Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-16 / 139. szám

2 Szombat, 1979, június 16. Befejeződött az országgyűlés nyári Iilésszaica (Folutatás az 1. oldalról) a jövőben is a vállalatok és a szövetkezetek fizetik be jövedelmeikből. Ez nem mondhat ellent annak, hogy — megfelelő szabályozással — a gazdálkodó szervezetek­nek kellően érdekeltnek kell lenniük a termelés és a for­galom gazdaságos növelésé­ben. Ezért a törvénytervezet kimondja: a jövedelmek köz­pontosítandó hányadát úgy kell megállapítani, hogy ez egyfelől összhangban legyen gazdaságpolitikánknak és népgazdasági terveinknek a céljaival, másfelől azonban vegye figyelembe a vállalati gazdálkodó szervezetek meg­felelő gazdasági önállóságát. Mindez összhangban áll az 1968-ban bevezetett gazda­ságirányítási rendszer alap­elveivel, és tekintettel van a vállalati gazdálkodás föltéte­leire. Az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szóló tör­vények megszabják e gazdál­kodó szervezeteknek a fő működésbeli kereteit, felada­tait és felelősségét. Ugyan­ezt szándékozik tenni a most tárgyalt törvényjavas­lat a költségvetési szervek és intézmények tekintetében. Egész társadalmunk szem­pontjából nagyon fontos, hogy ezek a szervek rendel­tetésüknek megfelelően, de egyúttal kellő takarékosság­gal működjenek, miközben persze életszínvonal-politikai céljaink egyik alapját is je­lentik azok az egészségügyi, oktatási, kulturális és egyéb szolgáltatások, amelyekben épp ezek a szervek részesí­tik a lakosságot. A törvény­javaslat részletesen szabá­lyozza a központi és a taná­csi költségvetési szervek alapítását, átszervezését, megszüntetését és egész gaz­dálkodását, időálló jogi ala­pot teremtve működésükhöz. A megyei tanácsok felada­tait segít meghatározni, de egyszersmind a helyi taná­csoknak viszonylagos önál­lóságát erősíti az a rendel­kezés, amely szerint a fővá­rosi és a megyei tanács csak olyan körben adhat kötelező előírást a helyi tanácsnak, amely reá is kiterjed. Ennek kimondása támogatja a vá­rosok és községek költségve­tési gazdálkodását, s növeli érdekeltségüket a helyi erő­források mozgósításában. Megfelelő számvitel Hogy az állami pénzügyek rendszere hatékonyan mű­ködjön, annak egyik fontos feltétele a megfelelő szám­vitel. A társadalmi tulajdon csakis akkor őrizhető meg, s a gazdálkodás eredményé­ről csakis akkor alkotha­tunk magunknak helyes ké­pet, ha államilag szabályo­zott, egységes számvitelünk van. De a számvitelnek az ls feladata, hogy a gazdasági vezetésnek — a vállalatok­nál, költségvetési szerveknél csakúgy, mint a központi irányító szervekben — szak­szerű, gyors és megbízható tájékoztatást adjon. Fontos, hogy a gazdálkodó szervezetek betartsák a számvitel formális rendjét, de legalább ennyire fontos, hogy a számvitelből szerez­hető adatokat hasznosítsák is gazdálkodásukban és az irányításban. Ezért is ügyel­nünk kell arra, hogy előírá­saink ne legyenek túlságo­san bonyolultak, s az adatok kezelésében különböztessük meg a lényegit a lényegte­lentől. Törvényjavaslatunk egy­szerűsíti is a pénzügyi sza­bályozást. Ennek köszönhet­jük, hogy négy törvényerejű rendelet, kilenc kormány­rendelet és ezek valamennyi végrehajtási utasítása hatá­lyon kívül helyezhető. A kormány egységes rendelet­tel szabályozza a törvény végrehajtását, és azon lesz, hogy a valóságban a gazdál­kodást jobbító folyamatok kerüljenek' fölénybe. A tervezet szabályozásai a pénzügyi rendszer fejlődését nagyobb távlatban is lehe­tővé teszik. Ilyen