Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

10 Vasárnap, 1979. július 8. Zelk Zoltán Neruda látogatói Neruda rímtelen szonettjei, ahogy ö mondja, fából faragottak. Fából bizony, akár a hegedű: száz Stradivári egyetlen kötetben. S nogy mondja még? Mikor meghal a költő: „Hold-illata lesz minden hegedűnek." És azóta madarak helyett is hold-arcú hegedűk, hegedű arcú holdak, szállnak Chile vérpocsolyás egén. És micsoda menet az utakon! Tengerből, tömegsírokból kikelve, gyalog, szekéren, kerékpáron a lábatlanok, a félkarúak — mellükön füstszínű kokárda: a géppisztolyok golyónvomai, s bezúzhatatlan sisak fejükön a puskatussal szétvert koponya, így menetelnek Pablo Neruda látogatói a hold-illatú, nappal is szálló hegedűk alatt. Szepesi Attila Régimódi ének hol jó Budában lesz lakásom szökésem után maradásom hej fa-la-la-la kétségeimben erős társam arcom tükre a múlásban hej fa-la-la-la csavargót hol óvott az Isten elmerül minden kósza ösvény hej fa-la-la-la lesz lámpám és lesz asztalom hol éjszakázom hasztalan hej fa-la-la-la háznagy és szomszéd bekopog a küszöbön postás topog hej fa-la-la-la vendég ha jön lábat töröl gyertyalángnál bornak örül hej fa-la-la-la lapozgatunk rég-feledett egér-csipkézte könyveket hej fa-la-la-la a vigalom éjfélre hűl asszonyom a füstért pöröl hej fa-la-la-la majd szűnik az iszom-eszem s koboz pendül bár lemez-in hej fa-la-la-la „lakjatok vigan igyatok gyakran a: idő mondja gazda kívánja hej fa-la-la-la nem vizet adnak inni torkodnak ió mádi borral ne iili a gonddal hej fa-la-la-la H

osszú az az út. I— dalolja a slágerénekes, amely a szerelmeséhez elvezet. De nemcsak a szerelemhez vezető út tűnik olykor hoszszúnak, a gazdasági, kereskedelmi életben sem rövidek a célhoz vezető utak. Most csak egyetlen területet vegyünk bonckés alá, azt az utat vizsgáljuk meg. amelyen az áru a termelőtől eljut a fogyasztóig. E menetnek a hossza, a közbeiktatott különféle tevékenység egyáltalán nem közömbös senki számára sem, de különösen nem az a fogyasztónak, hiszen útközben lassul a sebesség, s az áru árára is rárakódik kevesebb vagy több pénzösszeg. Olyan hatásokat már nem is emlegetünk, hogy az áru útközben romlik, hervad, jelentősen veszít minőségéből, elsősorban a friss élelmiszerek, zöldség- és gyümölcsfélék szenvedhetik meg a késedelmeket. Érdemes ennek az útnak a hoszszát. változásait áttekinteni, hogyan alakult közvetlen környezetünkben a helyzet, mennyire racionalizáltak a termelők, valamint a nagy- és kiskereskedelem? Már az is elgondolkodtató, hogy az áruk eljuttatása a termelőtől a kereskedelmi szervezeteken át a fogyasztóig, mily számottevő munkaerőt és jelentős anyagi erőforrásokat igényel az országban, de megyénkben sem kisebb az arány, hiszen e területen mintegy 17 ezer ember, az aktív keresők 7—8 százaléka dolgozik, a lekötött eszközök értéke pedig megközelíti a 4 milliárd forintot — olvashatjuk a statisztikusok legutóbbi kiadványának külön összegezésében. Azzal mindenki tisztában van, hogy a kiskereskedelmi üzlethálózathoz valamiképpen el kell juttatni az árut, s aligha járható az olyan út. amikor a boltosok egyenesen a termelővállalatokhoz kopogtatnak, ott állnának sorba áruért. Az viszont közgazdasági szabály, hogy a forgalmazás hagyományos útjainak racionalizálása, a termelőtől a fogyasztóig vezető kereskedelmi lánc egyik-másik elemének kihagyása a lekötött erőforrások hatékonyabb felhasználását jelenti, munkaerőt, álló- és pénzeszközöket szabadít fel, vagyis csökkenti az általános költségeket Van-e valami javulás a mi környezetünkben? Tagadhatatlanul van javulás, különösen az elmúlt esztendőkben