Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

Péntek, 1979. uínius 8. 5 Üj általános iskola épül a Csongrádi sugárút melletti lakókörzetben. Tizenhat tanterem, szép tágas tornaterem és más helyiségek teszik majd kényelmessé és korszerűvé is a tanulók és tanítóik leendő birodalmát. Bár előregyártott panelekből szerelték össze az épület nagy részét, a kőművesmesterekre mégis szükség van, hiszen a közfalakat és egyéb tennivalókat hagyományos módon kell elvégezni, elkészíteni. Ennél az iskolánál dolgozik Maronák Pál kőműves is, aki huszonöt évvel ezelőtt adta le munkakönyvét a DÉLÉP irodájában. s most a vasárnapi építőknapi ünnepségen aranygyűrűvel jutalmazzák hűségét, szorgalmát. • — Elismerik a jó munkát és a hűséget, hiszen nem sokan viselik a vállalat emberei közül ezt a gyűrűt — mondja nyugodtan Maronák Pál. — A törzsgárdatagok megbecsülést éreznek, s nem is elsősorban a pénz miatt, hanem azért, mert gondolnak azokra, akik régóta itt húzzák a munkát — Hogyan került a vállalathoz? — Annak elég hosszú története van. Bár tősgyökeres szegedi vagyok, de amikor elvégeztem az általános iskolát, Itt a városban nem tudtam munkaalkalmat lelni, ezért a budapesti gyárépítőkhöz szerződtem le kőműves tanulónak, ott is szabadultam, s amikor alkalom adódott, hazatértem. Testvéreim is kőművesek, s amikor még iskolás gyerek voltam, gyakran elmentem hozzájuk áz építkezésekre és segítettem, meg is szerettem már akkor a mesterséget, s nem is gondolkodtam azon, hogy valami más munkát, szakmát válasszak magamnak. — Merre dolgozott és milyen épületeket készítettek tanuló korában? — A közelben kezdtük, a vásárhelyi mérleggyárat mi építettük, majd a kecskeméti üzemek következtek, azután pedig Dunaújvárosban a kokszolómű. Ez országos „hatáskörű" vállalat volt, mentünk egyik helyről a másikra. Megmondom őszintén, nemigen szerettem a vándoréletet. A testvérem intézte idehaza a DÉLÉPnél a fölvételemet, s éppen huszonöt esztendeje sikerült is belépnem. Különben itt volt akkor a vállalatnál az apám, a bátyám és az öcsém is. Édesapám nem volt szakmunkás, mindig segédmunkéskodott valahol, előbb a kertészeknél dolgozott, majd pékségekben, aztán pedig itt, a kőműveseknél. Volt úgy, hogy együtt munkálkodtunk a testvéreimmel, az apánk meg a segédmunkás volt mellettünk. Innen is ment az öreg nyugdíjba. — S itt. Szegeden huszonöt évvel ezelőtt milyen munkájuk volt? — Zömmel tatarozásokat, javításokat, emeletráépítéseket végeztünk. Aztán kezdődött a nagy hajrá, amikor az újszegedi lakónegyedben sorakoztattuk az épületeket, majd a tarjáni következett, s most az északi városrész. Én az utóbbi esztendőkben csak iskolákat és óvodákat építek, illetve ilyen munkáknál dolgozom a brigádommal együtt. Sok a kisebb-nagyobb pótlás, javítás, illeszkedések összepasszítása, közfalak, vakolások, simítások, ahogyan a cigány is mondta, nem elég csak vakolni, el is kell azt simítani. Kiváló vakoló- és simítógépekkel természetesen. — Szavaiból kitűnik, hogy ön még univerzális kőművesmester. Viszont a mai, egyre gyorsuló világban az építőiparban is részeire bontották a munkafolyamatokat, szakosodtak a különféle részfeladatok. Hogyan vélekedik erről? — Szerintem nagy előnyei vannak a szakosodásnak, mert csak úgy igaz az, hogy aki állandóan egy munkafolyamatot végez, mondjuk mindig csak csempéket rak a falra, előbb utóbb lepipálja azokat, akik csak néha-néha csempéznek. Persze egyoldalú ismereteket ad a szakosodás. Szerencsére mi még itt vagyunk a szakmában, akik mindent tudunk, ami egy építkezésen szükséges. Higgye el, amikor az öreg házakat javítgattuk, akkor tanultunk igazán sokat, a párkányoktól, a kéményekig. a díszítőelemektől a különféle burkolatokig mindent meg kellett csinálnunk. — Milyen szempontok szerint értékelik a brigádot? — Az elvégzett munka mennyisége, minősége szerint és a magatartás alapján. Nincs italozás, kidolgozzuk a nyolc órát, nem hiányzunk Igazolatlanul. Jó megértés van a brigádunkban, társadalmi munkát is végzünk, éppen