Délmagyarország, 1979. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-16 / 191. szám

\ 93 Csütörtök, 1979. augusztus 16; V 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Szegedi Építőipari Na­pok. Kiállítások: Építettük Csongrád megyében, az If­júsági Házban naponta 10 és 18 óra között; Szeged az ezredfordulón, a Móra Fe­renc Múzeum földszinti dísztermében; Magánlakás­építés — korszerű építési anyagok, a Marx téri ipari vásárcsarnok M pavilonjá­ban. naponta 10 és 18 óra között: Panelos építés, a Technika Házában naponta 10 és 18 óra között; Kor­szerű lakás- és lakberen­dezés. Bemutató a Felsővá­ros 204. sz. épület I. és II. szintjén, mindennap 10-től este 8 óráig; Számítógép a korszerű vállalati Irányí­tás szolgálatában, a DÉLÉP székháziban, naponta 10­től 18 óráig. Eifert János fotókiállítá­sa a Bartók Béla Művelő­dési Központban, naponta 10 és 18 óra kőzött. Fotóklubok 15. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, mindennap 10-tól 18 órá­ig. A szegedi műgyűjtők klubjának ötödik kiállítása a Juhász Gyula Művelő­dési Központban, naponta 10 és 18 óra között. XX. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum I Horváth Mihály utcai Kép­tárában. Perez János Munkácsy­díjas ötvösművész kiállí­tása a Gulácsy Lajos Te­remben, délelőtt fél 10 és este 8 óra között. Szentirmai Zoltán szob­rászművész tárlata a Köz­művelődési Palota kupo­lájában. Képek a Tiszáról. Hor­váth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása a szöregi Tömörkény István Művelődési Házban, dél­után 3—7-ig. A Solar alkotócsoport fo­tókiállítása a dorozsmai Pe­tőfi Sándor Művelődési Házban. Az örök Tisza. A Somo­gyi-könyvtár kiállítása a könyvtár olvasótermében. Megtekinthető naponta 10 és 19 óra között. Ifj. Lele József néprajz; gyűjteménye tápén (Vártó u. 4.), megtekinthető dél­után 2 és 6 óra között. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Hunok, avarok, magyarok; Lucs­gyűjtemény: Épülő Szeged; Kőolaj és Földgáz; Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; „Vasvirágok" — a szegedi lakatos- és ko­vácsmesterség 200 éve: Mó­ra-emlékszoba; A szegedi várban „Tűzön-vízen ke­resztül él Szeged" — kiál­lítás a szegedi nagy árvíz 100 éves évfordulójára. Építés, élet, építészet Dél-Magyarország az ezredfordulón Milyen lesz Szeged és szű­kebb környezete az ezredfor­dulón? Erre a kérdésre ép­pen a közelmúltban kapha­tott választ lapunk olvasója a város általános rendezési tervének főbb jellemzőit is­mertető sorozatunkból. Né­hány, fontoeabb kérdéskör­ről (lakásépítés, közintéz­mény-hálózat, közlekedés, vízellátás) részletesebb tájé­koztatót is hallhattak az ér­deklődők — szép számmal voltak! — tegnap délelőtt a múzeumban, ahol a Szegedi Építőipari Napok keretében Takács Máté városi főépí­tész előadása egészítette ki azokat a maketteken, terv­rajzlapokon megfogalmazott elképzeléseket, amelyekkel ugyancsak a múzeumban rendezett városépítészeti ki­állításon is megismerkedhe­tett már a nagyközönség. Szűkebb környezetünk. Sze­ged fejlődésének távlataiba volt hát alkalmunk*" többször is betekinteni, arról azon­ban már kevesebbszer esik szó, hogy egy-egy város tá­gabb környezete, még mesz­szebb menve: regionális öve­zéte csak tikkor fejleszthető előrelátóan, gazdaságosan, ha ezeket a nagyobb tájegysé­geket tekintik a tervezők ki­indulási alapnak, ha a régió­ra megfogalmazott távlati tervekből következnek a te­lepülések fejlesztési elképze­Salzburg—Szófia—Szeged Mihail Angelov vezényli A szépség forrását A karmester Mozgalmas nyara van Mi­hail Angelov karmesternek: július közepén Salzburgban vendégeskedett, világhírű kollégája, Karajan