Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-16 / 191. szám

4 Csütörtök, 1979. augusztus 16; V Szeretjük a baromfihúst Egy dinamikus ágazat jövője Évi fejadagunk már meg­haladta a 17 kilót, ennyi került ugyanis tavaly átla­gosan baromfihúsból min­den magyar állampolgár asztalára. És nemcsak a ha­zai piacot képes bőségesen ellátni a magyar mezőgaz­daság, hanem termeléséből külföldre is nagy mennyisé­gi! baromfi; csirke, liba, ka­csa. pulyka Jut A nagyüzemi baromfiter­melés meghonosítása ha­zánkban a hatvanas évekre tehető, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kezdődött a baromfiágazat dinamikus fejlődése., Ezt jelzi, hogy 1960-ban a mezőgazda­sági termelők 26 900 tonna baromfit adtak el a feldol­gozó üzemeknek, 1970-ben 135 ezer tonnát, tavaly pe­dig már több mint 270 ezer tonna baromfit dolgozhatott fel az állami és a szövetke­zeti feldolgozóipar. A terme­lés növekedésével együtt fej­lődhetett tehát hazánkban a baromfihús-fogyasztás és az export. Így jutottunk el oda, hogy Magyarország 1977 vé­gére a világ legnagyobb ba­romílexportőrei közé került. A múlt esztendőben azon­ban sűrűn elhangzott a kér­dés: ml van a baromfiága­zattal, ml történt a baromfi­piacon, miért csökkent a ke­reslet termékeink iránt? Egyáltalán milyen jövő elé néz a magyar baromfihús­termelés és -feldolgozás? Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk Tobak Istvánnal, a Baromfifeldolgozó Vállala­tok Trösztje vezérigazgató­jával. — A baromfiágazatot a legdinamikusabban fejlődő ágazatként tartottuk számon a legutóbbi másfél évtized­ben. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a termelés rugalmasan alkalmazkodott a piacokhoz. Mi történt ta­valy? — Való igaz, hogy mind a negyedik ötéves tervben, mind a mostani tervidőszak első két évében a baromfi­nevelés és a felvásárlás nö­vekedése egybeesett az érté­kesítés lehetőségének a bő­vülésével — kezdte a beszél­getést Tobak István, majd így folytatta: — Ebben az időszakban a baromfiipar termékei iránt a kereslet rendkívül gyors ütemben nőtt. Ez pedig lehetővé tet­te a növekvő árumennyiség mind kedvezőbb áron törté­nő értékesítését a külföldi piacokon. Az árualapok bő­vítését szolgálta a háztáji és a kisegítő gazdaságok nö­vekvő árutermelése, amely a nagyüzemi termékeken kí­vül (csirke, pulyka, pecse­nyekacsa, tpjás stb.. olyan termékek exportját is lehe­tővé tette, amelyeket a kis­üzemekben gazdaságosan le­het előállítani. Ilyenek pél­dául a hízott liba. a libamáj, a liba toll és -pehely, a há­zinyúl, a galamb, stb. A kedvező piac, az értéke­sítési lehetőség bővülése nyqmán javult az export gazdaságossága, növekedtek dollárbevételeink. Mindezt tudni kell ahhoz, hogy vilá­gossá váljék, ml okozta a tavalyi nehézségeket Az tör­tént ugyanis, hogy a koráb­bi években igyekeztünk ki­használni a világpiaci kon­junktúrát, s ennek megfele­lően az ötödik ötéves terv első két évében az előirány­zottnál erőteljesebben nö­veltük a baromfihús-terme­lést és a feldolgozást ha­zánkban. Ilyen helyzetben következett be, hogy a világ­piacon az 1977-ig tartó ke­reslet felfelé ívelő tenden­ciája megállt, s 1978-ban pe­dig visszaesett. A kereslet csökkenésének okait elemezve a következő állapítható meg: a legutóbbi évek konjunktúráját nem­csak mi igyekeztünk kihasz­nálni. hanem a többi, ha­gyományos baromfitermelő és -exportáló oszág is. Vol­tak olyan országok- is, mint például Brazília, mely ko­rábban baromfihúsból be­hozatalra szorult viszont a legutóbbi években erőtel­jesen növelte baromfiterme­lését