Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

Kedd, 1979. július 31. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK VIII. Művelődéselméleti Nyári Egyetem. Előadások 9 órától a Biológiai Központban. XX. Szegedi Nyárt Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Szentirmai Zoltán szobrászművész tárlata a Közművelődési Palota kupolájában. 1978 legjobb plakátjai Kiállítás a November 7. Művelődési Házban, augusztus 15-ig. Gorka Lívia keramikusművész kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben, délelőtt (él 10-től délután 0 óráig. Képek a Tiszáról. Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása a tápéi Juhász Gyula Művelődési Házban, augusztus 9-ig. A Solar alkotócsoport fotókiállítása a dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Házban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Hunok, avarok, magyarok; Lucsgyűjtemény; Épülő Szeged; Kőolaj és földgáz; Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; „Vasvirágok" — a szegedi lakatos- és kovácsmesterség 200 éve; Móra-emlékszoba. A szegedi várban „Tűzön-vízen keresztül él Szeged" — kiállítás a szegedi nagy árvíz 100 éves évfordulójára. Az örök Tisza. A Somogyi-könyvtár kiállítása a könyvtár olvasótermében. Megtekinthető naponta 10 és 19 óra között. Ifj. Lcle József néprajzi gyűjteménye Tápén (Vártó u. 4.), megtekinthető délelőtt 10 és délután 2 óra között Befejeződtek o Szegedi Ifjúsági Napok Rövid városnéző séta után hétfőn az ifjúsági napok résztvevőinek utolsó csoportja is elutazott Szegedről. A találkozó harmadik napján, vasárnap délelőtt, az újszegedi partfürdő vonzotta a legtöbb érdeklődőt. Feledy Péter vezetésével játékos sportvetélkedőn mérték össze ügyességüket a fiatalok — sok ezer kíváncsiskodó előtt Akik nem hoztak magukkal fürdőruhát, az innenső parton ücsörögtek. Sokáig nem akarták elhinni, hogy övéké a színpad, pedig a konferanszié lelkesen hívogatta a nézőket: gyere föl, mutasd meg, mit tudsz! Végül is akadt néhány bátor vállalkozó, aki leküzdve lámpalázát, mikrofonhoz lépett, s verset szavalt, vagy egy kölcsönkapott gitárral a kezében énekelt. A délutáni KRESZ-vetélkedő előtt Sándor György „humorizált" a Tisza-parton, majd sötétedésig ismét zene, zene, zene szólt a hangszórókból, szegedi diszkósok tálalásában. Megint megteltek az újszegedi szabadtéri színpad széksorai is: az Express-show szereplói még egyszer bemutatták szombati műsorukat. Az Ifjúsági Házban este folytatódott a dzsesszfesztivál, neves vendégművészek, a Binder Quartett, Gonda János és a Kószegi-együttes közreműködésével; négy KlSZ-klubban pedig zenés-táncos rendezvényeket tartottak. A János vitéznek nincsen elmúlása Bocsássuk előre azonnal: szőröstül-bőröstül, stílusosabban. birkástul-tyúkostul a tavalyival azonos formában mutatták be a szabadtérin a János vitézt. Abban a naiv-népmesei látásmóddal dúsított, stilizáltán folklorisztikus megközelítésű, olykor eleven bábszínházat sugalló köntösben, amelyet az elmúlt évben Koós Iván díszlet-jelmez ötletsorozata, színpadterve, s főleg Vámos László „közelebb Petőfihez"jelszőval aposztrofálható rendezői elképzelése valósított meg. Ha semmi sem változott, ugyan miről írjon a kritikus? A laikustól érkező jogos kérdést megfejelhetjük újabbal: a mindenkori felújítás vajon csak ai előadás technikai jellegű taglalását, színészi-zenei teljesítményeit, a közönségre gyakorolt hatásmechanizmusainak vizsgálatát, avagy netán a reprodukció tágabb értelmezési lehetőségeinek