Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

6 Szerda, 1979. június 6. Mit eszel, Jóska ? M. Jóska eszik. Nem ügy, előfordult mái' vele máskor is. De ő most konzervet eszik, vegyem már észre, még­hozzá húskonzervet, és igen jó étvággyal. Unom ezt a Jóskát, mert föltűnősködik. Miért akar közügyet csinálni abból, hogy ő most fala­tozik, mikor mindenki más ugyanúgy teszi, ha éhes. Fog­js a bontót, körbevágja a konzervdobozt, azután... de nicsak, ez a Jóska most azt magyarázza, hogy nem bon­tóval ... á, fenét, nagykéssel meg lemezollóval bontja a konzervet. Azzal az ötvenfil­léres kis vacakkal nem men­ne. Hát, hogy képzelem? Tizet, húszat, százat csak úgy? Ugyan már, kl győzi azt kivárni, ö is éhes ma­rad — meg a disznók is. Azok pedig nem tűrnek, mint az ember!... No. érted már, hadonászik ez az izgága Jóska, az or­rom előtt, azt eszem, amit a disznók! — Húskonzervet? — Hűskonzervet! A bor­sót nem szeretem. A disz­nók azt is esznek. Meg ha­lászlét. fagylaltot... — Hogyhogy? — Szeretik, rászoktak. A fene a gusztusukat! A gazda meg úgy van vele. Inkább azt egyék, mint a drága tá­pot. Abból hatszáz forint egy mázsa. —- És a konzerv? — Az csak negyven, ha borsó, hatvan, ha hús, má­zsánként. Megéri, nem? De mondd meg nekem, ilyen gazdagok vagyunk?? Az agyamra mész M. Jós­ka! Hogy kérdezhetsz ilyet, mikor tudod, hogy dehogy is vagyunk gazdagok. Sőt! Fi­gyelj rám, Jóska, én most elmagyarázom neked azt, amit... Először is, kérdezz meg a faluban bárkit, elmondja ne­ked, hogy ez a konzerv, amit ti, pontosabban te és a disz­nók most épp esztek az nem konzerv. Az selejt. Egy gyár­ban képződik ilyesmi. „Kell, hogy képződjön selejt." Ezt nem a faluban mondják, ezt ott mondták, ahol „képző­dik" a selejt. No, most, két alternatíva van: vagy fel­bontják a gyár erre a célra kiszemelt dolgozót (Itt jus­son eszedbe, a gyár dolgozói egyre kevesebben vannak, és baj van, ha töltés helyett bontással foglalkoznak), ez­után pénzért fogadnak szál­Iftóautókat. és a betöltött és kibontott konzervet elviszik megsemmisíteni. Konzerv sincs, pénz sincs. Jó ez? Nem jő. Pedig éve­kig így tették. Akkor bezzeg nem prüszköltél, hogy de gazdagok vagyunk, mert csak a moslékoskübliket láttad. Most meg háborogsz. Mit háborogsz, hőbörögsz! Hő­börögve háborogsz, hogy disznók eszik a konzervet Értsd meg. ha úgyis kidob­nák — ráadásul plusz költ­séggel — azt a halászlét vagy a vaníliafagylaltot, sok­kal jobb. ha odaadják a jó röfögőnek, zabáljanak, híz­zanak, legyen hús a te asz­talodra. De mondok jobb szót: a népgazdaságnak! Bi­zony, az a konzerv népgaz­dasági érdek. A selejtkon­zerv. Ami képződik. És most figyelj! Nem tu­dod ugyanis, hogy amit te ott a faluban (nem írom kl a kezdőbetűjét, mert lesz, aki Domaszékre gondol) soknak látsz, amire ott disznók szá­zait szerződik le a gazdák, az kevés. Igen kevés. Mond­hatnám, elenyésző. Az Igaz, hogy első hallás­ra soknak tűnik a tavaly ki­szállított 172 (egyszázhetven­kettő) tonna hús-, készétel­és fagylaltkonzerv, aztán a 367 tonna (egy tonna: tíz mázsa, tudod ?) főzelékkon­zerv, de ez csak a látszat. Látványos, hát felkapod a fejed. Vedd tudomásul, hogy mind egy szálig engedélye­zett, és még jóval a nor­mán belül is van. Figyelj csak, megyénk egyik legna­gyobb konzervgyárában (ne­hogy a szegedire gondolja­nak!) tavaly az összes selejt (ezt egy nagyon illetékes va­laki mondta!) 