Délmagyarország, 1979. június (69. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

Péntek, 1979. június 15. 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Faluvégi Lajos expozéja Sarlós István beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) jobban megközelítő gazdasági környezetet teremtenek a vállalati gazdálkodás számára, következetesebben kifejezik a változó külső és belső viszonyok támasztotta követelményeket, s egyúttal tágabb — bár még mindig nem elég — teret adnak a jövedelmek — a hatékonyság valóságos különbségein alapuló — alakulásának. Az állami költségvetés bevételi és kiadási szerkezete az egy évvel azelőttihez viszonyítva valamelyest módosult. A vállalatok és a szövetkezetek összes költségvetési befizetése 1978-ban 304 milliárd forint volt, az egy évvel azelőttit 12 milliárddal haladva meg. A nekik különböző jogcímeken adott támogatás az előző évinél 5 milliárd forinttal volt több. A vállalatok és az Ipari szövetkezetek költségvetési befizetéseik után az 1978. évi nyereségükből csaknem 9 milliárd részesedési, 7 milliárd jóléti és művelődési és 39 milliárd fejlesztési alapot képeztek; továbbá 19 milliárdot helyeztek tartalékalapba. A részesedési és a fejlesztési alap kisebb, mint az előző évi volt, a jóléti és a tartalékalap ellenben sokkal nagyobb annál. A mezőgazdasági szövetkezetek 1,6 milliárd forint részesedést — a műit évinél kevesebbet — fizettek kt év végén, s több mint 6 milliárd forint fejlesztési alapot hoztak létre. Tartalékolásuk meghaladta a 2 milliárd forintot I Mérsékelni a vállalati fejlesztéseket A vállalati költséggazdálkodás nem javul. Termelővállalataink 100 forint értékű társadalmi terméket 1977-ben 85 forint 60 fillér, 1978-ban már 85 forint 90 fillér ráfordítással hoztak létre. A , vállalatok igazgatási költségeiben évek óta növekedést tapasztalunk. Tizenkét iparvállalat és 150 mezőgazdasági szövetkezet zárta az évet veszteséggel. Ezek hiányát túlnyomórészt hiteleszközökből rendeztük. Az elmúlt években a vállalatok a tervezettnél kevesebb jövedelemből az előirányzottnál több fejlesztési alapot képeztek. Ezért már 1978-ban több intézkedéssel is mérsékelni kényszerültünk a vállalati fejlesztési források növekedésének ütemét. Sok gazdálkodó szervezet ezt nem vette figyelembe, s többet költött, mint amennyire fedezete volt. Így a vállalati fejlesztési alapok hiánya év végén nagyobb volt, mint a korábbi években. Ezt helytelenítjük. S azt is meg kell mondanunk, hogy vállalataink a közeljövőben sem számíthatnak arra, hogy megtermelt tiszta jövedelemből a jelenleginél nagyobb arányban részesülnek, ráadásul tovább csappan majd a központi forráskiegészítés lehetősége is. Ezért vállalataink legyenek sokkal körültekintőbbek a beruházási döntéseiknél. A tanácsok 1978-ban több mint 100 milliárd forinttal gazdálkodtak, összességükben kiegyensúlyozottan. Elsősorban a gyermekintézmények hálózatának bővítésére, a közegészségügy javítására és az idős korúakkal való fokozottabb gondoskodáson fordítottak figyelmet. Különösen előtérbe került a lakásépítési program. Ennek megvalósulását néhány területen az előző évek mulasztásai gátolják. Késlekedtek — különösen a fővárosban, Tolna, Borsod, Veszprém megyében — a közművesítéssel, a terület-előkészítéssel, ez nehezíti az építkezések tervszerűségét. Az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés az eddigieknél határozottabban megfogalmazta, hogy a gazdasági munka fő feladata népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének javítása