értelem­ben a törvény például arra is módot és iránymutatást ad, hogy a pénzforgalmat a korszerű készpénzfizetési és elszámolási módok elterjesz­tésével tökéletesítsük, ilyen formán könnyebbé tegyük a családok gazdálkodását, Időtálló és előremutató Befejezésül köszönetet mondok a kormány nevében mindazoknak a társadalmi szervezeteknek és szakem­bereknek, akik a törvényja­vaslatot előkészítő vitákban alkotó módon vettek részt, s segítséget adtak ahhoz, hogy e javaslatot most elő tud­juk terjeszteni. Hálásak va­gyunk az országgyűlési bi­zottságoknak is véleményü­kért, javaslataikért, s kérem, hogy támogassanak majd a törvény társadalmi megis­mertetésében és végrehajtá­sában is. Igyekeztünk úgy kidolgoz­ni a tervezetet, hogy az se­gítse mai gazdasági felada­taink megoldását, de egyút­tal legyen idáőálló és — amennyire lehet — előremu­tató. A törvény akkor éri el célját, ha a gyakorlatban érvényesül a törvényhozók szándéka. Bízunk benne, hogy pénzügyi szerveze­teinknél, a vállalatoknál és intézményeknél az ezzel foglalkozók teljesítményei e törvény nyomán megújul­nak, s méltók lesznek szo­cialista társadalmi rendsze­rünk korszerű követelmé­nyeihez. v • Kérem a Tisztelt Ország­gyűlést, hogy az állami pénzügyékről szóló törvény­javaslatot" vitassa még és fogadja el. (MTI) könnyítsünk a készpénzfor­galom közvetítésében nagy szerepet játszó posta mun­káján, csökkentsük a lakos­ság és a közületek közötti nagy arányú készpénzmoz­gást. Bővülő kül­kereskedelmi forgalmunk Tisztelt Országgyűlés! Hazánk külkereskedelmi forgalma viszonylag nagy és egyre növekszik. Exportunk értéke a végső felhasználás­ra kerülő termékmennyiség­hez viszonyítva 1978-ban 26 százalék volt. Az elmúlt év­ben összexportunk kereske­delmi árfolyamon számolva mintegy 250 milliárd forint, importunk pedig — különö­sen a nem rubelelszámolású viszonylatban — meghalad­ta exportunkat. A nagy mér­tékű külkereskedelmi forga­lom jelentős rövid lejáratú pénzforgalmat von maga után. A tervszerű devizagazdál­kodás és kiterjedt külföldi bankkapcsolataink kereté­ben közép- és hosszú lejá­ratú hiteleket is felveszünk. Ezeket elsősorban olyan be­fektetésekre, beruházásokra fordítjuk, amelyek a minden piacon gazdaságosan értéke­síthető termelést szolgálják. Az elmúlt évek során rend­szeresen vettünk fel. hitele­ket a tőkés pénzpiacokon, ezeket kiegészítettük. A KGST bankjaitól és legna­gyobb szocialista partne­rünktől, a Szovjetuniótól felvett hitelek, népgazdasá­gunk ereje és fejlődése le­hetővé teszi a továbbiakban is külföldi hitelek felvételét, de természetesen a hitel­igénybevételnek vannak jó­zan határai. Ezért van nagy -^- gim -ilör. jelentősége exportunk foko­zásának, az import ésszerű keretek között tartásának, az egyensúly erősítésének. A pénzügyek fontos eleme az árfolyampolitika. Az utóbbi években aktív árfo­lyampolitikát folytattunk, hi­szen a tőkés valuták egymás közötti viszonyában jelentős változások következtek be és reálértékük is csökkent az infláció következtében. A reális hazai kalkuláció szük­ségessé teszi, hogy a bekö­vetkezett változásokat kö­vessük. Nagyon fontos, hogy az időszerű árfolyamok alap­ján ne adjunk több forintot a devizabevételekért és ne fizessenek kevesebb forintot vállalataink az import de­vizákért, mint amennyi a piac értékítélete következté­ben jár. Természetesen bizo­nyos esetekben kiegészít­hetik ezt pénzügyi áthidalá­sok, ezek nagyságát azonban csökkenteni kell. Ha ettől el­térnénk, zavarnánk a gaz­dasági