s most már exportőr­ként jelentkezett a világpia­con. Ez a termelésfelfutás lényegesen dinamikusabb volt. mint a világ baromfi­fogyasztásának emelkedése. S ez nemcsak azzal járt, hogy nehezebbé vált az áru értékesítése, jelentékeny ár­csökkenés is bekövetkezett. A tojásértékesítésben ha­sonló nehézségekkel találtuk szembe magunkat. Igaz, hogy ez nem újkeletű prob­léma. Ugyanis már koráb­ban is látható volt. hogy nem szabad a tojás export­ját erőltetni, mert a piacon túlkínálat volt belőle. az árak alacsony szinten stag­náltok. — Mindez a mi exportun­kat is sújtotta. Megnöveked­tek a készletek, nehezebben értékesíthettük a baromfiter­mékeinket, s az árcsökkenés hátrányosan érintette bevé­teleinket. Milyen intézkedé­seket tettek a termelési biz­tonság megerősítésére, piaci helyzetünk stabilizálására? — Már tavaly is lényeges fel­adatunknak tartottuk, hogy a kiélezett helyzetben ne­hogy meglazuljanak kapcso­lataink a mezőgazdasági ter­melőkkel. Világosan láttuk, hogy most még szorosabb együttműködésre van szük­ség a termelő és a feldolgo­zó vállalatok között, hogy rugalmasabban alkalmaz­kodhassunk a megváltozott körülményekhez. Salnos.még így is előadódott itt-ott, hogy vállalataink pénzügyi nehézségekkel küzdve, késve fizettek az átvett baromfi­ért. Az Idén azonban ez már nem fordult elő. Mindenesetre az nyilván­valóvá vált, hogy ma már — és a jövőben még Inkább — az eddiginél is jóval na­gyobb Jelentőséget kap a ba­romfiágazatban a minőség, a szállítási pontosság, a terme­lés gazdaságosságának ja­vítása. Amikor túlkínálat van a piacon csak az az el­adó képes áruját megfelelő­képpen értékesíteni, amelyik a többinél jobbat kínál el­adásra. és megbízható szál­lító. Ezt a feltételt csak ak­kor leszünk képesek teljesí­teni, ha a mezőgazdasági üzemekkel együttműködve még szervezettebbé tesszük munkánkat. A termelőüzemekkel ép­pen ezért Idejében tisztáz­tuk: szó sincs a baromfiter­melés visszafejlesztéséről. Ezt jelzi egyébként az is, hogy az állami baromfifel­dolgozó üzemek, valamint iparunk és a tsz-ek együtt­működése révén létrejött három közös vállalat és a hernádi Március 15. Tsz feldolgozó üzemének idei felvásárlási előirányzata 270 ezer tonna vágóbaromfi. Eb­ből tehát egyértelműen ki­derül, hogy az idén körül­belül annyi baromfit vásá­rolunk fel. mint tavaly. Nem fejlődik vissza a ter­melés, de a növekedési ütem lelassul, s az ötödik ötéves tervben meghatározotttak szqrint alakítjuk a baromfi­feldolgozást. Ezt indokolja egyébként a vágóbaromfi-ter­melés és a feldolgozókapaci­tás összhangjának megte­remtése és az értékesítés biztonsága is. Azok a nagy­üzemek, amelyek eddig is gazdaságosan állították elő a baromfihúst, és a tojást, s képesek a magasabb köve­telményekhez igazodni, még növelhetik is termelésüket. Viszont azok a gazdaságok, amelyek gazdaságtalanul ál­lították elő a barőmfihúst, vagy rendbe teszik termelé­süket, vagy megszüntetik a baromfihús termelését. Ez nekik ls érdekük. A terme­lőüzemek megértették: né­hány megszüntette ezt az ágazatát, a többség pedig igyekszik a termelési fegye­lem szigorításával, a techno­lógia korszerűsítésével nye­reségessé tenni azt. — Ezek szerint a szigo­rúbb piaci követelmények hatása érvényesül a terme­lésben. Mit tesznek a ter­melők érdekeltségének a ja­vításáért? — Számításaink beváltak. A tavalyi feszültség az ex­portpiacokra az idei tava­szon már enyhült, kezd meg­nyugodni a piac, a kereslet élénkül. Ez azonban nem je­lenti azt. hogy minden ter­méket el lehet adni. A ve­vők továbbra is szigorúan ra­gaszkodnak a jó minőségű áruhoz, s ez az igény kiter­jed a magát kínáló, ízléses, higiénikus csomagoláson kí­vül, a tetszetős színre, fej­lettségre, hús-csont arányra és az egyedi súlyon kívül az egyöntetűségre. A külföldi vevők igényeinek kielégítésehez csirkebői 1,30 —1,45, gyöngyösből 1,30— 1,40, pulykából 4,20—4,50, pecsenyelibából 4,20—4,80, pecsenyekacsából 2,30—2,45 kg súlyú vágóbaromfira len­ne szükségünk. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az idén több in­tézkedést tettünk, illetve ké­szítettünk elő. Súly szerint megosztott felvásárlási árat vezettünk be a pecsenyeka­csa felvásárlásában. Előké­szítjük az eddiginél reáli­sabb — vágóvonalon történő — minősítést. Emellett sza­porítani szeretnénk a gazda­sági társulásokat,. amelyek erősítenék a kétoldalú érde­keltséget. Természetesen leginkább az árak hatnak a termelés­re. Határozott szándékunk, hogy a jövőben a felvásár­lási árakkal méginkább ki­fejezésre juttassuk a piaci követelményeket; megfele­lő ösztönző árat fizessünk a keresett, a piac által elis­mert, jó minőségű alapanya­gért. Azt viszont, amelyiket kevésbé ismer el a piac, vagy gazdaságtalanul értéke­síthető, ne támogassuk. Ilyen célból csökkentettük az idén a tojás felvásárlási árát da­rabonként 10 fillérrel. és csökkentettük a vágótyúk árát kilónként 15 forintra. Ennek révén csökkent a to­jás felvásárlása az idén. Má­jus 15-ig például 351 millió tojást vásároltunk fel. ez a tavalyi hasonló időszakhoz képest csaknem 16 százalé­kos csökkenést jelent. Vállalataink mintegy 500 mezőgazdasági nagyüzem­mel és megközelítően 200 AFÉSZ-szel vannak szerző­déses kapcsolatban. A szer­ződéses rendszer bevált. Szeretnénk azonban, ha a szerződéses kapcsolatokon túlmenően a baromfiipar és a mezőgazdasági üzemek kö­zött még szorosabb, a terme­lés gazdaságosságát elősegítő együttműködés alakulna 'Tel. Nekünk az az érdekünk, hogy a mezőgazdasági ter­melők megtalálják számítá­sukat azokon a termékeken, amelyeket a vállalatunknak szállítanak. Csak így marad­hat meg a magyar baromfi­ipar a világ legjobbjai kö­zött. Cs. F. "Megbízatások Az IKV kommunistáinak tevékenységéről A párttagok alapvető köte­lessége cselekvően részt ven­ni alapszervezetük életében, munkájában, s a rájuk bí­zott feladatokat elvégezni. Ezt tükrözi az állandó jelle­gű pártmunka, az esetenkén­ti pártmegbízatás. Milyen arányban veszi kl ebből a részét a Szegedi Ingatlanke­zelő Vállalat száz főnyi párt­tagsága? Erről beszélgettünk Erndt Jánossal, a vállalat pártvezetőségének titkárával. — Vállalatunknál három alapszervezet van — mon­dotta —, egy a Dánl János utcai központban, egy a Pe­tőfi Sándor sugárúti házke­zelési főosztályon, egy pedig a Jósika utcai termelési osz­tályon. A nyár persze érző­dik nálunk is a pártéletben, például a taggyűlések láto­gatottságában, hiszei]| zömé­ben most vannak a szabadsá­golások. A pártmunkában azonban átmenetileg sincs megállás, nem is lehet. Az alapszervezetek vezetőségei folyamatosan munkálkodnak. Megtartják soros ülésüket, előkészítik, megbeszélik a taggyűlés napirendjét, a be­számoló témáját akkor is. ha soraiRból szabadságon van­nak. A távollevők munkáját átmenetileg megosztják egy­más között. S minthogy a taggyűléseket is megtartják, ugyanúgy mint máskor, min­den hónapban, következés­képpen a pártcsoportvezetők rendszeres összehívása — tá­jékoztatásuk időszerű politi­kai, gazdasági kérdésekről, a vállalat dolgairól, a taggyű­lés napirendjéről, a beszá­moló témáiáról — szintén nem marad el. A