0,78 százalék volt. Akkor, amikor 1—2 szá­zalék a megengedett, ame­lyen túl Indokolni kell, ám érthetően Indoklás még nem történt. De ez nem elég, nézd meg közelebbről: a fagylal­toknál 4,5 lehet, de csak 1,9 százalék volt a kidobott A zöldborsónál 2,5 he­lyett csupán az összes 2,3 százalékát ették meg a disz­nók. Az a híres húskonzer­ved meg kifejezetten min­taszerű: fél százalékig a ku­tya se szól érte. az pedig csupán 0,13 százalékban ment taccsra. Hát sok ez? Lát­hatod. minden mutató jő. Még akkor ls. ha ilyen elő­fordul, mint a hal flamand módra, amelynél háromszo­rosa lett az Illendőnek a selejt. Nem tétel. Képzeld, milyen nehéz eb­ben a tíz éve kinőtt gyárban (ezt is nálam okosabbtól tu­dom !) óvni a minőséget. Plá­ne. amikor a vevő azért nem adott kemény akármit, mert a kért uborka kilenc centi helyett tíz lett Osztályozó­gép meg egy se! Jó, hogy elvétve akad túlméretes. Visszajött a 15 ezer üveg, de mi vettük, mint a cuk­rot Gőzöd sincs arról sem, hogy volna a szerencsétlen gyárnak (van ls) olyan ter­méke, amelyet ott. ahol az uborkát tolómérővel kóstol­ják. ugyanott ezt vennék, mint a cukrot, de a gyár nem győzi, mert az a gép, amely ezt segítené, csak pa­píron van, kérvényen, az azonban nem csinál olyan konzervet, amely stb ... Dehogy vagyunk gazdagok, M. Jóska! Látod? Most megint okoskodsz. „Ha felnevelik húskonzerv­vel a disznót, elviszik le­vágni, megcsinálják hús­konzervnek, amit megeszik a disznó, akkor inkább egye meg az egyik disznó ott hely­ben a másikat..." Bolond vagy te! Először ls. csak minden ti­zedik disznónak jutna egy, mert 0,13 százalék ... vagy­is, a fene számol. Nem jó. Maradjunk annál, hogy a disznók munkát adnak az embereknek, tehát javítják a foglalkoztatási arányt, ami megint népgazdasági ér­dek ... Á, nem vitatkozom én ve­led, ha téged nem lehet meg­győzni ! Elmondom, amit még tudok, és csinálj ve­le amit akarsz. Először is, a selejt az rossz. Emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ezt teljesen ért­hető módon „leszabályozza" az írás. A szabvány, a tör­vény. a bármi. Sérült üveg, zárólap (lapka), púpos tete­jű. oldalt horpadt konzerv­doboz? Az áru selejt. (Már tudod, vagy kidobják, vagy a disznók eszik.). Namármost, ha valami em­beri fogyasztásra alkalmat­lan, akkor, ha az ember megeszi, beteg lesz tőle. Kl vállalja a felelősséget, hogy te a filléres konzervtől ágy­nak esel? Tee?? Hogyan? Szóval ad­dig, amíg a rossznak mon­dott között ennyi jót (szerin­ted) találsz, addig bátran mennél egy boltba negyed­áron, féláron vásárolni, mert nem tetszik, hogy öt kon­zerv áráért más egy mázsát vehet? Nincs is ilyen bolt, és nem is lesz. Csak papír van: amit te eszel, az rossz. Légy szíves, halj meg! De legalábbis pukkadj meg, mert nem éred be annyival, hogy a jó fél­ezer torma konzerv nem sok, és követeld, hogy szigorúb­ban. kevésbé nagyvonalúan selejtezzenek, még az enge­délyezetten belül is, de majd meglátnád, mi lenne ak­kor! Fel is dobnád a tal­pad a rossz konzervtől! Nem ennéd el a disznók elől! Igrlczl Zsigmond A dohányzás és a balesetek A francia rendőrség sze­rint a dohányzás a m.