Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-31 / 203. szám

Fentek, 1979. augusztus 31: 4 postaláda társszerzőnk az olvasó Felháborodott hangú levél érkezett a minap Postaládarovatunk címére. Feladója — nevét, lakcímét sem tartva titokban — indulatos szavakkal vonja felelősségre hétrőlhétre megjelenő összeállításunk szerkesztőit. Hogy bosszúságból fogott tollat, ahhoz semmi kétség nem férhet, azt viszont már nehezebb soraibői kiszűrni, hogy méltatlankodását mi váltotta ki. Ha jól értettük, amiatt perlekedik velünk, hogy mi: „saját kényünk, kedvünk szerint" írjuk át levelezőink sorát, s nem vállalkozunk arra, hogy a leveleket szóról szóra közöljük. Amellett „fittyet hányunk" olvasóink arra vonatkozó utasításának, hogy kiírva vagy csak monogrammal jelülve közöljük nevüket Nos, a további félreértések elkerülése végett nem árt tisztázni: a rovatunk címére érkezett leveleket valóban nem — legalábbis az esetek túlnyomó többségében nem — közöljük elejétől végéig, s szó szerint. A stilisztikai javításokra továbbra is jogot formálunk, s a levelekből — rendhagyó, indokolt esetektől eltekintve — valóban csak a lényeget, ha kell azt is sűrítve közöljük. Ez utóbbit tesszük többek közfitt azért, hogy minél többen jussanak egy-egy összeállításban szóhoz. Azt viszont felelősséggel állíthatjuk, hogy olvasóink mondandójának lényegét soha nem változtatjuk meg, tehát nem „kényünk-kedvünk szerint" írjuk át azt. Az aláírásokat illetően pedig: aki kéri, annak nem írjuk ki a nevét. Sőt, jónéhányszor elhagyjuk az aláírást akkor is, amikor olvasóink ezt nem kérik. Mert ugyan mi haszon származna a nyilvánosságból például annak, aki lakótársa állandó zaklatásának van kitéve, s emiatti elkeseredésében fogott tollat. Igazán nem szeretnénk, ha segítőszándékunk visszájára fordulna, s a lapunkban közzétett soroktól Indíttatva a bepanaszolt lakótárs — munkahelyi vezető — megintosak levélírónkon „verné el a port". S még egyet: a kezdő sorokban idézett olvasónk azt is szemünkre veti. hogy mindig csak a szépet és a jót írjuk meg, a gondokról hallgatunk. Érdekes, mások éppen az ellenkezője miatt perlekednek velünk. Hogy „rózsaszínre", avagy „feketére" sikeredik-e összeállításunk, az nem rajtunk múlik. Mi a beérkezett levelekből válogatunk... Levélírónk attól tartva, hogy a várható új közlekedési rend újabb csapást mér a kerékpárosokra, néhány javaslattal is előállt: ..Ha már nem építenek kerékpárutakat. legalább a József Attila sugárúthoz hasonlóan fessenek záróvonalat az újjáépülő Szílléri sugárúton a kerékpárosok számára; tegyék lehetővé a Nagykörúton való átjutást a Belváros felé. legalább a Juhász Gyula utca és a József Attila sugárút között; ideális lenne, ha a Nagykörúton kerékpárutat építenének, illetve ha a párhuzamos mellékutcákon lehetővé tennék a kerékpárosoknak is a közlekedést. s ezt jól érthetően jelölnék is; a kerékpárosok számára tegyék lehetővé a rakparton az átmenő forgalmat." Puties Miklósné szegedi olvasónk arra kért bennünket. tolmácsoljuk elismerését a Volán 10. sz. Vállalat dolgozóinak, akik rendkívül udvariasan, s nagy segítőkészséggel fáradoztak azon, hogy az augusztus 20-i, ópusztaszeri er-.lékünnepségre zavartalanul eljussanak, illetve onnan hazautazhassanak az érdeklődők. M. T. olvasónk az Északi városrészből azt kérdezi, vajon tervezi-e a Volán 10. sz. Vállalat — s ha igen, mikor? — olyan autóbuszjárat indítását, mely közvetlenül a nagyállomásra szállítaná az új városrészből