meghívá­sára, az ünnepi játékok Aida-bemutatóját tekintette meg. És ha már ott volt, per­sze dolgozott is: kórust vezé­nyelt a salzburgi dómban, szláv misék előadásain. Rö­vid szófiai pihenő után az opera- és balettszínház mű­vészei közül elsőként érke­zett Szegedre. így beszélt A szépség for­rása című balett zenéjéről és a szerzőről: — Csodálatos, mély lírai­sággal átszőtt zenedráma ez a' mű, szárnyaló dallamok­kal, megfelelően feldolgozott népzenei elemekkel. Alek­szander Rajcsevnek sikerült, ami csak keveseknek: a Bul­gária történetének egy ke­serves időszakáról szóló té­mára szuverén zenedrámát költött, a balettmesterrel összhangban végzett közös munkával olyan darab szüle­tett, amely történelmi ko­roktól függetlenül, mindig és mindenütt érvényesen tiszte­leg a közösség érdekében ho­zott egyéni áldozat előtt. A meghatározott történelmi időszakról szóló mese, Szla­vejkov elbeszélő költeményé­nek gondolatan-'aga, ezzel a zenei és koreográfiai feldol­gozással szimbólum értékűvé emelkedett. Aki persze isme­ri Rajcsev tehetségét, kiváló technikai tudását, jó színpadi érzékét, tudja, hogy az egyik legkitűnőbb bolgár szimfo­nikus zeneköltő, azt kevéssé lepi meg, hogy neki sikerült a mindig rizikós vállalkozás: történelmi tematikára zenét szerezni. Minthogy ő Buda­pesten tanult, természetesnek találom, hogy érzékelhető ha­tással volt zeneszerzői mun­kásságára az önök kiválósá­gának. Bartók Bálának az életműve. Ezért is remélem, hogy A szépség forrásának partitúrája, amelyet én nem­csak mint műélvező. hanem mint karmester is jónak ta­lálok, korántsem lesz idegen a magyar közönségnek. v— Ügy tudom, Rajcsev Pet­ko Szlavejkov ugyanezen ' el­beszélése nyomán opera is született. — Igen. nyilván a Gergina című operára gondol, Atana­szov Georgi művére. 1917­ben mutatták be- A Gergána a bolgár operairodalom szü­letésének, kezdeteinek kor­szakában íródott, és mi taga­dás, magán viseli a kezdet­legesség nyomait. — Kérem, beszéljen opera­karmesteri pályájának főbb állomásairól. — Szófiában szereztem dip­lomát, aztán Moszkvában folytattam tanulmányokat. Tizennyolc éve vagyok a szó­fiai opera- és balettszínház karmestere. Ez idő alatt 15 operát tanítottam be, és — pontos számot nem tudok — egy sor balettet. Valamennyi szocialista országba meghív­tak már, vendégként vezé­nyeltem Angliában, Hollan­diában, Ausztriában is. Nehe­zemre esne kiválasztani em­lékezetes bemutatókat, hadd mondjak csak annyit:: nekem Mozart a legfőbb érték, a legjobban tisztelt és rajon­gásig szeretett zeneköltő. Sulyok Erzsébet Ritkán látható műkincsek Szép hagyományok folytatója a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ. Nagytermében rendezték meg a sze­gedi műgyűjtők klubjának ötödik kiállítását, melyen húsz műgyűjtő, közel félszáz festménye, grafikai lapja, szobra, érme, plakettje és népi kerámiája látható. Képünkön: A kiállítás egy részlete. lései. Ezekről a kérdésekről hangzott el ugyancsak teg­nap a múzeumban Körmendi Klárának, az ÉVM terület­rendezési és fejlesztési főosz­tálya munkatársának előadá­sa: Dél-Magyarország az ez­redfordulón címmel. Ahogy Erdei Ferenc szo­ciográfiájában (Város és vi­déke) egységes egészként je­leníti meg Szegedet és „boly­góit". a területrendezók-fej­lesztők is egységes koncep­ciót dolgoztak ki — ese­tünkben Dél-Magyarország három megyéjének távlati fejlesztésére. Az urbanizáló­dás következménye, a nagy­városok további terjeszkedé­sének, növekedésének aka­dálya ugyanis, hogy az infra­struktúra (közlekedés, keres­kedelem. közműrendszer stb.) a nagyobb beruházások el­lenére sem tudja követni a nagyléptű fejlődést — ráadá­sul