Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

Szerda, 1979. június 6. 3 Slnkovits Maróti-monodráma a Zenés Színházban A körülmények úgy hozták, hogy Maróti Lajos amolyan házi szerzője lón a szegedi színháznak. Amolyan persze, az utóbbi időben két darabját adta ide, viszont egy újabbat kölcsön kaptunk — hét végén, három előadás erejéig — a budapesti Nemzetitől, pontosabban Sinkovits Imrétől, aki dacolva a rekkenő hőséggel, bő 24 .óra leforgása alatt háromszor vette vállára Dante Alighieri köpenyét-batyuját (nem csekélység ebben a kánikulában), hogy megismertesse az itteni publikummal is A számkivetettet, Maróti monodrámáját. Melyet valamivel előbb a Közéletrajz kisszínházi premierjénél (ezzel viszonozza Pesten a szegedi próza, június végén, a fővárosiak vendégjátékát) mutatott be Sinkovits a Hevesi Sándor téren. Ott az emeleti társalgó mikrokörnyezetében — itt a Zenés Színház majd hétszázas nézőtere előtt, ami meglehetősen dacolni látszott a műfaj intim körletigényével, ám amelyre mégis kényszerítően hatott a különleges érdeklődés (föltehetően anyagi szempontú) szükséglete. Sinkovits teljesítményének értékét növeli, hogy hely és mű ellenpontjaiból jószerivel mit sem lehetett észlelni: sugárzó intellektusa mint napfény a párát szippantotta föl. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen maga a darab sem köznapi teher-memoriterként sem, műfajként sem. A monodráma születési rendellenessége tudniillik, hogy eleve könyvdráma. Nagy hendikepje, hogy irreális, mivel a belső beszédet öltözteti nyelvi-stiláris köntösbe, vagyis hangosan gondolkodtatja a színészt. Akire így az a különleges feladat vár, hogy eloszlassa a néző ab ovo létező kétségeit, az irreálist a reális illúziójával ruházza föl, tehát elhitesse, hogy a közlésnek — a szerepjátékon túl — egyetlen adekvát módja és formája, itt és most, a hangos gondolkodás, az érzel, mek hullámzásának, az értelem agytipródásainak, logikájának kibeszélése. A számkivetett Dante elmélkedése földi és égi dolgokról, családról, nőkről, gyermekeiről, legfőképpen pedig a Városról, a honvágyról, a politikáról és a Műről (a Commediáról, mit a kortárs Boccaccio már „isteni" jelzővel illetett, Engels pedig egyenesen „ghibellin pártkölteménynek" nevezett, érzékenyen, hiszen Maróti darabja sem szól másról, mint hivatás és politika elválaszthatatlanságáról). Mai dolgokról tehát, egyetemes emberi gondokról, melynek általa Dante portréjából a reneszánsz emberé feslik elő, a korát meghaladó emberé, aki a középkorban már nem középkori, amiképpen Szerb Antal von cezúrát szellemesen: „a középkori ember letérdelt, mert áhítatot érzett, a reneszánsz ember letérdelt, hogy áhítatott érezzen". E kötőszónyi különbség akár a forradalom jelképisége. Politika. közélet nélkül nincs magánélet, hivatás sem — voltaképpen ezt az ógörög eszményt vetítette a reneszánsz már Dante életművével előre a kései évszázadokra —, s ezért nem alkuszik Dante, mert képtelen az emberi-politikai megalázkodásra, mert tudván tudja, művészetét is halálra ítéli, ha emberileg kompromittálja önmagát (Történelmi tény: 1301-ben történt száműzetéséből soha nem tért vissza Firenzébe.) Sinkovits Imre úgy állítja elénk „a középkor utolsó és a modern idők első költőjét", hogy szaggató napi gondjain átsüt e reneszánsz gondolkodású „ember egésze" (Lukács György kifejezésével szólva). Hangsúlyai, szövegértelmezése konzekvensen szálazzák ki a máig érvényes gondolatokat, hogy kortársunkká avassa ennek a rendkívüli ember és költő embernek gerinces, művésznek öntudatos megnyilvánulásait. Csányi Árpád szerzetesi cellájának gyertyafénye mellől — Vadász Ilona rendezői instrukcióival — prometheuszi nagyságrendű gondolkodó szárnyaló egyénisége magasodik Sinkovitscsal a színpadra, uralja és betölti azt. Merengő és teátrális, esendő és fennkölt, triviális és poétikus, mikor mire ragadják a döntés küszöbén tébláboló embert viharos érzelmei, rapszodikus hangulatai. Dante emberképe jóidéig éppúgy Sinkovits arcával raktározódik el a színházbarátok emlékezetében, mint Gogol őrültjéé. Popriscsiné, Darvas Ivánéval. Már azoknak a szerencséseknek, akik láthatták. Nikolényi István Tanácskozás az MHSZ-nél Tegnap, hétfőn Szegedre érkezett dr. Stevan Bozdanov professzor, a Jugoszláv Népi Technika szervezetének elnöke, Miljenovics Mitrográd és Zsivonjovics Petar, aJMT elnökségének tagja. A vendégek délután a 600. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe látogattak. Megbeszélést folytattak Kiss Lajos vezérőrnaggyal, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárával, Mihalik Ferenc alezredessel, az MHSZ Csongrád megyei és Bognár Ferenc alezredessel, az MHSZ Bács-Kiskun megyei titkárával. Ma, kedden a két testvérszervezet vezetői az együttműködésről szóló szerződést írják alá. Könyvheti program Folytatódik az 50. könyvhét 6zegedi programsorozata. Ma, kedden délelőtt 10 órakor a petőfitelepi klubkönyvtárban Rónaszegi Miklós vesz részt rendhagyó irodalomórán. Fenákel Judit is ellátogat Szegedre, ma délelőtt a Tömörkény gimnázium diákjaival találkozik, délután fél háromkor a konzervgyárban vesz részt író-olvasó találkozón. Takacs Tibor a móravárosi fiókkönyvtárba, Tóth Béla az odesszai fiókkönyvtárba látogat délután 3 órakor. A szegedi könyvutcában 4 órától a Kiskunság művészeti csoport tart előadást. Este 7 órától rendezik meg a Bartók Béla Művelődési Központban, az irodalmi folyóiratokat bemutató sorozat keretében a Mozgó Világ estet, melyben részt vesz Mészáros Tamás, Zalán Tibor, Marosi Gyula és Huszár Lajos. Ezek az alkotók délután fél 3-kor az AFIT vendégei lesznek. Holnap, szerdán Takács Tibor a Madách utcai általános iskolában tart rendhagyó irodalomórát, öt író-olvasó találkozó lesz szerdán délután. Fél 3-kor Mocsár Gábor a textilművekbe, 3 órakor Takács Tibor a Tarján 606-os fiókkönyvtárba, Mándy Iván a Juhász Gyula Művelődési Központba, 6 órakor Jókai Anna a vízművekhez, ugyancsak 6 órakor Hegedús Géza az Ifjúsági Ház olvasókörébe, este 7 órakor Mándy Iván a Móra kollégiumba látogat. Holnap délután 4 órától a Kárász utca könyvsátrak környékén az Ifjúsági Ház színpada ad műsort. Az ED0SZ együttes műsora Már zavart Bevallom: kíváncsian vártam. mi sül ki Rékai Gábor Nem zavarok?-jából. Amikor jó fél évvel ezelőtt a telekommunkáció intimitásáról, a Vitray-féle mesélés „rádiósításáról" meditáltam, meg kellett állapítanom: igencsak egyedülálló kísérlet Rékaié, hogy szinte kilép a készülékből, a hallgató mellé telepedik, s ak^rva-akaratlan kontaktust csihol a beszélő dobozból. Valami miatt, úgy is fogalmazhatnék, vonzott ez újdonság. Fenntartásaimmal együtt. Amikor a múlt héten szerdán este úgy alakult rádiózási programom, hogy újra Rékai Gábort hallgathattam a Petőfi adón, a várakozást lassan, de biztosan a felhőkből történő aláhullás bár kényelmetlen, ám mindenesetre sokkoló hatása váltotta föl. Ijedten kezdtem szemlélni magam: rosszkedvem volna ? Magányra vágynék, nem arra, hogy valaki erőltetetten, laposan és szellemtelenül bizalmaskodni próbáljon velem a rádióból, ami egyébként oly békésen trónol a könyvespolcon? Netán könnyedségre, mélységektőlálmélységektől mentes vidámságra volna szükségem? Vagy talán valami másra? Hiába. Rá kellett jönnöm, maximálisan szigorú önvizsgálat után: a lehetőségekhez képest teljes mértékben befogadóképes vagyok, ha úgy tetszik, nyitott, akár a rádió, akár benne Rékai Gábor felé. Mi történt hát? Semmi egyéb, csak a Nem zavarok? cím-kérdésre vágtam rá ingerülten, úgy tizenöt-húsz perc elteltével: de igen! Zavar. Méghozzá nagyon. Ha valaki sörözőszínvonalon, dlvattémákat feszegetve hatásvadász módon filozofál. Ha — bizalomkeltés címén, funkciótlanul és mesterkélten — olyan (egyébként ls ellenszenves) kifejezéseket használ, mint például a „hamarabb kipurcanunk", és enyhén szólva önkényesen, ex katedra megállapítja, hogy mi, korunk emberei, egyre nehezebben bírjuk az idők változását. Kik? Hogyan? És főleg — miért? A válasz: egy bűvészinas-hasonlat (A világirodalmi közhelyek felülmúlhatatlanok.) Kiengedtük — úgymond — a szellemet, gyorsuló idő szellemét a palackból, most meg csak nézünk, mi újság. Ez Igaz, gondoltam meglepetten, csak hallgatom ezt a szép reményekre jogosítóan indult műsort, és valóban csak nézek, mi újság. És legvégül a Nagy Konklúzió: „... próbálunk létezni; sőt élni." Megvan hát, föltaláltatott a spanyolviasz, ki tudja, hány adszorra. Hurrá! Ám a legszebb az volt, amikor az ehavi Interpress Magazin idegességtesztje olvastatott föl, hátralevő időt kitöltendő. (Következnek ezután a horoszkóp és a „népszerűsítő ismeretterjesztés" egyéb csodálatos truvájai.) Közben ugyan újra, végig jó zeneszámokat hallhatunk, de ez már olybá tűnt, mint amikor a fojtott, rossz levegőjű terembe egy-két másodpercre friss légáramlatot engednek. Ha egy műsor kísérlet, különösen gondot és figyelmet érdemel. Ha a kezdeti, természetes bukdácsolást, bizonytalanságot az eltelt idő „biztosítja", azaz biztosabbá, határozottabbá, kialakultabbá teszi — garantáltnak tűnhet a fejlődés. Ha minden éppen ellenkező előjelű (holott lehetne másmilyen is) — akkor már zavar. D. L. Hagyományosan, évente egyszer, egész estét betöltő önálló műsorból kapunk keresztmetszetet az EDOSZ Szeged Táncegyüttes munkájáról, eredményeiről. Az idei monstre (háromórás) műsor — szombaton este tartották az újszeged! szabadtéri színpadon — azonban több volt, mint egyszerű keresztmetszet, vagy számvetés az elmúlt évről; úgy véljük, a zsúfolt nézőtéren ülők ezúttal arról kaphatta!: képet, milyen nagy lehetőségek rejlenek az amatőr művészeti mozgalomban — a művészi és emberi értékek teremtése tekintetében. Vagyis, több éves munka eredményeit szemlélhettük, szintézist; a szakértelem, a rátermettség, az ügyszeretet, a kitartás impozáns győzelmét. A szegedi táncegyüttes több tekintetben páratlan az országban. Keresgélhetünk még egy csoportot. amely hozzá hasonló utánpótlási bázissal rendelkezik. Alapos gyar néptáncmozgalomban tervszerűséggel, pedagógiai és szakmai gonddal választódnak ki a felnőtt csoport utánpótlásának tagjai. Hatéves a legfiatalabb ÉDOSZtáncos, 22 a legidősebb. A teljes létszám évek óta 250— 300 közötti. Az utánpótlásSomogyi Károlyné felvétele dikosok a gyerekek, amikor szagban. Nemcsak a ruhák az eredeti magyar néptánc- mennyiségéről van szó. haanyagnak úgyszólván a tel- nem az eredetihez való hűjességét ismerik. Ezután kö- ségről, és arról, hogy a darabokat a táncosok maguk készítik. Pedagógus legyen a talpán, aki mai fiatalokat képes rávenni, hogy órákat, napokat görnyedjenek elképesztően bonyolult hímzések fölött, ráadásul: szívesen. Mindezeket pedig azért kellett a szombati önálló est apropóján elmondani, mert a dicsérő jelzők, az értékelő szavak elhangzanak különvetkezik a „csiszolás"; az előadásmód tökéletesítése — szinte végeérhetetlenül. És itt az indoklás második, a művészi célkitűzésekre vonatkozó pontja: a mapáratlan az a következetes, ség, mellyel az eredeti folklór elsősége, ennek hű közvetítése mellett tesz hitet a tánccsoport — egész munkájával, minden egyes fel- böző szakmai fórumokon, de lépésen. Hitük, hogy a „tiszta forrás" kimeríthetetlen, az együttesnek az amatőr művészeti mozgalomban elfoglalt különleges helyéről, a város és a megye kulturácsoportnak (mely a felnőtt nem szorul igazolásra; azt előtti lépcső) ls van után- mégis el kell mondanunk: a pótlása, az ifjúsági; ebbe az művészi program változat- hs életeben játszott szerepéúttörő-korosztályúak közül lanságának, a művészi szán- . 1, tf, 1ar!_ kev^sebb ,szó, ^ kerülnek a legjobbak, és külön csoportban vannak a legkisebbek, az alsó tagozatosok is. Körülbelül nyolcadékok. törekvések tudatossá- a kelleténél. És még kevegának és kiforrottságának is sebb nz ÉDOSZ-ról. mint a köszönhető, hogy a csúcsok- fiatalok magatartását, egész ra a magyar néptáncművé- személyiségét, kultúrához, Szobrot állítanak Csontvárynak Pécsett szobrot állítanak számban ma a pécsi múCsontváry Kosztka Tivadar- zeum őrzi. A festő egészr.ak abból az alkatomból múzeumhogy az idén van halalanak 60. évfordulója. A nagyfes- mal szemközti sétatérén alté képeit a legnagyobb litják fel. Alkotó pedagógusok Minden tanévben meghir- rai; dr. detik a pedagógusok megyei dr. Ilia alkotó pályázatát; az idei pályázati felhívásra összesen 68 dolgozatot küldtek be a megye iskoláinak és óvodáinak nevelői. A bíráló bizottság évente osztják ki a legjobb tanul mányokért a pályadíjakat. Az idei ünnepélyes eredményhirdetésen, tegnap délelőtt az Házban tartottak dr. Miiller Józsefné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője értékelte a pályázat eredményeit, és adta át a pályadíjakat. Ketten kaptak első díjat; Wagner Istvánné, az egészVégh Józsefné és Mihályné, a Rózsa Ferenc Szakközépiskola tanárai — közös dolgozatukért. Kurucsai Jánosné és Makra Lajosné röszkei vt> zető óvónők a pedagógusdöntése alapján szakszervezet különdíját a pedagógusnapon kapták. A harmadik díjasok: Abonyi Gyula, a 600-as szakmunkásképző tanára; közös dolgozatért Pálfalvi amelyet Zsolt és Pitrik József vezető Ifjúsági szakfelügyelők; dr. Csajbók Ernöné, a Madách iskola tanára; Boróczy Béláné, a hattyastelepi iskola napközivezetője, Kovács László, a Ságvári. gyakorló gimnázium szakvezető tanára. Kaári Sándorné, a megyei tanács diákotthonának igazgatója. ségügyi főiskolai kai- védő- Negyedik díjat kapott: Engi nőképző szakának előadója József közlekedési üzemmér(dolgozatának címe: A ta- nök, Böhm József nevelőnuló fiatalok elképzelései a otthoni nevelő. Kertész Farcsaládi életéről) és Iskola- kas József tanár, Kiss Taösszevonás Makón című dol- másné óvónő, Makra Lajosgozatáért Szalma István ál- né és Kurucsai Jánosné vezető óvónők közös dolgozatért, illetve Makra Lajosné külön is önálló dolgozatátalános iskolai igazgató. A négy második díjas közül hárman szegediek, illetve a szegedi járásban dolgoznak; ért, valamint Gyurics Gyuláné vezető óvónő. A pályamunkákért összesen 13-an közüPitrik József, a 600-as szak munkásképzőben vezető szakfelügyelő; Lajkó Lajos és Lajkó Lajosné, az ásott- kaptak pénzjutalmat, halmi általános Iskola taná- lük hatan szegediek. szet élvonalába jutott a fel. nőtt csoport. Tiszteletet parancsol a módszeresség is, mellyel szinte a teljes hazai tánckincset elsajátították, . a szűkebb pátria hagyományanyagtól indulva. Mindez persze, amatőrökről lévén szó, csakis úgy lehetséges, ha az EDOSZ nem egyszerűen „tánciskola", hanem alkotó és pedagógiai műhely, e szó tartalmának megfelelő légkörrel indoklás harmadik te". A művészi értékteremtés előbb vázolt útján (az anyanyelvi szintű tánctudásművészethez való viszonyát is formáló alkotóműhelyről. Mindazonáltal: a kitűnően szerkesztett, kétrészes önálló műsor — melyben láthattuk valamennyi csoportot (a gyerekekét Kispéter Julianna és Zsoldos Ildikó vezeti), a szólistákat. Szögi Csabát és Babarczi Klárát, hallhattuk a gyerekzenekart. a Szurdi Zsolt vezette Huzavona, a Racskó Györgyi vezette Rokolya-zenekart — tói szolt színpadi produkcióig) csak odaadó, lelkes, munkára kész és fegyelmezett csapattal lehet haladni. Ilyen csapat irányításához pedig kevés a szakmai tudás; pedagógusnak kell lenni. A pedagógiai eredmények — amelyek persze a produkciókból leszűrhetők — tekintetében is nehéz párját találni a szegedi együttesnek. A színpadon ugyanis nemcsak a fiatalok tánc iránti elkötelezettsége, a fegyelem és a maximális teljesítményre törekvés látszik; a kosztümök is. Mi közük a pompás kalocsai ruháknak, sárközi hímzéseknek, a kézzel ieraIme az élményszerű volt. Különösen „fejeze- nagy Sjkert aratott Nagy Albert nek, az együttes művészeti vezetőjének Méhkeréki táncok című koreográfiája, a gazdag tartalmú, _ esi- melynek bemutatása előtt ' alkalmunk nyílt az eredetit Is megszemlélni — Nyisztor GVÖrgy és felesége, méhkeréki népművészek előadásában. A színpadon volt a bizonyíték: az eredeti anyag megfelelő közvetítésére való törekvés valóban hosszú távú programja lehet a tegKitűnőbb együttesnek is. Az est további kiemelkedő műsorszámai : Varga Zoltán Mezőségi pár című koreográfiája; az ÉDOSZ-repertoár új darabja, Racskó Györgyi és Nagy Albert Szatmári verbunk és csárdás című kompozíciója; a Kalotaszegi legényes és csárdás Timár , , Sándor koreográfiála. valakott kalotaszegi muszulyok- mint a sárközi táncokból nak a pedagógiához? Olyan (Nagy Albert-kompozíció) a kelléktár, mint az EDOSZ- lányok karikázója. nak, nincs még egy az or- Sulyok Erzsébet