Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-31 / 203. szám

8 Péntek, 1979. augusztus 24. 5 Munkaközvetítőben egészséiügyi Az ablakok előtt emberek várnak sorukra a városi ta­nács munkaközvetítő irodá­jában. Fiatalok, idősek, fér­fiak, nők. vegyesen. Elvileg emberi sorsokat, jövőket in­téznének itt, s a kívülálló­nak kissé szorul a torka, hogy illetéktelenül emberi sorsokba hallgat bele. Még­is, fesztelen, joviális, majd­hogynem családias a hangu­lat. Kellemesebb. mintha puszta aktákat intéznének. Mintha sokaknak fontos sem lenne a válasz, vagy már túlontúl is „otthon" érzik magukat, ahogyan munka­könyvüket Kováts 1 ászióné kezébe adják. * — Látom, kilépett. Szak­mája van? — Nincs. — Az öntödénél már volt. Oda tudnám irányítani — lapoz a munkakönyvben Ko­váts Lászlóné. — És a tejiparnál? — Ott nincs rakodói hely. — A konzervgyárban? — Ott sincs. Csak betaní­tott ... — Jó... Az ügyintéző kitölti a papirt, és még utánaszól: — Ha felvették, nem kell visz­sza jönnie! Havonta általában hat­hétszázan keresik fel a sze­gedi munkaközvetítő irodát Húsz százalékuk törzsven­dégnek számit Olyan embe­rek, akik hosszabb időre nem vállalnak munkát, évente négy-öt helyen is dolgoznak, egy-két hónapot Közben számolatlanul gyűj­tik az igazolatlan hiányzást s csak arra ügyelnek gon­dosan, hogy a rendőrséggel ne legyen bajuk. Adnak a »,papírformára". S hogy ho­gyan gyűlik össze ennyi -ki­lépett" bejegyzés a munka­könyvekben ? Egyszerű. A sokadik igazolatlan hiány­zás után a legtürelmesebb munkaadó is kénytelen ilv módon megszabadulni az ilyen emberektől. — Miből élnek? — fag­gatom Kovátsnét. — Magam sem tudom — kapom a választ. — Azt mondják, alkalmi munkák­ból. Lehet. Divat lett ma­napság például paprikaföl­deket szedésre felesben ki­venni téeszektől. Sokan ki­veszik. aztán a „mi embe­reinkkel" végeztetik el a munkát, órabérben. húsz­huszonöt forintért Ezzel bi­zony a vállalatok által ajánlott 9—10—11 forintos órabérek nem tudnak ver­senyezni ... Tetovált „kézben egy cédu­la tűnik fel az ablakban. Egy fiatalember nyújtja be, a Szegedi Magas- és Mély­építő Vállalat megjegyzésé­vel : „Sűrű munkahely-vál­toztatása miatt munkájára igényt nem tartunk." — És a másik? — kérde­zi Kovátsné. — Az sem jó? — De, már voltam orvos­nál is... — Szóval közvetítsem ki? Az első félévben a sze­gedi munkaközvetítőnél 8398 bejelentett vállalati igényt tartottak nyilván, amelyből 1584-et sikerült közvetítés­sel betölteni, további mint­egy ezret pedig közvetítés nélkül. S az igénylők mint­egy 80 százalékban segéd­és betanított munkást ke­resnek, többnyire 9—10—11 forintos órabérért Vannak helyek, ahol legföljebb napi 60—70 forintot kereshet egy betanított munkás. Reménytelennek tűnnek ezek a túlzott igények. Mint­ha sok vállalatnál eleve csak a bérszínvonal „karbantar­tása" lenne a oéL Hiszen annyiért, amennyit ígérnek, „komoly" munkavállalót úgysem kapnak. Ha csupán az a céljuk, hogy ideig-órá­ig többen legyenek az ala­csonyabb keresetűek, hát ebből valamit elérnek. Jó néhány helyen viszont, első­sorban néhány könnyűipari vállalatnál egyszerűen nem tudnak többet fizetni a be­tanított munkásoknak, s az alacsony bérek rendszerint rossz munkakörülményekkel is társulnak. Mindezt már kiválóan ismerik a munka­közvetítő törzsvendégei. Ilyen helyekre még ők sem mennek ... Ahol viszont jól fizetnek, onnan egyre-másra küldik vissza a vándorma­darakat, a „rossz" munka­könyveseket, az előbb