az utasokat. Pásztor István deszki, dr. Máriaföldy Márton és Turai András szegedi olvasónk, a Volán 10. sz. Vállalatot érintő, panaszos levelét — válaszra várva — az illetékesekhez továbbítottuk. Elutasított kérelem Bürokrácia, óh! Sokat beszélünk — s legalább ennyit írunk — a bürokráciáról. Bíztatjuk egymást; ha csak lehet, nyessük le hajtásait, különben, olyannyira elburjánzik, hogy ki sem találunk belőle. Összeszámolni is nehéz lenne, az öncélú bürokrácia hány, sokkal hasznosabb célra használható órát rabol el az emberek idejéből. Mindez köztudott, sokszor mégis kilátástalannak tűnik a harc. Talán azért, mert egyes hivatalok ügyintézői így kívánják éreztetni: a hatalom — legyen az bármilyen csekélyke — trónusán ők Ülnek. S hogy miért e bevezető? Magyarázatul az alábbi sorok szolgálhatnak. Baumgartner Márton tarján! levélírónk a közelmúltban levélben írta meg panaszát, a Szegedi Ingatlankezelő Vállalatnak. A borítékot az IKV tarján I 10l-es épületében található — házkezelóségének címezte, feltüntetve nevét, pontos lakcímét is. Nem kis meglepetésére a boríték egy kis piroskeretes címkével ellátva, visszaérkezett. A címkén a felírat: „refubé" azaz, a „címzett nem fogadta el" a küldeményt. Olvasónk nem érve be ennyivel, személyesen érdeklődött az IKV-nál, mi a visszautasítás magyarázata. Válaszul azt kapta: csak olyan levelet fogadnak el, melynek a címzésében az ügyintéző neve is szerepel. Hát eddig a történet, mégse tegyünk pontot a végére! A bérlők — ha csak korábban nem kellett ügyesbajos dolgaikkal az IKVho® fordulniuk — honnan is tudnák, a bérlemények „gazdájánál" ki milyen munkaterülettel foglalkozik. Tudomásunk szerint az IKV egyetlen lakóházban sem függesztette ki ügyintézői nevét, s munkakörét Ilyen lista hiányában, úgy véljük, nem is várható el a lakóktól, hogy névre szóló bejelentéseket küldjenek. A fentiekben vázolt eljárás ésszerűtlen s bürokratikus. Remélhetőleg minél előbb változtatnak rajta, s nem hagyják, hogy az emberek azt higy gyék: a felelősségtől, pontosabban fogalmazva, a munkától akarnak ily módon elzárkózni. Az a procedúra, amelyen mindenkinek át kell esni. ha tanuló-autóbuszbérletet akar váltani, újabb Illusztráció a bürokráciára. Mert: a tanulóbérlet megszerzéséhez kell fénykép — eddig rendben —. kell iskolalátogatási igazolás — ez már kicsit furcsa. mert a 14 éven aluliak ugyebár egytől egyig iskolás korúak —, de még ez sem elég. K. A. olvasónk nemrég — fényképpel, igazolással felszerelkezve — akarta gyermeke bérletét kiváltani. Csak akarta, de nem tudta. A pénztárnál ugyanis a gyermek személyi igazolványát is kérték, s az nem volt levélírónknál. Nyújtotta volna a sajátját — mondván. ide is bejegyezték gyermeke nevét, születési idejét —. de ezt nem fogadták el. Hányan jártak ugyanígy, nem tudjuk. Az viszont biztos. hogy a felkészületlenül folyamodóknak ismét sorba kellett állniuk a pénztárnál. Azon sem csodálkoznánk, ha másodszor már a gyerekek születési anyakönyvét, székletvizsgálati eredményét s egyéb igazolásait is magukkal vitték volna. A bürokrácia így lenne csak igazi! Sok-sok szülő várt mostanában a döntésre: vajon felveszik-e gyermekét az óvodába vagy a bölcsődébe. Hiszen lei ne tudná, e két gyermekintézményben sokkal kevesebb a hely. mint a jelentkező. A kérelmeket nemrég bírálták el. s most sokan csalódottan keresik a megoldást, hol helyezzék el gyereküket. A felvételi kérelmek elbírálóinak sem volt könnyű a dolguk, hiszen számtalan