Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

4 Kedd, 1979. július 31: Eötvös-kísérlet az íiriieii ? LeSrebbi ülésén a "Ma­gyar Tudományos Akadémia támogatásáról biztosította azt az előterjesztést, hogy ismételjék meg Eötvös Lo­ránd, a nagy magyar fizikus egyik legjelentősebb kísér­letét, amellyel a tömegvon­zás — gravitáció — „állan­dóját" határozta meg. Ezzel az értékkel, mint szorzó­számmal lehet kiszámítani két ismert tömegű és egy­mástól meghatározott távol­ságra levő anyag egymásra gyakorolt vonzásának erős­ségét. Az eredeti kísérletet an­nak idején Eötvös Loránd a Cavendlsh-féle csavarás! — torziós — mérleg tökéletesí­tett változatával végezte el. Mérési eredménye az akko­ri meglehetősen kezdetleges eszközökkel ls annyira pon­tos volt. hogy máig sem tudták lényegesen felülmúl­ni. Pedig azóta a mérési módszerek hatalmas fejlő­désen mentek keresztül, és erie támaszkodva a világ különböző részein több íz­ben is megpróbálták a kí­sérlet megismétlésével pon­tosabbá tenni az Eötvö^-féle értéket. Csakhogy ezeknél a kísér­leteknél — amint Barta György akadémikus, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem geofizikai tanszéké­nek vezetője elmondta — Eötvös Lorándnak éppen azt. az újítását mellőzték, amelynek talán a legdön­tőbb szerepe volt az ered­mény pontosságában. Ez a mulasztás azután semlegesí­tette a mérőeszközök töké­letesedésébői származó elő­nyöket. A most javasolt, kísérlet­nél a magyar geofizikusok nemcsak ezt a hibát akar­ják elkerülni, hanem Eötvös szellemében néhány olyan további apróbb módosítást is alkalmaznának, amelyhez az utóbbi évtizedek fejlődé­se adta meg a technikai le­Magyar néprajz Balassa István és Ortutay Gyula könyve A néprajz szerte a világon reneszánszát éli. Az utóbbi évtizedekben hazánkban is megélénkültek a népélet tárgyi emlékeinek össze­gyűjtésére, megőrzésére Irá­nyuld kutatások. A magyar etnográfia viszonylag fiatal tudományág. A környező ál­lamokkal szemben nálunk valamivel később indultak meg'a kutatások, gyűjtőmoz­galmalc. A tizennyolcadik század első felében Bél Má­tyás nyitja a sort. Később pedig olyan nevek jelzik néprajztudományunk fejlő­désének útját, mint Teste dik Sámuel, Kálmány Lajos, Hermán Ottó, Vikár Béla, Kodály és Bartók, ök egy­egy szűkebb szakterület — népdal, népzene, mesemon­dás — kutatásának szentel­ték életüket. Nagy, a nép­élet minden területét átfo­gó szintézise azonban soká­ig nem volt etnográfiakuta­tásunknak. A harmincas évek derekán megjelent Ma­gyarság néprajza volt so­káig az egyetlen összegző irodalom e témakörben. A Győrfíy—Viski szerzőpáros négy kötete rendkívül gaz­dag tényanyagot tartalma­zott, így sokáig e könyv volt a legfontosabb kútforrása kutatóknak, érdeklődőiknek. Igaz, ma is fontos, számon tartott alkotás, mégis soká­ig szűkét érezték az etnog­ráfia szerelmesei egy mar­xista szemléletű, korszerűen megírt, a magyar néprajzku­tatás legújabb eredményeit közreadó szintézisnek. Miért váratott magára oly sokáig a könyv megszületése? Az okok közül elég a legkézen­fekvőbbet megemlíteni: egy­egy terület hagyományainak felkutatása, anyagainak be­gyűjtése legtöbbször évtize­deket igénylő, folyamatos munka. Az eredmények fel­dolgozása, rendszerezése