Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

VasSrnap, 1979. július 22. Beszélgetések a gyerekekről (4.) Van-e a gyereknek személyisége? „A gyermeknek, személyisége teljes és harmonikus kifejlesztése érdekében, szeretetre és megértésre van szüksége. Ahol lehetséges, szülői gondoskodás és szülői felelősség alatt nő fel, de mindenképpen szeretetteljes légkörbe a, erkölcsi és anyagi biztonságban." (ENSZ-nyilatkozat. 1959.) Megszületik a gyerek, előttünk a három és fél kilós test. Csak test csupán, vagy már személyiséggel bíró lény? A választ dr. Kiss Ferenc, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pszichológiatanszékének adjunktusa adja meg. — Még meg sem születik a kis ember, már van „személyisége". Az egyik gyerek alig vehető észre. a másik mozog, rugdalózik. Mert ilyen az idegrendszeri alkata, személyiségének egyik eleme, mely befolyásolja viselkedését a születés után is. Az egyik gyermek meg se nyikkan, szinte észre se lehet venni létezését, a másik állandóan /nyűgös, sír, ordít. Mindez adott öröklött személyiségvonás, amit a gyermek magával hoz a világra. Ez a későbbiekben is befolyásolja személyiségfejlődését: mivel a lélek bonyolultan szervezett és összehangolt idegműködés. Amikor tehát a szülő szidja kisgyermekét többet érne, ha tükörbe nézne. A testi, idegrendszeri adottságok, mint öröklött tulajdonságok. akkor válnak személyiséggé, ha a társadalmi hatások már kialakítják a tudatot, mely képes átszűrni és elsajátítani a hatások közül a neki megfelelőt Ezek a hatások a gyermek személyiségét vagy fejlesztik, vagy gátolják. Például a rendszeresség — mindent a maga idejében —: ha a szoptatás pontos időben történik, nem akkor kerül rá sor. amikor vagy a gyermek, vagy az anya szükségét érzi. vagy egyáltalán nem is szoptatják, csak „táplálják". A gyermekhez fűződő érzelmi viszonynak is meghatározó szerepe van a személyiség fejlődésében. Kiderül. hogy az anya a gyermekét megfelelően szereti-e vagy sem, hogyan hozza ezt tudomására, mosolyogva, kedvesen, babusgatva; vagy únottan szoptatja, és közben nézi a tévét. A gyerek ezt megérzi és „megtanul rá válaszolni". Ezekre az apró változásokra nem mindig figyelünk. Pedig meghatározzák a gyerek további fejlődését. Fejlődésében nemcsak táplálékra van szüksége a gyermeknek, hanem személyes, csak neki szóló, melegséget kifejező emberi szeretetre is. — A gyerekek személyiségének alakításában elegendő-e csak a szülők munkája, ha nem. akkor mikor van szükség újabb hatásokra. s milyen módon? — Az első időben feltétlenül elég a szülő, amíg a gyereket gondozni, táplálni, s védeni kell, mert önállóan nem képes erre. Később, a testi fejlődés következtében, ereje birtokában egyre inkább önállósodik. Mozgásában, táplálkozásában és egész megnyilvánulásában. Ez a helyhez kötöttségtől való boldog elszabadulás egy csomó kellemetlen akadállyal találkozik. Meg kell tanulnia a tilalmakat. Ezt még nem értheti, de elfogadja, ha a tiltó személyben bízik, hisz neki; azaz szereti. Nevelésünk általában csak negatív, azaz korlátozó. Csak azt mondjuk, mit nem szabad, de ritkán, hogy mit lehet és mit kell. A gyerek sokszor ezeket nem értheti meg. de már annyira figyelmes, hogy minden magatartásmintát követni képes, ha ez számára érthető, célszerű és elismerést jelent. Ezt a mintát a szülő már nem mindig tudja nyújtani. így óvodás korra a kortársak elősegítik a megfelelő cselekvési minták nyújtását is. A gyerek ebben a korban ér oda. hogy együtt tud működni kortársaival. előbb csak párhuzamosan, önállóságát megőrizve, majd később szervezetten, önállóságát a csoportban feloldva ugyan. de magasabb szinten újjáteremtve, játékosan megtanulva a parancsolás és engedelmesség dialektikus egységét. A testvér. ha nem nagy a korkülönbség, különleges helyzetet teremt. Ha jelentős a távolság, 'a cselekvési minta