Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

4 Péntek, 1979. június 8. postaláda emmmammmmmmmmmmmmmmmam társszerzőnk az olvasó Soós János Géza üllési ol- nyal lakossága ezentúl a körvasónk örömmel tudósítja zetl postaládáknál, a Slposszerkesztőségünket arról, malomnál veheti át küldeméhogy a község nagyszámú ta- nyelt. Gyermekekről, gyermekekért E heti összeállításunkban nem ígérünk olvasóinknak semmiféle szenzációt A mindennapi életünkkel kapcsolatos apróságokat; a bosszúságokat és a panaszokat, az örömöket és a dicséretreméltó gesztusokat gyűjtöttük ezúttal ls csokorba, feltételezve, hogy válogatásunkat elolvasva, többen mondják majd: „erről én is akartam írni, ez minket is érdekel." Előzetesként csak annyit: az alábbi sorokban szó lesz a közlekedés képletes és valódi nyaktörőiről, a kereskedelem, a szolgáltatás és a vendéglátás kellemetlen meglepetéseiről. Idézzük azoknak a levélíróinknak az észrevételeit akik a környezetünk védelmében, a gyerekek érdekében fogtak tollat Lesznek olvasóink között akik hiába keresnek szerkesztőségünkbe Írott soraikra választ. Ennek az az oka, hogy a panaszok egy része időközben elavult azaz a gondok megoldódtak. így például kikerültek a Tiszára a bóják, s megnyitották az újszegedi partfürdőt „Épül a modern Domus Áruház, s hogy elkészüljöa azt már nagyon várja Szeged lakossága. De vajon gondoltak-e arra az illetékesek, hogy a leendő nagy üzletben — ahogy az már az országban több helyütt megvalósult — gyermekmegőrzőt is létesítsenek" — I. I.-né újszegedi olvasónk soraiból Idéztünk. Kovács Józsefné, Cső utcai olvasónk egy gyermekbaleset kapcsán teszi szóvá: a lakótelepeken élő szülőknek nagy gondja, hogy a gyermekjátszóterek túlnyomó része betonozott, így a hintáról, mászókáról s egyéb játékszerekről lepottyanó apróságok nemegyszer nagyon megütik magukat, megsérülnek. Jenei Pálma, a Gedói Altalános Iskola nyolcadik osztályos tanulója arról tudósítja lapunkat, hogy az Iskolában nemrég bazárt rendeztek. A gyerekek a gyakorlati foglalkozásokon készített játékokat, teritőket, s az otthonról hozott könyveket, babákat s egyéb játékokat ajánlották eladásra, a bevételt pedig a gyermekszolidaritási alap számlájára utalták át. A bazár sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy egy órán belül minden tárgy elkelt Környezetünk A közlekedésről Koltai Béláné olvasónknak az új autóbuszmenetrendet ismertető cikkünkben volt a válasz: a fürdőjárat Dorozsmára május 27-én indult Kérjük hát számon a Volántői, hogy a május 20-án indított dorozsmai mentesítő autóbuszok nem voltak elegendőek? Tavaly a 10-es buszt új útvonalra terelték a tarján! csőfektetés miatt. A Szamos utcai munka véget ért, miért nem jár a 10-es újra a régi, kedvezőbb útvonalon? — kérdi Méhes Lajosné, a Retek utca 11/B-ból. Hattyastelepen elterjedt szokássá vált, hogy a járdán motoroznak, kerékpároznak az emberek. Zsótér József szerint szigorúbb ellenőrzés kellene. Szerintünk járhatóbb kocsiutak és mert az sem lesz minden utcában egyhamar, hát több óvatosság, kisebb sebesség a járművezeK tőktől. r Lám, Király Károlyné meg éppen azt teszi szóvá, hogy a Szekeres utcát kohósalakkal burkolták, a tetejére pedig bitument öntöttek. Ez a fedőréteg a napon felolvad, a járókelők beleragadnak. Ráadásul a járda is rossz az utcában. Talán zúzalékkővel lehetne a dolgon segíteni... A Derkovits fasorban a KOjAL-székház csatornáit