most az újszegedi általános iskolában dolgoztunk vasárnap is, tíztíz órát ajánlottunk föl. — Ne haragudjon, hogy megemlítem, de sokan elégedetlenek az építőmunkásokkal, rengeteg apró hibát találnak az új lakók, ami végül is nem zárja ki, hogy a lakást használni lehessen, de megkeseríti az emberek szájaízét. Nem lehetne megszüntetni ezeket a hibákat? — Véleményem szerint csak elméletileg lehetséges úgy fölépíteni egy házat, hogy azon később semmit se kelljen igazítani, a gyakorlatban ilyen nincsen, régen se volt, s aligha érjük meg azt az időt, hogy hiba nélkül legyen. Ez csak úgy képzelhető el, ha évekig senki be se tenné a lábát az épületbe, de az építmény, ha nem használják, legalább úgy megy tönkre, mintha használnák, sőt még annál is jobban. Azt viszont elismerem, hogy kevesebb hibával Igen is lehet építkezni, de azt is megmondom, milyen föltételekkel. Először is nyugodtabb tempóval, nagyobb becsülettel, tisztességgel, s a munkavezetőknek, csoportvezetőknek jobban az emberek körmére kellene nézni. Magamnak ls építettem Újszegeden egy háromszobás családi házat, azon is kellett később itt-ott passzítani, javítani néhány dolgon. — Elégedett-e eddigi életével? — Végeredményben még nem vagyok idős, most taposom a negyvennyolcadikat. Nős vagyok, három nagy lányunk van, kettő már dolgozik, a nagyobb tisztviselő, a középső kereskedősegéd, a kisebb elvégezte a nyolcadikat, és az is kereskedőnek készül. A feleségem a fémIparinak készít odahaza kis alkatrészeket, rendes munkaviszonnyal és 1500—2000 forint a keresete, magam átlagban elérem a havi négyezret. Tehát elégedettnek érzem az életemet, szeretem a mesterségemet, soha nem kívántam más szakmát és más munkahelyet sem. Úgy vagyunk mi a vállalatnál, mint a házastársak, néha vitatkozunk is egymással, de becsüljük és szeretjük is egymást, válásról soha nem beszéltünk, de a viszonyunk fordított, mi öregszünk, a vállalat pedig fiatalodik. Szabad időben a kertben piszmogok, olykor elmegyek maszekolni, jó az a kis mellékes is, nézzük a tévét, sétálgatunk, s egy hetet arra is kiszakítunk, hogy elmenjünk az ország más tájaira nyaralni. Azt mondta búcsúzáskor Maronák Pál, alig hiszi el, hogy ily gyorsan elillant az a negyedszázad, melyet a DÉLÉP-nél töltött. Csak akkor sejlik föl előtte valami, amikor sétálgat a városban, és mindenütt föltűnik egyegy épület, városnegyed, gyár, intézet, iskola, üzlet, úszómedence, szálloda, amelyet azóta építettek, amióta ő is az építőmunkások soraiban végzi a dolgát. Olyan gyönyörű munka ez, amelyhez fogható alig van, újat és maradandót teremteni önmagunknak és utódainknak. Gondolom az az aranygyűrű csak jelkép, hiszen annyi karát és olyan nemesfém nincs is a világon, amelynek az ellenértéke versenyezhetne az emberi hűséggel, szorgalommal, alkotó tevékenységgel. Gazdagh István Kiváló pedagógusok Titkos Lajosné A ságváritelepi általános iskola igazgatóhelyettese -rtavaly óta. Azelőtt a Hámán Kató iskolában tanított testnevelést és városi alsó tagozatos szakfelügyelő volt. Hét évig látogatta a fél város (16 iskola) alsó tagozatos osztályait; éppen abban az időszakban, amikor kísérlet kísérletet ért, egyik reform követte a másikat. Nemcsak az új tanterv próbája volt ez az időszak, hanem kísérleti szakaszában tartott az iskolaotthonos (egész napos Iskola néven is emlegettük), a tantárgycsoportos oktatás, az elsősök évismétléseinek megszüntetését célzó, osztályozás nélküli oktatás. Hogy ml minden hárul a szakfelügyelőre, amikor az iskola a reformok korszakát éli — fölsorolni is nehéz. A látogatásokon, utazgatásokon kívül a rengeteg értekezlet (tapasztalatszerző és -átadó, értékelő, útbaigazító stb.), a pedagógusok továbbképzésének irányítása, a mindezzel együttjáró adminisztráció. És akkor még nem beszélhetünk a papíron nem is rögzíthető, ezerféle formában adott személyes segítségnyújtásról, az erre fordított Időről és energiáról. A mintaszerűen tiszta, barátságos küllemű, modern iskolában, Ságváritelepen „átmeneti évét" töltötte, bár