Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-16 / 139. szám

frlMo VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEK! GYARORSZAG M SZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 69. évfolyam 139. szám 1979. únius 16., szombat Ara: 1,20 forint SALT-2., Bécsben Brezsnyev és Carter első találkozója Ma kezdődnek az érdemi tárgyalások A Bécsbe érkezett Leonyicl Brezsnyevet a schwechati repülőtéren Rudolf Kirchschlager osztrák elnök fogadta. (Telefotó — AP—MTI—KS) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénte­ken Moszkvából Bécsbe uta­zott, hogy találkozzék James Carterrel, az Egyesült, Álla­mok elnökével. Leonyid Brezsnyevvel együtt utazott Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere, Dmitrij Usztyinov, honvé­delmi miniszter, Konsztan­tyin Csernyenko, az SZKP KB titkára, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­jai, valamint Nyikolaj Ogar­kov, a honvédelmi minisz­ter első helyettese, a Szov­jetunió fegyveres erőinek vezérkari főnöke. Ütőn Bécs felé Magyar­ország területe fölött átre­pülve, Leonyid Brezsnyev táviratot intézett Kádár Já­noshoz, az MSZMP KB első titkárához. Losonczi Pálhoz, az Elnöki Tanács elnökéhez, és Lázár Györgyhöz, a Mi­nisztertanács elnökéhez. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke testvéri üdvözletét tolmá­csolta és további sikereket kívánt a magyar népnek. A táviratban Leonyid Brezsnyev vissza emlékezett arra a meleg fogadtatásra, amelyben a szovjet delegá­ciót közelmúltban tett ma­gyarországi látogatása során részesítették. Meggyőződését fejezte ki, hogy a szovjet— magyar tárgyalások gyümöl­csöző eredményei a két or­szág közötti sokoldalú együttműködés továbbfej­lesztését és elmélyítését szolgálják a két nép, vala­mint az egész szocialista kö­zösség érdekeinek megfele­lően. * A szovjet és osztrák zászlókkal • feldíszített schwechati repülőtér főépü­lete előtt röviddel délelőtt háromnegyed 11 után állt meg a szo.vjet államfőt szál­lító IL—62 típusú különre­pülőgép. Leonyid Brezsnyev és kíséretének tagjai foga­dására a repülőtéren Kirchschlager köztársasági elnök, Kreisky szövetségi kancellár, Pahr külügymi­niszter, valamint az osztrák kormány több más tagja. A szovjet államfőt elsőnek az osztrák köztársaság elnöke köszöntötte. A két ország himnuszának elhangzása után Leonyid Brezsnyev Kirchschlager el­nök kíséretében ellépett a tiszteletére felsorakozott ka­tonai díszalakulat sorfala előtt. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke szívé­lyesen elköszönt a fogadásán megjelent személyiségektől, majd a repülőtérről a szov­jet nagykövetségen levő szállására ment gépkocsival. Brezsnyev délután Carter elnökkel együtt látogatást tett az osztrák köztársaság elnökénél. A szovjet—ame­rikai legfelsőbb szintű ta­nácskozás megbeszélései ma, szombaton kezdődnek meg az osztrák fővárosban. Városnéző körutat tett pénteken a kora délutáni órákban Leonyid Brezsnyev, bár programjában nem sze­repelt a körút Bécs történel­mi belvárosában, saját ké­résére azonban beiktatták a városnézést is. A körút első állomása volt a városháza, a Parlament, a Burgtheater és a Hofburg környékének megtekintése. A városnéző körút sorári az osztrák fő­város lakossága sok helyen köszöntötte a vendéget. * A tárgyalások előestéjén Leonyid Brezsnyev és James Carter az osztrák szövetségi elnök hivatalában találko­zott egymással először sze­mélyesen. Péntek délután háromnegyed hatkor előbb az amerikai elnök gépkocsi­oszlopa érkezett a Ballhaus platzra. James Carter a Hofburg „Rózsatermében" várta be Leonyid Brezsnye­vet, ahol néhány percig tol­mácsaik társaságában beszél­gettek egymással. Pontban 6 órakor átvonultak aPietra­dura szobán és a tükörter­men, majd beléptek a Má­ria Terézia-terembe, ahol dr. Rudolf Kirchschlager osztrák szövetségi elnök Bruno Kres­ky szövetségi kancellár tár­saságában fogadta őket. Este Leonyid Brezsnyev és James Carter megtekin­tette a bécsi Állami Opera­házban Mozart „Szöktetés a szerájból" című operájának díszelőadását Az országgyűlés elfogadta a tavalyi kűltségvetést, új pénzügyi törvényt alkotott Befejeződött a Parlament nyári ülésszaka Pénteken délelőtt 10 órakor a Par­lamentben folytatta munkáját az or­szággyűlés nyári ülésszaka. Legfelső törvényhozó testületünk ülésén meg­jelentek: Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke. Ká­dár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Biszku Béla, Fock-Jenő, Gás­pár Sándor, Huszár István. Németh Károly, Övári Miklós és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vettek a tanácskozáson a Központi Bizottság titkárai, valamint akormány tagjai. Az emeleti páho­lyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos ve­zetője. Az elfogadott napirendnek megfe­lelően, a Magyar Népköztársaság 1978. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájával folyta­tódott a tanácskozás. Felszólalt Hor­váth László Somogy megyei, Péterfi Ferenc Vas megyei, Rózsa Ernő Haj­dú-Bihar megyei. Szabó Gusztáv Sza­bolcs-Szatmár megyei képviselő. Ezután — mivel a beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett — az elnök a vitát bezárta, s megadta a szót Faluvégi Lajosnak. A pénzügy­miniszter köszönetet mondott a sokol­dalú, élénk, a lényeges kérdéseket fel­ölelő vitáért, majd hozzáfűzte: — A kép akkor teljes, ha az itt elhang­zottakhoz hozzávesszük a bizottsági ülésekben elhangzottat, a kritikákat és biztatásokat is. A vita is jól érzékel­tette. hogy a törvényhozás tagjai tud­ják és értik, hogy a fejlőlés jelenlegi szakaszában nehéz feladatokat kell megoldani. Kiemelte, hogy a fejlődés egyik záloga a jó teljesítmények meg­becsülése. Lényeges, hogy a társada­lom a jövőben jobban elfogadja: a vállalatok, a szövetkezetek helyzetét a mérhető teljesítménykülönbségek differenciálják. Határozathozatal következett: az országgyűlés, a Magyar Népköztársa­ság 1978. évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló törvényjavaslatot ál­talánosságban és részleteiben, a be­nyújtott eredeti szöveg szerint egy­hangúlag elfogadta. A határozathozatal után Faluvégi Lajos pénzügyminiszter terjesztette elő az állami pénzügyekről szóló tör­vényjavaslatot. Ezt követően Horváth Lajos (Bara­nya megyei 3. választókörzet), a Bara­nya megyei tanács elnöke az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslat bizottsági előadója emelkedett szólás­ra. A képviselő végül az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, vala­mint terv- és költségvetési bizottsága nevében az előterjesztett módosítások­kal együtt ajánlotta elfogadásra az országgyűlésnek az állami pénzügyek­ről szóló törvényjavaslatot. A vita első hozzászólója Timár Má­tyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. (Felszólalását a 2. oldalon ismer­tetjük.) A továbbiakban fölszólalt dr. Mátyus Gábor Bács-Kiskun megyei. Szabó József Baranya megyei képvi­selő. Ezután határozathozatal követke­zett: az országgyűlés előbb a terv- és költségvetési, valamint a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság együt­tes jelentésében foglalt módosító ja­vaslatokat, majd az állami pénzügyek­ről szóló törvényjavaslatot általános­ságban, s — a már megszavazott mó­dosításokkal együtt — egészében el­fogadta. A napirendnek megfelelően inter­pellációk következtek. (Erről tudósítá­sunk a 2. oldalon.) Az interpelláló képviselőknek az illetékes miniszterek adtak választ. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejezte munkáját Faluvégi Lajos előterjesztése Elöljáróban hangsúlyozta, hogy az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslat szocia­lista • fejlődésünk eredmé­nyeire és szükségleteire épül. Előzményeit ott találjuk a magyar törvényhozás legha­ladóbb hagyományai között Széchenyi épp a pénzügyek megújításával kezdte elévül­hetetlen munkásságát. Kos­suth és követői a polgári for­radalom alatt 6zéles körű állampénzügyi reformokat hirdettek meg. ök terjesztet­ték elő az első magyar költ­ségvetést, s törvénnyel sza­bályozták az adórendszert és az állami hitelügyeket. Hagyományaink közül ma­gasan kiemelkedik — folytat­ta ezután — a Magyar Ta­nácsköztársaság pénzügyi rendszerét is átfogóan meg­határozó törvény, a Magyar Tanácsköztársaság Alkotmá­nya, amelyet éppen hatvan éve, 1919. június 14-én kez­dett tárgyalni, majd június 23-án fogadott el a tanácsok országos gyűlése. Ennek az alkotmánynak a költségvetés­ről szóló fejezete az akkori állami pénzgazdálkodásnak az alaptörvénye lett, s egyút­tal kinyilvánította a szocia­lista pénzügyi politikának ma is sokban érvényes és időálló céljait Bízunk benne, hogy az állami pénzügyekről most előterjesztett törvényjavaslat e sokra kötelező múlt méltó folytatásának is bizonyul. Erősíteni a társadalom közös felelősségét A pénzügyi törvényt jog­alkotási programunk tudato­san és átgondoltan ütemezte úgy, hogy a népgazdasági tervezésről, valamint a