Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

Kedd, 1979. július 24. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Vásár, avagy nemzetközi sokadalom Szegeden. A nemzetközi néptáncfesztivál gálaestje a Dóm téren este S órakor. Délután 2 órától népművészeti vásár az Aradi vértanúk terén. A XVI. Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai a Biológiai Központban, délelőtt 9 órától. XX. Szegrdl Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Gorka Livia keramikusművész kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben, délelőtt fél 10-től este 6 óráig. Szentirmai Zoltán szobrászművész tárlata a Közművelődési Palota kupolájában. Kondor Béla monotipiái. Kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, július 39-ig. Kecskés Ágnes textiltervező kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ „B" Galériájában. 1978 legjobb p akátjai. Ki llí'ás a November 7. Műve őd. si Házban, augusztus 13-ig. Képek a Tiszáról. Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása a tápéi Juhász Gyula Művelődési Házban, augusztus 9-ig. A Kiskunság népi fafaragása. Kiállítás a szöregi Tömörkény István Művelődési Házban, július 36-ig. A Solar alkotócsoport fotókiállítása a dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Házban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Hunok. avarok, magyarok; Luesgyűjtemény; Épülő Szeged; Kőolaj és földgáz; Ember és környezete: Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; ,,Vasvirágok" — a szegedi lakatos- és kovácsmesterség 200 éve; Móra-emlékszoba, A szegedi várban ,,T..zjn vízen keresztül él Szeged" — kiállítás a szegedi nagy árviz 100 eves évfordulójára. A kiálütá ok nyitva mindennap 10-től 12 óráig. Az örök Tisza. A Somogyi könyvtár kiállítása a könyvtár olvasótermében, megtekinthető naponta 10 és 19 óra között. Szép könyv kiállítás a Technika Házában, augusztus 4 lg. XI. Ipari tudományos konfe-encia a Techn'ka Házaban. Előadások délelőtt 9 órától. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye Tápén (Vártó u. 4.), megtekinthető délelőtt 10 és délután 3 óra között. Megnyílt a Nyári Tárlat Vásár Sokan voltak kíváncsiak vasárnap délben a XX. Szegedi Nyári Tárlat ünnepélyes megnyitóján. A jubileumi kiállítás ünnepélyes nyitásán dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes beszédében méltatta a két évtizedes örökségre visszatekintő országos képzőművészeti seregszemlét. Ezután átadták a XX. Szegedi Nyári Térlat díjait. Papp Gyula, a szegedi városi tanács elnöke a Szeged megyei város alkotódíját Pirk János Szentendrén élő festőművésznek nyújtotta át, aki vasárnap ünnepelte 76 születésnapját. A Fesztivál Intéző Bizottság díját Vinkler László szegedi festőművész vehette ét. Dr. Doboczky Károlyné, az SZMT titkára nyújtotta át a Szakszervezetek Megyei Tanácsának alkotódíját Tóth Valéria Hódmezővásárhelyen ___ élő szobrászművésznek. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának alkotódíját Borbély Károly igazgatóhelyettes adta át Bálványos Huba grafikusművésznek. A szegedi tárlatokon fölsorakozó műfajok nívódíjait Vinkler László átveszi a díjat Papp Gyulától az idén Fábián Gyöngyvér festőművész, Samu Géza szobrászművész és Szemethy Imre grafikusművész érdemelte ki. A mintegy 150 alkotóművész mintegy 300 festményét, kisplasztikáját, érmét, grafikáját a Szegedi ünnepi Hetek végéig, augusztus 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők mindennap 10-től 18 óráig.' A vasárnap déli tárlatnyitás előtt a szegedi Kisszínház előcsarnokában Papp Gyula fogadást adott a kiállításon szereplő művészek tiszteletére. avagy nemzetközi sokadalom Szegeden A néptáncfesztivál dómtóínpadi gálaestjének alkotói, és elsősorban az eddigi darabok koreográfus-rendezője, Nóvák Ferenc, legfontosabb, színpad-követelte