Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

4 Kedd, 1979. májtts 8. Cikkünk visszhangja IÁ magyarok adták Európának A kisgazdaságok szerepe a szarvasmarhatenyésztési feladatok teljesítésében A Délmagyaronszág április ÍR-án „Állami támogatás a tehénto-táshoz" címmel tájékoztatót közölt, arftely kis kiegészítésre és esetenként helyesbítésre szorul. A szarvasmarha-tenyésztési kormányprogram alapvető feladatként jelölte meg a tejtermelés hazai fogyasztási igények kielégítése mértékéig történő növelését, valamint a vágómarha-termelés növelését a hazai fogyasztási igények és az exportlehetőségek kihasználása érdekében. E meghatározás egyértelműen rávilágított a tehénlétszám és a tejtermelés-növelés szükségességére. Csongrád megye tehénállományának mintegy 39 százaléka a kisgazdaságokban, 61 százaléka nagyüzemi gazdaságokban van. Az értékesített tejnek 31 százalékát a kisgazdaságok adják. E néhány számból egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy érdemes és kell a kisgazdaságokkal törődni, az állam által 1978. évben kifizetett állami támogatás nem volt hiábavaló. A hivatkozott cikkben a kisüzemi tehéntartás után biztosított állami támogatási formák nem voltak pontosak, így a helyes tájékoztatás elengedhetetlen. Pártunk és államunk — felismerve a kisgazdaságok termelésben betöltött jelentős szerepét — a tehéntartás után biztosított korábbi támogaás ősszegét megemelte. 1977. január 1-töl a háztáji és kisegítő gazdaságok a tulajdonukban levő tehenek után évente vissza nem térítendő támogatásként első tehenek után 2500 forintot, második és minden további tehén után 5 ezer forintot kaphatnak. Ha a háztáji és kisegítő gazdaságok tehénállományukat saját nevelésű vagy vásárolt előhasi üsző tenyésztésbe állításával növelik, a leellett üsző 4 éves tartására válalkoznak és az állomány egyúttal az 1975. március 1-én tartott létszámhoz mérten is emelkedik, a támogatás összege az eisó tehén után 10 ezer forint, a második és minden további tehén után darabonként 20 ezer forint. A rendelkezés a tenyésztő részére kedvezően intézkedik az éves tehéntartós, valamint a 4 éves tehéntartás meghiúsulása esetére is: ha az éves tehéntartás meghiúsul, de azt két hónapon belül pótolják, a támogatás megmarad; ha a tehéntartás a 4 év letelte előtt meghiúsul, de azt előhasi' üsző leelletésével 1 éven belül pótolják. az előhasi üsző leellése és a tehéntartás meghiúsulása közötti időszakkal a vállalt 4 éves tartás meghosszabbodik. Ez esetben a támogatás időarányos összegét visszafizetni nem kell. 1978-ban 11 ezer 247, éves tehéntartás után (2500—5000 forintos támogatás) mintegy 37 millió forint, 4 éves tehéntartás után (10—20 ezer forintos támogatás) 17 millió forint, azaz összesen mintegy 54 miliő forintl támogatást fizettek ki megyénkben. Ez megéri a termelőnek és az államnak is. 1978-ban a megye tehénállománya — az előző évhez viszonyítva — 2,4 százalékkal nőtt, a kisgazdaságokban a tehénlétszám növekedése 3,4 százalék volt A korábban tapasztalt tehénállomány-csökkenéssel szemben az állomány növekedett A tejértékesítés megyei szinten — az előző évhez viszonyítva — 11,6 százalékkal nőtt. ezen belül a kisüzemi tejértekesités növekedése 5,5 százalék. E néhány számból levonható az a következtetés: a nagyüzemi gazdaságok elsődlegessége mellett törődni kell a kisgazdaságokkal is, mivel termelésük pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja a megye állattenyésztési tervfeladatainak