Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

8 I Szombat, 1979. augusztus 4. .. .. fiatalokról Gyes után ffiataloknak • • Ot év alkotásai Alkotó Ifjúság Pályázat A KISZ KB Intéző Bizottsága felhívására a Minisztertanács határozata nyomán 1974-ben a szocialista munkaverseny egy új formája indult útjára:.az Alkotó Ifjútág Pályázat. Az első három esztendőben több mint ötvenezer fiatal kapcsolódott te a versenybe, munkájuk eredményét egyedül 1976-ban 137 millió forint és 18 millió devizaforint jelezte. A további két évben több mint negyedmilliárd forintot takarított meg a népgazdaság s pályamunkák bevezetésével, s még mennyit megtakaríthatott volna, ha kihasználják az összes lehetőséget Az értékelő bizottságok a beküldött 21 542 alkotás közül 7742-őt találtak hasznosíthatónak, de a vállalatok mindössze 3904 pályamunkát kamatoztattak a gyakorlatban. Jó ideig tisztázatlan volt — néhol még ma is az —, a felelősség kérdése. nem mindenütt értették, hogy bár a KISZ agitál, mozgósít, a verseny megszervezése és lebonyolítása a gazdasági vezetők feladata. Sokáig zavaróan hatott az is, hogy a pályázaton együtt értékelték a képző-, iparművészeti és hobbijellegű, valamint a gazdasági, műszaki alkotáAz Állami Ifjúsági Bizottságnak az Alkotó Ifjúság Pályázattal kapcsolatban 1978. június 15-én közzé tett határozata és irányelvei sok dolgot egyértelművé tettek. Kimondták, hogy a képző- iparművészeti és hobbijellegű alkotásokat külön kategóriában kell versenyeztetni, s a fiatalokat pedig elsősorban olyan pályamunkák készítésére kell ösztönözni, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a termelési feladatokkal. A munkahelyek kötelesek ismertetni ezeket a célokat, a hasznosításra alkalmas pályamunkák továbbfejlesztéséhez pedig, ha szükség van rá, minden segítséget meg kell adniuk. A párhuzamos felesleges kutatómunka elkerülése érdekébén a hasznos alkotásokat célszerű széles körben ismertetni, terjeszteni, katalógusokban, de lehetőség szerint a tudományos-technikai folyóiratokban. műszaki tagegyesületl lapokon keresztül is. Az útmutatás alkotók, gazdasági és társadalmi vezetők számára egyaránt hasznos segítség, ám önmagában semmit sem oldhat meg. A pályázat sorsa, eredményessége a munkahelyeken dől ek " . F. M. A minap egy fiatalasszony állított be hozzánk. Panasz-, kodni, tanácsot kérni jött. Három éve szült, hosszú ideig használta ki az állam nyújtotta lehetőséget: gyesen volt. Most, hogy munkába állt, úgy érzi, üldözik. Régi munkakörét nem kapta meg, áthelyezték máshová. Jogi sérelem ugyan nem érte, csakhogy ott rosszabbak a munkakörülmények, másfajta munkát kell végezni, és miután teljesítménybérben dolgoznak, a borítékban kevesebb van fizetéskor, mint a szülés előtt. Ha reklamál, azzal fenyegetik, van az üzemben rosszabb munkahely is. A „mit tegyek?" kérdésre. sajnos nehéz a válasz. Mert a munkajog; a kollektív szerződés szabályait meg nem sértő vezetők döntéseiket mindig, napra készen tudják indokolni. A legdivatosabb magyarázatok is kéznél vannak: átszervezés, átcsoportosítás, export munka, határidő... Egy másik sűrűn előforduló panasz így hangzik: „Visszamennék már dolgozni. csakhogy a gyereket nem veszik fel az óvodába". Nincs mit tenni. Kevés az óvodai, bölcsődei férőhely. Sokan úgy keresnek megoldást, hogy szülnek még egy gyereket, és így meghosszabbodik az otthonmaradás lehetősége, vagy, ha pénzük engedi, maszek óvodát keresnek. Drága mulatság. Sorolhatnám tovább az eseteket. Megszámlálhatatlanul sok a gond a gyesről visZszatérő nők munkába állása körül. Igen, a gyes nem előny a nő számára, ha a munkáról. a munkahelyről van szó. Nemcsak azért, mert nincs nagy hagyománya, mert gyorsan változnak a körülmények, az emberek, a közösségek, a feladatok, hanem mert egyszeÁ világhír kapujában Country and easternmusic Ez év elején már úgy tűnt, hogy végre sikerül a nagy áttörés — a hazai popzene történetében először magyar együttes nevét