tisztánlátást, nem ösz­tönöznénk olyan struktúra kialakítására, amit a kör­nyezetünkben tapasztalható tények megkívánnak. Bankrendszerünk szoros kapcsolatban áll a KGST két bankjával, a moszkvai székhelyű Nemzetközi Gaz­dasági Együttműködési Bank­kal és a Nemzetközi Beru­házási Bankkal. Az előző az azonnali fizetések és rövid lejáratú hitelezés lebonyolí­tását végzi, míg az utóbbi a nagyobb, elsősorban, a hosszabb idő alatt megtérü­lő beruházásokra — így leg­utóbb az orenburgi gázveze­ték építésére — nyújtott ru­belben és részben tőkés va­lutában ls hosszú lejáratú hitelt Természetesen szoros az együttműködésünk a szo­cialista országok központi és más bankjaival is. Elsőren­dű érdekünk, hogy a KGST pénzügyi rendszerének to­vábbfejlesztésében megfelelő szerepet vállaljunk. Kölcsönös előnyök A Magyar Nemzeti Bank a kölcsönös előnyök alapján kapcsolatban áll a tőkés és fejlődő országok központi, valamint sok száz kereske­delmi és hitelbankjával, s egyes nemzetközi pénzügyi intézményekkel is, mint pél­dául a Baselben széke­lő Nemzetközi Fizetések Bankjával, amelynek több évtizede részvényesei va­gyunk. A Magyar Nemzeti Bank részvényese a Bécsben székelő Központi Váltó- és Hitelbank Rt-nek, valamint a Londoni Magyar Nemzet­közi Banknak is. A tőkés konjunktúra lassú üteme, a nyugati világ sú­lyos monetáris problémái, a különböző próbálkozások szi­lárdabb pénzügyi rendszer ki­alakítására szükségessé te­szik, hogy állandó figyelem­mel kísérjük a tőkés világ konjunkturális és pénzügyi helyzetének alakulását is. Külkereskedelmünknek több mint 40 százaléka ezen or­szágokkal bonyolódik, nyers­anyag-szükségletünk, gép­szükségletünk nem jelenték­telen részét onnan szerezzük be, és jelentős szerepük van a magyar export számos ágazatában is. A pénzügyi törvénytervezet a bankrendszer tevékenysé­gének törvényes kereteit erő­síti. hozzájárul ahhoz, hogy a bankrendszerben levő le­hetőségeket továbbfejlesszük, jobban felhasználjuk — zárta hozzászólását Tímár Mátyás. (MTI) Takács Imréné interpellációja Timár Mátyás felszólalása Az állami pénzügyekről nyoz elő beruházási hitel- százalékban finanszírozza. A beterjesztett törvényjavaslat ként. Ezen belül 45 milliár- forgóeszköz-gazdálkodáson fl textilipar jövőjével kapcsolatos kérdésekről fontos állomás jogalkotá­sunkban. — kezdte hozzá­szólását Timár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnö­ke, majd részletesen szólt a gazdaság irányításában bankrendszerünkre és köz­ponti bankunkra háruló fontos feladatokról. A bankrendszernek — mondotta — nagy szerepe van a beruházások finaszí­rozásában. Az V. ötéves terv beruházási előirányzatának nem egészen 50 százalékát az' úgynevezett állami beru­házások teszik ki. E körbe tartoznak a kiemelt nagy­beruházások amelyeket az Állami Fejlesztési Bank fi­naszíroz, a célcsoportos be­ruházások (az összberuházá­sok több mint 20 százaléka), melyeknek finanszírozásában az Országos Takarékpénztár is részt vesz, továbbá az egyéb infrastrukturális és más állami beruházások is. Az összes fejlesztések több mint fele úgynevezett vál­lalati és szövetkezeti beru­házás. Míg az állami beru­házásokat közvetlenül, vagy közvetve zömmel az állami és tanácsi költségvetések fi­nanszírozzák, addig a válla­lati és szövetkezeti fejleszté­sek forrása a nyereségből képzett saját fejlesztési alap, a hitel és az egyes felada­tokhoz kapcsolódó állami tá­mogatás — ez utóbbi főleg a mezőgazdaság területén. Növelve a vállalatok exportképességét