Délmagyarország, 1979. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

« VasSrnap, 1979. július 22. Az árintézkedésekről Huszár István nyilatkozata a Minisztertanács július 12-i határozatáról Kormányhatározat alapján — mint erről lapunk 9. ol­dalán megjelent közlemény tájékoztatást ad — július hó 23-tól emelkedik a fogyasz­tási cikkek jelentős részének ára, és egyes szolgáltatások dija. A Minisztertanács dön­tése után a Magyar Távirati Iroda nyilatkozatot kért Hu­szár Istvántól, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jától, a Minisztertanács el­nökhelyettesétől. KÉRDÉS: A hazai árak, különösen az alapvető fo­gyasztási cikkek és szolgál­tatások árai, hosszú időn át nem, vagy alig változtak. A lakosság ezt egy korábbi idő­szakban megszokta, az utób­bi években viszont azt ta­pasztalja, hogy gyakran emelkednek az árak. Válto­zott-e árpolitikánk? VÁLASZ: Az Országos Tervhivatal rendelkezésének megfelelően folyamatosan fi­gyelemmel kíséri gazdasági életünk legfontosabb kérdé­seit, a nemzeti jövedelem, a termelés, a beruházás, a fo­gyasztás, az életszínvonal alakulását. Mint az Országos Tervhivatal és az Állami Tervbizottság elnöke — és természetesen mint a kor­mány tagja — a fő gazdasá­gi összefüggések figyelembe­vételével a következőket mondhatom a Miniszterta­nács határozatáról. Az áraknak szocialista vi­szonyok között is fontos sze­repe van a gazdasági élet­ben, gazdasági fejlődésünk tervszerű alakításában. Az áraknak a termelésben a munka hatékony szervezésé­re, a munkaerő, az anyagok, az energia ésszerű és takaré­kos felhasználására, gazdasá­gos fejlesztésre, a kereslet jobb kielégítésére kell ösztö­nözniük, és a személyes fo­gyasztás alakításában is be kell tölteniök bizonyos sza­bályozó szerepet. Olyan fo­gyasztói árakra van szükség, amelyek tükrözik a társa­dalmi ráfordításokat, ugyan­akkor a bérek és a szociál­politika figyelembevételével lehetővé teszik az életszín­vonal gazdasági lehetősége­inkkel összhangban álló ala­kítását E követelményeknek csak a termelés és a piac változó hazai és nemzetközi körülményeit kifejező reális árak képesek megfelelni. A hazai árak alakulása tehát nagymértékben függ mun­kánk eredményességétől és azoktól a világpiaci áraktól, amelyeken a termékeket be­szerezzük, illetve értékesít­jük. Napjainkban világszerte a viszonylag gyors és nagyará­nyú árváltozások a jellem­zők. A világ leggazdagabb és legnagyobb országai sem függetleníthetik magukat az árak mozgásától. Azon orszá­gok számára pedig, amelyek sok szállal kapcsolódnak a világgazdasághoz, elkerülhe­tetlen, hogy a világpiaci árak tartós változásait bel­földi áraikban is érvényesít­sék. Hazánk is ilyen ország. A világpiaci árak emelke­dése és egyéb okok miatt a hazai termelési költségek is növekednek. A világpiaci árak tartós és jelentős emelkedése, vala­mint a hazai termelési költ­ségek növekedése szigorúbb feltételeket teremtett gazda­sági munkánkhoz. E nehe­zebb körülmények közepette is bebizonyosodott népgazda­ságunk életereje, de ugyan­akkor a korábbinál jobban megmutatkoznak gazdasági munkánk fogyatékosságai, a termelés nem kielégítő haté­konysága és versenyképessé­günk gyengeségei is. Továb­bi gazdasági fejlődésünk nem kis részben azon múlik, hogy a fogyatékosságok felszámo­lásával hogyan, és milyen mértékbebn tudunk megfe­lelni a korábbinál jóval szi­gorúbb követelményeknek. Ebben az összefüggésben kell vizsgálnunk és megítél­nünk a termelői és a fo­gyasztói árakat. Az árak alakulása nem­csak politikai mérlegelés, vagy állami döntés kérdése, azt végső soron