Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

4 Kedd. 1979. iúlim 24: Nyári konyha Kedves Olvasónk! A kötetre való iratot visszaküldöm, mert a n?ári konyhát On rossz helyen építi Olvassa csak el jól a nagyközségi tanács 2256/1978-as számú határozatát, benne van. hogy az országos építésügyi szabalyzat 44 § (4.) és (5.) bekezdése szerint a melléképületeket a lakóteleknek azon az oldalán kell elhelyezni ahol a lakóépület áll örí nem oda építette, le kell", tehát bontani. Ugyanezt a döntést jóváhagyta 15 815/1976. sz. határozatával a szegedi járási hivatal műszaki osztálya, és kimondta, további fellebbezésnek helye nincs. Ez sem nyugtatta meg Önt. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a megyei tanács építési osztályára. Az előző döntéseket megerősítette a 12 9C9/1979. ÉKV O határozat, innen út tovább nem vezet. Végtelenül sajnálom, hogy büntetést ls róttak ki azóta, de erre számítani lehetett. Köszönöm, hogy beavatott gondjáiba, de segíteni nem tudok. Minden indoklás világos, félreértés nincs. Üdvözlettel. Paragrafusok között A községi tanácsnál azt mondják, a rendelet azt akarja megakadályozni, hogy a melléképületek — istállók, disznóólak, árnyékszékek — véletlenül se kerülhessenek ki az utcafront közelébe, mert egyrészt rontanák az úrban izálódó falu képét, másrészt egészségtelen körülményekeket teremtenének. Az ön nyári konyhája se nem istálló, se nem disznóól, a „városképet" se rontja Dócon. Sokan elfogadnák akár lakni Is, de mivel melléképületnek minősül, az „oldalkertben" az idézett pa-» ragfusok szerint nincs helye. Megmondom őszintén, kicsit megzavarodtam most, mert belegondoltam, hová építtetné ugyanez a paragrafus Dékány Mihály nyári konyháját A ház vonalát kftvetve gazdasági épületek vannak, csak ezek után következhetne. Megkérdeztem a tanács asszonyát, azt mondta, sajnos, 6 betartotta a törvényt, de rosszul járt. Nyitva nem hagyhatja a lakást akkor se, ha otthon van, mert amíg a leves megfő, tízszer is kirabolhatják. Sokszor keresik, nyitogatják az ajtót, nem találják, pedig otthon van, a gazdasági épületek mögött, a nyári konyhában. Azt mondja, ha rajta múlna, ilyen törvényt ő se hozna. Ha vizet akar vezetni a kis konyhába, háromszor vagy négyszer akkora a költség, többe kerül a villany is. Ezt az épületet követheti c9ak a gurázs, ahhoz pedig, hogy kocsi ki-bejárhassan, utat kell hagyni, sőt szilárd utat kell csinálni, hogy eső idején el ne sülylyedjen. Az egész kertből semmire nem használható udvar lesz, ez pedig nagy luxus, amikor a termőföldet másik törvény védi. Ha jobban belegondolok, még jobban megzavarodom. A gazdasági épületek után minden logika szerint trágyadombnak kell következnie. Ha most kezdem értelmezni a háromszoros határozattal megerősített döntést, aklw>r rájövök valami nagy dologra. Azért, hogy az ólak. istállók, árnyékszékek ki ne kerülhessenek az utcafrontra, tessék nyári konyhát építeni a Lrágyadomb helyére. Megmondom őszintén, nem hiszem, hogy ezt a rendeletet így kell értelmezni. A józan ész azt diktálja, ez a konyha a létezhető legjobb helyen van. Följelentök Azt írja ön, akár húszasával tudná sorolni a példákat, miszerint Dócon mindenki úgy építi a nyári konyhát, ahogy a magáé áll. A többit miért nem büntetik meg? A válasz nagyon egyszerű, és megbízható, hiszen a tanácson mondták ezt is. A többiek nincsenek haragban u szomszéddal, nem jelenti föl őket senki. Azt viszont csak az isten tudja, Dékányékat hányszor Jelentette föl Bózó Sándorné. A büntetést is azért kellett kivetni, mert megint jött a följelentés. Ráadásul a kőművest is büntetni kellett mert kontár. Dóc egyébként olyan falu — nem