Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

Szerda, 1979. június 6. 3 w Árubemutató Diabetikus készítmények bemutatója nyílt tegnap Szegeden, a Technika Házának előcsarnokában. A rendező szervek: a Csongrád és Bács-Kiskun megyei FÜSZÉRT, a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ, valamint a Csongrád megyei Egészségnevelési Csoport. A kiállítás június 7-ig tekinthető meg, a diétás süteményeket, befőtteket, édesítőanyagókat meg is kóstolhatják az érdeklődők. A bemutatott 40—50-féle diabetikus készítmény nagy része megvásárolható a szegedi élelmiszerüzletekben is Ülést tartott a megyei képviselőcsoport Tegnap, kedden a népfront városi székházában ülést tartott a megyei képviselőcsoport. A megjelenteket Juratovics Aladár. a képviselőcsoport vezetője köszöntötte, köztük Molnár Sándort, a népfront ruegyei titkárát és Katona Istvánt, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetőjét. Mint köztudott, az Elnöki Tanács június 14_ére hívta össze az országgyűlést, és annak napirendi vitájában szerepel az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslat, valamint a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés. Az ülésszakra készülve a képviselők kifejtették véleményüket a napirendi témákról. Felszólalt Kurucz Márton, Ferenczi József, dr. Komócsin Mihály, Takács Imréné, Mag Pál, Kangyalka Antal és dr. Petri Gábor országgyűlési képviselő. A tegnapi ülésen részt vett Szántó Miklós, a Pénzügyminisztérium titkárságának vezetője is, aki ismertette az állami pénzügyekről szóló törvénytervezetet. A törvénytervezet ismertetése után szót kért dr. Kovács Lajos, a Magyar Nemzeti Bank, valamint dr. Kutiván Rezső, az Állami Fejlesztési Bank megyei igazgatóságának vezetője is. Pedagógusok kítiinielése Kitüntetéseket adtak át tegnap, kedden délután Szegeden, az ifjúsági szövetségben és az úttörőmozgalomban kimagasló munkát végző pedagógusoknak. A városi és járási KISZ-bizottság székházában megtartott ünnepségen Mészáros Éva, a KISZ szegedi járási bizottságának titkára köszönte meg a járás csapatvezetőinek raj vezetőinek, KlSZ-tanácsadó tanárainak az elmúlt mozgalmi évben nyújtott segítségüket, támogatásukat Ott volt az ünnepségen Garainé Csanádi Mária, a járási pártbizottság osztályvezetője, Fodor István, a járási hivatal elnöke és Nikolényi György, a járási Pedagógus Szakszervezet titkára. Aranykoszorús KlSZ-jelvényt kapott Pigniczki János (Kistelek). Kiváló Ifjúvezetöi Munkáért kitüntetésben részesült Molnár Gabriella (Mórahalom), Ábrahám Zoltán (Tiszasziget). A KISZ KB Dicsérő Oklevelével jutalmazták Benkő Bélánét (Üllés), és Bíró Máriát (Rúzsa). Horváth Sára, járási úttörőelnök, a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Elnöksége Dicsérő Oklevelét nyújtotta át tizenegy pedagógusnak: Seres Lajos (Üllés),, Palágyiné Rúzs Molnár Katalin (Sándorfalva), Feró Mária (Asotthalom), Bíró Tiborné (Sándorfalva), Szabó Antalné (Szatymaz), Vastagh Aladárné (Puszaszer), Vas Sándorné (Pusztamérges), Horváth Lászlóné (Ásotthalom), Deme Béláné (Zsombó), Veres Ágnes (Bordány), Gulácsi Jánosné (Üjszentiván). Tárgyjutalomban részesült számos pedagógus és az úttörőelnökség mellett működő szakbizottságok tagjai. Belvíz után aszály Négyezer hektárt öntöznek a megyében Dekoncentrált koncentráció V

