Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

Műfajok négyes fogata E

vek óta visszatérő ajándéka a kiadónak az ünnepi könyvhét négy antológiája, a Szép versek, a Körkép, a Riualdo és gz trószemmel.' Kétszeresen is ajándék, hiszen részint kezünkbe adja négy műfaj elmúlt évi termésének legjavát, s ajándék azért is, mert ezeket a köteteket a könyvhét idején féláron vásárolhatjuk meg. A vers, az elbeszélés, a dráma és a riport, válogatott darabjai sorakoznak az antológiákban, fölrajzolva e műfajok mai térképét, teljes élményt nyújtva — félpénzen. Már a könyvnapok bölcsőjénél megfogalmazódott az az Igény, hogy ezen ünnepi alkalmakkor a könyvkiadók, könyvkereskedők kedvezményes áron kínálják a szellem portékáit, elsősorban a kortárs irodalom legjavát. A szocialista könyvkiadás nagyvonalúságát bizonyítja, hogy a különben is államilag dotált könyvtermés négy kötetét fele áron kaphatjuk meg. Fölvonultatják ezek a könyvek az -elmúlt időszak folyóiratokban, újságokban, megjelent legkiválóbbnak ítélt költeményeit, elbeszéléseit. riportjait, a színházak fontos bemutatóinak drámáit. A termésbetakarítás antológiái ezek. melyek megörvendeztetnek bennünket, a viszontlátás, az újra találkozás örömével éppúgy, mint a felfedezés gyönyörűségével a keresgélés-böngészés Ínyencségével, az egyszeri élmények fölldéeésével, a fényképek pedig személyes ismerőseinkké avatják a magyar Irodalom alkotóit. A Szép versek 1978 című antológia tizennegyedik a sorban. Az ez évi gyűjtemény — Bata Imre válogatása és szerkesztése — nyolcvan költő verseit tartalmazza. Két név, a Nagy Lászlóé és Vihar Béláé fekete keretben szerepel a sorban. Feltűnő, hogy, a gyűjtemény verseinek Jelentős részét valakinek ajánlják a költők. A legtöbb költemény Nagy Lászlót, a magyar költészet nemrégiben meghalt kimagasló egyéniségét Idézi. Nagy László-versek is szerepelnek a kötetben, mégpedig a tragikus körülmények között elhunyt kiváló festő és barát. Kondom Béla képeihez írott versciklusával. Nagy László a címzettje töbek között Ágh István, Jékely Zoltán. Káinoki László, Orbán Ottó, Tóth Bálint, Veress Miklós és Zelfc Zoltán költeményeinek. A magyar líra nagy öregjei — Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Keresztury Dezső, Vihar Béla, Weöres Sándor — az Időskori bölcsesség fennsíkjáról küldik mély tanúságokat hordozó üzeneteiket. Társuk, Vas István két Vojtina-levele „kötelező irodalom", lírai lecke Ifjú költőknek. Izgalmas darabja az antológiának Rákos Sándor Berda József maszkjába bújt míves vers játéka. Sokféle, sokhangú ez a líra, a korátrs magyar költészet. Talán egyetlen hangja gyengélkedik, ez , pedig a közéleti szál. A Körkép '79 harminchárom A múzeum állandó kiállításairól Kováís Mihály és Washington találkozása Nyilasy Sándor: Napsütés A két világháború között működő szegedi festők egyik vezető alakja, a 45 évvel ezelőtt elhunyt Nyilasy Sándor (1873—1934) volt. Képeinek szereplői Tápé legényei, lányai, földműveset lettek. Festészete ahhoz tapadt, amit valóban szeretett: a szabad, napsütéses természethez, a falusi ember környezetéhez. Egyik legkedveltebb alkotása, a Napsütés, a Móra Ferenc Múzeum dísztermében levő Szeged régi képzőművészetét bemutató áltóndó kiállításon szerepeL E könnyed ecsetjárással készült lírai hangulatú kép egy bokroktól körülvett tisztást ábrázol, kerti székkel a közepén, melynek támláján széles karimájú női szalmakalap nyugszik. A zsenge cserjék hallgatag nyugalmától körülvett füves részt, elönti a bokrok közé beözönlő napsugár, mely melegszínű