érvénybe lépett gazdasági szabályzók és a mindenkori központi kereskedelempolitikai irányelvek ösztönözték az áruforgalom rövidebb útjainak alkalmazását. Tapasztalhattuk, hogy a hagyományos, a nagy- és kiskereskedelmi szervezetek közbeiktatásával lebonyolitolt áruforgalom mellett kialakultak a lakosság ellátásának egyszerűbb útjai is. Egyre tágabb területen érvényesül az a gyakorlat, hogy a kiskereskedelem Hosszú az az út... a nagykereskedelem kikerülésével közvetlenül a termelőktől is vásárol. Egyes kiskereskedelmi boltok, üzletek — szervezetek — saját termelő egységeket tartanak fenn. Más kiskereskedelmi szervezetek viszont nagykereskedelmi tevékenységet is folytatnak, s fordítva; nagykereskedelmi vállalatok kiskereskedelmi hálózattal ls rendelkeznek. Lássuk a tényeket, az utóbbi években bekövetkezett változásokat. A termelőktől történő közvetlen beszerzéssel valamennyi megyei székhelyű kiskereskedelmi szervezet foglalkozik. Csupán a tavalyi esztendőben 652 millió forint értékű árut vásároltak úgy, hogy kiiktatták a nagykereskedelmi cégeket. Az így beszerzett áruknak fele élelmiszer volt), 29 százaléka vegyesiparcikk, több mint 20 százaléka pedig ruházati termék. Mivel igen lényegesnek tekinthető az élelmiszer, érdemes fölsorolni, hogy abból 13 százalékot a húskészítmények részaránya foglalt el. de igen jelentősnek értékelhető a burgonya, a zöldség- és gyümölcsfélék közvetlen beszerzése. A megyei székhelyű kiskereskedelmi vállalatok közül jelentősebb termelőegységgel a vágóhidat is fenntartó Városellátó Vállalat rendelkezik. A saját üzeméből, továbbá más üzemekből — vagyis a nagykereskedelem kikapcsolásával — beszerzett és eladott áruinak aránya megközelíti forgalmának negyven százalékát. Figyelemre méltó erőfeszítéseket tesznek még a termelőktől való árubeszerzésre a Komplett Ruházati Vállalat és az ÁFÉSZ szaküzletei. Egyébként a már előbb említett 652 milliós közvetlen beszerzésből a következőképpen részesednek egyes kereskedelmi szervezetek: az ÁFÉSZ-üzletek 294, a Komplett Ruházati Vállalat üzletei 117, a Delta Kiskereskedelmi Vállalat boltjai 82, a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat üzletei 66, a megyei élelmiszer-kiskereskedelem 45. a Városellátó Vállalat boltjai 32, míg a megyei vendéglátó üzletek 16 milliós közvetlen beszerzést könyvelhettek el tavaly. A felsorolásból könnyen rájöhetünk olyan következtetésekre, hogy milyen árucsoportoknál egyszerűbb a beszerzés útja. Ez is jelzi, hogy a termelőktől történő közvetlen árubeszerzés lehetősége áruféleségenként különböző, függ mind a termelő, mind a forgalmazó vállalatok nagyságrendjétől, sőt a forgalmazás idényszerűségétől is. Persze vannak akadályok, melyek nehezítik az áru útjának röviditését. A szakemberek összegezésükben is aláhúzzák, hogy a folyamatosan Csapdák Hallottam valakitől nemrégiben, hogy okos ember mindig figyel a divatra. És a divatos elméletekre. Most éppen a csapdaelmélet dívik. A lényege körülbelül anynyi, hogy a társadalom törvényei, szabályozói, vagy egyszerűen a társadalmi szokások csapdákat állítanak valamennyiünk elé. És egyszerűen azért, mert mindenki a maga posztján győzni akar, megvalósítani önmagát, a saját elképzelését. Ellentmondás ez? Ha mindezt a matematika játékelméletének törvényei szerint vizsgáljuk, akkor igen. Egy játékban ugyanis csak egyetlen győztes lehet. És most gondolkodjunk el! Hány győztesre van szüksége országunknak? Ülök egy kövön a Tiszánál, és gondolkozom. A csapatjátékról például. Arról, hogy egy-egy szervezet akkor működik jól, ha vannak benne megfontolt, tapasztalt vezetők, akiknek — báp néha magányos, öreg fának