a városkörnyék sem ré­szesül megfelelő módon az urbanizáció előnyeiből. Az „elszakadás" tehát csak úgy akadályozható meg, hogy a kiegyenlítődés kap szabad utat. (Egy példa: a második 15 éves lakásépítési terv ki­dolgozásakor is arra töreked­tek — ahol az adottságok le­.hetővé tették —, hogy a vá­rosszéli községek is része­sedjenek az új lakásokkal együttjáró előnyökből.) A Dél-Alföld fejlesztési tervének kidolgozásakor fi­gyelembe kell venni, hogy itt viszonylag kevés telepü­lésen koncentrálódik a né­pesség, a három megye la­kóinak 60 százaléka él úgy­nevezett kiemelt településen (ilyen Szeged, de a maga körzetében annak számít Mórahalom, vagy Mezőko­vácsháza is). A természeti adottságok, a demográfiai adatok meghatározóak az ipar. a mezőgazdaság jövő­jének tervezésekor; a vízgaz­dálkodás ezen a területen különösen szorosan kapcso­lódik az idegenforgalmi fej­lesztésekhez, gondoljunk csak a csongrádi víztárolóra vagy a termálvízre. A Dunától a keleti országhatárig terjedő dél-alföldi régió egyes tele­püléseinek sorsa elválasztha­tatlan hát a terület egészé­nek fejlesztési koncepciójá­tól. Szeged e téren is szeren­csés folyamatot él át, hiszen a város környékének már akkor volt rendezési terve, amikor efajta összefüggése­ket más felsőfokú központok még nem ismertek fel. P. K. Gálaest építőknek A szegedi építőipari napok alkalmából, augusztus 19-én, építők gálaestjét rendezik az újszegedi szabadtéri színpa­don. A nagyszabású színes produkcióban fellép a KISZ Központi Művészegyüttese, a DÉLÉP szegedi táncegyütte­se, a DÉLÉP Kristály zene­kara, és szórakoztató műsort adnak a Szegedi Nemzeti Színház művészei. Előző este a rádió sugároz kívánságmű­sort a szegedi építők szocia­lista brigádjainak. A rádió és az ÉVM közös műsora szombaton, augusztus 18-án, 20 óra 38 perctől 21 óra 48 percig hallhatói Hétköznapok Anonym buszok Fiatalasszony vág át a té­ren, egyik karján gyerek, másik kezében jól megtö­mött szatyor. Látni, nehéz együtt a két teher, de ere­jéből futja még mosolygós gügyögésre is. Egyszer csak feltűnik egy autóbusz — fel­hő, mely eltakarja a napot — figyelővé, aggódóvá vá­lik az. anya arca, majd neki­iramodik. Kocsik fékeznek, gyalogosok térnek ki előle, szalad a guruló 6árga doboz után, a gyerek kalimpál, és bömböl ijedtében, a szatyor akár a metronóm, jelzi a tempót. Lihegve, izzadva só­hajtana föl az asszony a busz faránál, ám az ajtók figyiszt mutatnak neki, és kárörvendő szisszenéssel ösz­szecsukódnak. A busz fekete füstöt pöfög az orruk alá. Amikor az anya lehiggad kissé, csak akkor kérdezi meg az ott álldogálóktól: hányas busz is volt ez tu­lajdonképpen. Merthogy sze­mérmesek ezek a járművek — avagy gazdáik túl takaré­kosak — nem árulják el egy­könnyen kilétüket. Csak, és kizárólag a velük szemben várakozónak mutatkoznak be oldalról, hátulról nézvést föl ismerhetetlenek. Pedig nem kellene nekünk villanyvilágítású tábla, elég lenne egy filctollal kemény­papírra írt szám is. Így vé­lekedtek olvasóink is, ami­kor szóvá tettek, illetve* ja­vasoltak egyet, s mást úgy tavasztájt a Postaládában — a Volán jó szándékú nóga­tására. A kérés akkor elol­vastatott, és... ? Utasok szá­zai szaladnak azóta is az anonym buszok után. Szennyező takarítók tető fiatalasszonyok hűsöl­nek: értékes zöld sziget a ki­pufogógáztól bűzös, motor­berregéstől hangos, nyüzsgő­idegesító Belvárosban. Szép sárga kis autó áll az aszfal­ton, csodálója is akad bő­ven, gyerekszem akár já­téknak is vélhetné. Hálóval határolt rakodótere sejteti rendeltetését: talán lomb­gyűjtésre használja a város­gazdálkodási vállalat. Taka­rító gép, mely felel a város tisztaságáért. Mármint