Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-17 / 192. szám

Péntek, 1979. augusztus 17. 3 Szemé Tágas udvar, Ragyogó napsütésben kisgyermekek kapaszkodnak a hintákra és a csúzdákra. A padok frissen festve, és virágok pompáznak az ágyásokban. A fehérköpenyes óvónénik alig győzik összeterelni a mászóká.król, hintákról a fölhevült arcú gyerköcöket. Pedig egyik-másik mászókán látszik, hogy házi gyártmány. Bár okosan kivitelezett, azért eltér a szabványtól. Am épp ezért érdekes. Muszáj azonnal kipróbálni! A háttérben ünneplős férfiak. Keriikben papfr. Közeleg az átadás perce de várnak még. Nem sietnek. A számoknál, az értékelésnél többet mond a játékkal betelni nem tudó kicsik látványa. S ezért igazán szép a Jerney uteai óvoda udvarának ünnepélyes átadása. • Azóta két és fél hónán telt el. A kiskundorozsmai új lakóteleppel szomszédos óvoda 2131 udvara változatlanul előkelő ben 16 millió 600 ezer forinhelyet foglal el a társadalmi tot érő társadalmi munkát munkával készült létesítmé- végeztek. Ez annyi, mintha nyele sorában. Nem csupán a város lakossága személyenazért. mert az építés 1 mii- ként száz forintot ajánlott lió 300 ezer forintba került volna fel a közös vagyon Amiatt is, mert a szegedi in- gyarapítására. A szocialista tézmények és vállalatok pél- brigádok, a KISZ-esek. a ladásan együttműködtek. Lei- • kóbizottsávok és az úttörőnagyobb részt a DÉLÉP vál- szervezetek városszépítő aklalt. de a máshonnan jött cióinak eredménye, nap mint szocialista brigádok is sokat nap szembetűnik a tereken dolgoztak. Nekik is köszön- és az utcákon. Az iskolák, i.ető. hogy egy évvel az óvo- óvodák és bölcsődék felújítáöa átadása után a játszóud- sához 3 millió forinttal jávart is birtokba vehették a rultak hozzá. Az öregek napgyerekek. kört otthonai ós a szociális Ezzel ewütt még számta- otthonok 200 ezer forintnvi lan. jelentéktelennek tűnő de értékkel gazdagodtak az ela ma?a nemében fontos be- ső félévben. A sportlétesítruházást köszönhet a város ménvek fejlesztésére 2 és fél az utóbbi időben egyre eva- millió forintot fordítanak •koribb társadalmi öss'°fo"4s- További 700 ezer forintot tanak. A kezdeményező k4sz- karí+hatott meg a város az ség pótolhatatlan' serttsétet ezyéb felajánlások révén. A jelent a településfejlesztés- szocialista műszakokkal megben, a kulturáltabb környe- keresett pénzből 800 ezer főzet kialakításában. rintot fizettek be közhasznú * célokra. Szegeden az év első felé- J. E. Vekni a futószalagon „Végy egy jó marék hófehér búzalisztet, morzsálj hozzá diónyi élesztőt, keverd bé egy csupor vízzel, de langyossal ám, hogy a kovász könnyű légyen, miként a hab." A jónevű pékmester egykori receptje ma valahogy így kezdődhetne a Szegedi Sütőipari Vállalat gyárában: nyomd meg a gombot, töltsd fel a kenyérgyári torony felső négy emeletén terpeszkedő 300 és 600 mázsás silókat, hogy állandóan legyen utánpótlásod, onnan a pneumatikus szállítórendszeren adj a napi tartályokba 100—100 mázsát, majd vidd az egészet az FTK-ra, kovászvonal, tésztavonal, onnan pedig ... Allj! Miféle elfajzása ez az ősi kenyérsütő szakmának, gombnyomás, kovászvonal, eftéká. Mi ez? — Ez kérem? Technológia! FTK, annyi mint: Folyamatos Tésztakészítő berendezés. • Kerekes József pék. Szakképzettségét a sokkal csikorgósabban, ám hivatalosan hangzó sütőipari szakmunkás jelzővel illatik, jelenlegi foglalkozása pedig művezető. Alig egytucatmagával készíti a délutáni sütéskor boltba kerülő háromszáz-egynéhány mázsa kenyeret. Gyakorlott kalauzként vezet végig a többemeletnyi gyáron, s imitt-' amott elfogja a nosztalgia „hej, amikor még kézzel készítettük a kenyeret". Aztán rájön, az sem volt már az igazi hőskor, hisz 1970ben tett szakmunkásvizsgát, s akkor is már gép dagasztotta tésztával dolgoztak. „Na, de mégsem így!" Miközben