látjuk az angol slágerlistán. A Fonográf első kislemezének, a Greyhound-nak igazi nagy sikere — noha nagy rádióállomások játszották, neves szaklapok reklámozták és egy olyan világcég, mint az United Artist támogatta — végül mégis elmaradt, mert nem vásárolták meg a szükséges számban. A kislemezzel azonban el tudták érni azt, hogy a Fonográf nevét Angliában megjegyezzék, és a szakemberek tudják, hogy az együttes honnan jött, és mit képvisel. A Fonográf most a második nekifutásra készül. Június elsejétől az újjáépített, korszerűsített hanglemezstúdióban megkezdődtek a Vidéki Kislány angol nyelvű felvételei és ugyancsak itt készül majd szeptembertől az első angol nyelvű Fonográf nagylemez is, amely várhatóan novemberben kerül a szigetország hanglemezboltjaiba. Ezt követően a Fonográf nagyszabású koncertsorozat keretében, élőben is bemutatja azt a zenei anyagot, amelyet ma már country and easternmusic címszó alatt jegyeznek a nemzetközi poptőzsdén. Az új sloganről és a mögötte rejlő tartalomról kérdeztük Bródy Jánost, az együttes tagját. — A Zeneműkiadó egyik munkatársa találta ki a country and easternmusic kifejezést., és csak külföldön használjuk azért, hogy megkülönböztessük magunkat az angolszáz country and western zenekaroktól. Ez az „eastern" jelleg valóban megvan a zenénkben és nem csak üres üzleti fosásrói van szó. Végül is a dalaink nem az amerikai népdalokból, hanem azok hatására, Magyarországon születtek. A célunk az, hogy egy nagyobb népcsoport zenéjéhez, mint ahogy a countryban benne van az ír ballada, a néger blues, a cowboy-dalok stb. — hozzáadjuk a magyarok zenéjét is, megpróbáljuk a magyarok módján játszani. Nekünk az az elképzelésünk, hogy a zenének tiszta, harmonikus, megkomponált, tartalmas dolgokat kell közölnie. A country — a külföldi példák is azt bizonyítják — erre nagyon alkalmas. — Miért az amerikai, és miért nem a magyar népzenét ötvözitek a rockzenével? Vagy a korábbi Illés zenekar útja immár járhatatlan? — Az Illés zenekart a hetvenes évek elején annyian támadták, vádolták helybentopogással, hogy mindenképpen újítanunk kellett. Tudtuk, hogy a fiataloknak a kemény zene, a rock kell, de mi nem akartunk lemondani azokról az erényekről — a szép, tiszta hangzás, a vokális éneklés —, amelyek korábbi zenénket is jellemezték. Ezt az utat választottuk, s bár zajos sikereket nem aratunk a koncerteken, úgy vettük észre, hogy a fiatalok megértik, szeretik dalainkat. A továbblépést úgy képzeljük, hogy megkeressük a népzenét játszó együtteseket, és megpróbálunk együtt dolgozni velük, s ily módon olyan jellegzetes zenét játszani, amiről az első akkordok után kiderül, hogy ezt Magyarországon játsszák. — Már a hetvenes évek elején terveztétek rock-opera bemutatását. Azóta erről a tervről keveset hallottunk ... — Beletört a bicskánk. De vannak újabb elképzeléseink is. Tánciskola címmel akarunk színre hozni egy musical-t, de nehéz olyan szereplőgárdát összehozni, amely egyszerre nemcsak játszani, de énekelni és táncolni is tudna egy modern darabban. Sarkady Imre egy drámatöredékének megzenésítésén is dolgozunk, mely Kőműves Kelemen balladáját dolgozza fel. — Végül, egy személyes vonatkozású kérdés. Néhány éve felröppent a híre, hogy dalszövegei verseskötetként is megjelennek, és azóta hiába figyeljük a Könyvkiadók előzetesét. — Egyszer a Magvető egyik lektora elkért tőlem egy válogatást, amelyet én táncdalszövegek címszó alatt nyújtottam be. Azzal adták vissza, hogy bár jó alkotások, de a kiadó táncdalszövegek megjelentetésére nem vállalkozik, nem az ő profiljuk. Lehet, hogy igazuk van. bár az a véleményem, hogy egy jó dalszöveg semmivel sem értéktelenebb, mint egy vers. Sebők János rűen egy folyamatból való kiesés, mindenképpen törést jelent. Törést, ha a távozás és a visszatérés között űr van! Panasz nélkül leggyakrabban akkor térnek vissza az asszonyok, ha ottlétük alatt nem szakadt meg kapcsolatuk a munkahellyel. Gond persze