Ismerősök közé került, hiszen szakvezetőként ide is gyakran látogatott. A munkakörrel mégis ismerkednie kellett. Szőkén és mosolygósan néz föl az íróasztalt elborító papírok közül, a tekintete amolyan „tanítónős"; nem tolakodó, hanem megértésre kész kíváncsiság, bizalomkeltő nyíltság van benne. Az az ember érzése, a kisdiák, akire így néz, kedvet kap rá, hogy elmesélje neki, mit főzött anyuka otthon és mekkora kutyát látott tegnap az utcán. „Szerencsém van. Mindig jó együttműködésben, bénító feszültségektől mentes légkörben dolgozhattam. Nehéz az emberekkel bánni, általában; de úgy vélem, aki a kisemberek megismerésében tapasztalatokat gyűjtött, annak könnyebb a felnőttekkel ls. Sokat adok az emberi kapcsolatokra; minthogy mindenkiben van valami jó, értékes, elsősorban ezt igyekszem fölfedezni, gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt. Nem én találtam ki, de megbizonyosodtam annak igazságáról, hogy ha némileg nagyobb beleélő-képességgel rendelkeznének az emberek, mások problémáihoz úgy közelítenének, mi lenne, ha én lennék Ilyen helyzetben — sok konfliktust elkerülhetnénk. A gyerekek nevelésében még fontosabb, hogy sose feledkezzen meg az ember mindarról, amit egy Usinszkij-mondással szeretek összefoglalni: ugyanaz a tűz, ami a vajat megolvasztja, a tojást megkeményíti. Nincsenek egyedül üdvözítő nevelői módszerek. Az éppen hatásosat persze rettentő nehéz megtalálni és alkalmazni, hiszen a megismerés nemcsak jó szándék kérdése. Tapasztalat, gondolkodás, intuitív hajlam, a nyílt viszony megteremtésének képessége, soksok idő kell hozzá. Leginkább az utóbbi hiányzik, hiszen a mi pályánkon jórészt nők dolgoznak, ezer más gondjukkal, időrabló foglalatosságaikkal. Mindazonáltal: a vérbeli pedagógus sohasem mond le a tanítvány megismerésének igényéről." Igaz lehet; talán így, ezért lesz a pedagógus: kiváló. Pálmai Miklós Nívódig építészeknek A Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat pályázatot hirdetett dolgozói számára az 1978. évi nívódíj és az „év legjobb dokumentációja" cím elnyerésére. A díjakat Gulyás Antal, a Csongrád megyei tanács vb építési és közlekedési osztályának vezetője adta át a vállalat Tisza Gyöngye étteremben tartott építők napi ünnepségén. Nívódíj 1978 elnevezésű emlékplakettet s pénzjutalmat kapott — magasépítési kategóriában — N. Juhász Márta építész, Nagy Gáspár statikus-tervező, Maár Márton építész, Rohács László építész munkatárs és Boló Pál belsőépítész. A mélyépítési kategóriában Korom György közműtervező, Selmeczky Ernő gépésztervező és Balázs László elektromos tervező vehette át az emlékplakettet és a pénzjutalmat. Az 1978. év legjobb dokumentációja címet, s az elismeréssel járó pénzjutalmat a magasépítési kategóriában Nóvák István építész. Szántó László építész munkatárs, Szekeres Mihály belsőépítész, Kucsora Sándor statikus tervező. Selmeczky Ernő gépésztervező, Balázs László elektromos tervező, Almásy András közműtervező, Kóréh Zoltán organizátor; városépítési kategóriában: Kiss Lajos településtervező, dr. Bálint Tamásné közműtervező, Fekete Zoltán kerttervező; egyéb kategóriában : Kopasz Ferenc gépésztervező, Mészáros István gépésztervező munkatárs, Bihary László építésztervező, Tóth P. József statikus tervező, Volosinovszki Miklós elektromos tervező és Dobó István mélyépítési tervező. Azt sem tudtam, hol keressem, ugyanis a Hámán Kató iskola igazgatója. A jó hírű intézmény épülete pedig két éve üres. És bármely pillanatban összedőlhet Ezért költözött az alsó tagozat a főiskolai 2. számú gyakorlóba, a felsősök — az igazgatóval együtt — a Béke utcai iskolába. A Dobó utcai épü, let udvarában még álló, nem is tudom, minek nevezzem helyiségekben az első négy osztály napközijét rendezték be. Délelőttönként ott vannak a gyerekek, mindig délután járnak Iskolába. Az 5—8. osztályosok váltva —és nincs ebédjük. Gyálarétről (8,5 kilométer!), Hattyastelepről, Alsóvárosból utaznak a Belvárosba, hol délelőtt, hol délután csatangolnak a Bartók téren, a Honvéd téren, kivel hova megy a busz. Hogy bírják? Nehezen. Fogynak a gyerekek, a szülők a körülményekre hivatkozva más iskolákba viszik őket. Pedig... ebben az iskolában a méltánytalan viszonyok között is folytatják az összes akadémiai kísérletet, kipróbálják az 1985-ben, 90-ben bevezetendő tanterveket. Valamennyi A osztály kísérleti osztály és orosztagozatos. Minden bizonnyal elI# •• I •• •• r f. F II a Kölcsönös építésügyi tájékoztatás Az építésügyi tájékoztatás, a nemzetközi építésügyi tudományos-műszaki információs rendszer áttekintésével folytatta munkáját csütörtökön a KGST építésügyi állandó bizottságának budapesti ülése. Ezt a témakört illusztrálja a tagországok tájékoztatási anyagaiból összeállított közös kiállítás, amelyet csütörtökön nyitott meg Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár. A 23 tabló és számos kiadvány, dokumentum mutatja be az építésügyi tájékoztatásnak a KGST-országok közötti szervezeti rendszerét, a tájékoztatás automatizálásában eddig elért eredményeket és a további programot. A kölcsönös építésügyi tájékoztatás kiterjed különböző információs kiadványok, kiállítások, filmek és katalógusok cseréjére. Megkönnyítik majd a tájékoztatást a 12 nyelven megjelenő kéziratban már elkészült építésügyi műszaki szótár, amely az építőipari fogalmakat egységesen értelmezi, és rendszerezi. Hasonló célt szolgál az építésügyi terminológiai szótár is, amely mintegy hatezer szakkifejezést határoz meg. sősorban ez tartja össze a tantestületet, amelynek tagjai évente 5—8 alkalommal találkoznak. A város oktatástechnikai eszközökkel legjobban felszerelt iskolája — volt. Az alapeszközöket elköltöztették. használják, a többi, a pedagógusok roppant munkájával készüli többség — hatalmas ládákba zárva csöndesen enyészik. Az igazgató az iskola- és munkaszervezés egyik legkiválóbb tehetsége a városban. Volt is mire használnia szerzett képességét, nemcsak ebben az áldatlan helyzetben — egész pályáján. A szegedi egyetem (magyar szak) és egyéves bugacmonostori tanárkodás után a szegedi tanítóképzőben dolgozott, mígnem ezt megszüntették. Ságváritelepre, az éppen elkészült, vadonatúj iskola élére került. Ezt jól szervezett, jól ellátott, hangulatos oktatóhellyé varázsolta, aztán átment a Hámán Iskolába, ugyancsak Igazgatónak és kerületi tanulmányi felügyelőnek. Ma is ezek a posztjai, plusz a pedagógus-szakszervezet megyei bizottságának köznevelési felelőse. Iskolalátogatások, tapasztalatcserék, jelentések, továbbképzések, irányítás, szervezés, szervezés, szervezés. „Voltam válaszúton, a pedagógia elmélete — vagy a gyakorlat. Nem bántam meg, hogy az utóbbi mellett döntöttem. Amit eddig tanultam, még mindig sikerült áttennem a gyakorlatba. Nem szeretnék dicsekedni, de a mi iskolánk folyton egy lépéssel a hivatalos reformintézkedések előtt járt. Meggyőződésem, hogy azért, mert a tantestületen belüli kisebb munkaközösségek megfelelő önállósággal dolgozhattak, megbíztam bennük, így csak kl kellett szolgálnom a fejlődésből adódó új és új igényeiket. A pedagóguson csodákat képesek produkálni, ha a legmegfelelőbb szervezettségben, munkamegosztásban és együttműködésben. felelős önállósággal, vagyis demokratikus légkörben dolgozhatnak." A példásan (vagy példátlanul?) ötfelé (két peremkerületi tagiskolájuk is van) telepített iskola nevelői közül négyen a Kiváló Pedagógus kitüntetés tulajdonosai. Az ötödik lenne a mindössze egy éve elkerült Titkos Lajosné, a hatodik, mostani kitüntetésével, az igazgató. A taktikája: együtt tartani a testületet, a gyerekeket és megóvni a körülmények által fenyegetett minőséget, az oktatás már elért magas színvonalát. A stratégiája: az újrateremtés. Majdan, a megújult iskolában, amely építésének 1980-ra ígérik — a terveit. S. E. Kavics belföldre, külföldre Az ország legnagyobb ka- nyásznak. A fontos alap,'icsbányájában, Nyékládhá- anyagból, a hazaiakon kívül, zán az idén több mint két- kelet-szlovákiai építkezésekmillió köbméter kavicsot bá- hez is szállítanak.