teljesítését A szarvasmarha-tenyésztés szakosított irányú fejlesztése megyénkben is kedvező irányt vett A megye nagyüzemi gazdaságai közül 35 nagyüzemben keresztezik meglevő magyartarka állományukat intenzív tejelő Holstein-friz fajtával, míg a 11 húshasznú szarvasmarhatartással foglalkozó gazdaság közül két gazdaságban a magyartarka állományt intenzív húsmarha fajtával keresztezik. A kisgazdaságokban változatlanul a tisztaverü magyartarlca állomány fenntartása a cél. A Csongrád megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség készséggel áll a kistermelők rendelkezésére, az állami támogatás fizetési feltételeinek részletes ismertetése és egyéb témákban történő szaktanácsadásra • valamenynyi állatfaj vonatkozásában. Benke Zsolt, a Csongrád megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség tenyésztési osztályvezetője Á hintó és a kocsi Univerzális szénkombájn A nemrég kibocsátott új bányagép, a GPKGK jelzésű szovjet szénkombájn univerzális gépnek bizonyult: „Száraz" módszerrel — fúrókoszorúval — és „nedvesen" — hidromonitorból kibocsátott nagynyomású vízzel — vagy a kettő kombinálásával fejti a szenet Az új aggregát széntelepek fejtés előtti meddőtlenítésére és 10 foknál nem nagyobb emelkedési szögű fejtések előkészítésére használható. A próbák során beigazolódott a kombájn nagy termelékenysége: — percenként 3—3,2 tonna szenet fejt, munkaképessége és részegységeinek megbízhatósága igen jó. Fontos új eleme a távirányítás. A kombájnt Novokuznyeckben tervezték és gyártották — az első két gépet a kuznyecki szénmedence két, vízfejtést is alkalmazó bányája kapta. (APN) Országútjamk'ról szánté észrevétlenül eltűnnek a szekerek. A vásárokon hovatovább annyit adnak egy-egy igavonó- vagy hátaslóért, mint egyik-másik használt autóért Mind kevesebbet kínálnak belőlük, s akinek szüksége van rájuk, attól alaposan megkérik az árát. Nem csoda, hogy múzeumi tárgy lett a bizonyítottan magyar eredetű hintó és kocsi is. Az első hintó 1342-ben jelent meg. Abban a lényeges dologban különbözött a szekértől, hogy dereka szíjakon függött, míg az közvetlenül a tengelyen feküdt. Küküllei János neves krónikaírónk így örökítette meg a Róbert Károly király temetésén látott első hintót: végül három pompás és minden fényes címerekkel, ábrákkal és egyébbel fölcicomázott hámos ló következett a bíborszínű királyi szekérrel, azaz ingóval, vagy hintóval ..." A feljegyzések szerint Nagy Lajos király anyjának már több hatlovas hintója volt. Külföldön az 1450-es években, mégpedig Franciaországban bukkant fel a magyar találmány. Amikor V. László magyar király megkérte VII. Károly francia király leányát, Magdolnát, feljegyezték, hogy az ajándékba küldött ritkaságok között különös bámulatot keltett „egy hintáló és igen pompás szekér". A kocsi a Komárom megyei Kocs községből származott és erről kapta nevét Első írásos emlékét a magyar királyi udvar 1494-es számadása őrizte meg. A korabeli feljegyzések így <flJ csérik az új közlekedési eszköz ügyes mestereit: „Nagyon fontos újítás, mert szinte gyorsabban lehet rajta közlekedni, mint lóháton'. A XIX. századi forrásmunkák pedig leszögezték: „Valóságos ellentéte volt a nehéz és lassú járású szekereknek". „Titkát" gyors hajtást biztosító felépítése jelentette. Kocs községből való eredetét több dokumentum bizonyítja. Az egyik így szól: „Udvarbeliek utaztak kocsin és beírták a számadásba, mit fizettek a Kocs falubeli szekereseknek". A hajdani magyar