Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

Szerda, 1979. június 6. 3 Az első Szerkezetében új. eddig még nem gyártott kéményt Aliftottak talpra tegnap, csütörtökön Szentesen az építők. A Hámán Kató lakótelep kazánházához készített kémény 6ok tekintetben jobb. mint a hagyományos típusú. A kétszer 12 mé- t teres elemből összeszerelt szerkezet akár 40—50 évig is ellenáll a gázok maró hatásának. Az alumíniumból készült füstcsatornák elemenként cserélhetők. javításkor nem kell állvánnyal körbevenni, mert annak bármely pontja feljárón elérhető. A három füstcsatornát háromszög alakban fogja össze egy merevítőszerkezet, így nincs szükség a kihorgonyzásra sem. Az építők egy műszak alatt végezték el az összeszerelést, ami bizonyítja a szerelőjellegű építkezés előnyeit. A terveket a CSOMITERV kollektívája készítette, az építésre a DÉLÉP vállalkozott Hasonló típusú kéményt legközelebb Makón építenek. Képünkön: a KATO-daru helyére teszi a felső, 12 méteres* elemet. CM Vizsgák, szaltóval Gyenes Kálmán íelvétele Nemzetiségiek Csongrád megyében Csongrád megyében közel háromezer nemzetiségi lakos él. Közülük a legtöbb délszláv, közel ezer a számuk, őket követi lélekszámban a szlovák, román és a német nemzetiség. Helyzetük, életkörülményeik semmiben nem különböznek a magyar lakosságétól. Ugyanolyan házakban élnek, mint a többi faluban és nincs különbség a kommunális ellátottság színvonala között sem. Sőt, a közművesítés foka a nemzetiségek lakta községekben igen jónak mondható. Például a jó, vezetékes ivóvízellátásnak Deszken, Magyarcsanádon, Pitvaroson, a megye községei között elsőként örülhettek' a helybeliek. A nemzetiségek lakta települések könnyen, gyorsan megközelíthetők és fölösleges lenne az infrastruktúra jellemző mértékeit felsorolni. Annyit azonban illik megjegyezni, hogy a megyei tanács igen nagy gondot fordít a nemzetiségi községek kereskedelmének fejlesztésére. A tervek között szerepel, hogy Deszken 1980-ig egy 200 négyzetméter alapterületű élelmiszer- és vegyesbolt épül és a VL ötéves tervben tovább szeretnék javítani Tiszaszigeten és Magyarcsanádon az ellátást A nemzetiségek tehát ugyanolyan körülmények között dolgozhatnak, alkothatnak, élhetnek, mint a magyar lakosság. Helyzetüket, politikai, társadalmi, kulturális életben elfoglalt helyüket, szerepüket a megyei és a helyi párt-, állami szervek rendszeresen figyelemmel kísérik. Az MSZMP Csongrád megyei" végrehajtó bizottsága 1973-ban és 1976-ban, a megyei tanács vb pedig négy éven belül kétszer is foglalkozott életkörülményeikkel. Mindegyik alkalommal napirenden szerepelt, hogy a nemzetiségi lakosság állampolgári jogait miként tudja érvényesíteni, hogyan vesznek részt a közéletben, milyen az oktatás, művelődés tárgyi feltétele, a települések kommunális ellátottsága ... * Terepszemlénket kezdjük a közélettel. A legtöbb nemzetiségi Magyarcsanádon, Pitvaroson, Deszken, ezenkívül Ambrózfalván. Csanádalbertin, Apátfalván és Űjszentivánon él, de laknak Szegeden is. Aránvuknak, számuknak megfelelően képviseltetik magukat az állami és társadalmi szrevezetekben. Képviselőjük tagja a megyei pártbizottságnak, a megyei tanácsnak. Országos szervekbe is választottak Csongrád megyei nemzetiségi lakost — például a Délszláv Nemzetiségi Szövetség elnöke szűkebb pátriánkban éL Zavartalanul művelhetik anyanyelvüket, ápolhatják népi hagyományaikat. A nemzetiségi oktatás személyi feltételei