akkor is van elég, hisz a kis gyerek gyakran beteg, otthon kell napokra, olykor hetekre maradni, és ezt a vezetők sok helyen nem szeretik. Igazuk is van meg nem is, ezt most ne vitassuk. De tény, hogy a fenntartott emberi kapcsolat kiküszöböl rengeteg nehézséget. Ilyenkor szokták arra biztatni, a vállalatokat, a brigádokat, a KlSZ-alapszervezeteket, ne hagyják magára, támogassák a gyermeküket odahaza nevelő kollégáikat. Nyilvánvaló, hogy ezt szorgalmazni kell, nemcsak a humánum nevében, hanem, ha így tetszik: munkaerőpolitika miatt is. Sok helyen gondolnak erre, az már más kérdés, hogy nemegyszer igen formális az igyekezet." Egy cipőgyári szalag mellett dolgozó brigádban mesélték. hogy gyesen levő kolléganőiknek rendszeresen megküldik az' új technológiák leírását, s amikor meglátogatják őket, rajzokat visznek magukkal, gyakran még termékmintát is, hogy az otthon élő, munkából kieső társuk felkészülten térhessen vissza közéjük. Jó ez a kolléganőjüknek ls, meg a brigádoknak is, hisz nem a gyes végén kell majd foglalkozniuk a betanításával. Sajnos, még nem általános az ilyen. De ne csak a munkahelyi közösségeket biztassuk. Sokan, az otthon töltött három év során megfeledkeznek mindenről, eszükbe sem jut, hogy majd egyszer újra munkába kell állniuk, és az ő érdekük is, hogy ne felejtsék el, hogy számítsanak rá, hogy tudja, mi várja majd visszatértekor. Mert a munkaviszony kétoldalú dolog. Nemcsak jogilag —, emberileg is. R. S. Szovjet fiatalok Á legkisebb fiú A kezdő diplomás egy kicsit hasonlít a népmesék kedvelt hősére, a legkisebb fiúra. Kezdetben nemigen csillogtatja képességeit, még ha azok kivételesek is. A mesehős a végén mindenkin túltesz. Némelyik fiatal arra számít, hogy miután bekerül a munkahelyre, „semmi sem menti meg az előreugrástól". Előbb vagy utóbb úgyis megüresednek a vezetői állások, s ezek rangidős várományosa ő lesz. Közben elméleti tudása, már amit sikerül addigra megőrizni, óhatatlanul is kiegészül a gyakorlati jártassággal. Mások azt tartják, tanuljon és tapasztaljon a lehető legtöbbet, akinek a diplomáján még alig száradt meg a tinta. Csak hasznára válhat, ha érdeklődésének támaszát megtalálja az idősebbekben. Tőlük eltanulhatja a legtöbb tudnivalót. Akik korszakmegváltó zseniknek érzik magukat, vagy csupán a kelleténél visszamaradottabb az önkontrolljuk, egyik sémát sem követik szívesen. Ami önmagában nem lenne baj, hiszen mindenkinek magától kell megtalálnia a beilleszkedés módját. De a megalaoozatian gőg gyakran visszaüt, és kellemetlen helyzeteket idézhet elő. S a pályakezdésnek amúgyis van jó néhány buktatója. Friss diplomásokkal beszélgettünk a gondjaikról, így terelődött a szó a munkahelyi kapcsolatteremtésre. A figyelem középpontjába idősebb kollégák viselt dolgai kerültek. Képtelen megszokni a főnöke modorát, lejáratja a beosztottak előtt — panaszkodott az eminensre államvizsgázott üzemmérnök. A pályakezdő gyermekgyógyász a főnővérre kelt ki: okkal, ok nélkül tanácsokat osztogat, anyáskodik, miként kisded pácienseikkel szokás. De a legkilátástalanabbnak egy fiatal pedagógus ítélte a helyzetét. Az igazgatója csak elvétve áll vele szóba. Másokkal üzen. Ha néhanapján az irodába hívatja, a mondatok mint parancsszavak csattannak a fülében, és percek alatt végez az „eligazítással". A kollégái burkoltan értésére adták, hogy az igazgató úr nem kedveli az ifjú titánokat. Pedig ő egyáltalán nem tett olyasmit, amivel a világmegváltó szerepében tetszelgett volna. Akkor is fékezte indulatait, ha nem értetf egyet valamilyen intézkedéssel. Igaz, észrevette, hogy akár társakat is találhatna a nemtetszésben. A korosabbakat elmarasztaló véleményeket hallgatva, parázs vita kipattanására számítottam. Talán lebecsültem az előbukkant nemzedéki ellentétet, vagy csak a társaság tagjainak éleslátását? Egy fiatal kereskedelmi elmondta, hogy tart a vele egy Irodában dolgozó idősebb kollégáktól. Nemrég egy másik irodából került