szívesen ltom le, mert rút dolognak tartom, de ezt is a tanácsnál hallottam —. hogy mindenki mindenkit följelent. Ha netán egy évben tíz ember összevész a szomszéddal, számítani lehet rá, hogy abban az évben legalább tíz nyári konyhára kell bontási határozatot hozni. De lehet a duplája is, mert a följelentőt is följelentheti ugyanezért a másik. Rákérdeztem természetesen, ha tudják, hogy személyes bosszú öntözi ezt a lebontási határozatot, és különben is a józan ész diktálja, hogy ott legyen a konyha, ahol van. miért nem vonják vissza? A felelet egyszerű: már harmadfokon is jóváhagyták, ezt visszacsinálni nem lehet. Van rá remény, hogy Dékányék végül lebontják? Nincsen, tehát büntetik őket Hányszor? Nem lehet tudni, a följelentőtől is függ. Nincs más megoldás, el kell mennünk Bózó Sándornéhoz. Két kakas — Mióta veszekszenek? — Amióta Itt lakunk, mindig. Ezekkel szót érteni nem lehet — Hogy kezdődött? — Lukas volt a kerítés, átjárt a jószág. Följelentettek, hogy csináltassuk meg. Jött Sata Mátyás a tanácstól, megcsináltattuk. Átjött a kakasuk, hej, de sokszor átjárt! Egyszer összeverekedett a mienkkel. De úgy öszszeverték egymást, csupa vér volt mindegyik, mozdulni alig tudtak. Megfogtam az övéket, áttettem a kerítésen. Képesek voltak azt mondani, én vertem agyon a kakast. Mondtam erre nekik egy szót. csak egyet, de attól elhallgattak. — Mikor veszett össze a két kakas? — Biztosan több, mint tíz éve. — Megértem, ekkora nagy sérelmet nem lehet évtized múltán se félre tenni. Tessék mondani, ha nem lennének haragban, útban lenne a nyári konyha? — Meg se fordulna akkor a fejünkben. — A maguk kerítésétől négy méterre van, pedig három is elég lenne. — Megmondtam én neki. jól vigyázz, építesz te még nyári konyhát! — Ezt mondta, és be is tartotta. — Be is tartom. — Amíg világ a világ. — Amíg egymás mellé nem tesznek a temetőben bennünket. — Mert a két kakas... — Meg a többi. Följelentettek, hogy nem csinálunk esőcsatornát az eresz alá. Megvettük a csatornát, de nem engednek be az udvarba, hogy fölrakjuk. Föltöltötték inkább az udvart, minden víz ráfolyik a falra. — Gondolhatták, a maguk ereszéről esik le, úgy kell maguknak. — Jól ráfizettek, ha azt gondolták. Följelentettem őket, hogy föltöltötték az udvart. Nem folytatom tovább, mert nem érdemes. Azért sem, mert Dékányék nincsenek itthon, mindketten dolgoznak, őket nem tudtam kérdezni. A szemközti szomszédba mentem be, mert azt hallottam emitt, Dékányékkal csak veszekedni lehet. Valóban olyan veszekedős család? Azt mondja a nagyon kedves kis aszszonyka, könnyű velük szót érteni. Csöndesek és barátságosak. Azért sem folytatom, mert erre több szót pocsékolni kár. Ha én lennék a hivatal, eszembe se jutnn, hogy elsőfokú, másodfokú vagy föllebviteli harmadfokú hatóságként begerjedjek, határozatot hozzak, sőt büntessek is, mert két szomszéd két kakasa valamikor tizenvalahány évvel ezelőtt megtépte egymást. Megmondanám, nagy a munkaerőhiány a hivatalokban is, ilyen párbajokhoz asszisztenciát adni nem tud. Komoly hivatal ennyire nem Járathatja le magát. Már csak azért sem, mert a följelentő „oldalkertjében" is ott a melléképület. Láttam, sokkal rondább! Egy kérdésére, kedves olvasónk, így is nehéz választ adni. Azt írja. kijött a hivatalos szemlebizottság. „A férfi a feleségemet molesztálta, mit akarunk mi, miért nem bontjuk már le az épületet Közben azt sem mondták, ők kik vagy mik. Én leginkább úgy gondolom, ha bemegyek valahová, legalább annyit mondok, uram-nadrágom, ez vagyok, ezért jöttem." Teljesen igaza van. Már kicsi korunkban arra tanítottak bennünket, ha valahová bemegyünk, köszönjünk szépen. Horváth Dezső Póruljárt patikus a teherautón A patikus, Sempronio mester óriási pocakkal, kezében Friss Üjsággal téblábol a teherautó platóján, gyámleánya körül. Kivel szemben bizony pajzán vágyakat táplál. Patikája pedig Bánfi-hajszeszt, Wllkinson-pengét (hiánycikk I), és mindenekfölött kamillát kínál. Kis üvegcse, nagy üvegcse, tégelyek, dobozok, pipetták, edények. Mengone, a kissé ügyefogyott és nem túlságosan szakmaértő segéd szintén a gyámleánykáért, Grilettáért epekedik. Igaz, jóval több eséllyel, mint a harmadik delikvens, Volpino, a piperkőc ifjú nemes. A teherautón cselvetés cselvetést követ, végül a vén kéjenc Volpinóval együtt pórul jár: az ifjú szerelmespár, a pirospozsgás-bajuszos segéd és a szép Griletta egymásra taláL A teherautó a templom és az iskola közötti téren áll, odakint az utcán a nézők benti seregére tucatnyi, kerítéseknek támasztott .kerékpár utal. A füvön sorba állított székeken, padokon gyerekek, szülők, munkából éppen hazafelé tartó fejkendős asszonyok és bajuszos bácsik. A platóról telt, férfias zongorahangzatok töltik be a teret. Szép férfi- és női hangok énekelve tudósítanak a nagy szerelmi vetekedés pillanatnyi állásáról, az érdekeltek terveiről. Hirtelen csönd 'lesz. Két fiatalember ugrik az autószínpad elé, prózában folyta tja-kiegészítl a bonyodalmakat. Azután újra zene, dal és színpadi játék. Legvégül Griletta kendőt • lobogtatva hajol ki ablakán (a vezetőfülkéből), s koccint a váratlanul előkerült demizson nedűjét tartalmazó pohárral — mindenki igyon a szerelmesek egészségére. A publikumszimpátia maradéktalan, zúg a taps. „Nem is hittem volna!", hangzik a hátam mögött. Fut a lovas kocsi a királyhegyesi utcákon. Fuvolával, csörgődobbol, cintányérokkal fölszerelt fiúk-lányok rajta. — Ma este fél 7-kor! Jöjjön el mindenki! A tanyaszínház Királyhegyesen! Haydn József úr Paflkusát mutatja be! Hogyan akarják elcsábítani a szépséges Grilettát? Ilyen még nem volt t... Valóban, ilyen még nem volt... Tanyaszínházról talán hallottunk már, tavaly nyáron a szegedi járás falvaiban tűnt fel egy prózai társulat. Most viszont új arcokkal és főleg új műfajjal találkozunk itt. Makó környékén. Operával az utcán. Bárdi Sándor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének adjunktusa mosolyogva mondja: — Ilyen még nem volt, sajnos, talán nem ls lesz. A főiskola művészeti diákkörének operaszínpada lett idén a tanyaszínház, örültünk is ennek nagyon. Csak a résztvevők többsége befejezi tanulmányait, elmegy, ezt a gárdát már nemigen lehet összetartani. Amíg meg egy új kovácsolódik össze... — A jelenlegi társulat mennyi ideje van együtt? — Az operaszínpad ötéves. A mostani felállásban mintegy két és fél éve énekelnek együtt. Megjártuk két éve a Ki mit tud?-ot, sok művelődési házban szerepeltünk már a megyében, de voltunk a debreceni egyetemen, a soproni főiskolán, Nyíregyházán, Pécsett.., Mindig vígoperával. — Es Sempronio mester patikája? — Haydn A patikus című műve hosszabb ideje a repertoárunkba tartozik. Amikor a megyei tanács művelődésügyi osztálya felkért bennünket, és a makói művelődési központtal szerződést kötöttünk, a falusi taHAZASSAG Kovács Dániel és Boza Erzsébet, Tóth Márton és Sándor Éva, Figura Károly és Szélpál Edit, Jónész Róbert Tibor és Szélpál Marianna, Molnár Mihály és Pósa Mária, Nagy Rőbert és Takács Ágnes, Faj ka Péter és Fehér Zsuzsanna. SUli Sándor és Simon Éva, Bába Ferenc János és Csohány Margit, Zelel István és Horváth Sára Katalin, Pásztor Károly és Miklós Piroska, Dömötör Gábor és Petri Ágnes. Czene Zoltán és Vas Mária Anna, Fekete Lóránd és Vecsernyés Lva Márta, Sebők László és Nemes Katalin, Kálmán Zoltán