mestereknek számos remekét őrzik a parádi és a bábolnai kocsi-, illetve hintómúzeumban. Köztük nem egy olyat is, amelyben császárokat, királyokat szállítottak. HÁZASSÁG Dr. Varró Anirás fs Cserháti Adrienne Éva. Ábrahám József és Tóth Aranka, Gulyás István Tibor és Kőszegi Klára, Kocsis Miklós és Kis Rozália Katalin. Teremi Zoltán és Olasz ki Erzsi bet Rozália, úr. Annus János és Mécs Ágnes Katalin, Gyuraskó László és Tóth Zsuzsanna Katalin. Klagylvik István és Gönczi Erzsébet, Gera Sándor és Terhes Éva, Gál Gyula és Szalontai Mária Ilona, Kónya Imre és Bitó Zsuzsanna. Tábíth György Kálmán és Battancs Ilona, Karai László és Katona Magdolna, Gellért Ákos Károly és Kovács Marian. Bakaity József és Táborosi Rozália Mária. Andirkó Károly és Nagy Ildikó Eszter, Szabó Attila és. Tatár Ágnes Zsuzsanna, Marosi Jenő László és Molnár Jolán házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Viszkók Sándornak és Lantos Máriának Zsolt. Vlncze Gyulának és Tóth Ibolyának Kata. Bakos Lászlónak és Borka Etelkának László Attila, Szalontai Lászlónak és Vincze Jusztinának Anikó, Tanács Vlr' "nek és ördög Arankáttak vffi'é ' Péter. Péterffy László Péternek és. Schwarcz Verának Andrea. Szabó Sándornak és Pataki Máriának Gábor. S!nkó Zoltánnak és Villand Erika Máriának Csaba Norbert. Barma Istvánnak és Kovács Teréziának Zoltán Zsolt, Gyuris Istvánnak és Sándor Máriának Gábriel, Láng Bélának és dr. Nagy Zsuzsannának Edit, Módra Lászlónak és Bagdán Eszternek Júlia, Jakucs Sándornak és Molnár Julianna Erzsébetnek Erzsébet, Tokaji Lászlónak és Kószó Gizellának László, Joó Lászlónak és Menning Ilonának Marianna, Hédi Ferencnek és Hajdú Gizellának Renáta. Straub Csaba Mihálynak és Katona Évának Csaba. Adám Imrének és Kordás Emília Erzsébetnek Zoltán József. Magony Ferencnek és Míg Mária Viktóriának Szilvia, Takács Ferencnek és Radics Magdolnának Babett Lejla, Urbán Családi események Lászlónak és Bálint Máriának László Imre, Réder Károly Györgynek és Tóth Ágnes Rózsának András. Várkonyl Nándornak és Láluska Zsuzsannának Ágnes, dr. Magyarossy Józsefnek és dr. Papp Klárának László, Bakó Antalnak és Nyíri Teréziának János. Tanács Imrének és Tóth Gizellának Zsuzsanna, Horváth Istvánnak és Diószegi Piroskának Réka Piroska, Boros Jánosnak és Túri Máriának Gábor, Kis Rudolf Mátyásnak és Szabó Editnek Rudolf Péter, Aszódi Jánosnak és dr. Kálmán Mária Magdolnának Éva Baáta, •Varga Lajosnak és Horváth Magdolnának Lajos, Tóth Sándor Ferencnek és Móra Máriának Anikó, dr. Hantos Zoltán Mihálynak és Tolftai Mártának László Zóltán, Bende János Imrének és Czirok Ágnesnek Gábor, Szabó Kálmánnak és Furák Arankának Csaba. Zámbó Lászlónak és Márki Ilonának László, Barta Józsefnek és Német Ilona Máriának Szilvia. Zádotri Tslvánnak és Rutai Juliax.ua Mariának Antlráa, Kálmán Józsefnek és Zscmbert Veronikának Szilveszter. Seosi Imrének és Papdi Sárának Imre; Palotás Józsefnek és Bodó Erikának Stella Erika, Illés Géza Jánosnak éR Gyuris Mária Erzsébetnek Attila, Voss Illésnek és Börcsök Teréziának Terézia, Hegyi Tibor Ferencnek és Klucsó Erzsébetnek László, Szlráczki Sándornak és Juhász Erzsébetnek Gábor, Papdi Istvánnak és Pakurár Dorinának Dorina. Pósa Sándor Józsefnek és Sziládi Annának Gabriella, Kelemen Sándornak és Takács Katalinnak Péter. Kéri Jánosnak és Szilágyi Klárának János, Bencslk Mihálynak és Szekrelár Juditnak Anita, Bene Istvánnak és Bartucz Erzsébetnek Gyöngyi Erzsébet, Szabó Ernőnek és Kondász Erzsébet Ételnek