fénybe burkolja a pompásan viruló növényzetet. A vegetáció zöld skáláját edó környezetben szinte ékszerként hat az otthagyott kalap, ez a tüzes-sárga színű női hoimi, melynek feltehetően bájos tulajdonosát, ha nem is látjuk, de ott érezzük a közelben. Nyilasynak e műve korántsem tekinthető valamiféle optikai kísérletnek, vagy tudatos színképelemzésnek. Ezek helyett inkább az őszinte, szeretetteljes természet-megfigyelés, a spontán környezetélmény hatása érződik. Ennek tudható be, hogy a művész elevenen, gyors iramúan festette a füvet, a lombot, a bokrok ezernyi levélzetét, és dús hangszerelésű képének legmegkapóbb eleme az égő színek dekoratív alkalmazása lett. Nyilasy Sándor piktúrájának sajátos vonása, hogy szinte kizárólag a kékegü tavaszt vagy a meleg nyarat, szülőföldjének, a Tisza tájnak természeti szépségeit, s az itteni parasztokat örökítette meg. A Napsütés című képén is — mint valamennyi festményén — fokozott Intenzitással hatnak a színek, melyek a Horgos melletti kiserdő általa méR fiatalon ábrázolt verőfényes tisztását, mindnyájunk számára oly vonzóan derűssé és örömkeltővé teszik. SZELESI ZOLTÁN művészettörténész elbeszélést tartalmaz. Hét alkotó — Ágh István, Gyurkovics Tibor, Jékely Zoltán, Páskándi Géza, Raffai Sarolta, Tandori Dezső és Vészi Endre — a versantológiában is szerepel. A kötet a mai magyar novelalirodalom hagyományőrző vonulatainak képviselőit éppúgy fölsorakoztatja, mint az új kísérleteket, formai újításokat. Az önéletrajzi ihletésű emlékezés éppúgy helyt kap a novellacsokorban, mint az önmagában is helytálló regényrészlet, a humoreszk a kisregény. Az utóbbi évek tragikus hangú, a valóság mélységeit komoly-komor színekkel festő elbeszélései után ez az antológia a derű, a humor felé nyit. Ezért is kedves olvasmány. A Rivalda 77—78 hat színművet szorít'ott lapjaira. Ez a .két dimenziós színház" újraélteti az egykori nézővel a színházi előadás atmoszféráját, azok számára pedig, akik nem látták a darabokat, lehetőséget ad a fantázia szárnyalására. Az igazi drámai modell, a klasszikus konfliktus Sütő András Káin és Ábel című művében a legfeltűnőbb. Csurka István Nagytakarítás és Németh László Erzsébet-nap című műve társadalmi röntgenkép. Hernádi Gyula Szép magyar komédiája történelmi groteszk, Illyés Gyula Csal; az igazat című alkotásából a költészeté a prímszerep, míg Szabó Magda regényéadaptációja, a Régimódi történet epikus játék. Az Irószemmel 1978 visz bennünket legközelebb mai életünk sűrűjéhez. Huszonkét szerző huszonnyolc riportja — így együtt — a mai magyar valóság körképe. Igaz, jó néhány riporter megelégszik az élet perifériáinak, egyedi jelenségeinek szociográfikus rögzítésével, mások egyéni életsorsokat tágítanak tipikussá, ám kevesen vannak, akik az élet totalitását képesek a riport műfajaiban megragadni. Szó esik ezekben a munkákban a cigánygyerekekről, munkásszállásokról, bányászsorsról, az állami gondozottakról, az albérleti életformáról, az ingázásról, a bűnözésről, hol a rögzítés szándékával, hol oknyomozásként. hol az elemzés módszerével. A kötet bizonyítja, hogy a riport milyen komplex műfaj, hogy ez a diagnosztizáló munka milyen sokféle formában, módon és eszközzel jelenhet meg. Még egy figyelemre méltó adat: a huszonnyolc riport közül tizenegy az Élet és Irodalomban, öt az Üj Tükörben, négy a Palócföldben (!), kettő a Nők Lapjában, a Napjainkban és a Valóságban, egyegy a Forrásban és a Jelenkorban jelent meg. Véget ért az 50., jubileumi könyvhét. Annak, akinek ez a négy kötet marad meg emlékül, az is jól járt — kézbe kapta a műfajok négyes fogatának évi körképét, T. L. A