válla­latok, a tanácsok és a szö­vetkezetek működéséről szóló törvények után kerüljön tető alá. Ezek is érintenek ugyan pénzügyi kérdéseket, de ter­mészetszerűen nem fogják át az állami pénzügyek teljes területét. Indokolt tehát egy olyan törvény megalkotása is, amely áttekinthetően — és az említett törvényekkel összhangban — rendszerbe foglalja és szabályozza szo­cialista államunk pénzgazdál­kodását, a vele foglalkozó intézmények jogait és köte­lességeit, egyszersmind meg­határozza a pénzügyek helyét gazdasági és társadalmi fel­adataink végrehajtásában. Társadalmi és gazdasági helyzetünk, s nemzetközi kapcsolataink jelenlegi sza­kaszában, a tervszerűen sza­bályozott árutermelési viszo­nyok között fokozottan föl kell használnunk az érték­kategóriákat és az értékvi­szonyokat, mert az egyensúly, hatékonyság és a harmonikus fejlődés mostani követelmé­nyeinek csakis ezek helyes alkalmazásával tehetünk ele­get. Közben persze őrköd­nünk kell azon, hogy a forint valutánk iránti bizalom fenn­maradjon, s a forint értéke és forgalmi képessége meg­feleljen gazdaságunk valós helyzetének és teljesítmé­nyeinek ! Végül azért is szükség van erre a törvényre, mert a gaz­dálkodás fő feladataiban erő­sítenünk kell a társadadom közös felelősségét. A közös felelősséget pedig csak akkor várhatjuk el állampolgá­rainktól, ha ők is át tudják tekinteni törvényeinket, ha ők is megértik a szabályokat, s eligazodnak bennük, mert a jogok és a kötelezettségek egyaránt világosak. A törvényjavaslat mind­azokra a pénzviszonyokra ki­terjed, amelyeknek legalább az egyik alanya maga az ál­lam vagy valamelyik intéz­ménye, á bank és más pénz­intézet. Vem terjed ki minden pénz­kapcsolatra A törvényjavaslat nem ter­jed ki minden pénzkapcso­latra: nem tekintendők az állami pénzügyek részének a gazdálkodó szervezetek és a lakosság között keletkező pénzviszonyok, sem a válla­latok egymás közötti és az állampolgárok egymás közöt­t' pénzkapcsolatait. Ezek a közelmúltban kiegészített polgári törvénykönyv tárgy­körébe tartoznak. Az állami pénzügyek na­gyon tág fogalomkörében a törvényjavaslat keretjelle­gű: az eddigi tapasztalatokat, az eddigi joggyakorlatot és rendelkezéseket foglalja egy­séges, áttekinthető rendszer­be. Ezek lényeges módosítá­sát nem tekintettük felada­tunknak. Mégis a rendszere­zés nagy munkájában kide­rültek bizonyos hiányok és összhangbeli zavarok. Ezeket igyekeztünk megszüntetni és néhány új elgondolást is ér­vényesítettünk. Az egyik a költségvetési előirányzatok betartásának szabályozásával függ össze. Az évi költségvetés jóváha­gyása előtt gyakran megkér­dezték a tisztelt képviselő elvtársak, vajon egy-egy cél megvalósítására nem jelen­tene-e nagyobb biztosíté­kot, ha a megállapított előirányzatoktól való elté­résekhez előzetesen mindig jóváhagyást kellene kérni. A törvényjavaslat most úgy rendelkezik, hogy az ország­gyűlés az éves költségvetés­ről szóló törvényben bizonyos előirányzatoknak a felhasz­nálását külön szabályozhatja. Ez azt jelenti, hogy ezektől a Minisztertanács csak az or­szággyűlés felhatalmazása alapján térhet el. Ügy hisz­szük, hogy a törvényhozói és a kormányzati felelősség megfelelő összehangolása és elhatárolása érdekében csak­ugyan célszerű, ha ország­gyűlésünk a népgazdaság tnindenkori helyzetéből ki­indulva valóban él majd ez­zel a jogával, hogy segítse vele a végrehajtást. A másik hatásköri kérdés egész lakoságunkat érinti. A törvényjavaslat — a régebbi hiányokat pótolva — ki­mondja, hogy az állam ma­gánszemélyeket, Magyaror­szágon jövedelemmel va­gyonnal bíró vagy itt gazda­sági tevékenységet folytató külföldieket az állami fel­adatokhoz való arányos hoz­zájárulás végett adóknak és illetékeknek a fizetesére vagy egyéb befizetéseknek a telje­sítésére kötelezhet. A tervezet nem foglalkozik egyedileg és tételesen az adó­kötelezettséggel. Ez annyit is jelent, hogy az idevágó eddi­gi szabályok változatlanul érvényben maradnak. Azt ellenben előírja a javas­lat, hogy a lakosság széles körét érintő új adózási köte­lezettséget megállapítani, vagy meglevő kötelezettsége­ket — akár azok mértéke, akár a kötelezettek köre te­kintetében — számottevően kiterjeszteni csak az ország­gyűlésnek, illetőleg a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak hatáskörében szabad. Érdekeltség és összhang Természetesen áUami bevé­teleink legnagyobb hányadát (Folytatás a 2. oldalon.) t ' ^ , » i

Next

/
Thumbnails
Contents