Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

4 —— Kedd, 1979. június 5. Vaszary János festészete Haulisch Lenke monográfiája Alig-»allg találni a magyar művészettörténetben Vaszary Jánosnál szuggesztívebb, nagyobb hatású fest ÖL A huszadik szazadi modern magyar művészeti törekvések egyik legkövetkezetesebb propagálója, a korszerű látásmód és kifejezési eszközök igazának virtuóz védelmezője — művekkel, s az irott szó erejével is temperamentumos hirdetője, akiben a franciás befolyásoltság valaminő, sajátságosan érzékeny, egyedien magyar problémalátással, életérzéssel ötvöződött. „Természetes, hogy ebben az inspiratív légkörben az ifjúság művészeti, társadalmi balratartása nyitott út volt" — vallja mestere pedagógiai tevékenységéről a kitűnő Hincz Gyula. Haulisch Lenke, a Magyar Nemzett Galéria 1961-es Vaszary-klállításának rendezője, a mester munkásságának avatott kutatója ragyogó nagymonográfiát írt Vaszaryról. Ebben nem csupán a festő Vaszaryt állítja plasztikusan. gazdag tárgyi tudással az olvasó elé, hanem az alkalmazott művészet gyakorlóját, s a pedagógust is. Nem véletlenül. Hiszen Hincz Gyulán kívül — többek között — Fenyő A. Endre, Korniss Dezső, Vajda Lajos, Szántó Piroska. Bálint Endre, Gadányi Anna Margit is életre szóló inspirációkat kaphatott tőle. A művész tanítványaira vonatkozóan Haulisch Lenke ily módon summázza kutatásai eredményét; „Bár Vaszary művészetében és gondolkodásában függetlenségre törekedett.. e tulajdonságát nem találjuk meg a tanítványaival való kapcsolatában. Ha, mint művészre. illett is rá a wildei • mondás, melyet egyik méltatása elé mottóul írtak: „a művész király, nem szolgálhat senkinek és nem szolgálhat ki senkit" — tanítványaival való kapcsolata szolgálat volt". „Szolgálata" természetesen megtorlásba torkollott a rezsim részéről, hiszen — a tanítványok szociomontázsaira és nyomorfestészetére való hivatkozással — nyugdíj nélkül bocsátották el a főiskoláról, Csók Istvánnal együtt, 1932-ben. — Haulisch Lenke sok-sok eltemetett, vagy ismeretlen dokumentum felelevenítésével tárja elibénk, ez az etikus, tartásos, nagy művész miként jut el hetvenegy éves korában a politikai kiállásig... Amikor — Bartókkal, Kodállyal, Kemstokkal, Tersánszky J. Jenővel s más, nagy művészekkel együtt — aláírja a magyarországi fasizmus ellen fogalmazott, tiltakozó ívet Haulisch Lenke könyvének — a többi között — nagy erénye, hogy a bravúros képelemzések — főként kevéssé ismert, utolsó képeinek analízise — révén érzékletesen rajzolja elénk — a búcsúzkodó, az olykor rezignációt hordozó tartalmú strandképek, a halál jelképeként felvillantott hajó mögött is az Élet legyőzhetetlenségében hivő mestert — „vágyát a tisztaság után, a bizonyosságot az új örömök elérhetőségében". Izgalmas fejezetei a könyvnek a mester könyvművészeti, plakátművészeti, textil- és tárgyformáló művészeti tevékenységét felölelő, meditatív részletek. Bizonyítékául annak, hogy az igazán nagy művész nem röstelli a társadalom köznapi, „praktikus" igényeinek kielégítését sem. Ezzel is egyre teljesebben volt képes átfogni Vaszary az Élet egészét... A pompás kiállítású monográfiát 48 színes és 231 fekete-fehér reprodukció egészíti ki; a szívet-lelket gyönyörködtető képek a művészi ővrt varázsolják plasztikussá, s a műtörténész fejtegetéseit, friss és új konklúzióit húzzák alá — igen — érzékletesen, szellemesen s hitelesen. (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest) Dér Endre 1 Film Üzbegisztánról A „Vámbéry" az „Évszázad" és az „Üzbég rapszódia" című alkotások után ismét Üzbegisztánról készít filmet Kis József Kossuthdíjas filmrendező, a Híradó és Dokumentumfilm Stúdió, valamint a Magyar Televízió közös vállalkozásában. — Üzbegisztánt jól ismerem, az üzbég szellemi élet fejlődését, változásait nyomon követem, ezért is vállalkoztam a tervek szerint hatrészes film elkészítésére — mondotta Kis József, az MTI munkatársának. Felvételeket készítettünk népi kézművesek munkájáról. Zöldi Isfván kamerája ott volt egy lakodalmon, és a több ezer éves néphagyományokból táplálkozó népi cirkusz előadásán ls. A taskenti szépművészeti múzeumban is forgattunk az üzbég népművészetek kiállításain. Tudományos ülésszak a Bölcsészettudományi Karon Az elmúlt hetekben a JÁTÉ Bölcsészettudományi Karának állami és pártvezetése a kari Tudományos Bizottsággal közösen tudományos ülésszakot rendezett a kar oktatói, kutatói, tudományos munkatársai részvételével, öt szekcióban. 35 előadás hangzott el, élénk oktatói és hallgatói részvétel mellett. Az előadásokban és az azt követő vitákban a karon végzett sok irányú kutatómunka tükröződött — Az egyes szekciók üléseit csak vázlatosan érintve az alábbikarói számolhatunk be: A Neveléstudományi Szakcsoport előadásai egyrészt a középfokú iskolarendszer távlati fejlesztési lehetőségeit egy beinduló kísérleti vizsgálat elméleti koncepciójában és egy már elvégzett kísérlet alapján vizsgálták másrészt a tanár és diák. diák és diák közötti viszony pszichológiai vonatkozásairól számoltak be. A Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Szakcsoport ülésén tudománymódszertani kérdések megvitatása mellett különböző magyar és általános nyelvészeti, valamim stilisztikai és irodalomtörténeti kutatásokról adtak számot az előadók. A Történész Szakcsoport Magyarország egyes történeti korszakainak kultúr-, ül. ideológiatörténeti vonatkozásait tárgyalta meg, de helyet kapott például egy lengyel humanista világképének jellemzése is. Az Ókortudományi Szakcsoport olyan programot állított össze, amely az intikvitás és a középkor világa egyes kérdéseit úgy vetette fel a görög —latin források és a tárgyi emlékek fényében, hogy a klasszika-filológusok mellett a régészek is hallathatták szavaikat. A Modern Filológiai Szakcsoport, amely a mai idegen nyelvekkel és irodalmakkal foglalkozó tanszékeket foglalja magába, tudományos területüket az oktatás felől megközelítve elsősorban a modern nyelvoktatás problémáit állította az előadások középpontjába. Az előadások nagy száma a téma aktuális voltát éppúgy bizonyította, mint nhogy jelezte a megoldások során felmerülő nehézségeket is. A nyelvészeti és módszertani előadásokat jól egészítették ki azok a felszólalások, melyek az idegen nyelvű irodalom oktatása terén jelentkező problémákra mutattak rá. A kari tudományos ülésszakhoz szervesen kapcsolódtak a kar egyes tanszékei által rendezett országos konferenciák. Ilyen volt az 1979. március 7—9. között tartott „Magyar Őstörténeti Tudományos Ülésszak", melyet a Szegedi Akadémiai Bizottság őstörténeti Munkaközössége és a JATE két tanszéki csoportja rendezett, és az Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszék „A középkori Oroszország történelme, irodalma, nyelve és kultúrája" című kétnapos tudományos felolvasóülése május 24. és 25-én. 1977-ben a kar — az !nterdiszciplinaritást szem előtt tartva — plenáris üléseket tartott tudománymódszertani kérdések előtérbe helyezésével. Akkor is. és most is a rendezvények azt igazolták, hogy a JÁTÉ Bölcsészettudományi Karán nő a tudományos kutatómunka intenzitása és ezzel együtt az igény az egyes tudományágak művelőiben arra, hogy jobban megismerjék egymás eredményeit, módszereit. Éz elősegíti a tudományos műhelyek kialakulását. az aktívabb bekapcsolódást az országos és nemzetközi tudományos életbe. Dr. Mását András, egyetemi adjunktus, a JATE BTK Tudományos Bizottságának titkára Családi események HAZASSAG Mészáros Tibor és Takács Anna Mária, Sártl Tamás József és íreyburger Mária Györgyi, Tajti János és Kormányos Mária, Tasi Tibor Zoltán és Révész Gabriella Julianna, Virág Zoltán és Börcsök Anikó Mária. Szanka József és Ny\i Julianna, Börcsök István es Balog Erzsébet, Nagypál Antal János és Urbán Annamária, Pálfi László Sándor és Fehór Ágnes, Bálint József és dr. Laintos Zsuzsainna, Gyöngyi Tibor és Bodré Ilona, Szakács Ferenc és Nagy Erzsébet, Balog Ferenc Sándor és Szabó Eva, Tombátz Gyula János és Kószó Ilona, Rácz Zoltán és Krelnicker Margit. Horváth Illés és Lázár Mária. Bárdos Imre és Lukács Katalin. Varga Tibor és Veselicz Mária, Pataki Tibor János és Nagy Katalin. Asztalos Sándor és Gajdocsl Zsuzsanna, Hézső Gyula és dr. Szekeres Zsuzsanna, Katona István Sándor és Fehér Angollá Ágnes. Menczel Sándor és Buri Margit, Baranyai János Gyula és Ocskó Eva. Szabó Zoltán István és Kis Ágnes Piroska, dr. Molnár János és dr. Meirczinovits Ilona Lívia házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Sévlty Szvetozárnak és Adamov Évicának Drágán, Varga Tibor Istvánnak és dr. Márton Anna Máriának István Márton, Gerebitz András Sándornak és CsótlGyapjas Editnek Andrea, Hunyl Sándor Róbertnek és Timár Ilonának Róbert. Csizmazla Imrének és Németh Annának Roland Attila, Szabó Tamás Józsefnek és Lantos Rozáliának Tamás. Dudás Györgynek és Hámor Irénnek Nikolett Mónika, BáUnt Józsefnek és Tóth Katalinnak Ákos, Dervarlcs Attilának és Reggel Anikó Katalinnak Máté, Farkas Mihály Zoltánnak és Miklós Máriának Zoltán, Dósa István Józsefnek és Pálinkás Ágnes Máriának Diána Ágnes, Boros Tamásnak és Braun Máriának Attila, Joó Ferenc Jánosnak és Adám Rózsának Ferenc Zoltán, Varga Antal Györgynek és Török Máriának Zoltán István, Nyári Ferencnek és Kovács Zsuzsannának Krisztina. Csiszár Béla Mátyásnak és Szűcs Irén Erzsébetnek Csaba, Barton Sándornak és Szabó Juliannának Krisztina, Vas Ferencnek és Csongrádi Eva Máriának Anita Éva, Szalai László Mihálynak és Bíró Erzsébetnek Erzsébet. Felvégi Andrásnak és Bertényi Máriának Zsuzsanna Mária, Ürmös Lajosnak és Zákány Teréziának Erika, Kasza Istvánnak és Hugyecz Valéria Györgyinek László, Csurgó Ferencnek és Csurgai -Máriának Gabriella. Simon Vilmosnak és Varga Katalinnak Katalin, Kardos Andrásnak és Boros Jolánnak András, Dobó Géza Györgynek és Nyilasi Katalinnak Zsófia. Dékány Péternek és Vida-Srűcs Etelka Annának Attila, Tóth Istvánnak és Adám Éva Ilonának Éva, Tóth Istvánnak és Adám Éva Ilonának Zoltán, Katltícs Andrásnak és Juray Katalin Zsuzsannának Krisztina, Csuka Sándornak és Farkas Gizella Juliannának Krisztián József, Romák György Lászlónak és Kovács Editnek László György, Somogyi Lászlónak és Győrfl Erzsébetnek Gábor. Kiss Ferencnek és Szekeres Ildikó Mártának Anita Ildikó, Tarics Istvánnak és Takács Ilonának Mónika. Deák Antalnak és Gonda Ilonának Attila, Gulyás Andrásnak és Kiss Rozáliának Ágnes, Széesi Ferencnek és Buda Anna Máriának Kata. Hairai Jánosnak és Régeisz Máriának Gábor, Utl Józsefnek és Hódi Rozáliának László. Gál László Andrásnak és Kiss Máriának Rita Ilona, Bánki Károly Ferencnek és Bérezi Máriának Melinda, Major László Nándornak és Bodor Ilona Veronikának Zénó, Ágoston Bélának és Tandarl Katalinnak Bernadett, Tóth László Dénesnek és Nagy Mária Erzsébetnek László. Nagy Lászlónak és Pásztor Valériának Viktor, Dobó Istvánnak és Monostori Máriának István, Kádár Lajosnak és Palkó Máriának Enikő, Kiss-Tűri Ferencnek les Farkas Juliannának Ferenc, ÜJvári Ferencnek és Paragi Mária Editnek Ferenc, Szabó Lajosnak es Katona IlonánaJc Sándor Gyula, Kelemen István Sándornak és Vereska Emmának Istvé-n Sándor. Szepesi Sándornak és Varga Ágnes Máriának Gábor, Kavocska Imrének és Bodor Gizellának Edit, Kurusa Józsefnek és Gyoval Máriának Mária, Sós Miklós Imrének és Katona Máriának Diána Mária. Kövesi József Lászlónak és Jamniczki Juliannának Szilvia, Csiszár Jánosnak és Mócsán Mária Zitánaa Dániel. Áugusz János Györgynek és Maczky Ágnesnek Ágnes. Augusz János Györgynek és Maczky Ágnesnek Adám, Szűcs Zoltán Ferencnek és Torma Maria Magdolnának Barbara, Szűcs Zoltán Ferencnek és Torma Mária Magdolnának Zoltán. Pálinkás Mihálynak és Papp Máriának Mária, Nánási Endre Kálmánnak és Csányi Mária Anikónak Orsolya Mária, Veres Lajos Jánosnak és Lajos Erzsébetnek Erika, Mestyán Rezsőnek és Alföldi Edit Veronikának Adám, Bartucz Sándornak és Kovács Erzsébetnek Norbert. Prónai Györgynek és Kovács Rozáliának Attila. Duska Béla Ernőnek és FLelt Mária Annának Barbara Emőke. Szekeres Gábornak és Rekeczkl Jolánnak Jolán, Tóth Lászlónak és Nagy Etelka Erzsébetnek Andrea, Bodó Lászlónak és Udvarhelyi Irma Ilonának László Szabolcs, Fülöp Sándor Lászlónak és Csontos Ágnes Eszternek Ágnes. Kacsala Ferenc Sándornak és Konéta Piroskának Ferenc Dénes. Kacsala Ferenc Sándornak és Konéta Piroskának Zsolt Kornél, dr. Baranyai Zsolt Eriknek és Kántor Terézia Juditnak Eszter Judit, Nagy Istvánnak és Fancsali Annának Anna Mária, Sánta Antal Istvánnak és Czékus Erzsébetnek Csaba. Börcsök Miklósnak és Lajtás Klárának Mihály. Börcsök Szilveszter Györgynek és Krisztin Mária Rozáliának Levente, Duranylk Jenőnek és Pálfy Katalinnak Zsolt, Rózsa Tibornak és Zádori Katalinnak Gábor nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Nagy Pálné Czékus Piroska, Helmbach Lajosné Horváth Rozália, Boczek Lászlóné Vribinszki Borbála, Németh Ferencné Szűcs Júlia. Nacsa Mlhályné Számone Mária.. Hódi Józsefné Gera Julianna, Németh Károly, Kleim Rozália Mária, Tóth Jánosné Zsemberi Ilona, Csete Károlyné Korda Erzsébet, Nagy László. Martini Jenő Béla, AbrahámTandari Istvánné Deme Magdolna, Poják Józsefné Bárkai Anna. dr. Sípos Károly. Mracskó Péter, Osincsák László, Bense József, Bottyán Istvánné Szűcs Anna, Péter János. Murányi Mártonné Lakatos Etelka, Lengyel Józsefné Terhes Terézia, Császár János, Halvax Béláné Rémes Ilona. Sánta János. Bodó József. Ermesz Ödön. Gyönge András. Bödö József, Farkas György, Szűcs Balázs, Tomatás György, Szentesi Ferenc, Kucska Nándorné Mészáros Anna, Szűcs Mihály. Geréb Józsefné Valkó Erzsébet. Krizsán György, Beliczay Sándorné Darázs Mária Margit, Kővári Emi Iné SzéU Julianna, Bódi Rozália Ilona. Nagy Sándor József, Sándor Pálné Pásztor Erzsébet, Kónya József. Varsa Andorné Sárdi Erzsébet Stefánia, dr. Gáti Akos. Böröcz Mlhályné Ördög Ilona, Temesvári Ferenc, Kószö Imréné Csonka Ilona, Török János, Nyinkó István, Mátrai Józsefné Gyurákovtes Marianna, Simon László Attila. Tatár-Kis Imre, Csikós József, Fodor András. Bicskei Ede, Menyhárt Jánosné Szél Erzsébet, Jenei József. Joó Imre, Monostort István, Farkas János, Szombati Márta meghalt. Molnár Zoltán A vereség 35. «mElőbb nem értették, s alig valamit gyorsítottak a járásukon. Ez sem volt könnyű. — Futás hát, az isteneteket! A katona most már szedte volna a lábát. De a tisztnek szokatlan volt a hordágyéipelés, nem szaladt, csak boforkált András egyszer meg is ijedt, hogy elesik, s ugrott, kogy ha kell, elkapja a kezéből a rudat. Szerencsére, nem e ett el, hiszen úgysem igen bírta volna elkapni. De azért Utt maradt szorosan mellette, mintha ezzel is nagyobb óvatosságra és ügyességre tudná ösztökélni. Végre elérték a kukoricás szélét. Alig értek be, a katona meg a tiszt, mintha csak összebeszéltek volna, már engedték is le a hordágyat — Beljebb! Beljebb! — kiáltott rájuk András. — Be, egészen a közepébe! Elég kelletlenül botorkáltak tovább. Itt már nagyon nehéz volt mozogni; szűk is volt a sor a hordágynak, és még sort is kellett váltani, többször is. hogy a tábla mélyére bejussanak, oda, ahová András kívánta. — Na, jó, ide! Itt engedd le! Letették zihálva, szinte leroskadtak. A lengyel közben lemaradt mellettük, kétségbeesve, hátratekintgetve bicegett utánuk; András elibe lépett, a karia alá tolta a vállát, segített neki leereszkedni. Először is jól kilihegték magukat. András megnézte a lengyel kötését; elég jól át volt már vérezve. Felhúzott szemöldökkel kérdezte tőle, hogy bírja. A lengyel csak legyintett. Sebaj, semmi baj. — xe tudod — mondta neki, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét. Aztán fogta a lengyel katona karját, s odahúzta, és leültette Uporniczky mellé. Mutatta neki, hogy csak illessze a pisztolyt a lapockájára. Aztán Arankára vetett egy pillantást. Még mindig átfogva tartotta a pólyát; szegény, ebben a futásban..., neki is igen vigyázni kellett, hogy le ne essen a gyerek. Nem is próbált közelebb kerülni hozzájuk, hanem feltérdelt, és figyelt, hogy jönnek-e hát azok a lovasok. A dobogást, azt egyelőre semmiképpen nem lehetett hallani, mert egy géppuska, valahol, elég közel, hosszú sorozatot adott, s annak a ropogása mindent elnyomott Mire aztán végre meghallotta, addigra már látta is a lovasokat Éppen ott tűntek fel, ahol ők — szinte még csak másodpercekkel ezelőtt — beváltottak a kukoricásba. Lassan haladtak, lépésben, talán óvatosságból. Lehet, hogy ezek még nem is a terepet fésülik, hanem csak egyszerűen felderítenek? Lehet hogy ez a határrész el van maradva az általános előnyomulás vonalától, s most ezek megnézik, hogy nem fészkelte-e be magét a vörösök valamilyen még harci értékű csoportja? Lehet, hogy ez a konok géppuska állította meg őket is? De hát hol ez a géppuska, és hová lő? Igen, feltehető, hogy a géppuskafészket akarják kifürkészni ... Látta a lovak fejék, a katonák csúcsos sapkáját, s néhány dzsidahegyet. Vagy húsz főnyi csapat lehetett De, úgy látszik, a kukoricás szélén megtorlódtak, és nem mentek tovább, csak csendesen topogtatták a lovakat Most egy pillanatra szinte csend lett, a géppuska is éppen elhallgatott, tétován még egyet-kettőt pittyent, aztán mintha megnémult volna. S ebben a csendben felsírt a pici András ijedten pillantott a hordágyra. Látta, hogy Aranka balra fordul a szalmán — mennyire szétzilálódott már az a szalma —, kibontja a blúzát, és a mellére veszi a fiát... A kicsi még nyöszörgött de amikor az anyja a szájába dugta a mellbimbpt, mintha csak tanulta volna, egyszerre beszívta. Hápogott ugyan egy kicsit, ügyetlenkedett, de végül is szopni, kezdett Egészen rendesen, szabályosan szopott. Mohó kis vörös pofa a szép, duzzadt keblen. S micsoda haja van a kis fickónak! Valóságos fekete haja van. S arra gondolt, hogy íme: látja a fiát először szopni; s látja a feleségét először szoptatni. No, Kis András, nem panaszkodhatsz, hogy nem jutottak osztályrészedül apai élmények... Lövés sziszegett el, egészen közel; mozdulatlanná dermedve tapadtak bele a földbe. Rögtön megint néhány gyors szisszenés... Meglátták volna őket? Vagy csak úgy belelövöldöznek a kukoricásba? A nagy, zöld levelek furcsán 'zizegtek, borzongtak. Valószínű, hogy a lovasok lőttek, mert nagyon közeli lövések voltak ezek, a dörrenés szinte közvetlenül egyszerre hallatszott a sziszegéssel. Mozdulatlanul és nesztelenül feküdtek; szinte nem is lélegeztek. Semmi nem hallatszott, csak a csecsemő cuppantása. Hát nem csudálatos? Hogy is képes egy ma született kis poronty akkorákat cuppantani? De vajon nem hallják-e meg a lovasok ls? O, hiszen ezek megindulnak!... András óvatosan felemelte a fejét. A lovasok lépésben, szinte osonva Indultak tovább. Ostobák! Előbb vaktában lövöldöznek a világba, azután meg óvatoskodnak. A lovasok nyilván úgy találták, hogy messzebbre is juthatnak. Talán adódott nekik valami természetes fedezék is. Ha rájöttek, hol a géppuska, s hogyan tudnak továbbmenni. akkor éppen az is lehetséges, hogy meg akarják kerülni és bekeríteni ezt a konok géppuskát. Éppen megint felkelepelt! Nem volt mit tenni, lapulni kellett tovább. Hiszen a lovascsapat bármelyik pillanatban megállhat, s bármelyik pillanatban vissza is fordulhat. (Folytatjuk.)