mozdony sisteregve Alit meg a városka állomásán. A sínek mentén alig néhányan lézengtek. A masiniszta is leugrott. Sapkáját félárbocra en. gedte, homlokát pedig oda tartotta a tavaszi szellőnek. Huszonéves legény kászálódott le a vonatról. Körülnézett. Mivel sehol sem fedezett fel ismerőst, látszott rajta, hogy örömest visszafordulna oda. ahonnan jött. De ha már itt volt, erőt vett magán. Rántott egyet a válltáskáján és elindult csak úgy, találomra. Kisebb park fogadta az állomás túloldalán. Borókabokroktól szegélyezett gyalogútjin idegenül csikorogtak a kavicsok. Délelőtt volt. A parkszéli kocsma falához egyre több kerékpárt támasztottak. A legény azonban- elkerülte Bacchusnak ezt a kétes hírű hajlékát. Szép is lenne, ha ötven maligánt lehelnék üdvözlésül — morfondírozott és befordult egy széles utcába. Ügy vélte, az a piacra vezet, s az árusok közül majd csak útbaigazítja pataki. — Nincs messze — közölte a tagbaszakadt férfi, akitől az utcát próbálta megtudakolni. — Én is arra megyek. A

z idén májusban emlékeztünk az újkor első győztes gyarmati forradalma, az észak-amerikai függetlenségi háború kiemelkedő magyar hősének évfordulójára. Kováts Mihály ezredes, a Pulaski-légió másodparancsnoka. a korszerű amerikai könnyűlovasság egyik megszervezője Charleston alatt, az angolokkal vívott ütközetben esett el, kétszáz esztendővel ezelőtt. Az utóbbi időben a hazai sajtóban számos megemlékezés látott napvilágot Kovátsról. sőt szülővárosa, Karcag, jelenleg reprezentatív kiállítással is adózik emlékének. Magyarországon azonban aligha ismeretes a Kováts-életrajznak az a részlete, amely a felkelő gyarmati seregek fővezérével való különös, személyes találkozásáról szól. Ennek felkutatása a néhai amerikai magyar történész, Vasváry Ödön nevéhez fűződik. Vasváry volt az, aki a harmincas évek végén rátalált Kováts Mihálynak azon levelére, amelyben Bordeauxból mint harcedzett katona felajánlotta szolgálatalt Benjámin Franklinnak, a magát függetlenné nyilvánított tizenhárom észak-amerikai tartomány franciaországi követének. 1976-ban azonban újabb értékes dokumentumra bukkant: egy George Washington . által írott levélre, amelyben maga a fővezér számol be első és minden bizonnyal egyetlen személyes találkozásáról, a hajnadi magyar huszárral. Az 1777. május 17-én keltezett beadvány a Kontinentális Kongreszus egy tagjának szól, mivel a magasabb rangú tisztek kinevezése e testület hatáskörébe tartozott. A számunkra érdekes dokumentum bevezető soraiban Washington először általában a külföldi születésű tisztjeivel szembeni bizalmatlanságát juttatja kifejezésre, majd így írja le Kovátsról szerzett — nem éppen kedvező — első benyomását: „Mire ez a levél az ön kezébe jut, vagy esetleg már azelőtt, a kongresszust egy magát Mlchael Fabricy de Kovatznak nevező férfi fogja felkeresni, aki saját elbeszélése szerint Igen kiváló katonatiszt volt Poroszországban. Hogy milyen igazoló írásai vannak, nem tudom, de ami keveset láttam belőle (t. i. Kovátsból), azoknak nagyon erősnek kell lennlök hogy engem is meggyőzzenek az illető férfi fontosságára nézve mert ha a Kisváros Azzal fogta a kosarát és hátat fordított a piaci sokaságnak. Szük utcákon, közökön át kalauzolta. Közben váltig arról faggatta, hogy kihez megy és miért. — Naná, hogy ismerem — lelkendezett, amikor megtudta. — Kisváros ez — nevetett a fiú. — Meg aztán nekem is ekkora a fiam. Ez már kevésbé tetszett a legénynek. Ezért másik témára váltott. — Errefelé