már bekötötték, akkor ugye most már a burkolat nélkül hagyott szakaszon is megkezdődik az útépítés? — kérdi Szabó László. S ha azzal készen lesznek az építők, érdemes lenne súly- és sebességkorlátozást elrendelni a fasorban, mert félő, hogy a kohósalak nem bírja majd a terhelést — tanácsolja levélírónk. Ezt a szakemberek biztosan elbírálják majd, ők tudják, mit bír el az úttest. A száguldó autósokat egyébként sajnos, nem biztos, hogy megfékezi a sebességkorlátozó tábla, hiszen most is túllépik a megengedett 60 kilométer/óra sebességet. Persze, amikor olvasóink tollat fognak, nem feltétlenül biztos, hogy panaszkodni akarnak. Bizonyítja ezt Vincze Mihály, Sárosi utcai levélírónk szerkesztőségünkbe küldött észrevétele is: Május 30-án. este fél 8-kor a 20-as számú járaton utaztam — rendszáma GF 22—11 —, s örömmel tapasztaltam, hogy a pilóta hangosan köszöntötte az utasokat, s minden megállónál bemondta a megálló nevét, sőt az új felszállókkal még azt is közölte, hogy melyik járaton utaznak. A környezetvédelmi világnap kapcsán fogott tollat egyik szegedi olvasónk. „Elismerés illeti azokat az embereket, akik évek óta fáradoznak azon, hogy lakóházuk környékét virággal beültetve, azt egész évben gondozva, utcájukat széppé tegyék. De nem lehet eleget harfgsúlyozni azt sem: még mindig akadnak felnőttek, akik a gyerekeknek is rossz példát mutatva, letapossák ' a virágokat, s a Jól megépített járda helyett csak a füvet elkoptatva tudják elképzelni a közlekedést." Mácsai Lajosné, Gólya utcai olvasónk Írja: „A móravároslaknak régi gondja, hogy hiába takarítanak, s tartják rendben a lakások környékét, ha nincs aki elszállítsa a felhalmozódott szemetet. A meleg napok beköszöntével ez komoly egészségügyi problémát is jelent, nagyobb a fertőzés veszélye. A Tiszta, virágos Szegedért! mozgalom keretében, úgy gondolom, Mórává rosra is kellene gondolni, s szeretném, ha az illetékesek mielőbb módot találnának panaszunk orvoslására." Nyári időszámítás Kereskedelem, szolgáltatás Sorokban Pcrrpáczy Dezsőné, Kinizsi Pál utcai olvasónk jogosan háborog amiatt, hogy nemegyszer tortúrával Jár az üres üdítős, s egyéb üvegek visszaváltása. Sok üzlet ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy csak azt a „göngyöleget" veszi vissza, melyet saját boltjában árusított Olvasónk úgy emlékszik. néhány évvel ezelőtt olvasta: egy kereskedelmi rendelet szerint az élelmiszerüzletek mindenféle üveget kötelesek visszavenni és nem válogathatnak. A panaszt ezúttal közzétettük, s várjuk, hogy az üvegvitában az Illetékesek tegyenek igazságot V. M. olvasónk azt szeretné megtudni, milyen akadálya van annak, hogy a félés a két kilogrammos gázpalackokat ugyanott lehessen cserélni, ahol a 30 kilósakat. Jelenleg ugyanis az, aki Ilyen kis méretű palackot akar cserélni, Béketelepre kénytelen elmenni. „Az Olajbányász téren lakom, férjem is, én is három mű$takban dolgozunk, s a Kék Csillag étteremből meszszehangzó zenétől nem tudunk pihenni — írja N. Péterné. — Melegben is csukva kell tartanunk az ablakokat, mert a legalább 90 decibel erősségű zene olyannyira idegesítő, hogy attól még a rádiót és a televíziót sem tudjuk hallgatni." Ludvig Jánosné, Szilléri sugárúti olvasónk minden bizonnyal szenvedélyes kézimunkázó, leveléből legalábbis erre következtethetünk. Amiatt fogott tollat, hogy hónapok őta hiába járja az üzleteket, hímzőgyöngyfonalért, fekete, zöld. vagy