és Kormányos Erzsébet, Kotroczó Péter és Zslgó Erika. Nagy Pál és Ökrös Beáta Mária, Csíkos Béla és Koplányi Mária, Kovács Sándor és Mélykúti Györgyi Klára, dr. Berényl Antal és Paczolay Márta Rózsa, Lovai György és Illés Margit, Rózsa Sándor és Pásztor Aranka Anna házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Olajos Mihálynak és Redenczkl Erzsébetnek Mihály, Tóth Sándornak és Kiss Anna Rozáliának Sándor, Juhász Lászlónak és Csuka Erzsébetnek Tünde Zsuzsanna, Egri Miklós Istvánnak és Ágoston Klárának Judit, BaJorics Józsefnek és Berkó Gizella Erzsébetnek Márta, Latorcai István Imrének és Kármán Katalinnak István Sándor, Szabó Sándor Ferencnek és Kövecs Margitnak Edit Margit, Szabó Józsefnek és vass Erzsébetnek Tibor. Bakacsi Zoltánnak és Gyurik Katalin Ilonának Krisztina, Medvegy Pálnak és Bártfal Zsuzsannának Katalin. Kanász Istvánnak és Nachtigál Ilonának Dóra, Fekete Sándor Ferencnek és Balogh Ildikónak Szilvia, Szögi Istvánnak és Korom Évának Tamás. Kiss Zoltánnak és Mltyok Magdolnának Zoltán, Kánya Árpádnak és Dudás Ilonának Henriett, Szabó Albertnek és Pletikoszics Ágnesnek Lívia, Engi Lajosnak és Koza Katalinnak László, Bozsó Mihálynak és Mondovics Katalin Zsuzsannának Rajmund Mihály, Domonkos Mátyásnak é« Bukva Évának Gábor, Kószó József Imrének és Szokolat Éva Katalinnak Klaudia Zsuzsanna, Lukács Gyula Györgynek és Molnár Katalinnak Viktor György, kengyel litvánnak és Kisbodri Erzsébet Rozáliának Gábor, Mosolygó Mihálynak és Balázs Máriának Tamás, Horváth Sándornak és Molnár Margitnak János, Csótl Istvánnak és Vecsernyés Erzsébet Katalinnak Szilvia Katalin, Családi események Plesz Józsefnek és Horváth Juliannánnak Csaba, Patyl Endrének éa Dékány Mariannának Zoltán, Tivadar Tibornak és Hegedűs Máriának Tibor, Szélpál András Istvánnak és Szabolcsi Juliannának Csaba András, Hattayer János Józsefnek és Rostás Évának Róbert Attila, Kónya Jánosnak és Csonka Annának Bettina Dóra, Meszes Lászlónak és Kotroczó Gabriellának Adrienn Liza, Túrú Sándornak és Jójárt Arankának Aranka Adrienn, Harmati Antalnak és Buzitai Máriának Andrea, Bari Tibornak és Virág Éva Gizellának Tímea, Fekete Józsefnek és Kormányos Ilonának László, Ördögh Bélának és Kalmár Irénnek Rita, Almást Lászlónak és Hegedűs Juditnak Anita. Sári Istvánnak és Dankó Rozáliának Tünde Erika, Szűcs Lászlő Istvánnak és Kopasz Kingának Kinga, Fodor Istvánnak és Szablcs Editnek Emese Éva, dr. Maróti Péter Ferencnek és Vármonostory Mártának Ágnes Judit, Garamvölgyi Józsefnek és Krizsán Máriának Judit, Kónya Imrének és Simon Magdolnának Krisztina Orsolya, Daru Sándornak és Hunyadkürtl Zsuzsannának Orsolya, Kalona Ferencnek és Burai Rozáliának Szilvia, Bukvai Istvánnak és Turbuez Ilonának István. Zsemberi Jánosnak és Kósa Irmának Irma, Tóth Miklósnak és Iványl Máriának Miklós. Balog Ferencnek és Takács Judit Ágnesnek Ferenc utónevű gyermeke született. HALÁLOZÁS Juhász János, Kónya Sándor, Kakuszi József, Welker Györgyné Oberkersch Aranka, Csáki Antal, Mucsl Mártonné Kovács Luca, Kopornyik József, Domonkos Andrásné Sarkas Mária, Benyó György, Vig Gyula, Ördög Györgyné Bán Erzsébet, Faragó Jánosné Mucsl Ibolya Mária, Kovács Ferencné Prlszllnger Etelka, Szögi Imre, dr. Kotsis Jenő Endréné Neumann Piroska. Kószó Sándor, dr. Rigó Mihály, Farkas Károlyné Cziczelszki Rozália, Harsányl Antalné Zlmmermann Emmy, Molnár Mihályné Tóth Erzsébet, Blaskovlcs Lászlóné Zakács Margit. Költő Istvánné Bózsó Glzelle Mucsl Ferencné Tösmagi Piroska. Bencze Sándorné Hegedűs Márta, Barkó László, Frank Mihályné Molnár Julianna, Mis-I , kolczi Jánosné Körösi Rozália, Kalmár Jánosné Böröcz Anna. Mogyorósi Attila