szemrevételét kívánja? Tehát: csupán az idei előadás minősége vagy ennek apropóján a Kacsóh Pongrác-i János vitéz-mítosz fölötti meditáció is? Annyi kompromisszum adódik az életben: válaszoljunk is-is-sel. Főleg, ha még mindig fülünkben zsongnak a dallamok: hogy a magyar dicsőségnek nincsen elmúlása..." Rémlik, a János vitéznek sincs. Jogfolytonosságot élvez. Minden felújítás legnagyobb gondjával kellett megküzdeni a teljes alkotó gárdának ezúttal is: az elgépiesedett mechanikussá fáradó produkció veszélyeivel. Ami a zenei részt illeti: a tavalyi bemutatóval szemben a muzsika rovására semmiféle arányeltolódás nem volt észlelhető. Pál Tamás biztos kézzel vezette diadalra az Örök Daljáték-sikerlista éllovas melódiáit, kifogástalan hangszeres és kórusmuzsika segítségével. Tegyük hozzá, kiforrottabban, összeszokottabban. mint az előző évben. A veszély, az alacsonyabb igényszinten történő önismétlés veszélye, ezen a ponton egyáltalán nem érvényesült. Miként a címszereplő, Kovács Józsefnél sem: amivel tavaly még küszködött (a színészi alakítás újszerűségének követelményei, párhuzamosan a zenei feladatokkal) — azzal az idén gyakorlottan, könnvedén megbirkózott. Mellékesen énekelni is úgy énekelt, ahogvan — az ő esetében igazán „oly sok viKukorica Jancsi (Kovács József) és a Gonosz mostoha (Békés Itala) az első felvonásban Nem vitás, a szegedi ifjúsági napok régen túlnőtt már a város, sőt a megye határain: csöppet sem túlzás azt állítani, hogy a négynapos eseménysorozat a maga nemében országosan is a legnagyobb, legrangosabb ifjúsági találkozónak számít. S ez korántsem a véletlen műve, hiszen a SZIN évről évre képes a megújulásra, visszatérő műsorain kívül mindig nyújt valami „eddig még sosem volt" programot. A tegnap véget ért tizenharmadik ifjúsági napoknak Szeged ismét jó házigazdája volt, szinte mindenki magáénak érezte ezt a nagyszabású találkozót. Számos vállalat, intézmény dolgozói segédkeztek a város különböző helyszínein zajló események lebonyolításában. Nem soroljuk most föl a részletes statisztikát. Az újságolvasó szinte betéve tudja már, hogy fél évtizede mintegy tízezer külföldi és hazai vendég érkezik nyaranta az ifjúsági napokra. Tucatnyi különautóbusszal, különvonattal. Az sem újdonság, hogy sok ezer fiú és lány gyönyörködik a szabadtéri játékok előadásaiban, élvezi a SZIN kulturális programjait, a Tiszapart zsúfolásig megtelt lépcsősorain pedig több tízezren meggyőződhettek az idei karneváli menet sokszínűségéről, ötletgazdaságáról. A rendezők — a városi KISZ-bizottság és az Express utazási iroda helyi kirendeltsége — alaposan kitettek magukért. Nem lehetett panasz sem a műsorválasztékra, sem a szálláshelyekszály után" — szorgalmas hetjük. Mint 1979-ben Sze- re- Valamit azonban mégcsakazértissel tehetséges fia- geden — az 1978-as szegedi sem hallgathatunk el. ami talember megtanulhatott. János vitézt... A daljáté- ugyan nem tartozik szoro„Grazi profi módon." Akár- kok, így vagy úgy, elpusztít- 6an az esétnénykrónikához, csak Gárday Gábor (Bagó), hatatlanok. Ha már ebbe sem a találkozó értékelésévagy az 1978-as Iluska-telje- kell beletörődnünk. a már hez. Azt, hogy a fiatalok alsítményét csaknem azonos megkísérelt, frissebb levegő- koholfogvasztása vészes mészinten megismételni képes jű újítást Ismételgetni (ha reteket ölt. Az utcabálon láOszvald Marika. Nem úgy csak egy alkalommal is), tottak alapján kiderült, soviszont Békés Itala. Akiről végső fokon nem rossz do- kan nem most kóstoltak