Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

5 Kedd, 1979. májtts 8. Kettes premier a Zenés színházban Mint már beszámoltunk róla, az elmúlt hét végén kettős premieren, két szereposztásban mutatta be, Magyarországon először, a szegedi operatársulat Verdi fiatalkori művét, a Johannát. Fenti képünkön a pénteki premier főszereplői, a kórus, illetve Gyimesi Kálmán (Jakab), Bajtay Horváth Ágota (Johanna) és Juhász József (VII. Károly) látható, az előadásnak körülbelül ugyanabban a pillanatában. ahonnan a másik szereposztást is megörökítette a fotóriporter. Lent, azonos sorrendben. Véghelyi Gábor, Varsányi Mária és Szabady József. BpPttJj H isi' d ; •álR* JfljH |i Bt ' t dtÍJÉmfá * á xHl •Kipf^^HÉ^SHBjj^^^^^HBHn Hernádi Oszkár felvételei Felújították a Móra-emlékházat Kiskunfélegyházán, a volt Szarvas utcában 1972. február 8-án, Móra Ferenc halálának évfordulóján lányának, Vészitsné Móra Pankának jelenlétében avatták fel ünnepélyes keretek között a Móra-emlékházat. Azt, hogy a Szarvas utcai szerény hajlék volt az író szülőháza, sem Móra Ferenc, sem a nála 15 évvel idősebb testvér, Móra István sem tudhatta pontosan. Hogy hói laktak Móra Mártonék 1879 júliusában, második. Ferenc nevű gyermekük születésekor, Mezősi Károly Mórakutató, a félegyházi Kiskun Múzeum egykori igazgatója bányászta ki az 1950-es években. Móra Ferenc születése centenáriumi évében felújítva, új anyaggal, rendezett környezettel nyitotta meg kapuit május 6-án, vasárnap a Móra-emlékház párt-, állami. társadalmi és tömegszervezetek vezetőinek. a Móra-emlékbizottság tagjainak és sok-sok érdeklődőnek jelenlétében. A felújított emlékházat dr. Péter László irodalomtörténész, a szegedi Somogyi-könyvtár tudományos főmunkatársa adta át az érdeklődőknek. Irodalomtörténeti és néprajzi emlékeket, Móra-relikviákat tartogat a látogatóknak a Móra-emlékház. A nagyobbik szobában irodalomtörténeti kiállítás, elsősorban az író félegyházi kapcsolatait, a SZÜIŐK életére vonatkozó dokumentumokat, az író gyermeKéveivel és diákkorával kapcsolatos emlékeket sorakoztatta föl. A pitvarban a múlt évszázad végén használatos háztartási eszközöket gyűjtötték össze, valamint a kenyérsütés szerszámait A harmadik helyiségben rendezték be Móra Márton szűcsmester műhelyét szerszámokkal, subákkal, ködmönökkel, rajzokkal. A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központ kiállítótermében ugyancsak vasárnap nyílt meg a centenáriumi Móra-plakett alkotójának, Ligeti Erika Munkácsy-díjas szobrász- és éremművésznek kamaratárlata. A tárlaton kisplasztikákat és érmeket mutat be a művész. T. L. Az Aranyszőrű bárány hasonmás kiadása Móra Ferenc születésének századik évfordulóiara kedves-szép kis könyva.iandékkal lepte meg a Somogyikönyvtár az olvasókat: hasonmás kiadásban nyomtatta ki sokszorosítási technikával Móra egyik legszebb meséjét, a versben zengő Aranyszőrű bárány-t, a Betlehemi csillag-gal együtt. Ezt a ma már könyvritkaságnaK számító kötetecskét 1903-ban a Szegedi Napló adta ki. Engel Lajos nyomdájában. A kiadvány őrzi az eredeti címlapot, és az azóta a könyvnyomtatásból eltűnt, kiveszett szecessziós betűtípust, s ha számos más kiadásban meg is jelent azóta — ráadásul daljáték variánsban is népszerű volt Vincze Zsigmond zenéiével. Kulinyi Ernő közreműködésével, mind Szegeden, mind Nagyváradon — nyilvánvalóan ez az ősforrása a legkedvesebb a gyűjtőknek és Móra szerelmeseinek. Különösen szép gesztus ez a könyvecske a