a lisztsilóktól a napi felhasználást biztosító tartályokhoz érünk, kölcsönösen okosítjuk egymást. — Ez ugye lisztszita? Olyan mint a malomban. — Lisztszita. De hogy a malomban is volna?... Sose tudtam. — Ez nem derül ki a liszt minőségéből? — Csuda tudja. Jócskán találunk benne búzaszemet, törmeléket, szennyeződést, szóval ráfér a szitálás. Na, mindegy, lényeg az, hogy mire a kenyércsinálás boszorkánykonyhájába ér a liszt, már tiszta. A titokzatos FTK: tartályok, csővezetékek, vezérlőpult, világítólámpák, magyarázó folyamatábra. Víz, [ élesztő, liszt. Hideg, meleg, üres, tele. Homogenizátor. Ez csak egyszerű nem? Egyik helyen bejön a víz, másutt az élesztő, megint másutt a liszt, az egész vagy j hideg, vagy meleg, végül a program szerint ha tetszik, ha nem, úgyis beáll az üzemi szabályozott hőmérsékletre, aztán az üres tartály tele lesz és irány a homogenizátor. Annak idején nagyanyánknak is volt ilyen, csak fateknőnek hívták. Ebben zutyulta össze a kovászt. Homogénre. * Embermagas tartály, felülről osztott, mint egy tizenkét szeletes torta. Kovászérlelő. Innen megy az anyag a dagasztómicsodába (gép, berendezés, készülék, ki tudja, alig látni belőle valamit), amely már nyomja is ki a fehér képlékeny kenyértésztát. Nyomja, nyomja, egyszercsak nem nyomja. Sebaj, gondolom én, majd a pék segít. De a pék nem segít, csak ijedten elkap egy elzárólemezt és a dagasztóba áramló liszt útját torlaszolja el. Segélykérően néz — a szerelőkre. Valahol elszakadt egy horgászzsinór vékonyságú drót, nem jelzett egy készülék, elakadt a rendszer. Az FTK. Most csak TK. Tésztakészítő, de nem folyamatos. — Milyen időtartamú üzemzavart bír ki a kenyér? — A kovásztól függ. Most másfél órát. — Ha ennyi idő alatt sem javítják ki a hibát? — Túlérik a kovász, rossz lesz a kenyér. — Kin múlik pillanatnyilag a kenyér minősége? — A műszerészen. Dobalovszki István nyugodt mozdulatokkal preparálja ki a kapcsolódoboz drótkötegel közül a hibás szálat. Nyúl a forrasztóért, s öt perc múlva int, mehet, kész. A pék arcán a lisztpor alatt megenyhülnek a vonások. „Megcsináltuk." A műszerész mesél. — Az ember a szakma általános elveit tudja csak, mikor ide bejön. Kell egy jó fél év, mire beletanul a sütőipari gépek szerelésébe. Ezt sehol nem oktatják. A tanulópénz meg nincs benne a fizetésben. Négy éve vagyok itt, közöm van már jó pár újításhoz is, az órabérem 17,40. Akit meg most vettek fel, annak 18 forintot adnak. Egy emelettel lejjebb a kemencéknél előkerül az új dolgozó. Lakatos, tizennyolcas órabérért. Nem sértődik meg. nem reagál az előbbi megjegyzésre. Ez van. ö van. A kemencéknél lakatos és ő süti a kenyeret. — Műszaki ember kell ide is — mondja a lakatospék, Tokodi Béla. — A sütővonalon nekünk kell figyelni az összes műszaki mutatókat, s ha baj van, javítani is. A mutatók pedig azt jelentik, hogy így kel, így sül a legjobban a kenyér. Minek ehhez pék? Kérdezi kimondatlanul is a futószalagon elindult pirosrasült veknik induló áradatára tekintve, s kíséri szemmel a földszintre lecsúszóbukó friss kenyereket, míg el nem tűnnek a két szint között • Telefoncsörgés a kenyérraktár irodájában. — Halló, itt a zöldhuszonnégyes, a Magdikát keresem. Magdika, Varga Mihályné veszi a telefonüzenetet: a ZÖLDÉRT 24-es számú boltja ma délutánra 32 kiló kenyeret kér. Igen, szállítjuk. Délután háromtól két tehertaxi áll a raktár elé, s szállítja a városba a hét elején gyorsan fogyó kenyeret a boltok utórendelésére. Este fél nyolc. A két taxisofőr fáradtan csukja be a kis kocsi ajtaját Ez a tizennégy, tizenhatodik órájuk aznap. Ilyenkor ők a rakodók is, és egy mázsa kenyérért alig több mint egy forint a tiszta bérük, és szívesen odaadnák akárkinek, de hát ki jön el kenyeret rakodni? Ilyenkor estefelé?.... Igriczi Zsigmond e a szabad ii? N yolc