nem követhető, a gyerek igényei felnőttesek lesznek, de lénye még gyermeteg, nehéz vele megfelelő kapcsolatba kerülni. Az ideális korkülönbséget itt sem lehet felelősséggel meghatározni. de általában egy szemléletbeli ciklus, vagyis legfeljebb négy év. Ez a korkülönbség az idősebb testvér számára tekintélyt, de nem fölényt jelent, a kisebbiknek pedig elérhető segítőtársat. A gyerekek ma nagyon hamar bekerülnek az első közösségekbe, a bölcsődébe, óvodába. Hogyan hatnak ezek az ösztönös és tudatosan szervezett kollektívák személyiségük fejlődésére? — Az iskolára az óvoda jól felkészít. Hiszen ismereteit rendszerezi, a csoporton belül a szervezett munka elemeire megtanítja, rendszeres, kitartó munkára is szoktatja, megfelelő értékelésre, véleménynyilvánításra nevel, de erkölcsi kategóriákat is kialakít (szép, jó, pontos, szorgalmas). Az iskola mégis nagy változást jelent, mivel a gyerek — mondjuk ki őszintén — „dolgozó állampolgárrá" válik. Mivel az eddigi napi egy-két órás munka jellegű tevékenysége egyszeriben 4—6 órára emelkedik, komoly fizikai megterhelést és lelki-szellemi erőinek próbáját is jelenti. (Figyelés, információtárolás, emlékezés, az igényeknek megjelelő válaszadás, felelés stb.) Döntő változás a tevékenységben van. Ugyanis a gyerek fejlődésének alapvető feltétele a tevékenység, ami gyermekkorban a játék Óvodáskorban a játékos elemek általában egyensúlyban vannak a gyerek ilyenfajta szükségleteivel. Az iskola alapvető céljának megfelelően csökkenteni kénytelen a játékos elemeket a komoly, intellektuális munka érdekében. Ezt a gyereknek el kell viselnie. El is tudja, ha a szülők és az iskola együttműködése előkészíti. — A mai család átalakulásával, a nők munkába állásával, lakótelepek szaporodásával nagyon hamar önállósodnak a gyerekek. Egész kisiskolás ' korban ott lóg a nyakukban a lakáskulcs, kezükben a forint... — Ez az önállósodás sajnos gyakran törvényszerű, de sokszor veszélyes lehet, ha az önállósághoz nem párosul megfelelő mértékű felelősség. Az önállóság nem jelenthet függetlenséget. Azt csak érdem szerint adhatjuk meg a bizalom és az ellenőrzés mellett. Ebből a nagyfokú önállóságból következik gyakran a tétlenség, az „üres Idő". Különböző felmérések igazolják, hogy a mai gyerekek alig végeznek házi munkát, gyakran éppen a szülők tilalma miatt (patikatiszta lakás, 'törékeny dísztárgyak stb.). Az „üres idő" igénytelenséget, céltalanságot, az élet értelmetlenségének illúzióját válthatja ki. S akkor már nehéz segíteni. A másik ilyen korjelenség a technikai berendezések, gépek elterjedése. A gépek hatása alól a gyerekek sem vonhatók ki. A rádió, a magnó, a televízió, a kismotor egyre inkább természetes. Ez a hatás önmagában nem káros, de csak akkor, ha következményeit a gyerekek szemével látjuk és megfelelő eljárással egyensúlyozzuk. A gépek használatát jogszabályok is korlátozzák, sajnos a szülők ezt nem mindig veszik figyelembe (elektromos gépek önálló kezelése, gépjárművezetés stb.). Alapelvként ne feledjük, hogy a gép az embernek csak segítő eszköze lehet, nem pedig zsarnoka. — Véleménye szerint milyen személyiségjegyekkel, milyen felkészültséggel lépnek a mai kor gyerekei a felnőttkor küszöbére? — A gyerekkor végét nem lehet évekhez kötni, hiszen gyerekekkel játszva mi is „gyerekké" válunk, s ez így van jól. A gyerek mindig felnőtt akar lenni. Erre testméretei, ereje, tudása alkalmassá is teszi, ha lelkileg is felnő. Ezen értjük az önálló, elfogadott normákkal fegyelmezett gondolkodást, az érzelmi élet gazdagságának intellektuális irányítását és az önálló gazdasági alapot Több szerző beszél érzelmi leválásról, amit én, mint szülő, nem fogadok el, szerintem csak érzelmi függetlenedésről, önállóságról lehet beszélni. Végül utolsó ismérv az önálló családalapítás, ahol, ha jól neveltük a gyereket, esélyünk van rá. hogy ők is különbet nevelhetnek önmaguknál. TANDI LAJOS Megkérdeztük... A nyugodt ember A