és a további tartós javulásnak biztonságos megalapozása még akkor is. ha ezáltal a menynyiségi növekedés üteme átmenetileg mérséklődik. A legfőbb irányvonal az, hogy erősen fokozzuk a termelés hatékonyságát Hogyan minősíthetők a folyamatok, együttesen a népgazdasági munka hatékonysága? S annak változása vajon kedvező vagy kedvezőtlen irányű-e? Ötödik ötéves tervünk a termelékenységnek nem csekély növekedésére számított. Az egységnyi élőmunka-ráfordításra jutó nemzeti jövedelem 1978-ban 4 százalékkal nőtt. Csakhogy ennek lehetőségét az 5,4 százalékkal nagyobb állóeszközállomány teremtette meg. A munkaerőnek és a gépieknek, berendezéseknek együttes hatékonysága az elvégzett számítások 6zerint csak 1—2 százalékkal nőtt, s ez- csekélyebb, mint amennyit terveztünk. A termelési szerkezet korszerűsítésében mutatkoznak bizonyos kezdeti eredmények. Az efféle változások azonban nem elég széles körűek, s nem elég gyorsan mennek végbe. Sajnos, ma még elég gyakori, hogy a műszaki korszerűsítés nem hatékony: drágán üzemeltetik a berendezéseket, vagy nem elég korszerű a termék, amelyet gyártanak velük, s így nem tudják jó áron eladni. Ezek a vállalatok bekerülnek a kevésbé vagy egyáltalán nem gazdaságos szférába. Példaként említem meg, hogy a gépipari vállalatok közel 20 százaléka az átlagos ipari jövedelmezőség felét sem éri el. A ruházati ipar vállalatainak egyharmada igen alacsony jövedelmezőségű, ezen belül a vállalatok egyhatoda egyáltalán nem járul hozzá a társadalmi jövedelemhez. Kevés a kisés középvállalat Szervezeti változtatások Is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a termelési szerkezet kedvezőbbé váljon. A magyar gazdaság vállalati szervezeti struktúráját vizsgálva azt látjuk, hogy kevés a kis- és középvállalat. Nagyvállalataink tömegesen olvasztották magukba a kisebb, többnyire tanácsi vállalatokat és szövetkezeteket, így szerezve munkaerőt, telephelyet, biztonságot az egyébként laza szerződéses kapcsolatok helyett, de sokszor így növelték tekintélyüket, esetleges monopolhelyzetüket ís. önkritikusan meg kell mondanunk, hogy ehhez a folyamathoz a központi gazdaságirányítás is hozzájárult az elmúlt évtizedekben azzal, hogy — a könnveb utat választva — túlzottan elismerte az ágazati és a helyi érdekeket. Nem lesz könnyű ezt a történelmileg kialakult, de ma már nyilvánvalóan több tekintetben zavaró aránytalanságot megváltoztatni. Előrelépést olvan árarányoknak a kialakítása ielenthet amelyek a gazdaságos gváriást a iövedplmezőség révén ösztönzik, s lehetővé teszik, hoev az alka+részevá'-tást gazdaságosan fejlesszük. Az imoortanvagnkkp! és az imnorttermékekkel való gazdálkodás kérdéseire áttérve a pénzügyminiszter nyomatékosan aláhúzta: halaszthatatlanok az energiatakarékosság, az ezzel kapcsolatos észszerűsítés feladatai. Az egyik legfontosabb intézkedés az, hogy a felhasználók reális áron kapják az energiát és az energiahordozókat, azért, hogy érzékeljék a valóságos költségeket és azt is, menynyire fontos számunkra a megtakarítás. Ez indokolta a benzin árának emelését a napokban. Napirenden van fejlesztéspolitikánknak az a kérdése, hogy milyen irányban és ütemben haladjunk a hazai energiahordozók feltárásában, az energiatermelő kapacitások létrehozásában. Hatékonyan gazdálkodni A központi intézkedéseken túl a vállalatok a lakossággal együtt szintén nagyon sokat tehetnek a takarékosabb energiafelhasználásért. A hatékonyság további fontos tényezője az erőforrások jó felhasználása A takarékos gazdálkodás a munkaerő és az