esetleg sárga fonál kapható csupán a boltokban. A Tabán ABC-áruházban mármár sikerült a kézimunkájához fonalat vásárolnia, ki ls választotta a számára szükséges színeket, amikor az eladó kijelentette: „Ezek névre szólóan Jöttek a nagykereskedelmi vállalattól, ebből nem lehet vásárolni." Levélírónk furcsállja ezt a megoldást, s méltatlankodásával mi is egyetértünk. Gáspár Sándor, Sajka utcai olvasónk egy zakótisztítás kálváriáját írta meg levelében. A történet röviden: a Patyolat Lenin körúti üzletéből többször is megpróbálta kiváitani zakóját, sikertelenül. Volt. amikor azért kényszerült üres kézzel távozni, mert nem volt ideje az üzlet előtti hosszú sort kivárni. Máskor, amikor csak néhányan várakoztak, már-már azt hitte, sikerrel jár. Ám a felvevést-kiadást intéző hölgy kijelentette, hogy a havi fizetéséért több munkát végezni már nem hajlandó, s neki három órára egyébként is orvoshoz kell mennie. „Éppen rám került volna a sor, s kérve kértem, ne kelljen harmadszor ls eljönni azért az egy zakóért, legyen szíves, adja ki." Levélírónk azóta talán visszakapta zakóját, s ha mégsem, legyen számára vigasz, hogy ilyen melegben úgysem praktikus zakóban Járni. De félre a tréfával; hogy az eladó eljárását sérelmesnek találja, azzal mi is egyetértünk. Az ókorban a napkelte és napnyugta volt az időszámítás alapja. A káldeusok a Nap horizont fölötti ivének évi változásainál a Napnak két egymást kővető delelése között eltelt időt vették számításba, ezt — napjainkig érvényes — 24 egyenlő részre osztották. Helyi idővel számoltak. A helyi delelés nem más, mint a Föld valamelyik pontján az a pillanat, amikor a Nap az égen legmagasabban áll. Régebben minden hely időszámítása a saját napjáráshoz igazodott. Mivel más és más hosszúsági körön a Nap delelése különböző időpontban van, ezért a helyi idővel való számítás a vasút, a posta és a kereskedelemnél beállott gyors fejlődés igen sok zavart, bonyodalmat okozott. Ez tette szükségessé, hogy az időszámítást világszerte rendezzék. A római kongresszuson, 1883-ban történt megállapodás értelmében — némi időkülönbséggel — az összes kultúrállam a zónaidőt nemzetközileg elfogadta, és mint „világidőt" vezette be. Hazánkban a zónaidő-számítás 1891. október 1-én lépett életbe. Annak ellenére, hogy Magyarország a 16. és 23. hosszúsági fok között terül el, de mert annak idején a második, vagy közép-európai zónához tartozó Ausztriával perszonálunióban voltunk, ezért változatlanul a közép-európai idő szerint számolunk, nagy hátrányunkra a 15 fokos keleti délkör idejéhez igazodunk. Tudjuk, hogy a Földünk tengely körüli forgásából eredő napok egyenlőele, azonban a nappal és az éjszaka, a Nap delelési magassága, valamint a szürkület ez év folyamán időszakosan változó. Magyarország egész területén korábban kel és nyugszik le a Nap, mint a második, illetve a „közép-európai zónaidő" vonalában. Ez a délkör egyáltalán nem érinti hazánkat, ebből eredően az országban kivétel nélkül az összes órák késnek, a legnyugatibb ponton 4 percet, a legkeletibb ponton 30 percet. Ha Budapest idejét vennénk országos időnek, óráinkat az egész ország területén 16 perccel kellene előre igazítani. Magyarország a jelenlegi zónarendszer használatával, az igen fontos délutáni világosság elvesztésével — a többi államot tekintve — lényeges hátrányba jutott. Hazánk életében ez a pont rendezésre vár. A nyári hosszú nappalok jobb