előrégóta tudjuk, milyen kivá- Iog. Hátha talán majd egy- ször szeszes italt. Sajnálatos, ló színésznő, de talán még- kor... ? hogy jó néhányan ügy vélik, sem (változatlanul mégsem!) Hiszen ha sok ember azt manapság csak borosüvegek volt szerencsés énekesnő- hazudja, hogy ismeri a társaságában lehet. ismerként is debütálnia a gonosz walesi herceget, lehet ebből kedni. barátokat szerezni. S mostoha szerepében. Melyet, arra következtetni, hogy a ezt nyilván nem itt tanulha nem is vett annyira „sze- walesi herceg létezése csak ták! xisre", mint tavaly, összha- legenda? Domonkos László Rózsa Imre tásában mégis fáradtabbnak tűnt, miként Zsadon Andrea is. Suka Sándor azonban váltig bizonyítja, immáron évről évre, Szegeden: pompás francia királyt adni eleve felelősséget kívánó feladat a népmesei előadásban. És ennek, a szó szoros értelmében. a játék örömével tett eleget. Végső soron tehát a prolongált János vitéz, mint produkció nem vallott szégyent. Sőt — oly sikert aratott, amilyen csak illik a magyar huszárok mézeskalácsos vitézségéhez, a szívetlelket facsaró love storyhoz — s az egy év múltán is eredeti hatást keltő mozgó cseréptyúkokhoz, perselymalaeokhoz, tornácos-nyoszolyás francia királyi udvarhoz. • Irtuk volt tavaly: „igen nehéz a közönségnek, legalábbis egyelőre, a néhai János vitézek emlékeiből kilépnie". Emlékek. Egy évvel ezelőtt arra következtettünk, hogy a megvalósítás döccenőivel együtt is érdemes hasonló kísérletbe belevágni. Mert nem is olvan egyszerű. S mivel ráadásul a döccenők az idén simultak Szigetköznél ét Csallóköznél Duna-szabályozás Utolsó szakaszába érkezett Szigetköznél és Csallóköznél a magyar—csehszlovák folyamszabályozási program, amelyhez hasonlót eddig nem hajtottak végre a Dunának ezen a gázlós szakaszán. A szabályozás során rendezik a folyamágakat, mesterséges partfalat építenek ki a főmeder szélén, s különböző viz alatti műveket is beépítenek. A munkák célja, hogy alacsony vízállás esetién is megfelelő legyen a vízmélység a hajózható * mederszakaszokban. Savaria nyári egyetem Magyar városok fóruma A XII. Savaria nyári egyetemet augusztus 8—18. között rendezik meg Szombathelyen. A jelentős múltra visszatekintő nyári egyetem idei témája a nemzetközi gyermekév alkalmából „A gyermek a városban". Építészek, pedagógusok, pszichológusok, népművelók és más szakemberek folytatnak eszmecserét a gyermekek helyzetéről a jelen és a jövő városaiban, s vitatják meg az oktatás-nevelés feladatait. A magyar résztvevőkön kívül a Szovjetunióból. Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Ausztriából, Olaszországból és Angliából is érkeznek hallgatók a rendezvényre. Az idén harmadízben rendezik meg az egyetem keretében a magyar városok fórumát a városi tanácsok képviselőinek részvételével. A fórumon az illetékes minisztériumok, az Állami Ifjúsági Bizottság, valamint az úttörőszövetség képviselői ls részt vesznek, s válaszolnak a felmerülő kérdésekre. (MTI) Emlékezés Szűcs Imrére Rataplan Í ' ' " £- ' • •!> " '' , nt • S • X M • Tmfw ÉS7 r 1 « * % f% é'M üftf t?- fl/íé F * £y rJ* • ;;. .i s Vi; | * ' < • i' .-i! < Acs S. Sándor (elvételei Meleg sikerű előadáson búcsúzott vasárnap A végzet hatalmának rangos előadógárdája a szabadtéri játékok közönvalamicskét, az esztendős ségétől. Képünkön: a Prezlosillát éneklő Nelly Boskova a megállapítást csak ismétel- második felvonást záró híres Rataplan-jelenetben Ma lenne 80 éves Szűcs Imre, Makó város szülötte, két nagy forradalmi átalakulás tevékeny, áldozatvállaló harcosa, a munkásosztály ügyének elkötelezettje. Nagy munkásmozgalmi múlttal rendelkező családból származott. Fiatalon lépett apja nyomdokaiba, akit a munkásmozgalom jelentős makói egyéniségeként tart számon az utókor. Az ifjú Szűcs Imre 1917-ben kapcsolódott be a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság küzdelmeibe. Részt vett fegyveres harcaiban is. Apja, idős Szűcs Imre is ott volt a tanácshatalom makói megalakítól között. Jelöltje, majd tagja lett az akkori városi tanács 11 tagú Intéző bizottságának, amely igen eredményes, messzemutató programot valósított meg rövid fennállása ellenére is. Az ifjú személyes tanúja lehetett annak, hogy apja és a többiek — Fózsa Ferenc, Szűcs Pál, K. Szabó Mihály, Farkas Imre, Gy. Varga Sándor és mások — megalakítják a makói kommunista pártcsoportot 1919 után az ellenforradalmi rendszer bírósága őt is hosszú börtönbüntetésre Ítélte, és a kiszabadulása után is rendőri megfigyelés alatt tartotta. A munkásosztály győzelmébe vetett hitét azonban nem adta fel sohasem. Dolgozott a mozgalomban az Illegalitás éveiben ls. A felszabadulás után a kommunista pártba lépett, majd a demokratikus rendőrség megszervezésében tevékenykedett, és a politikai osztály vezetője volt Makón. 1948—49-ben jelentős érdemeket. szerzett a földművesszövetkezeti mozgalom Csanád megyei szervezésében. Mint a SZÖVOSZ Csanád megyei központja szervezési osztályvezetőjének köze volt a mai városi és város környéki, valamint távolabbi földművesszövetkezetek — AFÉSZ-ek — kialakításóhoz, elsődleges megszervezéséhez. Lendületes munkájával, nagy akaraterejével, tetteivel, szavaival hatni tudott környezetére. A szocializmus építésének kezdeti, igen bonyolult szakaszában is vállalta a nehézségeket. 1952—53-ban az MDP Makói városi bizottságának titkáraként tevékenykedett. A mind erőteljesebben jelentkező hibák, torzulások, a közélettől való visszavonulásra késztették. Évekig nem vállalt funkciót sem. Az 1956-os ellenforradalom idején fegyvert fogott a párt és a munkáshatalom megvédéséért. A karhatalom megalakításában tevékenyen részt vett. Ezt kö. vetően a munkásőrségben folytatta a szolgálatot Sokoldalú egyéniségét. nagy munkabírását nyugdíjas éveiben is a köz érdekében hasznosította. 1958—67. között a makói járási-városi Nép! Ellenőrzési Bizottság elnöke, illetve alelnöke volt. A munkásőrségnek 1974. január 15-én bekövetkezett haláláig aktiv tagja volt. Az út, amit 74 év alatt végigjárt, ma élők többsége számára már történelem. Szűcs Imre élete a magyar munkásmozgalom legviharosabb társadalmi-politikai változása — harcai — között telt el. Méltón édesapja emlékéhez, példamutató társadalmi felelősségérzettel, kommunista helytállással élt. Reá emlékezve — ma. 80. születésnapján, délelőtt 10 órakor — harcostársai, az utókor tisztelete és megbecsülése jeléül megkoszorúzzák sirját a makói újvárosi református temetőben. Fodor László Gödi találkozók Ötvenöt évvel ezelőtt, 1824 augusztusának elején tartották az első munkásmozgalmi találkozót a gödi Fészekben. Mint minden évben, idén is változatos program köszönti az évfordulót Augusztus 4-én, szombaton 18 órakor a gödi Munkásdalkör ad ünnepi műsort a helyi József Attila Művelődési Házban, majd 19.30kor úttörők, KISZ-esek és veteránok találkozójának színhelye lesz a gödi úttörőtábor. Augusztus 5-én, vasárnap 9.30-kor ünnepélyesen megkoszorúzzák a 2-es számú főútvonal szomszédságóban található munkásmozgalmi emlékművet