alaha voltak kisüzemek. Csavargyárak, alkatrészgyárak. Abból éltek, hogy elláták a „nagyokat" részegységekkel. Aztán lassan megszűntek ezek az üzemek. Hogy mi siettette végüket? Sokszor az, hogy az adott szabályzók között nem tellett nekik fejlesztésekre, s így lassan életképtelenekké váltak, s az is, hogy a „nagyok" a bizonytalan alkatrészellátást kiküszöbölendő, igyekeztek megszerezni, magukba olvasztani ezeket a kisüzemeket. S az eredmény? Azon kívül, hogy így az ipar krónikus gondjává vált az alkatrészellátás — egy vezető beosztású pénzügyminisztériumi tisztviselő szavaival: „A USA iparának koncentráltsága kutya füle a mi gazdaságunkéhoz viszonyítva. És még ott hoznak trösztellenes törvényeket... Nálunk pedig a trösztök, nagyvállalatok sokszor nemcsak a piacon, de az állammal szemben is monopolhelyzetbe kerülnek. s olyan föltételeket képesek kicsikarni a maguk számára, amelyek ellentétesek a gazdasági érdekekkel..." Hogy van ez? Hát előfordulhat ilyesmi? — kérdezhetjük teljes joggal. Igen, előfordulhat. Hiszen egy sok ezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat nemcsak a piacot uralhatja, hanem óriási fontosságú népgazdasági tényező is. S ha valamiért. akár vezetői vagy egyéb szubjektív hibák miatt is. „rosszul megv a bolt", akkor az állam sokszor kénytelen hozzájárulni ahhoz, hogy egy-egy ilyen vállalatnak kivételezett helyzetet biztosítsanak, hogy életképes maradhasson. Kivételezett helyzetet, még akkor is, ha így néha többe kerül a leves, mint a hús, s ha sokszor éppen a kivételezett helyzet teremtette „langyos állóvíz" járul hozzá ahhoz, hogy a nagyvállalat sokkal később szedje rendbe saját szénáját, mint ahogyan azt különben meg kellene tennie. Ismert az a gazdasági elképzelés, amely legalább részben hivatott lenne visszaállítani az egészségesebb ipari struktúrát, vagyis amely a decentralizációt szolgálná. Eszerint a jövőben ismét megpróbálunk kis, részegységeket, alkatrészeket, csavarokat stb. előállító üzemeket létrehozni, javítva a túlontúl is végtermékre orientált magyar ipar szerkezetét. Hasznos és jó elképzelésnek tűnik mindez. S abban is bizakodhatunk, hogy ezek a kisüzemek már nem jutnak elődeik sorsára. Talán naiv lenne ez a bizalom, ha nem támasztaná alá érvekkel maga az élet. Vajon mik ezek az érvek? Mindenekelőtt azok a biztató vállalkozások, amelyek a gazdaság szabályozórendszerében jelentkeznek. s amelyek alapján a vállalatok egyre inkább a piacról kénytelenek élni, a piacból megélni, s egyre kevésbé támaszkodhatnak saját, nagyságukból kreált fontosságukra. Márpedig ha a piacról kell megélni, az föltételezi a rugalmasságot, a változások, igények gyors követésének készségét, amellyel éppen a „nagyok" rende'keznek legkevésbé. Példák villannak föl az ember agyában. nagyon is jellemző példák. Mindenki egri Fecskét keres a trafikban. Az a jó ugyanis a dohányosok szerint. De ritkán kapni, elmegy tehát a pécsi is. Pedig ostobaság olyat gyártani valahol, amit nem tudnak jó minőségben előállítani. Ha nem lenne Magyar Dohányipar, isten tudja, hány íróasztallal, a gyárak nyilván önállóan döntenének, mit csináljanak, mire képesek, s valódi verseny alakulhatna ki a piacon, aminek minden bizonnyal a magyar cigaretták minősége látná hasznát, éppen a konkurrencia eredményeként. S így? Monooolhelyzetben van tehát maga a tröszt, s nem egyik, gyár, vagy a másik. És eszébe jut az embernek a HÓDTKÖT elvetélt treviraberuházása. amelv akkor készült el. amikor már senkinek sem kellett trevira. Rugalmatlanság? Az is. Mint. ahogyan például a Szegedi Textilműveknek nincs lehetősége arra. hogy özönvíz előtti gépeiből évente kiselejtezzen tízet, s helyettük egy újat vegyen, ami ugyanannyit tud, mint az a tíz. csak éppen jó minőségben, negyedannyi emberrel. s éppen azt és úgy. ami a legkeresettebb akkor a piacon. Nincs módja rá, mert nincs önálló fejlesztési lehetősége, hiszen egy nagyvállalathoz tartozik, amelynek nagyvállalati méretekben önálló és célszerű fejlesztési koncepciója van. Így viszont a szegedi gyárnak várnia kell. míg rákerül a sor egy-egy nagyobb fejlesztésben, ami ugyan kétségkívül örömteli és nagy dolog, de a dolgok természete folytán többnyire sokba kerül, és csak. kulloghat a piac igényei után. Vagy a konzervgyár. Ha önállóak, egymillióért vehettek volna egy válogatógépsort, ami az uborkát, paprikát stb. képes méret szerint osztályozni. S minden további nélkül kaptak volna hozzá a banktól exportfejlesztési hitelt, hiszen számításaik szerint az ezáltal elérhető árkülönbözetből egy év alatt megtérülne az egymillió forintos gép. De térüljön meg két év alatt! Akkor is megéri! Csakhogy ők is egy tröszthöz tartoznak, és csak a tröszti koncepciók szerint fejleszthetnek. ha rájuk kerül a sor. C

