jogos erőfeszítést elvárhatnánk a gyerekektől. A sok játéktól már nem tudnak játszani, nem vesznek részt a családi munkamegosztásban. nem tudják, milyen értéke van a pénznek, nem becsülik szüleik munkáját, erőfeszítéseit. — Sok szülőnek az a véleménye az iskola azért van. hogy átvállalja a gyermeknevelést: minden felelősséget az iskolára hárítana. Néhány pedagógus pedig azt hangoztatja. hogy hiába minden erőfeszítése, a döntő impulzusokat csak a szülői házban kaphatja meg a gyerek. Néha amolyan ping-pong meccs folyik, amelyben egymásnak ütik a Labdát. — Az iskola önmagában nem képes az igényeket kielégíteni, önmagában nem vállalkozhat a nevelői feladatok teljesítésére, a szocialista társadalom elvárásainak egyedül képtelen megtelelni A régi internátusok. kisvárosi gimnáziumok zárt világában erre még mód nyílhatott, ma. a kiszélesedett hatásrendszerben (t£vé. rádió. mozi. sajtótömeg...) az iskola elveszti nevelői monopolszerepét. Csak együtt, közösen dolgozva valamennyi fontos hatótényezővel. ezen hatásokból egységes és célirányos mechanizmust kialakítva tud megfelelni a követelményeknek. A feladatok tehát összetettek: a pedagógiai tudatosság fölkeltése, a pozitív hatóerők bevonása a saját nevelő tevékenységünkbe. az okos és felelősségteljes szelekció éppúgy beletartozik munkánkba, mint az. hogy a nevelés vérkeringésében elevenen éljen a kapcsolat az üzemekkel, a termeléssel, a munkával. Az iskola új feladata tehát, hogy az össztársadalmi méretekben működő hatásrendszert öszszefogja. koordinálja. Az iskola bármennyire is centrális tényező a dinamikussá vált környezetben, magára maradva elveszti nevelői hatalmát. — Gyakran szó esik mostanában a nevelő iskoláról. Nem vadonatúj fogalom ez a pedagógia történetében. Milyen új vonásai vannak a mai szocialista nevelő iskola ideájának? — Sokat tettünk a szocialista nevelő iskola megvalósulásáért, de sok még a hiányosság, a ránk váró munka is. Nagyobb szerepet kell szánnunk az iskolában a produktív munkának. Kísérleti iskolákban keressük a módiát. hogvan kapcsolható be a nevelési folyamatba minden társadalmilag lényeges tevékenység. Gyakran a pedagógusok idegenkednek az újtól. oka lehet ennek a nem kellő pedagógiai képzettség, a bejárt és kipróbált utak kényelme, a nem kellő mobilitás. De obiektív okait megtalálhatjuk a szűkös épületviszonvokban, a tervezési hiányosságokban is. — Hangsúlyozni szeretném, hogy a nevelő iskola nem az oktatás rovására valósul meg. A tanulás. az ismeretgyarapítás, a gondolkodásfejlesztés éppoly fontos. mint eddig. Az ismeretanyagnak tükröznie kell a modern tudomány struktúráját, állandóan fejlődnie kell. A pedagógus egyre több szabadságot kap. ami nagyobb felelősséget és szakmai hozzáértést igényel. Egyet azonban soha nem szabad elfelejteni: az iskolában tanulni kell. — Néha úgy tűnik, a ayerek már kicsi korában belekerül abba a labirintusba, amelyet nevelésnek nevezünk. Bölcsődéből óvodába. óvodából iskolába, középiskolába. egyetemre — szinte kényszerpálya. — Én messzemenően cáfolom ezt az állítást. Nem hiszem, hogy labirintus vagy kényszerpálya a gyerekek számára a nevelés sokoldalú hatásrendszere. Sokan támadják. gúnyolják mostanában az iskolát, a nevelési intézményeket ebben — sajnos — gyakran a „pedagógiai publicisztika" jár az élen. Sok a hamis propaganda, például, hogy az okos emberek az iskola ellenére lettek zsenik, hogy nem kell tanulni, hiszen minden megtalálható a lexikonokban. az iskola eleve elhibázott intézmény stb. Ezzel szemben állítom. hogy a gyerekek általában szeretnek iskolába járni, boldog éveket töltenek az iskola falai között. Azonban hiba volna nem figyelni a hiányosságokra. A mai gyerekek nem elég edzettek, sem testileg sem szellemileg. Szigorúbb és