momentumot kellett figyelembe venniük, hogy igazságosan határozzanak. A felvételi bizottságok döntését — ismerve feladatuk nehézségét — eszünkbe sem j ut megvétózn i. (Erre n incs is lehetőségünk, s nem is rendelkezünk az ügyben szavazati joggal.) S hogy kívülállóként most mégis véleményt mondunk, arra a méltányosság késztetett bennünket. Zeri Péterné. Vedres utca 22 A. alatt lakó olvasónk ugyanis elkeseredetten panaszolja levelében, hogy gyermekét nem vették fel az odesszai II. számú bölcsődébe. Indok: a gyerek betöltötte a 32. hónapot. s így már óvodás korú. Csakhogy ezt akkor közölték vele, amikor már lezárult az évadába jelentkezés ideje. Olvasónknak igaza van: miért nem tájékoztatták időben, akkor, amikora bölcsődébe beadta a jelentkezési kérelmet. Mi a teendő, ki lehet-e valamiképpen lábalni az ördögi körből? — kérdezi levélírónk. Az ügyben illetékesek nem lévén, gondját ezúttal továbbítjuk, remélve, hogy a válasz Sem marad el. Félnek az őszi esőktől A tarján! beázó lakások tulajdonosainak, illetve bérlőinek vészjelzéseit már kétszer közzétettük lapunkban. Sajnos, amint arról az érdekeltek például a tarjáni 618-as épület lakói tájékoztatták bennünket, az ügyben mindezideig semmiféle intézkedés nem történt. A lakások azóta többször is beáztak. — legutóbb például az augusztus 19—29-án és a múlt hét végén — s már előre félnek az őszi esőktől. Szeretnék megtudni, vajon mikor orvosolják végre panaszaikat. A kérdést ezennel továbbítjuk, remélve, hogy következő összeállításunkban már a választ is közzétehetjük, netán a megoldásról is beszámolhatunk. Sorokban Közlekedésről Lapunkban korábban megjelent. az új híd átadásával kapcsolatos forgalomváltozásokról szóló írásunkra reagált ifj. Kovács Ferenc tarjáni olvasónk. A kerékpárosok nevében amiatt aggódik, hogy a forgalom várható átszervezésével még nehezebb lesz azoknak a pedálozóknak a dolguk, akik Tarjánból a Belváros felé ^rvékeznek. _A Tarjánból a József Attila sugárúton érkező kerékpáros egyszerűen nem tud bejutni a Belváros felé vezető útra. hiszen a József Attila sugárút Nagykörút— Komócsin Zoltán tér közötti szakasza eddig ls le volt zárva a kerékpárosok elől. Eddig a sugárútról érkezők a Nagykörútra fordultak jobbra. majd a Juhász Gyula utcán haladtak párhuzamosan a József Attila sugárúttal." „Sajnálatos, hogy az évente többször is megszervezett lomtalanítási akciók nem terjednek ki a város egész területére. így jónéhany helyen az emberek nem tudnak mit kezdeni felesleges holmijaikkal, a felgyülemlett hulladékkal és a szemette L Ilyen helyzetben vannak a Dorozsmai út, illetve a Jutagyár mögött fekvő Gyulatelep lakói is. Hogy a felesleges lomoktól megszabaduljon a lakosság, éjszakánként a telep déli szélén levő legelőre és egyéb közterületre viszi ki holmijait, persze a környezetvédelem rovására. Az éghető anyagokat igyekszenek otthon megsemmisíteni, azonban — tűzvédelmi szempontból — ez a megoldás sem a legjobb. Gyulatelep lakossága nevében tehát az lenne a kérésem — írja Antal Mihály olvasónk —, hogy a lomtalanítás erre a környékre is terjedjen ki." A József Attila sugárúti textil technikum környékén lakók mostanában úgy érzik magukat, minha egy óriási füstölő közvetlen közelében élnének. A technikum udvarán ugyanis — ígv van ez ősszel minden esztendőben — gazt égetnek. Nem is akármilyet, hanem nyilván nedveset, mert a környező házak lakói nemcsak a pernye, hanem a sűrű füst elől Levél a „Gödör"-bői „Minap nem különös, de