szintén esztendőket vesz igénybe, nem; is beszélve a kész mű kiadásának bükta­tóiról. nehézségeiről. Etnográfiaírásunk első, nagy nemzedéke még a szá­zadfordulón kezdte meg te­vékenységét, s kutatásaik eredménye a harmincas években kamatozott. Később a falukutató mozgalom. a szociográfiaírás élénkítette meg az érdeklődést, adott újabb indíttatást néprajzku­tatóinknak. Közöttük első­ként is Ortutay Gyulának és Balassa Istvánnak. A két, ma már klasszikus­nak számító tudós közös munkája nemrégiben látott napvilágot a Corvina kiadó­nál. Magyar néprajz című munkájuk e témának eddig legátfogóbb. legsokrétúbb irodalma. A könyv a társa­dalmi, a gazdasági és a szel­lemi kultúra hagyatékait egymással összefüggésében, kölcsönhatásában vizsgálja. A könyv bevezetőjében a néprajzi tájegységekről, cso­portokról található leírás. Ezt a népi társadalom taglalása, szerkezetének elemzése köve­ti. Ebben a fejezetben töb­bek között a család szerke­zetéről, szerepéről, a telepü­lési egységek kialakulásáról, a vallás népi értelmezéséről olvashatnak az érdeklődők. A legvaskosabb részt, a kö­, tet gerincét a gazdasági vi­szonyok bemutatása, össze­függéseik feltárása kapta. Igen gazdag tényanyagra, ku­tatási eredmények hosszú so­rára épít a szerzőpáros. A népélet roppant gazdagságá­ból válogatva mutatják be az állattartás, az építkezés szokásait, az öltözködés, a táplálkozás, a földművelés hagyományait. A népkölté­szetről. a balladáról, a zené­ről. a táncról, és a mese­mondásról a Szellemi mű­veltség cfmszó alatt írnak a szerzők. Végezetül néprajz­kutatásunk helyét, szerepét elemzik hazai és nemzetközi vonatkozásban. A kötethez igen gazdag irodalom tarto­zik, amelyben megtalálható a külföldi és a hazai kutatók e témával foglalkozó írásai­nak katalógusa is. Balassa—Ortutay könyvé­nek jelentősége nem csupán újdonságában rejlik, hanem abban, hogy ez ideig egyet­len marxista szemlélettel megírt vázlatos áttekintése népünk egykori életének. Fejlődésében. mozgásában követi az eseményeket, egé­szen a népi kultúra beépü­léséig mai világunkba. A két szerző könyve nem első­sorban az ismeretterjesztés igényével íródott s így tudo­mányos szemléleténél és ter­jedelménél fogva alkalmas arra. hogy néprajzkutatásunk eredményeit külföld felé is közvetítse. A kötetet angol, német nyelven is megjelen­tetik. A hazai keresletre pe­dig mi sem jellemzőbb an­nál. hogy az igen borsos áron kiadott monográfiát szinte napok alatt elkapkodták az érdeklődők. Külön említést érdemel a könyv szép kivitele ls. Több mint hatszáz illusztráció kí­séri a szöveget: fekete-fehér, és színes fényképek, grafi­kák, térképek sokasága teszi szemléletessé, színessé a kiadványt. Pompás külseje méltán avatja az idei év egyik legszebb munkájává. Rafai Gábor hetőséget. így remélik, hogy sikerül minden lehetséges zavaró tényezőt kiküszöböl­ni, és a réginél tízszer, eset­leg százszor pontosabb ér­téket meghatározni. A méréssel kapcsolatos tennivalók elemzésekor egy olyan igen nagyralátó elkép­zelés is felmerült, amelynek a megvalósításához már nemzetközi együttműködés kellene. Arra gondolnak, hogy űrhajóval egy tökéle­tesen szigetelt, légüres rend­szerbe beépített nagy mére­tű — talán tonnányi — ólomgyűrűt juttatnak fel a súlytalanság állapotába. Ott a gyűrű síkját a képzeletbe­li középpontban merőlege­sen metsző egyenes mentén nem nagy távolságról elen­gednek egy kisebb tárgyat. Ez a tömegvonzás hatására megindul a gyűrű közép­pontja felé, majd azon át­haladva tovább „úszik" ugyanolyan távolságra, mint amekkora a középponttól választotta el indulásakor. Itt megáll, és megindul vissza­felé. Így egy olyan inga­mozgás alakul ki, amelyet csak a tömegvonzás „vezé­rel" — hiszen ott fenn nincs sem légellenállás, sem egyéb zavaró erőhatás —, és amely elvileg örökké tarthat. Eb­ben az esetben a mai esz­közökkel szinte tökéletes pontossággal lehetne meg­mérni a megtett utat és a lengési idót. Remény van arra, hogy ezzel a „kozmi­kus" kísérlettel az eddiginél pontosabban meghatározhat­ják a gravitációs állandó ér­téket. Most az ELTE geofizikai tanszékén — más egyetemi tanszékekkel együttműköd­ve — hosszabb elméleti munka kezdődik. Pontosan fel akarják mérni az Eöt­vös-féle kísérlet megismét­lésének, és az új — kozmi­kus — elgondolásnak a rea­litását, a javasolt kísérletek hibaforrásait és sikerük va­lószínűségét, s kidolgozzák a lebonyolítás részletes tervét. Ha ezek az elméleti vizsgá­lódások biztató eredménnyel zárulnak, megkezdődhet a tényleges kísérlet előkészí­tése. Dr. Török Zoltán w TTÉp|t©ÜZ€ÍB1 — ti Jéökunyhébon sorolást tovább. Hogy a táp- tatják —, s ha procedúra pénzes fegyelem további ja- végén megszületik a döntés, vitása a munkaadóknak, a miszerint az illetőnek be A SZOT társadalombiztosí tási főosztálya Csongrád me gyei igazgatóságának tapasz- _ WWBW talatai szerint még bőven vállalatoknak is érdeke, az kell feküdnie egy korhazba akad tennivaló a táppénzes csak természetes, de érde- vagy a klinikára, a helyre fegyelem javításáért, jólle- kük a dolgozóknak is, hiszen megint csak heteket, műtét het e téren az utóbbi évek- a hiányzók munkája nem esetén Szegeden akár hóna­ben vitathatatlan a fejlődés, ritkán rájuk hárul. Ezért a pokat kell várni. Ilyen ko­A megyében 163 ezer 761-en valóban komolyan, felelős- rüimények mellett a táppén­jogosultak táppénzre, tavaly séggel végzett betegellenőr 5,7 százalék volt betegállo- zés mellett a vállalatoknak mányban. Ez az arány azor- élniük kell a táppénzmegvo- beszélni, szágos átlaghoz képest jó- nás eszközével is. E szánk- ményről zes állomány normális szin­ten tartásáról inkább csak számottevő ered­beszámolni már Az államegészségügynél ma­radva: a keresőképesség el­bírálásánál. a táppénzes fe­lülvizsgálatok esetében is akad még tennivaló, ha in­Nem véletlen tehát, hogy a táppénzes helyzetről szól­nak mondható, ám így is kö- ciót azonban — a tapaszta- aligha lehet, zel 9 ezer 405 ember hiány- latok szerint — a szüksé- " zik naponta á megyében gesnél jóval ritkábban al­munkahelyéről. S még egy kalmazzák. utolsó számadat: a társada- * lombiztosítási igazgatóságon megtudtuk, az ellenőrzések De az érem másik oldalát dokolalan kiadásokkal nem alkalmával a táppénzre kiír- se hagyjuk figelmen kívül! akarjuk növelni az évenként tak 15—20 százalékát nem Noha akadnak még úgyne- táppénzre kifizetett összeget, találják otthon a betegellen- vezett táppénzcsalók, az em- (Tavaly ez a summa 