értékesítése érdekében egyes országok néhány hónapra elrendelték az óráknak egy órával előbbre állítását. A nyári időszámítás nem érinti a mezőgazdaságban dolgozókat, mert ők a napjáráshoz igazodnak. Ellenben fontos ez a városi emberre nézve, akit foglalkozása többnyire a zárt helyiséghez köt, délutánját ott tölti, így még nyáron sem juthat jó levegőhöz, napfényhez. Átmenetileg itt a zónaidöből eredő veszteség pótlására a nyári időszámításnak nagy jelentősége van, ennek nélkülözése nagy kihatással van a gazdaságra és az egészségre. A nyári korán kelés esetében a szabadban való tartózkodás csaknem a klímaváltozás jellegével bír. A két háború ideje alatt a nálunk is érvényben levő nyári időszámítás — mely áprilistól szeptemberig tartott — sok előnyt nyújtott a városi dolgozóknak. Elsőrendű életszükségletünk a minél több világosság, a napfény. Végeredményként elmondhatjuk, hogy alig van ország, ahol fontosabb volna az Időzóna használatából eredő hátrányok rendezése, mint nálunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bennünket éltető, egészségünket tápláló nyári napfény jobb felhasználása érdekében fontos volna felülvizsgálni a nyári időszámításból származó előnyöket, és ha ezek kedvezőek, akkor tegyük lehetővé annak újbóli bevezetését. Nagy Joachim Szeged, Kárász u. 6. Válaszol az illetékes Múlt heti Postaládánkban tettük közzé több újszegedi kistermelő amiatti panaszát, hogy az ÁFÉSZ megszüntette a Hintaló csárdánál levő felvásárlóhelyet. A sorokra a Szeged és Vidéki ÁFÉSZ-től válasz érkezett: „A Hintaló csárdánál található felvásárlótelepet azért szüntettük meg, mert a ZÖLDÉRT 1979. évre nem kötött velünk megállapodást az itt felvásárolt áruk átvételére... A termelői panasz beérkezését követően ismételten megkerestük a ZÖLDÉRT-vállalatot. s Marsi Mihály főosztályvezetővel megegyeztünk. hogy június, július és augusztus hónapban elszállítja a vállalat tőlünk a zöldséget és a gyümölcsöt. Tehát június elején ismét megnyitjuk a szóban forgó telepet. Ennek pillanatnyilag csak az az akadálya. hogy a telep volt felvásárlóját — a dolgozó és a szövetkezet érdekének egyeztetése alapján — nagyobb forgalmú, jelentősebb telepre helyeztük át Amint e gondon sikerül segítenünk, meghirdetjük a Hintaló csárdánál levő telep megnyitását" összeállította: Ladányi Zsuzsa Molnár Zoltán A vereség 38. Egyszer ugyan felrémlett benne, hogy mindez, amire most olyan távolian emlékszik, hogy hiszen mindez csak most volt, csak tegnap jött át a Tiszán, s ma, éppen ma szülte meg a gyerekét, de ahogy erre rádöbbent meg is rémült, s igyekezett ettől szabadulni, megint gyorsan elfelejteni, s emlékké távolítani, ö, nem, nem... mindez nagyon régen volt már. És sikerült. És aztán sikerült úgy éreznie, hogy ez a most se most van. ez a himbálódzás a hordágyon, a kék ég végtelenje alatt, ezekkel az emlékgomolyokkal a felében. Hanem ez is csak egy emlékgomoly, ezt is időtömegek köde takarja, ez is ugyanazoknak az emlékeknek egyik része, és folyamatosan más emlékek részévé válik, ugyanannak a mítosznak a részévé, mely idővel majd össze kell hogy álljon, szépen kl kell formálódjon.csiszolódjon. András megkeresésének és az ő különös szülésének a mítosza ez. De míg himbálódzott, zsibbadt érzékszervekkel, megtartóztatva magát új észleletek befogadásától, elernyedve és erre az ernyedtségre törekedve, azt ls tudta, értette, nem tagadhatta le önmaga előtt, hogy