felháborUó eset történt velem, amely, úgy vélem, a nyilvánosság elé tartozik sokaknak okulására, de meg azért is, hogy az illetékeseknek tudomására jusson — esetleges sürgős eljárás végett. Augusztus 2i-én 13 óra 40-kor hárman, egy jó barátom és felesége betértünk az Egyetem Étterem címet fennen viselő. Gödörnek is becézett vendéglőbe. Nagyon szerényen rendeltünk, mindhárman egy-egy fogást salátával és két üveg sörrel 14 óra 15-kor fizetésre került a sor. Én étlappal a kezemben — hogy véletlenségből se tévedjünk, se én, se a főúr — diktálom, mit fogyasztottunk. A főpincér, alias főúr, kijelenti, hogy a nálam levő étlapon feltüntetett árak nem érrényesek, mert egy másik étlap van forgalomban és ő aszerint számol. Erre föl kérem az „új" étlapot. — Azonnal, azonnal — mondja 6, és felfelszólítja kollégáit, hogy keressék. Közben elébeyi nyújtja a számlát (az elsőt!), amely — horribile dictu — végösszegben 156 forint 10 fillért mutat. Megint kérem az „új" étlapot, ét kijelentem, hogy csak akkor fizetek, ha az „új" étlap árait egyeztetni tudom a „főúr" által a számlán „hasból" feltüntetett árakkal Természetesen „új" étlap nincs, a főúr viszolyogva, de újra számol az aug. 25-ike dátumozása étlap árai szerint, és „új" számlát dob elébem, a másodikat, amely lényegesen kevesebbet mutat: SS forint 70 fillért. A különbség 60 forintnál is több a javamra. mégis bosszantó, nagyon. Ennyivel akartak tehát megvágni, levágni, megnyírni, megkopasztani stb. Kéretem az üzletvezetőt, és amíg megérkezik a többi asztalnál is kinyitják a szájukat a „megkopasztotf' vendégek, és most az egyszer a „főúr" fizet, azaz: visszafizet. Közben követelem a panaszkönyvet, hangosan, érthetően; akiknek szólok, hallják, de hallgatnak. Panaszkönyv van, de nincs számomra. Az üzletvezető megérkezik, udvarias és kijelenti, nem érti, hogyan tehették meg a szóban forgó, vastagceruzájú „főurat" főúrnak, amikor már hasonló „túlfizetés" miatt a főúrságtól végleg eltiltották. Ki értse, ha az üzletvezető sem érti? Továbbra is udvariasan elnézést kér és egy harmadik számlát kapok tőle, amely 30 fillérrel kevesebbet mutat a másodiknál, és ezen már pecsét is van: Egyetem Étterem. Dante jut eszembe, de..." A fentebb elmondott történet igazolására mellékelte levélírónk az étlapot és a három számlát. A teljes névvel és lakcímmel beküldött levél záradékaként kérte, ne nevezzük meg. A pincér neve is titokban maradt... is kénytelenek bezárni az ablakokat, — írja H. J.-né. A sokaknak bosszúságot okozó gazégetos, úgy véljük, tűzvédelmi szempontból sem a legszerencsésebb helyen történik. Ezért levélírónk javaslatával egyetértve azt ajánljuk, találjanak más módot a felgyülemlett növényi hulladék megsemmisítésére. Szőregröl, a Légió utcából írja Huszák Elemérné, sorait a városi tanács vb építési-közlekedési osztályának figyelmébe ajánljuk: „A Légió utca közelében levő töltés esős időben szinte járhatatlan. Ezért az utca lakóinak nevében kérem szíveskedjenek betonlapokat biztosítani a járda lerakásához. A lapokat a környék lakostága társadalmi munkában is elhelyezné." A Tanácsköztársaság útja I—2—3. számú ház lakói amiatt méltatlankodnak, hogy az l-es szám alatt található pincehelyiséget a DELÉP ifjúsági klubbá alakította ki. Nem is a klub ellen van kifogásuk, amiatt panaszkodnak, hogy az itt meghonosodott disco erős zenéjétől nem tudnak pihenni a fenti épület lakói. „Utánajárásunk során sehol sem sikerült megtudni, hogy ki és milyen alapon