állóeszközök gazdaságos felhasználása. A pénzügyminiszter végezetül megállapította: Az elmúlt év gazdálkodásának eredményei nem voltak kielégítőek, s ez sok tennivalóra hívta fel a figyelmünket. Ezek 1979 évi népgazdasági tervünkben és állami költségvetésünkben már meg is fogalmazódtak. A tervezett változások az első hónapok gazdasági folyamataiban néhány fontos területen máris érzékelhetők. Az előző évitől eltérően a belföldi felhasználás a termelésnél lassabban, következésképpen a kivitel a behozatalnál gyorsabban növekedett, miközben mérséklődött az ipari termelés növekedésének üteme. A lakosság jövedelme és jövedelemfelhasználása. összességében — megfelel a tervezettnek. Javában folyik VI. ötéves tervünknek az előkészítése és folyamatban van annak az ár- és szabályozó rendszernek a kidolgozása, amely az új tervidőszakban reálisabbá teszi majd a vállalatok magatartását meghatározó gazdasági környezetet, s jobban közvetíti a nagyobb követelményeket. A hazai árak közelebb kerülnek a világpiaci árakhoz, a vállalati jövedelmek eltéréseit az eddiginél sokkal inkább a valós hatékonysági különbségek okozzák, bővül a gazdaságos területek fejlődési lehetősége, és össze kell szűkülnie, vissza kell fejlődnie a nem gazdaságos tevékenységeknek. Meg kell jegyeznünk, hogy e változások a fogyasztói árakat sem hagyhatják érintetlenül! Termékszerkezetünknek ugyanis egyik meghatározója a hazai fogyasztás összetétele. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a termelési ráfordításoknak jobban megfelelő árarányok is hatással legyenek a fogyasztási szerkezet kedvező átalakulására. Tennivalónk tehát bőven van! Irányító szerveink,vállalataink és lakosságunk együttes, megfontolt, öntudatos és kemény munkájára van szükség ahhoz, hogy gazdálkodásunkban a kívánatos mértékben javuljának a teljesítmények és eredmények, általuk a gazdaság egyensúlya. Múlt évi gazdálkodásunkból is ezt a tanulságot érezve legfontosabbnak. kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmúlt évi gazdálkodásról szóló törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el A világpiac kedvezőtlen változásai következetesebb magatartásra kényszerítenek bennünket a termelés, az áruforgalmazás és a fogyasztás területén. Gazdaságpolitikai céljaink a múltban is igényelték a hatékonyan végzett munkát, a jó minőségű termékeket, az import ésszerű alakítását, a takarékosságot. Most az eddigieknél hatékonyabb intézkedésekkel kell további fejlődésünk feltételeit megalapozni — hangsúlyozta a többi között elöljáróban, majd utalt arra, hogy 1978 sok' tekintetben eredményes esztendő volt. Kedvezőtlen , viszont — folytatta ezután —, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzete romlott, a külkereskedelmi mérleg hiánya nőtt A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978 decemberi ülé6én megállapította, hogy az egyensúlyi helyzet kedvezőtlen alakulásának — a külgazdasági feltételek változása mellett — a gazdasági hatékonyság lassú fejlődése és a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának a tervezettet jelentősen meghaladó növekedése volt az oka. Az 1978. évi munka tapasztalatai is jelzik, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása sürgető feladattá vált. Az idei népgazdasági terv ennek szelle. ben irányozta elő a gazdasági növekedés ütemét és fő arányait, és a gazdasági munka feladatait. A cél az, hogy a külkereskedelmi mérleg hiánya a* .1978. évinél lényegesen kisebb legyen, és létrejöjjenek a további tartós javulás"'szilárd