idé­zetthez hasonló elutasítás­sal. Bár náluk is szükség volna emberre, de alibi­munkavállalásból nem kér­nek. És a gyöngén fizető, sokszor rossz munkakörül­ményeket biztosító vállala­tok? Ok mindenkit fogadná­nak, mégis, csak a csodák­ban reménykedhetnek... — Laboránsi nincs? — kérdezi egy fiatalasszony, aki gyerekeivel áll az ablak előtt. — Nem megy, ahhoz érett­ségi kell. Még az érettségi­zetteknek sincs korlátlanul. Takarítónak, iskolába? — Nem. nem akarok csak takarítani! — Szállodába, szobalány­nak? — Mennyit lehet ott ke­resni? — Van. aki két és fél ez­ret Attól függ, hány szobát vállal. — Megnézem..! Mikor elmegy, Kovátsné hozzáteszi: egy hónapja ide­jár, nem jó neki semmi... A legtöbb baj a képzet­len. szakma nélküli embe­rekkel van. Nem törzsven­dégek ugyan a közvetítő­ben, csak éppen helyüket nem találják. Olyan elkép­zeléseik vannak, amelyeket egyszerűen képtelenség tel­jesíteni legtöbbjüknél. Hogy mit keresnének? Egy mű­szakot. nem nehéz fizikai, nem is adminisztrátori he­lyet, s nem az iparövezet­ben, hanem bent, a város­ban, s legföljebb reggel nyolctól négvig, semmi eset­re sem hattól... Ilyen hely pedig nagyon kevés van. Pedig az indítékok érthető­ek: a gyerekek nyolcra mennek iskolába. Rossz ott­hagyni őket reggel... — Beszéltem a Tisza Bú­toripari Vállalattal — nyújt­ja be munkakönyvét egy fiatalember. — És minek menne? — Asztalosnak. — Az a szakmája is? — Igen. És máris kitöltik a közve­títő lapot. Csak kevés szakmunkás fordul meg a közvetítőben, gond azokkal sincs. Több­MÁV-iroda új épületben nyíre megbeszélt helyre mennek. semmi akadálya kiközvetítésüknek. * Elvileg emberi sorsokat, jövőket intéznének itt. s a kívülállónak kissé szorul a torka, hogy illetéktelenül emberi sorsokba hallgat bele. Mégis, fesztelen, joviá­lis, majdhogynem családias a hangulat. Kellemesebb, mintha pusztán aktákat in­téznének. egyszerű ügydara­bokat. Ám a fesztelennek ható mosolyok, vagy a fél­szeg csöndesség • mögött mégiscsak ott lappang a feszültség. Mert igaz. hogy sokuknak nem vált sorsuk­ká munkájuk, de éppen ez az 6 sorsuk, nagyrészt saját hibájukból következő gyö­kértelenségük. A vibráló, a feszültséget fesztelenség má­zával túlkompenzáló arcokat nézve az embernek az az érzése, sokukat pszichiáter­hez kellene először közvetí­teni. Hiszen jó néhányuknál a „munkaváltoztatási kény­szer" valószínűleg pszichés zavarokra, a beilleszkedési készség korlátozottságára is visszavezethető. Sorsuk a gyokértelenség. Igaz. válogathatnak mun­kák tucatjai között. több­nyire rosszul fizetett vagy nagyon nehéz munkák kö­zött. Az előbbit, sokan nem vállalják, az utóbbit sokan nem bírják. Kallódó embe­rek, de nem bizonvos. hogv ez csakis az 6 hitáiuk. A teljes igazságot alighanem csak pszichológus deríthetné ki. S ha egvszer ezt is meg­tennénk, talán kiderülne, hogv kallódó emberek ugyan, de talán nem mind­annyian elveszett emberek is egyben. Szávay István Augusztus 28—29-én Deb­recenben rendezték meg az egészségügyi szakdolgozók kongresszusának plenáris ülését A Hajdú-Bihar me­gyei tanács kórház-rende­lőintézeti főigazgatósága ál­tal szervezett tudományos értekezlet egybeesett a Ma­gyar Vöröskereszt megala­kulásának százéves évfordu­lójával. A Nemzetközi Vö­röskereszt képviselői is je­len voltak a kétnapos ren­dezvényen. A résztvevőt összesen 91 előadást hallgattak meg. Szegedről hat előadás sze­repelt a programban. Pá­rizs Éva, a Szegedi Orvos­tudományi Egyetem