Somogyikönyvtártól. amelv Mora Ferenc alkotói műhelye volt. Mozdonyexport Trópusi körülményekhez, különböző méretű vasúti pályákhoz tervezett a GanzMÁVAG mérnökgárdái a két új típusú mozdonyt, bangladesi megrendelésre. A tervdokumentációkat határidőre készítették el, így az elmúlt hetekben a vasúti járműgyárban megkezdődött a gyártás előkészítése. Az év végéig 16 ilyen mozdony gördül ki a gyárkapun. A vasúti járműgyárban megkezdték a tuniszi megrendelésre a háromrészű Diesel-motorvonatok szerkezeti elemeinek gyártását. Ezekből húszat készítenek, s az elsőket még az idén átadják megrendelőiknek. Ugyancsak a közelmúltban kezdték el a jugoszláv vasutak részére készülő motorovonatok előállítását. Ezekből a háromrészű luxusvonatokból — amelyeket minden kényelmi berendezéssel felszerelnek, s a vonatban még tárgyalótermeket is kialakítanak — tizenkettőt gyártanak a GanzMÁVAG-ban, jelenleg a műhelyekben a kocsiszekrényeket festik. Az első motorvonatok az év végéig hagyják el a gyárat. Stravinsky, háromszor Azon lehet vitatkozni, szerencsések-e vagy sem az úgynevezett egyszerzős koncertek, ahol elhanyagolt életművek iránti adósságokat rónak le kétes értékű haszonnal. vagy holmi aktualitást. évfordulót keresnek indítékul egyéni ambíciókhoz; tapasztalat viszont, a közönség jobban kedveli a változatos. stilárisan nyitott öszszeállításokat melyek különböző korok zenei ízlését tálalják föl. A szerzői programoknak pedig inkább az ad esélyt, ha valóban jelentős — és különböző (főleg technikai) okokból ritkán játszott — egyéniségről van szó, akit „élőben" elvétve hallani, ám akinek hagyatékából választékosan lehet gazdálkodni, hiszen sokarcú életművet teremtett. Ilyen szerző Igor Stravinsky, századunk kiemelkedő komponistája. Neki szentelte vasárnap délelőttjét a filharmónia — végre ott, ahol a hangzásviszonyok is megfelelőek. a mozi-színházban. Pál Tamás, a koncert dirigense — a fent említett veszélyeket elkerülendő — három, viszonylag nem nagy (minőségileg nem nagy) apparátust igénylő, szimfonikusainknak főleg az erős fúvósgárdáját tetemre hívó, nem is igen terjedelmes művet választott, innen még Stravinsky úgynevezett szeriális korszakán: a Dumbarton Oaks Concertót, a vegyes karra és fúvósokra szerzett Misét és a fúvós Oktettet. A „Brandenburgi versenyek stílusában" komponált, így a tizenöt hangszert szólófeladatokkal ellátó Concertót Stravinsky fölkérésre írta a harmincas évek végén, s minthogy szejnélyesen is vendégszeretetét élvezhette a művészetpártoló amerikai Bliss házaspárnak a Dumbarton Oaks-i házban, innen az alcím. E bő tízperces mű heves megbotránkozást keltett annak idején, mára viszont jóval szolidabb benyomást kelt — a szegedi kamarazenekar tisztes tolmácsolásában amolyan bemelegítésnek hatott a hangversenyen. Izgalmasabbnak viszont a Mise. Stravinsky eredetileg kifejezetten templomi használatra szánta, s ehhez mérten puritán, diszkrét (mármint- a nagy mintához, Mozart hoz képes diszkrét) a zenekara: kettős fúvósötös szólaltatja meg, négy szólistával (Lengyel Ildikó, Szécsi Eva, Szűcs István, Bárdi Sándor) és vegyes karral (a Szegedi Egyetemi Énekkar, karigazgató Szécsi József). Központi tétele, a legnagyobb szabású Credo köré húzódik a többi, majdhogynem szimmetrikusan, s a zenekara — mint Stravinsky jellemzi — „felhangolja a kórust", sohasem játszik vele azonos zenét, miként Róbert Craft megállapítja: „az énekszólamoktól eltérő hangokat, más alaphangokat