határozottabb, de mindenképpen közös munkával, jobban fel tudnánk készíteni gyerekeinket a jövő társadalmának építésére. TANDI LAJOS Megkérdeztük... Hagyjatok engem dolgozni! Oláh jános Közénszer i \ IVWZJVJJDLIVI Elismerésre várni gyöngeség. s aki kicsikarja, kapzsi. de a legnehezebb a kettő közötl a helyes útra rátalálni. A várakozás és a cselekvés mérlegét nem tartja senki a kezében. mégis megméretünk. Akár tudsz róla. akár nem. akár akarod, akár nem. te is e gazdátlan mérleg serpenyőjében ülsz. Van aki örömet érez. van akit szorongás fog el az ingadozást figyelve. de ez mind semmit se számít. Azt szeretném, ha nyugodtan. ha önvád nélkül fogadhatnék el bármiiven lesújtó ítéletet. Miért is irigyelném a dicsőséget azoktól, akik rászolgáltak. és főkénnen azoktól miért. akik nem szolgáltak rá. Elismerésre várni gyöngeség. s.aki kicsikarja kanzsi. de a legnehezebb a kettő között a helyes úton megmaradni. S

aját bőrén érzi a munkás az idők változását. Azt is. ha nem változik, pedig változnia kéne. Busszal járok Mórahalomról Szegedre, mindennap négykor kelek, és ha minden jól megy, háromnegyed öt előtt öt perccel már a buszon vagyok. A buszjáratoknak régi bajai is vannak, és újak is jönnek hozzá. Ahogy fölugrott a benzin ára, minden busz úgy megtömődik emberrel, hogy az már az esztelenséggel határos. Aki útközben, állva, lökdösődve, egymás nyakába lódulva el nem fárad, az erős ember. Pedig dolgoznia csak utána kell. Akik azelőtt két lépést alig tettek meg gyalog, mert ott a kocsi, most busszal jönnek, mert olcsóbb. Tudoői én, kapásból nem lehet mindenhová új buszokat küldeni kiegészülésképpen, de nem tudom, az illetékesek tudják-e, mennyire zsúfolódunk öszsze. Az egyik busz negyvenkor indul, a másik ötvenkor. A menetrend szerint. A valóságban, ahogy éppen sikerül. Az a kisebb baj, ha valamennyit késik egy kicsit, de megesik, hogy hamarabb elmegy mind a kettő. Vagy meg sem áll a második. Reklamál ilyenkor az ember, de vannak helyek, ahol a mi szavunkra semmit nem adnak. Legyintenek egyet: miért nem jött hamarabb? Keljen föl korábban, aki utazni akar! A méltoságos busz sérthetetlen, igazolást a világért nem adna, hogy miatta késik a sok ember a munkából. Hadd vonják le annak a béréből, aki semmiről semmit nem tehet Meg se fordul a fejünkben, hogy nekünk fizessen kártérítést a Volán, de ha énmiattam járna ő rosszul, én legalább bocsánatot kérnék. Megérzem tehát azonnal, hogy változott a világ — fölment a benzin ára —, és megérzem azt is, hogy némely vállalati ember fejében nem változott meg semmi. Hegedűt Is lehetne sorozatban gyártani, potyoghatna kosárba, mint péknél a kenyér, ha csak dísznek használnák. Sok ember simogatja meg, mire a vonót rá lehet tenni a húrra. Itt kezdődik a nagy ellentmondás. Az lenne jó a gyárnak, ha sokat adhatna el, de rögtön megbukna, ha valamelyik rosszul szól. Amit mi gyártunk, százból legalább kilencven külföldre megy. Az a jobb a cégnek, ha jó a hegedű: nem zárják be előtte a piacot, és többet kap érte. Ebből az következne, jobban jár a vállalat, ha én. meg a többi ,lassan, megfontoltan, de kifogástalanul dolgozik. Itt van meglőve a dolog, mert mi meg nem akkor járunk jól. Tegnap átment a kezemen ötven hegedű. Mindegyikért egyhatvanat kapok, a napi keresetem tehát 90 forint. Számoljon utána, nem sok jön ki egy hónapban, ha csak ezt csinálom. Nekem az lenne az érdekem, ne ötven, hanem legalább hetven legyen a napi adag. Ha előveszem az eszemet, akkor viszont tudom, ha az ötven helyett csak negyvenet fognék, a hegedű jobb len-, ne. Annyira egyszerű eddig a számítás. rágódni nem is érdemes rajta. Egy bökkenő azonban van, mégpedig nagy. Ha én csak negyvenet nyakalok naponta, akkor az a negyven drágább lesz. Külföldnek is