még nincs vége; az emlék, s a mítosz még nem kerek. És talán éppen ezért volt a legnagyobb szüksége az erőtlen ernyedés és érzékszervei zslbbadtságának állapotára, hogy ez a sejtése-tudása rémületté ne szökjék fel benne. Nem. nem, semmi.. I, se fák, se földek, se kukoricák.. „ se lódobogás, sem a gépfegyver kattogása..., sem a puskagolyók gonosz, közeli sziszegése. Csak az a mosoly, talán egyedül csak az, amivel Andrásra mosolygott, az az egy a fontos, a roppant Jelentőségű. De jaj, nem könnyű az embernek a félöntudatlanság enyhében megőriznie magát! Micsoda viaskodás ez ls! Az aludni-aludni-pihennl-nem észlelni makacs monotóniája alól minduntalan feltörtek a tudat kínzó kis pattantyúi. Hogy hiszen lábra kell majd állnia, és mennie kell, megint menni, felvinni a kicsit Budapestre..., neki magának kell felvinnie.. „ s látta is önmagát, amint ölében viszi majd a csecsemőt a poroszlói országúton, vánszorgó sebesültek, fegyverüket vesztett katonák között... Fel kell majd nevelnie ..., sok-sok munka, felelősség, mindent csinálni kell, konokul, fáradhatatlanul, rendíthetetlenül, akadályt' nem ismerve. De jaj, most még ne! Most még aludni semmit nem tudni..., kizárni még a kék eget is a szemhéja alól. Csak karjával a pólyát. Semmit így viaskodott. Aranka nagy dörrenésre riadt nagyon nagy dörrenésre, vagy még előbb arra, hogy meginog a hordágy, nemcsak úgy, hogy himbálódzik, mint szokott, hanem zuhanásszerűen, féloldalasan ... Zökkenve ért földet, nem letették, hanem elestek vele. A kicsi keservesen felnyöszörgött, tömény porszag furakodott az orrába, de nem, a szemét még most sem nyitotta ki, nem akarta ... Csak a kicsi ne sírna, szegény..., ennyire picike, és már ilyen igen nagy sírnlvalója van ... Odafordult hozzá, s kibontotta, már bontotta is ki a blúzát Ez a mozdulat már nem a legelső ilyen mozdulata volt, s ez már inkább volt az ő saját mozdulata. Duzzadó két meztelen keble közé vette a kicsi porontya kis vörös pofáját, s magához szorította, hogy érezze; hiszen egy ilyen picike még semmi mást fel nem foghat csak az anyja húsát, meleg, puha húsát maga körül, csak az nyugtathatja meg. Vigyázott, hogy az orra kint maradjon, az a csöpp orra, hogy tudjon lélegezni. És így aludt tovább. Így aludtak mind a ketten. Miközben a következő becsapódás talán még közelebbi volt a detonáció még nagyobb, s a por nem ült el, hanem még Inkább feldúsult, új, nehéz porgomolyokkal. S a világ e nagy megroppanásai között süket csend támadt teljesen süket csend. Elképzelhető, hogy lehet így aludni? Igaz lehet, hogy aludtak így valameddig? És meddig? Kl mérheti fel az időt. a süket csönd idejét? Azt fogta fel aztán megint, de talán még álmában fogta fel, hogy valaki azt kérdezi, hol a géppuska. És talán ezt is csak azért, mert Andrástól kérdezték. Mintha Andrástól kérdezték volna. Hogy hová lett az a géppuska, vagy valami Ilyesmit. Egészen új hang volt, egészen idegen hang. — Hé, ti! Kik vagytok ti ?! Nem láttatok egy géppuskát, egy géppuskafészket? Miért hallgatott el ez a géppuska? Kilőtték? Csak nem az ágyújuk, az Isten verje meg!? Már talán célozni ls megtanultak? — Talán itt, erre .., mintha innen, a bokrokból hallottam volna legutoljára. Ez András hangja. András nyugodt, okos hangja. Milyen csudálatosan nyugodt hangja van ennek az Andrásnak, istenem, de jó hangja, igazi apának való, férjnek való, szeretőnek való hangja. (Folytatjuk^