Csilla, Felföldi Istvánnak és Bakai Erzsébetnek Péter, Kovács Istvánnak és Busa Editnek Roland István, Árendás Árpádnak és Vecsernyés Erzsébetnek Árpád Róbert, Mlhálífy Bélának és Borbola Katalin Erzsébetnek Gábor Aron, Mátrai Zoltánnak és Égető Máriának Zoltán, Hofgesang Péter Mihálynak és Hornung Erzsébetnek Péter István, Rácz Lászlótiak és Matyasovszky Gizella Ildikónak Anita, Prémecz Mártonnak és Szantner Emma Máriának Veronika Emma nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Györgyi Józsefné Fekete Zsuzsanna, Hegyközi Mihály. Dunai Ferenc. Sebők István Mihály, Hegyes Istvánná Bálint Mária, Pozsár Mlhályné Ullei-Kovács Anna. Urbán Dezső, Tóth Sándor, Gyuris Istvánná Jenei Mária, Kószó József, Sebők József, dr. Tihanyi Béláné Gerendai Ilona, Temesvári Józsefné Németh Hona, Udvsrdi Györgyné Farkas Mária, Biaesi Mihály, Jajus Mihályné Illés Magdolna, Déltány Andrásné Vigh Anna, Imre Józsefné M.hóLkó Rozália, Barna Vincéné Arany Mária, Náczi Ilona, Rácz Mlhályné Rozinán Erzsébet, Mayer Mlhályné Illés Veronika. Ktspéler Istvánná Németh Ilona. Megyeri István, Tímár Ágoston, Lőrincz István, Gera Mihály. Mezei István Péter, Tanács Andrásné Puskás Erzsébet, Kazi Andrásné Börcsök Erzsébet. ökrös Lajosné Gyuris Etelka, Márta Pál. Tóth Tamás, Gyúlai Lajosné Kctvács Erzsébet, Fenyvesi József, Berta Mihály. Hajdú Dezsőné Nagy Anna, Makra Szilveszterné Bakos Rozália, Balog János, Vecserl Sándorné Bitó Etelka, Lacsán István, Bakarcsi Béláné Vlncze Julianna, Katona József. Oláh Gézáné Csóti Mária, Bálint Anna, Chorus Rezső, Szűcs Mlhályné Dunai Magdolna, Dorogi Györgyné Tisza Márta meghalt. Molnár Zoltán A vereség 13. Hát énnékem, uramteremtőm. nekem nincsen ftt dolgom ?... És András nem jön, csak nem jön. És akkor csendesen, halkan, hogy azért ne rázza magát össze nagyon, elkezdett sírni. Ám most már igazán sírt, valóságosan és keservesen sírt, nagyon keservesen. — Jól van, kislányom, jól van — mondta a bába, s csak úgy könnyen a vállára lette a kezét. — Most még sírhatsz egy kicsit, most még sírj. Hanem azután már ne sírj, mert szükség lesz az erődre. Erőlködnöd kell majd akkor, nem sírnod. Tudta ezt ő jól. hogy majd erőlködnie kell. Bár fogalma sem volt, hogy honnan veszi majd hozzá az erőt; hiszen most úgy érezte, hogy megint nincsen semmi, de semmi ereje; hogy az életben eddig ilyen gyenge még soha, de soha nem volt. Megfogta a fejét is a bába, de csak úgy, hogy, a haját fogta puhán, s úgy motyogott neki valamit — ... jól van, na ... úgy, úgy, semmi baj... semmi... így van ez, így kell lennie... ' Ilyeneket mondott csak, csupa ilyeneket, minden értelem nélkül. Azt. akarja talán, hogy elaludjam? Hát még mindig volna időm aludni egyet? Hogy duruzsol, istenem, mint egy kisgyereknek... El is szégyellte magát halkabban sírdogált, megpróbálta abbahagyni. Hamarabb hagyta abba. Nem jött még kl belőle minden sírás. Érezte, hogy maradt még belül, maradt még jócskán, ott maradt benne kisíratlan. Vagy úgysem bírná egészet egyszerre kisírni? Hogyan Is sirhatná ki... Hiszen még András se jött meg... Nem lehet ezt n sok mindent olvan könnyen kisírni. Csend lett. megint olyan nagy csend. Kintről a tűzhelyen égő gallyak ropogása hallatszott a fazekak alatt. Kötelességtudóan, buzgón pattogtak a gallyak, hogy a víz szépen melegedjék. Ném figyelt; elhatározta, hogy nem figyel semmire, csak amit majd magától észrevesz, ha észrevesz. Az elég. A félhomály sötétté sűrűsödött. Az este apró