István, Vas Lajosné Szélpál Katalin. Bohata Istvánné Bata Terézia, Redenczkl Antalné Török Anna, Tassy Mihály Adám, Kiss Jenő meghaltak. nyaszínház-tradíciókhoz tat a darabot éreztük legmegfelelőbbnek. Nézegetem a plakátot, szerte Makón és környékén látható. A stílusra, úgy tűnik, különösen jól „ráéreztek": „a Tanyaszínház társulata bemutatja A patikus, avagy az álhatatos szerelem diadala című tetszetős daljátékot, egy felvonásban, melynek szövegét Goldonl Károly úr, muzsikáját pedig Haydn József úr szerzette. Szereplő személyek: Sempronio. az öreg patikus Szilágyi Béla, Griletta. a gyámleánya Tóth Márta, Mengone, a patikussegéd Ördögh József, Volpino, ifjú nemes Vajda Julianna, török sereg Farkas Ignác, Kovács Attila, Szűcs László. Zenemester: Kaminszky Frigyes, díszletmester: Takács István." Még Bárdi Sándor neve előtt is „direktor": áll. — Igaz, vígopera, igaz, érthetően énekelnek, sót két narrátor is segít, siker is van: mégis, nem furcsa, nem túl nehezen emészthető ez a tanyaszínház-program a falvakban? — A kisoperái stílus egészen más, mint a színházban megszokott nagyoperáké. Pontosan az opera közérthetőségét, természetes aktivitását szeretnénk visszahozni. A kamaraopera eleve nem olyan „ijesztő", mint mondjuk Wagner Tannháusere. három felvonásban. A közönség a falvakban még nem nevelődött Verdire sem. Ügy érezzük, ez valami más — és talán hasznosabb. Hihetővé teszi, hogy az opera elsősorban nem is csak azt jelenti, hogy áriázunk. Mikor Balástyán voltunk, egyik előadás után odajöttek hozzánk, azt mondták, jobb volt, mint a krimi. A teherautón már pánikszerű gyorsasággal pakolnak a szereplők. Kellékeket, ruhákat, kottákat, miegymást. Irány Makó. a Lenin tér, a második előadás színhelye, de gyorsan! • — S vajon mit adhat A patikus maguknak a szereplőknek? — Tanyaszín házat tömegméretekben csinálni nem lehet. Énekszakos főiskolai hallgatóktól még különös áldozatokat is követel. Legtöbbjük nagyon ambiciózus, magánúton ls fejleszti tudását. Önállóságuk növelése érdekében pedagógiai szempontból óriási jelentőségűnek tartom ezt a vállalkozást. Azt, hogy maguk szervezik. rendezik, „összehozzák" a darabot, és az elő-' adást, s közönség előtt adnak számot minderről. A díszleteket például a főiskola rajzszakosal festették, hozzá lepedőket az énekszakosok szereztek. Míg a teherautó. amely most éppen nem Sempronio mester patikája. Makó felé robog, egyetlen meditatív gondolat: mégha nem is a „közművelődési funkciót", az adott élményt vesszük, hanem csakis és kizárólag a „direktor" utolsó szavait — ez a teherautó platón póruljárt patikus talán így sem csekélység. Domonkos László Exportált szépség Kamenicky Senov jellegzetes észak-csehországi kisváros. Neve mégis világszerte ismert, mert ebben a városkában állítják elő a rendkívül munkaigényes, különlegesen csiszolt, egyedi kristálycsillárokat. A helybeli üvegiparra vonatkozó első írásos emlékek 1352-ből valók. Az Uvegcslszolók és -tervezők még a XVII. század végén kapták céhszabályzatukat. Az első házi üvegkészítő műhelyeket Josef Palme alapította 1724ben, s ö kezdte meg a lámpák árusítását is. A cseh kristálycsillároknak Európa-szerte nagy keletje volt. XV. Lajos a Versailles-i palota, •fária Terézia a bécsi Burg részére rendelt Itt csillárokat. A XVIII. században Erzsébet orosz cárnő és a török szultán világitatta cseh csillárral palotáit. A híres milánói opera, a Scala termeibe is eljutottak a csodálatos kristálycsillárok. Most az egyik legnagyobb feladatukat teljesítették a csillárkészítők. A nemrégiben megnyílt Krasznojarszki Opera- és Balettszínház előcsarnokát 715 Kemenicky Senov-i csillár díszíti.