feladatának vállalta el, hogy megoldja a- nehezét: a dramaturgia törvényei szerint rendezi el a választott témákhoz kapcsolódó hagyományanyagot, táncoltat, szokásokat, zenéket, dalokat, szertartásokat Kétféle megoldás kínálkozik: 1. szigorúan táncnyelven előadott történet kerül a színpadra, ez rendkívüli gonddal választott táncokat, az apró részletekig kidolgozott, plasztikus, pontos előadásmódot követeL 2. Az óhatatlan sokféleséget valamiféle narrátor-szerepkör megteremtésével, egy kulcsfigura „elbeszélő művészetével" egymáshoz kapcsolni, keretet ésöszszeköttetést teremteni a különféleségeknek. A szlnrevitel ez utóbbi módja választatott az idei gálaműsorban; a Vásár, avagy nemzetközi sokadalom Szegeden című táncjáték témája kínálta. Kézenfekvőnek tűnik a Komédiás kiemelése a régi vásárok jellegzetes figurái közül, hisz állandó szereplője ezeknek a sokadalmaknak, a játékmesteri szerepkörrel természetes módon, erőszakolatlanul, a mesterkéltség látszata nélkül felruházható. Ráadásul olyan komédiásra találtak a szabadtéri néptáncprodukciók gazdái és a rendező, Nóvák Ferenc Jobba Gabi személyében, aki sokoldalú tehetség lévén elsőrangúan képes megfelelni a nagyigényű, színésztpróbáló követelményeknek. Kitűnően táncol, kulturáltan énekel, eredeti előadói stílusban „tálalja" a rigmusokat; mint a nagyszerű Buta Augusztban is bizonyította —, és amire a dómszínpadon is nagy szükség van — olyan táncot tud azon a bizonyos pengeélen, amellyel a líraiságot megmenti az érzelgősségtől, a vaskos humort a vásári ripacskodástól, a komédiában fölmutatja a drámát és fordítva ; nem utolsósorban: művészi affinitása a folklór értékei iránt — nyilvánvaló. A Vásár játékmestere, a komédiás-Jobba a vasárnapi bemutatóan is csillogtatta összes erényeit, ám ezekkel sem v bizonyult elégnek arra, hogy kulcsszerepében összefogja, egységesítse a táncjáték különböző elemeit. A gálák történetében talán először mindössze annyit sikerült elérni e monstre színpadi játékban, hogy a vásá„ történet" íő szála — a fiú és a lány egymásratalálása — követhető volt. Nem sikerült pontosan pergővé, hatásosan mozgalmassá tenni a körülöttük, a főszereplök körül zajló eseményeket-szín. padképeket. Mozgalmassá a szónak sajátos, dramaturgiai értelmében, nem a színpadi zűrzavart értve, hisz ez, sajnálatosan, az előadás több pillanatában nem hiányzott. Hanem a célra tartó, a mesét előrevivő, határozott funkciójú, körülírható mondanivalójú és hatású színpadi történéseket bizony kereshettük jó néhányszor. Annál fájdalmasabb ez a hiány, mert érzékelhető, hogy az alkotókat éppen a színpadi játék dramaturgiai egységének célzata késztette a táncnyelviség ellen ható megoldásokra. A komédiás-kikiáltó a táncok közötti kapcsolatteremtés-összekötés, cselekménymozditás örvén nemegyszer azt is elrecitálta, ami táncnyelven is kifejezhető, és főként hatásosabb lett volna. Az eredetileg az álom- és vágyképek megjelenítésére szolgáló hátsó, emelt színpadnak is összekeveredtek utóbb a feladatai; az óriásbábukkal, ördögökkel, boszorkányokkal sejtelmesített rémtörténet nem lett volna hasznavehetetlen ötlet, ha van — mondjuk az első részben — ellentettje, "vagyis nem kell előkészítetlenül, idegenül maradnia a játékban. Feltehetően a színpadi történet és az előadás stílusegységének megteremtése indította a koreográfust, Stoller Antalt a szokatlan mértékű stilizációra. Nem az a baj, hogy a játék néhány részletében az eredeti táncanyag szinte a felismerhetetlenségig átalakult, hanem az, hogy az „átírt" táncbetéteknek nem maradt elég gazdag tartalmuk, sodró hatásuk és hangulatuk. Ilyen volt az első részben a férfiak seprűstánca, a kendős- és a sapkástánc, a második részben az eredetileg gyönyörű, itt kényszerűen — a külföldiek betétei miatt is — feldarabolódott és funkciótlanul