beszélgetésbe bekapcsoló­dott Murvai János, a válla­lat szb-titkára is. aki arról beszélt, hogy a szakszerve­zetben dolgozó kommunisták munkája is folyamatos. Hogy ki-ki miként tesz eleget párt­megbízatásának a szakszer­vezetben, azt hamarosan megvizsgálják és megbeszé­lik. Vannak, akik régtől fog­va pártmunkaként töltenek be felelős tisztséget a szak­szervezetben, mlnt például Pandek Sándor, a házkezelé­si osztály vezetője, aki az szb elnöke. Ludányi Ferenc bádogos szakmunkás a ter­melési osztályon, a műhely­bizottságban tevékenykedik. Kiss András asztalos szak­munkás, sportfelelős, aki pél­dául tavaly nagy sikerrel szervezte és rendezte meg négy IKV — Pécs. Székesfe­hérvár, Szeged. Budapest VII. kerület — sportoló dol­gozóinak szpartakiádját. Az IKV-nál a párttagság 85 százalékának van állandó jellegű pártmunkája. a töb­bieké csak időszakos, vagy egy-egy megbízatásra szóló. Adottság, felkészültség dolga is, hogy kinek-kinek milyen értékű a pártmunkája. Ennél a vállalatnál az alapszerve­zetek pártcsoportvezetői pél­dául esztendők óta maradék­talanul eleget tesznek a tiszt­ségükből adódó feladatok­nak, úgyszintén a propagan­disták is. Ez annak is tulaj­donitható. hogy a pártcso­portvezetők felkészültsége megfelelő, külön tanfolya­mon vettek részt, amelyen megismertették őket hatáskö­rükkel. feladataikkal. Arra készítették fel őket. hogy munkahelyükön partnereik legyenek a gazdasági veze­tőknek. Az alapszervezetek vezető­sége és a pártvezetőség is különös gonddal ügyel arra, hogy a fiatal párttagok a KISZ-ben dolgozzanak, kap­janak konkrét pártmunkát. Nemrég lett párttag például Vass Zoltán és Miicsi János. Pártmegbízatásként a KISZ­ben tevékenykednek, úgy­szintén Ledeczki Tibor és Oláh Ferenc is. Az idősebb generációhoz tartozók között sokan van­nak. akik több tisztséget is betöltenek. Ez nemcsak an­nak tulajdonítható, mert rá­juk esett a választás, hanem annak is, hogy ki milyen munkakörben dolgozik. Erndt János példaként említette Tóth Dezső műszaki osztály­vezetőt, aki tagja válla­lata pártvezetőségének, az MSZMP szolgáltató és kom­munális vállalatok bizottsága mellett működő termelési bi­zottságnak, propagandista és mindez mellett speciál kollé­giumon tanul a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemen. Sokat vállalt magára a vál­lalat igazgatója, Kószó József is. aki tagja a városi pártbi­zottság mellett dolgozó vá­rospolitikai bizottságnak, né­pi ellenőr, tagja az MSZMP szolgáltató és kommunális vállalatok bizottságának és végrehajtó bizottságának, el­nökhelyettese az ország in­gatlankezelő vállalati társu­lásának, amely együttműkö­dési szerepet tölt be e vál­lalatok között. Sárkány Já­nos főépítésvezető, alapszer­vezeti vezetőségi tag. térü­letfelelős. tagja az MSZMP szolgáltató és kommunális vállalatok bizottságának. Erndt Jánosról is megtudtuk a beszélgetés közben, hogy mint építésvezető, jelenleg három művezetőt helyettesít. Pártvezetőségi titkári tiszt­sége mellett magasabb párt­testületnek is tagja és pro­pagandista. A példákat, a példamuta­tást lehetne sorolni tovább, de a munkát is lehetne még­jobban megosztani, elsősor­ban a fiatalok között L. F. NDK A tudomány szerepe A Német Demokratikus Köztársaság tervszerűen, fo­lyamatosan fejlesztette ki és bővíti tovább tudományos­technikai potenciálját. Az állam 1976 és 1980 között 35 milliárd márkát biztosít ku­tatásra, fejlesztésre, 10 mil­liárddal többet, mint az elő­ző tervidőszakban. Ez azösz­szeg a nemzeti jövedelem 4,2 százaléka. Ugyanebben az időszakban