ki közel van a tűzhöz, megesik, az is fázik. Télen leginkább. Ezerötszáz-ezerhatszáz fokra rotyogtatom magam előtt a vasat, a hátam meg borsókázik a hidegtől, ha pufajkát nem veszek föl. Nyáron viszont olyan meleg van — meg kell szokni ezt is. Tehenész voltam Fábiánsebestyénben, tizenöt tehén volt rámbízva. Akkor még kézzel fejtünk, mire a végére értem reggel meg este, maradt is bennem erő, meg nem is. Reszketett a kezem, remegett benne a leveseskanál. Gondoltunk egyet hatvannyolcban, eladtuk a háznakvalót portával együtt, vettünk egy házat Móravárosban, beköltöztünk ma, holnap már Itt voltunk a gyárban: a felelség, a sógor, meg én. Hívat a művezető, üljek le, itt ez a könyv, tanuljam meg, ami benne van. Másnap megint: tanuljak belőle. Nem csináltam én semmi rosszat, nem tudom, mire megy ki a játék, de ha azt mondták, most ez a dolgom, akkor ezt csinálom. Nem gvőztem kivárni, megkérdeztem, mire jó az egér?? öntőt akarunk csinálni belőled. Nyugodtnak látszol, próbáld ki. Ahogy elkezdtem dolgozni, azonnal látom, hogy a könyv nagyon jó, ami abban le van írva, mind okos dolog, de a kis kemence más, mint a könyv. Táblázatból tudom, mennyi vas, mennyi mangán, szilícium, vanádium, króm kell bele, de a táblázat meg nem mondja, menynyit kopott a kemence fala közben. Ahogy vékonyodik, mindig több kell bele. Mennyivel? A sót se méri ki a háziasszony, mégis jónak kell lenni a levesnek. Eddig kétszer robbant föl a massza, először azt hittem, most van vége a világnak. Ezt se lehet kiszámítani. Belenéz az ember, szemüveggel persze, és azt gondolja, még egy töltést kibír. Ha mégis kilyukad, mert az olvadt vas megkeres minden utat magának, akkor fusson, ki merre lát! Csak az olvasztár ne fusson, hanem öntse ki hamar a tepsibe, kezdje el oltani, mert különben ki nem lehet találni, embernek esik-e baja, vagy az üzem ég le. Ide kell a nyugodt idegzet Betanított munkás vagyok én is, a feleségem is. Ö enguszra ragaszt, tizenkét forint a kategóriapénze. Amikor jöttünk, nem nagyon volt róla szó, hogy szakmunkás legyek, most meg nem vágnék bele, talán, ha kérnének, akkor se. Tíz fillérrel kap többet a szakmunkás. Nem olyan egyszerű azért minden, mint ahogy előszörre látszik. Bejöttünk, helyünkre találtunk. A gyerekekkel nem volt baj, ők megszokták az új környezetet. Női fodrász lett a lányom, az olajosoknál dolgozik a fiam, ez az ág, tehát rendben. De mi legyen özvegyen maradt édesanyánkkal a tanyán? Jöjjön be velünk! Nehéz az öreg fát átültetni. Okos emberek biztosan másként mondanák, de azt hiszem, száz állam kevés ahhoz, hogy egy embert boldoggá teMarkó Béla A látvány értelmezése Pákolitz István DILEMMA Négysorosok Medrében éles kés a víz. kettévágja tested, derékban kettészel, tovasodorja tagjaid. Te csak lebegsz deréktól fölfelé, s aminek látszol, az vagy. A gyanútlan hajót elhasítja a víz, s a felső rész tovább lebeg, mintha mi sem történt volna. Alámerülő kezedet lemetszi a sodrás. Rémülten, iszonyodva látod, hogy hirtelen vörösen bugyborékol-fortyog csuklód körül a Víz. Fájdalmat nem érzel. S ha kilépsz a forró földre, megnyugszol: mégis egy-egész vagy. Nem jelzi alig látható heg. vörös forradás-öv árulásodat Csapzott fejedet vízbe meríted, vergődik, rángatózik a tested, míg nyakadra újból és újból lecsap a víz. Kegyetlen látvány. Nem lehetsz itt is, ott is. Gazdája agyusztálja, ahol éri, de szobormozdulatlan áll az öszvér. Eldöntendő, hogy végülis mit példáz: bölcs türelmet vagy buta makacsságot? ARANYCSANAK A hölgy, aki ajkával érintette hajdan e remekmívű poharat oly szép lehetett, mint csinos utóda, a csanak-csodáló Cukorfalat. SÖTÉT Fekete csibe kapirigál Fekete kánya keringél Fekete orkánszél uszul Fekete felhő dombéroz RONGYRÁZÖ Idétlen istenátka. riszáló