drágábban kellene adnunk, különben elszegényednénk. Külföld viszont azt mondja akkor, köszöni szépen, vesz inkább a japánoktól vagy a kinaiaktól. Attól kezdve kínálhatnánk a zenekari hegedűt Czékus bácsinak, hogy arra lőjenek a céllövöldében. Ha ilyen szigorú a külföldi piac, annak belső következményei is vannak. Elmennek az emberek oda, ahol többet fizetnek. Amikor inas voltam, száznyolcvanszázkilencven ember dolgozott itt. most százötvenen vagyunk. A terv viszont minden évben emelkedik valamennyit Hozzunk ide több gépet? Nem lehet, mert a gép hangja kihallik a koncerten is, az a hegedű olyan lesz. Már így is több a gép. mint Kellene, öten jöttünk egyszerre tanulónak, mire végeztünk, három elment Egyik sem mondta, miért, de biztos, hogy a pénz miatt Miért nem megyek én is? Azért, mert asztalos jöhet ide, szakmunkásnak számít, de ha a hegedűcsináló elmegy az asztaloshoz, semmibe se veszik. Elkezdtem a szakközépiskolát, hogy legyen belőlem valami. Nekem az a dolgom fiogy mindig ott legyek, ahol szükség van rém. Egyik nap ezt csinálom, másik nap azt. Egyik nap 180 forintot keresek, a másikon százhúszat. Nem mondhatom, hogy maradnék a száznyolcvannál, mert én vagyok a szakmunkás, nekem kell oda mennem, ahováküldenek. A betanított munkás hozzám képest úriember, ö megtanul egy műveletet jól is csinálja. hagyják is nyugodtan dolgozni. Most már elhiszi, hogy bonyolult ez a játék? Nemrégen helyettesítettem a művezetőt. Ügy intézkedhettem, ahogy akartam, fölmehettem a vezetői megbeszélésekre, elmondhattam. mit kellene másképpen csinálni. Alig vártam, hogy vége legyen. Meg is mondtam: hagyjatok engem dolgozni! Ott nem kellett dolgoznom, csak a felelősség volt az enyém. Nem nekem való. Rosszul értette. A magam mun kájáért én mindenkor vállalom a felelősséget, de ha más hitványán dolgozik, akkor én nem szeretem oda tartani a hátamat. Az az elv megvan, hogy az egyenesítse ki a szeget, aki mellé kalapált, javítsa ki a hegedűt, aki rosszul csinálta. Meg is látszik mindig, kinek a kezéből jött elő a hiba. vissza is lehet adni neki, de van olyan is, hogy nem szabad visszaadni^ Annyira rossz, hogy ő már kijavítani se tudná. Nesze, te vagy a szakmunkás, csináld meg te! Hányféle ember van itt? Aki • megmarad, az szereti ezt a szakmát. Jött egy bőrdíszműves, csak néztük, mit csinál ez majd. Olyan szép csigákat farag, vétek lenne vele táskákat vagy bőröndöket csináltatni. Sokan kérdezték, amit most maga, de nem tudok felelni rá. Nagyon jo hegedűk készülnek itt. nekem elhiHeti. de hegedülni közülünk senki nem tud. Még a citerát elverem valahogy —, eladtam ugyan azt is —, de hegedűvel nem mernék próbálkozni. Ügy tudom, a meósunk se hegedül. Ügy vagyunk mi ezzfel. mint a fényképész a maga munkájával. Elsüti a gépet, ő se látja, hogy mi lesz belőle. mégis nyugodtan be meri csukni a táskáját. Annak jónak kell. lenni. Hiába jönne ide a legnagyobb hegedűművész, nem sokra mennénk vele. Minden he' gedűt be kell játszani, csak azután derül ki. milyen lélek lakik benne. Nekünk viszont úgy kell dolgoznunk, hozv a jó derülhessen ki róla. Kényes a külföldi vevő, megnézi fehér állapotban is, úgy is, hogy a háta még nincsen rajta, ellenőriz minden méretet és megnézi föstve is. Ha egy szállítmányban egy hibát talál, mindet visszaküldi. Nem tudok róla, hogy előfordult volna ilyesmi. Mit csinálok, ha hazamegyek? Együtt lakom a szüleimmel, hazaérek négykor, csinálom utána, amit kell. Szombaton és vasárnap azonban nem tudok otthon maradni, megyek a moziba és a bálba. Nagyon jól megy a művelődési ház, amióta a tanár bácsi vezeti — az egész falu így hívja. pedig régóta igazgató —, de nekem nincs másra kedvem, csak a bálra. (Elmondta Krisztin József, a szegedi hangszergyárban.). IIORVATH DEZSŰ