biztosítottak. Minden olyan óvodában, iskolában, ahol anyanyelvi képzés folyik, megfelelően felkészült nemzetiségi nevelők dolgoznak. Nemzetiségi óvoda működik Pitvaroson (szlovák), Magyarcsanádon (román), Deszken (délszláv). Deszken anyanyelven oktató iskolába iratkozhatnak be a gyerekek. A szerb-horvát nyelvet oktató iskola működik még Magyarcsanádon és Űjszintivánon. A magyarcsanádi iskolában románul is tanítanak. Szlovákul oktatnak Pitvaroson, illetve Csanádalbertin. Csongrád megye kulturális életének szerves része a nemzetiségi közművelődés. A gyakorlat szerint ott a legszínesebb kulturális életük — mint Deszken, Pitvaroson és Magyarcsanádon —, ahol az oktatás és közművelődés szoros kapcsolatban van egymással és a pedagógusok is aktívan részt vesznek a hagyományok ápolásában, megőrzésében. Igen jelentős a nemzetiségi amatőrmozgalom. Ezeknek színhelyei többnyire a klubok. Országosan is ismert a deszki szerb klub, amely a művelődési házban talált otthonra. Rendezvényeik látogatottak, szinte mindig zsúfolt ház előtt mutatják be produkcióikat. Nemzetiségi klub működik még Szegeden a Bartók Béla Művelődési Központban, valamint Szőregen és Pitvaroson. Figyelemre méltó a nemzetiségi néprajzi tárgyak őrzése,, gyűjtése. Ezzel a megyei múzeumi szervezet foglalkozik. Megjegyzendő, hogy Makón és Szegeden 4—5 ezer értékes tárgyat őriznek. Jelentős a munkája az ambrózfalvi é6 pitvarosi díszítőművész-szakkörnek, ugyanis szlovák szőttesgyűjteményt és parasztszobát állítottak öszsze. Pitvaroson elsősorban a népdalokat gyűjtik és a helyi szokások hagyományait őrzik. A megyei múzeum évente néprajzi és nyelvjárási pályázatot hirdet, s ezek között mindig helyet kap a nemzetiségi téma. * A kultúra ápolásának egyik helye a könyvtár. Központi támogatással a következő ötéves tervben a nem- ' zetiségi könyvtárak könyvállományát szeretnék bővíteni. Egyébként az V. ötéves tervben a könyvtárak alapterületét növelték. így Pitvaroson, Üjszentivánon és Magyarosanádon lett tágabb a könyvtárak helyisége. A jövőben továbbra is szükség van a nemzetiségi hagyományok még gondosabb ápolására A nemzetiségi kongresszusokon elfogadott állásfoglalások meghatározzák ennek útját, módját. Nem lebecsülendők azonban azok a helyi támogatások, törekvések, amelyek ugyanezt a célt szolgálják. Szükség van arra is, hogy a megyében élő nemzetiségi lakosság még jobban betöltse a híd szerepét a szomszédos népek között. Hiszen ez elősegíti azt, hogy a szomszédos népek még jobban megismerjék egymás eredménveit és tiszteljék egymás sikereit. H. M. A távolsági buszon zötykölődve mögöttem a félévente jól ismert mondatok: „nem halasztottam el... tizedikén megyek még tud. szoc.-ból... nekem még három van, a filozófiára meg összevissza csak négy napom ... úristen ..." Két fiú és három lány ül a buszban, amikor néha leszállnak öt-tíz percre cigarettázni, a mondatok ismétlődnek, felduzzadnak, úgy tűnik, hálószövevénybe burkolják mindnyájukat. A meccsről. ismeretségekről, munkáról beszélő többiek csodabogaraknak járó pillantással mérik föl őket. Fura dolgok a vizsgák. Félévről félévre szerte az országban ezrek és ezrek mondják azokat a mondatokat, amiket a Szegedre szintén több ezer társukkal tartó fiúk és lányok. Félreérthetetlen, kikerülhetetlen, egyértelmű és határozott „tetemrehívás" vár rájuk. Az asztal túlsó oldaián ülőt egyáltalán nem érdeklik a különféle elmés mentő magyarázatok. Hogy