látszanak — erdőket ér a tapasztalata, s vannak fiatalok, akiknek elegendő lendületük. energiájuk van az újra. Mindez képlet, melynek igazságát fel sem kell fedeznL Felfedezni a csapdaelmélet mozgatórugóit kell. Mert mik is azok a csapdák, és hogyan lehet védekezni ellenük? Szerintem a csapdák bennünk vannak. S tulajdonképpen egyetlen van csupán, a tudatlanság. Ezek után következzenek a példák. Elromlik a televízió egyik gombja. A vezeték szakad el. A televízió tulajdonosa minderről semmit sem tud. S hívja a szerelőt, aki a nagyobb jövedelem reményében csapdát állít. Hatszor-hétszer is körbejárja a készüléket, megkopogtatja az összes csövet, és a nyomtatott áramkör összes létezhető pontját, majd kijelenti: munkájúi értéke ennyi meg ennyi forint. A valóság: másfél pei\c alatt is megjavíthatta volna á készüléket.- Ám ez esetben önmaga is szégyellte volna, hogy száz forintot kér a javításért? Csapda ez? Tulajdonképpen nem. Csak példa a csapdák valócu természetrajzáról. Mai világunkra két tendencia jellemző. A kommunikáció hihetetlenül gyors fejlődése következtében a világ összezsugorodik; az ismeretek hallatlanul gyors differenciálódása következtében viszont hallatlanul gyorsan válik egyre kevésbé áttekinthetővé. A csapda lényegének megfejtéséhez ez adja a kulcsot. A megoldásához pedig az a szemlélet, amelyik a kamaszokra jellemző. A majdnem felnőtt emberpalánták ugyanis nem úgy teszik fel a kérdést, hogy mi van, hanem úgy: hogyan lehetne másként? Valami ilyesfélére, friss, a világra érzékenyen reagáló szemléletre volna szükség a társadalom valóságos csapdái, az egyre divatosabbá váló csapdaszemlélet ellen. Ismeretes egy közhelyszerű mondás: a törvény nem tudása nem mentesít a büntetés alól. A csapdábaesés veszélyétől csak tudás menthet meg minket. Elismerem, hogy mindez túl általános. Ám egyetlen egyszerű példával meg lehet világítani a dolog lényegét, s a megértéshez egy közmondás is segíthet; így hangzik: amit Jancsi nem tanult meg, meg nem tanulja azt János. És ez a csapdajelenség lényege. A logikátlannak látszó kontamináció ugyanis azt fejezi ki, hogy Jancsinak azt kell megtanulnia, hogy minden egyes küzdelem, harc, csata nem érte, hanem az egészért, valamennyiünkért történik. Nincs olyan egyéni cél, legalábbis egyéni értelmes cél nincs, amelyik ne szolgálná valamilyen módon a nagyobb célt. a közösségit. Ameddig ezt nem értjük meg, addig — de sokszor leírtuk ezt a szót — csapdákba sétálunk bele. Nekem ezért gyanús, hogy mostanában olyan sokat beszélünk a társadalom csapdáiról. Bizonyosfajta kispolgári tendenciák fölerősödését látom e mö= gött, s bár igazából nem félek ezektől, mégis nyugtalanítanak. A szocializmus építése ugyanis a szó legszebb és legpontosabb értelmében: csapatjáték. A szerelő, aki a nagyobb egyéni haszon érdekében csapdát állit elém, a pincér, aki borravalót zsarol, mert nem hozza a sört, a hivatalnok, aki hatalmasságot játszik, s a többiek — valójában ellendrukkerek. A baj ott van, hogy divatba jöttek, úgyis, hogy beszélünk róluk, mert sajnos nem tudunk elég sokat beszélni róluk, s úgyis, hogy elterjesztették a csnpdákról szóló legendákat. A csapdákat pedig mi találtuk ki; mert majmoljuk a divatot, mert tűrjük némely hivatalok packázásait, mert nem vesszük a fáradságot arra. hogy többet tudjunk, s talán még azért is, mert inkább kifizetünk egykét forintokat, minthogy fölkeljünk, s elhozzuk a sótartót a szomszéd asztalról. Állítom ezek után pedig, hogy boszorkányok és elkerülhetetlen csapdák pedig nincsenek. Divatok vannak. Most éppen a csapdáról beszélés divatja dívik. Bizonyára nem sokáig. PETRI FERENC termelt, de