Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

Péntek, 1979. június 15. 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári iissza'xa Sarlós István beszéde osztási rendünket — ez pedig veszteségeket okozhat. A rugalmasság, a gyorsaság és az élethez való igazodás legyen az irányítás és a gazdaságpolitika ismérve. Társadalmunk és így valamennyi dolgozó osztály és réteg vizsgálata arról tanúskodik, hogy dolgozóink értik és megértik, mi népünk érdeke, s hogy ennek szolgálatában kinek-kinek mi a kötelessége. A felszólaló ezután rámutatott: a minőség elemzése és a javításához szükséges intézkedések megtétele alkotóelem4 a termékszerkezet javításának. Eddigi eredményeinkből azonban az is kitűnik, hogy még csekély a haladás, gyártmányaink tömegében sok még az alig, a kevésbé gazdaságos termék — mondotta, majd hangsúlyozta: cselekvésre, jobb munkára ösztönző funkciója miatt — fejlődésünk alapvető vonása és fontos feltétele az érdekeltségi rendszer megfelelő érvényesüléTakarékoskodni anyaggal, idővel, munkaerővel Az érdekeltség és az azt kifejező jövedelem a munkával függ össze. Ezért helytelen minden olyan törekvés, amely szerint a béremelésből és bérkiigazításból mindenkinek lehetőleg azonos mértékben kell részesülnie. Az egyén igazságérzete, de az egész nép meggyőződése azt vallja, hogy nem lehet azonosan dotálni a jól, vagy kevésbé jól, vagy éppen rosszul végzett munkát. A termelés minőségi követelményei is arra ösztönöznek, hogy minél jobb a munka, annál magasabb legyen a bér. S ha valaki azt kérdi: hol a bérek felső határa, azt válaszolom: ott, ahol a jól elvégzendő munka felső határa van. Visszatérő igény minden munkaterületen a takarékosság. Olykor azonban mechanikusan értelmezik ezt a fogalmat Leszűkítik és elszürkítik, ezzel mintegy megakadályozzák, hogy népgazdasági méretekben érvényesüljön. Ráadásul ez a fogalom nem kizárólag a pénzfelhasználás csökkentésére vonatkozik, hanem ezzel egyidejűleg a mögötte meghúzódó nagyobb értékkel : az anyaggal, az idővel és a munkaerővel való takarékoskodásra is. A társadalmi termelés minden szektorában joggal kifogásolták a nagy értékű gépek és berendezések alacsony fokú kihasználtságát, az építkezéshez biztonsági tartalékként kiszállított, majd felhasználatlanul hátrahagyott anyagok tömegét. Súlyosan sérti a takarékos gazdálkodás elvét a beruházások elhúzódása, a minőségileg kifogásolható munka, és az a hanyagság, amely a kellő és kötelező gondoskodás elmulasztásával hagy pusztulni nagy értékű gépeket, anyagokat, épületeket. Évek óta sok szó esik a munkaerőhiányról Az erről szóló nyilatkozatok és beszámolók már-már tragikusnak tüntetik fel a helyzetet. Valójában azonban nincs abszolút munkaerőhiány. 1979-ben sok közigazgatási egység területén kezdtek hozzá a munkaerő átcsoportosításához. Ez örvendetes jelenség. A szándékot üdvözölni kell. Sok panasz hangzik el a munkafegyelemmel kapcsolatban, indokoltan. A fegyelmezetlenül végzett munka a gondolkodó, egyenes embereknek nem tetszik és soha nem tetszett. Az öntudatos munkás mindig ügyelt arra, hogy a munkája méltó legyen hozzá. így van ez ma is, amikor minden eddiginél inkább megvan mindenkinek a lehetősége arra, hogy emberi méltóságához mérten jól dolgozzék. Az emberi értékek magas fokú megbecsülése Amikor arról van szó, hogy kik játszanak jelentős szerepet a tervek valóra váltásában, akkor elsősorban a munkások és parasztok felelősségteljes munkájára szoktak hivatkozni, őket általában elismeréssel emlegetik — ennek ellenére keveset ismerünk név szerint a legjobbakból. Pedig indokolatlan, hogy a névtelenségbe burkoljuk őket. Arra lenne szükség, hogy az adott szakmát választó fiatal a legjobb bányászokat, növénytermesztőket. esztergályosokat, építőket lássa maga előtt példaképként. Ez vonzóvá teheti a szakmát, és jelzi az emberi értékek magas fokú megbecsülését. A termelésben sok múlik azon is, hogy milyenek az egyes vállalatok különböző szintű vezetői. Nagy többségük azt nyújtja, amit elvárnak tőle — szocialista szakemberként dolgozik és él. Az ő munkájukról is többet és főként szebbet kell mondani a megszokottnál. Növeljük biztonságérzetüket a döntéseknél, és támogassuk kezdeményező készségüket. Az ő munkájuknak, politikai és szakmai felkészültségüknek meghatározó a szerepe a jó munkahelyi légkör kialakításában. Az 1978. évi költségvetés elszámolásáról szőlő törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében elfogadom. (MTI) A képen: Biszku Béla és Kádár János az ülésteremben. (Fotó: Tóth István — MTI —KS—Telefotó) Kurucz Márfon felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéshez kapcsolódva a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásának helyzetéhez kívánok szólni — kezdte hozzászólását Kurucz Márton, majd így folytatta: Az értékelésből is kiderül, hogy az egész mezőgazdaság, a szövetkezetek elmúlt évi termelésükkel az ország élelmiszer-ellátását biztosították, sőt exportfeladatok teljesítését is lehetővé tették. A nem kívánatos jelenségeknél viszont többről van szó, mint a természeti csapások, a termelési szerkezet problémái vagy a vezetés hiányosságai. A fenti tényezőket valóban alapvetőnek kell tekinteni, ugyanakkor látni kell a nemzetközi piac kedvezőtlen hatásait, például az anyagiműszaki ellátást, vagy a hagyományos termékek exportját illetően. Szeretném megjegyezni azt is, hogy a népgazdaság egyik nagyon fontos területéről van szó, az értékítéletünknek nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai és morális hatásai is vannak. Mindezt nemcsak a mezőgazdaságban dolgozók miatt teszem szóvá, hanem azért is, mert mi olyan ország vagyunk, ahol sokan értenek a mezőgazdasághoz, legalábbis a bírálatához. Ezt azonban a mezőgazdaságban dolgozók megértik, mivel az ország minden lakosát érinti a mezőgazdaság, az élelmiszerellátás helyzete. A jelentés utal arra, hogy a szövetkezetekben a mezőgazdasági tevékenységből származó termelési érték az elmúlt évben 3,9 százalékkal nőtt. Kisebb mértékben a növénytermesztés és nagyobban az állattenyésztés területén. A szövetkezeti bruttójövedelem mérsékeltebben, 3,7 százalékkal nőtt, a mérleg szerinti nyereség 1 százalékkal csökkent. Ezt a viszonylag mérsékelt termelést és bruttójövedelem-növekedést a szövetkezetek jelentős többletköltséggel tudták megvalósítani, ami nem eredményezett ráfordítás arányos nyereségnövekedést, sőt esetenként veszteséghez vezetett Országosan közel 600 millió veszteség keletkezett, melyből 559 millió forintot központi pénzügyi eszközökből kellett rendezni. A jelentésből is érzékelhető, hogy e mögött igen jelentős differenciálódás van a megyék, sőt megyén belül a szövetkezetek között. Belvíz- és aszálykárok Csongrád megyében a termelés 1,2 százalékkal növekedett, a mérleg szerinti nyereség az előző évinek 86 százalékára csökkent, a veszteség összege pedig 16 százalékkal növekedett. A megyében a termőterület 35 százalékán termelődött ki a tiszta nyereség 62 százaléka, ami utal a fejlesztési alapok képzésének lehetőségére, sőt a személyes jövedelem év végi alakulására is. E számokban kifejeződik Csongrád megye mezőgazdaságának sajátos helyzete, az ár- és belvízkárok, az aszály egy éven belül egyaránt pusztított A jelentés úgy említi, hogy az elmúlt évi negatívumok oka 70 százalékban természeti, a továbbiakban pedig termelési-szerkezeti és vezetési problémákra vezethető vissza. A fentieken túl a termelési költségek növekedésében jelentős szerepet játszott az anyagjellegű költségek növekedése is. Ez részben a felhasznált anyagok mennyiségi növekedésében, másrészt az ipari és import eredetű anyagok árszínvonalának további emelkedésével is összefügg. Megyei adatok alapján az ipari eredetű anyagjellegű költségek növekedése az elmúlt évben 12 százalék volt. Ezen belül a műtrágya 8,2 százalék, az ipari takarmányok 15,9 százalék, de olyan jelentős anyag is, mint a növényvédő szer ára, növekedett. Az alkatrészellátás terén a javuló tendencia ellenére is ma is gond a kapcsolt ellátás. Egyes alkatrészeket nem lehet különállóan kapni, meg kell vásárolni az egész szerkezetet, ám sokkal magasabb áron, mint amennyibe a szimpla alkatrész került volna. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy kiegyeznénk előre a mezőgazdaság tavalyi eredményeivel, pedig többet és jobbat akartunk. A mezőgazdaságban dolgozók ennek érdekében végezték munkájukat. Az elmúlt évben jelentkező nehézségek nem szűntek meg az év végével a mezőgazdaság területén. A termelésre, a ráfordítások alakulására gyakorolt hatások az elmúlt év következményeként jelentősen érzékeltették hatásukat. Mindezt fokozta a kora tavaszi ár- és belvízkárok, és a késő tavaszi fagyok, a hetek óta tartó aszály. A jelentés szerint az őszi gabonáknak mintegy 9 százaléka kipusztult. Ebben is területenként nagy eltérések vannak, sőt még megyéken belül is. A kipusztulás legjelentősebb az alföldi megyékben. Csongrádban az őszi gabonák kipusztulása mintegy 14 százaléknyi volt. Á takarmánytermesztés körülményéi sem jók A megmaradt gabonák esetében — bár a tavasszal gondos ápolást kaptak, mégis — sok vetésben nincs megfelelő tőállomány, a fejlődés legfontosabb időszakában nem volt kellő csapadék, így gyenge termést várhatunk. A gabonák egy része, különösen a szikes és homokterületen a szó szoros értelmében már megszáradt. Az aratás küszöbén meg kell mondani: az őszi gabonákat illetően számottevő terméskieséssel kell számolni, ami nemcsak a mezőgazdasági üzemeket, hanem az egész népgazdaságot fogja érinteni és ennek ellensúlyozására időben fel kell készülni. Ismert az ország közvéleménye előtt az az erőfeszítés, melyet a mezőgazdasági üzemek tettek a kipusztult gabonák pótlására. Jelentős mennyiségű tavaszi árpát, és ahol lehetett, a szövetkezetek a kukoricaterületeket növelték. Csongrád megyében operatív jelentések alapján 11 százalékkal növekedett a kukoricaterület az előző évhez viszonyítva. Az erőfeszítések egy része — a jelek szerint — nem hozza meg a várt eredményt, a tavaszi kalászos gabonák helyzete is kritikus. Mindez előre veti árnyékát a termelési mennyiségek, a ráfordításokat illetően. A helyzet igen nehézzé vált a várható takarmánvtermés területén is. Az első kaszálású szálas takarmányok esetében mintegy felével számolhatunk az elmúlt évinek. A legelők most augusztusi állapotokra utalnak. Miért szólok erről ilyen kritikusan? Arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy a megnövekedett állatállomány takarmányellátását mindenképpen biztosítani kell. Nagyon fontos gazdaságpolitikai kérdésről van szó, ugyanis ilyen létszámú állatállományt takarmánytartalék nélkül biztonságosan tartani nem lehet. Erre feltétlenül gondolni kell. Felvetődik a kérdés, tehetetlenek, tétlenek vagyunk-e a helyzettel szemben? Azt kell mondani, hogy nem. Mindent megteszünk és meg kell tennünk azért, hogy a nehézségeket csökkentsük. A legnagyobb, a legnehezebb feladatok most a mezőgazdasági üzemek vezetőire és dolgozóira hárulnak. A mezőgazdasági üzemekben a vezetésnek, az ott dolgozóknak elsősorban kötelessége biztosítani, hogy minden termőterületet bevessenek, s legalább takarmány teremjen. Ha valaha jelentősége volt a másodvetésnek, főleg azokon a területeken, ahol öntözni lehet, akkor most van, és erre nagy figyelmet kell fordítani. Az öntözőket segítsék jobban! A rendelkezésre álló öntözőberendezéseket maximális kihasználtsággal működtetni kell, ahol az a legindokoltabb. Azért mondom, hogy ahol legindokoltabb, mert az ország művelhető területének 6 százaléka öntözhető, tehát pzzel a 94 százalékon jelentkező problémát megoldani aligha lehet. Jó lenne, ha illetékes szervek segítséget nyújtanának abban, hogy az e téren kialakult feszült helyzetet pénzügyi problémák ne nehezítsék. Minden eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a gabonák, a takarmányok veszteségmentes és minőségi betakarítására, tárolására, megóvására és hozzáteszem: takarékos felhasználására. E téren igen jelentős tennivalóink vannak, hiszen a felhasználásban az üzemek közötti különbségek nagy differenciáltságra utalnak. Bizonyos takarmány és ipari növények területén még nincs minden elveszve, öntözéssé) gondos munkával még sokai tehetünk. Igen fontosnak tartom az ésszerű, átgondolt takarékosság megvalósítását az anyaggal, a munkaerővel a pénzeszközökkel úgy. hogy az a következő évi termelés előkészítését ne hátráltassa. Végül szeretném figyelmébe ajánlani, hogy a mezőgazdaságban dolgozók aggódnak a jelenlegi helyzet miatt, de mindent megtesznek az időjárás okozta kiesések pótlására. A jelenlegi helyzetben céltudatos, felelősségteljes, határozott helytállásra, okos és a lehetőségeket figyelembe vevő jó tanácsokra, ha indokolt, utasításokra van szükség. De mindenáron kerüljük el az ésszerűtlen kapkodást, a türelmetlenséget. A mezőgazdasági helyzet most nagy erőfeszítéseket, az ország közvéleményétől megértést, a közreműködőktől minél tökéletesebb összhangot és fegyelmezett cselekedetet kíván. Ha minden mezőgazdasági üzem, a közreműködő szervek teljesítik a rájuk háruló feladatot, márpedig ezt kell tenni, akkor a kilátásban levő nehézségeinket jelentősen csökkenteni tudjuk. Az elmúlt évi költségvetésről szóló jelentést, a miniszteri expozét elfogadom — fejezte be hozzászólását Kurucz Márton. t