fájt a fejem, hogy elfelejtettem, hogy haragudtam, hogy örültem, hogy tulajdonképpen jót akartam, csak a kényszerítő körülmények ereje folytán így és így alakult. Hogy nem én tehetek róla. Nem is az én felelősségem, vagy csak kisebb mértékben. Hogy nem jól értettem-értelmeztem a kötelességeimet. És hogy nem lehetne esetleg, talán-talán jó szívvel, barátian, ne bántsuk egymást gyerekek, ismerem a lányát (fiát), vagy az öccsét és az apósát, milyen rendesek, hogy szeretem őket. Mindez csöppet sem érdekli az asztal túlsó oldalán ülőt ö csak kérdez, hallgat, figyel és közbeszól. Tárgyilagosan, mégis szinte kíméletlenül-keményen. Számonkér. Az emberiség nagyobb, nem egyetemista-főiskolás része általában úgy tekint ezekre a fiatalokra, mint afféle kedves, szeparált „csodabogár"-csoportra, akiknek külön nyelvük, világuk van. s akiknek mindezek a félévi gondok bájos-szükségszerű együttjárói egyediségüknek. „Nekik ez van, nekem meg más." De legalább fiatalok, gondtalanok stb. Irigység is, komoly, felnőttesen homlokráncoló felelősségtudat is. Nagyjából kész. Hallgatom a vizsgázni készülőket, s közben n többieket, a nem-vizsgárakényszerítetteket látom magam előtt. Arra gondolok, milyen kevés is — a sokféle látszatforma ellenére — ilyen valóban egyértelműen minősítő, mellébeszélést, maga-mentegetést lehetetlenné tevő, könyörtelen számonkérés-vizsga körülöttünk. Leginkább a magukat' mindig tisztára mosni tudókra, a mentségekkel, kibúvókkal állandóan rendelkezőkre, a felkészülés-felkészültség, a munka tetemrehívása elől elrejtőzni képesekre gondolva elsősorban. Mindazokra, akiknek hosszabbideig tartó munkáját egy, az asztal túloldalán ülő másik ember ugyan megértően és humánusan, de a létező összes kiskaput hét lakatra zárva, pedagógusi szigorral szemléli, meghallgatja, bele- és rákérdez — azután minősíti. És csakis olyan érdemjeggyel, ami jár. Nem kerekítve, s főleg nem fölfelé. Lehetne félévente is, gyakrabban is, ritkábban is. Sőt, a fontos csak az, hogy rendszeresen. És legalább úgy, hogy afféle pszichózist okozzon náluk, mint a buszban üldögélő ifjaknak s társaik legnagyobb részér nek mindenütt az országban. Szegeden is. Amely egyetemi város, iskolaváros • is, és vizsgázók padokon, székeken, rekamiékon, töltésoldalban, strandokon, cukrászdában és félhomályos megvilágítású, könyvekkel sűrűn teleszórt szobákban tűnnek fel itt és ott. Akikre azt mondják mindenütt, fiatalok, nekik ez való, őket mindez későbbi életük munkájára készíti fői, azt alapozza »meg és így tovább. Azután akkor, később, pár év múlva — a vizsgaidőszak mint öt-hat havonta jelentkező speciális periódus megszűnik, emlékké lesz, egyetemista szerelmeknek és buliknak társa, a drukkal, a vizsgáztatókkal, a társakkal együtt. Jó volna hát egy fura szaltó ezekkel a vizsgákkal. Mindazzal, amit különféle fokú iskolákban, tanfolyamokon, továbbképzéseken tanulni, művelődni késztetett tízezreknek szükséges, elengedhetetlen. Ügy mondják, ebben az országban már szinte mindenki tanul. Nem tudom, így, árnyalatok nélkül igaz-e ez. Csak a tanult-alkalmazott és főleg a végrehajtott feladatok számonkért, minősítő érdemjegyeiben lehetne szükség egy alaposabb, célratörőbb és szigorúbb szaltófordulatra. S egyáltalán nemcsak a tanulmányi szabadságon levőknél. Az sem baj, ha igencsak drukkolnak előtte azok, akiket (akárcsak a „főállásban" most is vizsgázó egye- j temistákat) csak úgy szerethetünk-becsülhetünk igazán, ha már fölálltak az asztal innenső oldaláról, elégedetten, udvariasan és magabiztos örömmel elköszönnek, egy utolsó pillantást vetve az indexükbe mielőtt becsukják, benne mondjuk azzal az össztársadalmi jeggyel: ha nem is jeles, de jó. Domonkos László Tájékoztatók az ópusztaszeri emlékparkról Tegnap, csütörtökön Szegeden, a Csongrád megyei tanács székházának vb-termében tanácskozott az ópusztaszeri, augusztus 20-i ünnepség előkészítő bizottsága. Ott voltak: dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese. Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezetője, valamint az alkotmánynapi ünnepséget előkészítő társadalmi szervek, vállalatok, intézmények képviselői. Hantos Mihály, az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark fejlesztési bizottságának szaktanácsadója tartott tájékoztatót. Elmondta, hogy a park területén befejeződött a tereprendezés, gondoskodtak a vízellátásról, s felszerelték a világító berendezések egy részét, továbbá elvégezték az Árpád-emlékmű hiányzó munkálatait. Ezután Miklós Sándor, a Csongrád megyei Továbbképző és Módszertani Intézet igazgatója ismertette az Ópusztaszeren tartandó augusztus 20-i ünnepség előkészületeit. A tájékoztatókat követően a bizottság tagjai megvitatták az ünnepség előkészítésének legfontosabb teendőit. Új faipari üzem Cegléden, a Fűrész-, Lemez- és Hordógyár ipartelepén, 220 millió forintos költséggel elkészült a székülés és -támlaüzem. A technológiát a finnországi Lahtiból, a Rau-Te cégtől, néhány speciális gépet az NSZK-ból vásároltak. Az 1600 négyzetméter alapterületű csarnokban megkezdődött a termelés. (MTI) Kutatások a gyakorlatnak A kulturális ágazat múlt évi költségvetésének végrehajtását tekintette át mai ülésén a Parlamentben Géczi János elnökletével az országgyűlés kulturális bizottsága. A képviselők elé terjesztett beszámoló a többi között megállapítja, hogy a Tudományos Akadémia rendelkezésére álló eszközök 1978-ban is módot adtak a kutatások továbbfejlesztésére. A kutatók többségénél erősödik az a törekvés, hogy a tudományos munkájukkal a társadalom, a népgazdaság fejlődése szempontjából fontos feladatok megvalósítását segítsék. A természettudományi kutatóhelyeken évről évre növekszik az ipari szerződéses kutatási megbízások száma. Az intézetek többsége a kutatások mind szélesebb körében működik együtt az iparral, a termelő vállalatokkal. Különösen a szilárdtestkutatásokban, a mérés- és számítástechnikában a gyógy*zerkuiit'~han tartanak fent szoros kapcsolatot olyan nagy vállalatokkal, mint a Csepel Mű-1 vek, az Egyesült Izzó, a Kőbányai Gyógyszerárugyár, j a Chinoin Gyógyszergyár. j A kutatóintézetek zöme! alaptevékenysége mellett czl elmúlt évben is jelentős értékű szerződéses munkát vál- 1 lalt Ezekből, valamint a kutatási eredmények • hasznosításából és a szolgálati találmányok értékesítéséből jelentős — az előző évinél lényegesen nagyobb bevétel származott. Jól időzitetteK — a kempingezés idejére — azt a kóstolóval egybekötött árubemutatót, melyet tegnap, csütörtökön a Szegedi Konze-vgyár és a ZÖLDÉRT rendezett a tarjáni, 30-as számú ABC-áruházban. A legkülönfélébb konzerveket mu'atták be, bon'ották fel és kóstoltatták meg az érdeklődőkkel. Azoknak, akiknek ízlett az üzletben kínált csemege, könnyű dolguk van, hiszen a boltban kapott receptek alapján, otthon is elkészíthetik a konzervek felhasználásával ételeiket