Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

12 Vasárnap, 1979. július 22: MAGAZIN Százharminc éve történt... Szegeden dobogott az ország szíve B

uda várának visszafoglalása után a Debrecenben ülésező kormány és országgyűlés elhatározta visszaköltözését Pest-Budára. Július 1-én falragaszok hirdették az országgyűlés másnapra hirdetett ülését. Ám az orosz cári és osztrák császári csapatok előnyomulása veszélyeztette a főhatóságok helyzetét a fővárosban, s így Kossuth kormányzó-elnök a pesti vármegyeháza gyűlési palotájában megnyíló alsótáblai ülésen bejelentette. hogy miután a kormány hivatott a szabadságharc folytatása dolgában intézkedni, és tagjainak léte itt veszélyeztetett, más helyre kell áthelyeznie székhelyét Ugyanezt javasolta.az országgyűlésnek is, s a hadi helyzetre tekintettel, ezt követően zárt ülésben határozatba ment a kormány és országgyűlés, valamint a főhivatalok Szegedre telepítése. Így másnap megindult a népáradat dél felé. A kormány, a kormányhivatalok személyzetének egy része, az országgyűlés két táblájának számos tagja, katonai alakulatok és a menekülő fővárosi lakosság áradata öntötte el az országutakat. Osztrovszky József kormánybiztos nyomban értesítette Szeged város tanácsát a döntésekről, és a megfelelő elszállásolás megszervezésére kérte azt fel. A város már eddig is telve volt katonasággal, elszállásolásukat Rieger Ignác szállásbiztos intézte, de most erejét meghaladó feladat előtt állott. Szemere belügyminiszter sürgetésére kormány- és városközi bizottságot állítottak fel az elszállásolási ügyek intézésére, melynek élén Skultéty Andor ügyvéd intézte az ügyeket. Lovászy, Baudzik. Visky és Mészáros biztosokkal egyetemben. Minden házba jutott vagy katona, vagy civil. Egymás után érkeztek Szegedre a kormányzó-elnöki hivatal beosztottai, a kormányhivatali tisztviselők, az országgyűlési adminisztrációs személyzet. Ide irányították a pesti és debreceni bankjegysajtó gépeit, melyeket a várkápolnában helyztek el. Lejött az Igazságügy-minisztériummal a Központi Vésztörvényszék és a Kegyelmi szék személyzete, magával hozta a fogságban levő politikai foglyok egy részét is. Az országgyűlés két táblájának tagjai lassan szállingóztak Szegedre. a felső tábla rendjei sehogy sem akartak szaporodni, a követek — kiket most már képviselőknek neveztek — száma viszont egyre nőtt. Kossuth Lajos érkezését július 4-ére várták, a város lakossága csoportokba verődve készült fogadására. de Kossuth nem jött/Az e napra, fogadására. meghirdetett népgyűlést azért megtartották. Osztrovszky mondott gyújtó hatású beszédet a keresztes háború érdekében, és Vadász Manó polgármester elsőnek tűzte a mellére és a városháza falára a vöröskereszt-jelvényt. Közben Szegedre érkezett Szemere Bertalan belügyminiszter is, ki magával hozta ládába zártan a koronaékszereket. Igyekezett itt egy magánházat vásároltatni, melynek padozata alá szerette volna elrejteni a koronázási jelvényeket. de megbízottai elügyetlenkedték a dolgot, így szállásán őrizte az országjelvényeket. Hol? — nem tudjuk! Végre, július 11-én délelőtt Kossuth Lajos kormányzó-elnök és neje kocsija, s kísérete elérte Szeged határát, és a Budai országúton — ma Kossuth Lajos sugárút — vonult be a városba, hatalmas tömeg sorfala között, egyenesen a Szabadság — ma Széchenyi — térre, ahol lelkes ünneplésben részesítették. Kárász Benő főispán újnak számító, díszes palotájában biztosítottak részére szállást. Kárásznak minden luxussal ellátott lakosztályában. Este e palota erkélyéről hangzott el nagy hatású, utolsó nyilvánosan mondott beszéde. melyben hangoztatta, hogy „Szegedről fog Európa szabadsága kihirdettetni, vagy egy nagy sír lesz az, ahol a világszabadság eltemettetik, vagy terített asztal, hol a szabaddá lett népek