engedélyezte a klubhelyiségben a discót. Vajon miért nem vették figyelembe, hogy az említett házakban a dolgozókon kívül idős nyugdíjasok és kisgyerekek is élnek." Augusztus 25-i számunkban megjelent A „sokarcú" citrom című írásunkra reagált dr. Agai Dezsóné, Levélírónk elismeri, hogy a citromot igen sokféle oélra lehet felhasználni, s hogy egészséges, ahhoz kétség sem férhet. Amiért tollat fogott: „A sokarcú citrom egyetlen arca sem látható — immár hetek óta — a boltokban." Vajon miért? Benedekfi János. Oltványi utcai olvasónk a Mátyás téri rózsakert ügyében fogott tollat „Az egykor oly gyönyörű alsóvárosi rózsakert immár évek óta elhanyagolt, gyomot. A rózsatövek letaposva, helyükön dudva, vadbodzafa, akáccsemete díszeleg." Levélírónkkal egyetértünk: valóban nem ártana. — netán társadalmi munkaakció szervezésével — rendbetenni a valamikor oly sokakat gyönyörködtető rózsakertet. Olvasónk arra is felhívja figyelmünket hogy Fodortelepen, az egyik gyalogjárdán jó ideje látható egy elgázolt kutya teteme Észrevételévet miszerint a tetemet sürgősen el kellene távolítani egyetértünk. O. J.-né. Tolbuhin sugárúti olvasónk azt panaszolja, többet kell fizetnie mostanában az Űttöró téri Patyolat (toknál a ruha. illetve az ágynemútisztitásért. Levélírónk megnyugtatására közöljük, nem csapták be. erről szó sincs. A tisztítási díjakat ugyanis nemrégiben hivatalosan megemelték. erről egyébként — az intézkedést megelőzően — hírt is adtunk lapunkban. Ez ügyben tehát nem tudunk segíteni. Másik észrevételét pedig — miszerint az üzlet a felvevő betegsége miatt elég gyakran, huzamosabb időn át zárva tart — az illetékesek figyelmébe ajánljuk. Helyettesítéssel, a munkaerő alkalmanként átcsoportosításával bizonyára lehet megoldást találni. Válaszol az illetékes Lapunkban augusztus 15én Hol van a fokhagymaprés7 címmel megjelent írásunkra a Vidia Nagykereskedelmi Vállalattól érkezett válasz: A fokhagymaprést gyártó szövetkezettől korábban árajánlatot kértünk. A megrendelésünkre küldött visszaigazolásban a szuvetkezet azt közölte, hogy a termelói árra később tér vissza. A cikk megjelenése után a szövetkezet illetékesei közölték velünk, hogy néhány nap múlva írásban közlik árajánlatukat. majd a szállítást is megindítják. S ami a csiszolt kivitelt illeti: ehhez azért ragaszkodunk, mert véleményünk szerint az esztétikailag szebb megjelenésű árut a lakosság szívesebben vásárolja. A gond végülis megoldódik. és a szóban forgó fokhagymaprés — reméli a Vidia — rövidesen kapható lesz az üzletekben. Augusztus 10-i Postaláda rovatunk néhány sorára reagált a Csongrád megyei Tanács Gyógyszertári Központja: „Olyan hír került az olvasók elé, melyből azt a következtetést vonhatták le. hogy az újszeged! gyógyszertár olyan hely. ahol egy pohár vizet is sajnálnak a beteg emberektől. A megdöbbentő hírt követően — írja Rákos Gyula igazgató-főgyógyszerész — ellenőriztem a tényeket, és őrömmel állapítottam meg. hogy a közöltek nem felelnek meg a valóságnak. A gyógyszertárban ugyanis, mindenki által látható helyen, falikút van. ahol bárki ihat — még poharat is adnak hozzá —. nemhogy megtiltanák. Azt viszont, hogy a piaci árusok kannával és locsolóval, vagy ha más nincs kéznél, üveggel járjanak vízért — mivel ezek tények! — ezt eddig is és ezután is ellenezzük. Szerencsére azóta — amint arról a Délmagyarország augusztus 17-1 száma is hírt adott — elkészült a piac kútja, s a kérdés megoldódott." összeállította: Ladányi Zsuzsa 4 »