csak idényszerűen vásárolt termékek raktározására sem az ipar, sem a kereskedelem nincs kellőképpen felkészülve. A nagyipar csak nagyobb té-. telekben — nem ritkán ütemtelenül, vagy késedelmesen — bocsátja ki terméseit. (A megyei székhelyű könnyűipari vállalatok tavaly például 5,2 százalékban értékesítettek közvetlenül a kiskereskedelemnek.) De. a szövetkezeti ipar sem elég rugalmas a piaci igények kielégítésében, s általában késve alkalmazkodik a meg-megújuló impulzusokhoz. Ezt bizonyítja, hogy a megyei szövetkezeti ipar tavalyi értékesítésének mindössze 14—15 százaléka irányult a kiskereskedelem felé. A hazai kiskereskedelemnek bővül a hálózata, örvendetes, hogy a verseny is terebélyesedik, mivel néhány — s régóta jó nevet szerzett — kereskedelmi vállalat, országos szervezet nagy önállósággal teremt piaci lehetőségeket, beszerzést elsősorban. Ilyen cégek nem ismeretlenek környezetünkben sem. Példának említhetjük a Centrum Vállalat szegedi áruházát, vagy a Csemege Kereskedelmi Vállalat újabb szegedi üzletét. Tudniillik ezek a szervezetek, bár kiskereskedelmi jogosultsággal bírnak, valójában nagykereskedelmi tevékenységet is folytatnak. A Centrum szegedi áruházának forgalmában 40 százalékot tesz ki az az arány, amelyet a nagykereskedelem kt> kapcsolásával ér el, de a Csemege vállalat üzlethálózatában sem sokkal kisebb ez az arány. Amint jeleztük már, a nagyke reskedelem sem rest, s egyré több kiskereskedelmi üzletet tart fennt. Különösen érzékelhető ez az út olyan áruféleségeknél, amelyek a többszöri szállítást alig viselik — zöldség- és gyümölcsféleségek —, vagv pedig jelentős a raktár- és helyigényük, esetleg speciális önmaga az árucikk. Érdekes adatokat találunk az említett összegezésben: a megyei székhelyű nagykereskedelmi vállalatok közül tavaly három rendelkezett saját kiskereskedelmi üzletekkel, nyolc vendéglátó egységet, s hatvannyolc boltot tartottak nyitva, melyből hatvanegyet a megyei Zöldség-Gyümöles Kereskedelmi Szövetkezeti Vállalat mondhatott magáénak. Ezek az üzletek tavalv 367 millió forintot forgalmaztak, amelynek zöme élelmiszer volt. egyharmada pedig vegyesiparcikk. E sok adat után akár véleményt is alkothatunk: tagadhatatlanul van fejlődés, a fogyasztók ellátásával foglalkozó kereskedelmi szervezetek igyekeznek az utat rövidíteni, amely a termelőtől a fogyasztóig vezet. A vásárló persze ezt az útrövidítést, illetve az igy keletkezett megtakarítást közvetlenül anyagilag nem érzékeli, mert az áru ára nem lett kevesebb, az útvesztőkben megtakarított kiadást nem osztják el a vevők között a kiskereskedelmi üzletek vezetői. De valami — közvetett — haszon mégis adódik az utak rövidüléséből, ha több nem, legalább annyi, hogy frisebb terméket vihetünk haza. amelyből kevesebbet kell eldobni. Ez már jelentős haszonnak is fölfogható, a morális előnyökről nem is szólva, hiszen egy-egy hervadt zöldségcsomó vagy gyümölcs, s más élelmiszer könnyen rontja a család hangulatát, melynek ugyan nem lehet pénzbeli hatását mérni, de erkölcsi előnyeit vagy hátrányait jól lehet érzékelni. A vevőt általában nem érdeV-ü, hogy az áru milyen hosszú úton, milyen buktatókon át, s mekkora külön kiadásokkal kerül el a lakókörnyezetében levő boltokba, ót — teljes foggal — csak egy érdekli; kapjon mindent, amire szüksége van. legyen az kifogástalan minőségű és fölöslegesen ne drágítsák a termelő által kért árat. S ezeket az utakat nem szabad meghosszabbítón 1 iobban, mint amennvit valóban eltűr a szocialista gazdaság és kereskedelem, a végső címzett, a lakosság. De ma még egvütt dalolhatjuk az. énekessel, hogy bizony hosszú az az út... GAZDAGH ISTVÁN 4 r