stilizált mezőségi táncok. Ilossa László nagy munkát végzett; invenciózusan nyúlt a népzenei hagyományhoz, a stilizált táncokhoz igazodó zenét komponált. Hagyományosan azt mondogatjuk, hogy a külföldlek önálló betéttáncai súlyos tehertételek a dramaturgiai, s stílus- és hangulati egységtereintő igyekezeten. Való igaz ez most is. ámbátor némelyik technikás csoport, mint például a szlovák és a bolgár együttes fellépése, ezúttal üdítő hatásúnak bizonyult, legalább elmozdították a statikus színpadképeket. A Vásár vaskos népi humort idéző verseit Csukás István irta, Foltln Jolán Jól határozta meg a táncosok viseletét, és tervezte a Komédiásnak, a segédjének (Szögi Csaba), a folklór együttesekből az alkalomra alakult zenekar vezetőjének, valamint a jellegzetes vásári figuráknak a kosztümjeit. Szépen táncolták szólótáncaikat a főszereplők , Richwalszky Zsuzsa és Serfőző György, Székely László díszlete előtt Ügy tűnt vasárnap, hogy a dóm környéki „Vásár a vásárban" produkcióból ez utóbbinak, a tánc, komédia és bábbemutatókkal tűzdelt valódi népművészeti vásárnak volt nagyobb közönségsikere. A nyilvánvalóan roppant alkotói és előadói energiák árán létrehozott színpadi „Vásár" néhány meglevő értékét is kiegészítették a szünetbeli vásározós hangulatú, zenés, táncos, vigalmak. Sulyok Erzsébet A végzet hatalma Verdi operája a Dóm téren Somogy; KáiOlyné felvétele Kelendő csere pek a vásáron A végzet hatalma nem véletlenül szerepel a nagy operafesztiválok műsorán. A mű zseniálisan megírt énekszólamai és kórusszámai, elegen és romantikusan sodró zenekari partitúrája, a cselekmény drámai fordulatai, a nagyszabású tömegjelenetek hálás anyagot jelentenek énekesnek. énekkarnak, karmesternek és rendezőnek egyaránt. Hogy az opera mégsem kelt akkora hatást, mint mondjuk a Don Carlos. vagy az Aida. vagy más szerzők műveiről szólva, a Turandot vagy a Carmen, annak oka többek között a mű dramaturgiájában, a jelenetek sokat emlegetett — és kifogásolt — mozaikszerűségében rejlik. És abban, hogy a mű által sugallt érzések és gondolatok a ma embere számára nem válhatnak olyan intenzitással és katarzist kiváltó erővel személyes élménnyé, mint például a Don Carlos . szabadsággondolata, vagy az Aida, a Carmen és a Turandot tragikus vagy diadalmas szerelmi szenvedélye. A szabadtéri előadás sajátos körülményei, a több ezres nézősereg jelenléte még szembetűnőbbé teszi A végzet hatalmának ezeket a dramaturgiai és tartalmi jellegzetességeit. A Dóm téri nrodukció művészeti irányítói az opera első párbajjelenetének elhagyásával feszesebbre húzták a mű cselekményét, az előadás két fontos pontján pedig a dóm homlokzatának a színpadképbe történő bevonása révén hatásos tömegszínházi látvánnyal is érzékeltetni törekedtek a színpadi cselekmény és a zene által kifejezett érzelmet. hangulatot. Forray Gábor monumentalitásában és egyszerűségében is artisztikus hatást keltő színpadi konstrukciója nemcsak a mozgalmas tömegképek és a kamarajelenetek számára biztosított ideális keretet, hanem erővonalainak rendszerével absztrakt képzőművészeti alkotásként érzékeltetni tudta az élet normáUs rendjének a végzet beavatkozása által történt megbomlását és a bomlasztó, zavaró erőn való fölülemelkedés lehetőségét is. Mifcó András, az előadás rendezője a színpadi tablók megkomponálása során két képnek külön hangsúlyt adott, mégpedig az első felvonás végi kolostori elenetnek és az opera fináléját alkotó tercettnek. érzékeltetve, hogy az embert a sors tragikus és kiszámíthatatlan játékain valő fölülemelkedés. a gyűlölettől és az indulatoktól való megtisztulás újjáteremtheti. Mlkó alapos stílus- és műismerete, az operajátszásról vallott korszerű fölfogása ezúttal elsősorban a színészvezetés gondosságában. a kamarajelenetek hiteles, plasztikus beállításában érvényesült. Ha'tásös