élvezik a boldogság áldomását". Az érkező országgyűlési képviselők számának gyarapodásával megkezdődhettek az alsótábla — egyelőre zárt — tanácskozásai, melyekre ugyancsak falragaszok hívták a diéta tagjait. A főrendi tábla nem ülésezhetett. kevés volt Szegeden a főrend. A tanácskozások központjában a hadi helyzet bizonytalansága állott, majd pedig egyre inkább az elégedetlenség. amely a kormányzó és a kormány, valamint Görgey között a felelősség és a hadvezetés kérdésében kirobbant ellentét következtében alakult ki. Közben a város hangyabolyhoz hasonlított. A kaszinók, nyilvános helyek, éttermek, szórakozóhelyiségek éjjel-nappal zsúfolásig teltek voltak. A többszörösére szaporodott városi lakosság ellátása egyre inkább okozott gondot S míg a népség-katonaság igyekezett idejét az egyre szomorúbb hírek mellett is vidáman eltölteni. Kossuth Balcescuval találkozott, és a nemzetiségi megbékélésről, meg román légió felállításáról tárgyalt. A vésztörvényszék itt ítélkezett, és itt, a városháza főjegyzői hivatalában tanácskozott a Kegyelmi Szék is. Vukovics Sebő elnöklete mellett. Palóczy. Hunkár Antal, Josipovics Antal. Jósika Miklós és Vörösmarty közreműködése mellett hozva döntéseit. Általában kegyelmet osztogattak, de egy esetben — Vörösmarty ellenkezése folytán — megmaradt a halálos ítélet. A vieadás és tanácskozás mellett szomorú események színhelye is lett Szeged. Ismét elérte a várost a katonaság behurcolása révén a kolera, és Répássy lovassági tábornok, aki még nem régen a Pestre bevonuló Kossuthnak adta kocsija mellett a díszkíséretet. hirtelenül meghalt. Itt temették el. a közben már megszűnt, régi Belvárosi temetőben, és most Kossuth kísérte őt. ezúttal utolsó útjára. Július 28-ára utolsó ülésre hívták össze az alsó tábla tagjait a curiális épület színháztermébe. Reggel kilencre gyülekeztek a képviselők, mikor egyszerre csak hatalmas ro.baj rázta meg a levegőt, a földet és magát az épületet is. Az ablakok mind betörtek. a teremből mindenki menekült. Eleinte azt hitték, már Haynau csapatai bombázzák a várost. De az újszegedi hídfőnél felemelkedő hatalmas füstoszlop mutatta, hogy Zsótér magtára — amely most lőszerraktár és gyutacsgyártó üzemet, hadifoglyokat és sebesülteket rejtett — repült a levegőbe. Pánik öntötte el a várost, s mire valamennyire át lehetett látni a helyzetet, kitűnt, hogy vagy 800 ember vesztette életét. Mikor később Görgeynek hírül adták az eseményt, mindössze annyit mondott: „Két hét múlva vége a komédiának!" ML után nem ez volt az országban az első, ilyen természetű robbanás, kétségtelennek látszott, hogy az osztrák hadifoglyok szabotázsakciójára volt az visszavezethető. A képviselőház ennek ellenére később folytatta tanácskozásait. Elfogadták a nemzetiségi törvényt, a zsidók egyenjogúsításáról beterjesztett javaslatot, de mindez már elkésett, jelentősége csak. történelmi volt már. Míg a zsidókról szóló javaslatot tárgyalták, a városháza udvarán összegyűlt a szegedi zsidó hitközség számos tagja, hogy aggódva figyelje a reájuk vonatkozó javaslat tárgyalásának kimenetelét. Egyszerre csak megjelent közöttük egy kis öreg emberke és csengettyűt rázogatva mondotta a szokásos szöveget, amelyet zsidó temetések alkalmával használtak: „Kegyes adományok megóvnak az elkárhozástól!" Erre valaki meglepődve megkérdezte, ugyan ki halt meg? Mire ezt a választ kapta: „A magyar köztársaság." Míg az országgyűlés utolsó ülését tartotta, már elhatározták az eddig sáncárokásással való városvédés abbanhagyását. A katonaságot hirtelenül a Tisza túlsó oldalára vezényelték, kivonták a városból. Mindenki érezte, hogy Szeged feladására készülnek. Megkezdődött a Tiszántúlra való menekülés, Arad felé. Nagyvárad felé. és lassan kiürült a város. Mire Haynau előőrscsapatai