az aszfalt , tisztaságáért Mert­hogy a levegő „nem az ő asztala", azt egyhamar be­bizonyította: elindulván hosszú kipufogócsövéből fe­kete, tömény füstöt hagyott maga után, mely lassan föl­szállt, eloszlott a fák lomb­jai között, és szürke lepel­ként borult az egész „zöld szigetre". Kövek 1978. augusztus: sétáló tö­meg, vendégsereg a Dóm tér árkádjai alatt. Előadások szünetében zsibbadás-elűző andalgásra indulók, szob­rokkal ismerkedők. Szemben a dóm bejáratával, a szín­paddal, Móra Ferenc mell­szobra előtt egy javakora­beli férfi figyelemre mél­tóbbnak találta, amit a fa­lakon láthát, mint amit a lába előtt. Így esett meg, hogy fölbukott, kis híján a lábát törte. | . 1979. augusztus: sétáló tö­meg, vendégsereg a tér ár­kádjai alatt. Előadások szü­netében zsibbadás-elűző an­dalgáára Indulók, szobrok­kal ismerkedők. Szemben a dóm bejáratával, a színpad­dal, Móra Ferenc koszorúk­kal díszített mellszobra előtt megsüllyedt, eltöredezett kő­lapok, az egyik szinte ver­met sejtet maga alatt. Csak Verőfényes nap A Szé- ^ he ^ Vfllaki! chenyi ter fai alatt nyugdí­jasok, gyerekeiket levegőz. Chikán Ágnes Muolaiieíyi románc Színes, szinkronizált, két­részes szovjet filmvígjáték. Irta: Emil Braganszkij és El­dar Rjazanov. Rendezte: El­dar Rjazanov. Főbb szerep­lők: Alisza Frejndlih, Andrej Mjagkov, Szvetlána Nyemol­jájeva, Oleg Baszilasvili. A házasságok pedig a munkahelyen köttetnek. Sőt, szinte minden ott kötődik s oldódik, az élet eme sűrített jelenléteiben. A Munkahe­lyen, ahol — ki életében elő­ször kerül oda, hosszabb-rö­videbb idő alatt, ám egy életre megtanulja — vannak nagyhangú karrieristák, „nyuszi" és egyben szorgal­mas beosztottak, merev és megközelíthetetlen főnökök, pletykás-aranyos titkárnők és így tovább. A munkahe­lyek eltérő jellegüktől füg­getlenül örök sajátosságok­kal rendelkeznek, mikrovilá­guk határai a Ludas Matyi már vagy 25 éve elnyűhetet­len karikatúráitól — film­vígjátékokig terjednek. Eldar Rjazanov kissé hosz­szúra sikerült, helyenként kellemes-szellemes filmet kanyarított egy tipikus moszkvai statisztikai hiva­talról, annak figuráiról, s az imigyen szövődő emberi kapcsolatokról. Együttérző jóindulattal, kissé nagybá­csisan szemlélve mindezt. A leghétköznapibb valóság és az operettfantázia pengeéle­in egyensúlyozva. Néha a gördülgető történet meg­megakad, szép, színes fr>sJÉfJ m új film i. :. .. . moszkvai életképekkel Il­lusztrálva láthatatlan éneke­sek dalra fakadnak, édesbús sanzonfélékkel szimbolizál­va-magyárázva a történte­ket, a szereplők aktuális lel­kiállapotait. A nótanarráció közben pedig a hivatalnok beleszeret rigolyás, vénlány­nak hitt, később szexbombá. vá átváltozó főnökasszonyá­ba. az új igazgatóhelyettesbe pedig újfent belehabarodik régi szerelme, ki később al­jas módon elárultatik ideálja s a szakszervezetis által. (Mondja még valaki, hogy a szakszervezet érdekvédelmi szervezet!) Egyszóval kava­rog minden, s mégis — a film egyetlen komoly pozití­vuma — váratlan fordulatok ls akadnak, egyre gyorsulva, egyre szellemesebben. A két főszereplő, Alisza Frejndlih és Andrej Mjagkov végig becsülettel állja a ritmusvál­tások sorát — kiváló alakí­tást nyújtanak. Ha a szomo­rúra végződött ellenpont­románcot, az igazgatóhelyet­tes és régi hölgyeménye sztoriját élesebben megraj­zolják az alkotók, nagyobb művészi élménnyel is gazda­godhattunk volna. Igy? Rjazanov rendező ta­gadja, hogy modern meséket forgatna, narkotikum-vígasz­talásokat. Lelke rajta, bár a dolog valóban nem ilyen egyszerű. A reális epizódok és fölöttébb életszerű zsá­nerfigurák több jót sejtetné­nek. D. L.

Next

/
Thumbnails
Contents