Fontos szerepe van a vál­lalati és ' szövetkezeti fej­lesztések finanszírozásában a bankhitelnek; mostani öt­éves tervünk mintegy 100-r­110 milliárd forintot irá­dot szánt a terv olyan fej­lesztési hitelekre, amelyek a minden piacon versenyképes áruk termelésének növelését segítik elő. Körülbelül 60 milliárd szolgálja más struktúrajavító, munkaerő-, anyag- és energiamegtakarí­tó és egyéb fejlesztések hi­telezését. Jelentősek itt azok a hitelek, amelyek különbö­ző szocialista integrációs programok megvalósítását szolgálják. A termeléssel arányos készlet­növekedést Tapasztalataink azt mutat­ják, hogy azok a beruházá­sok, amelyek az említett 45 milliárdos hitelkeretből az előírásoknak megfelelő szi­gorú feltételek mellett való­sulnak meg, jelentősen nö­velik vállalataink exportké­pességét. Ezért időközben, a követelményeknek megfele­lően a kormány bizonyos mértékben növelte e hitelle­hetőséget. E keretekből az ipar a folyó ötéves tervben előreláthatólag 60 százalék­ban, az élelmiszer-gazdaság 35 százalékban részesül. Fon­tos feladatunk, hogy az egyéb, a gazdaság struktúrá­ját javító hitelek is fokozó­dó mértékben járuljanak hozzá egyensúlyunk erősíté­séhez. Jelentős feladata van a Magyar Nemzeti Banknak, a forgóeszközök hitelezésében. Vállalataink és szövetkeze­teink jelenleg összesen mint­egy 800 milliárd forint for­góeszköz felett rendelkeznek. Ezt a saját forgóalap körül­belül 40 százalékban, az egyéb források 40 százalék­ban, a hitel mintegy 15—20 belül kiemelkedő jelentősé­ge van a vállalati és szö­vetkezeti készletek alakulá­sának. Míg az elmúlt évek­ben a készletnövekedés nagyjából megfelelő tenden­ciát mutatott, az elmúlt esztendőben — különböző okok következtében — a készletnövekedés igen ma­gas, mintegy 10 százalék volt, ami erősen meghalad­ta a termelés és a forga­lom bővülése által indokolt mértéket. Mint ismeretes, részben a gazdálkodás hatékonyságá­nak lassú fejlődése, részben a világgazdaság elmúlt évek­ben bekövetkezett változásai miatt jó néhány vállalatunk nehéz helyzetbe jutott. Na­gyon fontos, hogy e vállala­tok — úgy, ahogy ezt a kor­mány határozatai előírják, a felügyeletet gyakorló mi­nisztériumokkal és más érintett szervek bevonásá­val — mielőbb kidolgozzák programjukat struktúrájuk átalakítására, hogy mielőbb kiláboljanak a gazdálkodási és fizetési nehézségeikből. A bank különös .figyelem­mel kíséri munkájukat, igyekszik az átmenet leg­sürgetőbb pénzügyi problé­máihoz segítséget nyújtani, a végső megoldást azonban működésük további pers­pektívájának kidolgozása és megvalósítása jelenti. A központi banknak fon­tos feladata a gazdálkodás­hoz szükséges pénzmennyi­ség kibocsátása, a pénzfor­galom lebonyolítása és el­lenőrzése. Igyekezetünk az, hogy a következő évek so­rán a pénzforgalomban a korszerű formákat kiszéle­sítsük, a lehetséges mérték­ben bővítsük a készpénz nélküli fizetési forgalmat. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs­nő! Textiliparban dolgozó kép­viselő lévén, nap mint nap látom az iparban jelentkező gondokat, problémákat, s egyben részese vagyok an­nak a komoly erőfeszítés­nek, tenni akarásnak, amely pártunk Központi Bizottsága határozatainak végrehajtásá­ért folyik (a gyártmányszer­kezet átalakításáért, a jó mi­nőségű, gazdaságos, piacké­pes termékek előállításáért). Az erőfeszítéseket azon­ban nagymértékben gátolja a textiliparról országosan is kialakult negatív társadalmi megítélés az ipar jövőjé­nek, perspektívájának meg­kérdőjelezése, amely