óra munka, nyolc óra alvás, nyolc óra szórakozás. Ez volt valamikor az ideális állampolgár napirendje. A hangzatos felosztás máig az utópiák világában maradt. Azóta kiderült, a nyolc óra munka sem olyan egyszerű és problémamentes, ahogyan gondolták. Mindössze a nyolc óra alvás valósult meg maradéktalanul. A nyolc óra szórakozás lósult meg. A munkafegyelem, a munkához való erkölcsi viszony eddigi tapasztalatai azt mutatták, erre ma még nem minden ember és nem minden munka alkalmas. Az elmúlt évek sokszor leírt jelensége volt a hivatalos munkahelyen a munkavisszatartás, vele szemben a munkaidő utáni különmunka. Ezt nem lehet a kétügye a legbonyolultabb. Először is, mit féle munka minősége közti különbséggel értünk szórakozáson? Szórakozás-e a bevásárlás, főzés, mosás, amit rendes körülmények közt nem a kötelező munkaidőben intéz el a dolgozó? Szórakozás-e a munkahelyre való utazás, ami szintén jelentős időt emészt fel? Az ügyintézés, hivatalba járás? Egyik sem valami szórakoztató, ám szükségszerű tevékenység. Aztán például a maszekolás, fusizás munkának vagy szórakozásnak minősül-e? Nyilvánvaló, hogy jelenlegi életformánk nem írható le pusztán a fenti fogalmakkal. A kötelező életmódreceptek ideje is lejárt: tízparancsolattal vagy nyilvános önkritikával ma nem lehet az emberek egyéni életvitelét irányítani. Egyetlen társadalom sem mondhat azonban le arról, hogy vizsgálja a különböző társadalmi rétegek életmódját, és meghatározza, távlati céljainak milyen irányú fejlődés felelne meg leginkább. Az életmód a különböző szükségletek közötti választás, értékelés során alakul ki. Ezek az egyszerű fiziológiai szükségletektől, a táplálkozástól, ruházkodástól egészen az önmegvalósításig, önkifejezésig terjednek. Rangsorolásuk vitatható, annyi azonban tény, hogy egyik póluson anyagi, életszínvonalbeli szükségletek állnak, a másikon a személyiségfejlesztés, önművelés, jó társadalmi légkör igénye. A fiziológiai szükségletek kielégítése nélkülözhetetlen alapja annak, hogy egyáltalán választani lehessen az egyéb igények között. Nálunk ezzel sincs még minden rendben: igaz, nem éhezik senki, a lakáshelyzet azonban egyik legnagyobb gondunk. Az életmódkutatás nagy kérdése, hogy ha ezeket az alapvető szükségleteket kielégítik, automatikusan előtérbe kerülnek-e minőségi jellegű igények, vagy a fejlődés kimerül a személyi tulajdon egyre erőteljesebb felhalmozásában, a biológiai szükségleteket meghaladó élelmiszerés alkoholfogyasztásban. A polgári szociológia élesen elválasztja egymástól a munkaidót és a szabad időt. Munkaidőben az ember pénzt keres, szabad idejében megvalósítja önmagát. Az a cél, minél több legyen a szabad idő, ez pedig csak úgy érhető el, ha a munkaidő alatt minél intenzívebben és hatékonyabban dolgozik az ember. A mi felfogásunk Marx nyomán az, hogy az ember a munkája során teljesítheti ki személyiségét, valósíthatja meg önmagát. Ez azonban eddig csak a művészi, tudományos alkotó munkában, komplex, jelentős szellemi energiákat igénybe vevő munkáknál vamagyarázni. Az autószerelő munkaidő után is autót szerel, az anyagmozgató segédmunkás disznót hizlal vagy retket csomóz. Kézenfekvőbbnek tűnik az a magyarázat, hogy munkahelyükre igen sokan a biztonságos fizetésért és a társadalmi juttatásokért járnak. Különmunkát pedig azért végeznek, mert így kézhez kapják pluszmunkájuk levonások nélküli teljes hozadékát Á munkával töltött összes idő így nem csökken. Azt is megkockáztathatjuk, mióta a kistermelés, a kisegítő gazdaság támogatott szektor lett, még növekszik is. A beruházási eszkőzök hiánya hallatlanul megnövelte a hagyományos élőmunka értékét A kistermelő konyhai hulladékon hizlalt disznói az egyik oldalon; a másikon a sokmilliós költséggel épült de a szervezetlenség, technológiai fegyelmezetlenség miatt