vakbolond! Szegény anyád, ha látna, lekenne két pofont. KARSZT A domboldalban teng-leng a juhnyáj, a pásztor szokásból se furulyái; szegénylázáros, kifakult gyöpön szöcskebukfenc a maradék öröm. BOLGÁRKERT Dagad a borsó, paprika, uborka padlizsán hízik s kákabélű spárga. (Neseff Nesa. volt paksi bolgárkertész, — álmomban — órjás tökjeit kínálja.) gyen. Annyit megtehet, hogy ne rontson a helyzetén, de a boldogságot se receptre nem lehet fölírni, se határozatban kimondani Pedig mindenki boldog akar lenni, még az öreg is. Megyünk haza egyszer, vendég van anyámnál. De jó, hogy jöttetek, beszédem van veletek. Pista bácsi mondja, de hozzáteszi, hogy az lenne a jó, ha ő, meg a mi anyánk összekötné az életét. Most mondjátok meg, erről mi a véleményetek. Mindegyikünk azt mondta: maguk tudják, ebbe nem avatkozunk bele, de jól teszik, össze nem házasodtak, mert apám meghagyta anyámnak, amikor tudta már, hogy sok ideje nincs hátra: ne maradj egyedül, akivel jónak látod, állj össze, hogy jobban menjen a sorod, csak az a kívánságom, ne esküdjetek meg. Igen szépen élnek azóta. Pista bácsi úgy tekint minket, mintha édes gyerekei lennénk. Ha eljön hozzánk, üres kézzel sohase jön, de ha mi megyünk, mi is tudjuk a dolgunkat. Sokszor megyünk, a fiamnak is, sógoromnak is van kocsija, hamar haza érünk. A tafriyát lebontottuk, az apai jussunkat mindnyájan anyánknak adtuk. Beköltözött a faluba, orvos, bolt és patika közel van. Jó nekünk a város is, időközben meg is szerettük Szegedet. Hazamegyünk, főzni kéne, de bent eszünk, ritkán főzünk. Takarítani is kéne, de mindennap azt se kell. Gyere, anya, nézzük meg az új hidat. Mindent megnézünk, amit csak lehet. A Tiszát fnindig, mert azt muszáj, aztán ami jön. A kezem reszketése elmúlt, de a feleségem csuklója azóta is fáj. Libákat téptek a téeszben, mindig versenyeztek. Három forint egy liba, hajtsunk rá! Volt, amikor hetvenet megtépett egy nap alatt Majd megérzed te még ezt, mindig mondtam neki. Most íí mondja: igazad volt. De szerette a szépet mindig, csinosan akart járni, a gyerekekre is figyelt, hogy mindenük meglegyen, nekem is vett mindent, ha talált valamit. Mondhattam én, ne vegyél már nekem, elég az is, ami van, de ellegyintette mindig: az ilyesmit csak bízd rám. Ezt érzi a csuklójában most is. Szó van róla, hogy lebontják a házunkat. Nem tudjuk még, mit csináljunk, belemenjünk-e a betonba, vagy vegyünk inkább egy másik családi házat. Ha már kibírja a gyári házat, mi is megszokjuk, de a kis kert is jó lenne. Ha elmegyünk nyugdíjba, mit csinálunk akitor? Elnézem az embereket, de sok az ideges köztük. Pedig nem parázs sütögeti őket. Akármennyire nem ugrándozom is a parázs elől, ha sorba kell valamiért állni, engem is elfog az idegesség. Vagy, ha buszra várunk, és kimarad a járat. Itt van az egyik munkatársam, mond valamit, mi meg rámondjuk, hogy nem úgy van, elfehéredik, beidegesedik. Nem szól az többet semmit, csak elmegy onnan. Rágja belülről a méreg, amíg a gyomra egyszer ki nem lyukad. Ha látom, hogy valaki nem úgy viselkedik, mint szokott, mindig megkérdezem: mi van, jó komám? Családi baj? Ha az, akkor ráhagyom, mert segíteni azon kívülálló úgyse tudna, de ha nem családi, akkor félre hívom, hogy beszéljük meg. • Ne vigyen innen haza mérget senki magában, itt se gyötrődjön, mert az ilyesmit nem fizeti meg senki. Ha itt bent bántja valami, a gyárban, az orvosságot is itt kell keresni rá. Ha nagyon akarjuk, meg is találjuk. Nem vagyok válogatós, amit rámbíznak, én megcsinálom. A tehenészetben se mondtam, én a trágyát nem szeretem hányni, csinálja meg más. Ami vele jár a munkával, mind elvállalom. Olvasztani-öntenl nem mindig kell. a maradék Idő se mehet pocsékba. Mindig azt mondom, aki dolgozni akai*, az ne kényeskedjen, hanem dolgozzon. (Elmondta Ladányi Sándor, a kéziszerszámgyárban.) HORVÁTH DEZSŐ