mind nagyobb és nagyobb arányú elvándorlást okoz. A szak­mához hű maradó munká­sokra és vezetőkre pedig egyre nagyobb teher hárul, . s a bizonytalanság az ő kö­rükben is eluralkodott.,(Oly­annyira, hogy nyugdíj előtt állók kérdezték meg tőlem a közelmúltban, hogy le tud­ják-e még dolgozni az ipar­ban a nyugdíjig hátralevő éveiket?) A KB határozatait csak szakmailag jól felkészült munkás- és vezetőgárdával lehet végrehajtani, azonban ha továbbra is úgy látják a textiliparban dolgozók, hogy munkájukra a jövőben nem lesz szükség, az ipar elnép­telenedik. Fiatal szakembe­rek már nemigen vállalnak üzemeinkben munkát. Éppen ezért tiszteléttel megkérde­zem a miniszter elvtársnőt, hogyan látja a textilipar jö­vőjét és milyen intézkedé­seket lát lehetségesnek, hogy az iparban jelenleg kialakult bizonytalanság megszűnjön— remartoni Vegyipari Válla­kérdezte Takács Imréné lat üzemvezetője Berhida (Csongrád m. 3. vk.), a sze- és környéke rohamosan rom­gedi Textilművek MSZMP- ló vízellátásának tárgyában bizottságának titkára. az Országos Vízügyi Hivatal Keserű Jánosné válaszában fi,^átÍ evfnértitm6ra texühDarnak' ™la£t X maSar lakosSo főteg a «ociáIis ^azgatója a Csepeli ^o^fo/ roCni^!; HHxlttff Távbeszélő Hálózat fejlesz­A ^^ar textilárut szívesen ősének ügyében a közleke­vJl a^ leSyobble- dés" és P°staüSyi miniszter­ZSE^iit,. to^wiriV o hez intézett kérdést. Dömö­törfy Sándor (Zala m. 5. vk.) ^ „P w" technikus, a hahóti Rákóczi kon sem hiányozhat a tex- főállattenvésztóie a köz­nl^uSr^cTL van ^SSSTStSÍJLUés Sá a magyar texttlipa^ ^vetkezeti pénzeszközök el­nak így jövőbe Sf " térgyában Faluvégi tói függ: miképpen haszno- ^jos pénzügyminisztert ker­sítják gazdaságosan ezt a ^f ™eg: milyen intézke­lehetőséget. Ezek eléréséhez déseketK kivannak tenni a? jó tervezők, gyártmányfej- ervenyben levő torvenyereju lesztek, tapasztalt fonók, rendelet: dletva miniszterta­nacsi hatarozat gyakorlati szövők és jó kereskedők szükségesek. Meg kell őrizni érvényesítése érdekében? Ma­a textilipar szakmailag jól ágazatképpen hozzáfűzte, felkészült munkás- és szak- h?gy a vaI,lalatok egjre ke­embergárdáját, és gondos- vf®bé jaru£?fk hoztf *koz: kodni kell a munkaerő- fgl műyelodési intézmények utánpótlásról - mondotta. fenntartásahoz és fejlesztesé­A miniszteri választ az in- hez. Ezek csaknem minden terpelláló képviseld s az or- gondja - mutatott rá - a szággyűlés is elfogadta. tanácsokra nehezedik. m A pénzügyminiszter — te­kintettel arra, hogy a kér­Ezután újabb interpellációk dés nem kifejezetten a périz­következtek. Nagy Csaba ügyi szabályozás témakö­(Bács m. 10. vk.), a Dél- rét. hanem a Minisztertanács Bács-Kiskun megyei Vízmű közművelődési határozatának Vállalat művezetője a kis- végrehajtását érinti — vála­kunhalasi felüljáró építése szában haladékot kért hogy tárgyában a közlekedés- és az érintett szervekkel is postaügyi miniszterhez; Ko- megvitathassa a dolgot Az vács Istvánné (Pest m. 1. így születő állásfoglalásról vk.), a Hazai Fésűsfonó- és harminc napon belül tájé­Szövőgyár kistarcsai gyár- koztatja majd az országgyű­egységének munkásellátási lés elnökét és — írásban — felelőse Mogyoród határában az interpelláló képviselőt elégetett vegyihulladékanya- A miniszterek, illetve az gok környezetszennyező ha- államtitkár válaszát az in­tása miatt a nehézipari mi- terpelláló képviselők és az niszterhez; Pályi Sándorné országgyűlés egyaránt tudo­(Veszprém m. 3. vk.), a pe- másul vette.

Next

/
Thumbnails
Contents