belopakodtak a védtelen városba. Szegedre nézve eldőlt a szabadságharc sorsa. DR. HABERMANN GUSZTÁV Tasnádl Varga Éva Ezüstös Hó szitál hajamra, szél fúj pörögve, maradtam volna nyárban örökre. Maradtam volna tűz-pipacs-szára, s ú*v vártam volna sirr.ogatásra. Elbujt a patak fagyott párnája, tükrében sincs már arcod virága. Hó szitál hajamra, dúdolva 1árok. — augusztus aranyán szálltak sirályok ... Hó szitál hajamra, pántlikám ferde, elszakadt, de a köd ezüstös tűjével, szerelem tűjével, éjjel beszegte. Bókkon Gábor Népdal imitáció Zuhanni melled égető havába Merülni öled kiszáradt tavába Éjszaka-szemedben lenni madárnak Holdarcú halottak kérdező árnyának Késből született vágtató csikónak Combod erdején tűznyomú patkónak Halálba ölelő hűséges indádnak Istent megsebző kisarjadt virágnak. Villányi Lász'ó rÉletrajz Először fénylő cső égette meg kezemet. Kenyérvágáskor ujjamba szaladó kés. Famászásnál lehorzsolódó térd Homlokomat súroló elhajított kő. Karmolások mellemen. Pattanások, pattanások, pattanások. Néha tiszta lehetett arcom. Sebek tenyéren, ujjperec hajlatában, szám sarkában. Még megfeledkezni se tudtam róluk. Most bal lábam nagyuiján dudorodik. Éjszaka, minden fordulásnál a paplanba akad. Egy a fizetés... A

nővérke érti a szakmáját, hiszen percnyi pontossággal tudja a napi menetrendet a betegágynál; mikor kell injekciózni, kötözni. előkészíteni a kórtermet vizitre. Tudja, mit kívánnak tőle a főnökei ahhoz, hogy elmondhassák róla: elvégezte a munkáját. Tudja, ha az injekciót időben beadta, ha a kötéseket kicserélte, ha a betegágy körül minden tárgy úgy áll, ahogy azt az osztály rendje megkívánja, ő megdolgozott a fizetéséért, nyugodt a lelkiismerete. Ennek tudatában végzi mindennapos munkáját, injekcióz, kötöz.. „ mígnem valaki összekuszálja az eddigi biztonságos rendet megszokottságokra állított lelkében. Az egyik, .kötözésre rendeltetett mundarab", a jobb kettes ágyon felül, megemeli hátán a ráizzadt kórházi inget, és megszólal. — Dörzsölje már meg a hátamat, nővérke, legyen szíves. A nővérke nem érti. arca megmerevedik, aztán elneveti magát. — Dörzsölni? Minek? — Viszket. A nővérke még mindig nevet, elvégre is, vicces dolog a viszketés, olyasmi, mint a csiklandozás. azon meg nevetni szokás. A másik ápolónő, elmenőben a kórterem ajtaja előtt, meghallja, nem szól, nem nevet, de visszatér öt perc múlva, kezében ökölnyi alkoholos vattával, s nekilát ledörzsölni az öregember hátát. — Jaj. de jólesett, köszönöm ... — nyögi a beteg. Az ápolónő mosolyog. — Ez a dolgunk. Az utóbbi ápolónő öt évvel régebben dolgozik, száz forinttal keres többet. Csak százzal. * A vevő régen szeretne fényképezőgépet, de mert nehezen spórolta meg a rávalót. válogat. Illetve, szeretne, ám rövidesen lemond a használt géptípusok közül választás lehetőségéről, mert egyre kínosabban érzi magát, amiért zavarja a sértett magányába és a friss kávé gőzfelhőjébe burkolózott eladónőt oktalan kérdezősködésével, tájékozatlanságával. Megszégyenülten kotródott el. s valójában azt sem tudja, mi baja. de hogy oda többet be nem teszi a lábát, arra fogadkozott. Mesélte az esetet ismerősének. mire az magától értetődő dolgoknak kijáró hanghordozással kioktata. — Egy a fizetés, öregem, nyugi! A nő nem tett semmi kifogásolhatót. Az a dolga, hogy eladjon. Adott volna ő másikat, ötödiket, tizediket, de te feladtad. Hát tehet 6 róla. hogy neked nem kellett? A vevő ettől persze egy szemernyit sem lett nyugodtabb, s ment inkább a másik barátjához, aki pedig egy másik példát mondott. — Ismered a Dexion—Salgót? Polcokat. állványokat készítenek belőle, összecsavarozható lemezek... No, én kitaláltam, hogy szekrényt csinálok a Salgó-lemezekből. Iskolában a politechnika-tanárom úgy emlegetett, mint a pedagógia csődjét, én azonban