ugye sok a kert? — Elég sok. — Csak szőlőt termelnek, vagy mást is? — Barack is akad. Megbeszélte velük, hogy várják a vonatnál? Mert ha igen, biztosan azért nem várták, mert a szőlőben akadt dolguk. — Nem tudják, hogy jövők. — Az mást Az itteni embernek első a munka. — De a mások ügye Iránt sem közömbös. — Az előbb mondta, hogy kisváros. — Annyira azért nem az, hogy két fiatal feltétlenül találkozzon. tolmács híven fordította le szavait elbeszélésében több ízben megbotlott." E tömör fogalmazáaú részlet arról árulkodik hogy a később legendás hírű Kováts nem tett valami kedvező 'benyomást Washingtonra. Vajon miért e tartózkodás a szükséghelyzetben szolgálatait felajánló képzett katonával szemben? A válasz nem egyszerű inkább csak következtetni lehet a késóbbl elnök nem túl biztató viszonyulásának okaira. Ezek közé tartozhatott kettőjük társalgásának meglehetős — talán a fordító hibájából éppen kínos — vontatottsága; hiszen a csak angolul beszélő Washingtonnak és a magyarul latinul illetve németül tudó Kovátsnak tolmácsra volt szüksége. Továbbá Mária Terézia és Nagy Frigyes egykori huszárkapitánya noha bizonyára elsorolta katonai múltját a „Pour le Merite" magas érdemrenddel történt kitüntetését és egyebeket ez Washington valószínűleg nem hitte csak az Idegenektől megszokott túlzások egyikének tartotta. És még valami. Az ötven esztendőn felüli Kováts aki maga hat-hét évvel Idősebb volt Washingtonnál a találkozás napján aligha mint daliás lovastiszt jelent meg. Ezt a kort abban az időben de még később is már az öregség kezdetének tartották; gondoljunk csak Bem tábornokra akit ilyen idős korában már „apónak" hívtak saját katonái. Washington előtt tehát egy idős, szegényen érkezett ember jelent meg, aki a 30—40 napba kerülő óceáni hajózás fáradalmait még ki sem heverte. E szubjektív, járulékos okok mellett azonban perdöntő mértékig kell hitelt adnunk annak, a ténynek, hogy Washingtont mindenekelőtt egy előítélet, a külföldi származású katonáktól való idegenkedés, a gyanakvás vezette idézett sorainak ilyen értelmű megírásához. Mert rövidesen maga is rájött, hogy a Kovátsról alkotott véleményét meg kell változtatnia: később, egy Pulaski tábornokhoz intézett levelében elismerve, hogy sokat hallott „Mr. Crowatch Jelleméről és képességei felől", beleegyezését adta, hogy kiképző tisztté nevezzék kl. Sem neki, sem másnak az ÜJvilágban sohasem lehetett oka megbánni, hogy Kováts a függetlenségért küzdő, forradalmi erők magas rangú tisztje lett. DR. CSILLAG ANDRÁS De ha mégis összekerülnei, a két család is barátságot köt. — Fordítva mondja. A szülők előbb megismerik egymást. Közel a szőlő. — Ami aztán savanyú lesz? — Mifelénk az is terem, savanyú fajta szőlő. — Hogyan? — Ha meg tudja dfim. ne kóstolja meg. Elrontja a szájaizét. — Semmi köze hozzá. — Az már igaz. Különben ez az az utca. Faképnél hagyta az öreget. A ház előtt rövidlábú kutya kaffogott. Még csöngetni sem kellett. A lány kötényben futott a kapuhoz. — Egyedül vagyok — újságolta. — Fő az ebéd. Ezzel el is intézték, hogy miért kellett a fiúnak egyedül jönnie az állomástól. Együtt mentek a konyhába. A legény mélyet szippantot a kavargó illatokról, majd rámeredt a festett falvédőre. — Megmutassam a lugast? — tette le a fakanalat a lány. A legény nemet intett. Látni sem akarta a kertet, a szőlőt, s a földhöz ragaszkodó szívós gyökerű tőkéket. Csak ott érezte jól magát a konyhában, ahol a lány hajladozott a főztje mellett. Az ebédre gondolt és maradt. JÁMBOR ERNŐ Toppantóné Nagy Czlrok Anikó felvétele