modernizálásra, bővítésre, a társadalmi ala­pok felújítására több mint 240 milliárdot szán az ál­lam, annyit, amennyit 1951­től 1967-ig összesen beruhá­zásokra költöttek. Az elmúlt tíz év alatt megkétszereződött az NDK­ban az egyetemi és főisko­lai képesítéssel rendelkező dolgozók száma; ma már meghaladja az 1 milliót. A kutatásban és fejlesztésben tevékenykedők több mint 80 százaléka az iparban dolgo­zik. A további fejlődés táv­latai is biztatóak: 1980-ig — A selyemgyárfás reneszánsza . A természetes selyem a legdrágább textilanyag a vi­lágon. A műanyag kelmék rövid ideig tartó világuralma után napjainkban Ismét di­vatba jött a hernyóselyem is. Lengyelországban a XVII. század óta nevezetes iparág a selyemszövés. Ma az ország egyetlen selyemgyára a Mi­lanoweki Hernyóselyem Szö­vődé. Ez a nagyüzem kézzel festett selymekre specializál­ta magát. Az itt készült anyagok a luxusigények ki­elégítésén túl egykori meste­rek kézimunkájának jegyeit is magukon viselik. Harminc­öt selyemfestőnő évente 15 ezer vég mintázatát készíti el, a divatot figyelembe vé­ve. A kész selymet tíznapon­ként külön bizottság zsűrizi, a legszebb mintákat jutal­mazza is. Az elmúlt esztendőbén a selyemszövőgyár 1 millió 200 ezer méter hernyóselymet gyártott. Ennek nagy részét sálak, nyakkendők anyaga­ként használják fel. Mila­noweki selyemből készült az újjáépült varsói Királyi Pa­lota bútorainak huzata, a krakkói Wawel belső díszí­tése. Modernizálják, bővítik a selyemszövödét 1980-ig. Üj üzemcsarnokot kap. ahol ja­pán gyártósorok termelnek majd, és ezzel megkétszere­zik az üzem eddigi teljesít­ményét. A bővülő, korszerűsödő nagyüzem fő gondja a nyers­anyagellátás. Az emelkedő selyemárak arra késztetnek, hogy hazai bázison biztosít­sák a szükségletet. Ez pedig nem kis feladat, ha számítás­ba vesszük, hogv a szederfák levélzetén élősködő selyem­hernyók 1800 gubójára van szükség 8 méter selvemanyag előállításához, ami csupán két ruha kiszabásához ele­Eendő. a tervek szerint — 1000 dol­gozóra 95 főiskolát és 65 egyetemet végzett szakem­ber jut. Az ország 7 egyetemén és 46 főiskoláján százezrek ta­nulnak. Ez évben újabb 80 ezren csatlakoznak hozzájuk az első évfolyamokon. A tudomány és a terme­lés között szoros a kapcso­lat. Az országban ma min­den harmadik dolgozó újító. A tudományos munka kö­zéppontjában is olyan fel­adatok szerepelnek, mint az energetikai bázis fejlesztése, a hazai nyersanyagok hasz­nosítása, a termelési ágak műszaki-gazdasági színvona­lának folyamatos emelése, a lakásépítési program fejlesz­tése új technológiákkal, a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés új módszerei­nek kialakítása, a fogyasz­tási javak minőségének to­vábbi javítása, az egészség­ügyi megelőzés módszerei­nek, eljárásainak kidolgo­zása. A tudományos munkának lényeges része az alapkuta­tások folytatása. Az NDK Tudományos Akadémiájának kutatási területei a terme­lést közvetlenül segítő tevé­kenység mellett: a társada­lomtudományok, a matemati­ka, a kibernetika, a fizika, az atomkutatás, a kémia, a geológia az űrkutatás a mo­lekuláris biológia stb. Az NDK-ban eddig elért jelentős eredmények kulcsa a Szovjetunióval való aktív együttműködésben rejlik. Je­lenleg több mint száz kor­mányközi egyezmény és megállapodás seogállja a ku­tatási és termelési együtt­működést. . Négyszáz NDK­beli kutatóintézet áll kap­csolatban 450 hasonló szov­jet intézménnyel. Az alap­kutatás 34 jelentős témáját mindkét ország kutatóiból álló 110 csoport közösen dol­gozza fel.

Next

/
Thumbnails
Contents