hangoztat, hangsúlyozza, aláhúzza, imitálja, ellenpontozza, továbblendíti, erősíti a kórust". Az egyetemiek dicséretes ügybuzgalommal, nagy odaadással, s helyenként atmoszférakeltően, költői pillanatokkal szolgálták a bemutatót — mert a mű alighanem most hangzott el először mifelénk. A második részben hallott Oktett pedig a szegedi szimZenei naptár fonikusok válogatott fúvósainak kínált hálás lehetőséget modern zenei tájékozottságuk, stiláris fogékonyságuk, technikai képességeik igazolására. Hogy a mű — melynek fő ismérve az ellenpont — nem leányálom, némi sejtéssel szolgálhat: az 1923-as bemutató dirigálását Stravinsky nem merte másra bízni, s bár karmesteri föllépése osztatlan sikert korántsem váltott ki a Párizsi Opera közönségéből (Jean Cocteau-1 például ..ezüstábrákon nagyszabású műszeres számításokat végző asztronómusra" emlékeztette a rovarszerűen mutogató Stravinsky), azért legalább magát a szerzőt megnyugtatta. Pál Tamás természetesen jóval simulékonyabban, szolidabban, „hagyományos" módon láttatta fúvósaival az Oktettet, melynek bravúros fináléja a koncert legszebb pillanatait jelentette. N. I. Radnóti, Pécsről Minden bizonnyal sokan megnézték vasárnap délután a Radnóti-évforduló alkalmából bemutatott műsort. Ezúttal talán nemcsak azért, mert a költő híveinek roppant nagy a tábora, verseit szeretik, értik, az ifiabb nemzedékek is — miként erről az V. országos versés prózamondóversenv pénteken közvetített döntőié is meggyőzött. De az irodalmi évfordulókon adott összeállítások sajnálatosan gyakori sablonjaitól, a rutiniellegtől való különbözést, valami újat ígért a főcím alatti mondat: a pécsi körzeti stúdió dokumentumműsora. Az Erőltetett menet című, egyórás emlékműsor a pécsi stúdió eddigi történetében nyilvánvalóan az egyik legnagyobb vállalkozás. Elsősorban a felelősség súlya miatt, hiszen a költő utolsó hónapjainak dokumentatív krónikáját kívánták elénk tárni, a munkaszolgálatok, lágerek, gyalogmenetek szenvedésteli időszakát, amelyről sokat is tudunk, meg keveset is. A műfajmegjelölés alapján joggal számítottunk arra, hogy Radnótinak ebben a szigorú-szomorú utolso fél évében született versei mellett másfajta forrásokból származó, az avatatlanabb nézőket is a versek felé terelő információkat kapunk; dokumentumokat: tanúk emlékező szavait, helyszínek, tárgyak képeit, örültünk, hogy a pécsi stúdió alkotógárdája ezt „találta ki" az emlékműsorsémák helyett. Jórészt nem az ő hibájuk, hogy nem sikerült. Mit is mondhatna Milorád atya, ott, a bori emlékmű mellett? Lehet, hogv volt itt egy magyar költő is; csak ennyit Hol vannak mór azok az utak, vasutak, állomások, a táj, amire a vagonokból ki sem láthattak a foglyok? Azért lefényképezték Szerbia hegyeit, a lágerhely gyomnövényeit az utak menti fákat és virágokat a kalyibaromokat miegymást. A képek többségének lehetett is volna hangulata, atmoszférája (Háda Sándor volt az operatőr), különösen a versek kíséretében — és talán ennyi elég is lett volna. Még dokumentumműsorban is. Hiszen ami eltűnt, aminek nem találni szavakkal- idézőjét sem, az* nem lehet dokumentálni. Sajnáljuk, hogy a műsor készítői láthatóan mindenképpen ragaszkodtak eredeti elképzelésükhöz; s minthogy nem találtak elég. filmre való eredeti anyagot, hát csináltak — főzsetüzeket elhagyott, ligetes domboldalon, gyertyalángokat elhanyagolt sírkert fejfáin, még azt a bizonyos. Arany-kötetet is megtaláltatták a kamerával, amit felvétel előtt a füvekgyomok közé rejtettek. E művészkedés. mesterkéltség