Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

VasSrnap, 1979. július 22. »MAGAZIN i Képeink' (föntről lefelé): Vinkler László: Antigoné és Creon — Tóth Valéria: Eltávolodás — Bálványos Huba: Koronám — Somogyi Soma László: Üreg temetó — Eombori László: Halász — Fábián Gyöngyvér: üregek. A nyári tárlat anyagából Ma délben huszadszor nyitja meg kapuit a Szegedi Ünnepi Hetek legrangosabb képzőművészeti eseménye, a Szegedi Nyári Tárlat. Több mint 150 művész mutatja be közel háromszáz alkotását a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Az idei tárlat igyekszik körképet adni az ország képzőművészeti állapotáról három műfajban : festészetben, szobrászatban. grafikában. A kiemelkedő lllli művek alkotói ezúttal is átvehetik a társadalmi szervek hagyományos díjait Ilyen elismerésben az elmúlt húsz év során 73 művész részesült A nyári tárlat anyagából válogatott alkotások bemutatásával igyekszünk kedvet csinálni ehhez a szines és gazdag képzőművészeti rendezvényhez. A tárlat augusztus 20-ig várja az érdeklődőket. I Kiállítási gondjaink A fővárosban és vidéken az évenként megrendezett kiállítások száma minteg" háromezer. A kiállitások magas számából mintha az derülne ki. hogv a kiállítási lehetőségek jók. A kiállítóhelyiségek milyensége ugyanakkor nagy gondja kulturális-művészeti életünknek, a sok esetben öszszecsapott bemutatók nem alkalmasabbak a szűkösebb lehetőségek korrigálására. A kiállítások felügyeleti jogköre az 1974-es művelődéspolitikai határozat alapján a megyei tanácsok művelődésügyi osztályaihoz, illetve a fővárosi tanács művelődésügyi osztályához került. A Képzőművészeti Lektorátus számára a központi zsűrizés, a kiállítások központi engedélyeztetése olyan megterhelést jelentett amely akadályozta a kiállítások szervezésének optimális menetét. A rendelkezés értelmében a helyi viszonyok alaposabb ismeretével nagyobb önállósághoz jutottak a megyei tanácsok, közvetlenebbül szervezhetik meg a megye kulturális életét. A tanácsok illetékeseiből és a Képzőművészeti Szövetség megyei területi szervezetének művésztagjaiból áll össze az a zsűribizottság, amely a kiállítások színvonalát garantálja. Az alkotók közvetlenebb beleszólása valósulhat meg ily fnódon a megye kulturális életébe. A megyék gondoskodnak a kiállítások anyagi támogatásáról. Legnagyobb gond a mai követelményeknek meg nem felelő kiállítóhelyiségek fenntartása. Ezért tűzték ki például a fővárosban is azt a célt, hogy szelektálni kell, és az érdektelen, nem látogatott kiállítóhelyeket meg kell szüntetni, vagy bővítésükről, korszerűsítésükről kell gondoskodni. Törekedni kell az új lehetőségek felkutatására, új ötletek megvalósítására. Ilyen lehetőség például a kiállításra alkalmas műemlékjellegű épületek galériává történő átalakítása, szoborparkok létrehozása. Ennek egyik példája Budapesten a Vas utcai szoborpark, illetve Óbudán a Zichy-kastély emeleti galériája. Országosan is jelentős kezdeményezéseket láthatunk a kiállítási lehetőségek szélesítésére. A megyei tárlatok, a nagysikerű vidéki biennálék (például a szombathelyi textil-. a békéscsabai plakátbiennálé), vagy a megyei alkotótelepek is ezt igazolják. A kiállításpolitikai struktúra megváltozása kedvezően hat a vidéken szervezett országos és nemzetközi jelentőségű kiállítások megszervezésére is. A közönség szélesebb rétegeinek bevonására jó példa az a kezdeményezés, amelyet Tatabányán kíséreltek meg. Egy lakótelep modern házai közé vitték a kiállítást, az üresen kongó földszinti esarnokokat kiállítások varázsolják élettel telivé. Gyakorlatilag nagyon sok formája létezik a bemutatók és a közönség egymásra találásának: üzemek, klubok, könyvtárak, kórházak, művelődési házak, olykor még a pincehelyiségek is — mind kiállítási lehetőségek. ( A tapasztalat az. hogy kí(állításaink vannak jók és I rosszak, hasznosak és haszon[ talanok is. de művelődéspoliitikailag átfogott kiállításoolitikánk sajnos nehezen bontakozik ki. Reméljük, hogy a kiállítások ügye a jelenlegi anyagi-támogatási rendszer hatására kedvezőbb helyzetbe kerül, amelvet a látogatók a helyiségek és a bemutatók színvonalán maguk is tapasztalni fognak. P. MACHT ILONA