últ év­ben 850 ember halálát okoz­ta az utakon. Négy cigaretta füstje 20 százalékkal csökkenti a lá­tási viszonyokat, és irritálja a szemet — hangzik a rend­őrség nyilvánosságra hozott jelentése. A felmérések so­rán a megkérdezett autóve­zetők 57 százaléka véleke­dett úgy. hogy a dohányzás összeférhetetlen a vezetéssel, 10 százalékuk érez álmossá­got, figyelmének lanyhulá­sát. különösen ha étkezés után szív el néhány cigaret­tát, végül a megkérdezettek 10 százaléka állította, hogy kevesebbet lát, és kevésbé figyel, mikor dohányzik. Mindent együttvéve 1978­ban Franciaországban mint­egy 17 000 balesetet okozott közvetlenül vagy közvetve a dohányzás, 2000-rel többet, mint az alkoholfogyasztás. Egy burgonya — húszezer gumó A keleti konyha királya A sáfrányt a szakácsművé­szek és az ínyencek a „keleti konyha királyának" nevezik. A piláf, a keleti édességek — a seker-bura, a seker-csu­rek, a sor-gogal, a pahlava — az egzotikus fűszer nélkül különleges tulajdonságaik, izük jó részét elveszítenék. A sáfrány utánozhatatlan za­matot ad az ételeknek és na­rancsos árnyalatúra festi a rizst, az édességeket. A fűszernövényt Azerbajd­zsánban termesztik. A sáf­rányültetvények késő ősszel, novemberben borulnák vi­rágba, mindössze húsz napra, a Szovjetunió egyetlen sáf­ránytermesztő szovhozában, az Apseron-félszigeten, a Kaspi-tenger melletti Bilgja községben. Ekkor jelennek meg az ültetvényeken a sáf­rányszedők. A finom, áttet­sző, csengettyű alakú virá­gokban felvillannak a vé­kony szálak élénkpiros szik­rái. Ez a sáfrány. A tapasz­talt sáfrányszedőnők naponta 15 kilogrammot is összegyűj­tenek. Ez rekordnak számít. A narancssárga szálacskák ugyanis szinte súlytalanok — hektáronként másfél kilo­gramm a terméshozam. Az egész termés, amelyet ebben a gazdaságban rendszerint le­szednek, 120 kilogramm. Ép­pen ezért minden gramm sáfrány aranyat ér. A sáfrány ezután a feldol­gozóüzembe kerül. Speciális kamrákban forró levegővel és gőzzel szárítják, majcT kis tasakokba mérik. A sáfrány­ból nyert illóolajakat pedig eredményesen alkalmazzák az illatszeri parban és a gyógyszergyártásban. (BUDAPRESS—APN) Speciális eljárást dolgoz­tak ki a Keszthelyi Agrár­tudományi Egyetem vírus­kutató és burgonyanemesítő osztályán az új, magas bio­lógiai értékű burgonyagu­mók szaporításéra. Ez ide­ig évtizedek kellettek ah­hoz. hogy egy-egy kiváló egyedet kellőképpen el tud­janak szaporítani. Az új el­járással egyetlen burgo­nyából — egy tenyészidő alatt — megközelítően 20 ezer gumót lehet nyerni. A fiatalkorúak munka­vállalásáról fftfr D. J.-né szegedi olvasónk 15 éves fia ügyében kér tájékoztatást. Fia most fe­jezi be az általános iskolát, és szeretné, ha utána mun­kát vállalna, mert tovább­tanulni nem akar. Olva­sónk arra kíváncsi, hogy 15 éves fia az Iskola be­fejezése után kaphat-e munkakönyvet, és hol. Mit mond ezzel kapcsolatosan a jogszabály? A munkajogi rendelkezések szerint munkaviszonyt a 14. életévüket betöltött állam­polgárok létesíthetnek. A 16. életévüket még be nem töltött fiatalkorúkkal létesí­tendő munkaviszony előfelté­tele, hogy az általános isko­lát eredményesen elvégezzék, vagy az iskola rendszeres lá­togatása alól felmentést kap­janak. Azok, akik a 14. élet­évüket betöltötték, de általá­nos iskolai tanulmányaikat betegség vagy bukás miatt 16. életévük betöltése előtt nem fejezték be, és az iskola rendszeres látogatása alól felmentést nem kaptak, mun­kaviszonyba — a nyári isko­lai szünet tartamát kivéve — nem léphetnek. A 14. életévét betöltött fia­talkorút általában teljes el­foglaltsággal is lehet alkal­mazni. A fiatalkorúakkal azonban nem szabad olyan munkát végeztetni, illetve olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára, fejlő­désére hátrányos következ­ményekkel járhat. Így pél­dául gépek készülékek ön­álló kezelésével megbízni csak 18 évesnél Idősebb be­tanított, vagy 16 évesnél idő­sebb, de szakképzettséggel rendelkező fiatalkorút szabad foglalkoztatni. Tiltja a rendelet a fiatal­korút éjszakai munkára, to­vábbá 16 éven aluli fiatalt túlmunkára, készenlétre igénybe venni. A munkajogi szabályok ér­telmében a 14. életévét be­töltött fiatalkorú, ha az álta­lános iskolát eredményesen elvégezte, vagy az Iskola rendszeres látogatása alól felmentették, munkakönyvet válthat. A munkakönyvet az állandó lakhelye szerint ille­tékes tanács szakigazgatási szerve állítja ki. Olvasónk nem kérdezte, de szükséges tudnia, hogy a 16. éven aluli fiatalkorú első munkaviszonyba lépéséhez a munkaszerződés megkötésé­nél szükséges a törvényes képviselőjének (szülőjének, gyámjának) a hozzájárulá­sa is. Dr. V. M. Molnár Zoltán A vereség 36. A zubbony bizony most már nagyon meleg volt; Jól­esett volna valamit lazítani. A fene ezt az Uporniczkyt, 6 parasztingujjban van, még neki van a legjobb dolga; fek­szik kényelmesen, és várja, hogy merre fordul. A lengyel. Hát bizony őneki nagyon keserves a képe. Nyilván sebláza ls van. Mindenesetre a pisztoly csö­vét el nem mozdítja a rábízott fogolyról. A kis fekete felkönyökölt, és hegyes bajszát András felé fordította: — A fene egye meg, hallod, ha nem veszítjük el a puskát, vagyis, én marha, az anyám istenit..., szóval, most, ha elkapnának, még igen megcsiklandozhatnánk ezeket Négyen, ugye, már az is valami. Persze, ha ez a gané is.., ez is be nem fejezi a háborút. Uporniczky nem állhatta meg szó nélkül: — Nem tudom, hogy mi a különbség a között, aki el­dobja a fegyverét, meg a között, aki leveti a zubbonyt is. A katona dühösen vicsorgott mert erre, sajnos, nem tudta, mit mondjon, hiába keresgélte a szavakat András szólt bele: — Igazán nem tudja, főhadnagy? — Százados! — javította ki Uporniczky. — Gondolom, talán élőbbről ismer... Tizenhét karácsonyára előléptet­tek és kitüntettek. Maga tudja, mi a különbség? — Igen. En tudom. Sőt, maga is tudja. De ne aggódjon, ezt most nem fogjuk megvitatni. Esetleg majd a hadbíróság. — Tehát azt gondolja, hogy majd még a hadbíróság... Egyáltalán nem rejtegette a gúnyt; tisztán benne volt a hangsúlyában, hogy ugyan, hol lesz már Itt ilyen had­bíróság ...? András végignézte szálas, még a tépett parasztruhában ls katonás alakját. Hej, Uporniczky. te császár tisztje, te vörös hadsereg tisztje..., vajon milyen hadsereg tisztje ké­szültél most lenni, s ugyan hová készültél ebben a szokat­lan álruhában? Vagy lehet, hogy éppen ő készül majd mlellenünk bíró­nak? Lehet, hogy a legbölcsebb volna most. Itt, rögtön a kukoricásban bíráskodni felette? — Mennek ezek? Még mindig mennek? — morfondí­rozott közben a hegyes bajuszú. — Gondolod, hogy azt a géppuskát... Ki tudja, mi kárt tesznek, az istenit ennek a nyomorult világnak... A lovasok egyszerre feldübörögtek. Teljes vágtában, hosszan elnyúlt csapatban száguldottak vissza a kukoricás mellett. Nagy port vertek, s a szélcsendben ott maradt a por, megállt mögöttük a levegőben. Aztán ez a por lassan szétterült, és elült. Beszivárgott a kukoricásba is. András érezte az orrában a szagát, nyel­vén az ízét; Arankát figyelte és a kisfiát, hogy most rájuk is száll ez a por; rátelepszik az anya kibontott keblére, rá a csecsemő hártyavékony bőrű kis pofájára. Odakúszott melléjük, feltérdelt, s fölébük hajolt, mint­ha csak ezzel meg bírná őket védeni ettől az átkozott por­tól. Aranka 'felpillantott rá, és elmosolyodott. Mindent várt, csak ezt a mosolyt nem, egy ilyen mo­solyt Mert Aranka mosolya olyan megdöbbentően tiszta volt, olyan zavartalan és elégedett, mint amilyen csak lehet az anyák mosolya évezredek óta. De mint a biztonságban és kényelemben szoptató anyák mosolya, akik, midőn csecsemőjükkel keblükön meg­pillantják férjüket, szerelmüket, gyermekük atyját — amint ez az atya aggódó, szerető tekintettel föléjük hajol —, ezt a boldog pillanatukat semmi sem zavarja. Valamilyen ké­nyelmes, hűs lakás belsejében, vagy csendes lugas árnyán sem lehetne ennél elégedettebben, békésebben, kedvesebben mosolyogni, mint ahogy Aranka visszamosolygoti Igen. Hiszen mi boldogok vagyunk — jutottak eszébe Aranka szavai. Nagyon. Amilyen boldog csak lehet ember a földön. S András maga sem tudta, hogy amikor most ezeket a szavakat idézi, ez vajon valami pokoli cinizmus..., vagy mindenre elszántság..., vagy a sorsot enyhítő jámbor iró­nia ..., vagy valóban éppen annak a boldogságnak a meg­fogalmazni próbálása, amit hiszen valóban érez. Hiszen va­lóban telítve van szeretettel, szerelemmel, férji és apai büszkeséggel. Talán az sem mindegy, hogy egyébként pedig tiszta a lelkiismerete. Vagy ez már szerénytelenség? Vagy nagyké­pűség? Lehet-e az embernek egyáltalán.:.., vagy lehet-e csak neki magának tiszta lelkiismerete? S egyáltalán, szá­mít-e valamit, számít-e ebben a világban és éppen ebben a pillanatban az, hogy az egyik vagy a másik embernek mi­lyen a lelkiismerete? Na nem. hát ezt most ő nem is igen dönti már el. Ide­je sincs. Szüksége sincs. A kellő bölcsességről nem is be­szélve. Egy világos: hogy azért ő mindenképpen szeretné, ha a saját lelkiismerete, az tiszta maradna. A kiesi elaludt, anélkül, hogy kiengedte volna a szá­jából az éppen megismert édes emlőt. Talán Indulhatunk. Óvatosan felállt és körülnézett. A megharciasodott kis fekete katona ls felemelkedett Látni még nemigen láttak semmit a lassan eloszló porban; de a mindenféle fegyverzaj mintha eltávolodott volna. A lengyel valahogy felevickélt a fél térdérére; egy­szerre ugrottak, hogy segítsenek neki, egyedül nem bírt egészen feltápászkodni. Halkan, elkeseredetten káromko­dott a maga nyelvén. Ahogy sikerült megállnia a lábán, a pisztolyt rögtön a foglya felé fordította. Uporniczky lassan, méltósággal állt fel. — Mozogjon, paraszt úr! — mordult rá cipekedő tár­sára a katona, s már lépett is oda. hogy megragadja a pet­rencerúd-hordágy nyelét. A parasztnak öltözött úr azonban váratlanul, csípőre tett kézzel, odafordult Andráshoz: — És ha nem vagyok hajlandó? András csodálkozva nézett rá; puskája csövét felemel­te derékmagasságba. — Nem hiszem, hogy ezt komolyan mondja, száza­dos úr! — Tegyük fel, hogy komolyan mondom. — Azt hittem, megtiszteltetésnek tekinti, hogy viheti ezt a hordágyat. Becsületes magyar proletárasszonyt visz és egy lövendő vöröskatonát. — Képzelje, nem tekintem megtiszteltetésnek. András körülnézett; nem árt még egy percet várni. Ha­tározottabban ráfogta a puskát Uporniczkyre. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents