Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

6 Szerda, 1979. június 6. Mit eszel, Jóska ? M. Jóska eszik. Nem ügy, előfordult mái' vele máskor is. De ő most konzervet eszik, vegyem már észre, méghozzá húskonzervet, és igen jó étvággyal. Unom ezt a Jóskát, mert föltűnősködik. Miért akar közügyet csinálni abból, hogy ő most falatozik, mikor mindenki más ugyanúgy teszi, ha éhes. Fogjs a bontót, körbevágja a konzervdobozt, azután... de nicsak, ez a Jóska most azt magyarázza, hogy nem bontóval ... á, fenét, nagykéssel meg lemezollóval bontja a konzervet. Azzal az ötvenfilléres kis vacakkal nem menne. Hát, hogy képzelem? Tizet, húszat, százat csak úgy? Ugyan már, kl győzi azt kivárni, ö is éhes marad — meg a disznók is. Azok pedig nem tűrnek, mint az ember!... No. érted már, hadonászik ez az izgága Jóska, az orrom előtt, azt eszem, amit a disznók! — Húskonzervet? — Hűskonzervet! A borsót nem szeretem. A disznók azt is esznek. Meg halászlét. fagylaltot... — Hogyhogy? — Szeretik, rászoktak. A fene a gusztusukat! A gazda meg úgy van vele. Inkább azt egyék, mint a drága tápot. Abból hatszáz forint egy mázsa. —- És a konzerv? — Az csak negyven, ha borsó, hatvan, ha hús, mázsánként. Megéri, nem? De mondd meg nekem, ilyen gazdagok vagyunk?? Az agyamra mész M. Jóska! Hogy kérdezhetsz ilyet, mikor tudod, hogy dehogy is vagyunk gazdagok. Sőt! Figyelj rám, Jóska, én most elmagyarázom neked azt, amit... Először is, kérdezz meg a faluban bárkit, elmondja neked, hogy ez a konzerv, amit ti, pontosabban te és a disznók most épp esztek az nem konzerv. Az selejt. Egy gyárban képződik ilyesmi. „Kell, hogy képződjön selejt." Ezt nem a faluban mondják, ezt ott mondták, ahol „képződik" a selejt. No, most, két alternatíva van: vagy felbontják a gyár erre a célra kiszemelt dolgozót (Itt jusson eszedbe, a gyár dolgozói egyre kevesebben vannak, és baj van, ha töltés helyett bontással foglalkoznak), ezután pénzért fogadnak szálIftóautókat. és a betöltött és kibontott konzervet elviszik megsemmisíteni. Konzerv sincs, pénz sincs. Jó ez? Nem jő. Pedig évekig így tették. Akkor bezzeg nem prüszköltél, hogy de gazdagok vagyunk, mert csak a moslékoskübliket láttad. Most meg háborogsz. Mit háborogsz, hőbörögsz! Hőbörögve háborogsz, hogy disznók eszik a konzervet Értsd meg. ha úgyis kidobnák — ráadásul plusz költséggel — azt a halászlét vagy a vaníliafagylaltot, sokkal jobb. ha odaadják a jó röfögőnek, zabáljanak, hízzanak, legyen hús a te asztalodra. De mondok jobb szót: a népgazdaságnak! Bizony, az a konzerv népgazdasági érdek. A selejtkonzerv. Ami képződik. És most figyelj! Nem tudod ugyanis, hogy amit te ott a faluban (nem írom kl a kezdőbetűjét, mert lesz, aki Domaszékre gondol) soknak látsz, amire ott disznók százait szerződik le a gazdák, az kevés. Igen kevés. Mondhatnám, elenyésző. Az Igaz, hogy első hallásra soknak tűnik a tavaly kiszállított 172 (egyszázhetvenkettő) tonna hús-, készételés fagylaltkonzerv, aztán a 367 tonna (egy tonna: tíz mázsa, tudod ?) főzelékkonzerv, de ez csak a látszat. Látványos, hát felkapod a fejed. Vedd tudomásul, hogy mind egy szálig engedélyezett, és még jóval a normán belül is van. Figyelj csak, megyénk egyik legnagyobb konzervgyárában (nehogy a szegedire gondoljanak!) tavaly az összes selejt (ezt egy nagyon illetékes valaki mondta!) 0,78 százalék volt. Akkor, amikor 1—2 százalék a megengedett, amelyen túl Indokolni kell, ám érthetően Indoklás még nem történt. De ez nem elég, nézd meg közelebbről: a fagylaltoknál 4,5 lehet, de csak 1,9 százalék volt a kidobott A zöldborsónál 2,5 helyett csupán az összes 2,3 százalékát ették meg a disznók. Az a híres húskonzerved meg kifejezetten mintaszerű: fél százalékig a kutya se szól érte. az pedig csupán 0,13 százalékban ment taccsra. Hát sok ez? Láthatod. minden mutató jő. Még akkor ls. ha ilyen előfordul, mint a hal flamand módra, amelynél háromszorosa lett az Illendőnek a selejt. Nem tétel. Képzeld, milyen nehéz ebben a tíz éve kinőtt gyárban (ezt is nálam okosabbtól tudom !) óvni a minőséget. Pláne. amikor a vevő azért nem adott kemény akármit, mert a kért uborka kilenc centi helyett tíz lett Osztályozógép meg egy se! Jó, hogy elvétve akad túlméretes. Visszajött a 15 ezer üveg, de mi vettük, mint a cukrot Gőzöd sincs arról sem, hogy volna a szerencsétlen gyárnak (van ls) olyan terméke, amelyet ott. ahol az uborkát tolómérővel kóstolják. ugyanott ezt vennék, mint a cukrot, de a gyár nem győzi, mert az a gép, amely ezt segítené, csak papíron van, kérvényen, az azonban nem csinál olyan konzervet, amely stb ... Dehogy vagyunk gazdagok, M. Jóska! Látod? Most megint okoskodsz. „Ha felnevelik húskonzervvel a disznót, elviszik levágni, megcsinálják húskonzervnek, amit megeszik a disznó, akkor inkább egye meg az egyik disznó ott helyben a másikat..." Bolond vagy te! Először ls. csak minden tizedik disznónak jutna egy, mert 0,13 százalék ... vagyis, a fene számol. Nem jó. Maradjunk annál, hogy a disznók munkát adnak az embereknek, tehát javítják a foglalkoztatási arányt, ami megint népgazdasági érdek ... Á, nem vitatkozom én veled, ha téged nem lehet meggyőzni ! Elmondom, amit még tudok, és csinálj vele amit akarsz. Először is, a selejt az rossz. Emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ezt teljesen érthető módon „leszabályozza" az írás. A szabvány, a törvény. a bármi. Sérült üveg, zárólap (lapka), púpos tetejű. oldalt horpadt konzervdoboz? Az áru selejt. (Már tudod, vagy kidobják, vagy a disznók eszik.). Namármost, ha valami emberi fogyasztásra alkalmatlan, akkor, ha az ember megeszi, beteg lesz tőle. Kl vállalja a felelősséget, hogy te a filléres konzervtől ágynak esel? Tee?? Hogyan? Szóval addig, amíg a rossznak mondott között ennyi jót (szerinted) találsz, addig bátran mennél egy boltba negyedáron, féláron vásárolni, mert nem tetszik, hogy öt konzerv áráért más egy mázsát vehet? Nincs is ilyen bolt, és nem is lesz. Csak papír van: amit te eszel, az rossz. Légy szíves, halj meg! De legalábbis pukkadj meg, mert nem éred be annyival, hogy a jó félezer torma konzerv nem sok, és követeld, hogy szigorúbban. kevésbé nagyvonalúan selejtezzenek, még az engedélyezetten belül is, de majd meglátnád, mi lenne akkor! Fel is dobnád a talpad a rossz konzervtől! Nem ennéd el a disznók elől! Igrlczl Zsigmond A dohányzás és a balesetek A francia rendőrség szerint a dohányzás a m.últ évben 850 ember halálát okozta az utakon. Négy cigaretta füstje 20 százalékkal csökkenti a látási viszonyokat, és irritálja a szemet — hangzik a rendőrség nyilvánosságra hozott jelentése. A felmérések során a megkérdezett autóvezetők 57 százaléka vélekedett úgy. hogy a dohányzás összeférhetetlen a vezetéssel, 10 százalékuk érez álmosságot, figyelmének lanyhulását. különösen ha étkezés után szív el néhány cigarettát, végül a megkérdezettek 10 százaléka állította, hogy kevesebbet lát, és kevésbé figyel, mikor dohányzik. Mindent együttvéve 1978ban Franciaországban mintegy 17 000 balesetet okozott közvetlenül vagy közvetve a dohányzás, 2000-rel többet, mint az alkoholfogyasztás. Egy burgonya — húszezer gumó A keleti konyha királya A sáfrányt a szakácsművészek és az ínyencek a „keleti konyha királyának" nevezik. A piláf, a keleti édességek — a seker-bura, a seker-csurek, a sor-gogal, a pahlava — az egzotikus fűszer nélkül különleges tulajdonságaik, izük jó részét elveszítenék. A sáfrány utánozhatatlan zamatot ad az ételeknek és narancsos árnyalatúra festi a rizst, az édességeket. A fűszernövényt Azerbajdzsánban termesztik. A sáfrányültetvények késő ősszel, novemberben borulnák virágba, mindössze húsz napra, a Szovjetunió egyetlen sáfránytermesztő szovhozában, az Apseron-félszigeten, a Kaspi-tenger melletti Bilgja községben. Ekkor jelennek meg az ültetvényeken a sáfrányszedők. A finom, áttetsző, csengettyű alakú virágokban felvillannak a vékony szálak élénkpiros szikrái. Ez a sáfrány. A tapasztalt sáfrányszedőnők naponta 15 kilogrammot is összegyűjtenek. Ez rekordnak számít. A narancssárga szálacskák ugyanis szinte súlytalanok — hektáronként másfél kilogramm a terméshozam. Az egész termés, amelyet ebben a gazdaságban rendszerint leszednek, 120 kilogramm. Éppen ezért minden gramm sáfrány aranyat ér. A sáfrány ezután a feldolgozóüzembe kerül. Speciális kamrákban forró levegővel és gőzzel szárítják, majcT kis tasakokba mérik. A sáfrányból nyert illóolajakat pedig eredményesen alkalmazzák az illatszeri parban és a gyógyszergyártásban. (BUDAPRESS—APN) Speciális eljárást dolgoztak ki a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem víruskutató és burgonyanemesítő osztályán az új, magas biológiai értékű burgonyagumók szaporításéra. Ez ideig évtizedek kellettek ahhoz. hogy egy-egy kiváló egyedet kellőképpen el tudjanak szaporítani. Az új eljárással egyetlen burgonyából — egy tenyészidő alatt — megközelítően 20 ezer gumót lehet nyerni. A fiatalkorúak munkavállalásáról fftfr D. J.-né szegedi olvasónk 15 éves fia ügyében kér tájékoztatást. Fia most fejezi be az általános iskolát, és szeretné, ha utána munkát vállalna, mert továbbtanulni nem akar. Olvasónk arra kíváncsi, hogy 15 éves fia az Iskola befejezése után kaphat-e munkakönyvet, és hol. Mit mond ezzel kapcsolatosan a jogszabály? A munkajogi rendelkezések szerint munkaviszonyt a 14. életévüket betöltött állampolgárok létesíthetnek. A 16. életévüket még be nem töltött fiatalkorúkkal létesítendő munkaviszony előfeltétele, hogy az általános iskolát eredményesen elvégezzék, vagy az iskola rendszeres látogatása alól felmentést kapjanak. Azok, akik a 14. életévüket betöltötték, de általános iskolai tanulmányaikat betegség vagy bukás miatt 16. életévük betöltése előtt nem fejezték be, és az iskola rendszeres látogatása alól felmentést nem kaptak, munkaviszonyba — a nyári iskolai szünet tartamát kivéve — nem léphetnek. A 14. életévét betöltött fiatalkorút általában teljes elfoglaltsággal is lehet alkalmazni. A fiatalkorúakkal azonban nem szabad olyan munkát végeztetni, illetve olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára, fejlődésére hátrányos következményekkel járhat. Így például gépek készülékek önálló kezelésével megbízni csak 18 évesnél Idősebb betanított, vagy 16 évesnél idősebb, de szakképzettséggel rendelkező fiatalkorút szabad foglalkoztatni. Tiltja a rendelet a fiatalkorút éjszakai munkára, továbbá 16 éven aluli fiatalt túlmunkára, készenlétre igénybe venni. A munkajogi szabályok értelmében a 14. életévét betöltött fiatalkorú, ha az általános iskolát eredményesen elvégezte, vagy az Iskola rendszeres látogatása alól felmentették, munkakönyvet válthat. A munkakönyvet az állandó lakhelye szerint illetékes tanács szakigazgatási szerve állítja ki. Olvasónk nem kérdezte, de szükséges tudnia, hogy a 16. éven aluli fiatalkorú első munkaviszonyba lépéséhez a munkaszerződés megkötésénél szükséges a törvényes képviselőjének (szülőjének, gyámjának) a hozzájárulása is. Dr. V. M. Molnár Zoltán A vereség 36. A zubbony bizony most már nagyon meleg volt; Jólesett volna valamit lazítani. A fene ezt az Uporniczkyt, 6 parasztingujjban van, még neki van a legjobb dolga; fekszik kényelmesen, és várja, hogy merre fordul. A lengyel. Hát bizony őneki nagyon keserves a képe. Nyilván sebláza ls van. Mindenesetre a pisztoly csövét el nem mozdítja a rábízott fogolyról. A kis fekete felkönyökölt, és hegyes bajszát András felé fordította: — A fene egye meg, hallod, ha nem veszítjük el a puskát, vagyis, én marha, az anyám istenit..., szóval, most, ha elkapnának, még igen megcsiklandozhatnánk ezeket Négyen, ugye, már az is valami. Persze, ha ez a gané is.., ez is be nem fejezi a háborút. Uporniczky nem állhatta meg szó nélkül: — Nem tudom, hogy mi a különbség a között, aki eldobja a fegyverét, meg a között, aki leveti a zubbonyt is. A katona dühösen vicsorgott mert erre, sajnos, nem tudta, mit mondjon, hiába keresgélte a szavakat András szólt bele: — Igazán nem tudja, főhadnagy? — Százados! — javította ki Uporniczky. — Gondolom, talán élőbbről ismer... Tizenhét karácsonyára előléptettek és kitüntettek. Maga tudja, mi a különbség? — Igen. En tudom. Sőt, maga is tudja. De ne aggódjon, ezt most nem fogjuk megvitatni. Esetleg majd a hadbíróság. — Tehát azt gondolja, hogy majd még a hadbíróság... Egyáltalán nem rejtegette a gúnyt; tisztán benne volt a hangsúlyában, hogy ugyan, hol lesz már Itt ilyen hadbíróság ...? András végignézte szálas, még a tépett parasztruhában ls katonás alakját. Hej, Uporniczky. te császár tisztje, te vörös hadsereg tisztje..., vajon milyen hadsereg tisztje készültél most lenni, s ugyan hová készültél ebben a szokatlan álruhában? Vagy lehet, hogy éppen ő készül majd mlellenünk bírónak? Lehet, hogy a legbölcsebb volna most. Itt, rögtön a kukoricásban bíráskodni felette? — Mennek ezek? Még mindig mennek? — morfondírozott közben a hegyes bajuszú. — Gondolod, hogy azt a géppuskát... Ki tudja, mi kárt tesznek, az istenit ennek a nyomorult világnak... A lovasok egyszerre feldübörögtek. Teljes vágtában, hosszan elnyúlt csapatban száguldottak vissza a kukoricás mellett. Nagy port vertek, s a szélcsendben ott maradt a por, megállt mögöttük a levegőben. Aztán ez a por lassan szétterült, és elült. Beszivárgott a kukoricásba is. András érezte az orrában a szagát, nyelvén az ízét; Arankát figyelte és a kisfiát, hogy most rájuk is száll ez a por; rátelepszik az anya kibontott keblére, rá a csecsemő hártyavékony bőrű kis pofájára. Odakúszott melléjük, feltérdelt, s fölébük hajolt, mintha csak ezzel meg bírná őket védeni ettől az átkozott portól. Aranka 'felpillantott rá, és elmosolyodott. Mindent várt, csak ezt a mosolyt nem, egy ilyen mosolyt Mert Aranka mosolya olyan megdöbbentően tiszta volt, olyan zavartalan és elégedett, mint amilyen csak lehet az anyák mosolya évezredek óta. De mint a biztonságban és kényelemben szoptató anyák mosolya, akik, midőn csecsemőjükkel keblükön megpillantják férjüket, szerelmüket, gyermekük atyját — amint ez az atya aggódó, szerető tekintettel föléjük hajol —, ezt a boldog pillanatukat semmi sem zavarja. Valamilyen kényelmes, hűs lakás belsejében, vagy csendes lugas árnyán sem lehetne ennél elégedettebben, békésebben, kedvesebben mosolyogni, mint ahogy Aranka visszamosolygoti Igen. Hiszen mi boldogok vagyunk — jutottak eszébe Aranka szavai. Nagyon. Amilyen boldog csak lehet ember a földön. S András maga sem tudta, hogy amikor most ezeket a szavakat idézi, ez vajon valami pokoli cinizmus..., vagy mindenre elszántság..., vagy a sorsot enyhítő jámbor irónia ..., vagy valóban éppen annak a boldogságnak a megfogalmazni próbálása, amit hiszen valóban érez. Hiszen valóban telítve van szeretettel, szerelemmel, férji és apai büszkeséggel. Talán az sem mindegy, hogy egyébként pedig tiszta a lelkiismerete. Vagy ez már szerénytelenség? Vagy nagyképűség? Lehet-e az embernek egyáltalán.:.., vagy lehet-e csak neki magának tiszta lelkiismerete? S egyáltalán, számít-e valamit, számít-e ebben a világban és éppen ebben a pillanatban az, hogy az egyik vagy a másik embernek milyen a lelkiismerete? Na nem. hát ezt most ő nem is igen dönti már el. Ideje sincs. Szüksége sincs. A kellő bölcsességről nem is beszélve. Egy világos: hogy azért ő mindenképpen szeretné, ha a saját lelkiismerete, az tiszta maradna. A kiesi elaludt, anélkül, hogy kiengedte volna a szájából az éppen megismert édes emlőt. Talán Indulhatunk. Óvatosan felállt és körülnézett. A megharciasodott kis fekete katona ls felemelkedett Látni még nemigen láttak semmit a lassan eloszló porban; de a mindenféle fegyverzaj mintha eltávolodott volna. A lengyel valahogy felevickélt a fél térdérére; egyszerre ugrottak, hogy segítsenek neki, egyedül nem bírt egészen feltápászkodni. Halkan, elkeseredetten káromkodott a maga nyelvén. Ahogy sikerült megállnia a lábán, a pisztolyt rögtön a foglya felé fordította. Uporniczky lassan, méltósággal állt fel. — Mozogjon, paraszt úr! — mordult rá cipekedő társára a katona, s már lépett is oda. hogy megragadja a petrencerúd-hordágy nyelét. A parasztnak öltözött úr azonban váratlanul, csípőre tett kézzel, odafordult Andráshoz: — És ha nem vagyok hajlandó? András csodálkozva nézett rá; puskája csövét felemelte derékmagasságba. — Nem hiszem, hogy ezt komolyan mondja, százados úr! — Tegyük fel, hogy komolyan mondom. — Azt hittem, megtiszteltetésnek tekinti, hogy viheti ezt a hordágyat. Becsületes magyar proletárasszonyt visz és egy lövendő vöröskatonát. — Képzelje, nem tekintem megtiszteltetésnek. András körülnézett; nem árt még egy percet várni. Határozottabban ráfogta a puskát Uporniczkyre. (Folytatjuk.)