szigorú gaz­dasági törvényszerűségek határozzák meg. Ilyen kö­rülmények között kormány­zatunk fő feladatának te­kinti a gazdasági munka ha­tékonyságának növelését, és ezen belül a hatékony gaz­dálkodást elősegítő árrend­szer kialakítását, nem utolsó sorban azért, hogy ezzel is védje népgazdaságunkat az inflációtól, a spekulációs árak hatásától. Eddig is megtette és a jövőben is megteszi, hogy a világpiaci árak hirtelen változásainak hazai érvényesülését késlel­teti és mérsékli. Súlyos kö­vetkezmények nélkül viszont nem teheti meg, hogy tartó­san figyelmen kívül hagyja a világpiaci árak, és egyéb nemzetközi gazdasági ténye­zők hatásait. Alapvető érde­künk fűződik ahhoz, hogy az árak végső soron a terme­lésben és a fogyasztásban egyaránt jobban kifejezzék, hogy mi mennyibe kerül. Mindezek alapján a feltett kérdésre azt mondhatom, hogy árpolitikánk, az árak gazdasági szerepéről vallott felfogásunk nem változott, hanem azok a gazdasági kö­rülmények változtak meg, amelyekhez az áraknak iga­zodniok kell. A Miniszterta­nács döntése azt jelenti, hogy fogyasztói áraink reálisab­bak lesznek, jobban kifeje­zik a hazai ráfordításokat, és a tartós világpiaci árválto­zásokat, összehangoltabbak lesznek gazdasági lehetősé­geinkkel. KÉRDÉS: Mi indokolja a most bejelentett árintézkedé­seket, hogyan függnek össze ezek a külső és belső gazda­sági feltételek változásaival? VÁLASZ: A világpiacon néhány év alatt bekövetke­zett jelentős változások ha­zánk számára — többek kö­zött — azt jelentették, hogy erősen késleltetve követték, így mind kevésbé feleltek meg a valóságos költségvi­szonyoknak. A fogyasztói árak még a termelői árak változását sem követték. Az ebből adódó terheket az ál­lami költségvetés viselte. Az utóbbi években tehát — in­tézkedéseink ellenére — ár­rendszerünk a maga egészé­ben még mindig nem tükrö­zi eléggé a világpiaci viszo­nyokat, a végbement válto­zásokat. A helyzetre jellemző pél­dául, hogy az elmúlt évben a termékek és szolgáltatások fogyasztói ártámogatásának összege már meghaladta a 40 milliárd forintot, ami megfelel a fogyasztás 13 szá­zalékának, és jelentősen fe­lülmúlja az állami forgalmi adó bevételét. A költségvetés jelenlegi helyzeteben ezek a kiadások már nem növelhetőek to­vább. Az olyan fogyasztói ártámogatások, amelyekhez alapvető társadalmi érdekek nem fűződnek, azzal a kö­vetkezménnyel is járnak, hogy emiatt más, előbbre va­ló igények kielégítése szen­ved késedelmet. 1980-tól új termelői ár­rendszert vezetünk be. A termelői árváltozások átfog­ják a termelés minden te­rületét, így a közszükségle­ti cikkek termelését és ezek árait is. Ezért most több év­re elaprózott árrendezési program nem vezethet cél­hoz, lassítaná a pozitív ha­tások kibontakozását. Gazda­sági fejlődésünk követelmé­nyei szükségessé teszik, hogy a fogyasztói árakat most át­fogóan rendezzük. Az áremeléseket az állam­háztartás egyensúlyának ja­vításához fűződő alapvető érdekeink is indokolják. A fogyasztói árrendezéstől azt is várjuk, hogy fokozódik az energiatakarékosság, csök­ken az egyes élelmiszerek energiahordozók, a nyers- és alapanyagok, valamint a kor­szerű technikát hordozó fél­késztermékek, és beruházási javak. Ez jelentős mérték­ben megnövelte a költsége­ket az ipari és építőipari ter­melésben, a bányászatban, a mezőgazdasági termelésben, a közlekedésben és a szolgál­tatások területén. Exportter­mékeink ára viszont nem emelkedett ugyanilyen arány­ban, s így jelentős veszte­ségeink keletkeztek. A meg­változott helyzetből adódó feladatokat V. ötéves ter­vünkben már figyelembe vettük, s ezek végrehajtásán dolgozunk. Az eddigi előre­haladás azonban nem ele­gendő ahhoz, hogy elérjük a tervben kijelölt célokat. A minőségi változások a ter­melésben, a gazdálkodásban, a gazdaságos export növelé­sében, a külgazdasági egyen­súly javításában még nem bontakoztak ki a szükséges mértékben. E' helyzetet figyelembe vé­ve foglalt állást múlt év áp­rilisában és decemberében, majd ei év júniusában az MSZMP Központi Bizottsága és hozta meg konkrét dönté­seit a Minisztertanács. A gazdálkodás hatékonyságá­nak növelése érdekében el­kerülhetetlen és halasztha­tatlan olyan termelői és fo­gyaztói árak kialakítása, amelyek jobban kifejezik a valóságos termelési költsége­ket. A termelő és felhaszná­ló csak ilyen árak alapján tudja reálisan megítélni a ráfordítások nagyságát és azt, hogy mit gazdaságos ter­melni, mit célszerű fejlesz­teni. KÉRDÉS: Miért vált szük­ségessé most a megszokott­nál nagyobb mértékű fo­gyasztói árrendezés? VÁLASZ: A belföldi ár­színvonal védelme érdeké­ben eddig a gazdaságilag in­dokoltnál kisebb mértékben érvényesítettük a tartós vi­lágpiaci árváltozásokat. A termelői árak a változásokat csak részben, sok esetben rülhetetlen árváltozások ne összegyűjtve, halmozva je­lentkezzenek, hanem árrend­szerünk folyamatosan, rugal­masabban kövesse a terme­lési költségek változásait. KÉRDÉS: Kérjük, szóljon a bér- és jövedelemkiegészíté­sekről is. VÁLASZ: A' Miniszterta­nács szóban forgó határoza­tát alapos politikai és gaz­dasági mérlegelés előzte meg. A fogyasztói árak rendezé­sénél, valamint a bérek és a jövedelmek kiegészítésénél egyaránt figyelembe kellett venni a népgazdaság teher­bíró-képességét és életszín­vonal-politikánk követelmé­nyeit. Ennek megfelelően a napi fogyasztás körébe tar­tozó termékek (élelmiszerek, tüzelőanyagok, villanyáram) áremelkedését a kormány bér-, illetve jövedelem-ki­egészítésekkel ellensúlyozza. Bér-, illetve jövedelemki­Minőség, termelékenység Zsákayártó üzemrész a kender fonósy ár ban Néhány hónappal ezelőtt Itt még fonógép üzemelt, helyén ma már nagy teljesítményű Raschel-zsákkötő gép dol­gozik Alig háromnegyed év telt kezdték meghonosítani a fo­el azóta, hogy a KSZV — tervezett beruházásainak fe­dezésére — 150 millió forin­egészítésben részesül minden j tos hitelnyújtási szerződést megdrágultak az importált fogyasztásában tapasztalható pazarlás, és ésszerűbb, gaz­dasági fejlettségünkkel job­ban összhangban álló fo­gyasztás alakul ki. Kormányzatunk a gazda­sági követelmények érvénye­sítése közben is gondosko­dik arról, hogy a lakosság kialakult életszínvonalát megőrizze és megszilárdítsa. Ezért a mostani széles körű árrendezés után is számos élelmiszer, energiahordozó ára továbbra is támogatott marad. Például a sertéshús­ra több mint 30 százalék, a tejre és tejtermékekre 50 százalék körüli, a cukorra, valamint a tartósított élel­miszerekre továbbra is átla­gosan közel 20 százalék fo­gyasztói ártámogatás jut. Változatlanul jelentős fo­gyasztói ártámogatásban ré­szesülnek a közlekedési vi­teldíjak, a gyermekruházati cikkek, a tanszerek, a gyógy­szerek és számos szolgálta­tás. A jövőben arra kell töre­kednünk, hogy a mostanihoz hasonló átfogó árrendezésre ne legyen szükség, az elke­kereső és valamennyi társa dalmi juttatásban részesülő eltartott, összesen mintegy tízmillió-kétszázezer fő. Jö­vedelemkiegészítést kap né­hány olyan lakossági cso­port is, amely eddig ilyen jellegű juttatásban nem ré­szesült: az egygyermekes családokban élő gyermekek és a nyugdíjas korú, de nem nyugdíjjogosult házastársak. Az építőanyagok árának emelkedése növeli az épít­kezések költségeit, a lakás­építők terheit. Ezt figyelem­be véve emelkedik egyes épí­tési kölcsönök felső határa. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fogyasztói áremelke­dés nem egyformán érinti az egyes családokat A bér- és jövedelemkiegészítések meg­állapításánál arra töreked­tünk, hogy elsősorban a ki­sebb keresettel és jövede­lemmel rendelkező dolgozók, nyugdíjasok és gyermekes családok terheit enyhítsük. Ezen túl azonban arra is szükség van, hogy mindnyá­jan takarékosabban gazdál­kodjunk a közösségi életben és saját háztartásunkban egyaránt. Az árszint jelen­legi emelkedését végső so­ron és teljes mértékben csak az egész társadalom közös erőfeszítéseivel lehet ellen­súlyozni. Tehát minden mun­kakörben jobb, fegyelmezet­tebb, hatékonyabb munkára van szükség, mert csak ez­zel teremthetjük meg egész népünk, s benne az egyes családok jólétének anyagi alapjait. Befejezésül szeretném hangsúlyozni: pártunk és kormányunk bízik abban, hogy a lakosság megérti a Minisztertanács döntésének szükségességét. Szocialista rendszerünk gazdasági alap­jai szilárdak. Közös munká­val el tudjuk érni, hogy a népgazdaság fejlesztésében és az életszínvonal terén el­ért eddigi vívmányainkat megőriizük és további fejlő­désünk feltételeit megte­remtsük. kötött a Magyar Nemzeti Bankkal, s a vállalat életé­ben máris jelentős változá­sok történtek. A hitel segít­ségével vásárolt, tőkés im­portból származó gépek ugyanis lehetővé tették, hogy a vállalat csatlakozzon a ha­zai olefinprogram megvalósí­tásához, s egyúttal Közép­Európa legnagyobb Raschel­zsákgyártó üzemévé fejlőd­jön. A KSZV-nél — kisebb mértékben — már néhány év óta folyt műanyagfeldol­gozás: nyugati gyártmányú fóliahúzó és zsákkötő beren­dezéseken és ugyancsak nyu­gati alapanyagból gyümölcs, burgonya és más mezőgaz­dasági darabos áruk csoma­golására alkalmas Zsákokat készítettek, amelyeket azután a tőkés — kisebb részben hazai — piacokon jó áron értékesítettek. Az elmúlt hó­napokban a két fóliahúzó mellé további hármat, a már meglevő 16 Raschel-zsákkö­tő mellé pedig újabb huszon­kettőt vásárolt a vállalat. Lényeges különbség azon­ban, hogy az újabb gépek munkájához szükséges alap­anyagot már nagyrészt hazai, a Tiszai Vegyi Kombinátban készült granulátum alkotja, míg a vásárlók továbbra is a tőkés országok kereskedői. Éppen ezért nyújtott hitelt a KSZV-nek a bank: a hazai alapanyagból készült zsákok — nem kevés — devizát hoz­nak az országnak, s így a beruházás gyorsan megtérül. Az új berendezések közül hat zsákkötő gép a korábbi tizenhat mellé került az új­szegedi szövőgyárba, míg a továbbiak a szegedi kender­fonógyárban kaptak helyet. Ez érthetően hatalmas átala­kulást eredményezett a több mint százéves, Bakay Nándor utcai gyár életében: a zsák­kötő gépek helyéül ugyanis az I. és II. számú fonodát je­lölték ki- Az évtizedek óta ott dolgozó fonórendszerek nagy része ezért útrakelt: nást. A fonóberendezések egy kisebb csoportja a gyár­ban maradt: a III. számú fonodában helyezték el őket. A zsákgyártó berendezések számára — még a kora ta­vasszal — átalakították a hajdani fonodái üzemcsarno­kot, korszerűsítették elektro­mos berendezéseit és a ko­rábbinál jobb világításról is gondoskodtak. Az alapok el­készülése után - a gépek be­helyezéséhez és összeszerelé­séhez a gyár szakemberei — nyugatnémet szerelők irányí­tásával — április közepén láttak hozzá, s jó munkájuk eredményeként 42 nap alatt, közel egy hónappal a határ­idő előtt készen állt az új üzem. Május közepén már megkezdődhetett a munka az első hat berendezésen. tíz nappal később pedig újabb hat gép csatlakozott hozzá­juk. Jelenleg is ez a tizen­két zsákkötő gép üzemel, to­vábbi négy berendezés azonban még szerelésre vár. Ennek az a magyarázata, hogy helyük egyelőre fog­lalt: a kornádi kitelepítést — miután az eredmények elma­radtak a várttól — átmene­tileg leállították, s mert a vállalat szövődéi számára és a tőkés exportra készülő zsi­neggyártáshoz szükség van a fonalra, egyelőre régi helyü­kön termelnek a megmaradt fonórendszerek. A döntés azonban már megszületett, legkésőbb szeptember l-ig felváltiák őket a Raschel­gépek. vagyis akkorra befe­jeződik a zsákkötő üzemrész kialakítása. Az új üzemrész várakozá­son felüli eredményekkel di­csekedhet: a vártnál keve­sebb például a selejt, s a termelés mennyisége ellen sem lehet kifogás. Ezt annak köszönhetik, hogy a válto­zásra gondosan felkészültek a gyárban. Még csak a ter­vei készültek el az új üzem­nek, de már gondoskodtak a gépek jövendő kezelőiről. Elsősorban a fiatalabb fonó­nők. lakatosok és műszakiak közül, no meg új dolgozók­ból toborozták a korszerű új helyük a vállalat Hajdú- üzem dolgozóit, akik az új­Bihar megyei gyáregységé­ben, Kornádi nagyközségben van, ahol két esztendeje Ipari-tudományos konferencia Az MTESZ Csongrád me- munkáját dicséri, hogy a je- szerkezete korszerűsítésének gyei szervezete 1968 óta vesz lentkezők száma meghaladja irányaival foglalkozik. részt a szegedi nyár tudomá- a négyszázat. Az ország szin- « „ „ .... . „ .­nyos programjának szerve- te minden pontjáról érkéz- A/negnyüót koveto napon zésében, több szakmát ér- nek Szegedre a könnyű- és ?erÍLia kTt szeTcXn íZ deklő nagyrendezvényekkel, élelmiszeriparból, valamint a lerencia Ket szekcióban foly­máskor egy-egy területre szo- mezőgazdaságból szakembe­rítkozó szűkebb körű, de rek. nemegyszer nemzetközi rész- A háromnapos rendezvény vételű rendezvénnyel. Azóta nyitóeiőadását holnap, hét­rendezünk Szegeden ipari-tu­dományos konferenciát, több­ször önállóan, máskor társ­rendezőkkel — az idén az tatja munkáját. A könnyű­iparban dr. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár tart vitaindító előadást, majd ti­zenkét országos, illetve me­gyei nagyvállalat képviselői mondják el véleményüket. Az élelmiszeripari szekcióban Csendes Béla, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője főn Csernok Attila, a Ma­gyar Nemzeti Bank ipari el­nökhelyettese tartja, a ter­_ , mékszerkezet átalakításának Országos Műszaki Fejlesztesi műs7aki-gazdasági kérdései­Bizottsaggal —, de mindig a r61 ugyancsak az első na­témót tekintve illetékes tag- pon hangzik el Mészáros Vil- mond vitaindítót, ezt hozzá egyesületi csoportjaink segit- OKISZ elnökhe- Elások követik. . segével. Az idei konferenciát, a ti- lyettesének előadása, aki az Batyai Jenő, zenegyediket szervezők jó ipari szövetkezetek termék- az MTESZ szaktitkára J szegedi gyárban több hóna­pon keresztül. tapasztalt zsákkötők és műszakiak mel­lett sajátították el a szakma alapjait. Azóta fordult a kocka: akik a legjobban meg­tanulták a Raschel-zsákké­szítést. azok ma már a ken­derfonóban oktatják a szak­mával ismerkedő társaikat Reigl Endre Kommunista műszak Kommunista műszakot tar­tottak szombaton Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola nemzetközi építőtábo­rában. Az egri tanárjelöltek­kel együtt részt vettek a munkában a budapesti, a miskolci, a szegedi, a pécsi, a gödöllői egyetemisták. a kecskeméti óvónőképzősök, valamint a velük együtt tá­borozó bolgár, csehszlovák. NDK-beli és szoyjet diákok.

Next

/
Thumbnails
Contents