mellett a szöveghibákkal előadott versek is rontották az emlékezés hitelét, s ez már kotántsem olyan bocsánatos, mint a jószándékú dokumentumpótlás stílushibái. Hiszen a színész nem a szavaló versenyen szerepelt (amelyen, mellesleg. amatőrök szebben mondtak Radnóti-verseket); egykönnyen megkaphatta volna a javítás lehetőségét. S. E. Ma kezdődik Szervezéstudományi konferencia A gazdaságos termelés és az exportképes cikkek gyártásának egyik feltétele a megfelelő szervezés — ennek kérdéseiről kezdődik kedden kétnapos szervezéstudományi konferencia Balatonfüreden, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság rendezésében. A vállalati szervezés fejlesztéséről 1977-ben jelent meg kormányrendelet, megvalósításának elősegítésére szervez az SZVTT rendszeresen konferenciákat. Szükség is van a jó módszerek minél szélesebb körű propagálására, a vállalatok nagy részénél ugyanis még mindig csikorog a belső mechanizmus, olajozottabbá kell tenni a szervezést. Sok helyen viszont már felismerték ennek fontosságát, s a jó példákkal a konferencia résztvevői is megismerkedhetnek az előadásokon. Az űrhajósok borotválkoznak is n^Tí A szerpentinről általában annyit tudni, hogy kanyarog. A műsor-Szerpentin, .a" Ismeretterjesztő szerkesztőség órája", amely legutoDu múlt héten csütörtökön reggel jelentkezett Egyed László szerkesztésében a Kossuth adón, megfelelt a girbegurba, ám panorámajeilegű útvonal kritériumainak. Szépen kanyargott, csűrődöttcsavarodott — témák körül, témák között. Megtalálták Mózes, a „kötáblás" sírját? Van-e sajátosan magyar szépségideál, milyen arcot, alakot, típust tart szépnek a magyar ember? Vademberre bukkantak Kaliforniában? Az előbbi kérdések nem csupán tartalomjegyzék-ismertetők. Még csak nem is a hajtűkanyarokat kívánják érzékeltetni. Hanem az „érdekesség" kifeiezés önmagában véve még színtelen, de témákra aktua— lizáitan azonnal hatasos jelentésát-jelentöségét Ami nélkül — délelőtt. rádiót hallgató nyugdíjas- és gyesanyatömegek részvételével — valamirevaló ismeretterjesztés el nem képzeinető. A Szerpentin legszebben vett kanyarja az, hogy másféle fórumokon (például tévéhíradó, Interpress Magazin) olykor csonkig rágott témákból ls tud és mer eredeti módon érdekeset nvúitani. Voltaképpen csak ama jótékony törvényszerűség alkalmazásával, hogy nem létezik elszínteleníthető, unottá tehető jó téma, csak igenytemm •wl rádiófigyelő len, felszínesen szenzációhajhász „kezelés". Csak egyetlen példa: itt vannak az űrhajóson. Már általános iskolás koi ómban ideges lettem, ha Időnként a tévében vagy a mozihíradóban megjelent egy jól értesült úr, és úgy tűnt, látszólag mindig ugyanazokkal a felvételekkel, magyarázgatta a súlytalanság állapotának mibenlétét, „óh. ugye milyen szenzációs?'-alapon. A Szerpentinben — képek nélkül, de nem súlytalanul — arról a közismert tényről is figyelmet keltően hallhattunk, hogy az flrha.iosok — például fenti állapotukban borotválkoznak ls, hogvnn, miért úgy, ahogy, részletesen. S ez az az élvezhető, átgondolt slalom-ismeretterjesrfés. amellyel a borotválkozó űrhajósok, Mózessel és kaliforniai vademberrel együtt, többek lehetnek közhelyérdekességeknél. Egyszóval a Szerpentinről annyit tudunk, hogv kanyarog. Ilyen úton autózni sokszor rosszullétet okoz. a veszélyről nem is szólva. Ezúttal legalább úgy bírtuk, mint az űrhajósok a borotválkozást Pedig egvébkéní. biztosan ők is annvira utálnak borotválkozni, mint minden férfi.— - -D. U