belgyó­gyászati klinikája intenzív osztályának dolgozója Az egészségügyi főiskolán ta­nulók pályaválasztási moti­vációja című előadásával első dijat nyert. Kúti Anna, az l-es számú sebészeti kli­nika ápolónője, valamint Mohácsi László, a klinika technikusa Kapilláris dialy­zátorok regenerálása című közös munkájáért harmadik díjat kapott. Értékes elő­adást tartott még Szegedről Szabó Magdolna (l-es számú sebészeti klinika), Mácsai Lászlóni, Siklósi Miklós (belgyógyászati klinika In­tenzív osztály), valamint M. Kovács József né (fül-orr­gégészeti klinika). Művésztelepek bizonyítványai (3.) Makó: grafikusok válogatottja A MÁV Szegedi Igazga­tóság kereskedelmi osztályá­nak személy díjszabási és menetkedvezményi csoport­ja az elmúlt napokban az igazgatóság épületéből a Takaréktár utca 4. I. eme­letre (az OTP felett, a volt MÁV Rendelőintézet helyé­re) költözött. Itt, a koráb­biaknál jobb körülmények között tudják végezni a kedvezményes utazásokkal kapcsolatos ügyek (közalkal­mazottak, hadiözvegyek, iga­zolványainak kiállítását, ér­vényesítését) intézését. Fél­fogadás változatlanul ked­den, csütörtökön és pénte­ken 10—14, szerdán 8—16 óráig, telefon: 14-026. Diákok közétkeztetése A szülőnek, aki iskolába vagy óvodába adja gyerme­két, nem teljes a nyugalma, ha arról értesül, hogy ezek­ben az intézményekben nem biztosítanak elegendő lehe­tőséget az előfizetéses étke­zéshez. Az étel minőségével szemben is gyakran merül­nek fel kifogások, mivel a házikoszt a mérce. Termé­szetesen nem lehet elvárni a több ezer adagos konyhák­tól. hogy főztj ükkel felül­múlják az otthoni ízeket. Am nem árt, ha már a tan­év kezdetén ügyelünk arra. hogy a gyermekek menüje ízletes és változatos legyen. Az általános iskolások elő­fizetéses étkeztetésével fő­ként az a gond, hogv nincs elég hely az étkezdékben. Kevés az előmelegítő kony­ha is. Mindez összefügg az­zal. hogy a legtöbb szülő napközibe szeretné íratni gyerekét. A napközis cso­portok létszáma azonban a felügyelő pedagógusok kis száma és a helyszűke miatt korlátozott. A szegedi álta­lános iskolákban az idén 171 napközis csoportot indíta­nak, összesen 6160 gyerek­kel. Ez mintegy 39 százalé­ka az általános Iskolai ta­nulók számának. A jelent­kezések elbírálása még tart, de várható, hogy lesznek, akik nem nyernek felvételt a napközibe. A városi tanács művelődé­si osztályán már számba vették az igényeket, s el­küldték az értesítést a ven­déglátó vállalatoknak. A Szeged és Vidéke ÁFÉSZ-től 1480, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalattól és az Alföldi Vendéglátó Vállalat­tól pedig 400—400 adagot kértek naponta. A megyei tanács Április 4. útján levő diákotthonának konyhájáról 360 adagot visznek majd a két közeli általános iskolá­ba. Tizennégy iskolában pedig a művelődésügyi osz­tály által fenntartott kony­hákról étkeznek a tanulók. Ezekben naponta 6 ezer 250 .adagot tudnak elkészíteni. de akár 9 ezer adagra is lenne igény. Az iskolai konyhák álta­lában korszerűek. A Juhász Gyula utcaira azonban már ráférne a korszerűsítés. A régi lakóházat, amelyben működik, nemigen érdemes fölújítani. Sokkal célszerűbb lenne újat építeni. A hato­dik ötéves tervben várható, hogy elkészül egy új, 9 ezer adagos konyha. Az iskolai étkeztetésekre nemigen érkezik panasz. A vendéglőkben is szívesen fi­zetnek elő a kisdiákok az ebédre, esetleg a vacsorára. Némelyik iskolába még a reggelit és uzsonnát is ki­szállítják a vendéglátók. Er­re az idén is számíthatnak a tanulók. Az óvodákben összesen 4 ezer 800 gyermeknek biz­tosítanak egész napos étke­zést a tanácsi konyhákról. Ez azonban nem elég. Né­melyik tanácsi óvodának a vendéglátó vállalatok főz­nek A legnagyobb gondot az okozza, hogy zsúfoltak a konyhák, és a konyhai dol­gozók nehéz körülmények között dolgoznak. Ráadásul kevesen vannak. A több ezer adagos konyhákba ugyanis nemigen jelentkez­nek munkára. Ahhoz, hogy javuljon az étel minősége, bővíteni, korszerűsíteni kel­lene a konyhákat, s több dolgozót kellene foglalkoz­tatni. Bár az iskolai közétkezte­tésben általában maximáli­san kihasználják az adottsá­gokat, mégsem tudják fölös­legessé tenni a vendéglők munkáját Ez még nem len­ne baj, hiszen a vendéglátó vállalatok várják a diáko­kat. Az idén is több száz adaggal tudnának többet adni, mint ahányra előzetes számítás szerint igény van. A szülők többsége azonban — érthetően — jobban örül­ne annak, ha a menzán ét­kezne a gyermeke, a hasonló korúak társaságában, s rá­adásul olcsóbban. J. E. íme a névsor: Banga Fe­renc, Barabás Márton, Be­nes József, Bikácsi Daniella, Jámborné Balogh Tünde, Kocsis Imre, Kovács Tamás, Orth István. Pataki Ferenc, Szabados Árpád, Szabó Ág­nes, Tulipán László. A nem­zetközi visionylatban is ki­váló kortárs magyar grafika szine-java találkozik néhány esztendeje Makón. Nem minden előzmény nélkül, hi­szen a húszas években Rud­nay Gyula és növendékei rándultak le nyaranta a Ma­ros partjára, megörökíteni a vizet, a füzest, a hagymás várost, az alföldi embereket. Ennek a hagyománynak föl­szitása volt vagy tiz eszten­deje a Maros menti művész­telep létrehozása. Az első esztendőkben bizonvára ke­vesen gondolták, hogy a hetvenes évek végére az egyik legrangosabb grafikai alkotóműhellyé fejlődik. Az előrelépés azóta mindenki számára egyértelmű, amióta a makói származású kiváló grafikusművész. Kocsis Imre vette át a telep vezetését, s megnyerték az ügynek Dé­vényi István művészettörté­nészt. a Magyar Nemzeti Galéria munkatársát. A vá­ros vezetői is felismerték a lehetőséget, segítő támogatá­sukkal mind több adottság­gal rendelkezik a makói mű­vésztelep. A grafikusok a makói nyomdában ofszet­litográfiákat készíthetnek, van már szitanyomó műhe­lyük, présgépük. A Mező Imre kollégium ideális kö­rülményeket biztősít s ter­mészetesen ők is viszonoz­zák a város támogatását: kollektív és egyéni kiállítá­sokat rendeznek, s elkészült ötven példányban tíz grafi­kusművész egy-egy alkotásá­ból összeállított mappa, melv alkalmas üzemi kiállí­tások rendezésére éppúgy, mint reprezentatív ajándék­ítak. . , . A mostani művésziden zárásaként is megrendezték közös kiállításukat a Váro­si Kiállítóteremben. Az em­lített maooa lapjai mellett az idei táborban részt vevő tizenkét grafikus úi alkotá­sait is bemutatták. Az össz­kép legjellegzetesebb voná­sa a grafikai nyelv sokszí­nűsége. a Makón föllelhető technikai lehetőségek maxi­mális kihasználása. A tárlat azt is bizonyítja, hoerv nem véletlenül ez a műfai a legfrissebb az emberi, társa­dalmi változásokra, legérzé­kenyebb szeizmográfja, leg­precízebb röntgenkészüléke világunknak. Szabados Árpád színes ceruzával készített lapjain úgy tudja magát visszavará­zsolni gyermekké, olyan na­iv tisztasággal, bájjal, vizuá­lis gazdagsággal, esetlen őszinteséggel képes megra­gadni a világot, ahogy csak nagyon nyitott és nagyon te­hetséges művész tudja De Banga Ferenc kócos firka­figurái is