feltételei. "" Az 1979. évi gazdasági fejlődés eddigi eredményei több tekintetben biztatóak. A beruházások, a készletek nagysága és a lakosság fogyasztása a tervvel összhangban alakult. A termelés a belföldi felhasználásnál gyorsabban nőtt, szerkezete Javult, a kivitel — ezen belül a konvertibilis valutákért történt kivitel — fokozódott. Hiba, hogy az Import növekedési üteme meghaladja a tervezettet Az 1979. évi népgazdasági terv teljesítéséhez további igen céltudatos és következetes gazdaságirányítás és vállalati tevékenység szükséges. Mindenekelőtt a már elhatározott intézkedéseket kell maradéktalanul végrehajtani, de szükség van további, a gazdasági folyamatokat szabályozó intézkedésekre is. Amit a Központi Bizottság decemberi határozatában a gazdaságirányítási magatartásról mondott, természetesen változatlanul érvényes. A kormány döntései ennek szellemében jöttek létre. Alóluk semmityen érdekre való hivatkozással felmentés nem adható. Teendőink jól körülhatároltak, nyilvánosságra hozatalukat az érdekeltek egyetértése követte, gazdálkodó egységeink időben hozzákezdhettek és hozzákezdtek idei teendőik körvonalazásához, majd pontosításához,. Az eddig eltelt idő még nem alkalmas arra, hogy átfogó értékelést adjunk, mégis érdemes két dologra felhívni a figyelmet. A tervek és a szervezettség , javulása azt jelzi: politikai és gazdasági vezetőink felismerték, hogy mi a teendő. Ráadásul most kevesebben várják, hogy mások tegyék meg a szükséges intézkedéseket, mint korábban. Ez örvendetes. önelemzés és a hibák kijavításának szándéka, a munkaerő-gazdálkodás megjavításának akarata érződik a terveken. Mégis van e vonatkozásban is feladatunk: le kell rövidíteni a teendők felismerése és a végrehajtás közötti Időtartamot, elkerülve a kampányszerűséget és azt a gyakorlatot, amely szerint néhány látványos intézkedéssel zárnak le egy témát, megfeledkezve a helyzetet javító folyamatos és szinte naponta sorra kerülő intézkedések szükségességéről. Az idei terv még nem mentes a korábbi gyakorlat következményeitől. A vállalatok zöménél 1978-ban is a termelés mennyiségi növelését tartották fő programnak, ezért a készletek a tervezettnél magasabbak és a nem rubel relációjú import növekedési üteme is magasabb az előírtnál. Gyakran előfordul az, hogy ami az egyik helyen tartósai* raktáron van, miközben a vállalati költségeket terheli, az másutt keresett hiánycikk. Ezért a kölcsönös segítőkészség jegyében olyan helyzetet kell teremteni az irányító szervek és a vállalatok kapcsolataiban, hogy a fölösleges készletek minél előbb eljussanak felhasználójukhoz. Célunk az, hogy az Ipari termelésben erőteljes szelekció valósuljon meg — hangsúlyozta ezután és így folytatta: — a követelményeknek megfelelő, a feladatokat Jól és időben megoldó vállalatok termelésének növekedése továbbra is legyen dinamikus, s a gazdaságirányítás ehhez biztosítsa a fettételeket Mindez akkor érhető el, ha az irányító szervek és a vállalatok között célratörő kapcsolat alakul ki, olyan kapcsolat, amelyben a népgazdasági érdek képviselete a perdöntő. Jó lenne, ha az egymással kapcsolatban álló gazdasági egységek, a másikban az általuk is támogatandó partnert látnák. Szükséges, hogy társadalmunk is megértse: a követelményeknek megfelelően dolgozó vállalatok kiemelésével tovább fokozzuk az alkotó kedvet. Szűnjön meg az a gyakorlat, hogy a rosszul működő vállalatokat sokszor, a jól működöek terhére részesítjük különleges támogatásban. Gyorsan és szervezetten Az olyan vállalatokat, amelyeknek tevékenysége nem gazdaságos és amelyek racionalizálás útján sem tehetők jövedelmezővé, nem szabad állami támogatásban részesíteni. Módot kell találni részleges, vagy teljes felszámolásukra úgy, hogy termelő berendezéseiket másutt, vagy a régi telephelyen, de új feladatok megoldására használják fel. Ilyen esetekben humánusan, gyorsan és szervezetten kell biztosítani az érintett dolgozók további foglalkoztatását. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy itt folyamatról van szó, a hatékony és nem hatékony vállalatok köre nem egyszer és mindenkorra adott, hanem változik. Ezért ezzel a kérdéssel alaposan foglalkozunk. Sarlós István a tartós pénzügyi nehézségek közé került vállalatok kapcsán nyomatékosan aláhúzta: Az állami gazdaságirányító szervek az eddiginél határozottabban vessenek gátat a felelőtlen gazdálkodásnak, a mások rovására történő költekezésnek, szigorúan, személy szerint is vonják felelősségre azokat, akik a népgazdaságot károsító hibákat elkövetik. Ezután megállapította: — A gazdasági tevékenységben legfontosabb a meglevő erőforrások kihasználásának növelése, a már megkezdett beruházások gyors befejezése és hasznosítása. Csak ezután kerülhet sor új, és jól előkészített fejlesztések megkezdésére. Állami erőforrásokat általában csak az energetikai és egyes, különösen fontos alapanyagipari fejlesztések megvalósítására lehet számításba venni, itt is gondosan ügyelve a hatékonyság követelményeinek szigorú érvényesítésére. A vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásának feltételrendszere nem lazulhat. Sőt, arra kell törekednünk, hogy még jobban képviselje a népgazdasági és a társadalmi érdekeket. Ezt fogja szolgálni a termelői árak és más gazdasági szabályozók 1980. évi változtatása, tervezési, döntési, irányftási módszereinek további javítása is. A reálisabb termelői és fogyasztói árak kialakítása, vagyis annak elérése, hogy árrendszerünk jobban tükrözze a világpiaci árarányokat — még előttünk.... álló, megoldatlan feladat: -Eaen belül a fogyasztói árakat úgy mint eddig is — életszínvonal-politikai céljainkkal összhangban alakítjuk. A mezőgazdaság feladata — hangsúlyozta a továbbiakban a Politikai Bizottság tagja —, hogy a rendelkezésére álló eszközök magasabb. fokú kihasználásával és a javuló munkaszervezés révén egyenletesen fejlődjék a növénytermesztés és az állattenyésztés. Hépgazdaságilag előnyösen importálni A külkereskedelem fontos teendője a kapcsolatok elmélyítése, a kölcsönösen előnyös együttműködés szellemében az egyensúlyi követelményeknek megfelelően. De legyen feladata annak vizsgálata és elemzése is, hogy az importigények melyik relációból elégíthetők ki a népgazdaság szempontjából a legelőnyösebben. Ez csupán külkereskedelmi feladatnak tűnik, de korántsem az. A külkereskedelmi tevékenység már a termelési célok meghatározásánál kezdődik. Ezért a jó külkereskedelem a tervezés, a fejlesztés, a termelés és a kereskedelmi tevékenység összhangjának eredménye. Sarlós István epnlékeztetett az 1978-as költségvetésről szóló beszámoló egyik megállapítására, amely szerint : „a gazdaságpolitikai gyakorlat során és az irányítás eszközeivel is az eddiginél következetesebben kell igazodni a feltételek változásaihoz". — Ügy értelmezem ezt — fejtegette a továbbiakban—, hogy bár a gazdálkodás szabályozói hosszabb távlatokra szólnak, de ha a feltételek változnak, módosítani kell ezeket. A szabályozásnak év közben is rövid idő alatt követni kell a változásokat, mert enélkül rosszul orientáljuk termelési és el-