228 mii­őrök. berek többsége az egészség lió 466 ezer forintot tett ki • ellenében szívesen lemonda- a megyében.) Általános ta­rj na a táppénzről. Nem ritka- paszta lat ugyanis, hogy töb­Hogy merre járnak, mivel ság: sokan csak családjuk, ben szinte ötletszerűen írat­toltik idejüket jó néhányan munkatársaik unszolására ják ki magukat, azok közül, akiket betegsé- mennek orvoshoz, s kézzel­guk agyban fekvésre, szigo- lábbal hadakoznak az ellen, ru pihenésre kárhoztatott? hogy betegállományba ve­Akadnak, akik a plusz jöve- gyék őket. Egyrészt azért, delem fejében maszekolnak mert a táppénzes állapot jö- va mindannyiszor elhangzik: valahol, van, aki a hétvégi vedelemcsökkenéssel jár e ^ren is csak összehangolt, kertjében dolgozik. Az sem másrészt amiatt hogy ma- tudatosan megszervezett ritkaság, hogy a beteg sajá- napság bizony még fárasztó, munkával lehet eredményt tos kúrát rendel magának, a idegőrlő tortúrán kell átes- elérni. S e munkában az ál­gyógyszerek helyett — vagy nie annak, aki betegsége mi- lamegészségügyben, a társa­mellett — szeszes italt gurít att kivizsgálásra ítéltetik Jó dalombiztosításban tényke­le a torkán valamelyik kocs- néhány szakrendelőben hete- dőknek együtt, sőt a szak­mában. Nemrégiben a Jég- ket vesz igénybe a kivizsgá- szervezet képviselőivel kar­kunyhóban igazoltattak a lás _ a beteget többszőrbe­rendőrök egy .férfit, akiről rendeiik, érákon át várakoz­kiderült, betegsége miatt jo egy hete kiirta az orvos, ső táppénzen múlatta az éjsza­kai szórakozóhelyen idejét. Feltételezve, hogy az orvo­sok csak a valóban indokolt esetekben veszik betegállo­mányba a pácienseket, nyil­vánvalóan maga ellen cse­lekszik r.z, aki gyógyulását hátráltatva, veszélyeztetve fittyet hány az előírásokra és nem pihen. Még azt sem mondhatnánk, mindez ma­gánügy, hiszen a népgazda­ság szempontjából sem lé­nyegtelen, hányan hiányoz­nak a gépek mellől, .az üzle­tek pultjai mögül, a hivata­lokból, folytathatnánk a fel­öltve kell dolgozniuk. Ladányi Zsuzsa „Négy brigádé-módszer A bányászok munkabére tani. Tavaly azonban új Lengyelországban jóval meg- munkaszervezési módszert haladja az átlagos szintet. A dolgoztak ki. amely sikert bányászok között nem ritka ígér mind a műszakok szá­a havi 40 műszak teljesítése mának csökkentése, mind a sem. Kell a szén az ország- széntermelés növelése tekin­nak! Azt a célt, hogy a szén­termelés fokozásával párhu­zamosan növekedjék a bá­nyászok szabad ideje is, ed­dig nem tudták megvalósí­HÁZASSAG Papp István és Fülöp Ottília íren, Kószó Zoltán .'tejos és Jánk Mám, Kállai Mihály és Bökönyl Margit. Csongrádi László és Ja­kus Piroska, Szögi István és Tólh Anna Julianna Felföldi Kálmán és Bíró Valéria, Kár­páti Viktor András és Zsiga Györgyi Mária, Zsodi Imre és Ktss Erika Éva, Hajnal Sándor és Dudás Edit, Sándor Zoltán és Kálty Ildikó Mária, Janko­vies Zoltán és Pajkó Eszter Aranka. Csaba Ernő Károly és Csóti Katalin Edit, Makra István és Németh Valéria, Nagy László József és Molnár Éva, Gál Vil­mos és Kiss Ildikó, Lovászi Jó­zsef és Hunyadvárt Mária Ilona, Czlnkota László és Nagy Judit, Debreczenl Kálmán és Mazgon Erika Katalin, Csanádi József és Ábrahám Mária Magdolna, Bajtai István és Nagy Aranka