úgy szerveződnek, olyan tüskésen és borzoltan. mint akik fedezékbe húzód­nak — sündisznóként a mind gyakoribb veszélyek elől. Kocsis Imre kulcslyuk­sorozatának újabb lapjatt mutatja be — dombornyo­mással is gazdagítva ezt a sajátosan egyedi látásmódot. Kovács Tamás finoman pon­tozott, műves rézkarcai egy szürreális mesevilágba ve­zetnek, hasonló tájakra ka­lauzol Bikácsi Daniella ak­varelljein, ahol a tájeleme­ket, embertestű, madárfejű különös lényeket szinte át­világítja, fölfedi finom ér­hálójukat. Tulipán László braughel-i gazdagsággal né­pesíti be rézkarcát. Barabás Márton tovább folvtatja mikroszkopikus analíziseit: legyek, szünyogok. növények szárnvainak-szírmainak át­tetsző hálóját, sajátos rend­jét kutatva. Benes József ezzel szemben éppen ex­presszivitásával, plakátszerfl ereiével hat: figurái mint fölfújt gumiemberek — üre­sek. gondolattalanok. Szabó Ágnes ofszel^itográfiáin Mó­ricz-ílliisztráelókat látha­tunk, finom léptékváltások­kal. letisztult vonalakkal. A szegedi Pataki Ferenc ré­szint a nyomatok faktúrái­nak finom tónusait szervezi műalkotássá, részint önma­ga arcát és helvét keresve nyit és szembesít dimenzió­kat. Az erdélyi Orth István a haevmaváros motívumait dolgozza fel és szürreális, il­lusztratív lapokat készít. A telep eevetten makói tagta, Jámborné Ralogh Tünde ná­Iváián is fontos, állomásiét, ző munkákat állított ki. Há­rom hatlkia ..a családi fény­képalbumból" való — a sze­mélves élménveket. és csa­ládtagjainak alaklát általá­nos érvénvűvé tudta tenni. Nvolc tanból álló szltaovo­mat sorozatán r»edi<t ^fakő városának históriáiét dol­gozta fel. a nreeíz motívu­mokat ói kéni renr!Ki» állít­va. s ezáltal asszociációs le­hetőségeket temm+i-o Tandl Taton A kiiüöldi vagyonigények érvényesítéséről A közelmúlt tapasztalatai szerint a devizajogszabályok ismeretének hiánya és a hi­vatalos eljárásban való já­ratlanságuk miatt külföldi vagyoni igényeik érvényesí­tésében többen követtek el szabálytalanságot, tettek szá­mukra anyagilag is kedvezőt­len lépéseket. Az ilyen cse­lekmények sokszor együtt járnak a devizarendelkezé­sek megsértésével és bünte­tőjogi következményekkel is. A Pénzintézeti Központ ez­zel kapcsolatban adott tájé­koztatója felhívja a figyel­met a tervszerű devizagaz­dálkodásról szóló 1974. évi pénzügyminisztériumi rende­letre. Ennek értelmében ugyanis magyar állampolgá­rok és a magyarországi lak­hatási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárok a kül­földi ingatlannal, ingóságok­kal, örökséggel, valamint já­radékkal, nyugdíjjal, tartás­díjjal kapcsolatos követelé­seiket, ügyeiket — a vagyon­ról, a követelésről szerzett értesüléstől számított 8 na­pon belül — kötelesek beje­lenteni a pénzintézeti köz­pontnál (Budapest V., Do­rottya utca 5., 1361 Bp. Pf. 10.) Az érvényes jogszabályok részletesen előírják, milyen esetben — például adás-vétel, ajándékozás, örökség vissza­utasítása, perlés, külön bözó jognyilatkozat-tétel — kell engedélyt kérni ahhoz, hogy a külföldön levő vagyon­tárggyal, örökséggel kapcso­latos Jogokat, a vagyoni Igé­nyeket és követeléseket ér­vényesíthessék. A Pénzintézeti Központ az engedélyezési kérelem devi­zahatósági elbírálásán kfvül tájékoztatja az érdekelteket az ügyükre vonatkozó kül­földi rendelkezésekről, a kö­vetendő eljárásról és egyéb módon is segíti a állampol­gárok külföldi vagyoni ügyei­nek eredményes elintézését (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents