Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

2 Csütörtök, 1979. június 28.' Á közművelődés szerepe Magyar—szovjet elméleti megbeszélés Kedden és szerdán a deb­receni Kölcsey Ferenc me­gyei művelődési központban magyar—szovjet elméleti ta­nácskozást rendezett a két ország kulturális miniszté­riuma. A tanácskozáson ku­tatók és gyakorlati szakem­berek vitatták meg a köz­művelődés szerepét a társa­dalmi, politikai aktivitás fejlesztésében. Dr. Fukász György egye­temi tanár a szocialista életmód és a társadalmi ak­tivitás összefüggését, A. J. Arnoldov professzor a szo­cialista kultúra és a sze­mélyiség társadalmi, politi­kai aktivitásának viszonyát elemezte vitaindító előadá­sában. A vitában szó esett a könyvtárak, a művelődési otthonok, a múzeumok és a tömegkommunikációs intéz­mények szerepéről, hatásá­ról a munkakultúra, a poli­tikai műveltség, a közéleti tevékenység, a szocialista hazafiság, az internaciona­lizmus és általában a szo­cialista életmód fejlődésé­ben. A magyar és a szovjet kutatók tanácskozását ősszel Moszkvában folytatják. Nemzetközi tanácskozás Nevelés az iskolában Az általános iskola 1—1. osztályaiban folyó nevelő­munkáról nemzetközi szak­értői tanácskozás kezdődött szerdán az Országos Pedagó­giai Intézetben. A háromna­pos eszmecserén Bulgária. Csehszlovákia, Lengyelor­szág, az NDK, a Szovjetunió és hazánk pedagógiai intéze­teinek alsótagozati szakértői vesznek részt, és meghatá­rozzák a jövő évben Moszk­vában ebben a témában sor­ra kerülő első nemzetközi szimpózium programját is. (MTI) Blifék a strandon Jobb ellátást, kiszolgálást A „sportbüfé" A strand az egyetlen hely, amely egyértelmű népsze­rűségnek örvend a kánikulá­ban. Ugyanakkor a fürdők látogatottságához képest ke­vés a medence, olykor szűk­nek bizonyul a napozó is. Pedig, a sok száz — hétvé­geken több ezer — ember nem csupán napsütésre és hűsítő vízre vágyik. Italukról és ételükről is gondoskodni kell. A pavilonok eladói és a mozgóárusok láttán úgy tűnik, hogy ez egyáltalán nem könnyű. A szegedi Ligetfürdőben, különösen a partfürdő meg­nyitása előtt nehezedett nagy teher a vendéglátókra. A Csongrád megyei Vendéglá­tó Vállalat, valamint a Sze­ged és Vidéke ÁFÉSZ bü­féjéből ezerszámra vitték a palackozott sört és az üdí­tőt. Csapolt sörből is gyak­ran tízezer korsó talált gazdára egyetlen napon. Íz­lett a napozóknak a sült kol­bász és a virsli is. A strandok ellátását még a jelenlegi színvonalon sem lehetne biztosítani a mozgó­árusok, vendéglátós nyelven szólva, „gombák" nélkül. Ak­kor sem, ha a pecsenyesü­tő, a lángossütő és a csava­ros kürtőskalács készítője is árusít. A partfürdőn amúgy sem lehet az idén a két lán­gossütőre számítani. Nem nyitják ki a pavilont, nem éri meg nekik. A strandolók nem szíve­sen állnak sorba, de hát nincs más választásuk, ezért a szombat-vasárnapi rászánják magukat. Volta- nőhöz. Az alkalmi képpen nem is az étel a leg­nagyobb gond, hanem az, hogy a sör meg az üdítő olyan sebesen „folyik át" a hűtőkön, hogy nincs ideje átvenni a jeges hőmérsékle­tet. így aztán jobb híján a fogyasztót kell hűteni. Pél­dául azzal, hogy azért kap langyos sört, mert nincs más­milyen. Hiába, az ital tá­rolása sok éves probléma a csúcsidőszakban. Nem ártana, ha a vendéglátók nagyobb figyelmet szentelnének a iIMM r ' < Somogyi Káxolyné felvétele a partfürdőn. Június vegére tervezik ; nyitást megoldásra. Mert ahová egy hűtőt be lehet állítani, ta­lán a többi elhelyezése sem okozna gondot Arra is hivatkoznak a ven­déglátók, hogy örülnek, ha ki tudják nyitni a pavilono­kat a hétvégeken, amikor legnagyobb a forgalom. A régi dolgozók ragaszkodnak pihe­eladók pedig nem mindig állnak hi­vatásuk magaslatán. Oly­kor még nyitás után két órával sem. A Szegedi Vá­rosellátó Vállalat például még mindig nem nyitotta ki pavilonját a partfürdőn. Ugyanis nem talált kiszol­gáló személyzetet. Ki tudja, miért? Talán nem fizetik meg eléggé az idénymun­kát? Igaz, hálátlan feladat árusnak lenni a strandon. A napon, felforrt agy köny­nyebben felfortyan, kétszer Mi Fáradt olajból kenőanyag, fűtőolaj Évente három-négy millió dollárt lehetne megtakaríta­ni — az ÁFOR számításai szerint — az országban ke­letkező 30—35 ezer tonna az OKGT és az ÁFOR 100 ezer forinttal jutalmazza. Korábban az összegyűjtött fáradt olajat exportálták, de az idén már a Tiszai Kő­fáradt olaj összegyűjtésével olajfinomító nyírbogdányi és hasznosításával. Ennek üzeme gondoskodik a ha­azonban csak alig fele,mind- zai hasznosításról: fűtőolajat össze 16 ezer tonna gyűlik készít belőle. Felkészülnek össze az ÁFOR felvevőhe- arra is, hogy később már ne lyein. Az ÁFOR fiataljainak csak tüzelőanyagként. ha­kezdeményezésére a KISZ- nem megtisztítva és új ada­szervezetek országos ver- lékanyagokkal kiegészítve senyt indítanak a fáradt olaj ismét teljes értékű kenő­begyűjtésére. s a legeredmé- anyagként hasznosítsák a nyesebb KISZ-szervezeteket fáradt olajat. (MTI) olyan nyájas mosolyt kell villantani a vevőre, mint máskor. Lehet, hogy ezért sem sietett a Szeged és Vi­déke ÁFÉSZ rendbe hozni a partfürdő sportbüféjét. No­ha. pár lépéssel arrébb a vendéglátó vállalat árudá­ja előtt még hétköznap is sorban állnak a vevők. A csupasz deszkák, az ásító ab­lakkeretek nem válnak a partfürdő díszére. Június 30­ra tervezik a pavilon meg­nyitását Ami azt illeti, elég későn! Ennek ellenére a Liget­fürdőn, a partfürdőn és a széksós-tói strandon a na­pos hétvégeken egy nagy község lakosságával felérő embertömeg ellátásáról gon­doskodnak. A partfürdőn még rántott csirke is kapha­tó, s idén péksüteményt is árusít a tejpavilon. A vá­laszték bővült a gasztrofol­ételekkel. De azt nem lehet elmondani, hogy zsúfoltság idején is tíz perc alatt hideg italhoz és forró virs­lihez juthat az ember. Leg­alább ennyit kell várni az inni- és ennivalóra, ha nem többet. A vendéglátás ru­galmasabban is alkalmaz­kodhatna a strandok kö­zönségéhez. Például úgy, hogy már az idény kezde­tén felkészíti a nyitásra a pavilonokat. Jámbor Ernő okrácia és fegyelem M |ost nem érünk rá vitatkozni, a sür­gető és hatékony cselekvések ideje jött el... Hallottam már ezt igaz­gatói tanácsülésen, brigádvezetői értekez­leten. gyáregységi termelési tanácskozá­son. Néha ugyanígy, néha más szavakkal. A lényeg azonban azonos volt: a megol­dandó gondok kapcsán önkéntelenül szem­beállították azt a két dolgot, amelyet nem volna szabad. Mert még csak külön em­legetni se lehetne a tetteket megelőző, jó döntéseket segítő, közakaratot kialakító, al­kotó vitákat és magát a hatásos cselek­vést. Ám ha az ilyen érvek birtokában vitat­kozni kezd az ember az említett megfogal­mazás tarthatatlanságán, olykor különös dolgokat tapasztalhat. Minden vitapartner természetesen elismeri, hogy „ez elvileg így is van", de. ugye. most ..más időket élünk" egy darabig, úrrá kell lennünk gazdasági nehézségeinken, úgy hogv a „mindennapi gyakorlatnak" leginkább a fegyelmezett cselekvés felé kell fordulnia. Ez igaz. hanem ez „elvileg-gyakorlatilag" egyfajta bizonytalanságot jelez: egyesek­ben némi zavar támadt a demokrácia, a fegyelem, a közakarat és együttes cselek­vés összefüggéseinek értelmezésében. Több helyen is meghökkentettek e két fogalom efajta összepárosításóval: demok­rácia vagy fegyelem. Hajlamos lenne rále­gvinteni az ember, s múló fógalomzavar­ként felfogni ezt a szembeállítást, amely feltételezi, hogy a demokrácia kizárja, de legalábbis akadályozza a fegyelmezett te­vékenységet. és fordítva. Csakhogy fél­úton elakad ez a legyintés, amikor ezt az elvi tévedést éppen elvvé próbálják „ak­tualizálni". Valahogy így: gazdasági gond­jaink megszaporodtak, másfajta munkára, másfajta vezetési stílusra van szükség. hagyi'uK tehát most a demokráciát, ne be­széljünk róla addig, míg ki nem lábalunk a bajainkból. Határozott döntéseket, intéz­kedéseket, „kemény vonalat" emlegetnek ezután. Megtévesztően jól hangzik ez is. igaz? Mert valóban, az eddiginél hatékonyabb és fegyelmezettebb munka, a célszerűbb, a határozottabb döntések, a következete­sebben végrehajtandó intézkedések az el­lenszerei a többi közt gazdasági nehézsé­geinknek. Csakhogy mindezekre gondosan kidolgozott programunk, határozataink és elképzeléseink vannak. Mégpedig olyanok, amelyek számításba veszik az egész or­szág népének szándékai,!, közös erőfeszíté­seink lehetőségeit. S éppen mert ilyenek, azért hatásosan megvalósíthatók: a leg­szélesebb társadalmi összefogásra alapoz­nak, pontosan megszabva az említett más­fajta követelményeket is. Akkor viszont éppen e követelmények nevében, s éppen ebben a fejlődési szakaszban egy pillanat­ra is mérlegre tenni a demokrácia létjo­gosultságát. az — nevezzük nevén — po­litikai rövidlátásra vall. (S ellenkezik az említett politikai-gazdasági program alap­elveivel.) A szocialista demokrácia társadalmi ren­dünknek alaptulajdonsága. fejlődésének feltétele és fejlesztésének módszere is egy­ben. „Felfüggeszteni" tehát a társadalmi szerkezet megváltoztatása nélkül nem le­het. erre gondolni is naivitás. Vagy még rosszabb: alapvető társadalmi vívmá­nyaink egy részének meg nem értése. Mert joggal tekintjük vívmányoknak a szocialista demokrácia fejlesztésében ed­dig elért eredményeinket, s egyenrangú fontosságúaknak anyagi-gazdasági fejlő­désünk tényeivel. Már csak azért is. mert egymással szerves egységben gyarapodhat­tak csupán ilyen ütemben. Az eddig el­értek egyik feléről hogyan lehetne tehát lemondani, a másik fele érdekében? Ha megtennénk, úgy járnánk, mint az. aki a szeget gyorsabban akarván kihúzni, eldobja a harapófogót, és a foga közé kap­ja a szegfejet. Hiszen gazdasági előreha­ladásunknak (tehát jelenlegi gondjaink megoldásának is) éppen az egyik létfel­tétele. hogy a szocialista demokrácia még­inkább kiteljesedjék: a tapasztalatok bizo­nyítják. mekkora társadalmi erőket lehet mozgósítani általa. Hiszen miné* több ember öpkéntes és tudatos részvétele a társadalmi és gazdasági közügyek intézé­sében. a célszerű döntések meghozásában, nemcsak a beleszólás jogának gyakorlását jelenti egyszerűen: hajtóerővé válik a végrehajtásban is. az együttes cselekvés, a fegyelem, a hatásos munka feltételeinek kialakításában, egészen az áldozatvállalás közösségi készségének megteremtéséig. Nem vitatni kell tehát a demokrácia ilyen vagy olyan mértékű „alkalmazását", ellenkezőleg: minél több teret kell adni érvényesülésének. Abban azonban, úgv vélem, az eddiginél pontosabb különbséget kell tenni — s ezen a ponton kapcsolható „napra készen" a fe­gyelem fogalmához —. hogy a demokrá­ciának miben van szerepe és miben nincs, miben kell. hogy legyen, és miben nem lehet. Például: egv üzemben a termékvál­tás. a gazdaságosság, a takarékosság kér­déseiben minél több ember számára lehe­tővé kell tenni a beleszólás demokratikus jogát, az nemcsak kötelezettség, hanem igen célszerű is. A helyes döntés egyik biz­tosítéka lehet. De ennek megszületése után az. hogy miből mennyit és mikorra kell megcsinálni, hogv milyen technoló­giával, s hánv órát kihasználva a munka­helyen, az már nem népszavazás kérdése. |e szégyelljük elővenni a régi, bevált igazságokat, amikor szükségünk van rájuk. Mindig többet érnek a legtöbb, mégoly tetszetősre gömbölyített szólásmondásnál. Az egyik ilyen: a leg­szélesebb demokráciát kell megteremteni a közösségek ügyeinek intézésében, a dön­tések meghozatalában, s azután vasfegyel­met. együttes cselekvést a végrehajtásban! Ebben kell következetesnek lenni. Ebben az összefüggésben érdemes együtt emlegetni a demokráciát és a fe­gyelmet Sztankay József N Nő a szövetkezeti földtulajdon aránya A földtulajdonra, földhasz­nálatra vonatkozó • jogszabá­lyok végrehajtásának tapasz­talatait vitatta meg szerdai, tegnapi ülésén a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­hozzászólások is megerősítet­ték, hogy nem sikerült meg­találni a szétszórt, nagyüze­mileg nem művelhető terü­letek megfelelő hasznosítási módját. A tartós használatba csanak elnöksége. Megállapí- vétel jogintézményének be­tották: Jó ütemben nő a szö- vezetése eddig nem váltotta vetkezeti földtulajdon ará- be a hozzáfűzött reményeket. nya. Az elmúlt tíz év alatt a amiben szerepe van a meg­szövetkezetek használatában felelő felvilágosítás hiányá­levő földeknek a fele szö- nak és a jogszabály korláto­vetkezeti tulajdonba került, kó rendelkezéseinek. Ugyanakkor továbbra is in­dokolatlanul sok földet von­nak ki más célra a terme­lésből. Nem megfelelő az ipari és egyéb célokra igény­be vett földek újrahasznosí­tása, a melioráció üteme. A Gyógyszerexport A Medimpex és legna­gyobb partnere, a Medex­port szovjet gyógyszer-kül­kereskedelmi vállalat veze­tői szerdán, tegnap aláírták Budapesten a több mint száz­millió rubel értékű magyar gyógyszer 1980. évi szállítá­sára szóló szerződést. (MTI) Az elnökség javasolta, hogy a TOT kezdeményezze egyes rendelkezések felülvizsgála­tát, megváltoztatását az ál­lampolgárok és az üzemek érdekeltségének jobb bizto­sítása érdekében. Kezdemé­nyezte az elnökség, hogy a földeknek a mezőgaz­dasági termelésből való ki­vonásáért fizetett térítése­ket ls vizsgálják felül, von­ják be az ilyen eljárásokba o szövetkezeti érdekképviseleti szerveket, hogy csökkenteni tudják a termőföldek más célokra való igénybevételét. (MTI) Külkereskedelmi társaságok A pamutipar, valamint a len-, kender- és politextil­ipar exportnyereségének megkétszerezését tűzte ki cé­lul a Hungarotex Külkeres­kedelmi Vállalat a követke­ző évekre. Ennek érdekében külkereskedelmi társaságo­kat alapítottak az érdekelt iparvállalatokkal. Néhány nappal ezelőtt a selyemipari üzemekkel hoztak létre ilyen jellegű együttműködést, szer­dán a pamutipari, valamint a len-, kender- és politextil­termékeket előállító nagy. vállalatok vezetőivel írtak alá társasági szerződést. A most megalakult selyem­ipari társaságnak hat nagy­vállalat. valamint a Hunga­rotex a tagja. A társasági együttműködés négy évre szól. Célja a piaci ármunka javítása, az ágazat termék­szerkezetének gyorsabb kor­szerűsítése. a termelékenység fokozása. Hasonló célkitűzés­sel alapították a len-, ken­der- és politextil külkereske­delmi társaságot is. Ebben a Hunearotex három nagy ipari partnerével szövetkezik a következő három évben.

Next

/
Thumbnails
Contents