entralizált, erősen koncentrált gazdaság a miénk. Sok szakember vallja: rugalmatlanságot, monopolhelyzetet szül ez. s a fejlesztések erőteljes — sokszor még célszerűnek is tűnő — koncentrációja többnyire nagyon drágán csak azt eredményezheti, hogy kullogunk a piacok igényei után. Vagyis a túlontúl erőteljes koncentráció éppen a lényegnél — a piacképességnél és gazdaságosságnál — vezet sokszor dekoncentrációra. s ezen mindenképpen hasznos elgondolkodni... Szávay István A szeszélyes hideg tél után hirtelen köszöntött be a nyár. A májusi esők elmaradtak, porzik a föld a traktor, gépkocsi nyomában, s napról napra apadnak a folyók. A hidrológusok sze' rint ez a jelenség általában ötven évenként, ismétlődik Szegeden legutoljára 1917 májusában esett ilyen kevés csapadák, mint az idén — 11—12 milliméter az optimális 54—55-tel szemben. Az ATI VÍZIG tájékoztatása szerint a sokéves területi csapadékátlag az év első öt hónapjában 207 milliméter, ebben az esztendőben azonban pontosan 45 millimétert hibádzik. Május 12-e óta csupán helyi záporokról, zivatarokról érkezett jelentés. A lehullott csapadék olyan csekély, hogy a víz a gyökérzónáig nem jut el, ezért nem hasznosulhat. Mezőhegyesen ugyan mértek 43 millimétert is egy kiadós zivatar után, de csupán 15 négyzetkilométeres körzetben. Az adatok ékesen bizonyíts ják és indokolják az öntözés szükségességét. Igen ám, de a Csongrád megyei öntözés helyzete nem éppen kedvező. Az öntözött terület nagysága mindössze 4 ezer 149 hektár, amelyből 40 százalék rizs, 30 százalék szántóföld, a többi zöldség, valamint rét- legelő. Egy percig sem vitás, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői sokszor szorult helyzetbe kerülnek egy-egy döntéskor. Vajon mi okoz nagyobb kárt: a belvíz vagy az aszály? Mire érdemes fordítani a pénzt? Meliorációs munkákra, belvízelvezető árkok építésére, esetleg öntözőberendezésre? Mivel az utóbbi években a belvízelvezetés az előzetes tervek szerint szépen halad, kevéske anyagi erő maradt az öntözőhálózat kiépítésére. Különösen indokolt ez akkor, amikor országunkban éppen Csongrád a legbelvizesebb megye. Kérdés: mi lesz ebben az aszályos évben, hiszen pár hónapja még a belvíz ellen hadakoztak a földeken? Az ATI VÍZIG másodpercenként 10,6 köbméter öntöző-kapacitással üzemelteti a négy úszó fővízkiviteli helyet, azaz ennyi a fogyasztás, az együttes igénybevétel. Ez nem sok, főleg ha tudjuk, hogy duplájára is képesek lennének a szivattyúk. Lennének, ha volna erre igény. Ügyannyira nincs, hogy néha még a 10,6 köbméter is sok. Természetesen ez korántsem jelenti azt: felesleges az öntözés, mert a növények éppen a vegetációs időszakban nem juthatnak elegendő mennyiségű vízhez. Néhol a már említett anyagiak zárják ki az öntözéses gazdálkodás lehetőségeit, de ez még a jobbik eset, akkor is, ha a végeredmény ugyanaz. Mert megtörténik — sajnos elég gyakran —, hogy az öntözőcáövek a szín alatt porosodnak, az udvarban rozsdásodnak kihasználatlanul. A táblákon a csöveket laposra tapossa a Rába —Steiger, esetleg egy lófogat A nemtörődömség, a közömbösség több baj okozója lehet, mint a kiadós aszály. A megyei öntözés várhatóan a csongrádi vízlépcső kiépülésekor javul. Ekkorra talán már a gazdaságok is felkészültebben várják a csapadékban fukarkodó nyarat. Az ATIVIZIG-nek nem okoz gondot, ha nő a vízigény. A folyók vízkészlete megfelelő, s ha netán valami közbejönne, segít a magyar—jugoszláv szerződés. Ennek értelmében a törökbecsei duzzasztómű üzemelési szabályzata lép életbe, amely figyelembe veszi mindkét fél öntözésének, belvízelvezetésének, hajózásának érdekeit A. É. A megyei NEB vizsgálta Az ipar és a kereskedelem kapcsolata Tegnap, kedden délelőtt dr. Kakuszi László elnökletével ülést tartott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen részt vett dr. Győrffy László, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese is. Megtárgyalták A mezőgazdasági termelési rendszerek szervezése, működése és eredményei című vizsgálat megyei tapasztalatait. Megvitatták annak a vizsgálatnak a megállapításait. amely azt hivatott „nagyító alá venni", hogy a nagykereskedelem a megyében hogyan készült föl az idei esztendő áruellátása felTegnap délelőtt a Csongrád megyei Közlekedésbiztonsági Tanács meghívására négytagú, közlekedési szakemberekből álló küldöttség érkezett megyénkbe Vojislav Kosovacnak, a jugoszláv Vajdasági Tartományi KBT alelnökének vezetésével. A vendégeket Szegeden a Technika Házában Simon József, a megyei KBT ügyvezető alelnöke fogadta, majd Csáki László elnökségi tag ismertelte hazánk, illetve Csongrád megye közlekedésbiztonságának helyzetét. A jugoszláv közlekedési szakemberek tegnap délután az ATI keretében folyó gépkocsivezető-képzés módszereit tanulmányozták. Ma délelőtt a két ország azonos feladatokat ellátó társadalmi szervének együttműködési tervét tárgyalja meg. Utána az újvidéki delegáció a KPM Szegedi Közúti Igazgatósága forgalomszervezési tevékenységét és módszereit tanulmányozza. adataira, mit tesz a hiánycikkek pótlása érdekében. Egy-két évvel ezelőtt végzett vizsgálat javaslatai alapján a megyei NEB utóvizsgálatban mérte fel, hogy a vállalatok milyen intézkedéseket hoztak a törvényes munkaidőalap hatékony kihasználására. Az utóvizsgálat tapasztalatait ugyancsak a tegnapi ülésen vitatták meg. A megyei székhelyű nagykereskedelmi és ipari vállalatok — a FÜSZÉRT, a DÉLTEX. a DÉLRÖVIKÖT, a HODIKÖT, a Szegedi Ruhagyár, a Szegedi Ecset- és Seprűgyár — kereskedelmi tevékenységét, szerződéses partnerekként való együttműködését vizsgálva a népi ellenőrök megállapították, hogy az ipar — különösen a vegyi, a méteráru, a konfekció és a kötöttáruk, valamint néhány alapellátást biztosító műszaki cikk esetében — a kereskedelem igényénél lényegesen kevesebb árumennyiségre vállalt idén szerződéses kötelezettséget. Az ipari vállalatok többnyire csak arra az árualapra szerződnek, amelynek a gyártási feltételei zavartalanok. Feltétlenül növelné a szerződéskötési készséget, s egyben csökkentén az ipar és a kereskedelem érdekkülönbségét — állapították meg a népi ellenőrök —, ha bővíteni lehetne az olyan fogyasztási cikkek körét, amelyek az exportálás követelményeit és a belföldi igényeket egyaránt kielégítik. A vizsgálatban részt vevők a tapasztalatokat összegezve arra a következtetésre jutottak, hogy a megyei székhelyi1 nagykereskedelmi vállalatok kínálatának kialakulásában az ipari szállítóknak meghatározott szerepük van. S jóllehet a feladat közös — mindkét fél felelősséggel tartozik a lakosság áruellátásáért — az ipari és a kereskedelmi vállalatoknak munkájuk során mindeddig nem sikerült megfelelő együttműködést kialakítaniuk Ehelyett eluralkodott az a gyakorla!. hogy különböző — objektívnek minősített — problémákra hivatkoznak, igyekeznek a felelősséget egymásra hárítani, s nem tesznek eleget a szerződéses fegyelem betartása érdekében megfogalmazott követelményeknek. F helyzeten — úgy tűnik — csak a szerződéses feltételek megváltoztatásával, a termelők és a forgalmazók érdekeit közös nevezőre hozva lehetne segíteni. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén elhatározták: e témában a jövő év első negyedévében utóvizsgálatot végeznek.