volt a tömegjelenetek közül a kolostorkép és a Rataplan. Tömegjelenetté vált Mikó rendezésében a zárótercett is: a dóm tornyalnak fölragyogtatásával elmosódtak a határok színpad és nézőtér, a játszók és a színpadi Játékot figyelők között. A produkció zenei részét Irányító Pál Tamást a gondos zenekari előkészítő munka. a szólórészek és az együttesek artisztikus kidolgozottsága. a hangzáskép kiegyensúlyozottsága dicséri. Nyilván technikai okai voltak annak, hogy az előadás több helyén az elektromos hangosítás zavaró zörejeket is közvetített. Az előadás igazi nagy eseménye és szenzációja a Szlovák Filharmónia Énekkarának vendégszereplése volt. Ilyen kiváló kórust a bolognai opera vendégszereplése óta nem hallottunk a Dóm téren. Zenei pontosságukat. intonálásuk tökéletes biztonságát kár lenne dicsérni: mindez számukra természetes és magától értetődő dolog. Ami' világszínvonalúvá teszi produkciójukat, az a kórus hangzásának eszményi szépsége, az .erő és hajlékonyság szerencsés ötvöződése. Minden megszólalásuk élmény volt, az igazi nagy előadások hangulatát idézte fel. Ludomir Matl karigazgatót csak pár nap múlva ismerhetjük meg a koncertpódiumon, de az együttest hallva biztosak vagyunk abban, hogy kiváló karnagy lehet. A szólisták közül Tokody Ilona fellépését rokonszenv és nagy várakozás előzte meg. A felelősség súlyát bizonyára érezte a fiatal művésznő, ennek azonban nem volt nyoma produkciójában. A dallamvonalak művészi megrajzolásával, biztos ízléssel, a lírai részekben különösen kifejezően, poetikusan énekelte Leonóra szólamát. s kiváló zenei teljesítményéhez teljes illúziót keltő színpadi játék párosult. Gregor József a Gvárdián kissé egysíkú, statikus szerepében hangban és színészi játékban egyaránt kellő hitelességet és meggyőző erőt adott a megnyugvás, a lelki megbékélés gondolatának, és ezzel voltaképpen a rendezői koncepciónak. Gyimesi Kálmán Melitone alakítása még azok számára is meglepetés, akik annak ideién már látták. hallották őt ebben a szerepben az opera szegedi kőszínházi előadásában. Gyi-mesi színpompás. ízig-vérig hiteles és nagyon életszagú embert formált a „közszerzetes" alakjából. A külföldi vendégénekesek tisztes nemzetközi szinvonalat nyújtottak. Ez a színvonal hellyel-közzel meghaladja, néha azonban csak megközelíti azt, amire a magyar operaénekes gárda legjobbjai ma képesek. Az egészében véve kedvező kén némileg megváltozik, ha arra gondolunk, hogy a Dóm téren olyan tenorlsták és baritonisták is énekeltek — igaz. sainos eléggé régen —, mint a fénykorában levő Ottolini, Nlkolov, Svéd Sándor. Herlea és mások. Persze, nem könnyű az általuk képviselt színvonalat évről évre biztosítani. De mindenképp érre kellene törekedni. A 13. éve Kölnben élő kiváló magyar művész, Ilosfalvy Róbert Alvarója és a leningrádi Szerge) Lejferkusz Don Carlosa a drámai jelenetekben volt zeneileg és színészileg igazán atmoszférát teremtő és erőteljes. A bolgár Nelly Boskova jó hangbeli adottságokkal, biztos muzikalitással. Illúziót keltő színpadi megjelenéssel keltette életre az operabeli cigánylány alakját. Az epizódszerepekben a szegedi operatársulat énekesei működtek közre gondossággal és igényességgel. a szereposztás szerinti sorrendben: Vánhelyi Gábor. Réti Csaba. Kenessey Gábor, Juhász József és Bajtai Horváth Ágota. A tömegjeleneteket hatásosan fűszerező tánckar koreográfiáját Barkóczy Sándor készítette és tanította be. a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A közönség meleg tetszéssel fogadta az előadást. A nézőtéri rendben azonban még van javítanivaló. Megengedhetetlen. hogy a felvonások elkezdése után még jó ideig hangos iárás-kelés legyen a nézőtéren. Az előadás zavartalan élvezését — a fesztivál jó hírének megóvása érdekében — mindenképp biztosítani kell. Csaplár Ferenc I a