Julianna, Gyimesi László és Kis Katalin Erzsébet, Vecsernyés Fe­renc és Kovács Andrea. dr. Rakusz János és Villám Mária Magdolna. Jójárt Antal és Kő­várt Magdolna. Turt Zoltán és Berényi Rozália Ilona, Peták Péter és Szentesi Ilona Edit. Pásztor Gábor Endre és Török Mária, Szabó János és Balogh Erzsébet, Szalkó András és Du­dás Erzsébet, Fejes József és Blte Mária, Baráth László Zol­tán és Cslpak Irén. Szabó And­rás és Honti Judit házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Rutai Zoltánnak és Szalma Zsuzsannának Szilvia, Szirovicza Pálnak és Kovács Rozáliának Norbert, Vakulya Istvánnak és veres I.cnke Erzsébetnek Szil­via, Batkl Istvánnak és Behány Teréziának Rudolf, Papp Ist­vánnak és Kenéz Katalinnak Katalin, Temesvárt Sándor Já­nosnak és Tóth Kutalinnak Gá­bor János, Antall János And­rásnak és Surján Rozáliának Andrea Olga, Gyuris István Imrének és szűcs Etelka Julian­nának István Ferenc. inokai Jánosnak és Fecskó Máriának Szilvia, dr. Béres Imre Sán­dornak és dr. Kürti Erzsébet Annának Elíz Nőra. Gyurik Im­rének és Gera Juliannának Gá­bor András. Gyuris Jánosnak és Dakó Jolánnak Lilla, Medo­vérszkl Mátyásnak és Medve Katalinnak Zoltán Mátyás, Hor­váth Györgynek és Mészáros Rozáliának Dániel András, Sókl Józsefnek és Tóth Ilonának Ró­bert, Kéri Lászlónak éa Medve Családi események Márta Etelkának Csilla Zsu­zsanna. Fekete Mihálynak és Sl­Irénnek Edina, Tanács István­nak és Rákos Magdolnának Gá­bor, Hertelendy Zsoltnak és Szőke Rózsa Jusztinának Lilla Emília, Akim Istvánnak és Ma­tovics Máriának Márta Beáta, Kiss Istvánnak és Gyuris Már­tának Éva, Adok Róbertnek és Balla Klárának Róbert, Fótos Jánosnak és Kádár Katalin Mar­gitnak Csaba István. Kiss At­tilának és Donka Mária Etel­kának Mária. Paragl József Ist­vánnak és Czlrok Ilona Erzsé­•^^^^^^^^^^^•^^^•betnek Krisztina !?K"L Eíhtn5k Krisztián Mihály, Lajosnak és Tóth Ágnes Etelká­szabó Sándornak és Hodi Ka- nak Renáta, Körmendi Cyőrgy­tallnnak Katalin/ Mocsárt Mihály „«,„ H oémea Etelkának Róbert. Györgynek és Szekeres Erzsé- siklósi András Sándornak és betnek Krisztina, Ball Denesnek Vass Ildikó Eszternek Gergely, és Tóth Aranka Ilonának Zsu- Háksl Józsefnek és Kalmár Jo­zsanna Szilvia, Halasi Mihály- ian Ilonának Gergely, Illés "?k é? Lázár Erzsébetnek II- György Mihálynak és Gyuris dtkó Solymosl Györgynek és Erzsébetnek Katalin Erzsébet, Rádi Mónika Erzsébetnek Kevevári Ferencnek és Fekete György Gábor Dani Lászlónak Zsuzsannának Róbert. Oararn­és Angyal Juliannanak Tamás, völgyi Attilának és szűcs Zsu­Polacsek Istvannak éa Megyeri „„„nának Attila, Bodal Attilá­Editnek Anikó Edina, Gulyás nak és Komócsin Máriának Edit András Imrének és Szombati Eszter, Újhelyi Dezsőnek és Zsuzsannának Krisztina, Garzó Nagy Erzsébetnek Roland. Mol­Jánosnak és Kerekes Ágnes Már- nár Istvánnak és Szabó Emíliá­tának János, Ladanyl Lászlónak „ak István, Kása Imrének és és Rácz Kata innak László Mag- Klri Katalinnak Imre Ferenc, da Sándornak és Ördögh Esz- Fodor Sándornak és Gábor Évá­temek Csaba, dr. Pásztor György- nak Szilvia, Balogh Ferencnek nek és Kecskeméti Adrienne Sa- ós Bozókl Rozáliának Erika, roltának Adrtenne Sára. Garas Gyuris Menyhértnek és Makai 1 . 01®?