üresen álló vagy ráfizetéssel termelő sertéskombinátok. Panaszkodnak a termelőszövetkezeti vezetők, hogy ha egybeesnek a munkacsúcsok a közösben és a háztájiban, a tagok a háztájit részesítik előnyben. Az élőmunka-igényes — épp ezért jövedelmező zöldség-, gyümölcskultúrák jelentős részét ott termesztik. Értéke kevés levonással a kistermelő zsebébe kerül. Ezzel jórészt ki is kerül ez a pénz a gazdaság vérkeringéséből. A kistermelő nem fektetheti a termelésbe: ezzel egy kapitalista típusú „szub-gazdaság" teremtődne. Ugyanakkor munkaerejének jó része kikerül a nagyüzem irányítása alól, a megtermelt értéket pedig szükségleteit meghaladó holt létesítményekben, épületekben, több személygépkocsiban tudja csak lekötni. Egyidejűleg tőkeszegény marad a szövetkezet T

ovábbi kérdés, hogy az intenziven kihasznált hivatalos "munkaidőn túl lehet-e további 5—6 órát kemény munkával lekötni. Ha igen, milyen hatása van ennek az életmódra? Nem szorulnak-e háttérbe az életmód minőségi összetevői: az önművelés, közéletiség, morálisan meghatározott emberi kapcsolatok? S ha most átmenetileg, a gazdasági szükségszerűségre hivatkozva segítünk is talonba tenni, mennyi erőfeszítésbe kerül majd egyszer, később elővenni őket? Kevesebb költséggel többet-jobbat termelni, ennek gazdasági szükségszerűsége aligha kérdőjelezhető meg az életmód oldaláról. De a módszerek megválasztásában minden körülményt, így az életmódra gyakorolt hatásukat is figyelembe kell vennünk. Tanács István „Á szerződés kötelező" Válasz cikkünkre A Délmagyarország 1979. A termelőszövetkezet által szerint, a legalacsonyabb gaaugusztus 9-i számában Fii- átadásra felajánlott uborka, rantált árat biztosítjuk, így léres zöldség címmel írás je- az átadó által közölt minő- ösztönöztük a termelőt, hogy lent meg a rószkei Kossuth ségi osztálybesorolásnak méretes uborkában tudja le Tsz felvásárlótelepén történt nem felelt meg, a ZÖLDÉRT termékét, de ezt nem tette, uborka átadás-átvétellel átvevőjének minőségvizsgá- és ennek következtében a kapcsolatban. lata alapján. A szerződés ér- nagyméretű keserű uborkát telmében, miután az együt- nem „sózhatjuk" a fogyasztó tes minősítés alapján a fe- nyaltába, lelt nem tudtak megállapod- A szakértő minőség megni a vonatkozo rendelet ér- állapítása alapján ajánlatot telmeben a ZÖLDÉRT kép- tettünk a helyszínen a téeszviseloje szakértő kirendelő- neki hogy miIyen minóségset kérte a megyei tanács- K . , ' . , tói, aki rövid idő alatt a ^ H aron tudJuk 32 a™4 helyszínen megjelent. A átvenni —, amelyet írásban szakértő 1979. augusztus 6- visszaigazoltunk — azonban ^ órakor szóban közölte az ajánlatunkat a termelőmegállapításait az érdekeltekkel, majd a Megyei Ta; nács V. B. Élelmezésügyi Osztálya írásban a 14047—24/1979. számú augusztus 8-án kelt levelében. Nemsokára befejeződik a MÁV Szegedi Fűtőházának rekonstrukciója. A munka a kivitelezők hibái miatt nagy/h elhúzódott. Remélhető azonban, hogy nemsokára befejezik az új üzemcsarnok építését. Képünkön: Az új csarnok az éppen renoválás alatt álló fordító korong felől nézve szövetkezet elutasította. Ez„„ , , zel gyakorlatilag a szakértő Mezőgazdasági es , , , 71* véleményei sem ismerte el, holott a szerződésünk alapján a szakértő megállapításai a felekre kötelezőek. A 2£>LDÉRT Vállalat nem Az áruátvételnél a szab- vitatja a többcsatornás érvany alkalmazása a terme- tékesítés adta lehetőséget lószövetkezeti felvásárlóra is Azoknak a partnereknek vonatkozik, annak betartása azonban> ^ Mját ^^ kötelező. A nem szabványos tűkből szerződést kötnek a minőségben történő áruátvé- vállalattal tudniuk kell: a tel végső soron a fogyasztót szerződésben foglaltak kötekárosítja a kistermelő elő- lezőek mindkét fél számára, nyére A szabvány szerinti Regőczi István minőségért, szerződésünk igazgató