neszei, nyikorgásai, koccanásai készítették elö a még nagyobb csöndet. Az idő mintha halkan megállt volna egy kicsit, egy helyben. Az agya valahogy elzsibbadt, üres volt, nem volt benne semmi. Csak a torkában a szorongás, az nem múlt el. Az idő, ahogy megállt, mintha most elég jó sokáig állt volna. A kutyaugatást vette észre. A nappali álmos kutya. Na lám, tudja, hogy este már ugatni kell neki. Komolyan ugatott, felelősen, mint aki a kötelességét teljesíti. Leányhang, de most Arankánál nagyobb leánynak a hangja, csitította: — Na jól van, hagyd csak, menj csak... Csoszogás, léptek, hangok. A hangok függönye mögött férfihang. Megdermedt, egészen megdermedt, a lélegzet ls valósággal megrekedt benne, úgy várt. A bába felkelt mellőle a székről, és nesztelen az ajtó felé indult a sötétben. De mielőtt elérte volna, az ajtó kinyílt, és a petróleumlámpát maga elé tartva belépett a parasztasszony. Halkan jött ő is. igyekezett nyikorgás nélkül tárni ki az ajtót, és félre is állt, hogy beengedj? Andrást. András. Csak azt a türelmetlen mozdulatát látta, amellyel lecsatolta és ledobta magáról a derékszfjat, a bajonettel. Tompán puffant az agyaggal mázolt padlón. Nem szólt. Mar ott volt, ráhajolt, és forró, száraz ajkával megcsókolta. Ö meg kinyúlt érte. két karjával átfogta a nyakát, magához szorította, borostás arcát ott tartotta a maga fellazult, nedves arcán. Nem is akart megszólalni. Mit ís lehetne mondani? Semmit se tudnak mondani. Hiszen csak érezni akarta, tudni maga mellett. Hogy megvan. Hogy mind a ketten megvannak, és várják a gyermeküket. A petróleumlámpa ott égett az asztalon. Nem volt már bent senki, sem a bába, sem a parasztasszony. Kint a konyhában egy kis zsibongás indult; nem kellett már nekik olyan óvatos nagy csendben lenniök. Nagy sokára engedte el András nyakát, hogy megnézze az arcát. Két tenyerébe vette a fejét, úgy tartotta. Jó barna volt; ezt ennél a petróvilagításnál ís láthatta. Soványabb sem lett május óta. A bajuszát most nem nyírta olyan kicsire, angolosra, s így olyan roppant katonás volt, olyan marcona. — Te... — mondta neki. — Te! — mondta a még gyenge kis hangján. — Olyan vagy, mint egy igazi katona. — De hiszen igazi katona vagyok — mosolygott András. — Igazi? — Igazi. És te is igazi vagy. Az igazi katona igazi felesége. — És nem haragszol? — Mért kellene haragudnom? — Tudod te. — Hogy eljöttél? Csak bólintott — Nem — mondta András. — Nem haragszom. — Azt mondta az a... rozsdásbaj uszú, hogy nem fogsz nekem örülni. — De örülök neked. — Akkor meg jó. — Jó hát — csak nézte. Nézte az arcán a szenvedést meg a boldogságot. — így a jó. — Furcsa azért, nem? Itt fogom megszülni a fiadat, ezen az ágyon. — Hát bizony, egy kicsit furcsa... Fiamat? — Lányt akarsz? — Nem tudom. Fiúkat és lányokat akarok. — Sokat? — Sokat. Nevetett rajta. Tudott nevetni. — De nagyon fáj ám... — mondta aztán. — Már eddig is nagyon fájt. Nem sajnálsz? — De, sajnállak — hajolt rá hamar, s egy picikét befúrta a fejét a hajába, a feje meg a válla közé. — Félsz? — kérdezte suttogva. — A szüléstől? Nem félek, dehogy félek. Én most már semmitől a világon nem félek. Ettől egy kicsit elkomorult Kis András. Mert 6 tudta, hogy van mitől félni. S talán mondani is kellene erről valamit. De hat most, amikor akármelyik pillanatban... Amikor már itt a bába. Nem, most nem beszélhet ilyesmiről. Majd azután. — Hanem neked most pihenned kellene. Nem beszélni, hanem aludni. Majd azután beszélhetünk. (Folytatjuk.)