°" „MÍrt;\ Etel" Annának Mónika, Fekete Fe­kának Attila, Németh Endre Fe- rencnek és Molnár Erzsébetnek , J Dudás-Márta Irén Ferenc. Juhász Attilának és Vass Máriának Endre, Balotal Lajos- Eva Jolánnak Eva Ágnes, Pln­nak és Baráth Eva Eszternek tér Lászlónak és Kazl Gizella Tamás, Hórváth Andrásnak és Katalinnak Anita nevű gyermeke Csikós Máriának Zsuzsanna, született Barbara. Bodor Jánosnak és Blte Máriának Tibor. Székely Lajos Bélának és Szilágyi Eva Zsu- •»„„,,, — _ _ - - - Hackl Lajos, Papp Ferencné Dóczi Etelka. Császár Péter. Lantos Mihály, Korr.sényl László nek és Oyurica Margitnak 35!- í6,llet\SJLoniia , Bali.7sL Oémes nalka, Sztankovlcs Mihálynak és Fi4* J.t 8i3ráH»JOSám VtnI Gyuris Erzsébet Mártának Erika " .^f18', * Györgyné Andrea, Csala Istvánnak és Ró- fZerT v. „h r^' LeC7ké»' zsa Ilonának László, Péter Ist- Fií°£er . Sz?,brt vánnak és Nagy Etelkának Ist- ÍS ^SS' Jfts^r, *?Óka ván. Godó Gábornak és Tarl Elt ' J „ "ff4!"! Batms" Klára Annának Gábor, Juhász László Dezsőnek «s Mészáros wlhílv J^S?1^**1?/' ^,m4*1 Máriának Dóra. Harsányi Sán- JA7Seíné Király dor Józsefnek és Lengyel Klára ^fi- TT"0' Mlth* Annának Gábor, Molnár Antal- Julianna. Sza­nak és Apró Máriának Viktor. ká'Jsty4";,Bi"I1 ní °'zklr­_ . , , . , pény- Jenöné Gajdácsi Terézia, Gyuncza Istvánnak és Szerző Nagy Károlyné Csák Zsuzsanna, veronikának Veronika, Tarsoly Hajnal Mihály, vojnlcs Brunóné Gyulának és Bánfi Irénnek Ta- Oájer Erzsébet, Rácz András, más Lászlő, Flnta Ferencnek és Nagymihály Vince Györgyné Enyingi Rozáliának Zalán, He- Csányl Terézia, dr. Kocsis Gá­gedüá Zoltánnak éa Herczeg bor, Süveg Mihály maghaluk. HALÁLOZÁS zsannának Lajos Zoltán. Papo Jánosnak és Kovács Klárának Gábor. Poharelec István György. tetében. Jelenleg hét lengyel bá­nyaüzemben alkalmazzák a „négy brigád" mozgalmat. A módszer lényege, hogy a bá­nyászlétszámot négyfelé oszt­ják, A. B. C és D brigádok­ba. A munkát úgy szervezik, hogy az A, B, C brigádok tagjai két napot saját mű­szakjukban dolgoznak, ez­alatt a D brigád tagjainak pihenőlük van. Ennek letel­tével beállnak az A brigád helyére, ezek a B brigádéra, s ekkor a C brigád kezdi meg szabadnapjait. Ilyen munkabeosztással 6 munka­nap után elérik a 2, néha 3 pihenőnapot. A módszer árnyoldala: az eddiginél va­lamivel nagyobb létszám szükséges, és a vasárnapi munka alól csak részben mentesülnek a bányászok. A kereset viszont a kevesebb műszakszámmal sem csök­kent, sőt. az első tapasztala­tok szerint, emelkedik. A „Wujek" bányaüzemben, ahol elsőként Vezették be az új brigádrendszert, kiszámítot­ták, hogy a havi átlagos ke­reset a „négy brigád" mód­szerrel 391 zlotyval emelke­dett. A félreértések elkerülése végett minden brigádtag két évre előre megkapja a saját munkaprogramját. Ez az úgynevezett bányásznaptár. Mivel a „négy brigád" munkaszervezési módszer a lengyel bányaüzemekben 15 százalékos létszámnövelést igényel, munkaerőnek pedig Lengyelországban sincsenek bőviben, egyelőre nem tud­ják általánossá tenni, bár megkísérlik például a kato­naidőt letöltött fiatalok to­borzását. Kiregítő megoldás­nak tartják addig. amíg egész Lengyelország minden üzemében sikerül maid meg­valósítani az ötnapos mun­kahetet.

Next

/
Thumbnails
Contents