ezt feledve, elszántan mentem Dexiont vásárolni. Lerajzoltam az elképzelésemet, és oda tettem a TÜZÉP-telep eladója elé. Első ránézésre úgy látszott. megszakad a röhögéstől, aztán elővett egv ceruzát, vonalzót, számológépet, osztott. szorzott, vitatkozott, tanácsot adott, végül raizolt egy lobbat. mint amit én elképzeltem Kíváncsiságból megkérdeztem. „gyakran készítenek ebből szekrényt?" „Nem. ebből még senki sem csinált", mondta ő. és nekilátott leszabni a lemezeket, maid becsomagolta. és adott még egv. hirtelen ötletből született iótanácsot. hogyan lehet olcsóbban megoldani az összeállítást .Mondia. miért foglalkozott velem ennyit?" — kérdeztem Megvonta a vállát, „Egy a fizetés." — Valami nincs rendjén az embert kapcsolatainkban. Polgárjogot nyer az udvariatlanság. — örülj, hogy ellenpéldát is találsz. ( — Inkább az a bosszantó/ hogy azt keresni kell. — Rászóltál a nővérre, rászóltál az unott eladónőre? — Nem. Fölösleges, nem tudom megváltoztatni. — Itt a baj. Te is önigazolást keresel. Eldöntőd, hogy nem érdemes, és ezzel védve érzed magad. Az áldozatszerep. a mártírpóz mindig szimpatikusabb. mint a kiállás. — Igen, de azt te ismerd el. hogy mennyire nehéz megérzésekre. lelki kényelmetlenségekre hivatkozva hadakozni írásba foglalt igazolások ellen. — Hogyhogy? — A. munkaköri leírások nem tartalmazzák, hogy milyen mértékben figyeljünk oda a betegre, s nem írják elő, hogy vakarjuk meg a hátát, és arra sincs pontról pontra „leszabályozott" paragrafus, mit kell tenni a vevő jó közérzete érdekében. De tágíthatom a kört a tálcát lóbáló pincértől (aki nem ajánl ételt a tanácstalan vendégnek, de a jattot zsebre teszi), a taxisofőrig (aki a visszaköszönést is mérlegeli a fuvar végén), de nem akarok példatárat összeállítani. A lényeg, hogy nem sokan tudnak emberekkel foglalkozni, akik azért kapják a fizetésüket. — Mégsem csak bennük van a hiba! — "Miért ne az udvariatlan szolgáltató lenne a hibás, ha egyszer valóban udvariatlan? — Mert lehet, hogy az udvariatlanság is reakció. — Mire? — A pult mindkét oldalán meg lehet szegni az Íratlan szabályokat. Veled érdemtelenül bánnak a boltban? Hibázol, ha elkotródsz, és az utcán papolsz, hogy udvariatlanok az eladók, s még nagyobbat, ha a következő boltba úgy mész az eladónőhöz, hogy az előbbi sérelmedet őrölgeted. * — Amikor megjelent az újságokban, hogy nálunk gumibottal megvertek a taxisok utasokat, úgy ültek be sokan a kocsiba, mint börtönőrök a fegyencek mellé. Az egyik utas a fizetésnél kiszállt a kocsiból, és aprópénzben adta oda a viteldíjat, de nem a sofőr kezébe, hanem, mint a csirkének a magot, leszórta a földre. — Mondja meg. bemegy-e valaki vásárolni pénz nélkül az önkiszolgáló boltba? Nem, de a taxiba beül! Kiviteti magát Sándoríalvára. ott meg közli, nincs egy fillérje sem. Vagy otthagyom, vagy beviszem vissza, a rendőrségre. Oda az egész napom, és leshetem a pénzem. — Ki a védtelen? Talán a taxisofőr nem az? Arról mintha elfeledkeznénk, hogy a kollégákat megverték az utasok. Arról nem beszélnek, hogy volt. akit ki akartak rabolni. és maid az életébe került a megmenekülés is? Miért fenekedünk egymásra, olyanok ls. akiknek egyébként semmi elszámolnivalójuk nem lenne!... * Hanyagul szolgálnak ki — megszégyenülten elkotródok. Én gyáva vagyok megvédeni az igazamat, te gyűlölsz engem, mert mi közöd az én magammal hozott ingerültségemhez: ő sértegeti amazt, mert emezek valakiknek valamikor valahogyan azt mondták, tették, nem tették, ami miatt ennek olyan közérzete támadt, hogy amikor engem meglát, elmegy az életkedve is. nem hogy még kedvembe is járjon, én pedig elkotródok: mert gyáva vagyok megvédeni az igazamat . . De maid én megmutatom' Másutt, másnak 'gv aztán egv a fizetségünk! Mert hogv egy a fizetésünk. IGRICZI ZSIGMOND