közéjük. Ott nem volt ideje megmelegedni sem. Tudták róla. hogy előzőleg más vállalatnál dolgozott, a szomszéd városban. Folyton arról faggatták, miért kellett eljönnie. Mikor a valóságos okokra hivatkozott, nem hitték el. Utána a gyanú gyűrűzött körülötte. Egyedül ő rendelkezett főiskolai végzettséggel. Ez jó ürügy volt arra, hogy halomba gyűjtsék az asztalán az aktákat. „Ha évekig tanult, ennyivel fél kézzel megbirkózik." Birkózott is. A munkatársai pedig viccpartira és kávézni jártak. Azután pedig nagyító alá tettek minden kimutatást, amit a kezéből kiadott. Persze, a gyakorlatlansága miatt, találtak hibákat. Csakhogy ők is dolgoztak. Némelyiküket egyszer-kétszer tévedésen is érte. Ilyenkor nem akarták elismerni az igazát. így képtelen volt dolgozni, panaszra ment. Kérte, hogy helyezzék át. E történet után a társaságból néhányan végképp készek voltak a nyomasztó tanulság levonására: a pályakezdők legfélelmetesebb ellenfele a pozícióját féltő, gáncsoskodó, tapasztalt öreg. Hogyan lehetne védekezni ellene? Többen azt jnondták: sehogy. Nála az adu. a szerzett érdemek ásza. Igen ám. de akkor meg alkalmazkodni kell hozzá. Hogyan? És ettől kezdve más irányba folyt a beszélgetés. Sorolták az idősebbek erényeit, amelyeket érdemes átvenni, eltanulni, szavakban ugyan szálakra szedték a korosabbakat, de az érteni akarás mohóságával és az utód jogán. Jámbor Ernő Ifjúság az épí Vlagyimir Mucsicin brigádvezető, aki a BAM-építkezésen így vélekedik: „Mindenkinek megvan a maga sorsa, megvan a maga oka, amiért helyet változtat. De úgy gondolom, hogy mindenki, különösen, ha valamirevaló legénynek tartja magát, feltétlenül új, nagyszerű dologba akar kezdeni." Vagyis, a fiatalokat vonzza az a tudat, hogy méreteiben is grandiózus ügyek részesei lehetnek. Különösen sok fiatal özönlik azokra a nagy ipari építkezésekre, melyek a Komszomol védnöksége alatt állnak. Ezek száma ma már több mint 140. Volgodonszkba. ebbe a dél-oroszországi kisvárosba például — ahol az ATOMMAS épül. s ahol az atomerőművek hatalmas reaktorait gyártják majd — naponta 40—100 fiatal érkezik a Szovjetunió különböző köztársaságaiból. A 3200 kilométer hosszúságú Bajkál— Amur vasúti fővonal egész építkezésén pedig a fiatalok vannak túlnyomó többségében: ők adják a munkáslétszám 80 százalékát. Amikor arról beszélünk, hogy a Fiatalok mindenütt ott vannak az ötéves terv nagy építkezésein, akaratlanul is feltesszük a kérdést: mi vonzza őket ezekhez a munkákhoz? Leningrádi szociológusok közvéleménykutatást végeztek az építkezésekre induló fiatalok között, és megpróbálták rendszerezni az „indítóokok" sokféleségét. A meg* kérdezettek 92,2 százaléka — mindegyikük több okot is felsorolhatott — azt válaszolta. hogy azért utazik az építkezésre, mert „társadalmilag hasznos munkát" akar végezni. 90,5 százalékuk azzal indokolta elhatározását, hogy meg akarja ismerni az országot, új tájakat akar látni. 76.6 százalék úgy vélekedett, nagyon fontos, hogy „az ember megtudja, mire képes nehéz körülmények között". 67,7 százalék pedig azt az egyszerű választ adta, hogy „keresni" akar. 1977-ben több mint 250 szovjet ipari nagyüzemet helyeztek üzembe, 1978-ban körülbelül ugyanennyit. Minden második kilométer vasúti sín, minden második fúrótorony. minden második köbméter beton az új villanyerőművek gátjaiban az ifjúság kezemunkája. Napjainkban a szovjet építőiparban foglalkoztatottak mintegy fele fiatal. Ebben az iparágban több mint 4 millió ifjúmunkás dolgozik, közülük 1 millió 300 ezer komszomolista. A közelmúltban újabb ötezer komszomolista fiú és leány indult útnak szibériai építkezésekre. A hozzájuk intézett levélben Leonyid Brezsnyev ezt írta: „Az a törekvésük, hogy a kommunista építőmunka élvonalában akarnak dolgozni, jogos büszkeséget vált ki a kommunistákból, az idősebb nemzedékből. Büszkék vagyunk a Lenini Komszomolra. a mi szovjet ifjúságunkra. A párt nagyra értékeli az Önök lelkesedését ..." yiagjimir Jegorov